Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-13 / 138. szám
1971. JŰNIUS 13.. VASÁRNAP FEST HEGYEI '&Círlap KEREKES IMRE: A háromszáz szó bajnoka Aradi Alfred nem emlékezett, miKor kezdte a mondatot. Már negyedórája be akarta fejezni, de nem sikerült. A szavak elszabadultak, pont és vessző nélkül ömlőitek ... Járt már így egyszer, csaknem végzetes volt. A mondat akkor is hatalmaba kerítette és nem jutott levegőhöz. Egyszerűen nem volt ideje oxigénre, csak fnondatra. Oxigén helyett fekete betűk a tüdőre. A szavak összeolvadtak, a hosszú mondat spárga lett, zsinór, lasszó, kígyó ... Mérgezett kötél a nyak körül, betűből, szóból. Végigzuhant a padlón. Amikor magához tért, egy szoba közepén ült. Sötét és gusztustalan infer- nóban érezte magát azon a délután. Később, úgy alkonyaikor betűk rohanták meg, könyvből kiszálló, levegőben összeütköző nyomdai ólombetűk. A véget nem érő mondat betűi elszabadultan és értelmetlenül zsongtak a feje körül. Hangyaboly, méhkas, alkohol, marihuána, heroin együtt a fejben ... Egy látomás akkor megváltotta. Végtelen pázsit, zöldesszürke tenger. Egyetlen fale- yél az egész világ. Aradi Alfréd most először megállt a megkezdett mondat közepén. Talán harmadán vagy tizedén, de ez már any- nyira mindegy, hogy kiszámíthatatlan. Már tudta, ha nem áll meg, a mondatot nem lehet végteleníteni. És nem valószínű, hogy lesz angyal, aki küldi a pázsitot, a tengert és a hulló falevelet. Lehet, hogy kinn esett, ez dobolt az ablakon, mindenesetre vizes ujjak táncoltak az üveg előtt. Vitapartnere egy széles arcú és tömör fogú fiatalember, gondolatoktól süppedő, mély lila árnyalatú szemekkel, részvéttel tekintett rá. Mindig ő maradt felül és ezért valami könnyed sugárzás áradt a bal halántékából, már a vita elején. Dusánnak hívták, mindenki csak egyszerűen így szólította, Dusán. Rendszerint így kezdte a vitát: — Nézd, micsoda molekula- halmaz ez a nő. Vajon hány milliárd atom úszik a sejtjeiben ?... _ — Az élet háromezer millió éves tapasztalatai után még mindig ott tartunk, hogy ellopjuk egymás golyóstollát. Dusán tudta, hogy az ilyen indítás halálos. Aradi már vette a lapot — gond nem játék. Ragyogóan vitáztak a hivatalban, kijövet a kutató intézetből, a földalattin, végig az útkereszteződésnél, egy-egy pillanatra megállva. A Vita tulajdonképpen a kutató intézet szobájában tört ki. Inkább vihar volt, mint vita. Dusán leengedte a redőnyt és becsukta az ablakot. Lovagló ülést foglalt el egy széken. Szeme, mint két jóltáplált pók, lilán figyelte áldozatát. A fordulat annál a mondatnál történt, ahol Aradi a mondat közepén megállt. — Sokat beszélünk — mondta minden átmenet nélkül. Dusánt nem a váltás lepte meg. A hang józansága. Ezzel a hangsúllyal azt is mondhatja volna: te tökfej... — Sok a beszéd ... — mondr a Aradi és szinte koppant, ihogy a végtelen mondatot el- rágta, s beledobta a szemét- :osárba. — Remire adom... — íondta Dusán. — Nem kell — mondta .radi —, legyen csak a tied z alagút, bújj át rajta. Ne- em nem áll jól a győze- ■m... Sportszerű? — Az — mondta Dusán —, ; mi van veled? Aradi a táblához lépett. A itatóintézet minden szobában volt fekete tábla és ■éta. Képleteket írt fel, loga- tmust, gyököt vont, izgatot- n rakta az egyenlőségjele- ■t, a végeredményt pedig tszer vastagon aláhúzta. — Nem értem — mondta ísán. — Háromszáz— húzta i háromszor Aradi. — Mit jelölsz ezzel? — Levezettem ... — mutatta a táblán Aradi — egy nap egyenlő háromszáz szó. Ezzel meg lehet állni. A háromszázegyedik már fölösleges. — Marhaság. — Majd elválik — mondta Aradi és az órájára nézett Éppen öt óra volt. — Háromszáz szó — tűnődött Dusán. — Mára még száz szót engedélyezek magamnak... — mondta Aradi. Kiment az utcára, távozó kollégákba ütközött és hang nélkül köszönt. Megcsapta a szótlanság üde, bölcs és becsületes levegője. Az újságosnál két szót fogyasztott: „Hírlapot kérek”. Otthon ismét két szót a háziasszonyával: „Éhes vagyok”. Vacsora közben olvasta az újságot. De nemcsak olvasta, mert egy vastag piros ceruzával minden fölösleges szót kiirtott. Maradt összesen 42 szó a hat oldalon. Egy további kísérlettel négy szót feleslegesnek talált. Pirosat neki... Aztán lefeküdt és az ágyban maradó 36 szóban sokáig gyönyörködött. Reg nem aludt ilyen Jól. Reggel nem köszönt a háziasszonynak, csak biccentett. A KÖZÉRT-ben rámutatott a kakaóra. Elvett két vajaskiflit. Az utcán nagyon gazdagnak érezte magát, még háromszáz szó boldog tulajdonosa volt estig. Ügy ért az intézetbe, hogy egyetlen szót sem pazarolt. Némán köszöntötte a kollégákat, a főnöke megkérdezte tőle: hogy van? Itt két szót fogyasztott: „Köszönöm jól”. Később bejött Dusán. Visz- szatért a tegnapi beszélgetésre. Elismerte, hogy sokat beszélünk. — Örülök... — mondta Aradi. Ez volt az ötödik szó, amit aznap használt. Dusán trükkje volt, hogy másnap mindig neki adott igazat. Aztán azzal a marhasággal jött, hogy addig nem lesz jó tv-műsor, míg a televíziósok készítik. Ez világos ... Aradi licitjei egy pillanatra némán felvillantak, de nyomban lerakta őket. — Sajnálom, hogy így van — mondta Dusán —, tudom, hogy te is sokait mérgelődsz azon a rothadt műsoron ... Aradi elnézően mosolygott és kitért Dusán jelenléte elől. Kétségtelenül absztrakt távozás volt, mindkettőjük jelenlétében, de félre nem érthető. Aradi még aznap tanulmányt írt a napi 300 szóról, indokolt, és érveit tudományosan alátámasztotta. Hivatkozott az „egyszerű emberek” gyakorlatára, akik nagyon kevés szót fogyasztanak. Takarékosságuknak köszönhető, hogy a világ nem deficites. Ajánlotta: vezessék be az intézetnél, később a városban, majd az országban a napi 300 szót. A fejadag bevezetését sikerült húsz sorban indokolnia. Ebben még az is megvolt, hogy a szembenállók és ellenszegülők számára vezessék be a jegyrendszert. Minden 300 fölötti szót csak jegyre lehessen kiejteni, pénzért, ami az államkasszát gazdagítaná ... Paradicsomi jólétet ígért. A tervezetet borítékba rakta és megcímezte az igazgatónak. így módja volt némán átnyújtani a titkárnőnek. Az igazgató dél körül hivatta. Számára nem volt meglepetés, hogy a főnök neki adott igazat. Félszegen, kissé sértődötten, de határozottan. A beszélgetés alatt egy cetlire jegyezte saját szavait. A szobájába visszatért és számolt. Százhuszonhárom szót fogyasztott háromnegyed óra alatt, a többit a főnök. Később a büfébe ment. A presszós megkérdezte: — Parancsol egy duplát? Aradi bólintott. A kávét két cukorral, szó nélkül fogyasztotta. ELPILLEDVE Az intézet hirdetménytáblán j értesült az új mozgalomról. ^ voltak, akik azonnal megné- ^ múltak, mert azt hitték, hogy ^ ez a divat. Mások azért, mert ^ arra következtettek, hogy az ^ egész vezetőség kezdeményező- ^ se. Egyesek nagy szakmai ru- > tinnal rendelkeztek, hogyan ^ kell ilyenkor hallgatni. A több. $ ség azonban zajosan, gondta- £ lanul, vidáman és a szokásos 3 szóáradattal mondta el véle- \ ményét. í y Aradi Alfréd a napot saját jegyzeted szerint 293 szóval f úszta meg. Este analizálta az 'j eredményt, és kimutatta, hogy 'j 47 szót feleslegesen használt. 2 y — Kru, kru, kru... — ^ mondta és szájára tapasztotta^ a kezét. Elszólta magát egye- ^ dűl. Ez igazán bosszantó. Az; egészet rutintalanságnak tula1- donította. Számításai egyéb- $ ként helyesek voltak. 2 / Ezt másnap közölte írásban ^ a főnökével. Tételét tovább ',f fejlesztve azit is leszögezte, ^ hogy a iegbölcsebb ember sem \ tud naponta száznál több tár- sadalmilag értékes szót produ. \ kálni. A napi 300 szavas fej- J adagot laza normának ajánlja, £ tekintettel a fecsegőkre, a fe- í gyelmezetlenekre és a tudat- £ lanokra. És persze az analfa-; bétákra, akik nem tudják ma- ; gukat másként kifejezni, csak; fölösleges beszéddel. Mégis voltak válságos« napok. Elkövetkezett a krízis! is, amikor huszonnégy óraj alatt Aradi háromszázhárom ; szót használt. Igaz, másnap; ilyen szavakat is kellett mon-; dania az őt zavaró kíméletlen; kollégáknak: menjetek a fe-! nébe! El lehet képzelni, mennyire [ sajnálta az így fogyasztott ; szavakat. A pazarlás néha \ szükségszerű, anélkül, hogy a ; reprezentációt belekevernék...; Aradi tudta ezt, s mélysége-! sen fájlalta. Még kellemetle- í nebb volt, hogy emiatt egyesek; nem vették komolyan. Kikezd, [ ték a tekintélyét. Egy termelési értekezleten; sikerült rehabilitálnia magát. ! Sok és izgatott felszólaló is-! mételte már el ugyanazt a té-! mát ugyanazokkal a szavak-! kai. Mikor ő jelentkezett szó- i lásra, ideges csend támadt.: Azonnal megkapta a szót. Fel- j állt, köszörülte a torkát és mé- j lyen a tüdejére szívta a te- \ rém füstös levegőjét... Leg- j alább három percig állt, több- ■ szőr is végignézett a fejeken: és nagy tekintélyt sugározva [ néma maradt. — Köszönöm, hogy meghall, j gattak ... — mondta végül, és ! leült. Nagy tapsot kapott. Amikor Aradi Alfréd meg-; öregedett és élete valamennyi; tapasztalatával bölcs lett, már; látta az igazságot: az emberek; nem bocsátottak meg neki. Fő-; leg azért, mert az volt az ér-! zésük, hogy szavak helyett va-j lami másra akarta őket kény-! szeríteni... í (Foto: Urbán) IV it tesz a kíváncsiság! Va- , laihol egy cikkben azt ol- : vasiam, hogy hol, hol nem, de ■létezik nálunk valahol a faze- ; kasmesterségnek is múzeuma, j Elkezdtem hát kérdezősködni | utána, pontos választ azonban ! senki sem adott. Egyesek né- Imi zavarral ugyan, de bizony- jgatták, hogy ők voltak már italán ebben a fazekasmúzeum- íban, sőt láttak is ott egy har- Imadik századbeli trák korsót. ;A címre azonban nem emlé- ;keztek. ! Jómagam már egészen meg [is feledkeztem a múzeumról, Ímíg egyszer váratlan dolog ; történt. Elromlott a hűtőszek- jrényünk. Mentem bejelenteni ;a hibát a javítórészlegbe. «Ahogy lépnék be ebbe a háziba, látom a homlokzaton a «feliratot: „Fazekas Mesterség ! Múzeuma”. Áttörtem a munkatársak : között, és egyenest az igazga- ; tó előtt álltam, akit vezeték i nevén neveztek meg. Ez a név I egy kissé meglepett. A fazekas ! mesterség múzeumának igaz- I tóját ugyanis éppen Fazekas- I nak hívták. Merő véletlen? : — Kedves, Fazekas elvtárs! ; Én szinte véletlen, hogy ráta- : láttam önökre... Űjságíró vagyok és szeretnék feltenni önnek néhány kérdést. — Parancsoljon. — Mióta igazgatója ön a múzeumnak? — Természetesen az első pillanattól. — Tehát megalakulásától... — Igen. Mintegy négy éve... \Tem hátrányos-e önöknek, ’ hogy a mi igen tisztelt közönségünk keveset tud az önök nagyon érdekes múzeumáról? Lehet, hogy önnek ez viccesen hangzik, de én egyetlen prospektusban, egyetlen útmutatóban, egyetlen ismertető füzetben sem találtam semmiféle említést az önök múzeumáról. Sőt még a telefonkönyvben sem... — Drága barátom, hát hogy talált volna, mikor ez a múzeum a valóságban nem is létezik. — Azt akarta mondani ugye, hogy... — Ügy, ahogy hallotta. Ilyen múzeum nem létezik. — ön akkor tulajdonképpen minek az igazgatója? — Természetesen a Fazekas Mesterség Múzeumának. Vannak munkatársaim^ t.nHnmáKOLLÁZS (Ifj. Kertész László rajza) nyos kutatóim, régészeim. Csak éppen múzeumi helyiségünk nincs. — Igen? És miért nincs? — Az ügy évek óta húzódik. Megvannak a kiállítási tárgyaink, bent van a javaslat- tervezetünk, egy határozat is született, ezt kézhez is kaptuk, intézkedést is foganatosítottunk, de múzeum, az ez ideig még nincs. — ön azt mondja, hogy évek óta húzódik az ügy. És konkrétan ki az, aki hátráltatja, útját állja a múzeum megnyitásának? Gyerünk csak, szellőztessük meg ezt a felelőtlenséget a nagyérdemű közönség előtt! ■— Először is elfektették az ügyet az ösmesterségeket Kutató Intézetben, amelyhez mi tartozunk. Két évvel ezelőtt azonban átadtak bennünket a Szolgáltató Üzemek Kutató Intézetének. Itt pedig igazán csak formálisan tartanak nyilván minket. így aztán az ügy tovább alszik... — És hol található ez a „hogyishívják” kutatóintézet? Azt ajánlom önnek, járja végig az intézet valamennyi fórumát, tanulmányozza a lehetőségeket még egyszer töviről 4 hegyire, ne hagyjon, ki egyet- í len láncszemet sem. y — Meg kell mondani önnek £ őszintén, hogy ez az intézet a í valóságban nem létezik. Van í kinevezett igazgatója, helyette- ?6e. vannak munkatársai, csak ^ éppen ilyen intézet nincs. ^ — Akkor, ebben az esetben, í ha így állunk, én feleslegesen ^ fáradoztam és távozhatok is. í Viszontlátásra! ? ^ Fazekas felállt és udvariasan f kikísért az ajtóig: y — És ha ön mégis írna ró- ^ lünk, akkor mikor és melyik í folyóiratban olvashatnánk a | cikket? á Mit felelhettem: £ í K í^ves Eaz«kas elvtáns! Én az „Atzvuk” című folyó- ^ irattól jöttem. Ennek a folyó- ^ iratnak még egyetlen példánya ^ sem látott napvilágot. Terrné- ^ szetesen van kinevezett főszer- ^ kesztője, helyettese, vannak ^ munkatársai. Valamikor egé-j ^ szén biztos, hogy meg fog je-> í lenni. Éppen . ezért mi már ? gyűjtjük az anyagot az első | számba... \ (Bolgárból fordította: Sigér '■ Imre.) JORDAN POPOV: INTERJÚ MEZEI ANDRÁS: x Eg felé emelt tarral I i Búcsúzom ettől a fától, § szépséges magányától, mintha egy erdő állna, úgy zúg, zeng minden ága. ! s Eg felé emelt karral szólal mezőnyt karddal ; gerincén áramolva ; tombol, kitárufkozva. ; Hangok, karok és ágak ■ ; hallani allelujáznak. \ j En sem állhatok szebben: í ember az éggel szemben. ; ; Karomat öröm nyújtja, ; ; ereim szök'jkútja ; nem lehet láthatatlan — ; ; állok kivághatatlan. ! I \\\\\\VNV\\\V i MÜLDVAY GYŐZŐ: i i Reggeli félelem ! : Mindig keresek valakit, \ és mindig, mindig másikat, ! I vagy csak az elvesztett régit, j I kivel a reggel rámvvrradt. : ' Kitől elfutni nem tudok, : j ki rámbogozta úgy magát, • csomó hátán egy új csomó, | ! amit kardél se vághat át. , s : Mindig keresek valakit, ] \ de félek, hogyha meglelem: \ könnyű toliam leválik mind, | [ földre szegez a kegyelem. í Érett diója jóllakat, ! eltelnek csönddel tagjaim, s ; s kikötni többé nem tudok | ; az éjféli hold partjain. '
