Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-22 / 145. szám

2 :z</£ír1ap 1071. JUMPS 22., KEDD LENINGRÁD Fehér éjszakák Idén nyolcadik alV'to-'m'd nrilt meg Leningrádban a „Fehér éjszakák” mu-,.«, . fesztiválja, abban az időszak­ban, amelyben az éjszaka mindössze két órára ereszkedik le Lenin- grádra. Hagyományosan az orosz tánc­művészet gyöngyszemével, Csajkovszkij „A hattyúk ta­va’’ balettjével kezdődött meg az ünnepség. A fesztiválra meghívták a moszkvai Nagyszínház szólis­táit, akik hétfőn lépnek fel az „Oktyabrszkij” hangversenyte­remben. A fesztivál műsorá­ban szerepel Maja Pliszeckája, Nyikoiáj Fagyejecsev és a táncművészet több más csilla­ga. A „Fehér éjszakák” idején emlékeznek meg Szergej Pro- kotjev születésének 80. évfor­dulójáról. ,,Hamupipőke” és „Kővirág” című balettjei elő­adásával, A fesztiválra Európa, Ázsia, Afrika és Amerika húsz or­szágából érkeznek turisták. GEORGES BESSON neves francia kritikus, Renoir, Ma­tisse és más nagy francia képzőművészek barátja, va­sárnap 88 éves korában el­hunyt. Besson, a L’Humanité és a Les Lettres Fr^uicaises kritikusa volt. SZALJUT A HARMADIK MUNKAHÉT A Szál jut szovjet orbitális űrállomáson megkezdődött a harmadik munkahét. Hétfőn folytatták a csilla­gászati megfigyeléseket a Szaljuton elhelyezett „Orion” asztrofizikai obszervatórium segítségével. Miután elvégez­ték az űrállomás tájolásához szükséges műveleteket. az Oriont ráállították a Kígyó­csillagkép egyik csillagára. Ezt követően elvégezték az asztrofizikai obszervatórium programjában szereplő kísér­leteket. Viktor Pacejev kuta­tómérnök egyidejűleg két te­leszkóp munkáját irányítot­ta. Mindkét teleszkópot az Alfa-Lira csillagra irányította, azzal a céllal, hogy egyidejű­leg két teleszkópon kapjanak spektrogrammot a csillag ibo­lyántúli kisugárzásáról. A kí­sérlet sikeresen ment végbe. Az űrállomás rendszerei sza­bályszerűen működnek, az űrhajósok közérzete jó. Luxembourgi tárgyalóasztalok 1973. január 1: Tízek Európája? Francia prognózis: szerda estére minden kiderül... menetrendszerű kétnapos külügyminiszteri értekez­lete is. Luxembourgban hétfőn dél­után ismét folytatódtak a tár­gyalások Anglia közös piaci belépéséről a miniszteri tanács és az angol küldöttség között. A mostani ülésszakon még há­rom nyitott kérdést kell meg­oldani: O A közös piaci tervekhez való angol hozzájárulás mértékének megállapítását; Hétfőn délelőtt pontosan 11 órakor kezdődött meg a közös piaci „hatok” és Norvégia ne­gyedik csatlakozási tárgyalása a luxembourgi Európa-köz- pontban. Az ülésen Maurice Schumann francia külügymi­niszter, a Közös Piac minisz­teri tanácsának soros elnöke elnököl. Ezzel egyúttal kezdetét vette a nyugat-európai gazdasági csoportosulás Belfast -1971 június fiszak-Irországban újra feszült a hely­zet. Képünkön Bel­fastban: brit katonák — szögesdrót — tüntető katolikusok. O az új-zélandi vajimport problémáját és © a halászati jogok kérdé­sét. A hétfői francia lapok egy­öntetűen derűlátóan cikkeznek a tárgyalások kilátásairól, és általában valószínűnek tart­ják, hogy 48 óra alatt sikerül e kérdésben is kompromisszu­mos megoldásokra jutni. A Combat szerint lehetséges, hogy a mostani ülésszak ,A~ utolsó menetnek” bizonyul, és szerda estére már kibontakoz­nak a végső megegyezés kör­vonalai. A Figaro ugyancsak ezt a véleményt hangoztatja, és azt írja, a legnehezebb problémákat már megoldották, s minden jel arra mutat, hogy be lehet tartani az úgyneve­zett* menetrendet, s 1973. ja­nuár 1-re a „Tízek Európája” lép majd a „Hatok Európája” helyébe. ü THANT BETEG Az ENSZ szóvivője hétfőn bejelentette: U Thant szomba­ton ágynak dőlt, és orvosai teljes pihenést tanácsoltak neki. Hétfőn alapos orvosi vizsgálatnak vetették alá a főtitkárt, aki ezek után le­mondta a tervezett látogatá­sait a Szovjetunióban, Mongó­liában és Lengyelországban. U Thantnak kedden kellett volna elutaznia. Ceausescu Mongóliában A román párt- és kormány­küldöttség, élén i\i colae Ceausescuval, a Román Kom­munista Párt főtitkárával, az államtanács elnökével, hétfőn reggel i ekingből Ulan Bátor­ba, Mongólia fővárosába uta­zott. A vendégeket — akik Hanoiból érkezve átutazóban tartózkodtak Pekingben — Csou En-laj és más személyi­ségek búcsúztatták a pekingi repülőtéren. A küldöttség ugyancsak hét­főn Ulan Bátorba érkezett, ahol Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács el­nöke és más személyiségek fo­gadták a repülőtéren. A ro­mán párt- és kormányküldött­ség a Mongol Népi Forradal­mi Párt Központi Bizottságá­nak és a Mongol Népköztár­saság kormányának meghívá­sára érkezett Mongóliába. CSAK RÖVIDEN BULGÁRIÁBAN június 21- től csökken, néhány árucikk ára. Az erre vonatkozó hivata­los közlemény szerint ez a ter­melés emelésének, valamint az önköltség csökkentésének kö­vetkezménye és célja a lakos­ság szükségleteinek jobb kielé­gítése. Az árcsökkentés szöve­tekre, hazai és szovjet gyárt­mányú hűtőszekrényekre, mo­sógépeikre, zsebórákra és ba­romfihúsra vonatkozik. A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSA­SÁG és a 18 000 lakosú San Marino, a világ legrégibb köz­társasága, hétfőn diplomáciai kapcsolatot létesített. Federico Bigi San Marino-i külügymi­niszter rövidesen Pekingbe látogat. A leghosszabb nap A legutóbbi órák külön­böző földrajzi pontokról keltezett jelentései ismét érzékletesen illusztrálják azt a tételt, bőgj' az ameri­kaiak vietnami agressziójá­val szemben újra gyorsan növekszik a morális ellenál­lás. Ez az ellenállás termé­szetesen soha, egyetlen pil­lanatra nem szűnt m cg. Volt azonban egy olyan időszak Nixon megválasztá­sa után, amikor mind Ame­rikában, mind a nagyvilág­ban mintegy helyt adtak az akkor új elnök kérésének, hogy adjanak neki időt vá­lasztási jelszavai, ígéretei teljesítésére. Ez az időszak immár vég­legesen’ és visszavonhatat­lanul a múlté. Nixon nem­csak, hogy nem teljesítette Indokinával kapcsolatos ígéreteit, hanem a sokat szenvedett délkelet-ázsiai térségben éppen az ellenke­zője történt annak, mint amit korié rskörútjain „trük­kös Dick” megfogadott. Az emiatti felháborodást jól tükrözi a legutóbbi órák hírei. Oslóban, tehát egy NATO-ország fővárosában ülésezik — méghozzá' szé­les körű nemzetközi érdek­lődés középpontjában —, az Amerika indokínai háborús bűneit kivizsgáló bizottság. Pham Van Bach, a VDK- delogáció vezetője ezen a vi- lágfórnmon nagy beszédben leplezte le, mit is jelent a valóságban a „vietnamizá- lás”: a háború folytatását és kiterjesztését. A demokratikus Vietnam fődelegátusa az elemi logi­ka jegyében bizonyította be, milyen tarthatatlan az amerikai álláspont az álta­luk egyik leginkább fesze­getett hadifogoly-probléma ügyében. Nixon demagóg módon arról a pillanatról beszél, amikor „az utolsó amerikai katona is szabad lesz”. De amíg folyik a há­ború, addig elkerülhetetle­nül újabb amerikaiak es­nek fogságba — hangsú­lyozta a vietnami küldött. Magában az Egyesült Ál­lamokban is ugrásszerűen megnőtt a vietnami háború elleni tiltakozások száma. A Kentucky állambeli Fort Knoxban katonaorvosok tiltakoztak Washington in­dokínai politikája ellen, egy Douglas Smith nevű, tiszteletes felment a hóbo­rította kaliforniai Sbasta- hegycsúcsra és megfogadta, addig nem jön le, amíg ha­zája ki nem vonul Viet­namból. Michigan államban pedig az amerikai nőmoz­galom aktivistái olyan ha­tározatot hoztak, hogy az esztendő csillagászatilag leghosszabb napján — vagyis hétfőn — egyetlen centet sem adnak ki és ez­zel tiltakoznak a háborúra épített konjunktúra ellen. Nixon számára nem kö­zömbös a tiltakozások szá­ma, hiszen közelegnek a választások. Biztos, hogy a megmozdulásokat olvasva, a hétfő az elnök számára nemcsak csillagászati érte­lemben volt az esztendő leghosszabb, vagy legalább­is egyik leghosszabb napja. Douglas Smith kaliforniai lelkész az örök hó borította Shasta-hegy tetején. Harminc évvel a támadás után A szovjet nép június 22-én — a Szovjetunió elleni fasisz­ta támadás napján — emléke­zik meg a hitlerista Németor­szág és szövetségesei ellen ví­vott Nagy Honvédő Háború harmincadik évfordulójáról. Bár a .második világháború óta teljesen új nemzedék nőtt fel és foglalta el helyét az életben, a haladó emberiség azonban nem feledkezett meg arról, hogy a negyvenes évek elején szinte a katasztrófa szé­lén állt. A német fasiszták nem tit­kolták, hogy nemcsak egész né£>ek leigázására törekedtek, hanem egyes népeket ki akar­ták irtani. A Hitler-ellenes koalíció, élén a Szovjetunióval, amely magára vállalta a főcsapást ebben a korszakalkotó harc­ban, számos ország haladó erőit .egyesítette az önvéde­lemre. A második világháború tör­ténelme arról tanúskodik, hogy ha a Szovjetunió és hadsere­ge nem tudta volna visszaver­ni a szövetségesei és szinte az egész Nyugat- és Közép- Európa gazdasága által támo­gatott nácik hitszegő és várat­lan támadását, ha nem tudta volna megszervezni a történel­mi ellentámadást Moszkvától és • Sztálingrádtól Berlinig, Európa, sőt az egész világ a visszafejlődés, a barbarizmus martalékává lett volna. Stettinius egykori amerikai külügyminiszter a Londonban 1950-ben kiadott „Roosewelt és az oroszok” című könyvé­ben felhívta az amerikaiakat, soha ne feledjék, hogy éppen a Szovjetunió mentette meg a második világháborúban a ná. si Németország megszállásától Angliát, Afrikát, Latin-Ameri- kát, sőt, magát az Egyesült Ál­lamokat is. Megírta, hogy Roosewelt elnök állandóan tu­datában volt ennek a veszély­nek. A háború utáni időszakban az imperialista hatalmak a vi­lág egyes térségeiben egész sor támadó katonai szövetséget hoztak össze. Lokális háború­kat folytatnak azzal a céllal, hogy elfojtsák a nemzeti fel­szabadító mozgalmat és meg­semmisítsék a haladó rendsze­reket. i A második világháború óta az imperialista hatalmak több mint harminc helyi háborút és fegyveres konfliktust robban­tottak ki, vállalva azt a koc­kázatot, hogy a lokális hábo­rúk és konfliktusok, mint pél­dául az indokínai és a közel- keleti agresszió, nagyon köny- nyen nukleáris katasztrófával fenyegető világháborúvá fa­julhat. A Szovjetunió már jóval a hitleri támadás előtt jól lát­ta, hogy a világ népeit a fa­sizmus fenyegeti. A szovjet kommunisták a kongresszuso­kon és a sajtóban az egész vi­lág előtt leleplezték a példa nélküli háborús rablásokra kész hitleri rendszer való ar­culatát. 1933-tól a Szovjetunió több­ször is megkísérelte, hogy meggyőzzé a nyugat-európai államokat: célszerű lenne egy olyan kollektív biztonsági rendszer megteremtése, amely garantálná az európai határok sérthetetlenségét. Nyugati ve­zető imperialista köröknek azonban más elképzeléseik voltak. A szégyenletes müncheni egyezmény, amelyet Francia­ország, Anglia, Olaszország és Németország írt alá 1938. szeptember 29-én, szabad ke­zet adott Németországnak, és Csehszlovákia, valamint az európai béke halálos ítéletét jelentette. A nyugati hatal­mak ezzel azt akarták elérni, hogy Németország támadja meg a Szovjetuniót, maguk pe. dig kívül maradnának az egész küzdelmen, hogy azután mindkét félnek ők diktálhas­sák a békefeltételeket. A szovjet kormány a mün­cheni összeesküvéstől egészen a háború kitöréséig folytatta erőfeszítéseit és mindent elkö­vetett, hogy rávegye Angliát és Franciaországot a Szovjetunió­val való kölcsönös katonai se­gélynyújtás szerződésének alá­írására. Ez a szerződés garan­tálta volna a kelet-európai részvevők, így Lengyelország biztonságát is. De minden erő­feszítés hiábavalónak bizo­nyult. Ha a nyugati hatalmak egyetértettek volna a harmin­cas években felvetett szovjet javaslatokkal, el lehetett vol­na kerülni a második világhá­ború minden szörnyűségét. A Szovjetunió a győzelem érdekében többet áldozott, mint a második világháború minden más részvevője. Húsz-/ millió embert vesztett, ennek majdnem a fele polgári áldo­zat és elpusztult hadifogoly volt. Miután Európában rövid idő alatt két világháború tört ki, a Szovjetunió rendkívül fontos és halaszthatatlan feladatnak tekinti a hatékony kollektív biztonsági rendszer megterem­tését Európában. A szovjet kormány minden erejét az európai feszültség enyhítésére és a leszerelés kérdésedre for­dítja. Az SZKP XXIV. kongresz- szusa előterjesztette és java­solta az azóta már ismert hat­pontos békeprogramot. A ja­vaslatok egyike, 'mint tudjuk, az európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentésére vo­natkoznak. E javaslat megva­lósítása jelentősen enyhítené az európai feszültséget, s meg­teremtené a feltételeket a tar­tós európai békéhez. A XXIV. pártkongresszus megismételte az európai biztonsági értekez­let összehívásának javaslatát, Az európai országok többsé­ge, köztük NATO-országok Is, nagy érdeklődést mutattak e javaslatok iránt. Kijelentették, hogy hajlandók tanácskozni ezekről a kérdésekről. A lisz- szaboni NATO-tanácskozás azonban, nem adott határozott választ e javaslatokra. Leonyid Brezsnyev a válasz­tók előtt mondott legutóbbi beszédében kijelentette: a Szovjetunió sohasem tartotta ideális helyzetnek, hogy a nagyhatalmak flottái hosszú időn át cirkáljanak a hazai partoktól több ezer mérföldre, s ezért kész rendezni ezt a problémát is. A szovjet békejavaslatok jegyzéke tehát újabb javaslat­tal bővült egy olyan égető probléma vonatkozásában, amelyet a Szovjetunió kész békés szellemben megvitatni. A Szovjetuniót a jelenlegi nemzetközi helyzet értékelésé­ben az vezeti, hogy nem elég ismerni a második világháború tényeit, és a nukleáris veszély lehetőségeit, hanem le kell vonni a helyes következtetése­ket a történelem könyörtelen leckéinek józan tanulmányo­zása alapján. N. Borogyin 1941 telén, Moszkván át vonulnak a frontra a szovjet hadosztályok.

Next

/
Thumbnails
Contents