Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-01 / 127. szám

6 n»i Ute ^tírfap 1971. JÜNIL'S 1., KEDD Bubu után madárpók-házaspár Életveszélyes nász Patkányok ellen „rakumin-akció" Egy hónapja kezdte meg a budai városrészben a főváros történetében legnagyobb pat- kányírtó akcióját a Bábolnai Állami Gazdaság speciálisan kiképzett „különítménye”. A főváros öreg közműhálózata ugyanis remek búvóhelyet adott a patkányoknak, ame­lyeknek kártevése évente töbD milliárd forintra rúg. A Bábolnai Állami Gazda­ság a rakumin 57. elnevezésű készítménnyel írtja a patká­nyokat. Ez a szer már sikere­sen vizsgázott más európai nagyvárosok, többek között Hamburg patkánymentesítésé­ben. Az etetőhelyeket naponta feltöltik, s összeszedik az el­hullott rágcsálókat. Eddig 20 000 méregládát, 4000 etető­csövet és tálcát helyeztek el. Szalkay József, a budapesti Állatkert tudományos cso­portvezetője gazdag zsák­mánnyal tért haza nyugat­európai tanuimányútjáról Kü­lönböző állatkertektől 500 rovart hozott haza, 20 kü­lönböző faj képviselőit. A szállítmány értékét vá­ratlanul megnövelte, hogy ép­pen az új szerzemények ér­kezésekor eltávozott az élők sorából Bubu, az Állatkert kalandos életű, halálos ma­rásra képes madárpókhölgye. Bubuka volt az, „aki” néhány éve, őrzői legnagyobb rémü­letére pár napos szabadságot .vett ki, eltűnt, majd nem tud­ni honnan, egyszer csak újra visszasétált a rovarházba. Bu- ,bu most körülbelül 14—15 éves lehetett, de már évek óta gyászos özvegységben, magá­nyosan tengette életét. Saját fajtájából nincs aki megsiras­sa, csak hűséges gondozója, Olga néni maradt vigasztalha­tatlan azóta. Bubu üvegkalitkája azon­ban nem maradt sokáig la­katlan. Az új szállítmányban megérkeztek az utódok, egy hím és egy nőstény madár­pók. Mindketten fiatalok még, és most az ő házassá­gukat készítik elő az Állat- kertben, de igen nagy óva­tossággal. A vőlegényt a nagy üvegdobozon belül külön kis zárt üvsgkalickában tartják, féltvén a hagyományos pók­erényeknek megfelelően har­cias amazon esetleges táma­dásától. Egyelőre nem tör­tént siimmi baj. Sőt, egyik reggel hiába keresték a kisze­melt vőlegényt a külön zár­kában, ott találták meg bé­késen üldögélve sötétszürke, szőrös menyasszonya mellett. Ennek ellenére nagy kér­dés, sikerül-e megakadályozni egy fenyegető családi tragé­diát. Komoly veszély tudniil­lik. hogv közvetlenül a nász után a hölgy azonnyomban fel fogja falni az ifjú férjet. Már állandó ügyeleti szolgálat szervezésén gondolkodnak, hogy akkor is legyen o'tt va­laki, amikor a szerelmi má­morba esett menyecske ne­tán túlságosan ennivalónak ta­lálná férjeurát. Tájékoztatást, időben! Vihar a határban Mikrohullám a konyhákon A háztartási gépek segítik a hétköznapokat Szerelőszalag a Hajdúsági Iparművekben Fekete József, a Szabadság Termelőszövetkezet elnöke kis­sé szabadkozik, kell erről ír­ni, hánytorgassuk még a há­romhetes dolgokat? Arról ér­deklődtünk ugyanis, hogyan zajlott a normarendezés, amely nagy felzúdulást keltett a kertészetben. — Onnan kell kezdenem — hogy átszerveztük a gazdaság irányítását, két területet hoz­tunk létre, amelynek élén me­zőgazdasági mérnökök állnak. A kertészet és a szőlészet ve­zetője Barabás Ferenc, a szán­tóföldek és az állattenyésztés „főnöke” Kakukk János lett. Ezzel egyidöben, még tavaly megkezdtük a régi normákat vizsgálni, amelynek során nagy egyenetlenséget derítet­tünk ki. Amíg a 10 órás munka­napra eső egyes területe­ken 78 forint volt a kere­set, az uborkások, a 6—7 évi normarendszer alap­ján 130—140 forintot ke­restek. A régi norma már azért is el­avult, mert abban az időben, amikor érvénybe lépett, még csak 25—30 mázsa termett hol­danként, az öntözéssel és vegyszerezéssel az átlagot ma már 150 mázsára is feltornáz­tuk. — A szakemberek másfél hónapig rágódtak az ügyön, de a dolgozók tájékoztatására csak akkor került sor — már­cius végén —, amikor kiszivá­rogtak a hírek. Az új normát április 1-én vezették be. s az eddigi 40 százalékos részese­dés helyett 37 százalékos ré­szesedést biztosítottak a válla­lóknak. A normarendezés 70—80 embert érintett közvet­lenül, akik tiltakoztak, s az intézkedést visszavontuk az­zal, aogy bevezetését nagyobb körültekintéssel, később vé­gezzük el. Mit mondanak a közvetlen érdekeltek? Az uborkásbrigád egyik tag­ja, Farkas Lajosné így véle­kedik. — Minden megváltozik, ma már az uborkát is másképp termeljük, mint 8—10 éve. Hajdan ezt a szót, hogy ön­költség, nem ismertük, ma már ezzel is számolni kell. 2100 forint egy kilogramm ve- tőuborkamag. Tudom én, hogy nem helyes, hogy minden költ­séget a termelőszövetkezet vállaljon. A vállalónak is részt kell benne venni. De hát nem így, egyik napról a másikra. Egész télen nem volt rá mód, hogy meghányják, -ves­sék a dolgokat? A munkák kellős közepén kel­lett intézkedni? Valóban, egész télen nem volt rá mód, hogy a kertészek véleményét, tanácsait és gond­jait meghallgassák? Az em­berek megtanultak termelni, számolni, új módon gondol­kodni. Ha időben kikérik véle­ményüket, együttesen vitatják meg azokat a feszültségeket, egyenetlenségeket, amelyek a kertészetben vannak, nem ke­rült volna sor arra, hogy „ki­szivárogjanak a hírek”, hanem együttesen jutottak volna kö­zös nevezőre. A kész tényeket, ha kurtán- furcsán ismertetik velük, nem fogadják el, sőt, mint ez az eset is bizonyította, egy nap­ra leállt a munka. Az egyenetlenséget a bri­gádban dolgozók is érez­ték. Nemegyszer ők tették szóvá, hogy változtatni kell rajta. De nem így, hanem nagyobb körültekintéssel, irányítással, s a vélemények kikérésével — észrevételeivel. A bizalommal, amit a vezetők kaptak, nem szabad játszani! Elkészült a murai vízmű távvezetéke A Nagykanizsa vízellátását szolgáló murai vízmű építése fontos szakaszához érkezett: elkészült a Mura partjától a városba vezető 19 kilométeres távvezeték. Az 50 centiméter átmérőjű csőrendszer ti- cső- kútból kapja a vizet. Egy­idejűleg megkezdődött a víz­tisztítómű, a 2500 köbméte­res fogadómedence és az ugyancsak 2500 köbméteres víztorony építése. Nagykani­zsa lakossága és az üzemek a terv szerint 1972 első félévé­ben kapnak vizet a Mura­parti kavicsteraszból. Népgazdaságunk negyedik ötéves terve a közszükségleti cikkek termelésének jelentős növelését irányozza elő, figye­lemmel a lakosság jobb ellátá­sára, a termékek minőségének emelésére, a választék bővíté­sére. A közszükségleti cikkek fogalomkörébe — szűkebb ér­telemben — otthonunk és sze­mélyes szükségletünk apróbb- nagyobb tárgyait soroljuk. Ezen belül is főként a műsza­ki cikkek állnak a figyelem középpontjában, a háztartási munkát leegyszerűsítő mecha­nizmusok, a szórakozást szol­gáló elektromos készülékek. GARANCIA - ÖT ÉVRE A tervek, előirányzatok va­lóra váltását kutatók, konst­ruktőrök, technológusok és külkereskedők együttes, össze­hangolt tevékenységétől vár­juk. Háztartási hűtőgépgyár­tásunkra eddig sem panasz­kodhattunk, a Lehel-család tagjai szépek, praktikusak és megbízhatóak. A Hűtőgépgyár szakemberei azonban nem ilyen elégedettek, még jobbat akarnak adni a vásárlóknak. Igen komoly minőségjavulást jelent például az S—60 típusú — Sibir licencia alapján ké­szülő — abszorpciós hűtőgépek forgajomba hozatala. Ennél a meghibásodás lehetősége olyan kicsi, hogy nyugodtan vállalja a gyár az öt évi garanciát. De elkezdték egy új sorozat, a nemzetközi szabványoknak megfelelő Modul 130, 140, 150, 160 típusok gyártását is. Meg­valósították a dérréteg (jég) félautomatikus leolvasztását, így teljesen folyamatos lehet a hűtőszekrény üzemeltetése, so­ha nem kell kikapcsolni (rend­szeres takarítására, fertőtlení­tésére azért természetesen ez­után is szükség lesz). A mély­hűtött élelmiszerek tárolására alkalmas (un. egy-, két- és há­romcsillagos) változatokat is gyártja már a hazai ipar, könnyítvén a beszerzés gond­jain, hiszen akár egy egész heti élelmiszer is előre bevásárol­ható, beleértve a mélyhűtött ételféleségeket is. Szabó—Takács URBANIZÁLÓDÓ FALU? A hernádi példa Az iskolaudvaron vagy száz­ötven kerékpár, mind csillogó, új. A tanyára hazafelé gyalog igyekvő gyerekek képét felvál­totta az iskolából kirajzó ke­rékpáros csapat látványa. Hat­évesek, hétévesek is nagyko- molyan nyomják a pedált. Hernád azelőtt: Üjhartyán tanyatelepülése. Termelőszö­vetkezete öt, hat éve még gyengécske. Három éve az át­lagéletkor ötvennyolc eszten­dő — most negyvenhárom! A napokban vették át a Minisz­tertanács vörös vándorzászla­ját, s a megyei pártbizottság kongresszusi versenyzászlaját. A Március 15 Tsz ötezer holdján a négy növényre egy­szerűsített termesztésben mindössze nyolc ember dolgo­zik egész évben! A felszaba­dult munkaerőt s a vissza­áramlott fiatalságot az évi há­romezerötszáz sertést kibocsá­tó sertéstelep, a tehenészet, a baromfitelep, a mezőgazdasági épületszerkezet-gyártó, a házi jellegű sertésfeldolgozó fog­lalkoztatja. Most kezdődő be­ruházás egy ötvennyolcmillió forintért építendő baromfifel­dolgozó, négyszázötven nőnek adnak ott majd munkát, ide már a szomszéd falvakból is jöhetnek dolgozók. Szívesen, tehetséggel A fejlődést éppúgy nem le­het pusztán a gépesítéssel in­dokolni, mint ahogy az sem lenne kielégítő magyarázat, ha azt mondanánk, a hernádiak sokat dolgoztak. E fejlődés mi­nőségi változásra utal az em­beri oldalon is. A hernádia­kat nem kötötték erősen be- idegzett gazdálkodási hagyo­mányok, hiszen a település új, apjuk, nagyapjuk az ország egyéb részeiből érkezett, ura­dalmakból, sokgyerekes csalá­dokból ide, s szerzett nehezen pár hold földet, hogy ott a szegényember szívósságával vesse meg a lábát A község lakói, mihelyt az élet megkí­vánta, s a lehetőségek tért, al­kalmat adtak rá, fogékonyan vetették rá magukat minden újra, ésszerűbbre, az emberek szívesen, tehetséggel sajátítot­ták el a legkülönfélébb szak­mákat. Képzésre, átképzésre pedig gyakran kerül sor a szö­vetkezetben, ahol a gépesítés kiszorította a mezőgazdasági munkaerőt, az új üzemek pe­dig kvalifikált embereket kí­vánnak. Csak az elmúlt két évben százharmincán szerez­tek szövetkezetükben szak- munkás-bizonyít ványt! Ne legyen e'lentmondás Cserháti Pál elnök, agrár­mérnök öt éve került a Már­cius 15 Tsz élére. Azóta szak­emberek sorát telepítette le a községben. Mint mondja, a szövetkezeti vezetés a jövővel is számol: hogy a falusi lakos­ság a tanyákat, kisebb falva­kat várhatóan elhagyja, s a nagyobb, városias községekbe költöznek. De ha a szövetke­zetük fejlődése, a jó jövede­lem, korszerű munka s munka- körülmények, a településszer­kezet — nemrég egyesültek három más községgel —, a fia­talság visszaáramlása, a ta­nyasiak faluba költözése, mind bíztat is a jövőjük tekinteté­ben — az embereket meg is kell tartani. Hogy lélekben se kívánkozzanak el: hogy ne fe­szüljön ellentmondás a falun- élés és az urbánus kor között. A távlat: a városiasodott falu. Agrármérnök, tanár, orvos találkozik a szövetkezet értel­miségi klubjában. Élménybe­számolót tartanak külföldi, szakmai utakról — Franciaor­szágról, Dániáról, Hollandiáról, Japánról. Meghívták Szepesi Attila költőt, most ifjú Éber Sándor bajai festőművész ké­peiből rendeztek kiállítást. Patronálják, részben át is vették a községi művelődési házat, — az első szövetkezetek egyike az országban, amelyek ilyenre vállalkoztak. Fedezik a különböző tiszteletdíjakat, ta­tarozzák, karbantartják, fűtik, takarítják a művelődési házat, ahol népszerű ifjúsági klub, népi tánckör, német nyelvtan- folyam, bélyegszakkör, gyere­keknek furulyaszákkör műkö­dik. Gondoskodás 170 családról Üdülőt vásároltak a Balaton mellett. Havi száznegyven fo­rint kiegészítéssel, ezenkívül fuvarral, a háztáji megmunká­lásával, gabonával segítik a járadékos tsz-tagokat: ezúton százhetven emberről, családról gondoskodnak. Sportpályát építenek. Az idén átadtak két fürdőt, két étkezőt, bevezet­ték a közétkeztetést — majd saját üzemi konyhát is akar­nak. Két év alatt százhetven­ezer forinttal járultak hozzá a járás révfülöpi úttörőtáborá­hoz. Tavaly nyolcszázhúszezer forintot, az idén még többet költenek szociális, kulturális célra. Urbanizálódó falu? Minden­esetre, e szövetkezet több lé­pést tett hozzá, az életnek nemcsak gazdasági, de egyéb oldalain is. Padányi Anna PROGRAMOZOTT MOSÁS A mosógépek előállítói az el­múlt években valamelyest le­maradtak a fejlesztésben. Jól­lehet a háztartások jól el van­nak látva a „hagyományos” forgótárcsás mosógépekkel, s ezekből ma is nagy a választék az üzletekben, a modernebb gépek iránti keresletet azon­ban nem mindig tudják kielé­gíteni. A vásárlók figyelme ugyanis egyre inkább a ruha­neműt sokkal jobban kímélő lengőkaros és forgódobos mo­sógépek felé fordul, és sokan keresik a félautomatikus, auto­matikus — meglehetősen drága — típusokat is. 1970-ben a ju­goszláv OBOD-céggel koope­rálva hazánkban is megindult a forgódobos mosógépek gyár­tása. Az bizonyos, hogy a „mindentudó”, programozható mosógépek még jó ideig sokba fognak kerülni, hiszen a bo­nyolult mechanizmusú és auto- matikájú gépek megfelelő mi­nőségben való előállítása még ma sem egyszerű feladat. FŐZÉS, FŰTÉS, VASALÁS A villamos főzőlapok, tűzhe­lyek előállítói is évről évre „finomítják”, tökéletesítik gyártmányaikat. A technoló­giai fejlesztés eredményeként ma már egyre kevesebb pa­naszt hallunk a főzőlapok élet­tartamára. Hőkorlátozós, hő­fokszabályozós típusok láttak napvilágot, a többfokozatú kapcsolók alkalmazásával gaz­daságosabbá tették a tűzhelyek üzemeltetését. Forgalomba ke­rültek már a más országokban oly népszerű grillsütők is, a modern konyhák szerves tarto­zékai. A hőtechnikai elven működő villamos háztartási készülékek közül a hőkandallók, melegvíz- tárolók (és átfolyó rendszerű vízmelegítők), valamint a vil­lanyvasalók felé is nagy keres­let nyilvánul meg. Ezekből ma még nem áll kellő választék a vásárlók rendelkezésére, s addig is, míg az ipar „felnő” a feladatokhoz, import révén kell kielégíteni az egyre nö­vekvő szükségleteket. JAVULÓ MINŐSÉG A híradástechnikai közszük­ségleti cikkek minősége, mű­szálé színvonala és választéka egyaránt javul. A Videoton- gyár a rádiók minőségének javítására NDK kooperációban új konstrukciójú forgókonden- zátorok alkalmazására tért át, néhány hazai gyártású, nem kielégítő minőségű alkatreszt pedig jugoszláv és NDK-beli importtal váltott fel. Ugyanott a későbbi hibalehetőségek csökkentésére javították a for­rasztási technológiát, és a tet­szetősebb „külcsín” érdekében rátértek a műanyagok galvani­zálására. Kár, hogy ugyanak­kor csalt igen lassan haladnak a típusválaszték bővítésének fontos feladatával. A JÖVŐ TERVEI Az egyik legkevésbé kedvelt háztartási munkát, a mosoga­tást helyettünk elvégző gépek előállítására még csak most folynak az előkészületei!:. Nem kell szégyenkeznünk, a ná­lunk sokkal fejlettebb orszá­gokban sem terjedt még el ál­talánosan ez a géptípus. Fő­ként azért, mert csak részben automatizálható a mosogatás folyamata, a gép maga pedig igen sokba kerül (s az sem melléltes, hogy 40—65 perc a gépi mosogatás és szárítás idő­tartama). Mindezek ellenére a hazai ipar felkészül a mosoga­tógépek forgalomba hozatalá­ra, aki akarja, majd megvásá­rolhatja. Érdekes, hogy egyelőre sem­miféle „mozgolódás” nem ta­pasztalható hazánkban a nagy- frekvenciás és mikrohullámú tűzhelyek elterjesztése terén. Pedig ezekkel csak néhány percet vagy másodpercet vesz igénybe az étel elkészítése, fel- melegítése. Az sem mellékes, hogy az így elkészített, felme­legített ételekben sokkal ke­vésbé roncsolódnak az értékes tápanyagok. Hosszú lenne mind sorra ven­ni a kisebb-nagyobb háztartási készülékeket, gépeket — a por­szívótól a konyhai robotgépig —, de aki kíváncsian figyeli a kirakatokat, az üzletek egyrl gyarapodó árukészletét, mái most egyre nagyobb megnyug­vással veheti tudomásul, hogy az ötéves terv célkitűzései megvalósuló realitások, pedig még csak az első év derekán tartunk! k

Next

/
Thumbnails
Contents