Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-11 / 109. szám

rési NEC '&fíi*lap 19*1. MÁJUS 11., KEDD Az éter hullámain Üj, korszerű URH adó-vevő berendezéssel látta el a Nagy­kőrösi Konzervgyár törteli előkészítő telepét. Ez a fontos készülék, amely igen költséges, közvetlen és állandó kapcsola­tot teremt a gyár és az előké­szítő között. Működésével a szállítmányok indulásának-ér­kezésének pontosságát, az uta­sítások, híradások közlését megoldják: szinte eltűnnek a kilométerek a gyár és a telep­hely között. Az URH-készülék szezon kezdetétől már teljesíti feladatát. Mi kell a jó étvágyhoz r Országjáró gyermekkórus Bár a Magyar Rádió Gyer­mekkórusa már megtartotta szokásos évzáró hangverse­nyét, mégsem ért véget szá­mukra a munka. Most készültek el a követke­ző hetekre a vendégjátékter­vek, s ugyanakkor még szá­mos rádiósfelvétel is hátravan. A nyári program az évszak jellegéhez igazodva oldottabb, színesebb lesz. Érdekes rádiós premierre is sor kerül a kórus közreműkö­désével a Musica Rinata soro­zatban. A közelmúltban Sop­ronban bukkantak rá a 18. szá­zadi osztrák származású zene­szerző, Rauch eddig elveszett­nek hitt madrigáljaira, smost ezek közül néhányat műsorára tűz az együttes. A mintegy százfőnyi együt­tes a közeljövőben országjáró turnéra indul. — Víztisztítás. A Fővárosi Tanács Közmű Igazgatósága tájékoztatása szerint 15 éves távlati tervet dolgoztak ki a pesterzsébeti szennyvíztisztí­tó telep korszerűsítésére. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Ráckevei (Soroksári-Duna- vizét kevesebb szennyezés éri a jövőben. ... Egy kiadós délelőtti me­zei munka a tóalmási határ­ban, házi füstölésű ízes szalon­na, fehér bélű kenyér, no meg egy kanna friss víz, hiszen asszonynépről van szó. Foto: Gárdos Tizennyolc kiállítás öt hónap alatt A kulturális események gazdag tára Vácott A képzőművészeti élet nagy fellendülése tapasztalható Vá­cott az utóbbi években, mely különösen az új kiállítási ter­mek megnyitásával vált egyre színvonalasabbá. A görögtemplom, most már városi kiállítóterem, különle­ges hangulatot árasztó falai­val egy csapásra meghódította a tárlatok kedvelőit, a váci és a fővárosi művészeket. A Duna műhely alkotócsoport tagjain kívül az elmúlt nyá­ron három Munkácsy-díjas művész: Kucs Béla, Raszler Károly-és Stettner Béla mu­tatkozott be önálló anyaggal, s általuk számos neves művész ismerte még — és szólt elisme­réssel — a görögtemplomi ki­állításokról. Az idén először a Derkovits- díjas festőművész, Cs. Nagy András egyéni tárlatát láthat­juk, majd őt a Francia foto- klubok szalonja című fotóki­állítás követi. Ezután ismét három festőművész, Fabók Gyula és Mizser Pál, majd a Munkácsy-díjas Konfár Gyula festőművész következik. Az utolsó nyári hónapban kerül sor a Duna műhely alkotócso­port ez évi kiállítására, me­lyet ismét egy Munkácsy-díjas művész, a jellegzetes népi motívumokat alkalmazó Cso- hány Kálmán grafikus kiállí­tása követ. Az utolsó tárlatra — a hódmezővásárhelyi alko­tócsoportéra — már az őszi hónapokban kerül sor. A Cifra-kerti kiállítóterem­ben a múlt évben szervezett Váci képtár állandó tárlatát láthatták az érdeklődők. Ez évben, kellemes meglepetés­ként, egy egészen új képzőmű­vészeti társulás, a Váci képző­művészek alkotócsoportja mu­tatta be közös anyagát — nagy sikerrel. Májustól ismét a váci és fővárosi művészek adományaiból összeállított Váci képtár látható, két hóna­pig. Ezután Gebora László festőművész jelentkezik önálló anyaggal, majd a váci művé­szek doyen ja — Végh Dezső festőművész — gyűjteményes kiállításával zár a Cifra-kerti évad. A művelődési központban májusban két kiállítás is lesz. Először a képzőművészeti szakkör mutatja be munkáit, melyet egy közhasznú ismere­teket szolgáló kozmetikai­vegyipari kiállítás követ. A múzeum május végén kez­di kiállításait. Elsőnek Gyime- si Sándor váci fotós anyagát mutatja be. Ezt követi a 125 éves a magyar vasút című ki­állítás, melyet a vasutasnap alkalmából a Közlekedési Múzeummal közösen rendez­nek. A nyár végén kerül sor lglay József festőművész be­mutatkozására, majd Hídvégi Valéria kerámia- és textil­munkái várják a látogatókat. Befejezésül a múzeumi hónap alkalmából rendezik az év utolsó kiállítását a váci mú­zeum új munkásmozgalmi gyűjtéséből. E zsúfoltnak tűnő progra­mot öt hónap alatt láthatják a látogatók. Az Idegenforgalmi Hivatal a nyár minden napjá­ra vonzó kulturális programot kínál a városba érkezőknek. Kismartoni Ferenc Vác Pest megyei minták Ahányban a kulturális na­pok alkalmából május 16-án kézimunka-kiállítás nyílik. A kiállítás anyagát a művelődési ház négy kézimunka-szakköré­nek munkáiból válogatták ösz- sze, és eredeti, népirajzi gyűj­tésanyaggal egészítik ki. A szakkörök tagjai a kiállításra készült tárgyak mintáit Tú­rán, Galgahévízen, Aszódon és a ceglédi Kossuth Múzeum­ban tett látogatásuk alkalmá­val gyűjtötték. PíLISSZ E NTLÁSZ LO Nyilvános főpróba a várnai kórusverseny előtt Vasárnap délután Pilisszent- lászlón vendégszerepeit a KISZ Központi Művészegyüt­tesének Központi Kórusa. Tag­jai sorában több Pest megyei — váci, monori — énekest ta­lálunk. Fehér Gyula, a pilis- szentlászlói művelődési ház igazgatója is a kórusban éne­kel évek óta. Az ő meghívá­sára érkezett' az együttes a községbe. Kenesei István, a kórusveze­tőség egyik tagja köszöntötte a vendéglátókat. Elmondta, hogy május 11-én, kedden Bulgáriába indulnak és részt vesznek Várnában egy nem­zetközi dalosfesztiválon. Ez a vendégszereplés tulajdonkép­pen nyilvános főpróba, mert bemutatják a bulgáriai feszti­válon előadásra kerülő teljes versenyműsorukat. Ezután Lantos Rezső Liszt­díjas karnagy — a kórus ala­pítója, vezetője — elvezényel te a klasszikus és modern kő rusművekből, népdalfeldolgo­zásokból álló műsort. Pilisszántó közönsége nagy tapssal köszönte meg a válto­zatos, szép programot, majd megvendégelte a kórus vezető­it és tagjait. Papp Rezső Vendégművészek Májusban folytatódik a vi­lágjáró vendégművészek fellé­pése Budapest dalszínházai­ban. A sort Gisella Schröter, a berlini Deutsche Staatsoper magánénekese nyitja meg, aki a Rózsalovagban Octavia sze­repében mutatkozik be május 14-én. Kónya Sándor Cavara- dossit énekli a Toscában má­jus 16-án. A hónap, s egyben az évad kimagasló művészi eseményét ígéri Grace Bumb ry amerikai néger művésznő vendégfellépése: május 18-án és 21-én. Ismét Budapesten szerepel Peter Schreier kama­raénekes, a berlini Staatsoper nemzeti díjas művésze. Az Operaház művészei is számos külföldi meghívásnak tesznek eleget május hátralevő hetei ben. Tanuló munkás KORMÁNYHATÁROZA T A TO\ÁBBKÉPZÉSRÖL NEM NEHEZ MEGJÓSOL­NI, hogy e számmal — 1014/1971. — jelölt kormány- döntéssel az elkövetKező hó­napokban, években elég sok­szor találkozunk majd. Olva­sunk róla az újságokban, szó­ba kerül értekezleteken, a vállalatokat új intézkedésekre serkenti, és előbb vagy utóbb minden szakmunkás fel­keli hogy tegye önmagának a kérdést: hogyan akarja to­vábbfejleszteni ismereteit?... Ez a határozat ugyanis a mun­kások továbbképzése fejleszté­sének általános elveivel fog­lalkozik. Az élet mai és holnapi kö­vetelményei sugallták ezt az elhatározást is. A munkaerő­utánpótlás eddigi forrásai „be­dugultak”, a mezőgazdaság ma már inkább „visszacsábít”, semhogy jelentékeny számban munkáskezet adna, az asszo­nyok nagy többsége szintén dolgozik — marad tehát mint kiapadhatatlan tartalék a rendelkezésre álló munkaerő „megváltoztatása”. A TECHNIKAI-TUDOMÁ­NYOS FORRADALOM általá­nos „haladási sebességét” fő­leg a munkások határozzák meg. A század szimbóluma: a gyorsaság, nem csupán a szü­lető tudományos eredmények növekvő számával mérhető, legalább ilyen lényeges felté­tele a haladásnak az új mű­szaki gondolatok, ismeretek elsajátításának, alkalmazásá­nak „sebessége” is. Ahogy ma már nem elégszünk meg azzal, hogy úgy éljünk, olyan igé­nyeink legy enek, mint apáink­nak voltak; ugyanez jelentke­zik a „tartozik” oldalon is, mert a magasabb követelése­kért többet és mást is kell ad­ni. Az egyszer megszerzett szakmai, tudás ma már nem jogosít fel arra, hogy annak a kamataiból egy életen át gond­talanul megélhessünk. A mér­nökök tudását — így mondják mindenütt — 10—15 éven be­lül fel kell frissíteni, mert el­avul; a modern szakmunkásra ugyanez mondható el!... A technika tempója, az új mód­szerek bevezetése, a nagy tu­dású gépek sokasága — mind­mind többet vár a mellette dolgozó embertől. Ezért tartja lényegesnek az Í014-es határo­zat, hogy a munkások tudásu­kat „bizonyos időszakonként felfrissítsék, korszerűsítsék, el­sajátítsák a különböző speciá­lis munkakörök hatékony el­látásához szükséges új ismere­teket. megszerezzék, illetve bővítsék a társadalmi, gazda­sági kérdésekben való jártas­ságukhoz szükséges politikai és általános alapműveltséget”. GAZDAG PROGRAM; de mondhatnánk így is: kénysze­rítő program, mert csakis munkásaink tudására, ismere­tére lehet alapozni a holnap technikáját, elképzeléseit. Mindez természetesen nem csupán a szakmunkástól köve­tel többet, hanem a vállalatok vezetőitől is. A határozat ugyanis félreérthetetlenül ki­mondja, hogy „a továbbképzés megszervezéséről, a feltételek biztosításáról elsősorban a vállalatoknak kell gondoskod­niuk”. Érdeke is a vállalatoknak, hogy erről gondoskodjanak. Hiszen nem csupán gazdasági­lag kell megalapozni egy-egy új beruházást, nem csupán a deviza után kell rohangálni, hogy a modern géphez hozzá­jussanak, nem csupán jó erős betonalap kell az új berende­zéshez, legalább ennyire fon­tos az ott tevékenykedő embe­rekkel is megismertetni az újat, felkészíteni őket méltó „fogadására”. Érdemes azt is felvetni — bár az 1014-essel még csak most ismerkedünk —, hogy a szakmai továbbképzést jó len­ne „beépíteni” oktatási rend­szerünkbe, mert ennek a szer­vezeti formái is meghatároz­hatják a gyakorlati eredmé­nyeket! Azzal a legtermésze­tesebb tudattal lépjenek ki a tanintézet, az iskola kapuin a fiatalok, hogy oda a legfris­sebb ismeretek elsajátítása vé­gett újból és-újboF visszatér­nek. HA VALAKI MA az átla­gosnál jobban akar élni, ak­kor az átlagosnál nagyobb szakmai ismerettel, jobban is kell dolgoznia. Ezt szolgálja a maga módján az 1014-es ha­tározat, amely sürget is, hiszen — mint kimondja: „úgy keli intézkedni, hogy az új alapok­ra fektetett továbbképzés az 1972. év folyamán megkez­dődhessen". Bán János A LEGNEHEZEBB ÜTKÖZET A hogy kitekintett a kánlelőnyí­láson, megmagyarázhatatlan mámor lett rajta úrrá. Áz övétől jobbra tankok tucatjai indultak tá­madásra. Pillanatra végigtekintett rajtuk, s büszkeség töltötte el. És mérhetetlen harci vágy. Csak félelem nem. Ezt fokról fokra kiirtotta ma­gából. Akkor kezdte, amikör a néme­tek, a megnemtámadási szerződés el­lenére, hitszegő módon betörtek ha­zájába. Miután átesett az első üt­közet tűzkeresztségén, többé már nem félt. S azóta hányszor csapott össze velük. És mindig ő került ki győz­tesen. Talán azért, mert megvetette a halált. S azért nem félt a halál­tól, mert szívében engesztelhetetlen gyűlölet izzobt a fasisztákkal szem­ben, akik városokat, falvakat tettek a földdel egyenlővé, honfitársainak tíz- és százezreit pusztították el. — Tűz! — vezényelte lövegkeze­lőjének, s már csak arra gondolt, hogy ízzé-porrá zúzza az övével szemben támadó német tankot a benne levőkkel együtt. Amott távolban füstölög is már egy, kettő, a harmadik pedig láncát ve­szítve úgy forog egy helyben, akár az eb, amelynek doronggal leverték a derekát. Szovjet tank is harckép­telenné vált? Igen, sajnos, egy meg­torpant a felkavart hómezőn. Azért az egyért is! Ahelyett is! A motor felbőgött, s ő, a had­nagy parancsnok, pillanatnyi rémülettel rádöbbent, hogy a feléje robogó német tankot már nem lö­vetheti ki. Elfogyott a lőszer. Azon meg, úgy látszik, nem lehet a löveg csövét lejjebb irányítani, mert az ő tankja mögött egyre távolabb csa­pódnak be a magas röppályájú löve­dékek. Tétovázásnak nincs helye. „Ha az ellenség nem adja meg magát, meg kell semmisíteni” — villant át agyán legkedvesebb írójának, Gorkijnak in­elme, és elhangzott rövid parancsa: „Neki a tanknak!” Eles csattanást hallott, a fején ke­mény ütést érzett, s mintha feneket­len mélységbe zuhant volna. Aztán csökkent a zuhanás sebbessége, s egyre élesebb fájdalmat okozó hő­ség borította be a hátát, nyakát. Egyszerre világosság ömlött rá, s már tisztában volt vele, kik, s miért hempergetik az égő tank fényétől furcsán csillogó hóban. Társai men­tették ki az acélpokolból, s ni, ki­húzták és a tüzet oltó hóba nyom­kodják a szintén kigyulladt német tank égő katonáit is. Parancsnokuk, rangjelzéséről meg­ismerte, hasonlóképp hadnagy, kor­mosán, behunyt szemmel ott feküdt mellette. Meg sem moccant Csak arcizmai rándultak meg néha az égés okozta fájdalomtól. És a mind tá­volabbi ütközet morájában többször ezt a szót suttogta hol elhalóan, hol hangosabban: „Mutti...! Muttiii!” A szovjet hadnagy jól tudott né­metül, értette hát, hogy az anyját emlegeti sebeinek lázában. S egy­szeriben maga előtt látta az ő édes­anyját, a korán özvegységre jutott kisvárosi tanítónőt, ahogy a pálya­udvaron a nyakát átfonva, könnyes szemmel búcsúztatja: „Vigyázz ma­gadra. kisfiam ... !” Lehet, hogy ezt a németet is így búcsúztatta szü­lője?! Elvesztette eszméletét. Parasztház tágas szobájában tért magához. Meghökkent: a szomszéd ágyon a német hadnagy feküdt. Szót sem szólt, de most nyitva volt a sze­me. Kitartóan bámulta a gerendá­kat. A mikor néhány nap múlva a vá­rosba szállították őket, kérte a látogatóba érkezett ezredparancs­nokát: tegye lehetővé, hogy egy kór­házi szobába kerüljön a sebesült né­met tiszttel. Igaz, a hadifoglyok szá­mára külön lágerkórházat rendez­tek be, de ez esetben tegyenek ki­vételt. Hadd gyakorolja a német nyelvet. Pedig nem ez volt kérésének oka. Az igazi okot azonban nem tudta volna pontosabban megmagyarázni. Csak érezte, így kell tennie. Kérését teljesítették. Sokáig töp­rengett, miért és hogyan bírja szó­lásra ellenségét? De vajon a német hadnagy ellen­ség-e még? Hiszen harcképtelen. Nem, az ember nemcsak akkor el­lenség, ha fegyver van a kezében, s nem akkor válik ellenséggé, ami­kor fegyvert fog, hogy mások éle­tére törjön. Már előbb. A szívében válik először azzá, s abban marad továbbra is annak ... Pedig anya szüli az ellenséget is. Ez a német is az édesanyját emlegeti még most is, ha lázálmában félrebeszél. De miért lett fasiszta... ? És 6, a szovjet tiszt, ha Németországban születik, ott nevelik az iskolában, a fasiszta ifjúsági szerevezetben. a hadsereg­nél, — mi lett volna .. ? És meg­fordítva? Ha a németet szovjet anya hozza a világra, s a pionír­csapatban, majd a Komszomolban, végül a Vörös Hadseregben neve­lik? Nehéz kérdések. „... ha nem ad­ja meg magát, meg kell semmisí­teni”. Védtelen, tehát annyi, mint­ha megadta volna magát... És to­vább mi lesz? A választ az orvosok, ápolónők magatartásából tanulta meg a szov­jet hadnagy. Olyan odaadással ke­zelték, gyógyították, a németet, mint bármelyik sebesült honfitár­sunkat. Hogy megmentsék az élet­nek. A fizikumát... A lelkét is meg kell menteni! A szívében la­kozó ellenség megsemmisítésével kell 'megmenteni. A gárdaezredes, akinek feszes tartása most is, és amíg csak él, elárulja, hogy a hátán súlyos mű­téttel pótolták a leégett bőrt, ezzel fejezi be emlékezését: — Számos tankcsatában részt vet­tem sebesülésem előtt és után is. Mindegyik könnyebb volt azonban, mint azok az eszmecserék, me­lyeket a német hadnaggyal foly­tattam. Miután beszédbe elegyedett velem, minduntalan órákig tartó elvi „tankcsatákat” vívtunk. Meg volt győződve a nemzeti szocializ­mus üdvözítő voltáról, számos ér­vet felsorakoztatott mellette. De ki­tartóan, türelmesen „bombáztam” a kommunizmus eszméivel, s — négy hónap alatt győztem. Akkor értettem meg igazán, hogy a mi eszménk előbb-utóbb mindenütt és mindenkiben győzedelmeskedik. Az ötödik hónapban már karon­fogva sétálgattunk a kórház kert­jében. S amikor újból visszamen­tem a frontra, a Kárpátok tájéká­ra, ő pedig antifasiszta iskolára kérte magát, így búcsúztatott: „Kedves Alekszej! Nagyon vigyázz magadra!” S tudja továris, jelenleg mi az én megégett hadnagyom? A Német Demokratikus Köztársaságban a legaktívabb békeharcosok egyike. Tarján István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents