Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-23 / 146. szám

4-“körlap 1971. JÜNIÜS 23., SZERDA ZENES IRODALMI SETA A művészet igaz öröme ML VE SZ HÁZASPÁR TÁPIÓSZECSŐN Hobby AUTOMODELL Késik az ajándék? APOSTOL A CASINÓBAN BEE GEES, BOB DYLEN - SUPRAPHONON A színész — legyen bár mö­götte több évtizedes művészi pálya — mindig érzi a torok­szorító izgalmat, amikor kilép a közönség elé. S nemcsak a Nemzeti színpadán fogja el a lámpaláz, hanem úrrá lesz raj­ta akkor is, ha a vidéket jár­va kopott színpadok csupasz deszkáira lép. A lámpaláz azonban itt, Tá. piószecsőn csak az első körül- pillantásig tart: Sinkovits Im­re s felesége, Gombos Katalin egyszeriben otthonosan érzik magukat, amint felfedezik a lebontott Nemzeti Színház — ide, Szecsőre átmentett és ereklyeként tisztelt — kopott, plüssű széksorait. Már az el­sőként felhangzó versek sorai- I val oly közvetlen kontaktust j teremtve szólnak a közönség- j hez, hogy a feszült figyelmet, a gyakran valóban áhítatos csendet a későbbiekben is csak az őszinte tetszésnyilvá­nítás tapsvihara töri meg. Aztán Sinkovits leveszi szmokingját s a következő percekben a művészi átélés at­moszférateremtő erejének pél­dájával szolgál. Peter Weiss Marat-jából idézi de Sade mo­nológját. A színpadon már nem Sinkovitsot látjuk: a kor­bácsütések extázisában de Sade márki vonaglik; a mű­vész szavai díszletet varázsol­nak a díszlettelen színpadra, magánosán is szereplőkkel né­pesíti be a teret. ... Madách Mózesének búcsújelenetével megfogja, lenyűgözi hallgatóit. A komor, drámai hangulatot Gombos Katalin oldja fel: Bums versét mondja termé­szetes bájjal, pajkos sikamlós- j Sággal — a közönség szinte hálás, hogy a megrendítő drá­mai élmények után a műfaj könnyedebbé válik. A színészházaspár felváltva szaval. Sinkovits Petöfi-verse- ket mond az újrafelfedezés öröméhez segítve hallgatóit, j Ady költeményeit idézi őszinte j szenvedéllyel, Kosztolányi j kedves csacskaságait sorolja j gyermeki derűvel, közönségé­vel hamiskásan össze-összeka- csintva... Gombos Kati Mö­llere Nők iskolája című vígjá­tékából idézi a jól ismert An­na-monológot. E tolmácsolás megint új színekkel egészíti ki a művészi színskálát. Aztán modem verselők köl­teményeiből hallunk. Fodor András Napszámosok 1938 cí­mű versének igazát fejkendős parasztnénik bólintják az első sorban. A lendülő kasza rit­musa tölti ki dinamizmussal a költeményt. S aztán, megint új vonással gazdagítva az est képét, a művészek rövid bo­hózattal bizonyítják, hogy ott­honosan mozognak a könnyű műfaj berkeiben is. Igaztalanok lennénk, ha nem szólnánk e kicsiny szín- társulat harmadik tagjáról, Almást László zongoraművész­ről. Beethoventől Bartókig és Debussyig felvonultatta a ze­neművészet nagyjait. S az elő­adói szív a kopott pianínó hangjait is felerősítette, igazi művészi élményt nyújtva, a komoly zenét valóban megsze­rettetve a közönséggel. Művé­szete szalagként fogta egybe a százszínű csokrot, amit ezen az estén Gombos Kati és Sin­kovits Imre a tápiószecsői kö­zönségnek nyújtott át. Hirschler András Gólyaikrek Ornitológiái érdekességnek számít, hogy a Csongrád me­gyei Apátfalván a főutca egyik házának kéményére épített fészekben hat fiókát nevel egy gólyapár. Gondosan vi­gyáznak a kicsikre, felváltva hordják az élelmet a nyolc­tagú családnak eléggé szűkös otthonba. A régi néphit sze­rint a gólyaszaporaság bőséges esztendőt, gazdag termést je­lent, mert csak akkor nevel­nek sok fiókát, ha élelembeh sincs hiány. Ez rendszerint csapadékdús nyári évjáratok­ban van így. Az aratás után kiderül, hogy a hatos „gólya­ikrek” valóban előhirnökei-e a termékeny esztendőnek. Az autómodellek gyártásá­nak és gyűjtésének története a század elejére nyúlik visz- sza. A nyugatnémet Márkiin és Bing gyárak 1904-BEN mutatták be az első autómo- delleket. Utána hosszú ideig alig történik valami, majd 1920-ban az amerikai Tootsie- toys kezdett foglalkozni autó- modellekkel. Európában a so­rozatgyártást elsőnek 1934-ben az angol cégek kezdik. Köz­ben nem kisebb francia, olasz, német és amerikai, valamint japán gyárak foglalkoztak automodell-gyártással, mint a JEP, .a Renard, a Citroen, Hill- co és a többiek, hosszú sora. Az autómodellek GYŰJTÉSÉVEL kapcsolatos tudnivalókkal ál­talában a modellezőlapok fog­lalkoznak. Sok országban sa­ját, külön lapjuk is van. Ná­lunk a „Modellezés” közli áb­ráikat, leírásukat. Milyen LEHETŐSÉGEI vannak ma hazánkban az autómodellek gyűjtésének? Egyre több. A Triál vállalat ezerszámra hozza be a külön­féle angol, nyugatnémet, NDK, lengyel, spanyol és francia automodelleket. A Matchbo- xokból nagyszerű autótörténe­ti sorozatot lehet összeállítani. Legközelebb közöljük azok­nak az alaptípusoknak a le­írását és modellszámát, ame­lyekkel egy gyűjtemény alap­jait megvethetik. Mindenekelőtt elnézést ké­rünk a Petőfi hajón rendezett versenyünk győzteseitől, hogy nem tudtuk még elküldeni a jutalomlemezeket. Reméljük, még e héten postázhatjuk a díjakat. Nemrégiben a margitszige­ti Casinóban találkoztunk a salgótarjáni könnyűzenei fesz­tivál egyik idei aranyérmesével, az Apostol együttessel. Németh Zoltánt, az együttes vezetőjét kerestük, de helyet­te Kozma András, az egyik gitáros jött, s azt mondta: „Mindig én nyilatkozom, mert a vezetőnk kicsit félénk.” — Fél éve játszunk együtt, úgy érezzük, egészen jó zenét nyújtunk. Valamennyien egyik-másik nevesebb együt­tesből jöttünk, de hogy hon­nan, azt nem árulom el, mert ez nem nagy dicsőség. — Nem vagyunk elégedet­tek az úgynevezett nagy együttesek zenéjével. Igényte­len a muzsikájuk, csak a kö­zönségsikerre adnak, s nem veszik figyelembe, hogy a beat-zenével is lehet nevelni. — És az Apostol együttes? — Mi mindannyian elvé­geztük vagy éppen most vé­gezzük a Zeneművészeti Főis­kolát. Ezzel talán bizonyít­hatom, hogy képezzük ma­gunkat. Kár, hogy a közönség — mivel elrontották a kom­mersz zenével — még nem értékeli stílusunkat. — A jövő? — Az biztosan a miénk! Az igénytelen zene nem lehet so­káig sláger. Ezt szeretnénk bebizonyítani, nemcsak mi, ha­nem az Atlas és a többi ha­sonló stílusú együttes is. Jártunk a Csehszlovák Kul­túra Tanács körúti üzletében, s meglepve vettük észre, hogy kitűnő hanglemezcsemegét kínáltak itt az ínyenceknek. Kapható Bee Gees, Bob Dylen, Simon and Garfunkel és Rag Charles lemez, 90 forintos — áron. Jó lenne, ha a Hangle­mezgyártó Vállalat is kiadna hasonló albumokat. E heti nyerteseink: Szabó János (Dunakeszi, Dimitrov u. 4.), Furulyás Er­zsébet (Várszentlászló, Főút, 34.), Megyeri Lidia (Fót, Kos­suth L. u. 27.). SLÁGERLISTÁNK : Komoly zene: 1. (3.) Beetho­ven : Für Elise, 2. (—) Bach: D-moll toccata és fuga, 3. (1.) Brahms: V. magyar táncok. 4. (4) Bartók: Csodálatos man­darin. 5. (5.) Orff: Carmina Burán a. Tánczene: 1. (1.) Babérfa (Expressz) 2. (2) Kócos ördö­gök (Metró) C. (4) Ócska láda (Zalatnay) 5. (3) A virágnak kell a napfény (Karda) 6. (—) Nem lehet (Zalatnay) 7. (5) Régiségbolt (Bergendy) 8. (7) A nagypapám egy nagy va­gány (Máté Péter) 9. (9) Élünk és meghalunk (Illés) 10. (10) Láttam én egy osztrigát (Neo- ton). — sunyó — falus — tamás — Vágja ki, töltse ki, tegye boríték­ba, vagy ragassza levelezőlapra „Kedvenc lemezem” szelvényün­ket, s úgy küldje be szerkesztősé­günkbe (Pest megyei Hírlap, Up. VIII., Somogyi B. u. 6.). A borí­tékra ne feledje el felírni: „Ked­venc lemezem”. Szavazóink között minden héten három lemezt sor­solunk ki, a Magyar Hanglemez- gyártó Vállalat ajándékát. ősszel ünnepli fennállásá­nak huszadik évfordulóját a mezőkövesdi Matyó Háziipari Szövetkezet. A matyó hímzőasszonyok a nyári hónapokra újabb „erő­sítést” kaptak. A mezőkövesdi iskolák negyven diákja készíti majd velük együtt a matyó mintákkal hímzett párnákat, női divatblúzokat. k. m. Hétfő este érdekes kulturális esemény színhelye volt a Pest megyei Tanács műemlék épü­letének díszudvara. Meghívott közönség előtt, hangversenyszerű előadásban mutatták be az idei Szentendrei Teátrum előadásának egyik újdonságát, Paisiello: Botcsinálta bölcsek című vígoperáját Oberfrank Géza vezényletével. A nagy sikert aratott mű színpadi bemutatójára július 2-án este kerül sor Szentendrén a Teátrum programjának keretében. (Foto: Gárdos) SZOKOLY ENDRE: Riport a riportról (20.) Botrány a vasasszakszervezetben ? Az ember, úgy mondják, társas- lény, de ebből nem következik tör­vényszerűen, mintha mindegyiket felebarátai iránti szeretet vagy leg­alábbis együttérzés hatná át. No hi­szen, akkor bizony csődbe jutna a hadiipar és a világ munkanélküli légióiba beállhatnának a generálisok is. Annyi azonban kétségtelen, hogy talán a hivatásos remete sem sze­reti a magányt. S mióta mindennap telik vacsorára, kettőre is, egyre délebéd helyett úgy esti kilenc óra­kor, a másikra hajnaltájban, s azt sem kell szégyenkezve elfogadnom, hogy más fizesse a feketéínet, sőt Károly vagy más frakkos főúr kész­séggel felírja akár hónapszámra is a fogyasztásom, kávéházi hitelem mel­lett nekem is megvan a társaságom. Vegyes társaság, nagyon az. Elfoglaltságomtól függően estén­ként vagy éjfél után, esetleg mind­két időpontban betérek az Andrássy út és Liszt Ferenc tér sarkán kitűnő melegkonyhát is tartó Balázs kávé­házba, nyolc-tíz, néha még kétszer annyi férfi is beszélget ott az össze­tolt asztalnál. Két-három uniformi- sos ül köztük, katonatisztek, rendőr­tisztviselők; s az álmatag szemű, hosszú, ősz szakállt viselő úr Árpád vezértől származtatja magát; bírói ítélet néhány évtizede mondta ki. hogy egyenes fiágon Árpád-házi iva­dék a gróf Cruy-Chanel család. En­nek ellenére nem tart igényt az üre­sedésben levő királyi trónra, ingat­lanbirtoka mindössze háromemeletes bérház, MÁV-tisztviselő különben, rövidesen nyugdíjba vonul. Találha­tó az asztal körül mindig néhány miniszteri és fővárosi tisztviselő, csaknem mindennap olyan rangos ember is, mint dr. Gortvay György miniszteri tanácsos a kereskede­lemügyiből, egyben a határozottan haladó jellegű Társadalmi Múzeum igazgatója, később az Országos Tár­sadalombiztosító Intézet orvos-alel- nöke, aki dzsentri származása elle­nére kommunista. Ha jól emlékszem, éppen Gortvay révén csapódik társaságunkhoz több elvtárs. Megjelenik Nagy Lajos, az író is, sőt évek során egynéhányszor József Attila szintén beül közénk. Különben estéről estére mindig akad legalább három-négy kommunista az asztal körül. Ha a kétezer holdas birtok vezetése megengedi, Lázár Vilmos is sűrűn eljön. Ma az agrár- tudományok doktora, nyugalmazott egyetemi tanár, jó egészségnek ör­vend és nagy örömömre még talál- kozgatunk egymással. Rajta kívül az egykori társaságból, magamat is be­leszámítva, már talán három ember, ha él még, legalábbis a polihisztor dr. Agárdi Ferenc temetésén, három éve ennél több nem volt jelen. Agárdi Feri kedves, jó barátom, mindenhez ért, mindenről tud, a most már középkorú újságírók közül sokan fordultak hozzá tanácsért, amíg élt. Ügy ismerte a világ föld­rajzát, történelmét, akár a tenyerét, de járatos volt minden más tudo­mányban, valóságos két lábon járó lexikon. Akkoriban részt vett vala­mi utcai tüntetésben, kiáltozta a jel­szót: „Munkát, kenyeret” és ehelyett harminc napi elzárást kapott a to- loncházban, utána meg rendőri fel­ügyeletet. Ezzel pedig együttjárt, hogy este otthon kellett volna tar­tózkodnia, nyilvános helyiségben, tehát kávéházban pedig még nappal sem fordulhatna meg. Hajnalig ül közöttünk mégis, az asztalunknál nem kell semmitől sem tartania. Nem olyan kávéház ez, ahová betérne a razzia, s ha mégis, a mi asztalunknál nem merne igazol­tatni. Az utcán viszont mindig tör­ténhet valami, hajnaltájt végigmenni Dohány utcai lakásáig már kockáza­tos. Nem is teszi meg soha egyedül ezt az utat, valaki, néha ketten is elkísérik, de leggyakrabban kardo­sán, uniformisosan dr. Pászkán Fe­renc rendőrkapitány vigyáz rá, ha­zatértében ne essék baja. A felszaba­dulás után tábornoki rangban szol­gált tovább a rendőrségnél Pászkán. mindaddig, amíg idős korban nyug­díjba nem helyezték. Persze, a kávéházi asztálnál anél­kül, hogy kommunista barátaink egyszer is elszólták volna magukat, mindenki tudja róluk: törvényen kí­vülállókkal ülünk együtt. Egyáltalán nem mondható mind szimpatizáns­nak. Nem az elvekkel, hanem kom­munista asztaltársaik egyéniségével rokonszenveznek. Vitázunk egymás­sal, persze társadalmi kérdésekről, a világ- és a magyar politikáról, fel­fogásunk hol' egyező, hol homlok- egyenest ellentétes, de ezt is vala­mennyien nyíltan megmondjuk egy­másnak. S ahogy növekszik Német­országban Hitler hatalma, s a föld­kerekséget háborúval fenyegető ve­szély, úgy alakul ki köztünk tökéle­tes egyetértés a nácizmussal szem­ben. Ebben az időben egy délután, ma­gát meg nem nevező férfihang azt telefonálja a szerkesztőségbe, hogy nagy botrány lesz a vasasszakszerve­zet székházában, küldjön valakit oda a lap. Ott állok hát a Magdol­na utcai szakszervezeti székház fo­lyosóján, az emberekkel zsúfolt nagyterem egyik nyitott ajtajában. Egyszerre csak a terem közepén hosszú hajú, szemüveges fiatalember kezéből papírok hullanak, röpcédu­lákat szór és még kiáltoz is, a har­madik Internacionálét élteti. A gyűlés részvevői nem vesztik el nyugalmukat még akkor sem, ami­kor két férfi megragadja és kiemeli közülük a tüntetőt A cédulák az il­legális pártba tömörülésre szólítják fel a munkásokat, s ahogy kezembe veszek egyet, csodálkozom, milyen szép nyomdai munkával készültek. A gyűlésről egyébként nem hiány­zik a hatósági biztos, ezúttal egy rendőrfogalmazó, leszáll az elnökség emelvényéről és bemegy abba a szo­bába, ahová az ifjút bevezették. Mindjárt ki is jön a folyosóra, hoz­zám lép, megkérdezi, ismerek-e, nem emlékszem már pontosan a névre, azt hiszem, így mondta: Demeter Károly újságírót. — Nem, de minden újságírót még névről sem ismerek. — Hát ez az újságíró-igazolvány valódi-e? Debreceni lap szerkesztősége adta ki állítólag a fényképes igazolványt. Nagyon csodálkozik a rendőrtiszt, nem tudom, hamisítvány-e vagy va­lódi. De honnan is tudhatnám? Az ifjút két politikai nyomozó el­vezeti, nyugodtan megy velük, még vagy tizenöt ember távozik azután párosával vagy egyenként nyomuk­ban. Egyíket-másikat felismerem, szintén a politikai osztály emberei. Talán nekik is telefonált valaki? A gyűlés egyébként tovább folyik, nincs semmi botrány, nekem sincs miről írni. Másnap délben az Abbázia kávé­ház teraszán reggelizem, hát ki vo­nul el előttem nagy magabiztosság­gal? A tegnapi röpcédulás fiú, aki­ről azt hiszem, hogy szegény néhány hétnél vagy hónapnál előbb aligha sétálhat szabadlábon. Most már nem kérdéses előttem sem a névtelen te­lefonáló kiléte, sem a feltűnően sok politikai nyomozó felvonulása. Nyil­vánvaló, azt hitték, a röpcédulák és az éljenzés hatására a gyűlésen részt vevő kommunisták tüntetni kezde­nek, elárulják magukat, jó nagy fo­gása lesz a rendőrségnek. Hogy a gyűlésen jelenlevők töme­gében voltak kommunisták, abban biztos vagyok, csakhát csendben ma­radtak, nem dőltek be a felbérelt provokátornak, túljártak a politikai rendőrség eszén. (Következik:^ Milliók közül a legelső) Hangverseny a megyeházán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents