Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-06 / 132. szám
Mtcr*1 jr% mi. jTne-í s„ vasárnap 5 Konzultatív tanácskozás Hétfőn megkezdődik hét szocialista ország vöröskeres/.- tes szervezeteinek konzultatív összejövetele. A Magyar Vöröskereszt szákházában sorra kerülő egyhetes tanácskozáson a szovjet, bolgár, csehszlovák, lengyel, magyar, NDK-beli és román vöröskeresztes szervezetek vezetői beszámolnak a szervezetek munkájáról, s megtárgyalják a nemzetközi vöröskereszt-mozgalmat foglalkoztató legfontosabb kérdéseket. Belgiumban: Bartók-kiállítás Budapest kiállítótermeiben júniusban több külföldi művész mutatkozik be alkotásaival. A Műcsarnok ad otthont a svéd textilművészek reprezentatív tárlatának. A svájci ipari formatervezésből kap íze. lítőt a hazai közönség az Ernst Múzeumban. Alkotóművészeink közül többen szerepelnek külföldi tárlatokon. Sztankó Judit festőművésznő műveiből Szófiában nyílik kiállítás június 15- én, Szilágyi Jolán grafikusművész Berlinben, a Neue Galériában mutatkozik be, Szil- viczky Margit textilművésznő önálló kiállítását a bécsi Collegium Hungaricum termeiben rendezik meg. A belgiumi Tongerenben a zenei fesztivál keretében június második felében Bartók életét és munkásságát bemutató kiállítást nyitnak meg. Baj van a zöldségfronfon Ahogy a termelő látja Valami baj van a zöldségtermesztéssel. Az egyik évben még július elején is primőrárak uraljak a piacot, s a háziasz- szony fél óráig bolyong a standok útvesztőjében egy kiló velőborsóért, a másikban „lábon” rothad el a paradicsom, s a fagycsípte kelkáposztáit beszántják a földbe, zöldtrágyának. Ha az ember kissé utánanéz, meghökkentő dolgokról értesül. Mindenekelőtt: a zöldségtermesztés épp oly tervszerűtlen, mint — mondjuk — harminc évvel ezelőtt; a zöldségfélék zöménél még megközelítően sem tudják előre felmérni az igényeket. 1970-ben országosan 11 ezer katasztrális holddal csökkent a zöldségek termőterülete az előző évekhez képest; az idén a Zöldség-Gyümölcs Egyesülés vállalatai a tavalyinál is kevesebb termés felvásárlására kötöttek szerződést. Mi történt tulajdonképpen? Mi a baj a „zöldségfronton?” Válaszoljon először a legilletékesebb: a termelő. forintot fizettünk rá holdanként az u-tóbbi négy évben! — A MÉK felvásárlási árai és a szabadpiaci árak sem ellensúlyozták a ráfizetést? Dr. László Domokos, a gödi Egyesült Dunamenti Termelő- szövetkezet főmezőgazdásza gondterhelten sorolja a nehézségeket : — A bajok gyökerei egy alapvető ellentmondásra vezethetők vissza: mezőgazda-j sági nagyüzemben — kisüzemi módszerekkel termelünk. A palántázástól a szedésig — a zöldborsót kivéve — minden munkaműveletet kézzel végzünk, közben egyre nehezebb előteremteni a kézi munkaerőt. A zöldségtermesztésre Iteves beruházás jut, pedig ••nélkül-.a, termelési technológia korszerűsítése lehetetlen. Gépesítés, a gépi szedésre alkalmas fajták elterjesztése, megfelelő növényvédelem, vegyszeres gyomirtás, öntözés, a talaj termőképességének állandó növelése — ez kell a korszerű, nagyüzemi zöldség- termesztéshez. Es mindez egyszerre, együttesen! Ha ezek megvannak, akkor már „csak” a termelési biztonságot kell megteremteni: a termelőt ösztönző felvásárlási árait kialakításával. — Ügy tudom, önöknél Is csökkent a zöldscgkcrtészet területe ,.. — Igaz: az elmúlt öt év alatt mintegy 40 százalékkal; az 1966. évi 459 katasztrális holdról 281-re. — Mi az oka? — A kézi munkaerő hiánya, az értékesítési nehézségeit, a magas önköltség, sőt: ráfizetés. A vállalatszerű gazdálkodás követelményei arra ösztönöznek bennünket, hogy jövedelmezőbb, nagyobb biztonsággal termelhető növénykultúrákkal foglalkozzunk. — Például? — Például a rozzsal, amiből az idén 1200 holdat vetettünk. A rozs monokultúrában termeszthető, összes munkálatai gépesítettek, műtrágya- és szervesanyagigénye jóval alacsonyabb, mint a paradicsomé vagy zöldpaprikáé, és már 7 mázsás átlagtermelés esetén 1000 forint tiszta jövedelmet hoz holdanként. — Melyik zőlíségféle volt rá- fizetéses? — A paradicsom! A termelés biztonsága megkövetelte, hogy a 120 hold termésnek zömét a konzerviparnál értékesítsük. Csakhogy a konzervipari felvásárlási ár 1051 óta változatlanul alacsony, 93 fillér kilogrammonkénti közben a gépek, az alkatrészek, a műtrágya ára és a kézi munkaerő dija lényegesen emelkedett. Az országos termésátlag 80 mázsa holdanként; nálunk 140 mázsa, mégis 131 — Szabadpiacra nagyon kevés termést vittünk: a piacolás sole vesződséggel jár, s a kereslet rendkívül ingadozó. A MEK eddigi árpolitikája pedig nem kedvezett a termelőnek: az árrést nem osztotta meg velünk, és áradom pin g idején a legkülönbözőbb kifogásokkal élve, nem vette át az árut. Tudom, hogy az idén a ‘MÉK Szövetkezeti vállalattá alakult, profilja, árpolitikája megváltozik, de időközben olyan változásokat hajtottunk végre a kertészetünkben, amelyek megoldották értékesítési gondjainkat. — Milyen változásokról vat» szó? — Abbahagytuk a dinnye, a spárga, a spenót, az uborka, a vegyes zöldség és a zöldborsó termesztését. A paradicsom termőterületét 120-ról j 30 holdra, a zöldpaprikáét 48- ról felére, a szamócáét 25 holdról 9-re csökkentettük. Ezzel szemben 20 hold helyett 70-en termesztünk spárgatököt és négyszeresére — 80 holdra — növeltük a káposztafélék termőterületét. —Indokolná, mit — miért7 — A dinnyetermesztés országosan válságba jutott: leg- ! jobb szakértői, a csányi diny- i nyések kiöregedtek, a fiatalok j pedig nem vállalják a feles- j dinnyések nehéz, félnomád ! életét. Nehézségek vannak az j értékesítéssel is: a dinnye- | export visszaesett, a belföldi piacon pedig háttérbe szorul a vele egyidőben beérő szőlővel és őszibarackkal szemben. A spárga nagyon jól fizet, de rendkívül kézimun- kaerő-igényes, kényes növény. Ha nem szedik le hajnalban — épp a mezőgazdasági csúcsmunkák idején! —, akkor megkékül, elértéktelenedik. A spenótunk elöregedett, tavasszal ki kellett szántani, j Az uborka felvásárlási ára csábító. Szedéséhez azonban — Pest környékén, üdülő öve- [ zetben — egyszerűen lehetet- ; len munkaerőt szerezni. A | zöldborsóval azért hagytunk i fel. mert a konzervgyártól ki- j helyezett fejtőgép elöregedett, j és most már saját erőnkből kellett volna újat venni. Ám a munka- és erőgépp írkunk is éppen most szorult felújításra, s így borsófejtőre nem futotta a pénzünkből. A zöldpaprika-termesztéssel ugyanaz a gond, ami a paradicsommal: munkaigényes, a konzervgyári átvételi ára pedig alacsony. — Es mi a kecsegtető a spárgátok- és a káposztatermesztésben? — A tököt szerződésileg lekötöttük az Országos Hűtőipari Vállalat területünkön épült hűtőházával, amely 15 ezer mázsa gyalult, kaprozott árut vesz át tőlünk évente, kilogrammonként 3,70 forintért. Hasonló, hosszabb időre szóló szerződésünk van a káposztára, a kerepesi Szilasmenti Tsz-szel, amelynek szárítóüzeme júniusban kezd működni. A káposzta termelési technológiája egyszerűbb, mint a paprikáé, 120 holdas öntözőtelepünkön biztonságosan termeszthető, kézimunka-igényét vegyszeres gyomirtással csökkentettük, és amíg egy kiló paradicsom leszedéséhez húszszor kell lehajolni — 93 fillérért! —, addig egy 4—5 kilós fej káposztát egy mozdulattal lemetszünk a torzsáról, és 6—7 forintot kapunk érte! A tsz termelési biztonságra, nyereségre törekszik — ez érthető. De mi lesz így a fogyasztóval, aki a paradicsomot, paprikát „gyakrabban keresi a piacon, mint a gyalult tököt, s a fejeskáposztát? Ki képviseli a fogyasztó érdekeit, s hogyan lehet azokat a termelőével összeegyeztetni? Erről számolunk be következő cikkünkben. Nyíri Éva Pedagógusok köszöntése a Pest megyei Tanácson Tegnap délelőtt a megyei tanács dísztermében bensőséges | hangulatú ünnepséget rendeztek a pedagógusnap alkalmából. Az ünnepségen részt vett Barinkai Oszkárné, a megyei párt- bizottság titkára, dr. Mondok Pál, a megyei tanács elnöke, országgyűlési képviselő, dr. Csicsay Iván, a megyei tanács elnökhelyettese, Hannes László, a megyei úttörőelnökség elnöke. Hargitai Károlynak, a megyei tanács művelődésügyi osztálya vezetőjének megnyitó szavai után dr. Mondok °ál köszöntötte a megjelent pedagógusokat, majd átnyújtotta eredményes oktató-nevelő munkájukért a különböző kitüntetéseket (a képen). Hannes László az úttörőmozgalom 25. jubileuma alkalmából szintén kitüntetések áradása mellett mondott köszönetét a pedagógusoknak. A kitüntetettek nevében Nemeskéri Ferencné, a váci Hámán Kató Általános Iskola tanára mondott köszönetét. A pedagógusnapi ünnepség műsorral fejeződött be. Kitüntések A Pest megyei Tanács az [ 1971. évi pedagógusnap alkalmából eredményes oktató- nevelő munkájuk elismeréséül a következőket jutalmazta meg. Oktatásügy kiváló dolgozója kitüntető címet kapott Anbos Károlyné tanító, Dunabog- dány, Balogh László igazgató, Kiskiunlacháza, Báló Lipótné tanár. Csömör, Béres Károly igazgató, Cegléd, Bihari József igazgató, Tápi ígyörgye, Dabízs Zoltán tanár, Nagykőrös, Fodor Lászlóvá vezető óvónő, Szentendre, dr. Gürtler Magda szakfelügyelő. Maglód, dr. Hagyessy Sándor- né tanár, Abony, Hrubos József igazgató, Hernád, Irházi Sándorné tanár, Cegléd, Jakab Béla osztályvezető, Cegléd, Kosa Mátyás igazgató, Szob, Lemgyel Mária szakfelügyelő, Budaörs, Marosvölgyi Lajos tanár, Szentendre, Nemeskéri F&rencné tanár, Vác, Pálinkás József tanár, Kemence, Povázsai Sándor osztályvezető, Vác, Pozsonyi Béla tanár, Szentendre, Ritecz Józsefné igazgatóhelyettes, Öcsa, Sebők Dezső igazgató, Pilisvörösvár, Schmickl András tanulmányi felügyelő, Ráckeve, Varga Ferencné vezető óvónő, Cegléd, Winkler Nándor tanár, Gödöllő. Miniszteri dicséretben részesült Boros Lászlóvá vezető óvónő, Kőcser, Böröndi IsOván tanár, K istarcsa, Deák Lajosné óvónő, Nagykőrös, Illés Istvánná tanító, Monor, Katari József tanár, Sziget- szentmárton, Oltai Adrienne tanár, Szentendre, dr. Pete Zoltán tanár, Gödöllő, Siska József ttanár, Nagykőrös, Szívós Sárulorné igazgató, Pilis- csaba, Szűcs Sándorné tanár, Veesés, Túsz Zsigmondné tanító, Gödöllő, dr. Vecseri Zsígmond tanár, Nagykőrös, ) valamint a váci Hámán Kató általános isfaala tantestülete, j Kiváló dolgozó let.t Barst Jámosrué hivatialse- ! géd, Dunakeszi, Gazdag Já- \ nos né főző nő, Vác, Hegedűs ; Lászlóné dajka, Nagykőrös, Káté Józsefné hivatalsegéd, I Cegléd, Kun Imrévé hivatal- ' segéd, Halásztelek, Kuthán I Vincévé élelmezésvezető. Főt. j Matzák Lagos hivatalsegéd, ! Szentendre, Paly a Lajosné I főzőnő, Bag, Pintér Lászlóné I szakácsnő, Koesér, Rost etter i Jenöné gazdasági vezető, Vác, j Szabolcsi Lászlóné gazdasági vezető, Cegléd, Seofcol István- né konyhalány, Budakalász. Tyukodi Istvánná élelmezésvezető, Cegléd. Az úttörőmozgalom 25. jubileuma alkalmából az Oktatásügy kiváló dolgozója kitüntető címet kapita dr. Kovács Gyuláné osztályvezető, Gödöllő, Géb ora I-ászló szak felügyelő, Sződliget, Győri Józsefné igazgató, Vác. KISZ Érdemérmet kapott Arató Mátyás szakfelügyelő, Aszód. Puskás Piroska nevelő, Nagykáta, Gyarmati Teréz népművelési felügyelő, Cegléd, Mvkus Endre igazgató, Szigetmonostor. Aranykoszorús KISZ-jelvényt kapott Nyéki Károly nevelő, Szi ge tszentmárton, Könczöl József nevelő, Galgamácsa, Máthé Sándor nevelő, Újlengyel. Szocialista kultúráért kitüntetésben részesült Molnár Eleiiné nevelő, Nagykőrös és dr. Kovács Gyula munkatárs, Népművelési Tanácsadó. 238 Vácott, a Földvári téren újabb 238 lakás építése kezdődött meg. A modern, központi fűtéssel ellátott otthonokat — amelybe még ebben az élben beköltözhetnek a lakók — a hagyományosnál jóval gyorsabb, úgynevezett alagútzsalus rendszerrel építik a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Fotó: Urbán Pedagógusok A tanév végén a szorgalmas munkában eltelt 'hónapok után ünneplik a tanulók, a szülők sokasága és egész társadalmunk a pedagógusok napját. A sok diák között van, aki kitartóan tanul, van aki kevesebb gondot fordít a tanulásra, s a szülők sem egyformán törődnek gyermekeikkel. De abban sem a diákok, sem a szülők között nincsen vita. hogy a pedagógusok áldozatos munkájáért köszönet jár. S hogy a pedagógusnapon átnyújtott néhány szál virág csak csekély töredéke a hálának, amelyet mindannyian érzünk tanítóink iránt. Igaz, hogy az elhivatott nevelő sohasem vár hálát, köszönetét munkájáért. Olyan munka az övé, amely hordja jutalmát, az emberformálás, a nemzedékek nevelésének semmi mással össze nem hasonlítható örömét. A hivatás magaslatán álló pedagógus büszkén vallja, hogy alkotómunka az övé. Az ember belső világának formálása, kimunkálása. A pedagógusok munkája talán a legfelelősségtelje- sebb valamennyi munka között. Emberi sorsokért felet. A jelen, s a jövendő kultúrájának, törekvéseinek, gondolkodásmódjának rak szilárd vagy ingatag alapot. Tőle függ, hogy nevelő szava, emberi hatása nyomán tanítványai milyenné formálják majd a világ arcát. A pedagógus munkájában előforduló selejt, éppen ezért kártékonyabb anyaggá válhat, mint bármely más területen elrontott matériák. Egyetlen tudatlan, rosszul nevelt, elnevelt ember olyan károkat okozhat, amelyet egész közösségek sem tudnak jóvá lenni. A megelőző társadalomban, kegyes vállveregetéssel, a nemzet napszámosának nevezték a tanítót. Ez a kétes értékű rangsorolás a gondok egész seregét felölelő rengeteg munkára is vonatkozott. Példák felsorakoztatása nélkül sem kételkedik abban senki, hogy a néhány évtizeddel ezelőtti, falusi néptanítók valóban a falu, a nép mindenesei voltak. De többségükben a nép barátai is. A tanító volt a nép közül való. s a nép között maradó értelmiségi, aki a maga bőrén érezte a sors minden csapását, amely a kisemmizett sokaságot érte. Nem véletlen tehát, hogy éppen a néppel tartó pedagógus lett az az értelmiségi réteg, amely a népnek kedves, sorsán nagyot lendítő változásokkal is először értett egyet a felszabadulás után. Az új társadalom is minden erejével megpróbált új rangot adni a pedagógusoknak. Először is úgy, hogy a nemzet napszámosából a nemzet első számú szakmunkásának rangjára emelte őket. Többet vár tőlük, mint a régi világ. Megalapozott, korszerű tudást, kulturális igényességet, szilárd világnézetet, meggyőződést. Vagyis igazi mai erényeket, amelyek nélkül a legnemesebb anyaggal bánó szakmunkás nem boldogulhat. S a tanulás feltételeinek megteremtésén kívül a mai társadalom erejéhez képest sokat tett a gondtalanabb lét biztosításáért is. A mostani differenciált fizetésrendezés is ezt szolgálja. Hadd érezzék az áldozatkész pedagógusok most, a pedagógusnapon a gyerekek, a szülők háláján kívül egész társadalmunk fokozott gondoskodását is. Kékesdi Gyula
