Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-10 / 135. szám

KÖNYVHETI UTÓLAGOS f Állok a monori könyvesbolt kirakata előtt, hosszú perce­kig. Bár az ottani könyvvá­lasztékot már ismerem, most arra vagyok kíváncsi, vajon hányán állnak meg még raj­tam kívül itt, nézelődni? Pon­tosan negyedóra telik el. A Vígadóból kijönnek, bemen­nek, a járókelők ráérően sé­tálgatnak, ácsorognak a bíró­ság épülete előtt... A köny­vesbolt kirakatánál nem áll meg senki. Persze, lehet, hogy rossz napot választottam. Párbeszéd az üzlet vezetőjé­vel. — Megnövekedett a forgá- lom a könyvhét alatt? — Ezt nem mondhatom. Olyan volt, mint máskor. — Keresték-e az új kiadá­sokat? — Akadt, aki kereste... A Körkép című novelláskötetből ötven példányt rendeltünk, mind elfogyott. Tavaly csak »harmincat kértünk, az is el­ment, úgy * hogy jövőre fel­emelhetjük a számot százra. Érdeklődtek a Természettudo­mányi Kislexikon iránt is, so­kan. Hogy kik? Hát például jó kapcsolatban vagyunk a gimnáziummal. És a Kossuth Termelőszövetkezetből is van­nak állandó vásárlóink. Ok most is jöttek, vásároltak. — A könyvhéten Monorra látogatott Fehér Klára és Ne- rnes László. Érdeklődtek az olvasók a könyveik iránt? — Igen, vettek is, hogy de- dikáltathassák. Vagyis: elégedetlenségre nincs ok. A könyvhét olyan volt, mint máskor, a forga­lom olyan volt, mint máskor és akadtak érdeklődők is. Nagy számokat, különleges tu­dósítást nem közölhetünk a megnövekedett érdeklődésről, arról, hogy a monoriak „felfe­dezték” a könyvesboltot, és a könyvhétén — (legalább a könyvhéten) — jobban frissí­tették volna könyvtárukat... Végeredményben ez sem rossz. De ha jobb is lehetne... . K. Zs. VIDÉKI PIST^ME.GYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 135. SZÄM 1971. JÚNIUS 10., CSÜTÖRTÖK Befejeződött a tanév, a nyol­cadikosok örökre búcsút mond­tak iskolájuknak. Úriban, a község egyik legnagyobb ün­nepe a ballagás, szép hagyo­mányként népünnepély szám­ba megy. Ünnepi ruhába öl­tözik szülő, nagyszülő, rokon­ság, szomszédság, s elmennek megnézni a búcsúztató ünnep­séget, az „öreg diákot’’. Nem menn ,'v üres kézzel... A ballagó feldíszített fokos­sal, virággal ballag. A fokost a tanulók készí­tik el, gyakorlati foglal­kozási órákon vagy ahogy Úriban is mondják, a po­litechnikán. Nyersfaszínű a botja, lakko­zott vagy politúrozott a feje. A fokosra aztán a ballagás napján díszes, széles selyem- szalag kerül. Szalagot visz ajándékként — egyet, többet — az édesanya, az édesapa, a testvér, a rokonság, a vendég­sereg. A szalag rendszerint egy méter hosszú, temperád val ráfestett virág díszíti, és sok-sok jókívánság. „Előtted az élet, előtted a pálya...” „Sok szerencsét...” A szalagokat a ballagó a fo­kos fejéhez rögzíti. Ha hosz- szabb 1T szalag, csokorral, ha rövidebb, külön kis zsinórral. Szalagzuhatag borítja a nyers­színű botot, amely aztán a vállra kerül, és indul a menet, indul az „öreg diák’’ utolsó istenhozzádot mondani a tan­termeknek, a. folyosóknak, a tanári szobának, az Udvarnak. KOSARLABDA Monori győzelem a ceglédi pályaavaíon Ceglédi ITSK—Monori Jó­zsef Attila Gimnázium 34:68 (15:33), megyei női ifjúsági. A mérkőzés előtt kedves kis ün­nepség zajlott le, a vendéglá­tók virággal és zászlóval fo­gadták a monoriakat az új pá­lya felavatása alkalmából. A kedvességet a monoriak jó és szép játékkal viszonozták. A szép számú közönség tapssal jutalmazta a vendégeket. MAFC II—Monori SE 77:59 (32:30), NB III férfi. A mono­riak az első félidőben még úgy-ahogy fel tudták tartóz­tatni a hazaiak támadásait, a második félidőben azonban teljes mértékben érvényesült a fővárosiak nagyobb rutinja, jobb technikája. Monori SE—Bp. Kandó Technikum 70:51 (34:36), NB III női. A fővárosi csapat két volt NB I-es játékossal meg­erősítve érkezett Monorra. Az első félidő hatalmas küzdel­met hozott, tartós kosárelőnyt egyik csapat sem tudott ki­harcolni. A második félidőben a monoriak hatalmas lendü­lettel támadtak, és jól véde­keztek. A jobb technika fö­lött a monoriak gyorsasága és lelkesedése diadalmaskodott. Legjobb kosárdabók: Vitéz 22, Szabó 19, Kozák 11. Magyar Hajó—Monori SE 40:49 (22:29). NB III női. A szombati nehéz mérkőzés után vasárnap a monori kosarasok szorongó érzéssel indultak a fővárosba. Nemcsak a fáradt­ság, a múlt is kísértett. Há­romszor találkozott eddig a két csapat* s mindháromszor a fővárosiak győztek. A mono­riak győzelme meglepetés, de megérdemelt. Az eredmény magyarázata: a megállás nél­küli támadás, a lendület, a biztos kosárdobás. Legjobb kosárdobók: Szabó 14, Vitéz 12. V. I. Dudaszó Gyomron Ültünk a gyöm- rői művelődési otthon irodájában, s beszélgettünk. Aztán előkerült egy hangszer. — Megismerik? — Talán..." Ez bőrduda? — Eltalálták! „Jutalmul” a hangját' is meg­hallgattuk. Aztán előkerült egy má­sik hangszer is: a Rákóczi-tárogató. Így tudtuk meg, hogy akivel be­szélgettünk, az Bi­pa József. Ö az egyetlen, aki mű­vésze a tárogató­nak, de ezenkí­vül még sok-sok fúvóshangszer- hek is. Otthoná­ban több darabból' álló gyűiteménye van, valamennyi érdekes ritkaság. Persze, mindet nem hozhatta ma­Az ünnepélyt a szomszédos művelődési házban szokták megtartani, mert az iskolában nincs akkora helyiség, ahová az ünneplősereg beférne. A ballagást az idén hétfőn rendezték meg, hagyományos módon. Annyi szülő, rokon, ven­dég volt, hogy szinte fe­le be se fért a nagyterem­be. S volt olyan ballagó, akinek a fokosát száz szalag, Úriban így mondják: száz méter sza­lag díszítette! D. G. SZERENCSE A BALSZERENCSÉBEN Négy községben 30 kigyulladt búsfástölő gávál, de amin gyomról közön­játszott, az ritka ségnek, élményt nyújtotta Péterffy felvétele A napokban Orbán Lajossal, az Állami Biztosító egyik megbízottjával beszélgettünk a módosított vagyonbiztosítás­ról, s ezzel kapcsolatban el­mondott néhány tanulságos esetet. Februárban Sülysápon, a Deák Ferenc utcában ki­gyulladt az egyik lakásban a gázpalack. Egy idős bácsi égési sérüléseket szenvedett, s el­égett néhány bútordarab. Csak a szerencsének köszönhető, hogy nagyobb kár nem kelet­kezett. Igaz, a biztosító fize­tett ötezer forint kártérítést, s ez vigasz, a kár, a nagy ijedt­ség, a sok gond azonban na­gyobb körültekintéssel meg­előzhető lett volna. Ügy tűnik, a portákon nem fordítanak elég gondot a hús­füstölésre. ífem valószínű, hogy lett volna még egy olyan füstölési szezon Sülysápon, Oombán, Bényén és Káván, mint az idei. A négy község­ben 30 füstölő gyulladt ki, s ezekben bizony bennégett a hús, a szalonna nagy része. Egy idős sülysápi ember esete — elismerjük — szinte hihetetlennek tűnik, de meg­történt. Egyik napon megkö­tötte a biztosítást, rá pár nap­ra betörtek a lakásába, s a hívatlan látogatók elvittek jó pár ruhaneműt és egy son­kát. Megint csak nem telt el sok idő, s az idős bácsi elesett, eltörött a karja. Rá néhány napra ismét elesett, ekkor a válla sérült meg. Az elmúlt hónapokban Gom­bán is akadt dolga a biztosí­tónak kétszer egymás után. Az egyik lakásban szikra pat­tant ki a tűzhelyből, elégett a szőnyeg. Egy másik házba be­csapott a villám, kárt okozott a hűk sarkában, tönkrement a televízió is. A balszerencse ellen nehéz védekezni, az általános tanul­ságot megjegyezni azonban soha nem árt: nagyobb gon­dosság, nagyobb óvatosság! Krátky László MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Élők és holtak. Monor: Bűn és bűnhődés I—II. Űri: Ol­sen bandája, vecsés: Ben Wade és a farmer. Omegáék Vecsésen. Az új­jáalakult Omega beat-együttes holnap, pénteken este fél 8 órai kezdettel Vecsésen, a sza­badtéri színpadon mutatja be műsorát. Ónozás — Gombán Gombán új mel­léküzemágat hoz­tak létre: az ónozóüzemet. Egy hónapig tartott a próbaüzem, else­jén pedig elkez­dődött a „hivata­los” üzemelés. Mint hallottuk, az új melléküzem­ben negyvenen ta­lálnak munkát: az ónozórészben ti­zen dolgozhatnak, a szereidében hú- szan-harmincan. A Porcelángyár­ral, a Híradás- technikai Gyárral van szerződésük, nekik készítenek különböző kisebb alkatrészeket. Péterffy felvétele Gyermek — kút — lakbér A családi ház 1480 négy­szögöles telken épült, szoba, konyhából állt. Hogyan lett ebből két önálló, különbejá- ratú lakás? Bizony, nem ment egyszerűen. Ügyészségi ren­delkezésre történt, rendőri se­gédlettel. Indoklás: megszüle­tett a gyermek, s az apa „ve­szélyeztette” környezetét. A leválasztás után nem sok­kal az apa a számára kijelölt konyhából elköltözött. A kony­ha az új háziúré lett, mert az apa eladta a házat. A szobá­ban lakó elvált feleség pici gyermekével ettől fogva nem érezhette magát otthon. Az új háziúr szerette volna, ha a szoba is felszabadul, s a töb­bi között a kúttól is eltiltotta az édesanyát. Az új tulajdo­nos és az immár lakóvá lett volt feleség között egyre rosz- szabbodott a helyzet. Az asz- szony a háztartáshoz, a gyer­mek ápolásához szükséges vi­zet kénytelen volt hol a szom­szédoktól, hol a messze levő gazdaság rútjáról hordani. 1966 telétől a múlt év augusz­tusáig tartott ez az állapot. Ekkor a volt feleség a telken — az 1480 négyszögöles tel­ken! — egy új kutat ásatott. Sérelmesnek találta ezt a há­ziúr és a bírósághoz fordult, birtokháborítási pert indított. A Monorl Járásbíróság előtt a tanúként meghallgatott volt férj elmondotta: — 1961-ben kötöttünk há­zasságot. Nem lett az igazi. Válni akartam. A gyerek? Igen, miatta választották le a lakást, mikor megszületett. A válóperben a bíróság megerő­sítette az asszonyt lakáshasz­nálati jogában, övé és a gye­reké lett a szoba. En elmen­tem! Aztán velük együtt el­adtam a házat. Az új háziúr, a felperes el­mondotta a bíróságon, hogy nem fizet a lakója! — Nem is szólítottam fel a lakbér fizetésére, azt akartam, hogy menjen el onnan lakni! Minden kapcsolatot megszün­tettem vele. Vizet sem adtam neki. Kérem a bíróságot, hogy az udvaron létesített kút azon­nali megszüntetését rendelje el. A bíróság a kérelemnek nem adott helyt. — Mivel az alperest a felpe­res eltiltotta a vízhasználattól, kénytelen volt az alperes új kutat létesíttetni. A víz első­rendű létfenntartási követel­mény. Az új kúttal az ingat­lan értéke nem szenvedett kárt. Az alperes birtokhábo­rítást nem követett el, az ál­tala lakott területen nem jog­cím nélkül, hanem — kiskorú gyermekével együtt — család­jogi alapon lakik. Az asszonyt a bíróság a kút megszüntetésére nem kötelez­te, az elmaradt lakbért azon­ban köteles a háziúrnak itoeg- fizetni. ^ Fekete Gizella POSTAFIOK 51. Hol kei! az c-lajkálylsajavíiást bejelenteni A Monor és Vidéke május 7-i számában Egy hétig ne főzzek? címmel cikk jelent meg. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a panaszos olajkályhá­ját három hétre javította meg szövetkezetünk, ebben azon­ban a panaszos is hibás. Ö maga nyilatkozta, hogy a hi­bát egyik monori részlegünk­ben jelentette be, s ezzel saj­nos rnafea is késleltette a ja­vítást. A Monor és Vidékében már többször jelent meg cikk, mely közölte, s más módon is a lakosság tudomására hoz­tuk, hogy a Mekalor olajkály­hák garanciális és garanciar időn túli javítását szövetkeze­tünk, a Monori Járási Szol­gáltató Ktsz, Gyömrő végzi, s a hibabejelentést is erre a címre kell eljuttatni szóban, vagy írásban. A hibát telefo­non is be lehet jelenteni, te­lefonszámunk: Gyömrő 44. Gyakran tapasztaljuk, hogy az olajkályha-tulajdonosok a hibát nem a helyes címen je­lentik be, s emiatt — kétség­telen — késhet a javítás. Ettől függetlenül is előfor­dulhat a részünkről késés, 6 a jogos panaszokat kénytele­nek vagyunk elismerni. Az olajkályha-tulajdonosok szá­ma egyre növekszik, a javí­tást végző szerelők száma ma már nem elegendő. Erőfeszíté­seket tettünk és teszünk a to­vábbiakban is, hogy az új fű­tési szezon kezdetére több sze­relőt állíthassunk be. Komoly lépéseket tettünk a jobb al­katrészellátásért is. Mindezek alapján hisszük, hogy a jogos panaszok megszűnnek. Fodor Mihály elnök „Nerc jártam én soha moziban..;’ Látogatás Szvitekéknél Tápiósápon Tápiósáp, faluszéle. Ven­dégmarasztaló homok. Amerre a szem ellát, mindenfelé dom­bok, s a dombokon sehol bo­kor, sehol fa. A fű kopott, fa­kózöld. Később, a nyári hő­ségben, a forró homokban még ezt a színét is elveszti, kiég. Odébb néhány kecske legel, hosszabb kötélre eresztve. Itt, a dombok tövében, a faluszélen laknak Szvitekék, őket keresem. Hat gyermeket neveltek fel, köztük a leg­idősebb volt Ádi, Szirtes Ádám. Szvitek nénit a nyárikony­hában látom, krumplit főz a malacoknak. A krumpligőz szagát elnyomja a Sütőben sülő, kelt tészta illata. Szvi­tek bácsi kis konyhai asztal mellett ül, újságot olvas. — Mi már sokszor elmond­tuk a 25—30 évvel ezelőtti idők eseményéit — mondja Szirtes Adám édesapja. — Pe­dig sokan, nagyon sokan vol­tak Sápon és az ország más részein is hasonlóan nehéz körülmények között élő csalá­dok. De én tudom, hogy ma­gát elsősorban a fiam, a szí­nész Ádám életútja érde­kelné. Bólintok._ — Kanászgyerek volt ő, mindennap itt hajtotta a csor­dát, nem messze, a dombok mögött. A közeibe érve a tü­lökkel jelzett, én meg a fe­leségem elkészítette kis elemózsiás csomagot fölkap­tam, és vittem neki... Na­gyon nehéz évek voltak azok ... Én sem dolgoztam, munkanélküli voltam. Alka­lomszerűen hordtam jómódú gazdáktól élelmet a pesti kuncsaftoknak. Egyszer kér­dezi tőlem egy pesti bőrdísz­műves, hogy nincs-e inas­nak vgló fiam ... Ujjaival láthatatlan vonala­kat rajzol az asztallapra. — Mit tehettem, elfogadtam az ajánlatot. Néhány nap múlva kölcsönkértem Ádám- nak egy kerékpárt, mentünk be Pestre. Hot így lett inas ... Szvitek néni hol a fazékról veszi le a födőt, hol a sütőbe néz. Megszólal. — Itthon mindig tanult, ol­vasott, meg úgy irkáit mint maga mostan. A MADISZ-ba járt szerepelni. Voltak a szín­darabbal Gyomron is! Valaki ott azt tanácsolta neki, olyan jól játszik, menjen el Pestre színésznek, most vesznek fel falusi fiatalokat... — Elmo­solyodik. — Persze mindezt azután tudtam meg csak, mi­után otthagyta a pesti kisipa­rost. — Egyszer újságolja nekem: bemegyek Pestre, valamit el kell intéznem — mondja Szvi­tek bácsi. — No jó, akkor én is bemegyek az ismerősökhöz. Hazajövünk, s csak akkor mondta a nagy újságot, hogy apukám, színész leszek. — Az apa arca elkomorodik, talán úgy; mint azon a húszegyné­hány évvel ezelőtti napon, s akkori szavát idézi: — Le­szel te bohóc! Mit gondolsz, egy ilyen szegény ember fia lehet csak úgy színész? Feleségére néz. Tekintetéből leolvasom, hogy az asszonyra bízza a történet folytatását. A közben megsült tésztából Szvitek néni néhányat tá­nyérra tesz, megkínál, asztal­hoz ül, ő folytatja. — A felvételi vizsgán a sa­ját versét mondta el, sikerrel. I Persze ez csak az első „rosta” volt, ahogyan ő emlegeti. Ké­sőbb a jellegzetes tájszólása miatt „húzták” meg. Sokan voltak hasonló helyzetben, de míg mások idegeskedtek, Ádám nyugodt volt. Azt hajto­gatta, van kapa, szerszám, nem leszek munka nélkül, munka mindig akad számom­ra ... . Rövid történeteket, anek­dotákat mesélnek nevetve. De a kedves arcról pillanatok alatt elhervad a mosoly, a fá­radt kéz könnyeket töröl. Az édesanya örömkönnyei. — Annyi nehéz év után éle­tem egyik legkedvesebb, so­ha nem felejthető emléke: a Talpalatnyi föld, ott a Vörös Csillag moziban. Nem jártam én soha moziban ... és most a fiam a főszereplő! Ha anya volt boldog, akkor én az vol­tam. A bemutatóra egy kosár rétest vittem. A két kedves öreg sok min­denről beszélt még. A 45 előt­ti idők milliónyi gondjáról, a felszabadulás utáni biztosabb mindennapokról, a másik öt gyermek emberré válásáról. És Ádámról, a színészfiúról. Aki gyakran haza-hazalátogat a tápiósápi dombok tövébe. Jandó István á « „MI BÚCSÚZUNK ÉS ELMEGYÜNK...“ * Száz méter szalag — Úriban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents