Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-16 / 140. szám
1*71. JÚNIUS 16., SZERDA 3 Nem bánya: őrlőüzem Nyugdíjba ment a iapát Kevesebb a por Zebegényben Az altruizmus ingoványa — Zebegény kilencet kérem — mondom a postáskisasz- szonynak a beavatottak tolvajnyelvén. — Igenis, adom az Ásványbányát — válaszolja azzal a gépies rutinnal, ami a szakmai jártasságon kívül ez esetben némi anakronizmust is jelent Ásványbánya? Hol van az már! Inkább ásványőrlő. Ferenci Ferenc gépészmérnök — úgy is mint üzemvezető-helyettes — később személyesen kalauzol el az üzem szomszédságában levő bányába. Ha szabad így neveznem ezt a mesterségesen kialakított völgyet, amelyet félkörben függőlegesen leszelt hegyoldalak koszorúznak, s amelynek fenekén őskori szörnyetegre emlékeztető gépkolosszus pihen. — Mi ez? — A szörnyeteg szájából hatalmas agyarak meredeznek, hátulja gigászi hóekére hasonlít. Katerpiller: amolyan bulldó- zer-összvér. A fogaival belemar a hegybe, úgy szántja fel egy méter mélyen a mészkövet, mintha vajba mélyedne, a tolóekével pedig betolja a bányaudvarba, ahonnan teherautóval vagy dömperrel szállítjuk át az őrlőüzembe. — Hány ember kezeli ezt a monstrumot? — Egy. Tíz-tizennégy nap alatt annyi mészkövet bányászik ki vele, amennyiből csaknem egy esztendeig megélünk: 16—18 ezer tonnát! Persze, nem volt ez mindig | így, Zebegényben épp úgy bányászták a mészkövet, mint néhány kilométerrel arrébb, Szobon az építőkövet: robban, tással, rámolással, csillézéssel, lapátolással. Előbb a szállítást gépesítették, majd a bányá- szást is: megjelent a kater- piíler, jött, látott, győzött. A Közúti Gépellátó Vállalattól bérelik, évente kétszer egy-két hétre. — Nincs is ma már bányász az üzemben? — Mindössze kettő: egy lő- niester és egy rámoló, arra az esetre, ha hamarabb kifogyna az anyag, mint ahogy a gép megérkezik. A bánya után az őrlőüzemben is „nyugdíjba ment” a lapát. Gombnyomásra történik az anyag adagolása a törőgépekbe. A gépesítést nagyarányú profiltisztítás követte: a korábbi 23—24 fajta őrleménnyel szemben ma már csak öt-hat fajtát állítanak elő. Ez azért is nagy jelentőségű, mert a különböző anyagokra való átállás minden alkalommal hat-nyolc órát igényelt, és egyetlen óra kiesés 79OO forint veszteséget okoz az üzemnek. — Most Is befut egy-egy rendkívüli szállítmány — legutóbb például 180 tonna krómérc. amit az üvegiparnak kellett megőrölnünk —, szerencsére. ritkán. — Szerencsére? — Igen. A krómérc például nemcsak erősen szennyező anyag, ami után alaposan ki kell tisztogatni az őrlőberendezést, de a csöveket is tönkreteszi. — Tulajdonképpen milyen anyagokat őrölnek itt? — Elsősorban mészkőalapanyagú futort, ezt a takarmányozásra használt csontlisztet. Aztán bécsi fehéret az építőiparnak; baritot, kétféle szemcseminőségben, fúróiszapot az olajiparnak, és a festékiparnak. Végül itt őröljük a papír- gyártáshoz szükséges kaolint. — Nem szidják az üzemet a környékbeli községek, üdülők lakód a por miatt? — Hajaj, de mennyit szidtak! Volt úgy, hogy ránk uszították a KÖJÁL-t, meg a tévét. Most bezzeg, amikor minimálisra csökkent a por, eszükbe sem jut dicsérni érte bennünket. ' — Űj elszívó berendezést kaptak ' — Nem a berendezés új, hanem az üzemvezetés módszere. Eddig is megvolt a portaiam tó berendezés, csakhát a használata nehézkes, tisztítása fizikailag megerőltető, így aztán nem használták. Az új üzemvezető viszont prémiumfeltételként írta elő a művezetőnek és a molnároknak a portalaní- tó berendezés alkalmazását. Száz százalékig nem szüntethető meg a por olyan üzemben, ahol száraz őrlés folyik, de lényegesen csökkenthető. Beszél a Rotapaok gépről, amelynek beszerzésével — talán már az év második felében — tizenkét ember mentesül a bécsi fehér kézi csomagolásának nehéz munkájától. A Rotapack mindent maga végez: a hengerről lefutó fóliából zsákot hegeszt, belövi az anyagot, lezárja a zsák száját. Ferenci Ferenc lelkes magyarázatát kifejező gesztusokkal kíséri. Pedig — eredetileg — vasútgépész mérnök. Ügy került ide, friss diplomájával, hogy lakást ígértek neki. Szószerinti idézet, ^.Állati- fehérje Takarmányokat Előállító Vállalat tököli üzemegységében június 10-én tartott hatósági ellenőrzésről felvett jegyzőkönyvből: ... a szemle időszakában a telep egész területén ez idő szerint több száz vagon hulla, hullarész, bontástermék, vágóhídi hulladék, egyél élelmiszeripari melléktermék, ipari zsír, bél, toll stb. szabadon ömlesztve, részben hordókban, az egész telep területén elfekszik fedetlenül, mérhetetlen bűzt árasztva több kilométer távolságra és légyinvázió forrása.” Egészségrontás veszélye A hivatalos nyelvezetű fogalmazványból citált sorok tárgyilagos stílusuk ellenére is feleslegessé teszik a gyártelepre belépő elé táruló látvány részletes leírását. Az újságíró nem szeretné fokozni az olvasóban amúgy is feltámadt undort. Éppen ezért nem szükséges aprólékosan felsorolni, mit jelent Tököl és a környék lakossága, valamint a bűzövezeten át naponta munkába meg haza igyekvők ezrei, s a sziget kies tájaira kirándulók tömege számára a vállalat által előidézett jelenlegi állapot. Ezt is mindenki elképzelheti. Ahhoz pedig, hogy a gyár nyersanyagának a szabad ég alatt történő tárolása télen is, de különösen a meleg időszak bekövetkeztében a községet milyen nagy mértékben veszélyzeteti, nem kell képzelőerő. Bizonyára a vállalat vezetői szintén tudják. Tököl lakossága egyébként ilyen veszélyektől tartott, amikor tudomást szerzett róla, hogy Budapestről községük határába szándékoznak kitelepíteni az állati fehérjéből takarmányokat előállító üzemet. Illetékes helyről mindenesetre nyomatékos megnyugtatás hangzott el: a gyár külföldön vásárolt legeslegkorszerűbb berendezése kizár minden ilyen természetű ve-" szedelmet, sőt a nyersanyagból eredő bűztől sem kell tartani. Az illetékesek jóhiszemű— Nem érez nosztalgiát a vasút után? — Egy kicsit; de azt igyekszem tkiélni a modellezésben. Van otthon egy terepasztalom, villanyvasúttal, automatikus térközbiztosítással, jelzőkkel, váltókkal, alagúttal, állomással — min.t az Igazi —, aztán elszórakozom vele. Néha még az ötéves Péter fiamat is odaengedem — vallja be lefegyverző nyíltsággal. Majd komolyra fordítva a szót, így búcsúzik: — Megszerettem ezt a szakmát, az üzemet. A vállalat türelmes volt hozzám a kezdeti botladozások idején, így hát én sem lehetek hűtlen. Zebegányt pedig mindennél jobban szere| tem. Itt születtem, itt építetten! házat a két kezemmel, itt is akarok megöregedni. Nyíri Éva Százhalombatta határában megkezdődött a Benta patak szabályozása. A dunai torkolattól kiindulva, csaknem két- kilométeres szakaszon kotorják, rendezik a folyó medrét és partjait kőburkolattal látségében nem kételkedhetünk. A Dániából importált gépi berendezés korszerűségében sem. De épp oly kevéssé a hatósági ellenőrzésről felvett és dr. Laping Miklós Pest megyei közegészségügyi-járványügyi felügyelő, dr. Kéri Miklós, a Pest megyei Állategészségügyi Állomás vezetője és helyettese, dr. Fodor János, továbbá dr. Zimányi Béla ráckevei járási főállatorvos, valamint Varga Oszkár, a vállalat tököli üzemegységének műszaki vezetője által aláírt jegyzőkönyv megállapításaiban sem. Kiderül ebből, hogy a tavaly megépült gyár műszaki átvételére még nem került sor, viszont próbaüzemelése természetesen hosszabb-rövi- debb szüneteléssel már régebben folyik. Az ellenőrzés során a gyártelep jelenlevő műszaki vezetője a próbaüzemelést engedélyező okmányt azonban nem tudta felmutatni. Próbaüzemelés ? A tököli üzem ebben az esztendőben május végéig csaknem száz tonna húslisztet és öt és fél tonna ipari zsírt állított elő kereken kétezer tonna nyersanyag felhasználásával. Csupán május folyamán 1,1 millió kilogramm nyersanyagot dolgozott fel, ami próbaüzemelésnél valóban szép teljesítmény. Ennek ellenére fel nem dolgozott tetemekből hegyek magasodnak a telepen. A budapesti vágóhíd és a tököli üzem körzetéhez tartozó községek a gyorsan romlásnak induló nyersanyag azonnali elszállítását várják a vállalattól, mert annak tárolására nincs helyük. Viszont az új üzem építésekor nem gondoltak nyersanyagraktár tervezésére, miután olyan nagy kapacitású a gyár, hogy a naponta beérkező nyersanyagot órákon belül képes feldolgozni — ha már teljes lesz az üzeme. De még nem teljes, az Illatos úti gyárat pedig már földig rombolták. Meglehet, ez a magyarázata a nagyszabású, de a beérkező teljes nyersanyag feldolgozáAutomat ikák Nemrég adták át rendeltetésének a Kőbányai Sörgyár váci üzemegységét. Az NDK-ból vásárolt automata gépsorok óránként 4090 üveg sört palackoznak. A meleg nyári napokon a váci üzem gondoskodik a Dunakanyar sörellátásáról. Foto: Urbán ják el. A 35 millió forintot igénylő építkezés azért vált szükségessé, mert a következő éveikben bővülő Dunamenti Hőerőműben felhasznált hűtővizet a Benta patak szűk medre már képtelen lenne a folyamba továbbítani. sát elvégezni még“nem’" tudói pföbáüzéínélésnek is. Visszatérve a jegyzőkönyv megállapításaira, az észlelt kifogásolni valók közül megemlítjük, hogy a szemle idején egyéb fertőtlenítő szer nem, csak néhány klórgázpalack volt található a telepen. A klórgáz fertőtlenítésre szolgáló berendezés egyelőre nem működött, ennek következtében a már próbaüzemelés során is keletkező nagy mennyiségű szennyvíz, mechanikai és biológiai tisztítás után ugyan, de minden fertőtlenítés nélkül ömlik a Dunába. A nyersanyag szállítása a budapesti vágóhídról részben a HÉV nyitott tehervagonjaiban fedetlen hordókban, másrészt ugyanonnan és másfelől is nyitott tehergépkocsin, ömlesztett állapotban történik. (Az előírásos légmentesen záródó, csukott karosszériájú gépkocsik beszerzésére úgy hírlik, csak 1975-ben és az- I után kerül sor.) Kiürítésük után a kocsikat a telepen nem fertőtlenítik, csak vízzel mossák le. A járművek kerekei azonban áthaladva a kapunál levő fertőtlenítő medencén, néhány pillanatra klórmeszes oldatban forognak. Azt, hogy az oldatban milyen arányú a fertőtlenítő szer és a medencében levő folyadékot milyen sűrűn váltják, nem sikerült megtudni, mert a szemle idején az üzem vezetője házon kívül volt. Intézkedtek-e ? Reméljük, hogy az ügyben érdekelt vezetők intézkednek és válaszolnak: „Az ellenőrzés óta intézkedtek-e a szabadban tárolt több száz vagonnyi állati tetem és tetemrész megsemmisítéséről, és gondoskod- tak-e róla, hogy az üzemben hasonló helyzet többé ne fordulhasson elő? A szennyvizes a szállító gépkocsik előírás sze-Tnti fertőtlenítését elrendelték-e, és ezen rendelkezések végrehajtásáról meggyőződtek-e? Igyekeznek-e a nyersanyag szállításához a lehető legsürgősebben beszerezni a megfelelő csukott szállítóeszközöket?” Szokoly Endre «1 ehéz magyar megfelelőid jét találni a címben álló idegen szónak, mert általános jelentése — önzetlen jótékonykodás — mást fejez ki a filozófiában, a történelemtudományban és mást a gazdaságpolitikában. Ez utóbbiban az altruizmus kifejezés mint a realitásokkal nem számoló, a tényleges lehetőségeket szem elől tévesztő tervezés-cselekvés jelzője szerepel. A gazdaságpolitikában, mint a cselekvés elveit- irányát megszabó útmutatásban talaját vesztette, s egyre inkább ez vár rá a gazdaság- vezetés és irányítás felsőbb és középső színijén is. Ám még jelen van, s még inkább jelen a gyárak, vállalatok munkájában, mégha gyakorlói magát a kifejezést sem ismerik ... A jótékonykodás önmagában sem szimpatikus, ám egyenesen káros, ha mások rovására, s mások javaiból jótékonykodunk. A gazdasági élet, a termelő tevékenység — szocialista társadalmi rend esetében — nem egyetlen mércéhez, a haszonhoz igazodik. A nyereség fontos, de legalább ennyire fontos a gazdaságpolitika egészének megvalósítása, márpedig a gazdaságpolitika nem azonos a minden áron elért nyereséggel! Megfordítva: ahol a nyereségtervet teljesítették, ott még nem biztos, hogy megvalósították a gaz- daságpolitiltai célokat. S itt jutunk el az altruizmus ingo- ványáig; arra a területre, ahol veszélyt rejt, bajt okozhat minden elhamarkodott lépés meggondolatlan cselekedet. L ehet-e kifogást emelni az ellen, hogy a vállalat, a gyár vezetője, vezetősége jót akar az embereknek? Több jövedelmet, könnyebb muplxakÖrütraéoyeket. s„.. így tovább. Aligha kifogásolható ez. Ám mi módon akarja e jót? A több jövedelem elérhető úgy is — s ezt gyárak serege bizonyítja termékek rengetegével, a vasöntvényektől kezdve a motorkerékpáralkatrészekig —, hogy növelik az árakat; jótékonykodnak néhány száz emberrel, g megkárosítanak tízezreket. A könnyebb munkakörülmények megteremthetők úgy is, hogy a termelési költségek jelentősen megemelkednek, s néhányszor tíz ember dolga kényelmesebb lesz, de ennek árát ezrek fizetik. Lehet jótékonykodni úgy, hogy szemet hunynak a lógós dolgai felett, hiszen „a kenyérre neki is szüksége van”; úgy is, hogy eltűrik a fusizást, nem bolygatják az évek óta változatlan normákat, fizetés- emelést, órabárjavítást adnak a gyengének, a részesedési alap tekintélyes hányadát a labdarúgócsapatra költik, miközben egyre kevesebb jut a gyermekintézmények fönntartására... a példák szinte vég nélkül sorolhatók. S ha valahol szót emelnek ez ellen, ha az ellenőrzés kifogásolja, tipiku-s szövegű a védekezés: hiszen jót akartam, semmi haszon nem származott belőle...! Való igaz, rengeteg olyan ember van, aki minden személyes haszna, előnye nélkül jótékonykodik. Valahogy megszoktuk, s nem akadunk fönn rajta, hogy a közöséből, a társadaloméból sokan és sok helyen habozás nélkül adnak, s mivel saját zsebükbe egy fillért sem tettek, maguknak semmiféle előnyt nem szereztek, becsületes embernek tartják magukat. Más dolog azonban büntető jogilag becsületesnek lenni, s megint más erkölcsi-társadalmi értelemben. Három helyen — Gödöllőn, a Ganz Műszer Művek Árammérőgyárában, Vácott, a Dunai Cement- és Mészművekben, Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál — kérdeztem meg különböző beosztású embereket: tudnak-e közvetlen munkatársaik közül olyat, akinek tevékenysége fölösleges, semmit nem ér, aki bérét, fizetését jótékony adományként kapja? Habozás nélkül valamennyien igennel feleltek, ám a következő kérdésre, hogy akkor miért tűrik ők és mások ezt, miért fizetnek a társadalom zsebéből jószívvel, s miért nem adnak túl ezeken az embereken, . csak néztek, néztek, de úgy, hogy végül is én éreztem kényelmetlenül magam. Apró példa? Természetesen. Ám á gazdasági élet lényegében ilyen apró példák halmazából áll, sehol nem döngetik a mellüket, hogy mi jótékonykodunk ... Csak belátók, megértők, engedékenyek, rugalmasak ; megalkuvók, tehetet- lenkedők, a közös zsebbe nyúlkálók. i z ipar, s általában a térik melő tevékenység fejlesztésének, hatékonyabbá tételének nemcsak technikai, technológiai feltételei vannak, hanem — legalább ilyen fontossággal — gondolkodásmódbeli, erkölcsi követelményei is. A korszerű technika fabatkát sem ér ott, ahol a jószívű vezetés, nem akarván bolygatni az embereket, mellőzi a korszerű technika megkívánta üzem- és munkaszervezést. A jószívvel adott anyagiak semmire nem ösztönöznek ott, ahol mindenki kapott — mert „ne bántsunk senkit” —, ahol nem a teljesítmény vonja maga után a jövedelmek változását. Sokakban megvan a hajlam arra, hogy a szocialista társadalom humanitását ösz- szetévesszék az altruizmussal, s ha e hajlam cselekvési teret is kap, súlyos anyagi és erkölcsi károk származnak belőle. E veszteségek jelentős csökkentése nélkül a hatékonyabb gazdálkodás elképzelhetetlen, M. O. Asztalos, villanyszerelő, épületbádogos, vizszerelő, lakatos, festő, parkettás, hidegburkoló, kőműves, ács, tetőfedő, vasbetonszerelő, könnyűgépkezelő, gépkocsiszerelő szakmunkásokat, dömpervezetőt, kubikosokat, segédmunkásokat és betanított munkásokat (16. évet betöltött fiúkat is), rakodókat, raktári segédmunkásokat azonnali belépésre felveszünk Jelentkezni lehet a PROSPERITÁS KTSZ Munkaügyi Osztályán. Budapest IX. kér. Viola u. 45. Hová lettek az ígéretek? Sürgős interpelláció a Tökölön szabad ég a'att tárolt több száz vagon állati tetem tárgyában SZABÁLYOZZÁK A BENTÁT
