Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-15 / 139. szám

^KKirhm

1971. jTTVmS KL, KEDD

TV-FI GYE LO

Ember a vízben. A romantika valójában sosem az eseményekben, hanem az emberi lélekben rejlik. Szemléletmódunkban, ahogy az eseményekre tekintünk. Bánhidi László, az ismert színész saját élményeit, emlékeit írta meg tv- filmjében — hajósok vízi magányáról, egyhangú életükben felbukkanó aprócska drámákról —, de nem élt az uszálytörténetek kínálta romantika lehetőségeivel „Nagy hallgatások szünetében, némelykor valami történik” — foglalhatnánk össze a film vékonyka, szerény líraisággal csörgedező cselekményét, rögtön hozzátéve: mégsem volt unalmas.

Hogy miért nem — egyszerű a titka. Bánhidi csupán elmondta, mit látott, mit élt meg, nem próbált hivatásos írókkal versenyre kelve mű- vészkedni. (Sipos Tamás dramaturgi munkája is erre irányult, még a döccenőket sem igyekezett kiiktatni.) Az öreg hajós életébe becsöppenő, vízből mentett ifjú lányanya megjelenése ki tud emelni egy italába, mord szokásaiba süppedt embert harapós önmagából — ismert téma, nem éppen szokatlan helyzet, de a szemérmesen Urai előadásmód, a megéltség hitele révén mégis leköti figyelmünket. Vontatott, már-már a dokumentálás határán mozgó feldolgozása azáltal érzett korszerűnek, hogy hallgatag szívóssággal állt ellent a könnyezte- tés csábításának. Kár, hogy a befejezést túlságosan elharapták, a történet kicsengését a sejtetés, a talányosság szférájába tolták.

Színészként Bánhidd meggyőző volt, bár nem tudott teljesen megszabadulni kel . metlen modorosságától, szövege némelykor érthetetlenné torzult. Máriáss József vén Karl-ja, Baranyai Ibolya és Koncz Gábor alakítása beilleszkedett a történet keresetlen hangnemben, mások esetében viszont az egyébként biztos kezű rendező, Szőnyi G. Sándor megengedte a szípa- diiasságot. Ráday Mihály operatőri erényei k.zül ezúttal a légkörteremtés meghittségére figyeltünk feL

Bármerre fórok, hazatérek...

E kissé patetikus cím mögé rejtőzött Baktai Ferenc, a jeles újságíró, aki az Ölombetűs vallomások című sorozatban pályaképet adott önmagáról. Nem titkolta a közírói életút nehézségeit, s szerencsére nem hatódott meg az alkalomtól. Ezúttal is hőseire terelte a figyelmet, néhány vonzó villámportrét rajzolt, s elsősorban az emberi kapcsolatokat tárta elénk, melyek tollserce- gés közben riporter és alanya közt szövődnek. A sorozat jó ügyet szolgál: egységben mutatja fel egy-eigy publicista működését, s remélhetőleg hozzájárul az elkötelezettséggel vállalt újságírói hivatás megbecsültetéséhez. Radványi Dezső szerkesztő, Sipos Varga Éva rendező és Kecskés László operatőr dicséretes munkát végzett.

Harmónia. Molnár Ferenc harmincas évekbeli vígjátékénak felvétele is bizonyította, a tv nem puszta közege a színházi közvetítésnek. A kamera nyelvén szólva segíthet azoknak, akik nem jártak a József Attila Színházban. Nemere László rendező, a közvetítés vezetője, tapintatos kiemelésekkel irányította a figyelmet a főszereplőkre, s jól sikerült vágásokkal tárt elénk enélkül homályba vesző színészi reagálásokat. Váltózatlanul tetszett Szirtes Tamás

korszerűsítő szándékú, komédiába hajló rendezése, de legjobban Gobbi Hilda és Feleki Kamill páratlan színpadtechnikáját élveztük, mellyel a játéklehetőség legapróbb árnyalatait is megragadták, sportnyelven szólva: zsebkendőnyi területen is leszerelhetetlenül cseleztek. Kiemelkedett még Örkényi Éva női vonzerejéről lemondó, pompásan groteszk jellemtanulmánya egy ügyefogyott cselédlányról.

Vetélkedőkről, röviden. Morvái László némi szerencsével verte vissza az újabb trónkövetelő támadását a Telitalálatban. Az ifjú őrnagyot ugyanis logikája hagyta cserben a döntő nillanatban. Nem az egyedül lehetséges helyre célzott; következésképpen nem ellenfele győzött, hanem ő vesztett...

Diadalt ült viszont a logika a Kicsoda-micsodában, ahol stílszerűen két matematikusjelölt vitte el a pálmát. Az új játékvezető, Hársing Lajos, a legbiztosabbnak mutatkozott ebben a nemben — a legutolsó kérdés-felelet párbaj pattogó válaszai impozáns teljesí tményként vésőd tek emlékezetünkbe.

A mai program legérdekesebb színfoltja a békéscsabai színházi közvetítés: Eftimiu: A csavargó című vígjátékát láthatjuk a Jókai Színház előadásában, felvételről. Csütörtökön már a III. középdöntőben „keresik a riportert”, pénteken pedig kitűnő előadóművész, Csernus Mariann jelentkezik önálló műsorával. A sportrajongók sem panaszkodhatnak : Papp Laci fiainak útját kísérhetik figyelemmel a madridi EB-ről sugárzott közvetítésekben.

Lehotay-Horváth György

Kocsimúzeum a „cifra istállóban”

Otthonra talál a Közlekedési Múzeum raktáraiban porosodó gazdag kocsi- és jármű- gyűjtemény. A múzeum népszerű kiállításairól mindeddig hiányoztak a nagyobb helyet igénylő járművek, közöttük a fogatok is.

A parádi Károlyi kastély híres márványborítású, cifra istállója” lesz a kocsimúzeum, amelyet az Országos Lótenyésztési Felügyelőség bocsátott a múzeum rendelkezésére. A telivérek márvány- istállóját restaurálják, és még a vadászati kiállítás előtt megnyílik a kocsimúzeum, amelyben történelmi korú fogatok, hintók, utazókocsik, határok, vadászkocsik és „ünnepi parasztszekerek” lesznek láthatók.

SVÉD

TEXTIL

Űj törekvések » svéd textilművészetben, ez a címe a Műcsarnok új, reprezentatív kiállításának. A képen: részlet a kiállításról.

125 végzős az agráregyelemen

Nem gond az elhelyezkedés

Az 1970—71-es tanévben . több mint 60 ezer hallgató vett részt egyetemi vagy főiskolai képzésben, akiknek mintegy egyötöde fejezi be idén tanulmányait Köztudott, hogy óriási az igény jól képzett szakemberek, friss-diplomás mérnökök, orvosok, közgazdászok, tanárok iránt. Mégis, sokszor tapasztalhatjuk, hogv noha a meghirdetett állások száma jóval meghaladja az egyetemet, főiskolát befejezőkét, a lehetőségiek nem mindig feleknek meg a pályázó hallgatók — néha túlzott anyagi elvárásoktól terhes, máskor a lakáskérdés megoldását ki nem mondottan is magába foglaló — igényeknek. Jelentkeznek-e ilyen, vagy ehhez hasonló problémák, s ha igen, miképpen segítik elő megoldásukat? E kérdéseikkel kerestük fql a gödöllői Agrártudományi

Egyetemet, ahol Hajnal László, a tanulmányi csoport vezetője válaszolt.

— Az egyetemen idén „mindössze” 125 nappali tagozatos hallgató végez. Valamennyi mezőgazdasági gépészmérnöki diplomával.

Az agrármérnökök tanulmányi ideje az oktatási reform értelmében ugyanis egy évvel növekedett, így csak jövőre végeznek. Köztudott, hogy a mezőgazdaságban nagy a szakemberhiány. A hallgatók elhelyezése tehát nem gond, sőt valamennyi igényt kielégíteni nem is lehet.

A válaszokból kiderült: a hallgatók válogathatnak az állásajánlatokból, többségük mégsem él ezzel a lehetőséggel. Az idén végzettek közül hetvenkettőt köt a társadalmi \ szerződése.

SZOKOLY ENDRE:

*

Riport a riportról

(13.) Ostromzáron át

Három rendőr is silbakol a Szent- királyi utca 38. kapujával szembeni járdán, és egyáltalán nincs szándékában feloszlatni a körülöttük meg a kocsiúton képződött embercsoportot. Sőt. Rendőr a rendőrt nem bántja, márpedig ezek a férfiak, ha nem is viselnek egyenruhát, szintén azok, ugyanis detektívek. Lehetnek vagy tizenöten, a többi meg újságíró. Huszonkét napilap jelenik meg az idő tájt Budapesten, és csaknem valamennyit egy-egy munkatársa képviseli a csoportosulásban.

A Rákóczi út felől kényelmes léptekkel, nagy magabiztosan közelítőt, azt hiszem, felesleges bemutatnom, sejtheti mindenki, ki lehet. Igaz, már sokkal testesebb azóta, hogy voltak szívesek az első fejezetben a cérna- vékony ifjút elkísérni Az Űjság szerkesztőségébe, amikor először lépett be ajtaján. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, az ezerkilencszázharmincas esztendőben járunk, de még mindig Bethlen István a miniszterelnök.

Megáll tehát az újonnan érkezett az embercsoportnál, az egyenruhás rendőröket kivéve parolázik mindenkivel, érdeklődik, ugyan miért nem hatolnak be a házba és fogják el Prónay Pált?

— De hiszen állig felfegyverzetten védik különítményesei, még gépfegyver is van náluk — szól, félelmét nem is palástolva a legrangosabb detektív.

— Akkor hát bemegyek én — mondom, és már indulnék is a kapu felé, ha engednének, de lefognak, ijesztgetnek, még szitává lőnek a Prónay-fiúk. Gyűrűjükből azonban kiszabadítom magamat, mégis megyek.

Amikor aztán fél óra múltán teljes épségben kifordulok a kapun, a detektívek hősnek kijáró tisztelettel néznek rám, jelenlevő kollégáim viszont csalódottsággal. Várakozás közben már megfogalmazhatták magukban a szenzációs riportot a hivatása teljesítése közben hősi halált halt újságíróról, és most mégsem írhatják meg.

— Beszéltél vele? — kíváncsiskodnak. Mondom, igen, de faggatózásuk elől sietős léptekkel távozom, egyedül én akarom megírni, mit mondott ostromgyűrűvel körülvett lakásában Prónay Pál.

A földszinten mindjárt a kaputól balra van a lakása. Csengetésemre résnyit nyílik az ajtó, puskacső mered mellemnek és egy sztentori hang rámrivall:

— Mit akar?!

— Jelentse az alezredes úrnak, hogy beszélni óhajtok vele — mondom erélyesen és közlöm a nevemet. Az ajtó becsapódik, de fél percet sem várok, kitárul:

— Tessék parancsolni.

Puskás civilek sűrű sorfala között haladok végig a hosszú előszobán. Kézigránát fityeg a derekukon, gépfegyvert viszont nem látok, és ágyút még kevésbé. Bent, a szobában a szemnek meg kell szokni a félhomályt, utcára nyíló ablakait redőny takarja. Prónay felemelkedik ültéből, az arca nagyon szomorú.

— A titkos társaságok áldozata vagyok — szólal meg búslakodástól remegő hangon, könnyező szemmel, és ezt a mondatát persze örömmel megírom. Viszont türtőztetnem kell magamat írás közben, nem fűzhetek hozzá semmi kritikai megjegyzést arról, hogy a titkos társaságok alapításában tevékenyen részt vett már 18-ban, és éveken át maga is vezető szerepét vitt az Ex-ben, ahogy az ország feletti uralmat 1919-ben magához ragadó Etelközi Vérszövetséget rövidítve nevezték.

A világnézeti alapot nélkülöző akkori politika útjainak furcsa kanyargásában ádáz ellenfelekből gyakran szövetségesek lettek. Persze, Prónay- val mégsem szövetkezett a legelke- seredettebb ellenzéki politikus sem, különítménye gaztetteit, gyilkosságait azonban egyre ritkábban emlegették, amióta szembefordult Hor- thyval és kormányával, egyszóval a titkos társasággal.

Rokonszenvesen mégsem írtunk Prónayról, de nagyon szívesen megemlékeztünk arról, hogy nevetségessé teszi az államhatalmat. Egyszerűen nem hajlandó eleget tenni az

ügyészség idézésének, amely kéthetes fogházbüntetés letöltésére szólítja fel. Gyilkosságért persze még ilyen rövid időre sem ítélték szabadságvesztésre. Ám rágalmazásban és becsületsértésben az utóbbi években többször is vétkesnek találta a bíróság, s nemcsak pénzbírsággal, fogházzal is sújtotta. Egy ilyen ítélet foganatosításának szegült ellen. Az érte küldött detektívet a puskások elkergették.

Ezért az ositromzár a Szentkirályi utcai kapu előtt, hátha ki talál fordulni rajta, akkor letartóztatnák, de bemenni érte nagyon kockázatos. Ugyan már, hogyhogy én mégis bemehettem ?

Sokszor kérdezték tőlem később is a kollégák. Hogy személyesen ismerem Prónayt és hálás, mert egyszer leköteleztem, arról nem beszéltem soha, de most, évtizedek múltán elmondom. Legtöbbször.

Mestersége gyakorlása közben az újságíró nagyon gyakran kénytelen

szóbaállni olyanokkal, akiknek ismeretségével nem szívesen dicsekszik.

Kegyvesztettsége kezdeti időszakában a kisemmizett Prónayval 1924- ben találkoztam. Erről már csak azért is beszámolok, hogy rámutassak, nemcsak a született nagyúriak, az uborkafára felkapaszkodottak is hálátlanok.

Amikor 1922 őszén Károly király vissza szerette volna szerezni a trónt, Prónay Pál csendőr tartalékzászlóaljnak nevezett különítményével éppen a trianoni békeszerződésben Ausztriának ítélt nyugati magyarországi határ mentén tartózkodott. Csapata az úgynevezett nemzeti hadsereg egyenruháját viselte, csak katonasapka helyett tettek a fejükre búrkalapot, és ezzel máris felkelők lettek

A lakásába zárkózott Prónay eredeti okmányt mutat npkem, és az ellen sem tiltakozik, hogy azt szóról szóra lemásoljam:

Honvédelmi Minisztérium 26 820/Eln. 8/921.

Szig. biz.

Mi, Magyarország jelenlegi felelős miniszterelnöke, gróf Bethlen István és honvédelmi minisztere, Belitska Sándor elismerjük, hogy Prónay Pál alezredesnek a M. Kir. Nemzeti Hadseregből a folyó évi 42. sz. Rendeleti Közlöny/4-ben kihirdetett, önként és szabad akaratából történt kilépését a jelen politikai helyzet és a haza főbb érdeke kívánja meg.

Minek folytán semmi sem áll annak útjában, hogy azon pillanatban, amikor fentebb jelzett okok már nem állanak fenn, vagy amidőn a haza veszélyeztetett érdekei azt kívánják, Prónay Pál alezredes a Nemzeti Hadsereg kötelékébe ismét visszalépjen.

Budapest, 1921. augusztus 26.

Belitska Sándor s. k. gróf Bethlen István s. k.

Láttam: Horthy A másolat hiteles

Budapest, 1921. augusztus 27. Kovács Aladár alezredes

P.H. II. cs. pt. helyettes”

Ennek ellenére a hadseregbe soha többé nem térhet vissza. Miért nem?

Gömbös Gyula a „felkelés” idején parancsokat küldözgetett neki, egyiket sem vette figyelembe.

— Meguntam mások számára kikaparni a tűzből a gesztenyét — ezt üzente vissza arra célozva, hogy terrorcsapata Gömböst politikai karrierhez, Horthyt az ország élére segítette. Üzenetével magára haragította a hatalmasokat, de azzal még inkább, hogy a külpolitikai helyzet változásával a kormánynak is megtagadta az engedelmességet, nem vonult vissza, hanem az általa megszállva tartott területet független ál-.

Iámmá, Lajta bánsággá, önmagát pedig Lajta bánná kiáltotta ki.

1921 októberében, azon a szombaton pedig, amikor én a 19-es villamossal haditudósítóként a Kelenföldi pályaudvarra utaztam, hogy megközelítsem a budaörsi csatateret. Pró- nayhoz újabb parancs érkezett: támadja hátba a fővároshoz közeledő Károlyt.

— Szuverén államfő vagyok, nekem ne parancsolgasson senki! — válaszát aztán úgy fogták fel, hogy nem hajlandó harcolni Horthyért, mert királypárti. Ez lett a veszte.

(Következik: Kalandozások a becsület mezején)

Más egyetemeken gyakorta előfordul, hogy a hallgatók kedvezőbb ajánlat esetén felbontják a szerződést, vállalva ezzel a másik fél anyagi kártalanításéit is. A gödöllői Agrártudományi Egyetemen ez jóval ritkább. Megesik persze, hogy valaki időközben jobb, magasabb jövedelemmel kecsegtető állásajánlatot kap. Többen nősülésük miatt kénytelenek szerződést bontaná.

A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a fiatalok nagy többsége vállalt kötelezettségének végeredményben eleget tesz. Sajnos, arra is van példa — csekély számban ugyan —, hogy a másik fél mondja fél a szerződést. K. Z. ötödéves egy ilyen eset „áldozata”. A falujában levő termelőszövetkezettel szerződött. Legutóbb, ott- honjártakor közölték vele: nem tartanak rá tovább igényt. Az eddig folyósított összeget persze nem kell visz- szatérítemáe, de nézhet új állás után. Gondja valószínűleg nem lesz: van lehetőség bőven, hatásos rendelkezésekkel mégis elejét lehetne venni az ilyenfajta szerződésbontásoknak.

Aikik nem kötelezték el magukat szerződésekkel, azok számára a pályázati hirdetmények kínálnak gazdag választékot.

Elhelyezési problémája tehát gyakorlatilag senkinek sincs.

A jelentkezők többsége termelőszövetkezetekhez, állami gazdaságokhoz kerül. A hallgatók elmondták: mindkét helynek vannak előnyei és hátrányai. Az állami gazdaságokban általában magasabb a műszaki színvonal, specializál- tabb — tehát szűkebb — a munkaterület, biztosabb a jövedelem. A termelőszövetkezetekben nehezebb körülmények, alacsonyabb technikai szint, kevésbé kötött munkakör, nagyobb — de bizonytalanabb — kereset várja a jelentkezőket.

Valamennyi egyetem közül a végzett hallgatók „Pest centri- kussága” itt a legjelentéktele- nebb. Az ok természetes: a városban kevés az elhelyezkedési lehetőség. A Pest környéki helyek iránt érthetőbb lenne a fokozott éredklődés, de nincs ilyen. Igaz, a lehetőség is korlátozott. Nem végleges adatok szerint Pest megyéből mindössze nyolc állásajánlat érkezett. Végleges Pest megyei állása eddig 5—6 hallgatónak van.

Az ő választásukat is jobbára lakóhelyük közelsége indokolta.

A válaszokból, beszélgetésekből tehát egyértelműen le- ,j vonható a következtetés: ezen az egyetemen szerencsésen esnek egybe a hallgatók igénye] a rendelkezésükre álló lehető] ségekkel. Mindenkinek módján ban van olyan munkahelyei választaná, amely leginkább megfelel elképzeléseinek, céljainak. Hirschler András