Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-05 / 131. szám
6 «st UECVKI ^Mil-tap 1971. JÚNIUS 5., SZOMBAT LEVÉL ÉS VALÓSÁG Gydli lámpák kostelep - Üllőn Részlet egyik olvasónk leveléből: „Az Országos Állattenyésztési Felügyelőség üllői telepén több száz tenyészkos és bárány él, illetve nem fog élni, ha sürgősen közbe nem lépnek az illetékesek. A telepen valamely oknál fogva naponta pusztulnak az állatok, s ezek szanaszét hevernek, már a bűz kezd elviselhetetlen lenni. Nincs a telepen dögkút, ahová a tetemeket azonnal el lehetne helyezni. Állatorvost csak nagyon ritkán látni, holott az állatállomány megkívánná a rendszeres ellenőrzést A majorban több család él, sok gyerek, s a jelenlegi helyzet veszélyeztetheti az egészségüket ...” Nem kételkedünk olvasónk levelében, mégis megnézzük — mi a helyzet a telepen? Üllőn csak úgy ismerik, kostelep. Elzárt helyiségben Amint lekanyarodunk az Ócsai útról, figyelünk, nem látunk-e elhullott állattetemeket. Sehol semmi. Az irodaépület környékén rend, csend, tisztaság, rendkívüli események okozta izgalomnak nyoma sincs. — Hullanak-e még az állatok? — kérdezzük az épület előtt Németh István főmezőgazdásztól. — Már nemigen. De tessék bemenni a telepvezetőhöz. Horváth Mihály, a felügyelőség megbízott telepvezetője meglepődve hallgatja a levél állításai t. — Valóban hullottak a hízásra fogott bárányok, az okot most vizsgálják — mondja. — Mérgező anyag volt a takarmánytápban, az okozhatta a bajt. Még vizsgálják, de nincs állatvész, járvány. — Hány állat hullott el eddig? — Ügy negyven körül..; — Igaz-e, hogy a tetemeket a kutyák marcangolják? — Az nem lehet — mondja és a főmazőgiazdászra néz. — Elzárt helyiségben voltak, nem férhetett oda állat. Aztán elástuk, mésszel leöntöttük, egy méter húsz vastag föld került rá. — Dögkút van-e a telepen? — Nincs. hodálytól nincsenek többre, mint 150 méterre. Sok a gyerek a telepen, van olyan család, ahol 8 is van. Egy édesanya jön hozzánk. — Itt is elástak néhány tetemet. — Hullanak-e még az állatok? — Egy-kettő. — Nem irtották ki mostanában a legyeket?' — Egy éve utoljára. Nyolc éve késik.., Dr. Bálint Ferenc járási főállatorvost keressük többször is Monoron, vidéken van, mondják. Matulik Istvánt, a telep állattenyésztőjét telefonon érjük el. — Miért tárolják a nagy melegben napokig az elhullott tetemeket? — Budapesti központunktól utasítást kaptunk, hogy az Állatifehérje Vállalat jelentkező munkásainak adjuk át. A vállalat napokig nem jelentkezett, bár mindig ígérte, hogy most jönnek, most jönnek, végül egy újabb utasításra elásattuk. — Miért nincs dögkút a telepen? — Nyolc éve vagyok itt, nyolc éve kérjük, évről évre, hogy építsenek, a központban mindig kihúzzák. A szóban forgó mérgezett takarmánytápot természetesen már nem adják az állatoknak, naponta egy-kettő mégis elhullik, feltehetően utóhatásként. A Hubert-tanyán lakó emberek még nem nyugodtak meg, még most is féltik gyermekeiket, magukat No és az állat- állományt is. Nem ok nélkül félnek, az elmúlt napok intézkedései nem adnak okot a nagy megnyugvásra. Ha kissé későn is, tíe még most is szükséges az illetékesek, az egészségügyi és állategészségügyi szervek intézkedése. Deregán Gábor Érvénytelen volt? A Legfelsőbb Bíróság két tanulságos döntése A gyáli Dózsa Tsz két évvel ezelőtt megállapodott az Elekt- romodul Magyar Eelektrotech- nikai Alkatrészkereskedelmi Vállalattal, hogy meghatározott időn belül 5000 darab kombinált higanygőzlámpát gyárt részére. A szerződésben kikötötték: ha a gyár a lámpákat nem tudná értékesíteni, a szövetkezet az év végén visz- szaveszi és a már megkapott ellenértékét is visszafizeti. A vállalat mindössze 581 darab lámpát adott el, de a szövetkezet, bár a megmaradt lámpákat megkapta, térítési kötelezettségének csak részben tett eleget: négymillió-négyssázhuszonhatezer forinttal adós maradt. Ezért a vállalat a tsz ellen pert indított. A szövetkezet nem tette vitássá a követelés összegét, de mégis a kereset elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy a visszavásárlási kötelezettség kikötése „olyan feltétel megállapításával történt, amely ellentmondó és ezért semmis”. Ezenkívül arra hivatkozott, hogy a gyár nem tett meg mindent a lámpák értékesítése érdekében. Végső fokon a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a tsz előbb a visszafizetésre haladékot kért, egyben kötelezte magát, hogy tartozását rendezi, majd később hozzájárult, hogy a vállalat az összeg erejéig azonnali inkasszót nyújtson be. Ezek után — az ítélet szerint — a szövetkezet nem hivatkozhat a védekezésében foglaltakra, mert a vállalat követelését saját nyilatkozatával elismerte, és így a kereset megalapozott. Ezért kötelezte a peresített összeg: négymi llió-négyszázh u3Zön- hatezer forint megfizetésére. Evekkel ezelőtt több termelőszövetkezet közös építőipari vállalkozást létesített. Később még egy mezőgazdasági szövetkezet csatlakozott hozzájuk, amely a 100 ezer forintnyi tagsági hozzájárulást is befizette. A közös vállalkozás azonban veszteségesnek bizonyult. A tartozások rendezése miatt az utóbb belépett szövetkezet ellen 50 ezer forint megfizetéséért per indult. A keresettel szemben a tsz azzal védekezett, hogy csatlakozása érvénytelen volt, mert az elnöke felhatalmazás nélkül jelentette be a közös vállalkozásnak. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredménye alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította; a közös vállalkozásba való belépéshez a tsz vezetősége hozzájárult, és ezt a közgyűlés is jóváhagyta. Ugyanis a szövetkezet elnöke a közös vállalkozásba való belépés tervét előbb a vezetőség elé vitte, az hozzájárulását adta, cs az elnök csak ezután jelentette be csatlakozásukat. Ennek eredményeképpen mind a tsz elnöke, mind főkönyvelője a közös vállalkozás igazgató tanácsának tagja lett. A vállalkozás működéséről az elnök a szövetkezet vezetőségét rendszeresen tájékoztatta. A közgyűlés tudomásul vette a 100 ezer forint belépési díj kifizetését is. A csatlakozás jogoesá- gánának kérdését nem is vitatták addig, afníg ki nem derült, hogy a közös gazdálkodás veszteséges és ebből a ísz-nek kára származik. Mindezekből következik: a belépé^ joghatályos volt, ennek következményeit a tsz-nek viselnie kell, vagyis a tartozásért felel, tehát az 50 ezer forintot megfizetni tartozik. Hajdú Endre MEDDIG NŐHETNEK A FÁK? — Az állattetemeket azonnal a községi dögkútba kellett volna vinni! A válaszok, ha nem is teljesen megnyugtatóak, de azt jelzik, hogy nem ég a ház, nem szükséges tüzet kiáltani. Egy ilyen hatalmas telepen, ahol csaknem kétezer állat van, s ráadásul kísérleti telep, előfordulhat elhullás. És Hubert-tanyán Talán egy kilométerrel odébb van a Hubert-tanya. Csend, rend, nyugalom fogad minket. A legyek azonban fel- hőszerűen szálldosnak. Az egyik hodály falánál három óvodáskorú kisgyerek játszik. Egy kutya indul el felénk a fák alól, a lakóépületektől. Utána egy ember, két ember, juhászok, állatgondozók. Szalonna, kenyér a kézben, délidő van, magasra jár a nap. — Persze, hogy nem látnak sehol semmit, elástuk őket, ott az erdő szélén. — Sok volt? — Volt szépen. — Ügy hetven-nyolcvan, hetven biztos. Egyberaktuk őket abba az elzárható helyiségbe, ott voltak, vagy háromnégy napig. A bűz igaz, olyan bűz volt, hogy alig lehetett kibírni. Aztán arra utasítottak bennünket, hogy ássuk el. — Hozzáférhettek a kutyák? — Kát, kapartak ki azok. Egy-egy iábat, fejet lehetett itt is, ott is látni. — Mikor volt kint utoljára az állatorvos? — Pénteken, azt hiszem, igen, pénteken, kora reggel. Ott jártunkkor szerda volt! Értesülésünk szerint vasárnap is láthatóak voltak állati tetemek. A telepen emberek, családok élnek, a lakóépületek a Teglasi rosszkedvűen érkezett az irodájába ezen a reggelen. Moroosságát még a karcsú, szőke adminisztrátorlány szívderítő látványa sem tudta feloldani. Pedig Vali, mintha csak megérezte volna főnöke bosszús hangulatát, a legrövidebb szoknyájában érkezett a hivatalba, amelyen még egy aggastyán tekintete is fennakadt volna, különösen amikor a kávéfőzővel foglalatoskodott az alacsony gépíróasztal mellett, hogy egy méregerős feketével űzze el főnöke homlokáról a gond barázdáit. Igaz ugyan, hogy a szuperminit nem Téglási kedvéért öltötte magára, hanem a délután esedékes randevú tiszteletére, így akarva kikényszeríteni a döntő szó kimondását a hallgatag Kázmérból, mivel már nagyon unta a fél esztendeje tartó szerelem céltalanságát. Egy kicsit tartott ugyan attól, mit szól majd merész öltözetéhez főnöke, de Téglási ügyet sem vetett rá, mintha ott sem lett volna a csöppnyi irodában. Az aktái fölé hajolt, közben jobb kezével a fülét nyo- morgatta, így adva biztos tanújelét annak — Vali eddigi megfigyelései szerint —, hogy erősen gondolkodik. Vali lopva fel-felpillantott a kávéfőző mellől, de Téglási arca ezúttal csukott könyv maradt előtte. Először arra gondolt, talán odahaza zördült össze az asszonnyal, s ebből fakad kora reggeli bosszúsága, de ezt a feltételezést nyomban elvetette. Az itt eltöltött esztendő alatt annyira már kiismerte a főnökét, ha odahaza bosszúság érte, akkor vele a szokottnál is kedvesebben viselkedett, megpaskolta az arcát, néha még másutt is, közben a szépségét dicsérte, kifogástalan alakját, sőt tréfálkozva arra is célozgatott, hogy aki ilyen sok nagyszerűséggel rendelkezik, annak nem szabadna eltékozolnia a fiatalságát egy építőipari ktsz sötét, dohányfüstös irodájában. Ö, mármint Téglási, tudná is a megoldását, de a jóhoz két ember akarata szükséges. Soha nem vette komolyan a tréfás hangnemben közölt ajánlatokat, Téglási pedig nem erőltette a dolgot. Néha ugyan — amikor éppen összerúgta a port Kázmérral vagy más, körülötte legyeskedő fiatalemberrel — megfordult a fejében, Téglási nem lenne rossz parti a számára. Pestlőrincen háza Vein, a mustársárga Fiat kint áll az iroda előtt, s most építi a nyaralóját a Velenceitó partján, s az ő tizenkilenc éve nem is olyan borzasztóan kevés főnöke negyvenkét esztendejéhez képest, sőt határozott előny Téglási harminc- nyolc esztendős feleségével szemben, aki sem nem szép, sem nem formás már. Komolyan azonban soha sem foglalkozott ezzel a gondolattal, annyira nem tartotta fontosnak, hogy valaki már holnap bekösse a fejét. A kávé közben szép ko_ mótosan kicsöpögött a főzőbői. Beleöntötte a sárga kerámia csészébe, aztán szótlanul odatette Téglási elé. Az végre felpillantott rá, biccentett a fejével, s közben tetőtől talpig végigmérte, de nem szólt. Csak amikor már újra a kávéfőzővel foglalatoskodott, érte utol Téglási hangja: — Megfázik, Vali... — célzott, nyilvánvalóan az átlagosnál rövidebb szoknyára, amitől akaratlanul is melege lett s kapkodva felegyenesedett. De akkor Téglási már ott állt a háta mögött. — Nagyszerű ötletem támadt, Valika — duruzsolta váratlan jókedvvel. — De Téglási kartárs... — lépett volna hátra riadtan, ha az asztal erre lehetőséget biztosít. így azonban csak a kezét kapta fel védőn maga elé, ha Téglási át akarná ölelni a derekát. Máskor nem bánta, ha a főnöke tréfás kedvében egy kicsit meglapogatta a csontjait, de a mai napját Kázmérra állította be, a döntő szó kimondatására s ehhez most sehogy sem illet Téglási tréfás közeledése. — Maga kis csacsi — lépett hátra nevetve Téglási. — Félreértett ... — tette még hozzá, de most már komolyan. — A javaslatom ezúttal egészen más természetű. Üljön le nyugodtan és hallgasson végig. Ugyan sejtelme sem volt, mi más lehetne főnöke javaslata, de azért engedelmes megkönnyebbültséggel lehuppant az egyik székre, kínosan ügyelve arra, hogy a szoknya a lehetőségekhez képest azért valamennyire takarja combjait. — Észrevettem, hogy reggel óta figyeli, mi bajom lehet — kezdte Téglási az asztalnak támaszkodva. — Tegnap este, amikor maga már hazament, az elnök közölte velem, hogy újabb építkezést vállalt a megkérdezésem nélkül. Azt pedig maga is jól tudja, hogy a jelenlegi építkezéshez sincs elég emberünk, annak ellenére, hogy jó néhányat elszipkáztunk már az állami vállalattól. Többet fizetünk, szívesebben jönnek hozzánk a városból is, ahol az állami vállalat építkezik. A szervezőnk azonban néhány napja azzal tért vissza, több Nylon szalmakalap «S se* J 1 az évszak csak .szalmakalappal jó. A technika fejlődése betört már a szalmakalapok készítésének rejtelmeibe is. A taksonyi ktsz-ben már nem a rendes szalma, hanem nylonszalma az alapanyaga a nyár közkedvelt fejfedőjének. Ebből készítik a strandtáskákat is. Foto: Gárdos Kódextöredék, eredeti formátumban A XV—XVI. századi ma- I gyár nyelvű kódexírás egyik | nagybecsű emlékét őrzik a miskolci Lévay József Tudományos Könyvtárban. A Miskolci Kódex néven ismert magyar nyelvemlék-töredéket alig több, mint száz éve fedezték fel, s 1882-ben mutatták be a Budapesten rendezett országos könyvkiállításon. A kutatások megállapították, hogy a 12 lapból álló kó- , dextöredék — újgót betűs szövege a XV. század végén íródott —, a Nemzeti Múzeumban őrzött Vitkovics-kódex- szel képez egy egészet, annak az eleje. Az értékes kéziratot embert már így sem tud szerezni. Nekünk pedig kell. Érti? Kell. Az elnök nőm törődik azzal, hogy honnan és hogyan szerzünk embert. — Ezt eddig értem — gondolkodott hangosan a lány — csak azt nem, hogy miért mondja el nekem? Én csak egy adminisztrátor vagyok... — Havi ezerötszázért — bólintott rá Téglási. — Éppen ez az. Hogy megkereshetne havi három-négyezret is. — Én? — nézett rá gyanakodva a lány. — Maga, Vali. Ha felcsapna szervezőnek... — Én? Szervezőnek? — hökkent a lány. — Álljon csak fel egy pillanatra ! Még mindig nem értette Téglási okoskodását, de azért felállt, s csak ámuldozott, amikor a férfi gondosan mustrál- gatva, kétszer körüljárta. — Nincs az a férfi, aki ilyen csinos és látványos szervezőnek ellent tudna állni — mondta ki végre a gondolatát Téglási. — Nos, áll az alku? — állt meg előtte a kezét nyújtva. — Megkapja továbbra is a jelenlegi fizetését és minden hozott emberért ötszázat. Mielőtt Vali válaszolhatott volna, kopogtál: az iroda ajtaján. — Tessék — szólt ki Téglási kelletlenül. Két munkás Eorma férfi lépett az irodába. — Munkát keresünk — mondta a magasabb, kopott ruhájú férfi, hol Téglásit, hol a lányt bámulva. Téglási, aki most a lány mögött állt, gyengéden megszorította Vali karját, aztán visszament az íróasztalához, és leült. — Az elvtársnő intézi a felvételt — bökött a fejével a lány felé, közben biztatóan rákacsintott: ha ezt ügyesen 1877-ben Szeremley József ti- szadobi református lelkész, mint egykori növendék, hálája jeléül ajándékozta a miskolci református gimnázium könyvtárának. A kézirat latin nyelven íródott szerzetesi regulák magyar nyelvű másolata. Az újabb kutatások megállapítása szerint Egerben fordíthatták, majd a Miskolc-Tapolcán levő klarissza apácák zárdájá- *%i '"másolták le a „szororok” felki épülésére. 'A nagybecsű magyar kódextöredéket a tudományos könyvtár eredeti formátumban, könyvalakban most ismét megjelenteti. megoldja, máris megegyeztünk. — Vele beszéljék meg a dolgokat — mondta még egykedvűen, s az aktáiba temetkezett. — Hol dolgoztak eddig? — kérdezte nagy lélegzetvétel után a lány. — A varosban, az államinál ... — felelt tisztessógui- dóan az alacsonyabb, és meredt szemmel bámulta a lány formás combjait. — Mennyiért? — Kétezernégy-kétezeröt, mikor hogy ... — És miért jöttek el? — Többet szeretnénk keresni. Azt mondták, itt lehet... — Mennyit? — lendült bele a lány. — Legalább hármat — mondta a magasabb. — Rendben van — mondta rövid töprengés után a lány, miközben magában gondosan visszaidézte az előtte lefolyt hasonló beszélgetéseKet. Eddig, emlékezete szerint, háromezer-négyszáz alatt még senki nem állt kötélnek. Ezért, nehogy elszalassza a két váratlanul betoppant, nagyon szerény és tisztességtudó embert, akiken lehet nogy ezer forintot keres percek alatt, rájuk ígért. — Ha maradnak egy hónapig, a következő hónapban már háromezer-kétszázat fizetünk. — Vállaljuk — bólintott társa helyett is a magasabb. — Mikor kezdhetünk? — Már holnap reggel — szólt közbe Téglási elégedetten. — A munkakönyvük? Parancsoljon _ mondta szinte egyszerre a két kopott külsejű férfi. Téglási egykedvű arccal lapozott a kicsi könyvecskébe, aztán elsápadva megrázta a fejét, mint aki nem akar hinni a szemének. A munkakönyvben ez állt: Bódis József, az Állami Építőipari Vállalat főmérnöké. Prukner Pál /
