Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-20 / 144. szám

VAI IG JÖTT A VILLAMOS Június 15-i számunkban Stefaits István, a váci vasút történetéről szóló írásában szót ejtett a kisfeszültségű, Rákos- palotáról induló villamosvas- útról. Sajnálatos sajtóhiba folytán azt írtuk, hogy a vil­lamosvasút V eras egy h á zi g köz­lekedett, pedig a valóságban Veresegyházat csak érintették a szerelvények, ment a végál­lomás Vác volt. Ne várjanak csodára f A Fótra érkező busz a nem­rég épült nagy forgalmú busz­megállóhoz érkezik. Leszállók, s az első látvány: a buszmeg­álló épületének sarkán jókora harapás éktelenkedik. A fal bizony beomlott s nem is cse­kély darabon. Mellette ott csú­foskodnak az egykori fal rom­jai. — Mióta van ez így? — kér­dezem egyik útitársamtól. — Két-három hete csapta el a sarkot egy busz, azóta. Tudom, sokszor vannak „ob­jektív nehézségek”. De azért két-három hét alatt a „tettes” Volán-dolgozó, esetleg a válla­lat, szóval az illetékes keres­hette volna a megoldást. Ne várjanak csodára. Ha a fal 2— 3 hét alatt nem állt helyre ma­gától, csekély az esély, hogy az elkövetkezendő években bepó­tolja a mulasztást. N. F. PEST MEGYE) HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 144. SZÁM 1971. JÜNIUS 20., VASÁRNAP Cseri telep a Duna mellett? Életveszélyes hidroglóbusgyártás Tűrhetetlen állapotok a Vát és Verőce közötti régi téglagyárban Verőce és Vác között a Duna partján fut az országút. Elő­ször pár méterre mellette a vasúti sínek is, de aztán szét­nyílik a két pálya, s nadrág- szíjparcellák zöldje színesíti a tájait. Verőce alatt hétvégi há­zak épülnek, errébb van a he­lyi szakszövetkezet kertésze­te. Csak a kettő között csúful el a táj: a téglagyárnál. Az elnevezés, az épület a ré­gi. így szokták meg a környé­ken, olyannyira, hogy lassan már bosszankodni is elfelejte­nek, vagy ha igen, mégis a tég­lagyárt szidják, pedig régen nem működik már az üzem ré­gi rendeltetése szerint. A szög­letes kéményt is lerobbantot­ták, téglái egymásra borulva KIVÁLÓ FOTOK EGY KIÁLLÍTÁS (FÉNY)-KÉPEI Három hét alatt: nyolcszáz ,‘látogató és 24 oldal beírás a vendégkönyvbe. Ez Gyimesi Sándor fotókiállításának mér­lege. Az adatok is bizonyítják, hogy érdemes volt helyiséget, nyilvánosságot biztosítani a városi események hű króniká­sának. Lapozgassunk a bordó fede­lű albumbein. Az első bejegyzés Kocsis Iváné, a Dunakanyar Fotoklub elnökéé: „Gratulálok az első kiállításhoz. Remélem, hogy követi majd a többi!” Peukert Károly festőművész lelkes so­rai: „Elragadtatással szemlél­tem a szép fotókat”. Dr. S. A. Egerből érkezett, s így ír: „Nagyon sokoldalúak, érdekesek a képek. Jó meglá­tások.” S Galambos Ferenc is­mert gyöngy betűi: „Akaratot, teleírt. Közösen nyilvánított véleményt a Forte-gyár ide­látogató Ady szocialista bri­gádja. A közönség véleménye sze­rint a legsikeresebb képek: Téli este (Főtér), Emlékezés, Párharc (sport) és Ritmus.. P. R. Figyelő hírünk az országban megnyugvást, előretörést, csendes visszaemlékezést kife­jező, kiváló fotók. A szerző szereti városát, szereti a váci embereket, művésziesen örökí­ti meg őket.” Povázsai Sándor osztályve­zető bejegyzése: „Büszkeség töltött el, amikor a francia fo­tóművészek kiállítása után megtekintettem Gyimesi mű­vészünk tárlatát.” Mikes Jó­zsef festőművész teljes oldalt A tv-híradó előzetes tudósí­tást közölt a Forte-gyár ké­szülő, új kollektív szerződésé­ről. — A Népszava értesülése szerint 1500 konténert gyárta­nak idén az MHD váci üzemé­ben. — A Chinoin című üze­mi lap Váci válozások címmel ír a Derecske-dűlőn működő telephely életéről. — A Foto tájékoztatja olvasóit a VI. nemzetközi audiovizuális fesz­tivál előkészületeiről. — A Népfront dicsérőleg ír a társa­dalmi munkában élenjáró váci járásról. — A Dolgozók Lapja hírt adott váci tanácsi dolgo­zók tatabányai tapasztalatcse­réjéről. — A Műszaki Élet cik­ke ismerteti a Híradástechni­kai Anyagok Gyára új üzemét. Egy régi váci kalandor \ác városa ősidőktől fogva, ' de különösen a XVI., XVII. században dunai átkelő- helye miatt gyakorta cserélt gazdát. Mire a törököt kiűz­ték a városból, elpusztult a vár, de a hosszú idő alatt el­tűnt a városra vonatkozó em­lékek többsége is. A meglevők arról árulkodnak: történel­münk egyik legvérmesebb, legkegyetlenebb korszakát él­tük négyszáz éve. De a sárgu­ló iratok néhány vidám figu­ra történetével azt is bizonyít­ják: a gyászos évek alatt erős volt az élni akarás. A korabeli figurák között előkelő helyen áll egy régi vá­ci kalandor; Kenyérkosár Ba­lázs uram. Ezen a néven ugyan csak a komáromi jegy­zőkönyvek említik, amikor is a királyi város naszádosainak vajdája volt. Urat nem ismert maga fölött, egyaránt meg- csáklyázta a szultán és az osztrák császár dunai hajóit. Amikor Miksa békét vásá­rolt a töröktől, Balázs uram is kikötötte naszádjait, de a nyu­galom egyáltalán nem volt ínyére. Mivel hámot nem tűrt magán, kalandok sorozata után Vácra került révlátónak. De itt már új néven szerepelt: Pocsoly Borbély Balázsnak hívták. A révlátó, vagy másképpen révbíró, tisztsége abban áll, hogy neki kell eldöntenie, mennyi illetményt fizessenek a hajósok és a kereskedők, s neki kellett megtalálnia a til­tott árukat is. Keresve sem találhattak volna Balázs uramnál rátermettebb embert a tisztségre. És mégis... Az 1590-es években Vác urának, Turkán- záde Musztafa bégnek nem sok haszna lehetett Balázs uram szolgálatából, mert egy tiltott hajó sem került a ke­zére, a révbíró vagyona vi­szont napról napra nőtt. Híres volt a környéken kiadós muta­tásai miatt, s ilyenkor nem egy fura dolgot cselekedett. Régi írások tanúsítják, hogy nem egy feleségét adta el a tö­röknek. Sok csalafintasága után 1594 májusában ismét a ma­gyar táborban, az Esztergomot ostromló seregben találjuk, ahol a vízicsapatokat vezeti. Hajóján éri egy török ágyú­golyó, megsebesül, s török fog­ságba kerül. Nem kegyelmez­nek neki... Fejét az esztergo­mi várfalra tűzik, arccal a Du­na felé. Csankó Lajos nyúlnak el a földön. Csak a csonk maradt meg emlékezte­tőnek. Későn érkeztünk, a műszak­nak már vége, a munkások ha­zamentek. Annyit mégis meg­tudtunk, hogy a területnek ma már a Pest megyei Építőanyag és Szerelőipari Vállalat a gazdája. Abban sem akadályoz senki, hogy sétára induljunk. Az egykori téglagyárban ma hidroglóbusokat gyártanak. Kétség se fér hozzá, hasznos tevékenység. Inkább a „ho­gyanon van a hangsúly. Há­borús területen érzi magát az ember: úton. útfélen wunaval találkozik: „ÉLETVESZÉLY”. Az embereknek se lehet köny- nyű itt dolgozni. A drága gépeket az egyko­ri oldalfal nélküli tégla­szárító fészerekben szerel­ték fel, rossz időben eső, hó, szél jár. Nyoma sincs a rendnek, a szerszámok szanaszét dobálva. A fűrészgépet nem feszültisóg- mentesítetiék, a hegesztőtrafó bekapcsolva, hegesztőkábelek i fefcüsznek szanaszét, a gumi­palást több helyen törött. Az egyik téglaszárítóban a MÉH tárol hulladékpapírt, közvet­lenül melette falálh'tva a he- gesztőapparát, lánggal dara­bolják a vastag lemezeket. Az egész üzemben két poroltóké- ozüléket láttunk, úgy látszik, itt nem számítanak tűzre, mert ide egyet sem szereltek fel. Mindenütt toldozás-foldo- zás, hámló vakolat, deré­kig érő gaz, szemét. Az üzemtől jobbra olajos, fe­kete sártenger bűzlik. Mindez a Duna partjától 150 méterre, az idegenforgalom kellős közepén. Hétvégeken autós kempingezők lepik el a környéket, sátrak emelkednek. Az üzem fölötti dombon épül­nek a víkendházak, s a robogó gyorsvonatok sok ezernyi uta­sa is csodálkozhat: ez az első gyár, amit magyar földön lát­nak. Karmos Jenő Szoigáhatóház Több községben tevékenykedik a kemencei ktsz. A képen kemencei központjukat láthatjuk, amelynek alsó szintjén fodrászat működik. Barta István felvétele Százezer lakosú Vác — a Duna túlsó oldalán? i A júniusi könyvpiac érde­kes könyve Granasztói Pál Itt­hon éltem, című önéletrajza, amelyben érdekfeszítően idézi föl az elmúlt évtizedek poli­tikai, társadalmi életét, légkö­rét. Vácról hat helyen esik szó a könyvben. Granasztói leírja, hogy fiatal korában vágyakozott arra, hogy Vácott éljen. Mint épí­tészmérnök, társával, Borbíró Virgillel készítették városunk első rendezési tervét. A negy­venes évek elején hívták hoz­zánk városi főmérnöknek, de ő akkor már visszautasította az ajánlatot Baráti hangon ír Vác Kos- suth-díjasáról, Dercsényi De­zsőről, akivel hosszú időn át együtt dolgozott. Vele közösen írta a Vác című könyvet (a Városképek—Műemlékek soro- ) zat számára). Eger és Esztergom után vá­rosunkban is végeztek helység- vizsgálatot. A helyi olvasónak is újszerű, amikor Granasztói azt írja, hogy „kicsinyesnek és szűk látókörűnek nevezték az ötvenes években Vác tervezőit mert a várost nem százezer lakosra és a Duna túlsó olda­lára is tervezték.” A nagyközség párttitkára A kapualjban néhány sötét fejkendős, idős néni beszél­get. Csinos huszonéves nő sé­tál el mellettük térden aluli j midiszoknyában, széles sarkú cipőben, vállra vetett nyers­színű ridiküllel. Utána néznek, fejüket csóválják. Mai fiata­lok ... De úgy látszik én sem vagyok mentes az előítéletek­től. Csodálkozva hallgatom: a midiszoknyás fiatal nő Göd egyik vezetője, a nagyközség párttitkára. Néhány nap múlva valami hivatalos ügy kapcsán talál­kozunk. Ügy terelem a beszél­getést, hogy megtudjam: ho­gyan lett Nagy Lajosné Pálfi Dorottya a „legek” embere; a járási párt vb legfiatalabb tagja, a megye legifjabb nagy­községi párttitkára? — Ilyen hivatásra nem ké­szül az ember. Vagy ha arra kíváncsi, afféle érdekes kar­riertörténettel sem szolgál­hatok. A közgazdasági tech­nikumban jelesen érettségiz­tem, de az egyetemre nem vettek fel. Göd-felsőn helyez­kedtem el. Gyógyszertári asz- szisztens lettem. Ehhez a mun­kához azonban nem volt ké­ALACI LÁTOGATÁS Hogyan lesznek versenylovak? Az alagi istállók lovai világ, hírűek. De honnan kerül Alag- ra ez a kiváló törzsállomány, s hogyan lesz belőlük verseny­ló, ezt már jóval kevesebben tudják. Kálnoki Ferencné is­tállóvezető külön-külön is jól ismeri a paripák „életrajzát”. — Minden évben kora ősz­szel a ménesekhez utazunk. A A legtöbb csikót a dióspusz­tai, a szenttamási és orosházi ménesből vásároljuk. — Hogyan nevelik tovább a lovakat? — Az ide érkezett hetven csikót az istállómester osztja szét az idomárok között. Az első feladat a nyereghez és a kantárhoz szoktatás. A követ­kező év májusában sok-sok edzés után indulnak az első versenyen. A magyar idomá­rok világhírűek, ezért külföld­ről is küldenek hozzánk csikó­kat nevelésre. — Mi lesz a kiöregedett lo­vakkal? — A kancák három-négy éves korig maradnak az alagi istállóban, azután továbbte- nyésztésre küldjük őket. A többi ló addig marad nálunk, amíg a versenyeken jó ered­ményt ér el. Azután vagy el­adjuk őket, ha pedig nem ta­lálnak új gazdára, a vágóhí­don végzik... — Hogyan jutnak a lovak a versenyek színhelyére? — Jó dolguk van, autón közlekednek. De sok van kö­zöttük, amelyik nem szívesen száll autóra. A Lósport fel­iratú autó egy-egy versenyre negyven lovat szállít. — Hány ló van jelenleg Ala- gon? — A kilenc istállóban (egy- egy trénerrel) összesen 174 ál­lat van. De 1890-től, a telep alapításától kezdve, már na­gyon sok kiváló versenyló lak­ta az istállókat. Autón jutnak a lovak a versenyek színhelyére. Kép és szöveg: Solymosi László pesítésem,' így az egészségügyi szakközépiskolába is beirat­koztam, itt is jelesen végez­tem. — S a mozgalmi út? — Középiskolás koromtól vagyok KISZ-tag, már min­denféle funkciót betöltöttem. Ma is tagja vagyok a járási KISZ vb-nek. — Miért lett párttag? — Ha azt mondom, meg­győződésből..., vagy: kezdet­től fogva úgy éreztem, a párt­tagok közé tartozom — köz­helynek hangzik. Pedig való­jában ez az igazság. Már a közgazdasági technikumban és a marxista középiskolában (ezt is kitűnően végezte) meg­ismerkedtem a marxizmus— leninizmussal. Az ifjúsági mozgalomban végzett mun­kám alapján 1968-ban a KISZ ajánlott párttagnak. — S hogyan vezetett to­vább az út a nagyközségi párttitkárságig? — Tavaly a Göd-felső párt- szervezet'tömegszervezeti fe­lelőseként vezetőségi tag let­tem. Később a nagyközségi pártszervezet végrehajtó bi­zottságába is beválasztottak ifjúsági felelősnek. Hogy mi­nek köszönhetem a sorozatos bizalmat — másokat kellepe megkérdezni. Talán annak is van ebben némi szerepe, hogy ha valamit elvállalok, azt be­csületesen elvégzem, s ezért mindig megbíztak bennem. Azért is örülök, mert módot adtak arra, hogy fiatal nő lé­temre bizonyíthassam: lehet a fiatalokban bízni, nem szabad külsőségek, esetleges nemze­dékek hatása alatt ítélni. így búcsúzik: — Nem a midi szoknyáról beszélek — azt már megszok­ták az emberek. Cs. A. Tárlatvezetés A váci Vak Bottyán Mú­zeum és a Dunakanyar Foto- klub rendezésében 1971. június 22-én, kedden délutón 6 óra­kor Petényi Gábor, a fotoklub titkára Tárlatvezetés címmel vezet vitaestet Gyimesi Sán­dor önálló kiállításáról. JO HANGULAT A HUNYADIN Az Express Ifjúsági Utazási Iroda először hétfőn indított Vácról dunakanyari sétahajót. A próba járat nagyon jól sike­rült — tudtuk meg. Marx Fe- renctől, a vállalat dunakanya­ri igazgatójától. A fedélzeten ötszáz váci és Vác környéki fiatal táncolt a Korvina együt­tes zenéjére. A ma délután 3 órakor in­duló sétahajó jegyei nagy­részt már elkeltek, a zenéről most a Mini együttes gondos­kodik. Orvosi ügyelet Holnaptól kezdve a Köztár­saság úti (a 302-es telefonon hívható) központi rendelőinté­zetben az alábbi orvosok tar­tanak éjszakai ügy eletet: Hétfőn dr. Bea Mátyás, ked­den dr. Pap Miklós, szerdán dr. Kreiner Lenke, csütörtö-j kön dr. Gulyás Zoltán, pánte-i ken dr. Pap Miklós, szombaton és vasárnap dr. Szorg István. A beosztásban hét közben változás történhet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents