Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-25 / 148. szám
19*1. JÜNIUS 25., PÉNTEK 3 Befejeződött az országgyűlés ülésszaka Az ülésterem | (Folytatás a 2. oldalról) azokat, hanem későbbre tartogatják, hogy nyugodtabban tudjanak majd dolgozni. Kitért a miniszterelnök a közgazdasági szabályozók szerepével és hatásával kapcsolatban elhangzott különféle észrevételekre is. Rámutatott: a szabályozó rendszer általában jó a magyar népgazdaság fejlődése szempontjából, bár egyik-másik Icövetelménye üzemek egész sorát valóban kellemetlenül érinti. Egyes esetekben a kormány szándé■ felülnézetböl. ka az, hogy kellemetlenül is érintse, azaz megszorítsa, jobb munkára ösztönözze őket. Más esetekben nem ez a kormány célja, de nem tudja elérni, hogy a szabályozó rendszernek minden üzemben azonos legyen a hatása. A kormányzat az állami dotáció fokozatos csökkentésére töreliszik — mondotta ezután. Ezzel arra akarja ösztönözni a vállalatokat, hogy megszabaduljanak kevésbé keresett, illetve nagy ráfizetéssel gyártott termékeiktől. pott ez a táj az utak korszerűsítésére. Nem véletlen azonban, hogy a megyei képviselőcsoport szeptemberben itt ülésezik majd, s napirendjén az úthálózat és az idegenforgalom fejlesztése szerepel. A harmadik gond: a Dunakanyarnak ez a balpartja lényegesen mostohább elbánásban részesül, mint a másik óddal. Ezen a szemléleten is sürgősen változtatni kell. Hírnév és Cegléd címere S ha már a Dunalcanyar került szóba, S. Hegedűs László büszkélkedve újságolja: — A két nap alatt nagyon sokan érdeklődtek tőlem a Szentendrei Teátrum idei programja iránt. Többek között Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettes, Gosztonyi János, a művelődésügyi miniszter helyettese, Bencsik István, a Hazafias Népfront főtitkára és mások. Jó dolog az, hogy tudnak rólunk, s a hírünket viszik, bármerre is megfordulnak. Valóban jó dolog, hogy Pest megyéről mind gyakrabban és mind többet hallani itt, a Parlamentben is. Bizonyság rá egy apró, de nagyon jellemző epizód: Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára még mindig a gomblyukában hordja Cegléd város jelvényét, ahol tíz nappal ezelőtt járt. — Nagyon jól éreztem magam Cegléd városában — mondta, mikor ezt szóba hoztuk. — Ahol pedig kellemes órákat tölt az ember, arra későbben is szívesen emlékezik. Nemcsak szóban, hanem úgy is, hogy megőrzi és viseli a ceglédiek szíves ajándékát, a város címerét. Prukner Pál körzete megannyi gomdját- baját. — Tizenhét község tartozik hozzám Szob körzetében. Nehéz terület, amolyan végvidék jellegű, az ebből adódó gondokkal, problémákkal. Hogy melyek közülük a legjelentősebbek? Az egyik: a szeszélyes és sok veszélyt rejtő Ipoly folyó árvédelmi területének a kiépítése. Tizenkétmillió forint áll e feladat megoldására, ebből az idén hárommilliót kapott ez a vidék. A probléma az, hogy nem a tervezett tizenkétmillió a kevés, hanem évekre történő elosztása gazdaságKÁUPÁTI FERENC, lalan. Amint elfogy a hárommillió, elvonulhatnak a talajerőgépek, de nem fogy el az ilyen jellegű munka, így jövőre újra felvonulhatnak. Sokkal gazdaságosabb lenne a talaj munkálatokat egyszerre elvégezni! A másik probléma: az úthálózat korszerűsítése. Ez a vidék málnaország. Málnát exportra szállítani viszont csak jó utakon lehet minőségi károsodás nélkül. Tavaly huszonötmilliót, az idén ugyanennyit kaAtmenetileg tehát valóban lehetnek ellentétek a kormányzat által szorgalmazott feltételek, és az üzemi — és sokszor az egyéni — érdekeltség között. A kormányzat természetesen a népgazdaság érdekét tartja elsősorban szem előtt. Az említett időleges ellentétek feloldásában változatlanul igényli a társadalmi szervezetek, elsősorban a szakszervezetek sokoldalú segítséget. Aláhúzta a miniszterelnök, hogy az egyszemélyi felelős vezetés nem zárja ki a demokratizmust. A korszerű munkaszervezésről szólva Fock Jer.5 rámutatott, hogy az ilyen irányú törekvések nemcsak a számi tógépele alkalmazását jelentik, hanem azt is, hogy minden vállalatnál meg kell követelni a szilárd munkafegyelmet, ésszerű bérezést kell kialakítani, javítani a munkakörülményeket, egyszóval sokoldalúan gondoskodni a dolgozó emberekről. A valóságos helyzetet figyelembe vevő, ésszerű kenységét, és e gyárak munkáját a kifejlesztés alatt álló könnyűszerkezetes építési móddal. Kitért arra is a miniszterelnök, hogy a kormány célszerű javaslatnak tartja a határmen- ti beruházásokban a baráíi országokkal való együttműködés fejlesztését, s foglalkozik is e kérdéssel. Válaszát a következőkkel zárta a miniszterelnök: — Amint a képviselő elvtársak megállapították: népünk bízik a párt és a kormány politikájában, vezetésében és céljaiban, azok megvalósításáért kész minden erővel munkálkodni. Ez a bizalom, támogatás számunkra a magasabb szintű munlía kedvező feltételeit biztosítja. Még egyszer megismételve: az önök által megválasztott kormány munkáját a következő négy esztendőben úgy kívánja végezni, hogy majdan ismét elmondhassuk: amit vállaltunk— teljesítettük. Kállai Gyula dr. Vámosi Erzsébet nagrykátai képviselővel. munkaerő-gazdálkodás is ebbe a kategóriába tartozik. Az új helyzetek és körülmények közepette a gyorsabb, rugalmasabb reagálás a vállalatoknál éppen úgy szükséges, mint a kormány szintjén. Ez azonban nem jelenthet elhamarkodott intézkedéseket, mert a késlekedés ugyan káros, ha már világosan látjuk a tennivalókat, de még károsabb, ha olyan intézkedéseket teszünk elhamarkodottan, amelyek után vissza kell lépnünk az előrehaladás útján. Fock Jenő kitért a vitában a mezőgazdasággal összefüggésben felmerült kérdésekre is. Ezek kapcsán a húsellátási gondról szólva utalt arra, hogy a baromfiprobléma az utóbbi esztendőkben tett intézkedések hatására lényegében megoldottnak tekinthető. Ahhoz, hogy a sertéstenyésztésben és -hústermelésben mutatkozó ciklikusságot kiküszöböljük, az eddigieken túl is sok intézkedés szükséges. A sertéshús termelése szinte világprobléma, Európában legalábbis a 30 ország közül csupán három tudta eddig megoldani, mi lennénk a negyedikek. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése érdekében tett kormányintézkedést Fock Jenő, a vitában elhangzott „vérszegény" jelzővel szemben inkább „tőkeszegénynek” mondta. Hozzátette: a kormánynak elhatározott szándéka a szarvasmarha-probléma végleges megoldása. Ez a sertéshúskérdés megvalósításáénál hosz- szabb időt követel, s az eddiginél céltudatosabb munkát, sokrétűbb tevékenységet kíván. A beruházások helyzetéről szólva a miniszterelnök elmondta, hogy a kormány világosan látja: dinamikusan fejlődő népgazdaságunkban a beruházási igények túlnyomó része jogos, de lehetőségeink korlátozottak. Ezért rendkívül fontos a helyes sorrendiség megállapítása. A lakásépítéssel kapcsolatban megállapította: a házgyári iMpacitás teljes kihasználására kell törekedni, nem pedig raktárra termelni, össze kell hangolni a házgyárak tévéFaluvégi Lajos pénzügyminiszter expozéja Faluvégi Lajos pénzügyminiszter a kormány nevében előterjesztette a Magyar Nép- köztársaság 1970. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentést. A zárszámadás jellemző vonásait ismertetve rámutatott: az 1970. évi állami költségvetés forrásait jelentő bevételek összege 171,9 milliárd forint volt, ami 11 százalékkal több, mint az előző évben, és 2 százalékkal meghaladja az előirányzatot is. A gazdálkodás legfontosabb minőségi jellemzői közül a termelékenység jobban emelkedett, mint a korábbi években, és javultak a külkereskedelmi cserearányok is. Az állami költségvetés bevételeiben mégis mérséklődött a vállalati nyereségbefizetés részaránya. Ebben az játszotta a fő szerepet, hogy egyes ágazatokban a termelés és teljesítmények emelkedése által indokolhatónál gyorsabban növekedtek a ráfordítások, mind a bérek, mind az arányköltségek, mind a vállalati általános költségek. A vállalati eredmények és a termelési költségek alakulásában a rendkívüli körülmények nagyban beleszóltak: az árvíz és a belvizek, a mezőgazdaságot ért elemi károk helyreállítása. A népgazdaságot érintő 8 milliárd forintos többletteher pénzügyi következményeit nem lehet egyetlen év gazdálkodásában kiegyenlíteni; s az államháztartástól, az érintett üzemektől még egy-két évig I megújuló takarékosságot kíván. Az önálló vállalati gazdálkodás feltételei 1970-ben tovább szilárdultak. A vállalatok vagyona gyarapodott. Az állami költségvetés k i - adásainak összege 175,7 milliárd forint volt, ami 12 százalékkal több, mint az előző évben, és 3,2 százalékkal haladja meg az előirányzatot. A költségvetési • pénzeszközök túlnyomó részét a terveknek megfelelő fő célokra: beruházásokra, a társadalmi intézmények és szolgáltatások finanszírozására fordítottuk. A népgazdaságnak az állami költségvetésből, a tanácsi és a vállalati alapokból, továbbá a bankhitelből beruházásokra fordított pénzeszközei meghaladták a 87 milliárd forintot, ami 17 százalékkal több az előző évinél, de nagyobb a tervezettnél is. A beruházási tevékenység általános gyors növekedése mellett a költségvetés állami nagyberuházásokkal összefüggő kiadásai 1,3 milliárd forinttal elmaradtak az előirányzattól. Az ilyen „megtakarításokat” nem tekinthetjük kedvezőnek, mert azok a nagyberuházások terén fennálló feszültségeket. a tervek és a kapacitások összhangjának hiányát jelzik. A saját eszközökből és hitelekből megvalósuló vállalati beruházásoknál növekedett a befejezetlen beruházások állománya és összességében megközelíti az egy év alatt üzembe helyezett állóeszközök értékét. Emellett a kivitelezési költségek — az árváltozásoktól függetlenül is — meghaladják az eredetileg tervezettet, ami rontja a gazdaságosságot és a megtérülést. Időszerű és nagyon fontos feladatunknak kell tekintenünk a fejlesztési célok és a pénzügyi források közötti összhang biztosítását. A miniszter részletesen beszélt arról, hogy kiadásainknak több mint egyhairmadát fordítottuk a termelés, a fogyasztás és az áruforgalom közvetlen pénzügyi támogatására. Az állami költségvetés kereken 14 milliárd forintot fordított a fogyasztói árak dotálására. A tervezettnél nagyobb összegekkel támogattuk a vasúti személyszállítást és a budapesti városi közlekedést. Importárkiegészítésben részesítettük a cement, a betonacél és egyes műanyagok behozatalát. Szélesedett a társadalmi juttatásokban részesülők köre. A korábbinál bővebben jutott az ellátási színvonal javítására, az állóeszközök felújítására és korszerűsítésére. Nyolcezerrel nőtt az óvodai helyek száma, 300 millió forinttal magasabb volt az előző évinél a gyermekgondozási segélyként kifizetett összeg. Az általános iskolai oktatásban létrejöttek a fizikai dolgozók gyermekei továbbtanulását elősegítő anyagi alapok. 250 millió forinttal nőtt a felsőoktatási intézmények kiadása, ebben szerepet játszott az év folyamán végrehajtott bérrendeziés. A költségvetési szervek mind nagyobb része működik a tanácsok irányítása alatt. A tanácsoknál új energiák szabadultak fel a városok, községek fejlesztésére. Az utóbbi időben örvendetesen megélénkült a vállalatolt, szövetkezetek, illetve a tanácsok közös beruházási tevékenysége. Az állami költségvetés mérlegét az jellemzi, hogy a kiadások növekedési üteme meghaladta a bevételekét. A fő okot abban kell keresnünk — mondotta a miniszter —, hogy gyorsabb ütemben nő a beruházás és a társadalmi közös fogyasztás, mint amilyen ütemben a gazdálkodás hatékonysága javul, Reálisan számolnunk kell azzal, hogy az új ötéves tervidőszak első éveiben a központi célok jövőbeni megvalósításához bizonyos mértékig előlegezni is kell, és a múltból áthúzódó kötelezettségeink is vannak. Arra kell azonban törekednünk, hogy a tudatosan vállalt költségvetési hiány a gazdasági folyamatok aktív befolyásolásával az egyensúlyi kilengések csillapítását eredményezze. Vállalataink nagy része az utóbbi években szép előrehaladást ért el a szükségletekhez való alkalmazkodásban. A vállalatok az eddiginél korszerűbb, magasabb minőségi követelményeknek is megfelelő, versenyképesebb új termékek egész sorát állítják elő. Gyakran tapasztalható azonban, hogy a vállalatok — terveiket illetően — tovább nyújtózkodnak, mint ameddig a takarójuk ér. A hitelpolitika és a pénzügyi ellenőrzés eszközeit fokozottabban és tervszerűbben kívánjuk felhasználni arra, hogy a vállalatok csak pénzügyi lehetőségeikkel összhangban álló elképzeléseket valósítsanak meg. Emlékeztetett a pénzügyminiszter a kormányprogramban arra: a negyedik ötéves tervben számításba vett gazdasági növekedés és az életszínvonal emelése feltételezi, hogy a munka termelékenységének gyors ütemű növekedése tartós marad. Ez nagy mértékben attól is függ, hogy a vállalatok hogyan élnek az érdekeltségi rendszer lehetőségeivel. Az 1970. évi tapasztalatok nem egyértelműen kedvezőek. A nyereség növekedésének útja a gazdaságosabb termék- szerkezet kialakítása, a munkaerő ésszerűbb felhasználása és — a jobb készletgazdálkodás mellett — a költségek csökkentése. A pénzügyminiszter megemlítette, sokhelyütt indokolatlanul magasak a rezsiköltségek. Sok helyen túlzott a reprezentáció, a felesleges utazgatás költségeit a közvélemény joggal kifogásolja. — A pénzügyi ellenőrzés-1 nek az új feladatokhoz igazodó átszervezésével, a revíziók megszigorításával támogatni fogjuk az ésszerűbb költség- gazdálkodást — mondotta.
