Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-28 / 124. szám
/ 197t. MÁJUS 28., PÉNTEK •‘‘xhfCtrlap 3 í lést tartott a Petőfi Emlékbizottság Visszhang itthon és külföldön- Az acélt edzik, a vasat kovácsolják A Petőfi Emlékbizottság Lo- sonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének vezetésével csütörtökön ülést tartott. Megtárgyalta a bizottsági tagok, az állami és társadalmi szervek által készített, továbbá egyes személyek által beküldött javaslatokat. Örömmel állapította meg, hogy a Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójára való felkészülés széles körben megmozgatta a hazai társadalmi közvéleményt és külföldön is visszhangot keltett A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására csütörtökön magyar pártmunkásküldöttség utazott Varsóba. A küldöttséget Kozári József, a KB pártgazdasági és ügykezelési osztályának vezetője vezeti. A Ferihegyi repülőtéren Szatmári András, a KB osztályvezető-helyettese búcsúztatta a küldöttséget. Jelen volt Bogumil Dabrowski, a Lengyel Képköztársaság budapesti nagykövetségének első titkára. Aszód, jelenleg is csak hat és fél ezer lakosával azelőtt járási székhely, azután egyszerű község, majd nagyközség, miért kelt városias képzetet? Ezt, egyfelől, múltja magyarázza: vasúti csomópont volt. Több szálloda fogadta az átutazókat. Főútján, azelőtt, üzlet üzlet' hátán: Aszód látta el iparcikkekkel a környékbeli falvakat. A vidéken ma náluk a legélénkebb a kereskedelem: hetenként háromszor piac, új kereskedelmi létesítményük egy ÁBC-áruház lesz. Tehát régen sem csupán a földdel foglalkozott itt a lakosság, ma csak egy termelőszövetkezetet találunk. Ellenben jelentős kisiparosréteg tevékenykedett, most nyolcvan kisiparost találni, ezenkívül egy ktsz bővíti a szolgáltatást — jelenleg több millió beruházással új szolgáltatóházat emelnek... Aszódot azelőtt is úgy emlegették, mint iskolavárost: a jó hírű Petőfi Gimnázium mellett polgári leányiskolában oktattak. A mai gimnázium és szakközépiskola ötszáz diákot fogad be, kollégiuma száz- húsz-száznegyven tanulót, s a felnőttoktatásból is kiveszi részét. A közeljövőben, kilencmillió forintos beruháA bizottságban széleskörű vita folyt, a művészeti szövetségek, a bizottság tagjai újabb javaslatokat, felajánlásokat tettek, értékes gondolatokkal gazdagították a jubileumi ünnepségekre vonatkozó elképzeléseket. A vitában felszólalt Losonczi Pál, Orbán László, Illyés Gyula, Kazimir Károly, Bencsik István, Nádasdy Kálmán, Pándi Pál, Garamvölgyi József, Farkas Ferenc, Somogyi József, Darvas József, Berek Katalin és Such János. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására csütörtökön lengyel pártmunkásküldöttség érkezett Budapestre Stanislaw Marszálnak, a LEMP KB káderosztálya helyettes vezetőjének vezetésével. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Nagy Tibor, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese fogadta. Jelen volt Bogumil Dabrowski, a Lengyel Nép- köztársaság budapesti nagy- követségének első titkára. zással, tanműhelyekkel gyarapodik ... És említsük, bár utoljára, azt a községbeli intézményt, amely az ország távoli vidékein is mindenkinek eszébe jut Aszódról: a javító jellegű fiúnevelőt. Náluk most szintúgy nagyarányú építkezést találunk. A felszabadulás előtt a gyáripart egy téglagyár jelentette, amely 1945-ben megszűnt. Az azóta eltelt időben új kenyérgyár létesült, a körzeti ÁFÉSZ egy konfekciórészlege, gépjavító állomás, s AKÖV-telep- hely. Kicsit Aszódhoz számíthatjuk a szomszédos, háromezer- hatszáz főt foglalkoztató Ik- ladi Ipari Műszergyárat, lakótelepük is hozzájárul a község újabb arcának kialakításához. Rohamosan nőtt fel egy szövetkezetközi építőipari vállalat. Tehát, ha az iparosítást, munkaerővándorlást vesszük, a nagyközség hatása a környékre alig csökkent. Sokat beszélhetnénk azonban a hiányokról is, hogy például művelődési házuk mennyire nem felel meg már a célnak, s mennyire szorongat a helyiséghiány: Patyolat átvevőhely ezért nem létesülhet, a háztartási gépeket ugyanezért viszik Hatvanba Nincs bonyolultabb fölépítésű, s a kölcsönhatások sokféle fajtája nyomán változó szervezet, mint egy-egy emberi közösség. Egyén és kollektíva kötődésének, ahogy ütközésének is, ezernyi formája létezik. A változatos formák egyik új s kétségtelenül rendkívül fontos alakzata a szocialista brigád, az az önkéntes társulás, amelynek tagjait termelői és erkölcsi feladatok épp úgy összekötik, mint a szó igaz értelmében vett ismeretség, sőt, barátság. Az országban ma már több mint hatvanezer olyan közösség van, amely birtokosa a rangot jelentő címnek, s negyvenezer körül jár azoknak a kollektíváknak a száma, amelyek tagjai a szocialista brigád címet első ízben szeretnék elnyerni. A szocialista s a szocialista címért küzdő brigádokban egymillió ember tevékenykedik, azaz minden tizedik állampolgár! Három év — ezer kollektiv® A megye termelőhelyein foglalkoztatottak többsége: brigádtag. Három esztendő alatt megközelítően ezerrel nőtt azoknak a kollektívának a száma, amelyek tagjai megpályázták, illetve elnyerték a szocialista brigád címet, s 43 ezer olyan dolgozó van, aki vállalta a cím elnyerése fejében adandó többet; a szocialista brigádokban 25 ezer, a szocialista címért küzdő brigádokban pedig 18 ezer tag tevékenykedik. Hatalmas sereg, még akkor is, ha — reálisan — számolunk azzal, hogy sokféle különbség van brigádon belül, az emberek amire a közös jellemzők támaszkodnak. Más és más a mérce egy tervezőmérnökökből álló, egy bolt dolgozóiból alakult, a karbantartó műhely szakmunkásai által létrehozott brigád esetén, s jó, hogy más,. Nem uniformis brigádtagnak lenni; van, ahol már acélként edzihetik a közösséget, van, ahol még csak vasként kovácsolják. A közelmúltban lezajlott, munkasikereket köszöntő ünnepségeken, a párt kongresz- szusi oklevelét, a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, a megyei pártbizottság kongresszusi, zászlaját, a kiváló vállalat, a szocialista javíttatni. A házépítést a területhiány gátolja, igaz, már elkészült egy parcellázási terv. Hétvégi házhelyek parcellázására vonzó vidékükön mégsem gondolhatnak. £ vízügy, a közelmúlt, s a jövő legnagyobb vállalkozása Aszódon, szinte egész tőkéjüket felemésztő. Tavalyelőtt alakították meg a helyi vízműtársulatot, nyolc község csoportosulásával alakulóban egy regionális viz- műtársulat, s még szélesebb egyesülés a Galga menti víz- társulat; e három vállalkozás rendezi majd a belvizeket, szabályozza a patakokat, megépülnek a közkutak, bekerül a házakba a víz, és később a csatornázásra is sort kerítenek. Jelentős tervek ezenkívül: egy öregek napközi otthona konyhával, étkezővel, valamint az eddig felépültek mellé további „CS” lakások emelése, hogy lassan felszámolják a községben levő pincelakásokat. A távolabbi jövőre viszont azt kívánjuk Aszódnak, hogy hagyományaihoz, környezetéhez és lehetőségeihez híven — gondolunk itt elsősorban természeti környezetére, és több szép műemlék épületére — modernizáló arculatát is egyé- nítse. P. A. munka vállalata dm elnyerését ünneplő gyűléseken mindenütt elhangzott és teljes joggal: az eredmények legfőbb forrása a kollektíva közös munkája volt, s ezen belül is a szocialista brigádok áldozatos tevékenysége. Mérce — inmzguiaiak Ezerféle példa van arra, mi mindenre képesek ezek az újfajta, egyén és közösség eddig nem ismert harmonikus kapcsolatát formáló kollektívák. Szocialista brigádok tagjai töltötték évi szabadságukat a Forte Fotokémiai Iparvállalattól az árvíz sújtotta területek helyreállításán. A Nagykörösi Konzervgyár Zatykó brigádja megnyerte az iparág szocialista brigádjainak vetélkedőjét, majd az országos élelmi- szeripari versenyben is első helyezést ért el, de a többi 157 szocialista brigád között is jó- néhány olyan akad — mint a gyárban mondják —, amelynek tagjai hasonló teljesítményre képesek. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat 121 szocialista brigádja közül 40 olyan kollektíva van, amely ötödször-nyolcadszor is megszerezte a ragot adó címet. A Dunai Kőolajipari Vállalatnál a 108 szocialista és szocia- lista címért küzdő brigád volt az, amely döntő szerepet játszott a jubileumi, majd a kongresszusi versenyben, s az év elején vállaltakat év közben megtoldva, végül is elérték a termelési és a nyereség- terv túlteljesítését. S persze, a sok és kemény munka mellett ezek a közösségek kirándultak, színházba mentek, íróolvasó találkozón vettek részt, segítettek fölépíteni egy sok- gyermekes család házát, iskolába jártak, rendszeres látogatói voltak a politikai oktatásnak... Miért csinálják? Aligha azért mert elnyerhetnek egy oklevelet, bronz, ezüst vagy aranyfokozatú jelvényt, s aligha azért, mert tevékenységük fejében bőven ömlik a pénzmag a zsebükbe, hisz’ sok helyen még a teljesen megérdemelt anyagiakat is patikamérlegen kidekázva adják nekik. Hát akkor? Talán az a magyarázat, amit az Egyesült Izzó TV Képcső és Alkatrész- gyárában, Vácott jegyeztem fel, brigád vezetőkkel beszélgetve, s ami így hangzott: magunk előtt akarunk többek lenni! Magunk előtt. Sok benne az igazság, hiszen a nemes, s egészséges határok között megmaradó emberi hiúság fontos hajtóerő. Többet tudni, érteni a világ és környezetünk dolgaiból, segíteni ott, ahol módunk van rá, adni, ha erőnk van hozzá — egyre több emberben megfogalmazódó igény és akarat. Példa — mindenkinek Amit föntebb leírtunk, Igaz, de mégsem a teljes valóság. Tartozik hozzá még valami. Az, hogy e közösségek tagjai nemcsak tudatuk snagasabb fokára jutottak el, hanem e tudat kisugárzásaként tapasztalhatják környezetük változását, tevékenységük hatását azokra, akik először csúfolták őket, azután figyelgetni kezdték munkájukat, irigyelni összetar- tásuhai, s végül azzal álltak elő: bevennétek a brigádba? Az emberformálás folyamata hosszú, bonyolult, áttételes. Magukat formálva s másokat alakítva, az egyént tökéletesítve s a közösséget jobbá téve lényegében és valójában ezt, az emberformálás folyamatát végzik a szocialista brigádok is, összhangban a társadalom egészével, s az emberi közösségek más alakzataival. Nekik, a szocialista brigádoknak köszönhető, hogy erős, a gyárhoz hű mag alakult ki például a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat váci gyáregységében, hogy az új technológiára való átállás elfogadtatásra talált a dolgozók körében a Hazai Fésűs- fonó és Szövőgyár kistarcsai gyáregységében, s hogy csökkent, majd megállt az munkásvándorlás a Gördülőcsapágy Művek diósdd gyárában. Senki nem kényszerítette őket arra, amit vállaltak, önként tették, teszik, mert maguk előtt akarnak többek lenni. De mert a megyében már több tízezren vannak, velük és általuk leszünk valamennyien többek munkában, társadalmi tevékenységben, közösségi életben, emberi tartásban, azaz egyszerre gazdagodva egyéniségünkben s a társadalom tagjaként. Mert az acélt is, a vasat is, egyazon ércből olvasztják ... Mészáros Ottó Űjra és újra rájövünk, hogy a régi közmondásokban ugyan némi életbölcsesség nyilvánult meg a maga idejében, de a világ haladásával, a társadalom változásával e bölcsességek enyhén szólva kétes értékűvé váltak. Lassan lomtárba kerül például a „lassan járj, tovább érsz" bölcsesség, mert legfeljebb az úttestről lelépő gyalogosokra alkalmazható, de az egyre sebesebben rohanó életre semmiképpen sem. Sajnos azonban, akadnak közmondások, amelyek még ma is sűrűn idéztetnek. Ezek közé tartoznak: „Hallgatni arany, beszélni ezüst!” És: „Mondd meg az igazat, betörik a fejed!” Általában akkor mondják ezt, amikor valaki vagy bírál és ezért baja történik, vagy inkább hallgat, nehogy baja történjék. Valóban, a bírálat ellen még sok érintett hadakozik, miközben a társadalom egyenesen megköveteli fejlődésének meggyorsítására a kritikai szellemet. Enélkül nem haladhatunk előre. A bírálat olyan erő, amely a mi ügyünket, a szocializmust szolgálja. Bátran állíthatjuk: egyetlen hiba nyilvános klpellengérezé- se sem árt, hanem használ a munkáshatalomnak. Ezért, a párt sokféle módon bátorítja az embereket a szókimondásra. A szocialista demokrácia fejlesztése fontos dolog, s jóval többet jelent annál, mint hogy mindenki megmondhassa a magáét. Azt jelenti, hogy a különböző emberek által felfedezett igazságokkal erősödjék a közös, nagy igazság. Ennek ellenére még napjainkban is „bátor bírálatról” szoktunk beszélni és írni. A két fogalom, sajnos, gyakran együtt jár. Bátor a bírálat, s aki bírál, az is bátor. Aki egyetért a bírálattal, az is. S aki a helyes bírálatnak érvényt szerez, intézkedik, szintén számíthat rá, hogy elismerően megállapítják róla: „bátran leszámolt a hibákkal.” Nem tudom tudományos pontossággal meghatározni, kit nevezünk bátornak. Bátor embernek tarthatjuk, aki a jó ügy érdekében bizonyos kockázatot vállal, veszélynek teszi ki magát. Bátorság szembeszállni egy népellenes hatalommal, az igaz, nemes ügy védelmében. A történelem sok kimagaslóan bátor embert ismer, akik életüket is föláldozták a haladásért. Bátornak tekinthetjük azt is, aki ugyan nem az életét kockáztatja, hanem „csak” személyes érdekeit, maga és családja megélhetését — olyan nehézségeket vállal, amelyekkel nem kellene szembenéznie, ha megalkudna. Viszont ma bírálni — a jó ügy érdekében — milyen kockázattal, veszéllyel járhat? A bírálatot védi a párt alkotmánya, a szervezeti szabályzat, s minden állampolgárt támogatnak törvényeink, minden jogosan bíráló mögött ott áll a dolgozók — a társadalom — hatalmas ereje. A munkáshatalomnak szüksége van a bírálatra, hogy fölszámolhassa a hibákat. A bírálónak és az államhatalomnak ugyanaz az érdeke: egyetlen hiba, visszaélés se maradjon titokban. A törvényeket ez a hatalom hozza. A szocialista építés munkáját ez a hatalom Vályi Péter hazaérkezett Varsóból . Csütörtökön hazaérkezett Varsóból Vályi Péter, a kormány elnökhelyettese, aki Tan Mitrcga miniszterelnök- helyettes meghívására utazott Lengyelországba. Látogatása során megvitatták a két ország gazdasági együttműködésének időszerű kérdéseit. Vályi Pétert fogadta Piotr Jarosze- wicz, a lengyel kormány elnöke is. A Ferihegyi repülőtéren vályi Péter fogadására megjelent dr. Gál Tivadar, a Minisztertanács titkárságának vezetője, ott volt Tadeusz Ha~ nuszek, <a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. (MTI) szervezi. A törvényeknek mindenkivel szemben maradéktalanul érvényt kell szereznünk. Az építőmunkát csak úgy tudjuk egyre kevesebb hibával végezni, ha az államot annak polgárai, egyben alkotói, bírálatukkal is támogatják. A dolgozók állama és az egészséges, a szocializmus mielőbbi felépítésének érdekeit szolgáló közvélemény arra ösztönöz valamennyiünket, hogy ne hallgassunk, s némaságunkkal ne segítsük azokat, akiknek van okuk félni a bírálattól. Igen, ha csak ennyit vennénk figyelembe — ha csak „elvileg” mérlegelnénk a dolgot —, akkor valóban elavultnak, idejétmúltnak tekintheti nénk azt, hogy a „bátor” jelzőt még mindig odabiggyesztik a bírálat szó elé. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a bírálat fogadtatásában sem lehet egy csapásra érvényt szerezni — a helyes, elvileg mindenki által elfogadott tételeknek — valameny- nyiünk közös érdekeinek. A párt- és állami szervek, akármennyit is küzdenek ellene, nem tudtak mindenütt véget vetni a basáskodásnak, a bírálat elfojtásának és megtorlásának. Gyakran a bírálónak nehéz harcokat kell folytatnia, és a felsőbb szervek nem elég határozottan szereznek érvényt annak az elvnek, törvénynek, hogy meg kell büntetni a bírálat elfojtóit, megtorlóit. Akadnak vezetők, akik azt hiszik, hogy nekik mindent szabad, s van merszük a törvényekkel szembeszegülni. S még az sem veszi el ettől a kedvüket, hogy sok — de úgy látszik, még mindig nem elegendő — példán tapasztalhatták: a bírálat elfojtóit előbb- utóbb, de szinte kilétei nélkül utoléri a megtorlás. Szükség van-e még bátora Ságra a bírálathoz? Sajnos, több helyen igen. S minél nagyobb bátorság szükséges valahol a hibákat leleplező mondanivaló kimondásához, annál nagyobb szükség van ott a bírálatra. Bizony, nem könnyű kimondani a kiskirályokról, basáskodó vezetőkről, hogy olyanok, amilyenek. Hiszen nem lennének kiskirályok, ha megfogadnák a bírálatot, s nem igyekeznének megtorolni. Aki ilyen körülmények között vállalja a harcot, vállal bizonyos kockázatot. Sebeket Is kaphat. Maga mögött tudhatja azonban a munkáshatalmat, amely igyekszik minden ilyen sebet begyógyítani és minden ilyen bírálatot megfogadni. Nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is kiállni a közérdekért, az azt sértő magatartás ellen. Nincs olyan mindenható vezető testület, nincs az a kormány- és pártvezetés, amely a tömegek segítsége nélkül átfoghatná az egész ország életét. A bírálók, akik vállalják a kockázatot, az állam, a párt megbecsülését élvezik még akkor is, ha bizonyos esetekben nem sikerül teljes mértékben megvédeni őket. S a szó- vátett ügyön kívül segítenek annak megvalósulásában is, hogy a bírálat szóhoz ne a „bátor” jelző kapcsolódjék, hanem a lelkiismeretességé, az alapos tényismereté, a szakértelemé és az igazi segítőszándéké. Pintér István Pártmunkásküldöttségek Ifi 1171 ET ^ nagykőrösi Szabadság Tsz és a helyi állj U UlLL I kilános fogyasztási és értékesítő szöveíke- W zet a múlt év őszén közös vállalkozásban húsfeldolgozó üzemet létesített. A tsz saját hízlalású sertéseit gyakorlott húsipari szakemberek dolgozzák fel, a termékeket az ÁFÉSZ boltjaiban értékesítik. MUNKÁT KEZD AZ ÚJ TANÁCS Városias nagyközség erős Magyar Bátran ?
