Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-07 / 106. szám
6 1971. MÁJUS 7., PÉNTEK Hiába várakoztak Mindentudó festőüzem Korszerű festőüzem kezdte tneg működését a jászberényi hűtőgépgyárban. Az NSZK- gyártmányú berendezéssel felszerelt üzemben a hűtőszekrények alkatrészeit, tartozékait festik. A mindentudó berendezés a futószalagon haladó hűtőszekrényeket, alkatrészeket A budapesti úttörőelnökség összeállította az idei év kiemelkedő úttörőeseménye, a IV. országos úttörő-találkozó %rrogramját. A gyermekszervezet születésének negyedszázados évfordulóján, június első napjaiban az ország valamennyi vidékéről érkeznek a fővárosba pajtások. A színes programsorozatra június 5. és 9. között több mint negyvenezer kisiskolás „hivatalos”. Június 5-én az ünnepi díszbe öltöztetett Keleti, Nyugati és Kelenföldi pályaudvarra érkezik a találkozó mintegy hatezer vidéki meghívottja, akiket vendéglátóik, a budapesti pajtások fogadnak. Ezen a napon kerül sor a Nemzeti Múzeumban az Úttörőtörténe- lem 25 éve című országos kiállítás megnyitójára. Az ünnepségen osztják ki az idei jubileumi pályázatok győzteseinek járó jutalmakat is. Délután o Parlamentben tartják meg az úttörővezetők jubileumi emlékülését. Június 7-e játéknap lesz: reggeltől estig mintegy 26 ezer kisdiák veszi birtokába a Vidám Park játéktermeit, s körülbelül 20 ezer pajtást várnak az állatkerti körsétára. 8-án veszi kezdetét a farkas- hegyi jubileumi hadijáték. Este látványos felvonulással zárul az országos úttörőtalálkozó eseménysorozata. ban születtek, vagy életük egy szakaszában itt alkottak. Külön szó esik a helyi paraszt- króhikákról., amelyekre különösen büszkék az abönyiák. Az anyag összegyűjtésében, szerkesztésében természetesen Abony lakói — könyvtárosok, pedagógusok, tanácsi vezetők, agrárszakemberek és még sokan mások — serénykedtek, új lapot írva a nagyközség krónikájába. ★ Abonyban május 8-án, a kulturális napok ünnepi megnyitója alkalmából alkalmi bélyegzővel látja el az aznap feladott postai küldeményeket a nagyközség postahivatala. A szép bélyegzőre különösen a gyűjtők várnak kíváncsian. Az első napi bélyegző a jellegzetes két tornyot, az „abonyi kettőt” ábrázolja dátummal és felirattal közrefogva. Virágzik a földieper A ceglédi és környékbeli termelőszövetkezetekben, a háztáji kertekben zöld-fehér szőnyegként virágba borult földieperágyások húzódnak. Az első termésre júniusra számítanak. Több gazdaság a felvásárlóval kötött szerződés értelmében exportképes árut termeszt. Természetesen jut a hazai piacra is a korai, zamatos gyümölcsből. Eltiíniti a íaníomfcny Eltűnik a fantomfény a pesti utcákról. A jelenleg forgalomban levő legtöbb jelzőlámpa ugyanis nem szűri ki a napfényt és gyakran összetéveszthető, melyik lámpa világit, a zöld-e vagy a piros. A balesetveszélyes fantomfényt olyan új lámpákkal küszöbölik ki, amelyek különleges üvege kiszűri a napfényt. Ű] vendégszobák Budapesten A Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal, a budapesti fizetővendég-szolgálat gazdája, háromezerrel emeli a hagyományos helyek számát. A vadászati kiállításra csaknem 300 új vendéglátó jelentkezett. A 14 éve létesített fizetővendég-szolgálat 1956-ban 150 szobával kezdte. Az idei nyáron pedig már hétezerre emelkedett a helyek száma. Az elmúlt évben 1 millió-háromszázezer vendégnapot töltöttek a fizetővendégszolgálat szálláshelyein. Szolgáltatásaikat állandóan növelik. • • ' Ot francia, egy svéd film A legutóbb Párizsban járt magyar filmátvételi bizottság öt francia és egy svéd alkotást vásárolt meg hazai forgalmazásra. A francia alkotások között van Zola: Mauret abbé vétke című regényének filmváltozata, Georges Franju rendezésében, továbbá Az egy fán fönnakadva című vígjáték, amelynek főszerepeit Louis de Funes fia: Olivér de Funes, valamint Géraldine Chaplin játssza. Claude Sautet — akinek az élet dolgai című fimjét nemrég mutatták be — rendezte a Max és a kötekedők című bűnügyi-lélektani drámát. Főszereplői: mint Sautet másik alkotásában, ismét R omy Schneider és Michel Piccoli. A svéd alkotás címe: Az államtitkár, rendezője és főszereplője a Drága John címszerepéből nálunk is jól ismert Jarl Kulié. A film egy, közéleti tevékenységben elmerülő emberről szól, aki teljesen elidegenedik a családjától. A filmátvételi bizottság ezenkívül megvásárolta Sydney Pollack rendező A lovakat lelövik, ugye? — cimű színes amerikai filmjét, amelynek főszerepét Jane Fonda játssza. Munkaerőhiány . — Jaj, fel ne tessék költeni, mert megsértődik, és itthagy bennünket! Gyakran adtunk hírt a? utóbbi időben a maglóíii nemzetiségi Röpülj páva kör megmozdulásairól. örömmel közöltük a hírt az ünnepek előtt is; május 1-én Monoron vendégszerepel a maglódi csoport. Nos, a veudégszereples elmaradt. Mi történt? A monori szervezők az ünnepek előtt megnyugtatták a maglódiakat, május 1-én délután negyed 3-kor külön autóbusz érkezik Monorrói értük. Nagy volt az izgalom Maglódon. Érthető, hiszen a nemrég aiakult csoportnak komoly erkölcsi elismerés az, ha a járás székhelyén, Monoron vendégszerepelhet. Készülődtek is a lányok, asszonyok, legények, férfiak, fiatalok, idősek egyaránt, több mint 60-an május 1-én, már kora délelőtt. Kikölcsönözték a népviseleti ruhákat, gyülekeztek a művelődési házban, öltözködtek, próbáltak, csillogó szemmel. S elérkezett az ígért negyed 3. Az autóbusz azonban nem volt sehol! Eltelt egy negyedóra, eltelt egy félóra, autóbusz, jármű sehol! A maglódi művelődési ház igazgatója és a maglódi tanács vb-titkára gépkocsiba ült, s elindultak Moiioita, megnézni, mi történt, miért nem jön az autóbusz. Még arra is gondoltak, elromlott út közben, talán valahol az út széléu javítják. Tévedtek. Az autóbusz egyáltalán nem indult el. Megérkezve Monorra, keresték azokat az illetékeseket, akik az előző napokban olyan kedvesen hívták őket, s akik autóbuszt is ígértek. Keresték, de nem találták. Nem találtak egyetlenegy olyan személyt sem, aki érdekelve lett volna az ügyben, s aki valamit tudott volna mondani. Találtak viszont néhány olyan „nem illetékest’*, aki segíteni szeretett volna rajtuk. Sajnos, a segítségnyújtás nem sikerűn. Az igazgatónő és a vb-titkár- nő két órai monori szaladgálás után kénytelen volt visszafordulni Maglódra, elkeseredve, szomorúan. Mit mondanak majd otthon a vendégszereplésre felkészült lelkes csoporttagoknak, akik várják őket.Nem tudtak mit mondani. Deregán Gábor Kőműves, öcs, asztalos, tetőfedő, épület* és diszműbádogos, vizszerelő, villanyszerelő, lakatos, festő, parkettás, hidegburkoló, nyugdíjas vizszerelő szakmunkásokat, szákvizsgázott iv* és lánghegesztőt, nehézgépekhez szerelőt, gépkoesiszerelőket, betanított és segédmunkásokat (16. évet betöltött fiúkat is), könnyű fizikai munkára női segédmunkásokat, rakodómunkásokat, dömpervezetőket, raktári segédmunkásokat, éjjeliőröket, takarítónőket azonnali belépésre felvesz a P ROSPERITÁS" KTSZ n munkaügyi osztálya Budapest IX., Viola u. 45. Ipari tanulónak felveszünk 14-16 éves, általános iskolai végzettségű fiatalokat az alábbi szakmákra: KŐMŰVES, ACS-ALIVANYOZO, VAS- ES FÉMSZERKEZETI LAKATOS, ÉPÜLETASZTALOS, FAPAOLOZO ÉS MOANYAGBURKOLO, VILLANYSZERELŐ, ÜVEGEZŐ, EPULETBURKOLO (hidegburkolatok), MOKOKESZITÖ. VASBETONSZERELŐ, VÍZSZIGETELŐ, BÁDOGOS. TETŐFEDŐ. Tanulószállást, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot, ösztöndíjat a vállalat ad. Jelentkezés levélben vagy személyesen o következő címen: Pest megyei Állami Építőipari Vállalat Budapest XXL (Csepel) Kiss János altábornagy u 19-21. (Zsoldos rajza) századparancsnoki iroda ablakához közel hajolt a terebélyes gesztenyefa ága, és a frissen eLőbújt bolyhos bimbók kesernyés illattal köszöntötték a májust. A főhadnagy nézte a természetnek ezt a csodálatos kibomlását, s sokáig tanakodott. Egyik ötletét a másik után kergette el, s ült tovább. Tizenegy óra elmúlt. Semmit sem végzett el eddig a temérdek munkából. S ekkor pattant az a bizonyos szikra. Kiszólt a másik szobába az írnokhoz: — Őrvezető baj társ! Küldje be a szolgálat- vezetőt. Két perc múlva az íróasztala előtt állt a törzsőrmester és szokás szerint jelentkezett. — Törzsőrmester bajtárs — intett a főhadnagy, hogy álljon kényelmesen —, a holnapi laktanyaőrségbe ossza be a harmadik szakaszból azt a jehovistát. A törzsőrmester megrökönyödve nézett rá. — Nem érti? — Jelentem: nem értem! — Hittérítés! — folytatta a főhadnagy. — Senki nem tudhat semmit. Sem az őrparancsnok, sem a felvezetők. Én leszek a laktanya- ügyeletes tiszt, s maga a helyettesem. — Főhadnagy baj társ — szólalt meg a törzs- őrmester —, a fegyvert is alig akarták megfogni. Szükség esetén nem fognak lőni. — És ironikusan hozzátette — tiltja a vallásuk... — Várjon — szólt közbe a főhadnagy. — Tehát az igazhitűt beosztja őrségbe. Most pedig fogjon huszonegy darab hadipuskalőszert és vigye le a fegyver-mesterhez. Jelentse neki, hogy az én parancsom: mind a huszonegy hüvelyből vegyék ki a lövedéket, és miután kiöntötték a puskaport, helyezzék vissza a magokat. De ügyesen. Fogják satuba. Amikor ez megvan, akkor minden lőszer magjába vágjanak hidegvágóval azonos jelet. Mintha valami gyártási jel lenne. A törzsőrmester hallgatott. Úgy nézett a főhadnagyra, mintha az különös rémmesével traktálná. — Legyen ott végig a műhelyben és ellenőrizze, hogy kiöntsék a hüvelyből a puskaport, Magára bízom az életem... Megrökönyödve állt a szolgálatvezető. Nem jutott szóhoz, pedig mondani akarta: „Értettem!”. — Menjen! És mielőbb térjen vissza! A szolgálatvezető betette maga mögött az ajtót. A főhadnagy utánaszólt: — Törzsőrmester bajtárs! Teljes diszkréció! Siessen! Ebéd után huszonegy hadipuskalőszer állt az asztalon. Ötösével töltőlécbe tolva. Egy külön. Mindegyik magjára keresztett ütöttek hidegvágóval. — Ügyes munka — mondta a századparancsnok a szolgálatvezetőnek. — Olyan ügyes, mintha ötvös keze alól került volna ki. Tudja, milyen csodálatos az ötvösművészet, törzsőrmester baj társ? Az figyelmesen hallgatott. — Képzelje el, kezükbe vesznek egy darab nemesfémet és hihetetlenül szép mintákat alakítanak ki belőle. Jártam egy ötvösműhelyben. A mester brosstűt készített aranyból. Margaréta volt. Leheletfinom szirmokkal, majdnem megszólalt... A főhadnagy arra lett figyelmes, hogy gyűrűsujjával az asztalon dobol. Idegesnek érezte magát. Gyorsan befejezte az ötvösről szóló elbeszélést. — Mit szólt a jehovista, amikor megtudta, hogy őrségbe megy? — Jelentem, meglepődött. Később figyeltem őket. A hálókorlatben sustorogtak. Azzal a másikkal bújt össze, aki az első szakaszban van. Már úgy elhíztak, akár a göbölyők. A marha- és a disznóhúst nem eszik meg, mert azt is tiltja a vallásuk. Csak a szárnyast. Vasárnap négy látogató volt náluk. Ruháskosámyi sült csirkét hoztak nekik a szomszéd községből a „testvéreik”. Így hívják egymást. Ezek Pest környékiek, de már a bevonulás után a második héten jöttek hozzájuk látogatók. Kiderítettem: otthonról leadták a drótot és ösz- szeköttetést teremtettek az itteni „igazhitűek- kel”. Azóta minden vasárnap hozzák nekik a sült csirkét. — Menjen le a lőtérre — szakította félbe a törzsőrmester elbeszélését. — Tessék a pisztolyom, lőjön ki egy tárral belőle. Utána tegye rendbe. A csövét alaposan húzza ki. Ezt Hittérítés az egy puskalőszert is lője el. Majd jelentse, mit tapasztalt. Kíváncsi vagyok a jehovistá- ra, rám mer-e lőni ? Az őrmester elment. S ekkor a főhadnagy megmondhatatlanul gyerekesnek találta a je- hovista próbatételét, pe nincs visszakozz! Az ezredparancsnoknak is jelentette már elgondolását. Amikor az végighallgatta, nevetett és megjegyezte: — Csak vigyázzon magára. Nem szeretnék egyik tisztem felett se gyászbeszédet mondani. De beleegyezettekA villanyóra másodpercmutatója egymás után rótta a köröket. Csend volt az ügyeletes tiszti szobában. A külső helyiségben a törzs- őrmester aludt. Kiment a főhadnagy felébreszteni. A szolgálatvezető karján vörös szalag, s ezüstből ráhimezve: L. ÜGY. T. H. (Laktanyaügyeletes tiszthelyettes.) Egy dabig nézte a főhadnagy. „Álmában is olyan, mint ébren — gondolta. — Pontosan olyan. Őszinte. Talán neki semmi titka sincs, ő még biztosan soha nem hazudott. Eszményi ember. És pedáns. A tökéletes ember kívül-belül tiszta. Biztosan ezért szeretem.” A -főhadnagy a törzsőrmester vállához ért, aki azonnal talpra ugrott. — Ahogy megbeszéltük — mondta a törzsőrmesternek a főhadnagy. — Azonnal váltás. Hallja a zörgést? Már készülnek. Tehát ellenőrizze töltésnél az őrség lőszerét. Minden emberét. így egyik számára sem lesz feltűnő. S a jehovista barátunk töltényein figyelje a keresztet. — Értettem! Nem lesz csere — mosolygott — Kérek engedélyt távozni. — Tessék. A törzsőrmester hamarosan visszajött és jelentette: — Az őrséget felvezették. Fél egy. A főhadnagy csőre töltötte pisztolyát és biztosította. Nekivágott a laktanyaud- var jólismert sarkának. „Négyes felállítási hely. Ott áll a jehovista. A többi, őrnél éles lőszer van. Igen! A jeho- vistával kell megvívni. Át kell menteni a mi világunkba. A világos szó kudarcot vallott nála. Mit lehetne tenni ? ... Hadbíróság parancsmegtagadásért. A börtönlakók számát szaporítsam velük? Nincs értelme.” Lába alatt párnaként süppedt a tavalyi száraz falevél. A raktárépület szétfolyt a sötétben. Belerúgott az avarba. Válaszként sírós hangon, de kiáltás hangzott: — Állj! Ki az?! A főhadnagy nem válaszolt, hanem ismét megzörgette az avart, és ment a hang irányába. — Állj! Ki az?! — csattant most már határozottan. Aztán csörrent a puska zárdugattyúja. Ilyen közelről a legyet is el lehet találni. A harmadik felszólítást várta a főhadnagy. Helyette lövés hangja szólt, vagy inkább csak pukkant. Aztán ismét töltés és lövés. A holdról lemállott a felhő. A főhadnagy a jehovista előtt állt. Három lépésre volt tőle. Ügy nézett rá, mint aki a túlvilágról tért vissza. — Csak a harmadik felszólítás után szabad lőni — jegyezte meg a főhadnagy. — Holnap lapozza át mégegyszer a szabályzatot, ez benne van! Hátrafordult a főhadnagy. A törzsőrmester volt mögötte. Később ezért, felelősségre is vonta. Persze, elnézően, hiszen a hűség küldte utána. Vigyázzba merevült, s hallgatott csillogó szemmel. Bármit mondhatott volna neki a főhadnagy. ★ A napokban találkozott az egykori főhadnagy, aki most alezredes, az egykori jehovis- tával. Ö most a termelőszövetkezet elnöke szülőfalujában. Az alezredes egysége gyakorlaton volt a dombokkal szaggatott vidéken. S a tsz-től élelmiszert vásároltak. Hát ott az elnök irodájában ... Egyikük sem felejtette el a régi történetet. Pedig huszonegy év tetemes idő. Vincze György először vegyi kezelésnek veti alá, foszfátbevonatot képez rajtuk. Ezt követően kerül sor az elektrosztatikus festésre és a beégetésre, az olajtüzelésű kemencében. Szombaton délután hat órakor Abonyban, a művelődési ház nagytermében ünnepélyesen megnyitják az 1971-es abonyi kulturális napokat. A program május 23-ig tart. Kiállítások, előadások, hangversenyek, kulturális és kultúrpolitikai szakmai foglalkozások szerepelnek a műsoron. A megnyitóünnepségen dr. Palásti László főiskolai docens tart beszédet. Az est folyamán Abony és az irodalom a XIX. században címmel előadás hangzik el azokról a magyar írókról, költőkről, akik AbonyHADIJÁTÉK ÉS JÁTÉKNAP Negyvenezren a nyári íittörőtalálkozón M EG NYITÓ: SZOMBATON Abonyi napok
