Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-10 / 135. szám
1371. JÜNIUS 10., CSÜTÖRTÖK ““sbftíriap 3 Szakszervezetek napirendjén a politikai oktatás és a továbbtanulás Propagandisták és pedagógusok részvételével, konferenciát tartott tegnap délelőtt a szakszervezetek megyei tanácsa a Közlekedési i Dolgozók Szakszervezetének Metró-klubjában. Sófalvi Zoltánná, az Si5J.1T titkára beszámolójában elmondta: az elmúlt időszakban a megyei szakszervezeti alapszervezetekben tartalmát és színvonalát tekintve is fejlődött a politikai oktatás, amely mind népszerűbb a dolgozók körében, s hatékony eszköze az eszmei, politikai ns- velőmunkának. Hasonló jó eredmények jellemzik a tehetséges munkás-paraszt származású gyerekek továbbtanulását elősegítő szakkörök tevékenységét: az elmúlt tanévben -több megyei iskola - I ban, 46 tanfolyam és szakkör keretében, összesen 750 tanulóval foglalkoztak ä pedagógusok. A konferencián — amelyen részt vett Hargitai Károly, a Pest megyei Tanács művelődésügyi . osztályánál! vezetője és Földes János, a megyei pártbizottság munkatársa — az SZMT és a szakmai megyebizottságok megjutalmazták a legjobb munkát végző propagandistákat és pedagógusokat. Megkezdődött az Intermetall- tanácskozás Budapesten szerdán megkezdődött az Intermetall Vas- kohászati Együttműködési Szervezet tanácsának 13. ülése. Ezen részt vesznek a tagországok — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió — küldöttségei. A tanácsülésen értékelik az Intermetall 1970. évi munkáját, és megtárgyalják különböző kohászati termelőkapacitások közös létesítésével kapcsolatos javaslatokat." BONYODALOM EGY VENDÉGLŐ KÖRÜL Zenés gondok Grálon — Na, ez nem valami szerencsés válogatás volt — olvassa mosolyogva Kiscsák Róberttá, a gyáli tanács vb-tit- kára az eléje tett listát. Ugyanis a szerkesztőség közel kilencven aláírással kapott levelet, amelyben a gyá- liak zenés kisvendéglőt kérnek. — Nézze csak, elnök elvtárs — fut végig az eléje tett névsoron. — Ezeket itt kitiltották a tizennyolcadik kerületi szórakozóhelyekről... Ez itt a részeges M. néni, a fiaival ... Ez és ez a család itt összeférhetetlenség miatt nyilvántartott ... Ezt az urat józanul még nem látták... Nahát, ez a bácsi itt községi szociális segélyből él... © ' Mindez nem változtat a tényen, hogy Gyálnak; az* óriási agglomerációs községnek nincs egyetlen étkezdéje, megfelelő zenés vendéglője. Az ócsai ÁFÉSZ az ősszel, az enyhén szólva kétesnek bélyegzett Otthon talponállót családias, megfelelő harmadosztályú kisvendéglővé kívánta átalakítani. Pénzt áldoztak, tataroztak, s egy meglepően jó külsejű, kerthelyiséges éttermet teremtettek a régi helyén. A vendéglő vezetésére fiatal, mozgékony szakembert állítottak. Az októberi nyitás után még voltak hangos jelenetek, bár ők ma is igyekeznek mindent megtenni a konszolidálásra. Azonban a törzsvendégeket, a jó fogyasztókat nem tilthatják ki — talán nem is nagyon akarják. Május elején a vendéglő vezetője kérvényt adott be a községi tanácshoz, hogy szeretnének esténként zenét is szolgáltatni. Megérkezett a zenekar, napi tízezer forintra emelkedett a bevétel. A tanács kereskedelmi előadója azonban visszaadta a kérvényt: csak rendőrségi beleegyezéssel fogadhatja el. A rendőrségnek más volt a véleménye. Gyál tizenkétezer lakosa meglehetősen vegyes összetételű. A zenés szórakozóhely mágnesként vonzza a botrányokozókat, a verekedőket. Volt már rá példa, éppen Gyálon, csúnya tömegverekedés egy másik, akkor még zenés szórakozóhelyen. © — így állnak most a dolgok *— fűzi tovább a szót Domna- nits Ferenc tanácselnök. — A rendőrség okait teljesen megértjük, mégis szeretnénk, ha valami elfogadható hely állna a lakosság rendelkezésére. Az Otthon és vezetői ellen egyébként semmi kifogásunk. Javasoltuk már Dobrovolni Sándornak, az Ócsa és Vidéke ÁFÉSZ vezetőjének, alakítsák át az Otthont, legyen teljesen különálló sön lésük s a másik helyiség terítékes vendéglő, ahol esténként zenét Is adhatnának. Akkor a zárórát is meghosszabbíthatnánk este nyolc helyett tízig, ünnepen, hétvégén tizenegyig. © — Mit szólnak a tanács feltételeihez? — kérdem Rozsár Gábort és Veklyuk Gábort, a vendéglő és az amelleti presz- szó vezetőit. — Teljesen egyetértünk.— Maradt itt a házban egy albérlő a régi háztulajdonos halála után, de sem lakbért, se villanydíjat nem fizet. Már bíróság előtt volt az ügy. Ha végre kitehetnénk — lakást is I 1. Kazbeket szívunk, gyenge aromájú, hosszú szárú cigarettát. Tizenkét kopejkáért adják a kantinban, ez az egyik legkeresettebb árucikk az oázisban. A cigarettaszívás lassú művelete jelenleg az egyetlen tevékenység, amihez a tikkasztó hőségben még kedvünk van. — Mintha egy meleg kályhában állnánk — jellemzi a helyzetet K. őrnagy, és zsebében újabb zsebkendőt keres, ami errefelé jobbára csak homloktörlés céljára szolgál. Az oázis szálén álló ház erkélyéről a látóhatárig csupán tenyérnyi területet foghat be a szem az előttünk száz és száz kilométerre húzódó homoktengerből. A ház előtt még megpihenhet a tekintet néhány fa zöld lombján, aztán egy aszfaltúton túl már csak néhány centiméter magasságra zsugorodik a homokdombok oldalán megkapaszkodó gyér növényzet. Sivatag. Kietlen, különös világ. Végtelensége a szabadság és a magány érzetét egyszerre kelti a szemlélőben. Tiszta kék az ég, ömlik a napfény. A délutáni sugarakat vakítva verik vissza a messzeségbe vesző vöröses színű homokdűnék. A hőmérő jelzőszála a 43. fokon áll. Hosszú volt az út Magyar- országról idáig. A kilométereket ezrekben számoltuk a vonaton, a Szovjetunió e távoli vidékére siető, csattogó kerekű szállodánkban. Hosszú volt az út, de jó alkalom arra, hogy megismerkedjünk azokkal, akiknek nyomába szegődtünk. Úti társaink: légvédelmi rakétás aladnánk —, ott rendeznénk be a presszót, a presszó helyén alakítanánk ki a kért söntést. Akkor gondoskodhatnánk az éttermi közönség szelektálá- sáróL Addig azonban? ★ A kérdés teljesen jogos. Adott a nagy falu, amiben itt-ott van egy-egy cukrászda, talponálló. Művelődési ház nincs. Szorgalmas, becsületes emberek ezrei, dolgozó fiatalok nem találnak helyben egyetlen kultúrált szórakozóhelyet sem. Végeredményben ők bűnhődnek a falu huligánegységek katonái. Rohant a vonat, az ablakok előtt elszaladtak a tájak, s a hamar született barátságok oldott légkörében, a szüntelenül főtt teák mellett, éjszakákba nyúltak a beszélgetések. Kevéssé Ismert, zárt világ a ra- kétásoké. Emlékek, élmények nemigen fűződnek hozzájuk: díszszemlék parádés felvonulásai csak sejtetni engedik, milyen apparátus, milyen eszközök birtokában működnek, az ország légvédelmi rendszerének fontos részeként. Beszélgettünk tisztekkel, akilk hosszú évek tanulása után, kemény szolgálatban edződve lettek elismert szakemberei e félelmetes hatású haditechnikának. Beszélgettünk diplomásokkal, akikben egy percre sem vetődött fel a „vidékre nem megyek” gondolata: ott vállalnak szolgálatot, ahová a parancs szólít, s mindenüvé követi őket a család. — Mi vagyunk a láthatatlan légió — jegyezte meg egy alezredes. Tréfásan mondta, de nem ok nélkül. Munkahelyeik, távol lakott területektől, rejtve maradnak az idegen előtt. S ezeken a munkahelyeken éjjel és nappal műszerek szemeivel” figyelik országunk légterét. Állandó harckészültségben, csak másodpercekben mérhető idő alatt „élesítve” ezüst színű, karcsú testű fegyvereiket, betolakodók, támadók ellen, védelemre készen. „ S beszélgettünk sorkatonákkal. Másfél éve vagy csak néhány hónapja bevonult huszonévesekkel, munkára és mókára mindig kész srácokkal. A szolgálat alatt nem tanuljál miatt. Komáromi Magda A DCM TAPASZTALATAINAK FELHASZNÁLÁSÁVAL épül a cementprogram második nagy állomása Szerelik a bercmendi cementgyár forgókemencéit. (Erb János felv.) Csaknem három esztendeje már, hogy a Dél-Dunántúl valamikor legeldugottabbnaik tekintett térségében; a beremend—nagyharsány—kis- tapolcai háromszögben nagyszabású munkálatok kezdődtek el. Akik járatosak a ml Dunakanyarunkban, azoknak ismerős kép tárol most e vidéken szemük elé, hiszen ugyanannak a jelentős programnak az új állomásáról van szó, amelynek első szülötteként Vácott létrejött a Dunai Cement- és Mészmű. Most itt, a Gazdasági Bizottságnak a hazai építőanyag- és azon belül a cementipar fejlesztéséről szóló döntése értelmében épül az új gyáróriás, a Beremendi Cementművek. A DCM után a BCM, hogy végül is e hosszú Időre meghatározott cementprogram majd a hejőcsabai cementgyárak megépítésével teljesedjék igazán ki. Fo!/amatos program Keil-e magyarázni é program jelentőségét, amikor az egyik legközismertebb probléma az immár krónikus cementhiány nemcsak hazánkban, hanem a legfejlettebb országokban is? Közismert az is, hogy előfordult: a beruházások egy jelentős részét éppen a cenak kevesebbet, mint egy iskolában, s a laikusnak nehezen áttekinthető, bonyolult technika kezelése, számukra ezernyi pontosan beidegzett mozdulat. „Néha nem árt egy kicsit fegyelmezni őket — mondta egyik parancsnokuk —, de ha munkáról van szó, olyanok, mint az ördögök.. Legendákat mesélnek ezekről a fiúkról. Egyszer előadást tartottak egy laktanya. kultúrtermében, amikor megszólalt a gyakorlatra riasztó sziréna. A civil előadó be akarta fejezni a már megkezdett mondatot. De nem volt kinek. A mondat végére a zsúfolt terem, üresen kongott, s csak egy-két ablaküveg cserepei jelezték, az ajtón kívül hol találtak még gyors „vészkijáratot” a rakétaállásokhoz rohanó fiúit. Egy tizedes mesélte: szabadsága alatt otthonában szundikált, amikor ágya mellett megszólalt a vekker. Felugrott — és nekiment a falnak. Abba az irányba szokott ugyanis leugrani az emeletes ágyáról, ha a körletben felberreg a riasztócsengő ... Rakétásnak lenni — életmód. De bármiről, is beszélgettünk, a szavaik vonala visszavisszakanyarodott úti célunkhoz. Gyakorlat a sivatagban. Két alegység tisztikarának, sorkatonáinak gyakorlata a technika kezeléséből, „néma lövészetből”. S egy rendkívüli feladat, amely a mi országunk kis területén nem, csak e távoli hatalmas területen, szovjet vendéglátók segítségével bonyolítható le. Rakéta-éleslö- vészet — robötpilótás célgépekre ... Délután van, 43 fok. A sivatag ölelésében zöldellő oázison, a fák árnyékába húzódó házakban elhelyezkedett a magyar csapat. A távolban lokátorok forgatják antenna- fejüket, ott húzódnák a rakétaállások, katonáink holnapi gyakorlóhelyei. Erkélyszomszédomnak, K. őrnagynak is, áld egyébként a monori járás egyik községében lakik, s régi előfizetője lapunknak. Nagy a sivatag, de kicsi a világ — nyugtázzuk, s megiszunk egy forró teát, amit a figyelmes hadtápfőnök küldött — hűsítőnek. Szitnyai Jenő (Folytatása következik.) menthiány következtében nem tudtak átadni. Sürgetően fontos népgazdasági érdek tehát a cementprogram mielőbbi megvalósítása, a DCM utáni második lépcső, a BCM felépítése. De vajon pusztán csak soron- következő állomásról van-e szó vagy a BCM csakugyan bizonyos mértékig közvetlen folytatása is Pest megye egyik ipari büszkeségének, a DCM- nek? s Ismét összejöttek Erre a kérdésre is feleletet kaptunk a minap a beremendi építkezések színhelyén^ ahol az ország valamennyi megyei napilapjának vezetői sajtótájékoztatón ismerkedtek a IV. ötéves terv e kiemelt beruházásával. A létesülő gyár vezetői: Szikszai Tibor igazgató, Martin Antal műszaki igazgató- helyettes, Anfirejkó Gyula termelési főmérnök és mások vezették végig az impozáns látványt nyújtó építkezés, területén, amelyen a gyár — kőbánya nélkül — mintegy negyven hektárnyi területet foglal majd el. Az előbbi kérdésre elmondották, hogy a beremendi tervezésnek, illetve a beruházás vitelének magja gyakorlatban a DCM-ben alakult ki. — Az a szakembergárda — mondotta Martin Antal —, amely a DCM kivitelezésén, üzembe helyezésén dolgozott, tulajdonképpen szétszóródott és különböző vállalatoknál helyezkedett el. Amikor azonban a beremendi munkálatok megkezdődtek, ismét összejött, s jelenleg is az ott nagy tapasztalatot szerzett szakemberek képezik itt a gerincet. Ennek részben személyi magyarázata is van. A DCM építkezésének egykori kormánybiztosa, dr. Talabér József most a Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézet (SZ1KKTI) igazgatója, s ez az intézet bonyolítja a beruházást Beremen- den mint generáltervező. Így az igazgatónak szívügye volt, hogy összeszedje kipróbált szakembereit, akik most kiválóan hasznosítják a DCM tapasztalatait. A sok-sok jó, de a rossz tapasztalat tanulságait is. Évi J,1 millió tonna A munka nehezén már túl vannak, hiszen az első esztendő volt a legnehezebb. Most már befejeződött a felvonulás, kiépültek a közművek, a gyár- terület bekapcsolódott az országos közlekedési hálózatba, megépült a nagyharsány—kis- tapolcai út, illetve a Villány— kistapolcái vasút, amely az egyetlen új vasútszakasz hazánkban az utolsó évtizedben. Már 1969 végére elkészült a leendő gyár valamennyi végleges épületének az alapozása is, s az idei esztendőre már igazi látványosságokkal találkozhat a látogató. Megcsodáltuk mi is a hatalmas silókat, tároló- és gyártócsarnokokat, s széttekintettünk a megváltozott táj képén, a néhány év előtti gabona- és kukoricatáblák helyén „betongyökereket” eresztett épületsokaságon a gyár legmagasabb objektumának, a 67 és fél méter magas hőkicserélő toronynak a tetejéről. A magasból talán még szembetűnőbb az itt folyó hatalmas munka, amelynek eredményeként a felépülő BCM teljes termelési kapacitással 1,1 millió tonna cementet ad majd évente népgazdaságunknak. Másfél , ezer építő- és szerelőmunkás dolgozik most, s már megkezdődött a termeléshez szükséges munkáslétszám biztosítása is a környező községekből. Vasúti megállót helyeztek át, autóbuszvonalat hosszabbítanák meg, sőt új lakásokat építenek. (Beremen- den' 140, Siklóson 210) mindennek érdekében. A gyárépítés sikerét ötven magyar vállalat segíti elő, s a nemzetközi kooperációban szovjet, NDK-, csehszlovák, lengyel, NSZK-, francia berendezéseket építenek a nagy gyáróriásba. Egy évvei hamarabb Megkapó a fentről látott kép, amelynek mozgalmasságában mindez megmutatkozik. De az igazi mozgatóerőt csak közvetlen közelről lehet megismerni. A gyár építőit: a munkást, a technikust, a mérnököt, a sokféle szakembert. Akik összességükben és kü- lön-külön is szívükön viselik, hogy e nagy anyagi és fizikai, szellemi energiát igénylő vállalkozás mihamarabb meghozza a gyümölcsét. Ezért megértéssel fogadták az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium kezdeményezését, hogy tegyék lehetővé: a gyár mielőbb megkezdhesse a termelést. Az eredeti határidő 1973. június 30. volt, s azt vállalták, hogy 1972. április 5-én már munkához láthat az első gyártósor, a második pedig 1972. augusztus 21-én. A vállalkozás az eddigiekben sikerrel kecsegtet, és akkor ezzel 1972—1973-ban 450 ezer tonnával több cementet adhatnak majd a népgazdaságnak. Ez már csak azért sem lebecsülendő, mert a IV. ötéves terv beruházási programjában már több olyan létesítmény szerepel, amelyet az itt készülő cementtel kell megvalósítani. S akkor új családi otthonok, új üzemek, munkahelyek gyorsabban magasodó falai is jelzik majd a megértő, odaadó munka dicséretét. L. Z.
