Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-25 / 148. szám
1971. JÜNIUS 25., PÉNTEK Vadkacsateny&zet A szegedi Táncsics Vadász- társaság a gyálaréti tiszai holtágban vadkacsatanyésztésre rendezkedett be. A törzsállományt egy jugoszláv vadász- társaságtól kapták mezei nyu- lakért cserébe. Évente mintegy 50 tojást rak egy-egy vadkacsa, úgyhogy az idén körülbelül 10 000 tojásra számítanak, amelynek egy részét a társgazdaságoknak adják el. Ugyanakkor keltetnek is és a növendék vadkacsákat 100— 120 dekás súlyban a MAVAD útján értékesítik. A tiszai holtág partján zárt területen alakították ki a tojótelepet, ahol nádkúpokból képezitek ki a fészeklakásoikat. Városokban tovább élnek az emberek A századforduló óta megkétszereződött a várliató átlagos életkor A Népességtudományi Kutató Intézet és a Statisztikai Kiadó Vállalat közreadta az elmúlt 70 esztendő halandósági adatait. A nagyszabású gyűjtemény és tanulmány, a maga nemében egyedálló Európában, ilyen hosszú idő távlatában az elhalálozás elemzésével, annak tendenciáival és törMindent időre elkészítenek AUTÓSZERVIZ CEGLÉDEN Jó néhány éve annak, hogy a Ceglédi Gépjavító Állomás megkezdte a teher- és személygépkocsik javítását és szervizellátását az autómosóval, magas nyomású kompresszorral működő emelőbe- rendézósael, korszerű gépekkel, szerszámokkal felszerelt autójavító üzemében. Elegendő szakmunkás és betanított munkás dolgozik a csarnokban, ahol egyszerre több gépkocsit lehet kényelmesen elhelyezni. A vállalatoknak, intézményeknek nagy előny, hogy nem kell Nagykőrösre vinniük javításra a gépkocsikat. — Milyen a szerviz forgalma? — Olyan technikai feltételeket teremtettünk — mondották a szervizben —, amelyek lehetővé tették a kifogástalan munkát a vállalt határidőre. Ma már egész Pest megyéből, sőt a szomszédos Szolnok megyéből is idehozzák a gépkocsikat az első és a második szemlére. — A termelőszövetkezetek is ide járnak? — Sajnos, nem rendszeresen, sokszor lerobbantan kerülnek hozzánk a járművek, amikor már csak költséges javítással lehet újra üzemképessé tenni azokat. A hibamegelőző szerviz évekkel meghosszabbítja a gépkocsi élettartamát, érdemes igénybe venni. — A magánautó-tulajdonosok számára is vállaljuk a garanciális gépkoosijavítást. A garanciális idő lejártáig ellátjuk azoknak a gépkocsiknak a szervizét, amelyeket máshol, más üzemek végeztek eddig. — Milyen gépkocsitípusok garanciális javítását vállalják? — Egy-két kivétellel minden személygépkocsi típussal foglalkozunk. A szovjet gyártmáés a Nysa, a keletnémet Trabant, Wartburg, a Barkas, valamint a csehszlovák Skoda személygépkocsik garanciális javítását vállaljuk. Cs. I. vényszer őségéivel még egyetlen országban sem foglalkoztak. A tanulmány megállapításai szerint, a századfordulótól hazánkban megkétszereződött a várható, átlagos életkor. Amíg a 900-as évek elején születettek várható életkora férfiaknál 37 év, nőknél 38 év volt, addig a napjainkban született férfiaknál 67, nőknél 72 év lett. A századfordulóban született 100 000 csecsemő közül 25 ezer meghalt, a legutóbbi adatok szerint pedig négyezer. A minimálisra csökkent a 10 év körüli gyermekek elhalálozása, arányuk alig néhány ti- zedre-ezrelékre tehető. Annak ellenére, hogy Magyarország kis terület, igen eltérő a várható életkor alakulása községenként, városonként, illetve tájegységenként. Az összegyűjtött adatok szeVIZTARSULAS Visegrád holnapja Motel, bazársor, múzeum A nagy történelmi múlitú dunakanyari település holnapjáról tárgyait tegnap a DIB visegrádi területi bizottsága, dr. Tímár Máiyásné elnökletével. Az Írásos előterjesztés is megállapította, hogy szezonban a község lélek- szániát jóval meghaladja az itt üdülő, illetve ide kiránduló emberek száma. A rendkívüli .követelményekhez kell alkalmazkodni, hogy megfelelő ellátást biztosítsanak. Legnaigyobb gondjuk a vízellátás. A lakóövezetekben megoldottnak tekinthető, a kutakkal azonban már több baj van. Az egyiket fertőzöttség miatt lezárták, s csak a 2-es számú dolgozik. Végleges megoldást hoz, ha csatlakoznak a Dunakanyar regionális vízmüvéhez. A kivitelezésre az érdekeltek víztársulást hoznak létre. A csatornahálózat építési költsége 20 millió, ennek jelentős részét a társulás fedezi, részben pedig állami, illetve DlB-táimogatásból biztosíthatják. Ami öröm: az új fellegvár! szálló felépítése, de ezzel is csak drága, illetve olcsó szálláslehetőségek kínálkoznak, holott sokan keresik a közepes színvo- nalúakat. Ennek kielégítésére 60—70 személyes motelt kellene építeni. Még az ötéves terv alatt nyok közül a Moszkvics, a lengyel gyártmányok közül a Warszawa, a Pick-up, a Zsuk bazársor telepítésével kell megoldani a nagyvillámi körzet megfelelő ellátását. Többek között beszámoltak arról is, hogy 1974 elején megkezdik egy új múzeum építését. __________ T. Gy. MÉ G 13 RÉSZ Mézga család A Pannónia rajzfilmstúdióban készül a kedvelt Mézga család legújabb 13 részes folytatása. Mézgáékkal kapcsolatban különben nemrég közvélemény-kutatást végeztek, s kiderült, a família legnépszerűbb tagja — a legifjabb csemete — Aladár, és természetesen elmaradhatatlan kutyája. A következő részekben már csak a keretjátékban szerepelnek a szülők és rokonok; Aladár lesz valamennyi história főhőse. ___________ — Csigaexport. Befejeződött az éticsigagyűjtés szezonja. Eddig mintegy 100 vagonnyi csúszó-mászót szállítottak Nyugat-Európa különböző országaiba a magyar csigavadászok. — Egy kiló citrom = egy darab. Üj citromfajtát nemesítettek ki az üzbég citromtermelők. A Taskentben bemutatott termékek egy- egy darabja 1—1,5 kilós. (Hogyan lehet ezt teába facsarni?) Heten, mint a gonoszok A budai keidben az indiánfát kereste, amelybe kölyök - korukban nevüket vésték. Hét ágába hét nevet. Persze, a Tahi Tóth-ot, a családi nevet nem, csupán születési sorrendben a testvérek keresztnevét, Nándiét, Laciét, Lehelét, Gáborét, Jóskáét, Mátéét, s az egyetlen ^ányét: Sáriét. ■A hét név azóta megkopott, % f as emlék eleven. A Vígszínház fiatal művésze, a „nagy család” másodszülöttje boldogan idézi: — Éppen egy kézilabdacsapatra való kölyök volt családunkban. S a kézilabda családi sporttá is lett. Minden szülői tilalom ellenére — szolfézs óra, cselló, külön angol helyett — a kézilabdapályán néhány Tahi Tóth folyton ott futkározott. A hobbynk már különbözött. Talán a művészetszeretet volt közös benne. Apánk festőművész és rajztanár, Nándi rajzolt, most építészmérnök. Én csellóztam, színész lettem. Lehel szobrászkodott, Gábor folyton állatokat boncolt. Jóska a bogárgyűjtésnek hódolt, de drótból, lemezekből remek kis szobrokat formált. (Jelenleg borászati technikus.) — Színész egyik sem lesz? — Talán a legkisebbek, as ikrek: Máté meg Sári. Egyfolytában „produkálják” magukat, nem lehet „lelőni” őket. Most végezték a hetediket. S Tahi Tóth László miért lett színész? — Csellistából képzőművész, s aztán színész. Ez a teljes sorrend. Képzőművészeti gimnazista koromban irodalomértő és szerető barátokra bukkantam. Akkor határoztam el: olyan pályát választok, ahol kifejezhetem, mit jelent nekem az irodalom, a vers. — Ma is zeneszerető a hajdani csellista? — Komoly zenében a melodikus, romantikus művek, Mozart, Schubert muzsikája áll közel hozzám. Harmónia, béike, nyugalom. — Kedvenc regényhőse? — Jack London: Wolf Lar- senje. Zárkózott, kemény fickó. Mégis lírai lélek. — Mit sajnál legjobban, amit elmulasztott ? — Mindig szerettem volna jó tanuló lenni, hogy büszkék legyenek rám ismerőseim. De- hát eléggé szanaszét gyerek voltam. Viszont minden érdekelt, az is, amit nem tanítottak az iskolában. S változatlan a vidéki nosztalgiám is. Gyerekkorom Albertfalvához kötődik. Kert, romantika, napfény, s ehhez: a nagy családból adódó sokrétű, élménydús, természetes emberi kapcsolatok. Boldog, nagyon boldog vagyok, hogy a Vígszínház tagjaként kezdhettem pályafutásomat, talán meg sem érdemeltem. De mennyivel teljesebb lett volna ugyanez a vidéki színjátszás minden örömével, akaraterő-vállalásával, küzdelmeivel... M. T. rint a városokban tovább élnek az emberek, bár a férfiaknál a késői öregkor a kisebb településeken gyakoribb. Legtovább élnek az ország délkeleti részén és Vas megyében, legalacsonyabb a várható életkor Heves, Somogy és Sza- bolcs-Szatmár megyékben. Az életkörülmények, táplálkozási szokások mellett a munkahelyek távolsága is befolyásolja az életkort. Azokon a helyeken, ahol a bejáró munkások száma magasabb, az életkor alacsonyabb. A sok utazás, a gyakori helyváltoztatás gyorsabban koptatja a szervezetet. Tatabányán a 11. mély- művelésű aknából termelnek ki minőségi barnaszenet és égő palát. Ez az ország egyik legjobb minőségű kalóriadús energiahordozója. Kalóriadús ónapok óta várták a megígért bérjavítást, de hónapról hónapra nem leit belőle semmi. Néhányan ugyan elunták a várakozást, , s kiléptek, de persze, ahogy mindig, a nagy többség most is zúgott és maradt. „Egyszer elér idáig is az isten keze” — mondogatták, arra célozva, hogy a pesti központnak majd csak eszébe jut ez a gyára is. Mert azt biztosan tudták, hogy a pesti törzsgyárban régen végrehajtották a béremelést, nem kell az ilyesmihez üzemi újság, gyorsabban terjed a híre, mintha bemondaná a rádió. Az öt vidéki gyár közül is négy már sorra került, tehát közeledik „az isten keze”. Ideért. Vitatkoztak, veszekedtek a fejesek, szétosztották a nem sok pénzt, aki kapott, örült, aki nem, az káromkodott. Ment volna tovább az élet, ahogy addig, hol verítékezve, hol sétálgatva, kapkodva, meg félórákat a dohányzónak kinevezett koszos öltöző-előtérben ellötyögve, amikor Terék Sándor egészen véletlenül megkérdezte Cseri Kálmánt: — Örült az asszony, Kálmán? Cseri furcsa ember volt. Egyike azon keveseknek, akik mindent tudtak a szakmából, amit csak tudni lehet, s ez elektroműszerészek esetében nem kicsiség. . Az ilyen emberek legtöbbje ad arra, ami a fejében van, s kiköveteli magának a járandóságát. Cseri Kálmán kivétel volt. Hallgatag, a többiek zsivajában szótlanul élő ember, már-már mamlasznak ható, aki cs'ak akkor ‘ eléitenedik meg, amikor ráosztják azt a munkát, amelyet három másik ember már hiába próbált megcsinálni. Mint a szárazról ismét vízbe került hal, úgy éledt föl ilyenkor, Dúdolt, fütyörészett, mosolygott, s még azok is drukkoltak neki, nehogy kudarcot valljon, akik máskülönben nem szerették. Mert sokan nem szerették; irigyelték. Ügy dolgozni, mint Cseri, már-már provokációnak hat. Terék azon kevesek közé tartozott, akik szerették Cserit. Az idősebb jogán kezdte a beszélgetéseket, s bár Cseri vele sem volt szószátyár, az évek során azért megismerték egymást. Ha kevésbé szemérmesek, talán barátnak is nevezték volna a másikat. Ezért nem értette Terék, miért legyint mogorván Cseri a kérdésre, s miért indul el, anélkül, hogy bármit szólna. — Hallod-e, mi az istenfáját kölletienkedsz itt? Az emelt hangra Cseri megtorpant, s visz- szafordult: — Mit szólt? Mihez?! A semmihez? Így tudta meg Terék, hogy Cseri nem kapott bérjavítást. Egy fillért sem. Pedig a forintot még tavaly megígérték neki, tudja, ő helyettesítette a műhelybizottság bérfelelősét. Ahogy Cserit otthagyta, rögtön ment is hozzá. — Ti nem adtatok Cserinek javítást? A normairodán, ahol a bérfelelős is normásként dolgozott, csak néztek rá. Éppen kávét főztek, de persze, csak annyit, ahányan voltak. Adjanak Teréknek, ne adjanak? Nem adtak. Demeter, a bérfelelős, a kávét szür- csölve nézett az asztala mellett álló emberre: — Mi van? — Mondtam. Nem adtatok Cserinek javítást? — Nem. A főnök azt mondta, így is elég szép a pénze. — Tavaly éppen 6 ígérte mag! — Akkor kérdezd meg tőle — mondta, s szürcsölte tovább a kávét. Terék nem az a fajta ember volt, aki eláll attól, amit a fejébe vett. Igaz, se címe, se rangja, nem mintha nem adtak volna, de ő nem vállalta. Megtesz ő kétszer annyit, mint sokan mások, akik ilyen meg olyan aktívák, de cs.a,k akkor jut eszükbe, amikor műszakból elkéredzkednek. Megmondta ezt párttaggyűlésen is. Elég a munkásőrség, mást nem vállal, mert ha csinál valamit, azt ő becsülettel teszi. A látszatért nem kell megbízás. Másnap reggel bement a főnökhöz. Teri, az adminisztrátorlány ugyan hessegette, de nem tágított. — Mi van, Terék? — kérdezte köszönés nélkül a főnök, amikor meglátta. — Cseri Kálmán jgyében jöttem, Zsilák elvtárs. — Mi van Cserivel? — Nem kapott bérjavítást. Tavaly maga ígérte meg műhelybizottsági ülésen, hogy legközelebb kap egy forintot. Most volt a legközelebb, és nem kapott. — Az tavaly volt, amikor ígértem. Most meg most van. Először. Másodszor: mi dolga magának ezzel? Harmadszor: ha Cserinek fáj valami, miért nem ő jön ide? Forintnyi igazság Terék ismerte Zsilákot, s néhányszor taggyűlésen már szóvá tette a pokróc modorát. Nem imádták hát egymást, bár a taggyűlésen a főnök mindig fogadkozott, hogy jogos a bírálat, változtat a magatartásán. Azután ment minden tovább úgy, ahogy addig volt. Félévente megszökött Zsilák mellől az adminisztrátorlány, s jött egy új helyette, aki hat hónap után megint továbbállt. Egész egyszerűen nem tudták Zsilákot elviselni. Az emberei is nehezen. Csakhát a főnököket nem választják, együtt jár a munkahellyel. Zsilákot mindig az mentette meg, hogy a keze alatt dolgozó hét részleg pontos munkája nélkül megbénult volna a gyár. Zsilák tudott mindent, a fejében hordta a gyár energia- ellátásának kábelrajzát éppúgy, mint a programvezérlésű automaták elektronikus egységének kapcsolási sémáit. Nélkülözhetetlen embernek látszott. — Az ígéret ígéret, akár tavaly hangzott el, akár mosd. Közöm meg annyi van hozzá, hogy igazságtalannak tartom. — Maga kapott, nem? Hát nem az a fontos? Zsilák úgy nézett rá, mint akit szeretne kívül látni a szobán. Soha nem csinált titkot abból, hogy nem szívelheti Teréket. Nemcsak azért, mert néhányszor Terék szavai nyomán piszkálták taggyűlésen. Azért is haragudott rá, mert ezt az embert nem lehetett semmivel megfogni. Az egyiknek elnézi a fusit, mire az kezesbáránnyá válik. A másiknak mindig jobb munkát oszt ki, mire az lecsöndesül, s ha addig minden termelési értekezleten a szervezetlenségről papolt, attól kezdve unatkozva üldögél. Terék nem ilyen. Csinálja a dolgát, s abba bizony nem lehet belekötni, bárhogy szeretné is ezt az ember. Egyéb ügye meg nincsen. Nem kér eltávozást, szó nélkül túlórázik, de csak a törvényes határig, s ha jobb munkát kap sorozatban, mint mások, akkor beint a művezetőnek, mint visszamondták, azzal, hogy „engem ti nem vesztek meg”. Megvenni? Vegye meg az ördög. — Nem rólam van szó, hanem Cseriről. — Fia magának, testvére, hogy ennyire csúcsú jgatja? Van szolgálati út. Ha valakinek sárelme esett, mehet panaszra. De fogadatlan prókátorokra nincs szükség. Nem adtam, nem adtam. Ha nem tudná, az én jogom. Vegye elő a kollektív szerződést. Benne van. — Tudom. — Nahát, akkor meg mit akar? — Most már semmit. Azt hittem, hogy számít magának a saját ígérete, de látom, nem számít. Azért csinálja ezt Cserivel, mert csöndes ember? Mert csak dolgozni tud, or- dibálni nem? Ha a forintot nem adta meg neki, akkor a szemét munkákat se adják neki! Akkor jó a Cseri Kálmán, amikor már ketten meg hárman is befürödtek egy munkával? Majd a Kálmán — mondja maga is, a művezető is ilyenkor, igaz?! Miért nem azt veszik elő, aki most két forintot is kapott? Ennek a Cserinek három kölke van! Nem mindegy, mennyi pénzt visz haza! Zsilák papírokat szedett elő, Terék először azt hitte, valamit mutatni akar neki. Csalt akkor ocsúdott fel, amikor a főnök olvasni kezdte a papírokat, mintha ő ott sem lenne. Hát lehet ez? Mit képzel Zsilák? Ennyi egy ember, ennyi az igazság? öt tanú van rá, az egész műhelybizottság, hogy tavaly megígérte Cserinek a pénzt. Ez az öt ember most szó nélkül aláírta, tudomásul vette a főnök döntését. Egyiknek sem pirult a képe? Miért tartanak ennyire Zsiláktól? A hatalom nem valakié, az közös. Nem véletlenül. Mert máskülönben mi választaná el a basát és a vezetőt? — Na, menjen már — mordult rá Zsilák —, vagy sétálni akar egész műszakban? — Maga tudja, hogy a rosszabbat miért toldja a rosszhoz. Mert én nem hagyom eny- nyiben. Legszívesebben kiabált volna, de nem szerzi meg Zsiláknak ezt az örömet. Nem hagyja annyiban, persze, hogy nem hagyja. Kihez menjen? Fönn, a nagyirodán, az igazgatóságon azt sem tudják, hogy ki az a Cseri Kálmán, s miféle igazságért harcol ez a... ez a „na, hogy is hívják magát, szaktárs”. Mészáros Ottó
