Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-15 / 139. szám

2 hírlap 1971. JŰNIÜS 15., KEDD i oks&k a vi I oltsuk a léidre és káderének munkájában, azoknak a feladatoknak a megoldása érdekében, ame­lyeknek célja a nép jólétének emelése." A választási kampány és a szovjet hatalom helyi képvi­selőire esett sokmillió szava­zat ennek a belpolitikai prog­ramnak, valamint a szovjet külpolitika következetes irány­vonalának, a békének szólt. Ezért elmondhatjuk, hogy a korszerű tudomány és tech­nika képviselőjén, a Szaljuton, az űrt benépesítő tudóssereg első képviselői — csakúgy, mint a szovjet államipolgárok milliói, a szó szoros és átvitt értelmében is földünkre sza­vaztak. A #>(Iffo/{Ofí ésstt k k elet re larí > A Lunohod—1 szovjet ön­járó holdkutató berendezés­sel június 9-től 11-ig rádió­kapcsolatot létesítettek. A holdkocsi folytatta mozgását északkeleti irányban és ez ,idő alatt körülbelül 700 mé­tert tett meg a Hold felszínén. lA Lunohod telefotometrikus képeket közölt a Hold felszí- péről. A Nap nagy emelkedési szöge miatt a Lunohod jú­nius 12-én és 13-án nem vég­zett mozgásokat. A Luno- hod—1 önjáró berendezés jú­nius 14-re virradó éjjel is­mét megindult. A legutóbb létesített rádiókapcsolat ideje alatt több mint 200 métert tett meg. A Lunohod összes berendezése szabályszerűen működik. Szaljut-kíscrlct — repülőgépekkel Négy év a mérlegen Nagyfontosságú esemény kezdődik héttón az NDK fővárosában, Berlinben. Összeül a Német Szocialista Egységpárt nyolcadik kong­resszusa, hogy megvonja a párt 1967 áprilisában meg­tartott hetedik kongresszu­sa óta eltelt időszak méri legét és megszabja a követ­kező esztendők feladatait. A NSZEP nagy sikerekről számolhat majd be bel- és külpolitikai síkon egyaránt. Azok az eredmények, ame­lyeket a párt vezetésével a munkásosztály, a szövetke­zeti parasztság, az értelmi­ségiek, valamennyi dolgozó a VII. kongresszus óta el­ért, hozzájárultak ahhoz, hogy megerősítsék az or­szág anyagi alapjait és to­vább növeljék az NDK. a német munkás-paraszt ál­lam nemzetközi tekinté­lyét Az 1966—70-es ötéves terv sikeres teljesítése nagymértékben megerősí­tette az ország szocialista gazdaságát és megteremtet­te a munka- és életkörül­mények jelentős fejleszté­sének előfeltételeit. A nem­zeti jövedelem öt év alatt évi 84 milliárd már­káról 108 milliárd márkára növekedett. Az ipari terme­lés 37 százalékos emelkedé­sét 95 százalékban a ter­melékenység fokozásával érték el. A mezőgazdaság­ban különösen az állatte­nyésztés területén értek el jelentős fejlődést. A lakos­ság életszínvonala 1970-ben 25 százalékkal volt maga­sabb, mint 1965-ben. A ház­tartások fele rendelkezik mosógéppel és hűtőszek­rénnyel. A családok 70 szá­zalékának van televíziója. A lakáshelyzet javulását 365 ezer új lakás felépítése szolgálta. Az 1971—75 közötti új ötéves terv további fontos szakaszt jelöl meg az NDK- ban a szocializmus anyagi- technikai bázisának to­vábbfejlesztésében és meg­szilárdításában. A lakosság ellátását szol­gáló árualapot öt év alatt 22—23 százalékkal kívánják növeini. 500 ezer lakás épí­tését tűzték ki célul. Az öt­éves terv egyik döntő fel­adata a nyersanyagtermelés fokozása, az energetikai bá­zis továbbfejlesztése, az automatizálás és a terme­lés további racionalizálása. Az NSZK-nak a német nép egyedüli képviseletére iráhyuló elve, a hírhedt Hallstein doktrína végleg megbukott. Az elmúlt négy esztendőben további álla­mok normalizáiták kapcso­lataikat az NDK-val, s — Bonn minden gáncsoskodá- sa ellenére egyre több nem­zetközi szervezetben talál­juk meg a szocialista né­met állam képviselőjét. Hazánk és az NDK kap­csolatai barátiak és gyü­mölcsözőek. Párt- és állami vezetőink rendszeresen ta­nácskoznak egymással, ki­cserélik tapasztalataikat, a KGST-n belül az NDK a Szovjetunió után az egyik legfontosabb kereskedelmi és kooperációs partnerünk. Biztosak vagyunk ben­ne, hogy a NSZEP VIII. kongresszusa eredményes munkát végez majd a szo­cialista német állam továb­bi felvirágoztatása érdeké­ben. Ehhez a munkához kí­vánunk tiszta szívből sok sikert. G. I. Vietnam-archívum A világűrben száguldó Szal­jut szovjet űrállomás rádiója vasárnap reggel néhány per­cen ót rendkívüli adást sugár­zott. Az első emberlakta űr­laboratórium munkásai — Georgij Dobrovolszkij, Vla- gyiszlav Vollcov és Viktor Pa- cajev űrhajósok — éltek ál­lampolgári jogukkal és a szov­jet emberek millióihoz ha­sonlóan leadták szavazatukat köztársasági parlamentjük és helyi tanács,ült képviselőire. Az „űrszavazás’’ természete­sen a maga nemében páratlan volt, de a vasárnapi szovjet tanácsi választások enélkül is bővelkedtek színes részletek­ben. A pályaudvarokon, repü­lőtereken, hajókon külön sza­vazóhelyiségeket állítottak fel azok részére, akik a választás napján úton voltak. Repülő­gépek és helikopterek vitték az urnákat a hegyipásztorok­hoz, a sarkkörön túl lakó rénszarvastenyésztőkhöz — szavaztak az Északi- és a Dé­li-sark tudományos állomá­sainak kutatói is. Mindezt a szükségszerűség diktálta. Csak így lehetett biztosítani a ha­Andrej Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere szombaton és vasár­nap látogatást tett a Föld­közi-tengeren állomásozó szov­jet hadihajórajnál — jelentet­ték be Moszkvában. A honvédelmi miniszter a Dzerzsinszkij cirkálón talál­kozott a hajóraj parancsnok­ságának képviselőivel és a hadihajók parancsnokaival. Grecsko átadta a haditenge­részetnek Leonyid Brezsnyev, talmas ország minden állam­polgára számára, hogy élhes­sen a véleménynyilvánítás jo­gával. A helyi választásokat a Szov­jetunión belül és kívül egy­aránt az SZKP XXIV. kong­resszusát követő legjelentő­sebb belpolitikai esemény­ként értékelték. A választá­sok és a választási kampány jól kifejezte azt az egyetér­tést és azt az eltökéltsé­get, amellyel a határozatok végrehajtásán munkálkodtak. A kongresszus meghatározta a következő ötéves időszak fej­lődésének általános irányvo­nalát és hosszabb időre szóló távlatot is adott E határozatok lényege a nép kulturális és anyagi életszínvonalának emelése, a szocialista terme­lés gyors ütemű fejlesztése. Ahogy Leonyid Brezsnyev vá­lasztási beszédében kifejezte, a kongresszus „jelentős fordula­tot irányzott elő az ország gaz­daságában, a gazdaság minden ágazatában, a párt és az állam valamennyi vezető szervének Nyikolaj Podgornij és Alek- szej Koszigin üdvözletét és jó­kívánságait, valamint érte­kezleten ismertette a hajóraj előtt álló feladatokat. A tanácskozás résztvevői biztosították az SZKP Köz­ponti Bizottságát és a szov­jet kormányt, hogy készek teljesíteni bármilyen harci feladatot és állandóan, vé­delmezni a szovjet állam ér­dekeit. Komplex kísérletet hajtot­tak végre a Szaljut orbitális tudományos állomás, vala­mint egy 1L—18 és AN—2 mintájú repülőgép részvételé­vel. Amikor a Szaljut Kraszno- vodszk környékén, a Kaspi- tenger partvidéke fölött ha­ladt el, a levegőbe emelkedett két repülőgép, amelyeknek fe­délzetén ugyanolyan típusú műszereket helyeztek el, mint az orbitális állomáson. Az IL—18-as nyolc kilométer magasságból, az AN—2 min­tájú repülőgép tőle 300 mé­ter távolságból végezte ugyanazokat a kísérleteket, amelyeknek célja a Kcuspi- tenger és a környező talaj színképzésének meghatározá­sa volt különösen annak ki­derítésére, hogyan hatnak az ilyen kísérletekre a légköri viszonyok. Ugyanakkor a Szaljut szintén végzett hason­ló vizsgálatokat a Kaspi-ten- gerre és környékének talajá­ra vonatkozólag. A komplex kísérlet révén állapítják meg az atmoszférikus tényezők ha­tását az ilyen kísérleteknek A szovjet kozmovízió hét­főn a Szaljut orbitális tudo- imányos ‘állomás személyze­tének tomagyakorlatait köz­vetítette. A személyzet tagjai, számításba véve a Föld körüli térség sajátos feltételeit, na­ponta legalább két órát test­edzésre fordítanak. A munkanap folyamán kí­sérleteket végeztek az önálló navigációs rendszer kidolgo­zására, Volkov Pacajev navi-' gációs méréseket végzett, amelyek eredményeként Pa­cajev a fedélzeti számítógép segítségével meghatározta az állomás pályájának paraméte­reit. Egy különleges készülék se­gítségével azt kutatják, hogy a huzamosabb idejű kozmi­kus optikai megfigyelések so­rán az emberi szem alkal­mazkodó és konvergencia ké­pessége mennyi időre őrizhető 'meg. A kísérletet harminc percen át folytatták, mialatt az állomás a Föld megvilágí­tott oldala fölött tartózko­dott. A Saaljut 12.30 órakor ki­került a Szovjetunió rádió­észlelési övezetéből. „Vietnam-archívum: Penta­gon-tanulmány az VSA há­rom évtizedes fokozódó bele­keveredése nyomában” cím­mel a New York Times va­sárnapi számában hat teljes lapoldalon megkezdte egy 40 kötetes, összesen 7000 nyom­tatott oldal terjedelmű titkos dokumentumgyűjtemény is­mertetését. A napvilágra került doku­mentumok tételesen és per- rendszerűen bizonyítják: az 1964. augusztus 5-i „tonkini in­cidenst” az amerikai kormány készítette elő és provokálta ki azzal a céllal, hogy elnyerje a törvényhozás és a közvéle­mény támogatását a VDK tö­meges bombázásához és a há­ború „fokozatos eszkalációjá­hoz’’. pucs bandita”, semmi Ihás­mak, csak a gyerekeinek, a családjának él. Ami pedig az emberrablásokat, a csendőr-, gyilkosságot illeti — a szárd pásztor ezért nem veti meg a társát, sőt. A váltságdíjat a gazdagoktól szedik el, cseré­be a magas bérleti uzsoráért. A csendőrök pedig gyűlölete­sek a pásztorok szemében, s úgy gondolják: a szigeten há­ború van. harc az elnyomó hatalom és a pásztorok között. És a háborúban lelőni valakit — miért lenne ez gyilkosság? Az olasz jobboldali és kor­mánylapok azt írják, hogy Giuseppe Campanával az utolsó banditavezér került rács mögé. Hiú ábránd, ön­ámítás ez. Szardínián ugyanis mindaddig nem sikerül felszá­molni a banditizmust, amíg csak a banditák és nem a banditizmus társadalmi gyö­kerei ellen harcolnak. Jelen­leg évi 17 milliárd lírát for­dít az olasz kormány a szar­díniái csendőri erők fenntar­tására. Ez az összeg pontosan a fele annak a pénznek, ame­lyet évente a Piano di Ri- nascitá, az „újjászületési terv” keretében kellene folyósítani Szardínia elmaradottságának felszámolására. A józan ész azt diktálná, hogy csökkent­sék a 17 milliárdot. De nem. Éppen a Campana elfogása utáni napon ült össze Rómá­ban egy országos értekezlet, amely a banditizmusról tár­gyalt. A döntés: erősíteni kell a szardíniái csendőri erőket. Íme, a bizonyíték: az olasz kormány még mindig nem akar szembenézni Szárdínia égető társadalmi bajaival, amelyek, mint a múltban, úgy a jövőben is mindig újra szü­lik a banditizmust. Faragó Jenő A kilences ikrek közül már csak négy él Sydney egyik szülészeti kli­nikáján Geraldine Brodrick 29 éves asszony vasárnap reggel kilences ikernek adott életet. Az orvostörténetben egye­dülálló szülés mindössze 32 percig tartott. Az orvosok közlése szerint két kisíiú holtan született: felte­hetően már korábban halot­tak lehettek. Brodrick asszony hormon- kezelést kapott, egyelőre nem lehet tudni, milyen céllal, de az orvosok szerint a kezelés­nek köze lehetett a kilences ikerszüléshez. Amint az orvo­sok sajtóértekezleten elmon­dották, a szülés normális le­folyású volt, ami annál is ér­dekesebb, mert Brodrick asz- szony két lánya császármet­széssel született. A Brodrick-csálád kilences ikrei közül hétfőre virradóra meghalt három, így már csak négy küzd az életért, de — az orvosok szerint — csu­pán egyiküknek van ko­moly esélye az életbemna- radásra. Azok a kisbabák haltak meg, akik a kórház szerint már korábban légzési zava­rokkal küszködtek: két kisfiú és egy leány. Az elsőszülött kislány állapota — mint a kórház közölte — változatla­nul kielégítő, a többieké azon­ban „aggodalomra ad okot”. A 29 éves Geraldine Brod- Hck canberrai háziasszony gyermekei hét hónapra szü­lettek és 450—900 grammot nyomtak. A 32 éves papa, Leonard Brodrick három napon át tar­tózkodott a kórházban, s csak vasárnap este költözött ki a városba, barátaihoz, hogy ki­pihenje az idegfeszültséget. Epilógus a szardíniái jegyzetekhez Hogyan fogták el a sziget legnagyobb banditavezérét? A vasárnapi lapunkban befejeződött szardíniái riportsorozatun­kat egy friss hír közlésével kezd tűk: június elején elfogták Giusep­pe Campanat, a 35 éves ma élő legnagyobb szardíniái banditát. Időközben megérkeztek az elfoga tásának körülményeiről szóló leg­újabb híradások is, ezért mintegy a sorozat időszerű epilógusaként megismertetjük az olvasókkal e szenzációszámba menő esemény történetét. Campana számára ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Jó koráin kelt, magára terítette viseltes katonaköpenyét, és el­indult az akolhoz, megfejni a birkákat. Még oda sem ért, amikor valaki rákiáltott: — Állj! Fel a kezekkel! Campana futásnak eredt, s közben előrántotta revolverét. De nem lőtt. Egy közeli bar­langot akart elérni. Ha sike­rül, talán megmenekül. De hirtelen lövés dördült. Bal vállához kapott. Ugyanebben a pillanatban egy csendőr ugrott melléje. Ciao, Peppiné — így kö­szönt rá. Campana ráhárult az akkor már véres katonaköpenyére és a fájdalomtól szinte sírva mondta: — Segítsetek, megsebesül­tem. Vigyetek kórházba. Azt is írják, hogy állítólag megcsókolta annak a csendőr­nek a kezét, aki megsebesítet­te. Azok állítják ezt, akik ab­ból a feltételezésből indulnak ki, hogy Campana feladta magát. Hat éve bujdosott Ha Campana elfogatásának előzményeit még homály is fe­di, egy biztos: vele Szárdínia ma élő legnagyobb banditave­zére tűnt el Orune vidékéről. Mert itt rejtőzködött Campa­na. Rejtőzködött? Megítélés dolga. 1965 óta, amióta 22 évi börtönre ítélték és a pert meg sem várva elbujdosott, rend­szeresen látogatta családját, öt lánygyermeke közül négy bujdosásának hat éve alatt született és most van úton a hatodik gyerek. Amikor 31 éves feleségét, Cecíliát a csendőrök kérdezgették: hon- nét a sok gyerek,' ha Campana nem jár haza, az így válaszolt: „Miért? Talán nincsenek más férfiak?” így védte férjét, akit már gyermekkorában ismert, s akihez annak ellenére ment hozzá, hogy gyilkosságért bör­tönre ítélték. De hogyan is történt a gyil­kosság, amiért Campanának el kellett bujdosnia? összeszó­lalkozott egy unokatestvéré­vel, aki a család egyik nőtag­jára sértő kijelentést tett. Nem sokkal ezután, 1965. január másodikán, este Orunéban vi­dám ünnep volt, táncoltak, énekeltek az utcákon. A sötét­ben a fal mögül egy árny buk­kant elő, s ugyanabban a pil­lanatban lövés dördült el. Ignazio Chessa, 22 éves pász­tor, Campana. unokatestvére holtan esett össze. Ki lőtt a fiatal pásztorra? Senki nem látta. De lónek volt törlesztenivalója? Giuseppe Campanának. Azóta bujdosott. A bűnlajstrom Mit írnak most számlájára? Felsorolni is sok: 1966-ban el­rabolta Aldo Palazzini gyá­rost, 1968-ban pedig Giovanni Campus földbirtokost és Nino Petretto mérnököt. Részt vett egy csendőrökkel vívott tűz­harcban, amelyben elesett Pieirino Piu csendőr és egy Giovanni Pirari nevű bandita, aki mellesleg egy gazdag föld- birtokos, s egyben a keresz­ténydemokrata párt egyik ve­zetőjének fia volt. Campana számlájára akarják írná a kis Agostino Ghilardi elrablását is. ö azonban tagad: „Gyer­meket rabolni, én? Én is apa vagyok!” Campana tagadja a neki felrótt többi bűncselek­ményt is. Egyre csak kedvenc mondását ismételgeti: „A buj­dosó olyan fedő, amely min­den fazékra jó.” És nem ok nélkül mondja ezt. Szardínián ugyanis ősi szokás segíteni, mentegetni a tetteseket még akkor is, ha valóban banditák. Miért? Azért, mert ha elrabolnak egy embert, megölnek egy csend­őrt, a legegyszerűbb dolog an­nak tulajdonítani a bűncse­lekményt, aki úgyis szökésben van. így ugyanis el lehet te­relni a gyanút az igazi tette­sekről, vagy a bandita cinkos­társairól. Ez történhetett Cam­pana esetében is. Sok minden szól ugyanis amellett, hogy Campana — legalábbis sok mindenben — ártatlan lehet. Jogos például a kérdés: ha valóban ő szervezte az ember­rablásokat, hol van a váltság­díjként felvett sok millió líra? Orunéban, szülőfalujában min­denki tudja, hogy kény­telen volt' eladni az álla­tait azért, hogy házat építhes­sen. Elfogatásakor mindössze ötezer lírát (kb. 250 forint) ta­láltak nála. Persze, ezek nem perdöntő bizonyítékok. Jó embernek tartják Vajon hogyan lehetséges az, hogy Giuseppe Campanát hat év alatt sohasem sikerült elfogni, jóllehet — s ez most bebizonyosodott —, ez idő alatt a községben, Orunéban vagy az attól két kilométer távolságban levő akol környé­kén tartózkodott. És mi a ma­gyarázata annak, hogy Orune község lakói elviselték a sok házkutatást, a falu csendőri megszállását, a rendszeres vallatásokat, zaklatásokat, s mindezt Campanáért? Nem sikerült elfogni Cam­panát, mert valaki mindig akadt, aki időben értesítette a csendőrök közeledéséről. S azok mindig vagy előbb, vagy később érkeztek meg. Senki­nek sem kellett a nyomrave­zetőnek beígért 10 millió líra. Orune lakói ugyanis „jó em­bernek” tartották Campanát. Igazságtalanul szenvedő már­tírnak, aki ha bandita sorsra i is kényszerült, amolyan „pa­Grecsko marsall a Dzerzsinszkij cirkáló fedélzetén

Next

/
Thumbnails
Contents