Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-23 / 146. szám

real wtt 'v/t/rfep 1971. JÚNIUS 23., SZERDA Mióta érettségizünk? ® Selection ingeniorum ® Hajdani tételek ® Pénzbüntetés segítésért Véget ért az iskolai év. Be­fejeződött a tanítás. A múlté mar a vizsgák izgalma, fe­szültsége. Ki-ki megkapta bi­zonyítványát, jó vagy kevésbé jó osztályzatait. Sok ezren tet­tek pontot tanulmányaikra a sikeres érettségivel. Miért, mióta érettségizünk? Hogy alakult ki ez a fajta vizsgarendszer? Négy évszázada ' Már a 16. században, Basel- ben, Oeculampadius (Erasmus tanítványa) iskolareformjában megtalálhatók az érettségi vizsga előzményei. Iskolai sza­bályzatában azt írja: „ha az­után kellő gyakorlatra tet­tek szert, mindkét nyelv (a latin és a görög) grammatikájá­ban, s kezdeti eredményeket értek el a dialektikában és a retorikában, s elég jártasak az auktorokban ahhoz, hogy im­már nem németül, hanem la­tinul magyarázzák, akkor ha­szonnál vizsgázhatnak és be­iratkozhatnak az egyetemre”. Ezek a vizsgák az egyetemi felvételt előzték meg, igaz, an­nak nem volt előfeltétele — isupán az egyetemen kapható kedvezmény odaítélésénél vet­ték számba, S ahogy nőtt a középrétegek tanulási igénye- vágya, úgy az érettségi vizsga bizonyos szelekciót jelentett. A „selectum ingeniorum” — a tehetségesek kiválasztása, a jobbágyok és polgárok gyere­keit — legalábbis a rosszul vizsgázókat, távol tartotta az egyetemektől. A tanulók éret­lensége nem zárt el senkit az egyetemi felvételtől, csupán az ottani kezdvezménytől. Akinek tehát elegendő pénze volt, te­hetségtelen, éretlen gyerekét is taníttathatta. Ma közepes lenne az átlag 1575. május 5-én kelt a Kár­pát alatti Késmárkon Sebas- tianus Lamnius bizonyítványa, amelyet Matthias Thracony- mus állított ki imigyen: „Se- bastianus Lamnius jó képes­ségekkel rendelkezik, kiválóan sajátította el a latin nyelvet, közepesen a görögöt, megfele­lően a matematikát. Megér­demli, hogy ne sorolják a tu­datlanok közé.” A mester kéri a „jámbor és tudós férfiakat, hogy fogadják szeretetükbe, és vegyék pártfogásukba”. Németországban az érettségi bevezetéséről, kötelezővé téte­léről II. Frigyes Vilmos isko­lai főtanácsának ediktuma rendelkezik 1783-ban. E sze­rint „a nyilvános iskolából tá­vozó minden ifjút előzetesen meg kell vizsgálni az általuk látogatott iskolában, és részle­tes bizonyítványt kell kapniuk, ekként megállapított érettsé­gükről vagy éretlenségükről”. Előírja, hogy a vizsgán jelen kell lennie a tartományi isko­latanács képviselőjének. És pénzbüntetéssel büntetik azo­kat a tanárokat, akik „megkí­sérlik valamely rosszul felké­szített ifjú átsegítését a vizs­gán”. Az érettségi vizsgák egysé­gesítésére Humbolt kezdemé­nyezésére 1812-ben kerül sor. Két évtizeddel később az anya­got megszigorították. írásbe­lizni kellett német és latin fo­galmazásból, görög és francia fordításból, valamint matema­tikából. A szóbelinek tíz tan­tárgya volt A francia érettségit, a bak- kalaureatust, 1808-ban Napó­leon tette kötelezővé. Ami most is érvényes Hazánkban a múlt század derekán rendelet (az Organi- sations-entwurf) írta elő az érettségi bevezetését. Szabá­lyozta a vizsga célját, helyét, feltételeit, lebonyolítását, tan­tárgyait és követelményeit. Érdemes feljegyezni, hogy a szabályzat egy része még ma is érvényes, iviint ahogy aktuá­lis az a függelék is, amely a vizsga követelményeiről így szól: „mm a gimnáziumi is­meretek legmagasabb csúcsait írják elő, hanem a tudás szi­lárd törzsanyagát, ebben azon­ban nem holt tudást kíván­nak, hanem az ismeretek élő feldolgozását”. íme, néhány érettségi fogal­mazási feladat a múlt század ötvenes éveiből. „Az erény az igazi boldogság eszköze és alapja”, vagy „Az önszeretet káros következményei.” Egy évtizeddel később ezeket a té­teleket adták az érettségizők­nek: „A polgárháború rémüle- tes következményei”, „A nö­vény élete a négy évszakban az emberi életviszonyok képe”, majd: „Az öngyilkosságot mentegetni nem lehet”, s 1867-ben, a kiegyezés évében: „Mi volt a magyarnak Mária Terézia?”. Később irodalmia- sodtak a tételek: Vörösmarty, Széchenyi István, Arany, Ka­tona, Kisfaludy Károly, Szig­ligeti Ede, Garay János, Eöt­vös József, Tompa Mihály, Mátyás király életéről, mun­kásságáról kellett beszámol­niuk a vizsgázóknak. Petőfi lí­rája 1883-ban volt először té­tel, azután a millenniumig töb­bet nem is. Természettüdományi tár­gyakból ilyen tételeket írtak: „A galván villamosság külön­böző hatásai”, vagy: ,.A hipo­tézis szerepe a fizikában”, maid: „Az elektromos erő az ember szolgálatában.” K. IW. Rekord az olvasmányok piacán Egymifliárd forint fölött az éves könyvforgalom A Művelődésügyi. Miniszté­riumban mérleget készítettek a kiadók és terjesztők ötesz­tendős munkájáról. Érdekes tapasztalatokkal szolgál a számadás. Különleges feladatokat je­lentett például a harma­dik ötéves tervidőszakban a nagy történelmi évfor­dulókra való felkészülés, amelynek eredményeként po­litikai, tudományos és szép- irodalmi szempontból egy­aránt értékes, esetenként alapvető művek is születtek. A tankönyvkiadásban befe­jeződött az általános iskolák és gimnáziumok új, úgyneve­zett reform tankönyveinek megjelentetése. Említésre mél­tó, hogy megszűnt a kötelező tankönyvbegyűjtés, eltörölték a használt tankönyvek szerve­zett felhasználását. Gyakorlatilag nem változott a mögöttünk levő években a Szénát hordanak... Szokatlan látvány a főváros forgatagában a szénahordás. A budai pázsitok értékes szé­náját a Pest környéki állattartók hasznosítják. kiadványok száma: 1965-ban 5259, 1970-ben 5238 könyv ké­szült. A példányszám viszont — összességében — növeke­dett: 53,3 millióról 57,8 mil­lióra. Ágazati megoszlás szerint a könyvkiadás a legna­gyobb példányszámban tankönyveket produkált. Utánuk az ismeretterjesztő és szépirodalmi művek, majd a gyermek- és ifjúsági könyvek következnek. A sort a szak- irodalmi és egyéb kiadványok zárják. Az utóbbi négy évben több mint 4 millió magyar könyvet cseréltünk a szomszédos szo­cialista országokkal. A könyv­külkereskedelem révén magyar könyvek 1966— 1970 között 11 szocialista és 67 tőkésországba jutot­tak cl. Évente átlagosan 2,6—2,7 mil­lió könyvet adtunk el — ter­mészetesen különféle nyelvek­re lefordítva — külföldön. A könyvexportnak mintegy 75— 80 százalékát a szocialista or­szágokkal bonyolította le Ma­gyarország. Ba rla ngrek ord a Kárpát-medencében Budapesti alpinisták a vecsem-bükki expedícióban — Rákászok. Évek óta ha­lásszák már a Dunavölgyi főcsatornán a folyami rákot. Nagy szakértelmet kíván el­fogásuk. A csalétket vízen úszó tálcára rakják, s ami­kor meglepik a rákok, észre­vétlenül partra húzzák. A zsákmányt a MAVAD-nak adják el. Az út meredek, törött fe­nyők keresztezik. Autó itt nem megy tovább. Gyalog, kilomé­tereken át kurjongatva ke­ressük a vecsem-bükki ex- pedíciós tábort. Végre! Itt-ott fára szegeit fémlapok elvezetnek a kék és sárga sátrakhoz, a füstöl­gő tűzhöz, mely fölött kon- dér lóg. Kétszáz méter ide a zsomboly és műszeres ba­rakk. Szanaszét száradó pony­vák, ruhadarabok, fülig sá­ros csizmák. Tegnap felhő- szakadás volt, úszott a tábor. Lakói élelemért se tudtak lemenni Bódvaszilasra, mely tí£ kilométerre az utolsó em­berlakta hely. Ivóvíz és szépség Mit akar itt tulajdonképpen a Budapesti Vörös Meteor har­minc alpinistája? — Karsztvizet, új barlang- rendszert igyekszünk feltárni Kessler Hubert nyomdokain — mondja Szente István tá­borvezető geológus. — Leju­tottunk három függélyes, egy­másba torkolló kürtőn 280 méter mélységbe, ami bar­langrekord a Kárpát-meden­cében. Most igyekszünk pon­tosan feltérképezni az ürege­ket. Majd mélyebbre hato­lunk. Vízfestéssel, egyéb ku­tató módozatokkal Kesslerék megállapították, hogy 300 méteren több kilométeres, karsztvízzel teli barlangrend­szernek kell lennie. Húsz mé­ter választ el bennünket tőle. A környék vízellátása szem­pontjából óriási jelentőségű lenne, ha mielőbb rátalál­nánk. Arról nem beszélve, micsoda természeti szépséggel szolgálhat a hegymályi, isme­retlen barlangvilág. Már a le­vezető, második természetes akna fala csupa színes, dús fürtű cseppkő ... Hasznos szenvedély Dolgozni kezd a csörlő, s kisvártatva sisakos, bőrig ázott ruhájú fiatalember emelkedik ki a zsomboly mé­lyéből. A táborvezető rásan­dít. — Ügy látom, megizzadt Gyurkó Barna! Tudja, csodál­kozom, hogy nem szökdöstek még el a munkatársaim- Itt nincs ám fizetség. Minden tá­borlakó önkéntes alpinista, vagy amatőr barlangász. A kutatótábor lakóinak fe­le rendes szabadságának ter­hére költözhetett ki ide az is­ten háta mögé, hogy hasznos szenvedélyének hódoljon. A vecsem-bükki expedíció anyagi helyzete nem valami rózsás. A Vízgazdálkodási Ku­tató Intézet csupán 40 ezer fo­rintot irányzott elő a kéthetes expedícióra, s ennek fele el­megy kosztra, útiköltségre. A felszerelésit úgy sírták össze. Sátrakat a sportkör adott, víz­tároló kannáidat, főzőedényeket az Egyesült Vegyiművek. A Villamos Távvezeték Vállalat áramfejlesztő masinával és egy Gaz 63-as terepjáróval segíti vállalkozásukat, míg a négy csörlőt, mely személyt és tár­gyat hevedereken mélybe szál­lít, s felszínre hoz: a jósvafői TMDÉRRÚZSÁK VIRÁGZANAK Idegenforgalmi cltidény a szabadtéri játékot városában Szegeden, a szabadtéri játé­kok városában már megkezdő­dött az idegenforgalmi elő- idény. Népes turistacsoportok fordulnak meg a Tisza-parti városban, és a legtöbben fel­keresik a József Attila Tudo­mányegyetem híres füvész- kertjét. Az 5000 féle növény birodalmában sok érdekes lát­nivaló fogadja a természet­kedvelőket. A langyos vizű dísztavakban, nyílnak már a fehér és a sárga tündérró­zsák. A víztükröt beborító ha­ragoszöld levelek közül bújnak elő a színpompás virágkely- hek. A nagy tavat övező fűz­fákon függő kosarakbán bon­togatják szirmaikat a tigris­foltos orchideák, kellemes va­níliaillattal árasztva el a kert legszebb részét. Az arboré­tumban most mindenütt illat­felhőben járnak a vendégek, mert nyílnak az ezüsthársak és a kör alakú rózsakert sok­színű virágai is. kutatóállomás bocsátotta ren­delkezésükre. Személyi felszerelésük már saját zsebf-e megy, ami komoly megterhelés. Palánkéi János például háromszor dolgozott eddig a mélyben. Ezalatt víz­hatlan overállja szétfoszlott, s dobhatja el azt a két tréning­ruhát, amit a barlang páradús hidege ellen felvett az overall alá. A barlangmélyben Délután fél négy. A barakk­ban recsegve megszólal a hangszóró: Lujza, akaszd ki magad, s állj félre! Belóg a villanyvezeték! A figyelmeztetés a harma­dik szintről, kétszáz méter mélyből tör a napvilágra, ahol egy brigád éppen mér. Kérdő Péter, a villamostechnikai be­rendezések főnöke rögtön sze- delőzködik, hogy kapcsokkal, szögekkel alászálljon, s végig a sziklafalhoz rögzítse a huzalt. Ha beleakad valaki, s elsza­kad: súlyos balesetet okozhat. Két napja a telefonzsinór ment tönkre. Süket volt három órán keresztül az egész tábor, az egész barlangmély. A rövidhullámú rádióállo­más az expedíció idegközpont­ja. Örömet és bajt közvetít, külszíni világot és nyirkos, szűk barlangmélyt köt össze. Hasonlóan fontos szerepe van a csörlönek. Egy elvétett mozdulat, s zuhan a feneket­len sziklasírba akár a legta­pasztaltabb, legügyesebb bar­langász. Duzzadt, véres sze­mekkel ül Kányási József a csörlő dobjánál. Mint aiki há­rom napja nem aludt. Mikor szóvá teszem, rábólint. — Körülbelül úgy van. Teg­napelőtt éjfélig működtünk. Az éjjel pedig le sem felehet­tem. Folyt a munka. ★ Harminc megszállott termé­szetbarát így küzd június vé­géig a vecsem-bükki zsom­boly titkainak megfejtéséért, a jó és egészséges ivóvízért, ha­zánk eddig ismeretlen föíclmé- lyi szépségeinek feltárásáért. Moldvay Győző Virágban a gesztenyések Virágba borultak Nyugat- Dunántúl nagy szelídgeszte- nye-ligetei. A több ezer fa­óriást beborították a hosszú fürtű virágok. A szakemberek jó gesztenyetermésre számíta­nak. Kőszeghegyalján, a leg­nagyobb összefüggő szelídgesz­tenyés tájon a fiatal telepíté­sek egy része is termőre for­dult. C. SAfflOVICS: // t Őszinte beszélgetés — Beszéljünk őszintén — aján­lotta az igazgató. — Rajta! — egyeztem bele. — ön korábban mérnökként dol­gozott? — Igen. — Meg tudott birkózni a felada­tával? — Nem tudtam megbirkózni a fel­adatommal. — Mi elnézőek voltunk, és rész­legvezetővé nevez­tük ki, hogy bizo­nyítson. De ismét adós maradt. Is­mét nem tudta kellően ellátni a feladatát. — Ismét így volt. — Mi újból a hóna alá nyúl­tunk. Főmérnökké léptettük elő. Ezt a feladatát sem volt képes ellátni. — Ezt sem — mondtam. — Ideje, hogy megváljunk egy­mástól. Azt aján­lom, írásban ön­ként mondjon fel a cégnek. — Beszéljünk őszintén — aján­lottam most már én. — Beszéljünk — felelte az igazgató. — Mérnökként nem végeztem el a feladatomat, igaz? — Igaz. — Elnézőek vol­tak, és kineveztek részlegvezetőnek, igaz? — Tökéletesen igaz — hagyta jó­vá az igazgató. — Ismét képte­lennek bizonyul­tam a munkám ellátására, de önök előléptettek főmérnökké — vagy nem így van? — De így, ez az igazság. — Ha ez így van, akkor aján­lom, beszéljünk még őszintébben — mondtam erre én. — Ha eddig jó voltam, akkor mi­ért kellene elmen­nem éppen most? Van lehetőség még íoedbb emelkedni a ranglétrán. Halálos csend következett. En az igazgatót néztem. Ö pedig engem. — Igen, igaza van — mondta el­gondolkozva az igazgató. — Le­gyünk következe­tesek. Az követke­zik, hogy kitievez- tessem a saját he­lyettesemmé, mű­szaki igazgatónak. De figyelmezte­tem, hogy ez az utolsó állomás, et­től feljebb már nem juthat! 1 (Oroszból fordí­totta: Sigér Imre)

Next

/
Thumbnails
Contents