Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-19 / 143. szám
risT IIECtEI kf&rlap 1971. JŰNIUS 19., SZOMBAT Göd-Felsón Mezőgazdasági szakiskola Az Egyesült Dunamenti Termelőszövetkezetben ma már szívesen dolgoznak a fiatalok: a gazdaság vezetői kihelyezett mezőgazdasági szakmunkásképző-osztályt szeretnének nyitni Göd-Felsőn. Tervüket a gödi tanács is támogatja, s ha sikerül tanteremnek való helyiséget szerezni, ősszel elkezdődhet a tanítás. Jutalom az úttörőknek Üllőn nem telik el olyan hónap, hogy ne rendeznének a tanácsházán társadalmi esküvőt vagy névadót. Ezek az események szépek, ünnepélyesek, s ebben jelentős részük van az általános iskola tanulóinak, akik szavalatokkal, s nem ritkán énekszámmal köszöntik az ünnepeiteket. Mindezek elismeréseképpen a községi tanács a közelmúltban ötezer forint összegű támogatást, jutalmat szavazott meg az úttörőknek. Domonyi pillanatkép Fiatal tanács titkárnő - felnőttfeladatok Megkezdődött a rákászat Kivetették a csalétküket a rákászok. A Dunavölgyi főcsatornán, ahol évek óta halásszák a folyami rákot, az idén minden eddiginél több halászjegyet adtak ki ráká- szásra. Az ollósok zsákmány- szerzése nagy szakértelmet kíván. A csalétket vizen úszó „tálcákra rakják”, s amikor meglepik a rákok, óvatosan partra húzzák. A zsákmányt a MAVAD vásárolja fel. Amúr'és busabébik A Fejér megyei Dinnyés községben — a halászati termelőszövetkezetek ivadéknevelő tógazdaságában —, ahol 1968-ban elsőként sikerült mesterséges úton szaporítani a növényevő halakat — megszülettek az első amur- és busabébik. A halászati termelőszövetkezetek, halgazdaságok mind több amúrt, fehér és pöttyös busát igényelnek. Az idén mintegy tízmillió amúr, valamint fehér és pöttyös busaivadékot keltenek Dinnyésen. Huszár Mihályné tavaly februárban ’ került a Domonyi Községi Tanácshoz — ügyintézőnek. A 24 éves fiatalasszony szobi születésű, Aszódon érettségizett, Domonyban lett asz- szony és családanya. Ma a Domonyi Községi Tanács vb- titkára. — Érzi-e fiatal korának valamiféle hátrányát? Hiszen a megyében igen kevés az ilyen korú vb-titkár! Emberileg nem könnyű dönteni. — Nem érzem ennek semmi különösebb hátrányát, de előnyét sem. Nem az éveim száma, hanem a reám váró feladatok adják tevékenységem körvonalait. Ez a község néhány éve még csúnyácska falu volt — mára itt is sok minden előnyére változott. A mintegy száz cigánycsaládot minden erőnkkel segítjük. Az az idős férfi például, aki az imént nyitott be — leszázalékolt, 750 forintnyi nyugdíja van, és öt gyereke. Segélyt kért, s minthogy a gyermek- segélyezési alapból évente 2—300 forintot adhatunk a rászorulóknak — ő is megkapja a segélyt. Egyes ügyek elbírálása rendkívül nagy körültekintést kíván. Annak ellenére, hogy olykor csak egyetlen gyakorlati megoldás segít, emberileg nem könnyű dönteni. Két éve települt Domonyba egy harmincöt-negyven év körüli házaspár, kilenc gyerekkel. A férfi a tsz-ben kapott állatgondozói állást, kaptak szolgálati lakást is — azaz egy szegényes, egykori uradalmi cselédlakást. Egy szobában élnek most öt kisebb gyermekükkel — a négy nagyobb, tfz- tizennégy éves nagyobbacskát állami gondozásba vették, és nevelőszülőkhöz adták ki. Ez a házaspár most kérelmet nyújtott be: szeretnék visz- szavenni a nagyobb gyerekeiket is. De keresetük nem több 1500—1600 forintnál; a mostani megélhetésükhöz is kevés! A lakás is szűkös — és ami a legnagyobb baj: isznak. Helyzetük rendeződésére tehát nincs sok remény, legalábbis egyelőre. Ilyen körülmények ismeretében külön kimentem környezettanulmányra, az isKENYSZERLESZALLAS ? Citromsárga helikopter az üllői határban A napokban az üllői határban leszállt egy citromsárga színű, szitakötőszerű helikopter. A környék lakói kivonultak e ritka eseményt tanulmányozni. Kényszerleszállás történt?! Dehogy. — Az üllői 70 holdas hagymaföldet permetezném — mondta kérdésünkre Mészáros Géza pilóta —, de olyan erős a szél, hogy nem lehet felszállni, a szél félrevinné a vegyszert. Mintha csak szavait igazolná, megszólalt az URH-adó. A budaörsi diszpécserszolgálat közölte: Budaörs fölött 18-as erősségű a szél, s fél óra múlva Üllőre ér. Az országban mindenütt állnak a növényvédő helikopterek — hallottuk —, csupán a Bakonyban nem. — A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium növényvédő főosztálya és a budaörsi repülő-növényvédő- lllomás együttes kezdemé- kyezésére kísérleti permetezést végzünk Üllőn. A vegyszert már felszedtem, Zineb megy a hagymaperonoszpóra és B—58 a rovarok ellen. Fel- Kzállnék, de nem lehet... A kihelyezett szélzsák derékszögben lengett a rúdon, jelezte a szél irányát. A pilóta érdeklődésünkre némileg beavatott a szakmába. — A helikopter hat forgó szárnyát két, egyenként háromszázhuszonöt lóerős csillagmotor hajtja. A gép a vetemény fölött két méter magasságban repül, és jó minőségű munkát végez. A légörvény a permetezőszert „bevágja” mindenhova. Ez a szőlőnél különösen előnyös, ezáltal ugyanis a levél fonákja is‘kap a védőszerből. A szántóterület fölött kilencven, a szőlő fölött harmincöt kilométer óránkénti sebességgel „dolgozunk”. A citromsárga színű helikopter három napig állt az üllői határban. Azután csendesült a szél, s felszállhatott. Végigfutott néhányszor a hagymaterület fölött, aztán eltűnt keleti irányban. Békéscsabára vezényelték. A szövetkezet vezetői még visszavárják. A helikopter jó munkát végzett, s lenne számára még tennivaló. E. M. kolaigazgató véleményét is ] megkérdeztem, a munkaadó tsz-ét is. S csak mindezek ismeretében terjesztettük fel I kérésüket a járáshoz — bármily nehéz, nem fűzhettünk hozzá mást, mint hogy a kérést ez idő szerint nem támogathatjuk. Épp ma érkezett meg az elutasítás. Nem lesz könnyű feladat megértetni a szülőkkel, hogy a gyermekeik érdekében döntöttünk így. Előítéletek ellen — Sajnos, az emberek nagy része könnyen általánosít. A néhány kirívóan munkakerülő, rendezetlen életű cigánycsaládról következtet, előítéletet alkot. Ma például azzal keresett föl egy ikladi asszony, hogy domonyi cigányok jártak nála, s miközben krumplit vásároltak tőle, eltűnt a pénztárcája. Jól ismerem a gyanúsítottakat — akiket én nem gyanúsítottam; szembesítettem őket, és ki is derült, hogy fel- tételezésem nem csalt.Az asz- szony „elfelejtette”, hogy azt a pénzt már előbb kiadta valahol, piacon, üzletben. Vagyis előbb vádaskodott, mintsem gondolkodott: hol is járt, hol is költött, mielőtt az alaptalanul megvádolt család nála járt. Ezeknek a sajnos, még mindig elterjedt előítéleteknek a felszámolásán sokat kell dolgozni, közvetlen és közvetett módon. — Hogyan értem azt, hogy közvetve is, közvetlenül is igyekszünk felszámolni az előítéleteket? Ügy, hogy azok okait kell mindenekelőtt felszámolnunk — vagyis az igyekvő, tisztességes, szorgalmas cigánycsaládokat jobb élethez segíteni, a többszörösen visszaeső „törvényen kívülieket” :— akár cigányok, akár nem — megzabolázni. Dehát olykor ez is szinte megoldhatatlan. Gyakori probléma, hogy a gyerekeket nem küldik, olykor be sem íratják az iskolába. Van olyan család, amelynek tizenegy esztendős kislánya tán ötödször ismétli az első általánost, mert a szülei minduntalan otthon fogják az iskolából. Szabálysértési bírságot kellene kirónunk. De gyakorlatilag tehetetlenek vagyunk: ez a hatgyerekes család nagyon szűkös anyagi körülmények között él — az apa most is börtönben van. Hiába ítélnénk meg a bírságul kiróható ezer forintot: nem tudnák megfizetni, behajtani sincs miből. Kulturáltabban, emberibben — Az első, kikerülhetetlen, sürgős lépés: a cigánytelep felszámolása! Erre a célra most hét családi ház felépítését elősegítő, hosszú lejáratú, kamatmentes kölcsönt kaptunk a megyétől, és ezt az összeget még OTP-köl- csönnel is kiegészíthetik azok a családok, amelyek házat akarnak építeni, és rendesen dolgoznak. — Külön figyelnünk kell az elhagyott putrik azonnali lebontására, nehogy mások költözzenek beléjük, s ily- módon tovább éljen az, aminek a felszámolását szorgalmazzuk. — A mi községünk szerényen, de fokozatosan és észrevehetően fejlődik, csinosodik. Már az állomásig ér a villany- hálózat, az óvodákat kétcsoportosra bővítettük épp a minap — most már ötvensze- mélyes, két óvónővel, két dadussal, két konyhai alkalmazottal. Van már hidegmeleg folyóvizük is — most a műanyag padlót fektetik le. Nagyot léptünk előre azáltal is, hogy a volt tsz-irodát orvoslakássá alakítottuk (a tsz új irodát ékített magának). Már csak a parkettázás, festés, mázolás van hátra, és kihirdetheti a járás a domonyi körzeti orvosi állást. Iklad és Domony mindeddig közös körzeti orvoshoz tartozott, de minthogy nálunk hetvenfös elmebeteg szociális otthon is van, kell a bármikor elérhető helyi orvos. N'- járjon Aszódra az asszonynép — Nálunk is szépen sokasodnak a családiház-építkezé- sek. A községben működő öt kőművesmester még győzi, de szobafestő-mázoló kisiparosunk nem volt. Most adott be egy itt lakó fiatalember ilyen kérvényt — megkapja az engedélyt, képzettsége megvan, kell az ügyes szabafestő iparos. — Nagyon elkelne még női szabó és fodrász is a községben, mert ma csak Aszódon talál ilyet a domonyi asszonynép — ,s minthogy a lakosság többsége az Ikarusba, vagy Ikladra eljáró dolgozó — fárasztó a munkaidő után még varrónő, fodrász után is szaladgálni. — Mint a többi kisebb-na- gyobb gondot — ezt is megoldjuk, minél előbb. Píreli Gabriella Gyermekörömök Pécelen A péceli htsz híres a gyerekek között... Számos társasjátéka okkal népszerű és keresett cikk a játékboltokban. Ez a „villany ki mit tud” csak egyike a sok kedves ötletnek, amely- lyel a péceliek minden évben megörvendeztetik a legkisebbeket. Foto: Urbán Tisza-szabályozás A Tisza szolnoki szakaszán, közvetlenül a közúti híd felett, nagyszabású szabályozási munkához kezdett a Kö- zép-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság. A folyómeder mintegy kétszáz méter hosszú szakaszának sodorvonala itt a jobb part felé terelődött és a medermélyülés már veszélyezteti a parti létesítményeket, többek között a városi vízmüvet. A szabályozás során levágják a bal parton lerakodott, mintegy hétezer köbméter agyagból álló partrészt, a mederben pedig új „vezérárkot” kotornak. A vezérárok szélessége 20 méter, a kotrás mélysége 7 méter lesz. A vezérárok kotrásával a tervek szerint két hónap alatt készülnek el, a teljes szabályozást pedig a jövő évben fejezik be. ludttejet ettek. ÉS ^ — Nagyon jó. ” — És tápláló. — És nem is hizlal. Tudod, mennyire fontos, hogy az ember vigyázzon a vonalaira? Másnap is aludttejet ettek. — Ugye, milyen jó? — Remek. És tényleg nem hízik tőle az em_ bér. Nem szeretnék pocakos lenni 35 éves koromra. Harmadnap is aludttejet ettek. Sanyi ekkor is dicsérte, megint elmondta, hogy nyolc év múlva nem akar pocakos lenni. Megint nevettek a dolgon, de már nem olyan őszintén. Klári másnap konzervborsó-főzeléket csinált, fejenként egy-egy tükörtojással — most már szó sem volt hízásról, egyebekről, szótlanul, mohón ettek. Vasárnap, bár semmi kedvük sem volt hozzá, elfogadták Klári anyjáékhoz az ebédmeghívást. Nem reggeliztek, délre pontosan megjelentek, fél egykor elkezdtek enni, és háromnegyed kettőig ettek. Moccanni is alig tudtak — ekkor jöttek a sütemények. Este semmit sem tudtak enni. Hétfőn, kedden aludttej. Ekkor már kifizették a bútort. A lakást Klári anyjáék adták: egy két- meg egy egyszobásra cserélték a háromszobásúkat. Sanyit ez nagyon bántotta, pedig tudta, hogy szerencsés fickó; de éppen az háborította fel, hogy ehhez is szerencse kell. A következő héten fizetés volt. Megint mentek az OTP-be. Fél év múlva Klári elment a szalonba, Sanyi elment a szabóhoz. Aludttej, konzervborsó, szalonna. Néha zsíros kenyér vagy főzőkolbász. Két fizetés múlva bejárták a várost. Cipők, ingek, nyakkendők, fehérneműk, harisnyák. És aludttej, zsíros kenyér, szalonna. Néha konzervborsó. Klári anyjáékhoz — elvi okokból — csak kéthavonta mentek. Aztán bőröndöt, utazótáskát, fürdőköpenyt, esernyőt, pizsamát vettek. És Klárinak reti- kült, Sanyinak egy nagyon elegáns fekete irattárcát. A kincseket gondosan őrizték. Sanyi közben rájött, hogy az aludttej mégis hizlal, mert sok kenyérrel kell enni. Sovány sonkát vitt haza egy este — Klári sírni kezdett. Hála a sok aludttejnek, a harmadik házassági évfordulójukon végre elmehettek nászúira. Előtte egy hónapig tréningeztek. Fokozatosan bővítették'-dúsították a vacsoraadagokat. Hetente kétszer, nehogy túllépjék a keretet, visszatértek az aludttejre. Három hét után már szemmel láthatóan kigömbölyödtek, teljesen rendbejött a gyomruk — és az esedékes aludttej-napon Sanyi föllázadt: ő ma is vacsorázni szeretne. Klári érvelni próbált, Sanyi megbokrosodott, végül Klári nagyvonalúan a Békébe hívta Sanyit. Jó zsíros vacsorát ettek, megittak rá egy palack bort — és ettől kezdve még komolyabban vették a fölkészülést. Végre eljött a nagy nap. Klári elkéredzke- dett az iskolából, Sanyinak szabad szombatja volt — csak éppen pénteken sokáig fönnmaradtak, így elaludták az indulást. Nem bánták, nevettek, a Békében jól megebédeltek, és taxival mentek az állomásra, a kora délutáni gyorshoz. Első osztályon utaztak. Nagy áhítattal felbontották a Philip Morrist és a Kentet, kávét kértek a büféstől, később csokoládét vettek. Összebújtak, nevettek, élvezték a tájat, s nézegették az újságokat, képeslapokat, folyóiraAludttej tokát, amik Klári szerint 36 forintba, Sanyi szerint majdnem 40 forintba kerültek. De ezt is nevetve mondták, a fogalmazás különbségén is nevettek; a kocsirészben egyedül voltak, Sanyi bohóckodott is. A városban két szálloda volt, ők a modernebben rendeltek szobát. Már két éve, amikor tervezni kezdték, hogy idővel nászúira mennek, kinézték ezt az akkor épült, szép és elegáns szállodát. A várost is megfelelőnek tartották: modem és barokk és reneszánsz épületek; a római kori emlékek, mindjárt a szálloda mellett; és a városhoz közel egy híres történelmi kisváros, ahol Klári már járt, de Sanyi nem tudott elmenni, mert az anyja szomorúan megkérdezte tőle: az érettségi ruhát választja-e vagy az osztálykirándulást. Fiatal nő volt a portán. Kedvesen közölte, hogy nincs szoba, de amikor Sanyi megmondta a nevét, a nő sokat sejtető mosollyal adta oda a kulcsot. Sanyi büszke volt magára. Másfél hete, amikor idetelefonált, hat percig fűzte az igazgató agyát, míg az belátta, hogy a különböző rendezvények, küldöttségek ellenére is Sanyiéknak valóban fontos és nélkülözhetetlen a szoba. Sanyi otthon csak annyit mondott, hogy természetesen rendben van, majd könnyedén hozzátette, hogy természetesen háromperces volt az interurbán. A szoba valóban szép volt. A bútorok szebbek, mint otthon, és szőnyeg is — faltól falig. Előtér gardróbszekrénnyel, fürdőszoba, szoba. Ha még főzőfülke is lenne — méregette Klári —, akkora volna, mint a kuckónk. Csak ez szebb. És nézd a kilátást! És havi húszból állandóan itt lakhatnánk. És ... Jó volt a fürdő és a vacsora. Mindketten három fogást ettek, más-más ételeket, csereberéltek. A legjobb bort itták hpzzá. A szobában szundítottak egy fél órát, aztán lementek a bárba. Francia konyakot ittak, később skót whiskyt is, amit egy helybeli középkorú pénzes házaspár fizetett, hálából, hogy az asztalukhoz engedték őket. A nő és a férfi tele volt arannyal — óra, gyűrű, fülbevaló —; Sanyi pokolian dühös volt, hogy a disznóknak nem elég.a pénz, a tetejében még szeretik is egymást. De ahogy Klárival összebújt a tánc- parketten, a dühe is elpárolgott, és úgy érezte, az élet szép, ennél szebb nem is lehet. Délben, hogy felébredtek, a tisztesség kedvéért a másik ágyat is megbontották. Aztán degeszre ették magukat, összecsomagoltak; Sanyi az elegáns tárcájából fizette ki a szobát. Átruccantak a történelmi kisvárosba. Kevés idejük volt, de valahogy nem érezték. Sanyi fene nagy elégtételt érzett: lám, akkor lemaradt az útról, de most így, egy ilyen nővel, a feleségével mászkál a várban, az utcákon. Klári mindenre emlékezett, mindent megmutatott — és nagyokat kuncogott a járókelőkön, akik megbotránkozva nézték kissé hosszadalmas összeborulásaikat. Kávét ittak a történelmi presszóban, taxival mentek az állomásra, s amikor leszálltak a vicinálisról, ismét az első osztályba ültek a gyorsvonaton. Visszaúton sok volt az utas, de nem zavartatták magukat. A taxiban sem és otthon sem — reggel mindketten elkéstek. Hétfő estére szalonnát vettek. Kedden és szerdán nagy bűntudattal ették az aludttejet. Murányi József fc I *
