Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-09 / 108. szám
lfm. MÁJUS 9., VASÄRNAP ‘"^űríap 3 A győzelem napja „Keitel gyorsan felemelkedett, rosszindulatú pillantást vetett felénk, majd szemét lesütötte, lassú mozdulattal felemelve az asztalról marsallbolját, bizonytalan léptekkel asztalunkhoz indult. Monoklija leesett a szeméről és a zsinóron függve maradt. Arcán piros toltok jelentek meg. Szemére illesztette monokliját, s az odakészített szék szélére ülve minden sietség nélkül aláírta az okmány öt példányát. Ezután felkelt az asztaltól, jobb kezére felhúzta kesztyűjét, és ismét megpróbálta a feszes, katonás pózt magára ölteni, az azonban nem sikerült, és csendben visszatért asztalához.” Így írja le emlékirataiban Zsukov marsall azt a berlini jelenetet, amelynek során okmányban rögzítették Németország vereségét. Az aktus nem tartott soká, és 1945. május 9-én 0 óra 43 perckor ért véget. Huszonhat esztendő telt el azóta. Bőven elég idő lenne ez ahhoz, hogy valamely esemény történelmi emlékké szelídüljön. Mi azonban ezt a napot nemcsak mint nagy történelmi — tankönyvek lezárt lapjaira való — eseményt ünnepeljük, hanem mint nagyon időszerű politikai évfordulót is, amelynek hatása változatlanul eleven, tanulságai aktuálisak. A második világháború bizonyos, politikai értelemben máig sem zárult le. Máig sincs német béke- szerződés, az egykori szövetségesek változatlanul német földön állomásoznak, de' most már egymással szembenéző atomhadseregekkel. A Német Szövetségi Köztársaság bizonyos körei pedig— s a hivatalos Nyugatnak azok a politikusai, akik őket támogatják — nem ismerik el azokat a nagy horderejű változásokat, amelyek a háború után Európában bekövetkeztek. Legalábbis bizonyos változásokat még nem ismernek el. Pedig a győzelemnek logikus, német földön forradalmi változási hozó és történelmien örvendetes következménye éppen az. amit nem akarnak elismerni: a Német Demokratikus Köztársaság . megalakulása, munkás-paraszt békeállam létrejötte azon a földön, amelyről két világháború pokla indult el Lezárult azonban az az európai múlt, amelyben a szocializmus első országa egyedül, elszigetelten állt. A monopolkapitalizmus legvisszataszítóbb megnyilvánulása, a fasizmus elleni harc során a szoeiaLzmus eszméje áttörte a kordonokat, a fegyverekből és hazugságból emelt falakat. A második világháború a szövetségesek részéről antifasiszta háború volt, következésképpen ez a győzelem sokkal többet jelenteit, minthogy egy államcsoport legyűrte a másikat. A győzelem felgyorsította a társadalmi fejlődést, olyan friss népi erőket segített közvetlenül vagy közvetve felszabadulni, amelyek nemcsak Európában hozták létre szocialista országok sorát, hanem páratlanul fellendítették a nemzetközi munkásmozgalmat, s mindinkább éreztetik hatásukat'Ázsia, Afrika és Dél-Amerika forrongó világában. Nemcsak máig hat, tovább is gyűrűzik tehát feltartóztathatatlanul az, ami negyed század alatt megindult. A háborúnak és a győzelemnek azonban másfajta tanulsága is van, olyan, amelyet mi jól emlékezetünkben tartunk, az egykori nyugati szövetségesek viszont mintha kissé elfelejtettek volna. A négy fő szövetséges együtt harcolta végig azokat az éveket: egy szocialista és három kapitalista ország. Az ilyen összefogást sem szabad a letűnt múlt emlékei közé sorolni, tankönyvfejezetté változtatni. Egy harmadik világháború, a minden eddiginél szörnyűbb összecsapás, Damoklész kardja fejünk fölött van még, az emberiséget új veszélyek fenyegetik. S a veszélyt csak azzal lehet elkerülni, amit a szocialista országok nemzetközi politikájuk egyik fő törekvésévé tettek, s ez: a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése, tartós kapcsolatrendszerének kialakítása. Ma huszonhat esztendeje örömujjongás hullámzott végig a világon: befejeződött a háború. Negyed század múltával meg kellene és meg Is lehetne teremteni azt a békeművet, amelynek alapjait oly sok vérrel cementezték össze a második világháború hősei. Tatár Imre > ÁTADÁS JÚNIUS KÖZEPÉN Szárítóüzem Kerepesen A kerepesi HÉV-megálló szomszédságában nagyszabású építkezés folyik. A kerepes —kístarcsai Szilas-menti Termelőszövetkezet az elmúlt év júliusában kezdte meg itt azt a negyvenötmillió forintos beruházást, amelynek keretében közel ezer négyzetméteres nyersanyagtárolót, nyolcszáz négyzetméteres hűtőházat, ugyanekkora előkészítőt és szintén nyolcszáz négyzetméteres zöldség-gyümölcs feldolgozót, kilencszázhatvan négyzet- méteres készáruraktárt, valamint egy lepárlót és különböző szociális létesítményeket építenek. Erről beszélgettünk Koós Lászlóval, a termelőszövetkezet elnökével. — Egész télen dolgoztunk és nem eredménytelenül. A nyersanyagtároló, az előkészítő és a. szárítóüzem egy bő hónap múlva, június 15-én megkezdi működését. Jelenleg a gépek szerelése folyik. — Mikorra készül el a többi részleg? — A hűtőtároló és a lepárló az esztendő végére. A készáruraktárról azonban még semmi biztosat nem mondhatok. Pedig ennek is el kellett volna készülni június közepére. A késedelem oka: nem kapunk téglát. Jelenleg még négyszáz- ezer kisméretű téglára lenne szükségünk, bejártuk már az ország valamennyi téglagyárát, de hasztalan. Néhány ezret ugyan itt is, ott is kapunk, de az. csepp a tengerben. Május elsején például kilencezerötszázat hoztunk Martfűről a saját gépkocsijainkon. Most ugyan ígértek a Dombóvár melletti Mocsoládról ötvenezret, de már csak akkor hisz- szük, ha megérkezik Kerepesre. — Az esztendő végére, ha minden jól megy, elkészül a zöldség-gyümölcs feldolgozó kombinát? — A termelő részleg igen. Az üzemi konyha, az étterem, az irodaház, a kerítés és az út azonban csak a jövő esztendei tervben szerepel. — Más érdekesség? — Az elmúlt esztendei jó munkánk eredményeképpen elnyertük a megyei pártbizottság és a megyei tanács elismerő oklevelét. p. p. Befejeződött a szakszervezetek XXII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) magát népgazdaságunk fejlődéséért. A továbbiakban arról szólt, hogy a szocialista viszonyok között a társadalmi érdek alapvetően egybeesik az egyén érdekével, de nem mindig és nem automatikusan. Létjogosultsága van tehát az egyéni érdekvédelemnek ott, ahol a szakszervezetek, munkájukban, egész tevékenységükben a szocializmus építésének általános érdekeit, az össztársadalmi érdekeket tartják szem- előtt Gáspár Sándor végül megköszönte a részvevők közreműködését a kongresszus munkájában. Külön köszönetét mondott a külföldi delegációknak megjelenésükért, a kongresszus munkájában való részvételükért. A választás után a kongresz- szusi küldöttek egyhangúlag elfogadták a SZOT és a számvizsgáló bizottság írásos és szóbeli beszámolóit, az alapszabály-módosító javaslatot, a határozati javaslatot, továbbá Gáspár Sándor válaszát. Ezután a kongresszus zárt ülést tartott, ahol megválasztotta a 195 tagú Szakszervezetek Országos Tanácsát és a 19 tagú számvizsgáló bizottságot. A SZOT vezető szerveinek tagjai Ezután mindkét szerv megtartotta első ülését. A Szak- szervezetek Országos Tanácsa megválasztotta a SZOT elnökségét, a vezető tisztségviselőket és a titkárság tagjait, és megerősítette beosztásukban a SZOT osztályainak és intézményeinek vezetőit A SZOT elnöksége. Elnök: Földvári Aladár, alelnök: Kiss Károly, Vas Witteg Miklós, Baradziej Lászióné, főtitkár: Gáspár Sándor, titkárok: Du- schek Lajosné, Gál László, Nemeslaki Tivadar, Somoskői Gábor, Timmer József, Viriz- lay Gyula. Az elnökség tagjai: Baranyai Tiborné, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Besenyei Miklós, a Postások Szakszervezetének főtitkára, Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, Dajka Ferenc, -a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, dr. Darabos Pál, az Orvos- egészségügyi Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára, dr. Dobi Ferenc, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának vezető titkára, Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, Fabók Zoltán, a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Gyöngyösi István, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára, Kimmel Emil, a Nyomda-, a Papíripar és Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkára, Kovács István, a Mezőgazda- sági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Ligeti László, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára, Méhes Lajos, a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Péter Ernő, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára, dr. Prieszol Olga, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára, Simon Antal, a Bányaipari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára, dr. Siklós János, a Népszava fő- szerkesztője, Szabó Antal, a Vasutasok Szakszervezetének főtitkára, dr. Tamás László, az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Tóth István, a Közlekedési & Szállítási Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Tóth József, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának vezető titkára, Tóth Tiborné, a Ruházatipari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára, Turzó László, a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Vass Imre, a Művészeti Szak- szervezetek Szövetségének főtitkára. A SZOT titkárságának tagjai: Földvári Aladár, a SZOT elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Duschek Lajosné, a SZOT titkára, Gál László, a SZOT titkára, Nemeslaki Tivadar, a SZOT titkára, Somoskői Gábor, a SZOT titkára, dr. Siklós János, a Népszava főszerkesztője, Timmer József, a SZOT titkára, Virizlay Gyula, a SZOT titkára. A számvizsgáló bizottság elnökévé Somogyi Miklóst, titkárává Hidas Miklóst választották. , A SZOT tagjai Pest megyéből: Balogh Pálné, a Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló V. szalon vezetője, Bognár Vidrté, a gödöllői Agrártudományi Egyetem tudományos munkatársa, szb-titkár, Csu- torka Lajos, a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár igazgatója (Dunakeszi), Friss Antalné, a Nagykőrösi Konzervgyár szb-titkára, Hunya István, a MEDOSZ elnöke. Az elnöklő Földvári Aladár zárszavában köszönetét mondott mindazoknak, akik jelenlétükkel, közreműködésükkel a kongresszus sikerét segítették. A szakszervezetek XXII. kongresszusa az internacionálé hangjaival ért véget R KONGRESSZUS KRTRROZRTR A határozat bevezetőben körvonalazza a szakszervezetek társadalmi hivatását, s megszabja, hogyan erősítsék tovább legnagyobb tömegszervezetünk szocialista jellegét. Kiemeli, hogy a szakszervezeteknek még hatékonyabban kell szolgálniuk a munkásosztály hatalmát, segíteniük politikai, gazdasági, szociális és kulturális céljainak megvalósítását Az állam és a szakszervezetek erősödő együttműködésével kapcsolatban megállapítja: a társadalmi munka megszervezésének és az alap elosztásának folyamatában jelentkező egyéni, csoport- és társadalmi érdekek közötti ellentmondások feloldása az állam feladata. Ahhoz viszont, hogy a mindenkire kötelező állami normák jól fejezzék ki a társadalom távlati és a dolgozók napi érdekeit, szükséges, hogy a szakszervezetek/intézményesen vegyenek részt a döntések meghozatalában, végrehajtásában. Az állam és a szakszervezetek nem ellenfelek, hanem más-más eszközökkel és módszerekkel ugyan, de egyaránt a munkásosztályt, az egész dolgozó népet szolgálják. A szakszervezeteknek elő kell segíteniük, hogy a munkásosztály még eredményesebben töltse be vezető szerepét, cselekvőképessége, felelősség- érzete erősödjék. Ezért megkülönböztetett gondot kell fordítani helyzetükre, élet-, munka- és kulturális körülményeikre. A kongresszus felhívta a szakszervezeti és gazdasági szervek figyelmét, hogy a munka termelékenysége növelésének legfontosabb és egymástól el nem választható eszközei a műszaki fejlesztés, a szervezés, az oktatás és a szakképzés. Alapvető követelmény a szocialista munka verseny korszerűsítése. A határozat rámutat, hogy a munkaerőhiány, a gyakori munkahely-változtatások csökkentése érdekében anyagilag és erkölcsileg fokozottabban meg kell becsülni a munkahelyükhöz hűséges dolgozókat. A határozat utal arra, hogy az iparban és az építőiparban befejeződött a munkaidő csökkentése, s részletesen kidolgozott terv alapján a következő években a népgazdaság más ágazataiban is bevezetik a csökkentett munkaidőt, összhangban a társadalom érdekeivel. Életszínvonal-politikai kérdéseket elemezve a határozat megállapítja, hogy az elmúlt négy évben tovább emelkedett népünk, a munkásosztály, a parasztság és minden dolgozó réteg életszínvonala. Üjabb eredményeket csak a nemzeti jövedelem emelkedése, a negyedik ötéves tervben megjelölt feladatok teljesítése biztosíthat. Arra kell törekedni, hogy a szocialista elosztást tökéletesítsük, az intézkedések hatását jobban előrelássuk. Előbbre kell lépni néhány nagyon fontos gond megoldásában: a bérpolitika továbbfejlesztésében, az ágazatok, szakmák közti bérarányok javításában, az árak mozgásának szilárdabb állami kézbentartásában, a lakáshelyzet erőteljesebb javításában, a nehéz fizikai munkák gépesítésében, az egészségre ártalmas munkakörök csökkentésében, a munkaidőcsökkentés kiterjesztésében minden dolgozó rétegre. A határozat kimondja, hogy a szocialista társadalom építé-, sénék együtt kell járnia valamennyi dolgozó réteg életszínvonalának rendszeres emelésével. Szigorú rendelkezéseket kell hozni \és alkalmazni a tisztességtelen nyereséget szerző vállalatokra, a jogtalan jövedelemhez jutókra, mindazokra, akik olyan jövedelmek megszerzésére törekszenek, amelyeket nem a több, jobb, hatékonyabb munkával teremtettek meg. A határozat felhívja a figyelmet, hogy a szocialista társadalom jövője jórészt azon múlik, hogyan gondoskodnak ma gyermekeinkről, s hogyan segítik a családokat. A családi jövedelemkülönbségek mérséklése megkívánja a többgyermekes családok helyzetének további javítását A lakásépítési programot érintve a határozat felhívja az érintett szakszervezeti szerveket: mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy a tervben előirányzott lakások jó minőségben épüljenek fel. Kiérjék figyelemmel, hogy az újonnan lakáshoz jutók összetétele hogyan alakul. A határozat egy-egy külön fejezetben foglalkozik a szak- szervezetek, a munkások, a dolgozók szocialista világnézeti és kulturális nevelésének kérdéseivel, valamint a szak- szervezetek irányító tevékenységének továbbfejlesztésével. A határozat befejező szakasza a magyar szakszervezetele nemzetközi tevékenységével összefüggő kérdéseket taglalja. Kiemeli: a magyar szakszervezetek — internacionalista hagyományaikhoz híven — támogatói és cselekvő részesei annak a küzdelemnek, amelyet a munkások, a dolgozók vívnák az imperializmus és a kizsákmányolás ellen, a népek függetlenségéért, szabadságáért, a békéért, a társadalmi haladásért. RÁCKEVEI DU NA-ÁG ■* Csendes a víz a tavaszi napsütésben a Káckevei-Dunán
