Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-01 / 102. szám

r

NEC)

1971. MÁJUS 1.. SZOMBAT

kJí trlatp

Folytatandó

és folytatható hagyomány

BESZÉLGETÉS DARVAS JÓZSEFFEL, AZ \ÍRÓSZÖVETSÉG ELNÖKÉVEL

Tegnap este mutatta be a Madách Színház Darvas József „A térképen nem található” című drámáját Lengyel György rendezésében, a vendégként fellépő Szirtes Adámmal és Koltai Jánossal, Balázsovits Lajossal, Némethy Ferenccel, Lőte Attilával, Dózsa Lászlóval a főbb szerepekben. Ez alkalomból közöljük a Kossuth-díjas írónak, a Magyar írók Szövetsége elnökének a Pest megyei Hírlap számára adott interjúját.

Szívügyem ez a két éve Miskolcon eljátszott fi portdráma: A térképen nem található — mondja az író, amikor budai otthonában felkeressük. — Ezért vállalkoztam arra, hogy a fővárosi bemutató előtt átdolgozzam, mintegy a hagyo- máijyosabb építkezésű dráma felé tolva konstrukcióját, s árnyaltabbá, plasztikusabbá formálva a játék különböző figuráinak jellemét

Most játsszák Miskolcon Darvas József legújabb színpadi művét, a Pitypangot, mely vígjátéki elemekben bővelkedik.

— Hogyan történt ez a hangváltás, miként illeszkedik a Pitypang a megszokott dar vasi drámaképbe?

— Én azt hiszem, hogy teljes mértékben munkásságom korábbi vonalába illik a mű, annak ellenére, hogy szatirikus hangvételű. Égető mai kérdéseket elemez, miként A térképen nem található is. Életünk sok fonákságát, a korrupciót, a sógor-komaság összeszövődé- seit tárja fel, és még sok minden dolgot, ami torzítja, roncsolja a szocialista közmorált« Egy termelőszövetkezetben játszódik a vígjáték, ahol a közvetlen vezetők és az őket irányító fölsőség a csődből valamiféle manipulációs módon próbál kimászni, lehetőleg leplezve a csőd igazi okát... Hallatlanul fontos témának érzem én a Pitypangot, ha tetszik: eddigi drámáim egyenes folytatásának. Persze, más a stílusa, hangja, mert vígjáték. Életem első ilyen próbálkozása, minden olyan gyöngéjével együtt amely az első nekirugaszkodással szokott járni.

— Ügy hallottuk, könyvet készül írni a népi írók mozgalmáról?

— Egy kicsit adósságnak érzem ezt a munkát sőt azt merem mondani, hogy tulajdonképpen Veres Péter hagyatkozását teljesítem, ha elvégzem. Az utóbbi években ő többször beszélt nekem arról, hogy valójában megíratlan a mozgalom, bár több oldalról nekifogtak. Tervek szerint a Magyarország felfedezése című sorozat záró kötetének készül ez a munkám, s miként Mocsár Gábor, Varga Domokos vagy Erdei Ferenc már nyomdában levő írása, az írószövetség és a Szépirodalmi Kiadó gondozásában fog megjelenni.

— Hogyan ítéli meg Darvas József mai szemmel írócsoportjuk harminc év előtti ténykedését?

— Mozgalmunk sodrában nagy írók nőttek fel, nagy

életművek születtek, nyilvánvalóan egy számvetésnek ezt nagyon komolyan követnie kell. S ha elkészülök munkámmal, bizonnyal arról győz meg mindenkit, hogy én a népi írói mozgalmat, minden vitatható vonásával együtt, a két világháború közötti idő legjelentősebb szellemi mozgalmának érzem hazámban ... Persze nagyon összetetten, politikailag és ideológiailag igen árnyaltan kell mérlegre tennem minden alakját táborunknak. A mi frontunk ugyanis nem egy világnézetileg homogén mozgalmat jelöl, hiszen marxisták éppen úgy részt vettek benne, mint a másik végletnél olyan, jelentős írók, akik még a fasizmussal való kacérkodásig is eljutottak.

Beszélgetésünk során kitértünk a szomszédos szocialista országokban élő, alkotó magyar költőkre és írókra. Az írószövetség elnöke maga is sokat megfordult Romániában, Szlovákiában, a jugoszláviai Vajdaságban, tanulmányozva az ott élő írók, költők helyzetét, munkásságát.

— Hol állnak, hogyan alakultak és alakulnak ezek az irodalmak?

— Tradíciójánál fogva mindig az erdélyi magyar Irodalom volt a legazdagabb tehetségekben és alkotásokban. A legszínesebbnek most is ezt az irodalmat éreztem, azzal az örömmel, hogy rendkívül sok fiatal tehetség nőtt és hő ott fel, nagyon izgalmas írói kísérletek sodrásában. Sok szempontból más színt képvisel a szlovákiai magyar irodalom. Fejlődésén érződik, hogy az 1945 utáni nehéz helyzetből lassabban tudtak lábra állni szlovákiai magyar Szótársaink. De folyóiratukból, az Irodalmi ^ Szemléből, s a (most már ön- ^ álló Madách Kiadó működé-1 séből, a közös könyvkiadás- 4 ban megjelenő művekből azt « látom, hogy ott is komoly £ fejlődésnek, új tehetségek fel-^ növésének útját figyelheti ^ meg az ember. Harmadik- ^ ként tudnám említeni a vaj- ^ dasági magyar irodalmat, ^ mely megint más szín a pa- j lettan, és sokban magában 4 hordja azT irodalmi fejlődés- '4 nek azokat a jegyeit, voná- ^ sait, amelyek az egész ju- ^ goszláviai irodalom fejlődé- ^ sére vonatkoznak ... Ezzel a ^ rövid jellemzéssel talán meg- ^ erősítettem, kifejeztem vé- ^ leményemet, hogy az a sajá-4 tos szerepük megvan ezek-1 nek a magyar irodalmaknak, ? ideértve a kárpátukrajnai ^ prózát, lírát természetesen, ^ hogy az egységes magyar ^ irodalmon belül külön szí- ^ nek teremtésével gazdagíta- J nak bennünket. Egyébként ^ Illyés Gyulának van erre < szép meghatározása Az öt- ? ágú síp! Amelyiknek fő szó- ? lámát a magyarországi iro- ^ dalom adja, harmóniában a ^ többi ág szavával...

— Mit »dr népül Darvas | József a honi írásművészet- g tői? Milyennek látja távla- g tait?

— A magyar irodalom fo- * lyamatossagában, pillanatnyi- g ■lag észlelhető ingadozások után, ahhoz a nagy történelmi tradícióhoz kötődik, amely mindig is jellemezte. Vagyis a társadalmi érdekeltséghez, a ; nemzeti sorsproblémák iránti ! érzékenységhez. Nyilvánva- í lóan nem egyszerű folytatás í ez, mert az irodalom szere- í pe, kifejezésbeli eszközei ; szüntelenül változnak, gaz- \ dagodnak, a régi tagadása \ révén születnek újjá, s tör nek előbbre. De hogy ez azí alapvonás nem provincializ-! mus a magyar irodalomban, S miként néhányan állítják,( hanem egy folytatandó és \ folytatható hagyomány: eb- \ ben nagyon biztos vagyok. ^ Moldvay Győző i

KETTEN (If j. Kertész László rajza)

Utca, az ünnep nevével

\ FAZEKAS LAJOS.

\

\ Májusi ének

Fényt, fényt a földnek, Május! — A hegyek ormaira tűzd ki lobogóid;

$ hirdesd ki mindenütt győzelmedet,

tengertől a búvá, kis foiyóig.

í

A munka honfoglalói nyomán 4 — kaszások vágják a szénarendet —

illattal száll, jár a szél, mint a lány, í s levágott, kis virágok lebegnek.

9

í Szép itt a béke; s mintha csak jelét

í akarná fölvrni az égre,

szinte úgy villan föl a messzeség /. falán egy galamb tiszta Itépe

*

! MájnS 1. Út. Csöndes, rövid »utacska a Városliget keleti oí- ! dalán. Virágzó fák, kertes ud- ( varok. Van az utcai iskola és ! műemlék-templom, úttörőház, j orvosi rendelő, kórház, itt a - Vakok Intézete, határolja a } Közlekedési Múzeum és a Vá- ■ rosliget Villamos szeli át, ! busz. troli keresztezi.

! Jellegtelen, zuglói üt. Csak a ! neve szép — gondolná az em- í bér, s mikor a környék tanul- : mányozásába mélyed, miikor í könyvtárnyi iraton rágja át ! magát, akkor „fedezi fel”, a Május 1. út nagy idők tanúja, > szereplője volt. Nem véletlenül \ kapta a nevét

; A hajdan Hermina mezőinek (nevezett házsort már az első j munkássztrájk, az 1842. június ! 9-én lezajlott szabómunkás ( mozgolódás krónikájában fed- ! jegyezték.

! Nem sokkal később épült jHild József tervei szerint köz- ! adakozásból a Herrrúna-ká- ! polna. A szép romantikus — (neogótikus templomot József ! nádor fiatalon elhunyt leánya, ! Hermina hercegnő emlékére (emelték. Amikor a szabadság- ! harc bukása után az adakozó [kedv megcsappant, a kápolna ; puszta falait zászlókkal díszí- ; tették, a tetejét kilátónak ran- jdezték be a kíváncsiak meg- (adóztatására.

í Az első május elsejét, 1890- ! ben a Városligetben, az Aréna [előtti hatalmas téren ünnepel- j ték meg a munkások. A fel- ! vonulók egy része az Aréna és í a Hermina útra szorult. Engel- ímann Pál, a népgyűlés szóno- (kat, hatvanezer munkás előtt (mondta: „Ami a munkásokat (egy fővel gondolkozni, egy (szívvel érezni tanítja, az a (gazdasági fejlődés felismerése. ! Felismerése annak, hogy a í munkásnak saját létérdekén (és saját sorsán magának kell (segítenie egyetemes, céltudatos (járással. Nem mulatás ked- 5 véért jöttünk ma itt össze. Mi ! a mai napot, mint új korszak (kezdetét ünnepeljük”.

; 1890-től minden évben kivo; nultak a május elsejét ünnep- ; ló munkások a Városligetbe. ! Hat évvel később, a mállenniu- ! mi készülődés, építkezés elvet- ! te a felvonulóktól a ligetet S ! az ünneplők a környékre, a S Hermina mezőre, Kis-Zuglóba \ kényszerültek.

; 1900. júnus 24-én a közúti

! vasutak sztrájkoló munkásai a (Hermina-kerti Zöld Vadász ! vendéglőben tartották népgyű- ! lésüket. Tizenkét pontban fog- (lalták össze követelésüket,

(küldöttséget menesztettek az

NAPSÜTÉSBEN

(MIT foto, Molnár Edit felv.)

igazgatósághoz. Kétnapi

sztrájk után Jelűnek Henrik vezérigazgató teljesítette a vasutasok bér- és munkaidő- követelését.

A századforduló május elsejei ünnepségének is a Hermi- na-kert volt a színhelye. Az Általános .• Munkásdalárda a Marseillaise-t énekelte, s Bokányi Dezső szónoklatában már az orosz proletariátus harcáról beszélt.

A llermina-úti Zöld Vadász vendéglő valóságos sztrájktanya lett A famunkások, a szabók, a vasutasok, az építőipari munkások, a bádogosok, kubikosok, villanyszerelők sztrájkoló munkásai vették be magukat repedezett falai közé. Itt mondta Bokányi 1902. május elsején, híressé vált szavait: „Nem ünnepelni jöttünk ide, hanem mint a rabszolgák egymást megszámlálni. A tőke és a munka kétség- beesett küzdelemre készül, s május elseje a tőke és a munka összeütközését jelenti.” 1903-ban így ír a Népszava: „A Hermina-kertben több ezer munkás várta a menetet, zajos éljenzéssel fogadták az olasz munkásokat, a sztrájkoló kőfaragókat, az egyetemi hallgatókat.” Rt a Zöld Vadászban tartotta két ízben is országos kongresszusát a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetősége. Az 1912. május 21-i vérvörös csütörtök eseményeit rögzítő rendőri jelentésből: „A munkások csöndben vonultak ki a Városligetbe és a Zöld Vadász vendéglő tágas fcerthe- lyiségét egészen megtöltötték.”

— Milyen is volt, akkor, a századelőn a Zöld Vadász? — kérdezem Fodor Mihály bácsit, aki Csepelen volt szervezett munkás, lakatos, sztrájkolt is, ünnepelt is a híres vendéglőben.

— Utött-kopott vityilló volt nagy kerttel, sok asztallal. Sokszor ünnepeltünk itt május elsején, vagy tanácskoztunk, sztrájkra készültünk. Az egyik komám éppen a vendéglő mellett lakott, öt korona lakbért fizettek, pedig lakásuknak még ablaka se volt, az asszony az udvaron főzött

Tizennégy munkáscsalád élt a Zöld Vadász telkének barakklakásaiban. A hírhedt uzsorás több ezer korona bért szedett a telek és a vendéglő bérlőjétől.

— Nemcsak a'Zöld Vadász, még vagy öt kisebb vendéglő, kocsma volt akkor a Hermina úton.

A Fővárosi Közlöny 1909ben említést tesz a Hermina út rendezésérőL „Az Artézi fürdő építésének megkezdése és ebből kifolyólag a városligeti mutatványostelep áthelyezése és az új omnibusz-végállomás alakításának szüksége magával hozta, hogy a Hermina, útnak a Műszínkör és a MÁV itteni vonala közötti része sürgős rendezés alá kerüljön.” Eszerint: bazalt fejköve- zetű kocsi utat, kavicsjárdát és aszfaltozott omnibuszállomást kap a Hermina út De a barakkok továbbra is maradtak«.

— Itt gyilkolták meg Tisza Istvánt! Innen indult a polgári forradalom! — mondják az öregek, a szemtanúk, az emlé- kezők.

S az Est, a polgári napilap romantikus riportja szerint karabélyos katonák hatoltak be a villába és mielőtt megölték, számonkérték a háborús főbűnös gróf gaztetteit

A történész, Kiss József így

írja le az eseményt: „a Her- mina-kert 35. szám alatti villát 4—4 civil detektív őrizte. 1918. október 31-én az őrzésre odarendelt hat csendőr, a fegyveres testőrség is elhagyta a Roheim-villát. Később egy arra irányított katonai teherautóról sortüzet adtak le, s beteljesedett a gyűlölt háborús uszító sorsa. A lövések halálosak voltak.”

1919 ápriliséban, az első magyarországi tanácsválasztásokon, a Hermina úti iskolában adták le szavazatukat a környék lakói.

A húszas években még több ízben sztrájkolok, vasutasok, famunkások töltik meg a Hermina úti vendéglőket.

A második világháború idején heves harcok színhelye a Hermina út. Áldozatul esett a Közlekedési Múzeum, a Vidám Park. A Május 1. út 7. számú épületének falán emléktábla őrzi a felszabadító hősök emlékét.

Ahogy változik, alakul Zug- Jó, úgy változtatja meg arculatát a Május 1. út, a hajdani Hermina mező. Irodaházat épít a Metallimpex, újjáépült a Közlekedési Múzeum, újra festve, megújulva húzódik az út egyik oldalán a vásárváros. Üj út szeli át, s a sarokról ide magaslanak a Kacsóh Pongrác úti lakótelep házai. S ide hallik a Vidám Park, a Városliget jókedvű nevetése.

Csendes az utca. Csak tavasszal, május elsején hangos: daltól, vidámságtól, s egy kicsit a múlt idézésétől is.

Kádár Márta