Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-24 / 147. szám
"%‘&Círlap 1071. JŰNIUS 24., CSÜTÖRTÖK ÚJ TÍPUS Vámhivatal Öntözés a föld alatt ségmárő műszerek továbbíthatják a jelzéseket a vízellátó központba, amely szükség esetén bekapcsolja, vagy leállítja a vízszolgáltatást. — Segélykérő telefonok. A balatoni autóút mentén segélykérő telefonokat szerelnek fel, hogy a „sárga angyalok” hamarább a helyszínre érkezhessenek. A munkákat 1974-ben fejezik be. — A legkedveltebb. Naponta mintegy 15 ezren fordulnak meg a Balaton vidék legkedveltebb kirándulóhelyén, Badacsonyban. A fel- tételezések szerint nem a balatoni víz csábítja ide a turistákat. a Borostyánkőül mellett Kétezer éves római kori pe- I esétóriás lesz az egyik legérdekesebb látnivaló a szombat- | helyi régészeti múzeumban. A 8,6 centiméter átmérőjű, 0,4 centiméter vastagságú, és 20,8 centiméteres hajlított nyéllel ellátott bélyegzőt az ókor híres pannon útja, a Borostyánkőét savariai szakasza melletti vámhivatalban használták, s az ásatások során került elő. Felirata domború, tükörírással a vámhivatalnok neve, rangja és a dátum olvasható rajta. A szövegből a szakértők „kiolvasták”, hogy Caius Titius Antonius Peculiaris 13. éve bérelte a vámszedés jogát Savariában. százalékút, a rabszolgáknak 0,3 százalékát kellett leadni. Sokszor az áru minősége is meghatározta a vámot. A szakemberek ezzel kapcsolatban végzett kutatásai megállapították, hogy a csempészés épp oly régi, mint maga a vám. Ezért a vámosnak joga volt nemcsak az árukat és a tárgyakat átkutatni, hanem fel volt hatalmazva a testi motozásra is. Amennyiben ilyenkor be nem jelentett tárgyat találtak az utazóknál, elkobozták. Űj öntözési eljárást dolgoztak ki a Műanyagipari Kutató Intézet és a Szőlészeti Kutató Intézet szakemberei a tokaji és a lakiteleki kísérleti telepeken. A csapadékpótlás hagyományos formái helyett o föld alatt 40—50 centiméter mélyen elhelyezett lyukacsos .műanyagcsöveken juttatják el a vizet a gyökerekhez. Ez a sorok között elhelyezett hálózat alkalmas az oldható műtrágyák, valamint a talajfertőtlenitők adagolására. Az új módszer segítségével automatizálható az öntözés, a talajban elhelyezett nedvessen kitelepítik a Sárospatakot és a hegyközi falvakat összekötő, „lassan zötyögő” kisvas- utat. Új pályáját a Ronyva medrének jobb oldali töltésén építik fel. Egyidejűleg korPéldamutató iniézkzdés Felrakodtak és elrobogtak Már kicsi a szerviz A Ráckevei Járási Javító és Szolgáltató Ktsz az elmúlt évben a közismert termékeinek gyártása mellett 4,5 millió forintos költséggel korszerű autószerviz állomást létesített Kiskunlac- házán. A jól képzett szakemberek a javításokon kívül elvégzik a motor- és karosszéria- felújítást is. Az új állomás évi kapacitása 13 ezer munkaóra, ami máris kevésnek bizonyult. Egyre több nagy sebességű mozdonyt gyárt a hazai ipar. A legújabb típus ez a 2700 lóerős Diesel villamos mozdony, amelynek maximális sebessége 160 kilométer óránként. SÁTORALJAÚJHELY Kitelepítik a kisvasutat A negyedik ötéves terv időszakában régi vágyuk teljesül Sátoraljaújhely lakóinak. A város főutcájáról véglegea kórház mellett pedig 32 munkahelyes orvosi rendelő- intézetet. Keleti származású, rangos, gazdag polgár volt. Az antik vám lényegesen különbözik a maitól. Nem kizárólag határvám volt, hanem úgynevezett belsővám is. Ez úgynevezett áthaladó út, híd, komp, kapu vagy vásárvámot jelentett. E rendszer részeként működött Savariában is a fontos útelágazásnál a vámház. Abban az időben nem pénzvám, hanem értékvám volt érvényben. Például: a fügének, a datolyának, a bornak 2,5 százalékát, az állatoknak 0,375 szerűsítik a város főútvonalát és új autóbusz-állomást is építenek. Az új ötéves tervben más létesítményekkel is gyarapodik a határmenti város. Többek között tizenhat tantermes általános iskolát és 100 személyes óvodát adnak át, A nyár gyakori sajtótémája a sör (rendszerint, mert kevés), ezúttal azonban nem annyira a sörről, mint inkább a szállítókról van szó. Teherautó állt meg a napokban Sápon, az 5. számú italbolt előtt; az Országos Söripari Vállalat monori kirendeltségének autója volt, sört hozott. A boltvezető megörült a szállítmánynak, készségesen nyitotta az udvari kaput, hogy az autó beállhasson. Ez évek óta így szokás. A gépkocsivezető azonban — meglepetésre — kijelentette, hogy nem áll be, sőt: a göngyölegiet is csak a bejárattól viszi el. Határozott álláspontját -hosszas rábeszélésre sem adta fel, ezért a boltvezető szépen kigurítgatta az üres hordókat az udvarról az utcára. Végezve ezzel, a szállítókhoz fordult. „Mennyi sört kapok?” „Tíz hektolitert”, volt a morc válasz. „Nekem csak öt hektoliter kell” — mondta a boltvezető. (Meglehetősen szokatlan válasz, de még csak a nyár elején vagyunk, bezzeg augusztusban nem ezt mondaná!) Nos, a — nem tudni, miért oly ingerült — szállítóknak több sem kellett, a már előzőleg lerakott teli söröshordókat az utolsó darabig viszagurítot- ták a teherautóra és elrobogtak. A boltvezető talán nem csinált volna ügyet az esetből (a sörszállítókkal tanácsos jóban lenni), de mindennek szemtanúja volt a sülysápi ÁFÉSZ együk felügyelő bizottsági tagja is. Az esetet azonnal jegyzőkönyvbe vették, s telefonon jelentették a monori kirendeltség vezetőjének. A kirendeltségvezető gyorsan és példamutatóan reagált. Alig két nappal az eset után az italbolt előtt ismét teherautó állt meg, behajtott az udvarra, s a szállítómunkások annyi sört raktak le, amennyit a boltvezető kért. A teherautót elkísérte személyesen maga a kirendeltség vezetője is. ígéretet tett az eset kivizsgálására, a gyakoribb ellenőrzésre, s egyben kérte a boltvezetőt (a boltok vezetőit), hogy a legkisebb szabálytalanságot is jelentse, illetve jegyzőkönyvezze a jövőben. J. I. „Folyékony alma" Oj almakülönlegességeket állítottak elő a Konzerv- és Paprikaipari Kutató Intézetben. Jonatánból és húsvéti rozmaringból természetes ízű, a fajta jellegzetes zamatét megtartó üdítőt készítettek, amely semminemű idegen anyagot nem tartalmaz, s mint folyékony alma, megőrzi a gyümölcs vitamin- és ásványi anyag tartalmát. A kutatók kidolgozták az almalé- gyártás technológiáját is, és a kísérleti üzemben megkezdték a termelést. Szolgáltatásaink a lakosság részére ► RÄRI0- ÉS TELEVÍZIÓJAVÍTÁS pilisvörösvári javítóműhelyünkben (bejelentésre háznál is). Telefon: Pilisvörösvár 204. MÉRETES CIPŐK KÉSZÍTÉSE tetszés szerinti fazonban Javítások: solymári, pilisvörösvári, piliscsabai, pilisborosjenői, pilisszentiváni, tinnyei, nagykovácsi, pilisszántói részlegeinkben és felvevőhelyeinken. IGÉNYES FODRÁSZATAINKBAN . modern, új vonalú frizurákat készítünk a fentebb felsorolt községekben. KOZMETIKAI RENDELÉS, szépségápolási tanácsadás Pilisvörösváron. Észak-Biidai Járási Vegyes Ktsz Solymár Családiház-tulajdonosok, ingatlankezelő vállalatok, szakipari szerelő vállalatok szíves figyelmébe ajánljuk: háztetőre szerelhető HÓFOGÓ RÁCS az országban csak nálunk kapható Előjegyzés Szaktanácsadás BUDAPEST FŐVÁROS' VAS- ÉS EDÉNYBOLT VÁLLALAT 68. számú bolt: XIII. kerület Váci út 49. Telefon: 409-233. „Kéretik nem az utcánk végében ÉPÍTKEZNEK. Arrafelé haladva táblát lát az ember a következő figyelmeztetéssel: „Vigyázat! Építkezés. Közlekedés a túloldalon!” Miután a járókelő ezt elolvasta, egyáltalán nem megy a másik oldalra, hanem az alkalmi kerítés tövében tapics- kol vég'g a pocsolyán, ami a betonfal locsolása nyomán, keletkezett. Ha bekukucskálunk a kerítésen, óriási mozgó darut látunk, amelyre feltűnő helyen,' piros festékkel felírták; „A daru hatósugarában állni tilos!” Három munkás éppen a daru alatt áll, és elmélyülten tárgyal valamit. A megállóban villamosra lépek, ahol új felirat vár: „A vezetővel beszélgetni tilos!” Szóbaállok vele, és amíg le nem szállók, kedélyesen dis- kurálunk. Más alkalommal benyomulok a kocsi belsejébe, és leülök arra a helyre, amely egy kicsi réztábla szerint: „Hadirokkant ülőhelye”. A „Terhes anyák részére” fenntartott helyen gombóccá gyűrt fülű birkózó ül. Immáron magától értetődő, hogy benzinkútnál, bányában, vagy egyéb robbanásveszélyes munkahelyen nyugodtan cigarettára gyújthatok, feltéve, ha meglelem a figyelmeztető táblát, amely szerint: „Dohányozni szigorúan tilos!” Ügyszintén bátran benyithatunk mindenféle ajtón, amennyiben ázt látjuk kiírva, hogy „Idegeneknek tilos a belépés!” PRÓBAKÉPPEN bejártam egy félezer munkást foglalkoztató üzemet, s a kapubejárattól az öltözőkön, munkahelyeken, étkezdéken át a kultúrteremig huszonnégy figyelmeztető táblát találtam, ám — természetesen — alig leltem valakit, aki ügyet vetett a táblákra. Megkérdeztem a Budapesti Rendőr-főkapitányságot: hányféle figyelmeztető tábla szabályozza a forgalmat? A válasz: hetvenhárom! Azt is megkérdeztem, van-e olyan közlekedési figyelmeztető jelzés, amelyet még nem sértettel: volna meg, s a válasz: nincs. A baleseti kórházban dolgozó orvosbarátomnál érdeklődtem: akad-e olyan sérülés, amelyet elkerülhetett volna a páciens, ha a szabály szerint jár el, ha tehát a különféle figyelmeztető feliratok szellemében cselekszik? Azt felelte: szabályszerű viselkedés esetén úgyszólván egyetlen baleset sem lenne. Ugyanezt a választ adták a Legfőbb Ügyészségen... Hát nem különös? A „Padlóra köpni tilos !”-tól „A kiállított tárgyakhoz nyúlni ti!os!”-ig, hozzávetőlegesen ötezerféle általános érdekű figyelmeztető tábla közé préselve élünk. E figyelmeztetések nagy többsége mindenekelőtt erkölcsi célzatú — vagyis megsértésük nem jár közvetlen felelősségrevonással, éppen ezért általában megsértjük. Felvetődhet mármost: minek ez a sok tábla? Abban az esetben persze, ha a feliratok szellemében élnénk, meglenne a hasznuk, de hát ugyanakkor az is nyilvánvaló: ha betartanánk a táblák tanácsait: egyáltalán nem kellenének a táblák. Aki lábujjhegyen jár a könyvtár olvasótermében, az bizonyára kibírná fütyörészés nélkül akkor is, ha nem intené csendre egy falra szerelt felirat. A hiba tehát nem a táblarendszerben, hanem erkölcsi készülékünkben van. «. AZ ELSŐ TÁBLÁS-EMBER — mint ismeretes — Mózes volt. Neki támadt az ötlete, hogy bizonyos erkölcsi-magatartásbeli szabályokat táblákra írjon, ám azóta micsoda szédületes „fejlődés” tanúi vagyunk! Az ő két táblára írt tíz tanácsa helyett egyre vaskosabb törvénykönyvek tartalmazzák az együttélés szabályait, olyan roppant meny- nyiségben, hogy ma már feltehetően egyetlen ember sincs a földkerekén, aki mindet pontosan tudná. Hát még, aki mindet betartaná! Azt, hogy Mózes metódusát kik fejlesztették a két darab táblától a. tízezerig, és kik fejlesztik tovább manapság, — nehéz lenne kikutatni. Bizonyára ilyen célra kijelölt intézmények és személyek, akiknek rátermettségében nincs okunk kételkedni. Távolról sem akarnék hát szakmájukba kontárkodni, csupán amatőr agy-tornászként elbibelő- dök a gondolattal, és belekérdezek a levegőbe: vajon meg- van-e a kellő körültekintés a „táblás” erkölcsi témák megragadásánál és kiszögezésé- nél? Joggal vélhetnénk ugyanis, hogy a társadalmi együttélés szabályait tartalmazó törvénykönyvekből azokat iparkodnak illetékesek nagybetűkkel kiemelni és megfelelő helyeken kiszögezni, amelyek a legfontosabbak korunkban, aminthogy a maga sajátos tömörítő- készségével Mózes is ezt tette annak idején. Ám e vélekedésre gyakran rácáfol a valóság. Megszámlálhatatlan példányban olvasható például közintézményekben, hivatali helyiségekben, hegy: „Oltsd el a villanyt!”, meg „Ügyelj a tisztaságra!” — de sehol nem írják ki, hogy „Mellőzd az intrikát!” vagy „Légy jó mindhalálig!”, holott ez utóbbi figyelmeztetések nyiLván sokkal fontosabbak. Ne csodálkozzunk ilyenformán, ha valaki a „Virágot tépni tilos!” felirat szuggesztív varázsától megijedve, nem is tép virágot, ellenben nCmi erőszakot követ el a tábla tövében, oly módon félrenevelődve, mint Csehov egyik hőse, aki elhanyagolhatónak találta, hogy bojtos napon rablógyilkosságot követett el, de nehéz szívvel bűnbánatot tartott, mert ugyanaz nap szalonnát evett. KORSZERŰ BÖLCSELŐK SZERINT az erkölcsiség olyan gondolkozás nélküli reflexjelenség, amely ösztöneinkben él — persze: már akinek. Legnagyobb cél az életben éppen az, hogy minden ember erkölcsös legyen, vagyis reflexeiben, idegrendszerében hordozza a figyelmeztető táblákat. Azt kellene hinnünk mármost, hogy minden egyéb erkölcsi norma ösztöneinkben él, csupán csak arra kell még figyelmeztetni bennünket, hogy ne vigyünk kutyát a helyiségbe. Ez bizony valószínűtlenül hangzik. Inkább úgy áll a dolog, hogy Mózes kései utódai abból indulnak ki: kicsin kell kezdeni, aztán majd jöhet a nagyobb... Szokjunk hozzá előbb, hogy „kéretik a lábakat jól letörölni!” — aztán majd azt is megtanuljuk, hogy „Kéretik nem háborúsmi!” Hát persze: ez még odébb van. Így aztán — bármilyen fájdalmas is — bele kell törődnünk napjaink táblarakó embereinek realitásába, annál is inkább, mert még a lábunkat sem szoktuk jól letörölni. Ismét csak Tel kell árnul- nunk, hogy micsoda könnyűnek tűnik bár, s mégis micsoda nehéz dolog az általános erkölcsi haladás!... Csák Gyula
