Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-18 / 142. szám
4 1871. JÜNTUS 18.. PÉNTEK Élni csak dolgozva érdemes Czóbelnél, Szentendrén Vannak az életnek nagyon nehéz pillanatai. Ezek közé tartoznak azok, amikor elveszítjük azt, akit a legjobban szeretünk. Czóbel Béla Kossuth-díjas festőművész nemcsak a hű élettársat veszítette el a közelmúltban Modok Máriában, hanem a pályatársat is. S mindez alig néhány hónappal nyolcvannyolcadik születésnapja előtt történt, amikor már sokkal nehezebben viseli el az ember a megrázkódtatásokat. Máskor már márciusban élettel telítődött a szentendrei ház, június közepére pedig nyolc-tíz, befejezés előtt álló kép sorakozott a műteremben. Most csak megkésve, május utolsó hetében érkezett a mester a szentendrei házba, és a műteremben, a két festőállványon mindössze egy-egy jókora fehér vászon, szénceruza- skiccekkel. — Ma reggel ültem le először Mária halála óta a festőállvány elé — mondja csendes tűnődéssel. — Nem bírtam tovább a tétlenséget. Élni csak dolgozva érdemes ... A fehér vásznon csendélet rajza, az ismert, lendületes és kifejező Czóbel-kon túrokkal körülhatárolva. Ez a terv. Mielőtt palettához nyúlna, letörli az egészet, aztán már csak emlékezetből fest. A másik vásznon fiatal anya a gyermekével. Üj színfolt a Czóbel-életműben. Ilyen kompozíciót eddig még soha nem készített. — Még nem vagyok annyira öreg — mondja csendes derűvel —, hogy fje lenne erőm új témához kezdeni. Most már újra elég erősnek érzem magam, nem fizikailag, .hanem lelkileg, hogy tovább folytassam ott, ahol a télen abbahagytam. Rágyújt elmaradhatatlan szivarjára. Az idei tavasz a gyász és az öröm ideje volt. Örömöt a Műcsarnokban rendezett életmű-tárlatom jelentett. Az segített túljutni a nagy válságon, hogy újra viszontláthattam sok-sok képemet a régiek közül, amelyek a világ minden tájáról érkeztek ide, a kiállításra. Minden .kép egy-egy emléket idézett bennem a régen tovatűnt ifjúságról. Nyolcvannyolchoz köze) már megengedheti magának az ember, hogy olykor visszaidézze az emlékeit... Az ifjúság utáni nosztalgiának azonban nyoma sincs már a hangjában. Annyi a terve, a megbízása, amennyi egy fiatalembernek sem lenne kevés. — Dolgozom, ez most a legfontosabb. Várják az új képeket. Éppen tegnap kaptam levelet Párizsból, az ősszel egy kis kamarakiállítást szeretnének rendezni a legújabbakból. Meghívtak engem is. Nagyon bízok benne, hogy ott lehetek a megnyitón. És közben készülnöm kell egy másik külföldi útra is. A Műcsarnokban látott életmű-tárlatot decemberben megrendezik Genfben is. Oda is nagyon várnak, és én könnyelműen megígértem, hogy ott leszek. De addig még néhány jó képet szeretnék festeni. Itt, Szentendrén ez mindig könnyebben megy, mint a budai műteremlakásban. Kopognak, a modell érkezik karonülő gyermekével. A beszélgetés ideje lejárt, a munka órái következnek. Reméljük, még nagyon sokáig. Prukner Pál Egyetemek, főiskolák • • Ötvenezer pályázó Elkészült az összegezés: az idén 54 890-en pályáinak a felsőoktatási Intézmények nappali, esti és levelező tagozataira. A pályázók száma több mint hétezerrel haladja meg a tavalyit. Egyenetlenség jellemzi a fizikai dolgozók gyermekeinek jelentkezési arányát, a pályázóknak csupán a 38.7 százaléka kerül ki közülük. Ez az arány valamivel magasabb a tavalyinál. Változatlanul kevesen próbálkoznak közülük bejutni az orvostudományi és műszaki egyetemekre, 9 művészeti főiskolákra. Szembetűnő, hogy tovább csökkent a mezőgazdasági fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulási kedve. A művészeti főiskolákon 1,7 százalék, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 2,8, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen 3,4 százalék a parasztfiatalok aránya. Még az agrártudományi egyetemekre is csak 12,9 százalék a jelentkezők között a mezőgazdasági fizikai dolgozók gyermeke. Matyóhimzés 17 országba A mezőkövesdi Matyó Háziipari Szövetkezet határidő előtt teljesítette külföldi partnerei megrendelését, és csütörtökön útnak indította az első félév utolsó exportszállítmányát. A matyó asszonyok munkáit az idén tizenhét országba exportálják. Eddig tizennyolc- millió fórint értékben szállították többek között a Szovjetunióba, Svájcba, Japánba, Ausztráliába, valamint a skandináv államokba matyó mintákkal kivarrobt női ruhaneműket, a hagyományos szű- csös minták felhasználásával készített, matyó rózsákkal hímzett falvédőket, díszpámá- kat, étkezési garnitúrákat. Évzáró a krónikaíró akadémián MILYEN LEGYEN A TSZ-MOZGALOM JUBILEUMÁRA KÉSZÜLŐ KRÓNIKA? A ceglédi járás krónikaíróakadémiájának évzáró összejövetelére meghívtak, el is mentem Kocsérra. Tulajdonképpen vizsgának nevezhetném a járás községei krónikaíróinaik a tanév elején elkezdett és azóta havonta ismétlődő, valójában egyetemi szintű szemináriuma most tartott utolsó találkozóját. Hiszen még a vizsgabiztos sem hiányzik, ott ül a hallgatók mellett Tóth László, a Hazafias Népfront Országos Elnökségének központjában dolgozó helytörténeti előadó. / Ne rózsaszín tintával! Az akadémiának nevezett szemináriumot ezúttal is dr. Lakatos Ernő, a megyei levéltár igazgatója vezeti. Mindenki maga elé teszi az asztalra egy Pest megyei tsz nemrég megjelent történetét, azt értékelik most. Valóban nagyon szép nyomdai kiállítását valamennyien dicsérik, belbecsét, azonban annál kevésbé. Éppen ezért hallgassuk el, melyik tsz kinyomtatott történetéről van szó, olvasóink nagy nyilvánossága előtt ne pellengíérezzük ki az egyébként igazán jó gazdasági eredményekkel működő szövetkezetei A jó gazdasági eredmények nem is hiányoznák a szép füzetből, de a számadatok sokasága az egészet jóformán több. esztendőre vonatkozó zárszámadássá teszi, nem pedig egy termelőszövetkezet fejlődését részleteiben taglaló és vizsgáló, később történeti forrásmunkának ténylegesen felhasználható krónikává. Bevezető része túl terjedelmes, visszanyúlik mélyen a múltba, nagy részletességgel beszél a község középkori történetéről, ellenben csak futólagosán a falu felszabadulás előtti társadalmi rétegződéséről és birtokviszonyairól. Sok-sok oldalon közli az alapító tagok fényképét és azok hosszú névsorát is, akiknek közülük fényképe nem volt beszerezhető. Nem emlékszik meg viszont a vezetőségben évek során bekövetkezett személyi változásokról és azok okairól, holott egy-egy tsz-tör- ténetnek ez is szerves és nagyon fontos része. — Olyan mű ez, akár valami, az ötvenes évek elején felső szervekhez szóló jelentés, amelyhez nemcsak fekete, de kék tintát sem használtak, csupán rózsaszínűt — jegyzi meg az egyik krónikaíró, s többen megállapítják, hogy sem az elkövetett hibákat, sem a bajokat és nehézségieket nem szabad a tsz-történetben elhallgatni. Többet az emberekről — De egy-egy tsz története csak akikor teljes, ha a tagokról is szólnak bennük. Azokról például, akik valami rendkívüli teljesítménnyel, újítással járultak hozzá az eredményekhez, vagy akiknek magatartása különösen megnehezítette a munkát — mondja dr. Lakatos Ernő. — Beszélni kell azonban az értékesítés gondjairól is. Mi okozta a termelési szerkezet esetleges megváltoztatását? — jegyzi meg az egyik krónikaíró. Tóth István jászkarajenöi pedagógus: — Ott voltam a ml tsz-ümk bölcsőjénél, azóta is figyelem a munkáját. Szerintem a bérezés alakulása is beletartozik a krónikába. Az is például, hogy nálunk a paprikaszedők hat forintot kapnak egy órára és hiába sürgetik a teljesítménybért, pedig akkor többet szednének és nemcsak ők, a tsz is jobban járna. — Ilyesmi sem hiányozhat a krónikából, márcsak azért sem, mert a mai emberek, az érdekeltek is elolvassák és tanulságokat vonhatnak le belőle — jegyzi meg Tóth László, « a Hazafias Népfront előadója. — Meg kell vizsgálni, hogyan alakult át a falu társai dalmi rétegződése és a tsz-ta- gok szemlélete, magatartása. Bizonyos, hogy nem mindenütt egyszerre és egyformán — mondja dr. Lakatos, majd hozzáteszi: — Az is lényeges, hogy a régi helyi népszokásokból mi maradt fenn vagy mi hogyan alakult át. Esetleg ke- letkeztek-e valahol új népszokások? — Dánszentmiklóson a nyolcadik általános elvégzése után valóságos érettségi bankettet rendeznek a gyerekek — beszéli el nyomban dr. Revuczki Béláné albertirsai tanár, aki néhány éve, mikor még Nagyatádon tanított, országos pályázaton harmadik díjat nyert az ősi paraszti gazdálkodásról, meg a házíszőttesről írt dolgozataival. Dánszentmilklós 25 éves történetét is megírta, akkor ott tanított, és ezért a munkájáért tavaly a felszabadulás negyedszázados évfordulóján övé lett a megyei pályázat első díja. Most három tsz, a két albertirsai, meg a dán- szentmiklási krónikájának megírására készül. — Nálunk lakodalmakon a menyasszonytáncért még mindig fizetnek — szólal meg Tupi Józsefúé Ceglédbercel krónikása. — Nemrég tsz-tag kötött házasságot tsz-taggal. A menyasszonytáncért 93 ezer forintot fizettek a vendégeli. Aztán nem is eljegyzés az olyan, ahol nincs legalább százfajta sütemény. Kevesebb semmiesetre se lehet, pedig ezt mind a menyasszonyi házban készíti a család. Tortát csak lakodalomra visznek a meghívott rokonok. Tanácskozás — tanácskérés SZOKOLY ENDRE: Riport a riportról (16.) Vádlottak padján — A főtárgyalást megnyitom. Tárgyalni fogjuk ... Vádlott! Álljon ide! Neve? — így szól Töreky Géza, a budapesti büntetőtörvényszék elnöke. Csak ritkán, és mindig politikai természetű ügyeket tárgyai, például kommunisták elleni pereket, s kérlelhetetlen szigorúsággal sújt le a vádlottakra. — Bűnösnek érzi magát? — kérdezi, én persze- nemmel felelek. — Kívánja bizonyítani állításait? — válaszomat jóformán be sem várva, kijelenti: — A bizonyítást elrendelem. A védőm, dr. Halász Lajos, volt újságíró és 48-as függetlenségi képviselő. Exponálta magát 1918-ban, a forradalomban, Károlyi Mihály miniszterelnöksége idején sajtófőnök volt, emiatt álláshoz nem tudott jutni, ő is évekig nyomorgott. Csak néhány hete tette le az ügyvédi vizsgát, én vagyok az első védence. Ettől a pertől várja sorsa jobbrafordulá- sát. Nemrég ugyan pár hetes sajtófőnöksége alapján miniszteri tanácsosi címét elismerték, ettől méltósá- gos úr, sőt még csekély nyugdíjat is folyósítanak számára. Most felemelkedik ültéből, iratok ismertetését kéri. Ki is derül azokból minden, amit cikkemben állítottam, igaz. — Dr. Scitovszky Béla! Tanúként fogom kihallgatni. Testes, de rendkívül gondozott külsejű, elegáns, ősz hajú úr áll a törvényszék elé. Haragos pillantást vet felém, becsületét keresi rajtam, az arca, a hangja egész idő alatt csupa méltatlankodás. — Volt önnek ötvenezer Titán részvénye? — kérdezi a védő. — Nem volt, nincs és nem is lesz. Dr. Méhes Ignác szavazóbíró, szintén Törekyhez hasonló ítéleteiről ismert, erre — metsző éle van minden szavának — így szól: — De hiszen a közgyűlési jegyzőkönyv szerint ennyi részvénye volt. — Kérem, az csak formalitás volt. (Zárójelben meg kell jegyeznem, hogy a részvénytársaság igazgatóságának tagja vagy elnöke csak részvényes lehet. A miniszter ezzel a kijelentésével tehát elismeri, csupán tisztes tiszteletdíjjal jutalmazott díszes figuraszerepet vitt a részvény- társaság élén, előkelő neve és sok összeköttetése kellett az üzletembereknek. A közmondás azt tartja, hogy akinek hivatalt ad az isten, észt is ad hozzá, valójában mégsem mindenkinek. Erre bizonyság a miniszter több más kérdésre adott válasza Is.) — A Titán nem ért az építkezéshez, szakembert kellett maga mellé vennie és így két vállalkozó nyer, a költség is megnagyobbodik — beszél a miniszterhez Töreky és megkérdezi: — Nem volt ez önnek aggályos? — Nem. A telek értékének megállapítását firtatják. — Ez diszkrecionális jogom. — Miképpen jutott a Titán a rendőri lakótelep építéséhez? — Erről én semmit sem tudok, én nem tárgyaltam velük. Nekem csak referáltak, elvileg kellett döntenem. Az ügy lebonyolítására bizottságot hoztam létre, Vay Kázmér miniszteri tanácsos volt az elnöke. Beszólítják a vád tanúját, Vay méltó6ágos urat. (Másnap reggel a Népszava vezércikkében meg is állapítja, hogy ebben a perben a fő- magánvádló kegyelmes, mindenki más, a bírák, a tanúk, az ügyész, a védő méltóságos úr, egyedül a vádlott nem az, meg talán a teremszolga.) Vay Kázmér Öméltósága apró termetén feszül a finom, drága kelméből rászabott ruha. Ha lehet, még miniszterénél is elegánsabb és szeme is haragosabb villámokat lövell felém. Pattogó hangú vallomása elején firkásznak nevez. Mozdulatlan arccal fogadom a sértést, de befelé jót mulatok. Szegény magabiztos flótás még nem sejti, markomban a nyaka, kövezem már számára a börtönbe vezető utat. Vallja, hogy financiális okokból csak szűkebb körű versenytárgyalást tartottak, mindössze néhány építési vállalkozót szólítottak fel, tegyen árajánlatot. — Martinék József vállalkozó ajánlata köbméterenként 27 pengő 10 fillérrel a legolcsóbb volt — állapítja meg a védő és felteszi a kérdést: — Miért nem kapta meg a munkát? — Nem rendelkezett anyagi garanciával. A kincstár jótállásával akart az építkezéshez bankkölcsönt felvenni, mégpedig dollár értékben. — De hiszen a Titán ugyanilyen feltételekkel megkapta a munkát — csattan fel a védő, Méhes bíró pedig azt tudakolja, miért állapodtak meg eredeti ajánlata alapján 32 pengő 70 filléres árban a Titánnal. — A Titán előzetesen szóbelileg kötelezte magát, hogy a legolcsóbb ajánlatnak megfelelő összegért elvállalja az építkezést. Mi közöltük vele a többi ajánlatát, mire leszállította a sajátját. Senki sem veti fel, micsoda versenytárgyalás az olyan, amelynél előre' eldöntik, ki kapja meg a sokmilliós közmunkát. Már-már megszólalok, de a védőm szigorúan meghagyta, hogy a tárgyaláson csak kérdésre feleljek, nem vetem le tehát néma szerepemet. Azon búslakodom inkább, hogy a szerkesztőségből senki sincs jelen a tárgyaláson. Reggel kilenctől fogva reménykedem, mégiscsak eljön valaki és már délután hatra jár. Nyílik azonban egyszercsak az ajtó és hunyorogva belép rajta Dallos Sándor. Egyenesen felém tart, leül mellém a vádlottak padjára, s mély hangján, jól hallhatóan lelkemre köti, akármeddig tart a tárgyalás, utána okvetlenül menjek be a szerkesztőségbe, várnak rám. Töreky megrökönyödve figyel fel, mi az, mi történt, hirtelenében két vádlott ül a pádon? Egy ideig csak néz felénk, aztán ceruzájával erélyesen kopogtat az asztalon, én meg megsúgom Dallosnak, hogy ezen a széles pádon ülni csak nekem van jogom. Ezalatt Vay Kázmér előadja, hogy az 5 pengő 60 filléres különbözet, a legolcsóbb ajánlat és a Titánnak megadott kivitelezési ár között a tervezésért járó díj tulajdonképpen. Ugyanis Braun Sándor készítette a terveket. A Titán egyik főrészvényese! Dr. Baróthy Pál, a budapesti ügyészség elnöke, a miniszterre való tekintettel személyesen képviseli a vádat és fulmináns beszédében olyan ítéletet kér, hogy a belügyminiszter emelt fővel távozhasson ebből a teremből. A védőm persze felmentésemet kéri, a bíróság pedig ítélethozatalra visszavonul. Az ismertetett okmányok és az elhangzott vallomások alapján, de leginkább Töreky meg Méhes éles kérdéseiből, biztosra veszem, fel is mentenek Éppen ezért megdöbbenek, amikor a szünet első percében belép a terembe kardosán, tiszti sapkáját le sem véve a fogházőrök, zubbonyán őrnagyi rangjelzést viselő szakállas parancsnoka, Gersy. Megáll a főügyész előtt, keményen tiszteleg, az pedig néhány halk szót mond neki. — Súlyos lesz az ítélet, magát letartóztatják — jósolja szánakozva egy ügyvéd, aki a hallgatóság soraiból egyenesen ezért lép oda hozzám. Most, a tárgyalás tizenegyedik órájában először érzek félelmet. A tizenkettedik óra felé, úgy esti kilenc tájban végre Töreky elnök kihirdeti, hogy a Magyar Szent Korona nevében a törvényszék bűnösnek talált közhivatalnok sérelmére, hivatalból üldözendő, sajtó útján elkövetett rágalmazás vétségében és ezért kétezer pengő, negyven pengőnként egynapi elzárásra átváltoztatható pénzbüntetéssel sújt. Az ítélet indoklása azonban megállapítja, hogy: „a vádlott a legme&z- szebbmenő újságirói gondossággal járt él, voltak azonban ebben az ügyben olyan részletek, amelyek minden gondossága és körültekintése ellenére megtéveszthették”. A hallgatóság megtapsolja ezt a mondatot, a miniszter pedig halotthalvány lesz tőle. Őszintén mondom, megsajnálom. Tárgyalás után támolyogva áll fel, Vay és más belügyi emberek támogatják ki a teremből. Védőmnek, meg nekem egy sereg ismeretlen ember gratulál, és aki közülük észreveszi rajtam elégedetlenségemet, az mind azt mondja: — Mit akar? Ennél többet nem lehet elérni egy miniszterrel szemben. Amiből látható, hogy a köztudatban mekkora volt a bíróság igazságosságába és függetlenségébe vetett hit. (Következik: Játék a játékkaszinók körül.) Antal Domokosné, a vendéglátó Kocsér tavaly szinten pályadíjat nyert krónikása már az akadémia hivatalos részének befejeztével arról beszél, hogyan készült a község felszabadulásáról írt munkája. — Többször is elmentem az Üj Élet Tsz irodájába, nemcsak adatokért, hanem hogy az elnök a község 25 éves történetének a tsz-re vonatkozó része megírásában is segítsen. Sohasem sikerült, annyi volt a dolga. Végül megállapodtunk, hogy lakásomon találkozunk este. — No, el is mentem — veszi át a szót a szintén jelenlevő Barhács János tsz-elnök —, de első alkalommal semmire se mentünk. Domokos barátom saját termésű, kitűnő borát kí- nálgatta. Hajnalig kiürítettünk négy literrel, de üres maradt az elénk tett papír. Legközelebb megfogadtuk, hogy csupán minden teleírt oldal után hörpintsünk a pohárból. Most, hogy az egész munka csak a tsz-ről szól, három-négy oldal után egy pohár — ez lesz az arány. Ezzel a módszerrel időre biztosan elkészül és még talán díjat is nyer a krónika. A ceglédi járás krónikáiról elhatározták különben, hogy találkozásaikat ősztől tovább folytatják. A tsz-mozgatom negyedszázados évfordulójára, 1973-ra elkészíti mindegyik a saját községe tsz-történetét és munkájukat úgy tökéletesítik, hogy fejezetenként megbeszélik egymással. De tanácsért eleimennek a megyei levéltárban dolgozó történészekhez is." Szokoly Endre Sárospataki hangversenyek Július 19. és augusztus 20. között a sárospataki Rákóczi- vár lovagtermében országos hírű énekkarok, zeneművészek és az Operaház magánénekeseinek részvételével hat hangversenyt rendeznek.
