Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-24 / 147. szám
Kedden megkoszorúzták a hősök emlékműveit _ Tegnapelőtt, a Szovjetunió Nagy Honvédő Háborúja kezdetének harmincadik évfordulója alkalmából Cegléden délután öt órakor ünnepélyes katonai tiszteletadás mellett a város és a járás vezetői, a vállalatok és üzemek képviselői megkoszorúzták a szovjet hősök emlékműveit és sírjait. Visszatérnek az első nyaralók Pénteken délután érkeznek haza Bernecebarátiból azok az ipari tanulók, akik két hétig az Ipoly partján nyaraltak. Igaz, az időjárás nem kedvezett a fürdéshez — ahogy arról számos képeslapon, levélben beszámolták az itthoniaknak, de azért nincs ok panaszra: ha fürdeni nem is lehetett, de a hegyekben tett séták, kirándulások, szép élményekkel gazdagították az első turnus részvevőit. Ezt bizonyítják a képeslapokra írt sorok is: gyorsan szalad az idő, kár, hogy közeledik a hazatérés napja... Cs. I. PEST HEGYEI MiPLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS XV. ÉVFOLYAM, 147. SZÁM 1971. JÚNIUS 24., CSÜTÖRTÖK SZAKKÉPZETT VAGY BETANÍTOTT KELL? Háromszáz végzős, ugyanannyi jelentkező SLÁGERSZAKMÁK - KI KOS ARAZOTT HIVATÁSOK Napjaink állandó témája a szakmunkásképzés. Nemcsak azért, mert most van az intézeti beiratkozások ideje, hanem azért is, mert sok szakmában most van a munka dandárja: ilyenkor derül ki, hány új szakemberre lenne szükség a lakosságot ellátó, szolgáltató iparban és természetesen az üzemi, a vállalati munkaiköA Cegléd határában épülő M—4-es út földmunkái jelenleg is folynak. Az út mellett széles árkot „ás” kotrógépével Molnár József, a Betonútépítő Vállalat gépkezelője. Foto: Apáti-Tóth Sándor Rendőrségi krónika „Csak" egy féldeci V. F. ceglédi lakos „csak” egy féldeci pálinkát fogyasztott, mielőtt motorkerékpárjával elindult. A szonda ezt is kimutatta ... 1000 forint pénzbírságra ítélték. Verekedő söröző Az abonyi Kinizsi söröző már nemegyszer volt verekedés és egyéb garázdaság színhelye. Legutóbb itt F. J. helyréikben is. Cegléden alig van olyan vállalat, amely ne hirdetne munkaerőiéi vételt. Természetesen elsősorban szakképzett jelentkezőkre számítanak, és csak ezt követően betanított munkásokra. A ceglédi Szakmunkásképző Intézetnek ebben az eltelt tanévben ezeregy, s közülük pedig közel háromszáz végzős növendéke volt Az Intézetben 48 szakmai csoportban folyik a szakmunkástanulók oktatása. Ezek között vannak közkedvelt „slágerszakmák”, és olyanok is, amelyekhez alig lehet tanulót találni, pedig azon a téren is nagy szükség lenne fiatal szakemberre. A vas- és fémipari szakmák, az autószerelés, női fodrász, vendéglátóipari szakmunkás és néhány építőipari szakma szinte vonzza a fiatalokat, ugyanakkor vannak olyan, jó kereseti lehetőséget garantáló foglalkozások, mejyekhez alig lehet jelentkező tanulót találni. Ilyen a kádár, a lábbelikészítő és a cipőfelsőrész-készítő, az ácsállványozó, az üveges, az építőipari, s emellett még mintegy tucatnyi szakma. Cegléden tizenhét szakoktató, tizenhét főhivatású tanár és tíz óraadó neveli az ifjú szakembereket. A gyakorlati képzés az állami vállalatoknál, tanácsi, szövetkezeti és magánkisipari munkáltatóknál folyik. A legtöbb tanulót — saját tanműhelyben — az EVIG-nél, a Cipőipari Vállalatnál, a Május 1. Ruhagyárban, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál, a MÁV Vontatási Főnökségnél, a Volán 1. számú ceglédi telepén, valamint a Bács megyei Építőipari Vállalatnál képzik. A szeptemberben kezdődő új tanévre előreláthatóan annyi beiratkozó lesz az intézetben, mint ahányan azt szakképzetten elhagyták. E. K. ABONYI K TANÁCSKOZÁS A TERVEKRŐL Gyorsabb, pontosabb postamunka LEVELESLÁDA A KERTKAPUN Termelési tanácskozáson ismerkedtek meg a minap az abonyi postások a Budapest Vidéki Postaigazgatóság negyedik ötéves tervfeladataival. Ez alkalommal tárgyalták meg második féléves munkatervüket is. Gyuráki Ferencné hivatal- vezető elmondotta, hogy a tervidőszak alatt megnő a hírközlési tevékenység. Évenként tízmillió forint nyereségtöbbletre számítanak, s ennek arányában emelkedik majd a postások részesedése is. A hivatal dolgozóinak az eddiginél még jobb, gyorsabb és pontosabb munkát kell végezniük. A célkitűzések’megvalósítása érdekében nagy figyelemmel kísérik a szakmai képzést és továbbképzést. A fárasztó számítási és könyvelési feladatokat úgy igyekeznek könnyíteni, hogy az irodai számítógépek kezelését mind többen elsajátítják. Ha megérkeznek Abonyba a kertes házak kapujára szerelhető levélszekrények, a postások szorgalmazzák ezek elhelyezését, hiszen ezzel is gyorsabbá és könnyebbé válik a kézbesítők munkája. NINCS VÍZ! ötkor csörög az óra. öt percet lustálkodom még, és rohanok a fürdőszobába. Még 25 perc van az autóbuszindulásig. Számolok, öt perc a borotválkozás, öt a mosdás, kettő az öltözés, öt a reggelikészítés, három a reggeli és még öt marad az útra, amíg az autóbuszhoz eljutok. Tempósan nekilátok. Egyik kezemmel pengét teszek a borotvámba, a másikkal krémet kenek fel. Nyúlok a pamacs után, hogy megvizezzem. Megcsavarom a csapot. Szuszog, prüszköl. Két- három csepp víz kibuggyan, aztán nem jön a víz. Reggel van, néhány perccel múlt öt, és nem jön a víz. Egy szem- villanás alatt felmérem a helyzetet. Az utcára kellene menni vízért. Igen ám, de az legkevesebb nyolc perc. Nem leDONTSEK EL A LÁTOGATÓK Versengő vendéglátók Nemsokára megnyílik a Barátság pince beli lakos — ittais állapotban — szóváltást, majd verekedést kezdeményezett. Az izgága fiatalembert 2000 forintra bírságolták. Titkolódzó fedi A rendőri felszólításra sem volt hajlandó igazolni magát T. J. ceglédi lakos. A „titkolózó” férfit 800 forint pénzbírság megfizetésére kötelezte a rendőrség szabálysértési hatósága. Cegléd egy nem mindennapi, pompás vendéglátóhellyel lesz gazdagabb. A Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet központjánál nagy munka folyik. A mesterek az épületen, a Jászberényi útra már ajtót vágtak, és nagy betűs felírás hirdeti: Barátság pince. Belépve, kedves látvány tárul elénk: pincéből szépen kiképzett, több száz személyt befogadó hatalmas helyiség, magyaros stílbútorokkal berendezve. A tölgyfa falburkolatot beégetett virágdíszek élénkítik, és kovácsoltvas vázas lámpák szolgáltatják a hangulatvilágítást. Az új vendéglátóhelyről Skultéty József tsz-elnök a következőket mondotta: — Nemrég merült fel az ötlet a termelőszövetkezetben, hogy a városnak ezen, a vendéglátóipari szempontból eZIó- tatlan részén borpincét kellene nyitni étteremmel és presszóval egybekapcsolva. Az ötletet elhatározás követte. Építőbrigádunk 10 nappal ezelőtt hozzáfogott a megvalósításhoz, és a pinceétterem nagyrészben már elkészült, és e hó végén meg is nyitjuk. — Pinceéttermünkkel öregbíteni kívánjuk a ceglédi bor és a magyar konyha jó hírét. Ehhez alkalmat nyújtanak jó bortermő szőlőterületeink és saját vágóhídunk, ahonnét kikerül a legjobb borjú-, birka-, sertés- és marhahús, a disznótoros és egyéb ételek elkészítéséhez. — Igazi, magyaros vendéglátással ; versenyre kelünk a többi vendéglátóhellyel, s a döntést a közönségre bízzuk. A pinceétterem vezetésére Huszár Károlyt, a Berda kocsma volt vezetőjét kértük íel. — A jó hangulathoz a szép magyar muzsikát Gudi Farkas Mihály neves prímás és zenekara szolgáltatja, aki belépett tagnak termelőszövetkezetünkbe. — A építkezést a napokban megtekintették a Magyarok Világszövetsége Cegléden járt vezetői, akik a látottakról nagy megelégedéssel nyilatkoztak, és kijelentették, hogy szíves-örömest hozzák a Barátság pincébe a hazalátogató külföldi magyarokat. K. L. hét. Fogom a borotvát, és az arcomnak szegezem. Húzom. Fáj. Kiáltani tudnák... Érzem, hogy közben a krém az arcomra száradt. Azért csak húzom. Sziszegek, fújok. Végre elkészülök. Következne a mosdás. Újra megcsavarom a csapot. Semmi sem változott. Újra szuszog. Pöty... pöty. Három-négy csepp az egész. Hát ez bizony kevés. Mosdani viszont csak kellene. Szaladok a konyhai csaphoz, hátha ott jön a víz. Nem, ott sem. Rohanok vissza a fürdőszobába. Megnedvesítem ujjam az imént kicsöpögött vízzel, és szememre kenem, mint valami gyógyírt. Nedves lesz tőle a szem. Meg kell elégedni ennyivel. Törölközésre már nincs szükség. Közben tizennégy perc eltelik. Négy perccel több a kelleténél. Ezt be kell hozni a reggelikészítésnél és a reggelinél. Automatikusan nyúlok a teáskanna után. óh, én balga — állapítom meg, miközben az üres kannával a csaphoz lépek. Nincs víz. Nincs tea sem, reggeli sem. Mérgelődni azonban nem sok időm van. Tíz perc múlva indul a busz. Elindulok üres gyomorral és égő, mosdatlan arccal. Most a buszt biztosan elérem. Gy. F. Szabid szombat pó'szabadság A Ságvári Endre Termelő- szövetkezet vezetősége nemrég elhatározta, hogy a fiataloknak és a nődolgozóknak ezentúl pótszabadságot ad. A tsz- ben örömmel vették tudomásul, hogy a munkakörülmények javítására a nőknek szabad szombatot biztosítanak, és ’a munka elbírálásakor az egyenlő bérezés elvét alkalmazzák. A fiataloknak lehetőséget adnak, hogy szakmailag képezzék magukat, oktatásokon vehessenek részt. Rettegett szakasz — JÖ NAPOT KÍVÁNOK, szabad ez a hely? — Az az. Ha ide mer ülni... — Hát — ha szürkeegér nincs a táskájukban, akkor miért ne. Feltörő nevetés a válasz. Az ülésen jobban összehúzódnak, így akár két ember is elférne. — Eddig senki nem akart ide jönni. Még férfi sem, pedig leszólítottunk többet is, hogy tudnak-e kártyázni. Mind jól megnézett, aztán mind tagadta, hogy tudna. Pedig nem akarunk mi semmi olyat, amit tilt a törvény. Ultiznánk. Maga tud ultizni? — Azt nem. A feketepétert még ismerem, gyerekkoromból. — Gyerekkorából ?! — Ismét derültség, — ötéves se voltam, a betűt se ismertem, de már apámat vertem a kártyában! Zsírozóst játszottunk, meg még mást is. Olyanokat, amiért a vonatról lekapcsolják az embert. Azt mondják, az hazárd, vagy mi az istennyila. Na, a lényeg, hogy egy | perc alatt ugrik a lóvé, ha a pasasnak nincs szeme a játékhoz. * — Honnan jönnek? — Én-e? Hát Oroszlányból. A bányából. Ott dolgozom. — Szakmában? — Mi a frásznak? Erős ember vagyok én, ha ki sem is nézi belőlem! Viszem haza a családnak havonta a két és felet tisztán, a többit elélem. — Én meg kórházból jövök, ott üdültem két hónapot. Vagonrakodó vagyok. Kohászati alapanyaghoz pakolunk mosott sódert, aztán viszik ki, külföldre. Nagy pénzt adnak érte ott az országnak, nekünk meg itt, a munkáért, öt-hatezret csapnak a markomba havonta —, de nézze meg ezt a tenyeret! Ezzel akár tüzet is markolhatnék, az sem égetne. Tudja, nekem még a szép nők bőre sem égeti a tenyerem, csak a szívemet... Hat srác meg a feleségem vár otthon. A kórház? — Ügy volt, hogy | beittunk. Aztán ráesett az ajtó a lábamra és leszabta az izmot. Az orvos azt mondta: a szentségit, szakikám, ez férfias munka volt! Az útra be- lémdöftek nyugtatót, érzéste- lenítőt és annyi tablettát viszek magamnak, hogy a gyerekeknek a cukorkás csomagja se nagyobb, pedig mondom, hatan vannak. — És maguk, ketten? — SEGÉDMUNKÁSOK VOLTUNK, most meg megyünk haza a tsz-be besegíteni aratásnál, krumplizásnál, meg az almához. Télre jövünk megint Pestre. Bele is őszülnénk, ha az egész évet a Nyírben kéne leélni —, nem ahhoz vagyunk mi szokva. Utazott már az apánk is, utazik majd a fiú is. Szóval, nem tud kártyázni? — Nem. De nézem szívesen. — Az nem megy. Nincs ki a parti. Ide nem mernek ülni, mert látják a zsebünkben a bicskát. Nyírségi bicskások — inkább mennek tovább a népeit, más kocsiba. — Tényleg, mire jó a bicskázás? — Azt maga nem érti. Városi, meg más vidéki férfiak se értik meg, nem hogy nők. Mondom, más nők, mert a mi asszonyaink azok értik és sírnak, mint a záporeső. Azért, akit szúrtak és azért is, aki bíróságra kerül bicskástul. Mire jó a bicskázás? Hát maga nem védené meg a becsületét egy rongyember sértegetésétől?! — Miért sértegetik egymást? — Szükségességből. Mindig van oka. Hol ez, hol az. — Például? — Hát, a kártya, meg a szesz. — Bor? Pálinka? — Az drága. A denaturált szesz, hígítva. Az nagyon olcsó. Jó az nekünk. Jó lenne, mert hogy most már nincs. Se kártyázó, se pia. Máma hopp, holnap kopp ... EGY ÓRA AZ ŰT Budapest és Cegléd között. Beszélgetéssel gyorsan telt az idő. Innen már megáll a szerelvény minden második szilvafánál, éjfél lesz, mire hazaérnek. E. K. VÍZILABDA ’ Két mérkőzés — három pont CVSE—Kaposvár 11:2 (3:0, 3:1 2:1, 2:0) Cegléd: 100 néző. Cegléd: Sárközi — Túlik, Hartyányi, Beck, Vámosi I, Ungvári, Kelemen. Csere: Zsíros, Nyíri, Túri. Edző: Paál Attila. Góllövők: Vámosi (4), Ungvári (2), Kelemen (2), Zsíros (1), Nyiri (1), Túri (1). Nagy tudásbeli különbség volt a két együttes között. A Vasutas-fiúk szinte tetszés szerint érték el góljaikat. A kaposvári csapat nem késztette különösebb erőbedobásra a ceglédi együttest. CVSE—Pécs 5:5 (1:1, 2:2, 2:1, 0:1) Cegléd: 50 néző. Cegléd: Sárközi — Túlik, Beck, Ki^faludi, Vámosi I, Ungvári, Kelemen. Csere: Zsíros. Góllövők: Ungvári (2), Zsíros (2), Vámosi (1). Edző: Paál Attila. Szoros mérkőzésen pont- osztozkodással végződött a két vidéki csapat küzdelme. A ceglédiek nagyobb úszástudását az ellenfél játékosai sorozatos szabálytalanságokkal, durvasággal próbálták ellensúlyozni, s mint az eredményből is kitűnik, ez sikerült is nekik. A hazaiak végig vezettek, s az utolsó negyedben még 5:4 volt az eredmény javukra. Ekkor azonban több biztos gólhelyzetet kihagytak, s az ellenfélnek az utolsó percben sikerült az egyenlítés. A ceglédi csapat ezen a mérkőzésen nem tudta megismételni az elmúlt hetek jó játékát. A következő mérkőzésre vasárnap délután két órakor kerül sor a ceglédi uszodában Kecskemét csapata ellen. B. Gy.
