Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-27 / 123. szám
1971. MÁJUS 27., CSÜTÖRTÖK res» Htevet 3 Világkonferencia A vegyipari dolgozók szak- szervezetének székhazában Keréken élő faltak szerdán délelőtt Forgács Pál, a vegyipari, kőolajipari és ro- konszalcmab éli szakszervezeteknek az NDK-ban megtartott VI. világkonferénciáj án-ak munkájáról, fontos határozatairól tartott sajtótájékoztatót, öt világrész 51 országából, 84 szakszervezet 8,6 millió tagjának küldöttei vettek részt e nagy találkozón, amelyen fontos dokumentumokat fogadtak el az egységes akcióprogramról, a szakmai képzés fejlesztéséről és a kollektív szerződésről A VÉR TUDOMÁNYA Megkezdődött a haemotológiai kongresszns Szerdán, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében • megnyitották az akadémia és a Magyar Haemotológiai Társaság által rendezett 5. haemo- tológiad kongresszust. A nagy számú magyár résztvevőn kívül a haemotológiai, vagyis a vér tudományának sok, nemzetközileg elismert külföldi kiválósága is jelen van a háromnapos tanácskozáson. A vérrel kapcsolatos tudományos kutatások legkülönbözőbb ágainak problémáit — többek között a leukémia, a véralvadás, az immunológiai és szervátültetési kérdések, vérsejtképzés és a sugárártal- mak, valamint a transzíúziót — vitatják meg. Közismert tény — s a földrajzi, gazdasági adottságok ismeretében természetes —, hogy az ország területrészei közül az úgynevezett központi iparvidéken, azaz a fővárost és Pest megyét összefogó gazdasági egységben élők közül utaznak a legtöbben kenyérkeresetük fejében. Az országban száz foglalkoztatottból negyven nem a lakóhelyén dolgozik — azaz naponta, hetente, kéthetente ingázik —, a megye legtöbb területén ez az arány nagyobb. Az ingázók száma ma már kétszázezer körül jár Pest megyében, s döntő többségük naponta teszi meg az utat lakóhelyéről munkahelyé, re, s onnét vissza. Gazdasági szükség Az ingázás világjelenség, minden ipari órszágban az ingázók a foglalkoztatottak tetemes hányadát alkótják. Az már más, s alapos vizsgálódást igénylő kérdés, hogy az ország területrészei, s azokon belül vonzáskörzetei esetében meddig nevezhető egészséges mértékűnek az ingaforgalom, s mikor haladja meg azt. Leegyszerűsítve, de igazat kérdezve: természetes, hogy a főváros körül — az ún. agglome. rációs övezetben — keréken élő falvak sokasága létezik, mint Gyál, Vecsés, Üllő, Dunakeszi, Dunaharaszti, Budaörs, Budakeszi, ahonnét a munkaképes lakosság döntő többsége a fővárosba jár dolgozni, de •természetes-e ez a távolabb fekvő, de ugyancsak nagy ingaforgalmat lebonyolító települések esetében? A kérdésre adható válasz nem könnyű. Nem, mert jó néhány tevékenységi terület — építő- és szerelőipar, közlekedés, áruszállítás — eleve az állandó mozgást követeli meg. Továbbá: a földrajzi, gazdasági, népességi adottásgok erősen eltérőek a különböző területek esetében, s törvénysze. rűen a népesség átáramlásához, ingaforgalom kialakulásához vezetnek. Lassú kiegyenlítődés Hazánkban a tervszerű területfejlesztés több évtizedes késéssel, csupán a felszabadulás után kezdődött meg, s két évtizedbe telt, míg a további, most már intenzív haladás alapjai létrejöttek. Két évtized alatt az iparban foglalkoztatottak számát teltintve a főváros részesedése 51 százalékról 35-re csökkent. Pest megyében tíz év alatt 81 százalékkal növekedett az iparban foglalkoztatottak száma, s a megye országos részesedése 4,8 százalékról 5,7-re nőtt Míg az ötvenes évek végéig a megye lakossága számára döntő mértékben csak a főváros nyújtott ipari foglalkoztatási lehetőséget, addig a hatvanas években — a váci ipari körzet kialakításával, a nagykátai, a gödöllői járás iparfejlesztésével, a százhalombattai beruházásokkal — lényeges változások folyamata kezdődött el. Ugyanakkor a mezőgazdaságból fölszabaduló munkaerő, illetve az ország más területéről bevándorlók elsősorban az ingázók seregét gyarapították. Ha ellentmondásosan is, de a különböző területrészek között lassú, fokozatos kiegyenlítődés indult meg, enyhítve valamelyest a gondokon, s ugyanakkor új gondokat szülve. Az eredményekre támaszkodva, s a gondokra figyelve hozta meg a kormány 1006/ 1971. (III. 16.) számú határozatát a területfejlesztés irányelveiről. valamint a' település- hálózatfejlesztési koncepcióról. E két rendkívül fontos határozat hosszú esztendők teendőiA nácizmus magyarországi üldözöttéinek kártaianításárói A Magyar Közlöny legutóbbi számában rendelet jelent meg a nácizmus magyarországi üldözöttéinek kártalanításával kapcsolatban. A kártalanításra az NSZK pénzügyminisztériu- -mával kötött megállapodásról és a kártalanítás lebonyolításáról nyilatkozott az MTI munkatársának Gáti Ödön, a Nácizmus Magyarországi Üldözöttéi Országos Érdekvédelmi Szervezetének (NUB) elnöke. — Szervezetünk 1957 óta több alkalommal felszólította a nácizmus volt magyarországi üldözöttéit kárigényük bejelentésére. Az első ilyen felhívás 1957 augusztusában történi egy általános jellegű kárigény bejelentésére, amit az OTP- fiókokban árusított kérdőíven kellett megtenni. 1965 szeptemberében tettünk közzé újabb felhívást. Ebben közöltük, hogy lehetőség nyílik a kárigények pótlólagos bejelen, tésére azok számára, akik a második világháború idején az országhatáron kívül teljesítettek munkaszolgálatot, továbbá akiket az auschwitzi, a maut- hauseni koncentrációs táborba deportáltak. Ez utóbbi jelentkezési lehetőség 1966 májusáig tartott. A hozzánk érkezett igénybejelentéseket továbbítottuk és képviseltük az NSZK hatóságai előtt. Az 1971. január 22-én megkötött globális megállapodás is az említett igénybejelentések alapján történt. Azokat, akik a fent megjelölt időpontokban nem tettek bejelentést, nem állt módunkban képviselni az NSZK kártalanítási ■ hatóságai előtt, s így a januári megállapodás rájuk nem vonatkozik. — Az NSZK pénzügyminisztériumával létrejött, százmillió márkáról szóló megállapodás kizárólag az üldöztetés idején a nácik által elvett értéktárgyakra vonatkozik, és nem érinti más nyugatnémet kártalanítási törvények alapján — például a szabadságkorlátozás, egészségromlás, üldöztetés, hagy eltartók elvesztése miatt *— érvényesíthető kártalanítási igényeket. — A megállapodás értelmében a 100 millió Nyugatnémet márkából az NSZK pénzügyminisztériuma 3 milliót visz- szatart azok számára, akik kárigényüket ugyan szervezetünk útján bejelentették, azon. ban állandó lakhelyük 1971. január 1-én Magyarországon kívül volt Az NSZK pénzügyminisztériuma a kártalanítási összeget három egyenlő részletben utalja át: 1972-ben, 1973-ban és 1974-ben. Szervezetünk elnöksége ezért úgy döntött, hogy először azoknak a saját jogukon igénylő,’ élő személyeknek a kártalanítását rendezi, akiket valamelyik német koncentrációs táborba vagy munkaszolgálatosként külföldre hurcoltak. Ezen belül megkülönböztetett figyelmet fordítunk az idős, súlyosan beteg emberek igényeinek kielégítésére. — A kártalanítással kapcsolatban a jogi képviseletet, tanácsadást stb. kizárólag szervezetünk látja el. Ezzel az a célunk, hogy az érdekelteket mindennemű költségtől mentesítsük. Vitás ügyekben csak személyesen vagy a szervezet mellett létesített Kártalanítási Tanácsadó Iroda (Budapest, V., Bá- thori u. 22.) útján lehet eljárni. Az iroda július 15-től működik, s munkadíjat közreműködéséért nem számít fel. — Kártalanításban részesülnek azok a volt üldözött magyar állampolgárok, vagy örököseik, akiktől a hitleri megszállás idején a német biztonsági szervek és segítőik értékeiket, személyes használati tárgyaikat: 1. akár deportálás, külföldi munkaszolgálat, illetve letartóztatás során; é 2. vagy a lakóhelyükön ingóságaikat elvették; feltéve, hogy az ezzel kapcsolatos igényt, a közzétett határidőn belül Magyarországon szabályszerűen bejelentették és az igényjogosult 1971. január 1-én Magyarországon lakott. — Az esetben, ha bejelentést követően a bejelentő meghalt, örököse tekinthető igényjogosultnak, feltéve, hogy az örökös 1971. január 1-én Magyarországon lakott. — Ma már a ténylegesen elszenvedett kár értéke pontosan nem állapítható meg. Így — figyelembe véve a szociális és humánus szempontokat — a rendezés nem a bejelentők által feltüntetett értékek alapján történik, hanem átalány- összeget fogunk fizetni. — Előzetes számításaink szerint az 1. kategóriába tartozó igények esetén a kártalanítási összeg körülbelül 12 000 forint, akik nem saját jogon, hanem elhalt hozzátartozóik után kapják a kártalanítási összeget, azoknak az 1. kategóriába soroltak részére megállapított összeg mintegy 50 százalékát fizetjük. A 2. kategóriába tartozó igények esetében a kártalanítási összeg mintegy 3000—4000 forint lesz. — Az igénybejelentések feldolgozása már folyamatban van, és ha annak során bármilyen kiegészítő adatra vagy okmányra szükségünk lenne, az érdekelteket hivatalból megkeressük. A feldolgozás befejezése, illetőleg az átutalt összegek megérkezése után az igényjogosultak folyamatosan kapnak értesítést arról, hogy hol és mikor vehetik fel a részükre megállapított összeget. — Ezúton is kérjük az igénybejelentőket, hogy a zavartalan feldolgozás érdekében legyenek türelemmel. Csak abban az esetben kérünk külön értesítést, ha a kárigény bejelentése óta lakcímváltozás történt. — Egyidejűleg szeretnénk mindenkit megnyugtatni, hogy kárigényekre vonatkozó nyilvántartás hiánytalan, naprakész állapotban van, ami biztosíték arra, hogy minden jogosult megkapja az őt megillető kártalanítási összeget. (MTI) nek teremt biztos kereteket, lehetőséget nyújtva az átgondolt, minden tényezőt figyelembe vevő fejlesztésre. Az ingaforgalom nem más, mint a munkalehetőség és a munkavállaló egymásra találása. Ha tehát azt mondjuk, hogy napjainkban és hazánkban, illetve a megye egyes területein az ingaforgalom — különösen a távolabbi, 30 kilométeren felüli ingázás — mértéke túlzott, ezzel azt is megmondtuk, hogy a munkalehetőségek a szükségesnél koncentráltabbal!. Igaz, a hatvanas években — hogy csak a megyén belül maradjunk — meggyorsult néhány, korábban kizárólag ingázási körzetnek számító terület fejlődése. Vácott a Dunai Cement- és Mészmű, a Gumiipari Vállalat gyáregységének létrehozása, a Forte, a Híradástechnikai Anyagok Gyára, a képcsőgyár bővítése jelentős mértékben csökkentette a fővárosba való ingázást, ám ugyanakkor növelte a környék fal-vaiból a városba irányuló utazást. Hasonló folyamat tanúi vagyunk Nagykáta, Gödöllő körzetében, de látni kell: az ésszerű foglalkoztatási arányok megteremtése csak hosszabb idő, több ötéves tervidőszak alatt mehet végbe. „Ésszerű" mértékkel Az ésszerű foglalkoztatási szerkezet erőszakolt kialakítása súlyos hiba lenne. Az ingázást nem lehet adminisztratív eszközökkel korlátozni, vagy összetételén változtatni. Az ingázás gazdasági jelenség, tehát gazdasági módszerekkel lehetséges befolyásolása is. A döntő szempont a társadalmi hasznosság elve. A terület- és településfejlesztés ugyanis csak akkor szolgálhatja igazán a helyi érdekeket, ha egyben a népgazdasági érdekeket is érvényesíti. Számítások szerint a negyedik ötéves tervben a foglalkoztatottak száma kétszázezerrel növekszik országosan, de e létszám elhelyezését, illetve a már dolgozók átcsoportosítását úgy kell megoldani, hogy az a lehető legnagyobb mértékben megközelítse a gazdaságilag hatékonyt, a társadalmilag szükségest. Nem egyszerű feladat ez, nem csupán az elhatározáson múlik. A mezőgazdaságból továbbra is eláram- ló munkaerő — a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma a következő öt esztendőben mintegy 150 ezer fővel csökken —, valamint az országrészek közötti áttelepü- lések elsősorban újra az ingázók számát gyarapítják. Megkeresni a legkedvezőbb foglalkoztatási lehetőségeket, egyeztetni azokat az ipar- fejlesztés érdekeivel, s ugyanakkor megteremteni a szol- gáltaltások bővítésének személyi feltételeit is — ez az, amit a területfejlesztés gazdájának, a megyei tanácsnak minden törvényes eszközzel szorgalmaznia kell, olykor a helyi tervek ellenében is. A negyedik ötéves terv időszakában a nemzeti jövedelem növekményének kilencven százaléka a termelékenység emelkedéséből kell, hogy származzék. E feladat döntő tényező gazdasági céljaink elérésében, tehát a foglalkoztatási terveknek is ehhez szükséges igazodniuk. Ott és annyi új munkahelyet lehet csak létrehozni, ahol és amennyi társadalmilag szükségszerű és kifizetődő. Nem lehet ugyanis száz embert megszabadítani az ingázástól úgy, hogy arra ezer ráfizet, nem szabad létrehozni látszatmunkahelyeket, ahol a költségek kétszeresen, négyszeresen meghaladják a megengedhető mértéket. Az Ingázás: az ipari fejlődés természetes kísérője. Szükség van rá a jövőben is, ám az egészséges arányok kialakításának napirendre kerülése azzal biztat, hogy az egyéni és társadalmi érdek e területen is közelebb kerülhet egymáshoz. Mészáros Ottó JÚNIUSBAN ÁTADJÁK Gyorsabban Szentendréig A vadregényes Dunakanyar megközelítése a nyári hétvégeken, és az onnan való hazajutás sok gondot okozott az autósoknak. A keskeny út Budakalász községen kanyargóit keresztül. Gyakran feloldhatatlan forgalmi dugók keletkeztek, amelyek akadályozták, lassították a forgalmat. Az Aszfaltútépítő Vállalat lényegében már elkészítette a 11-es út egy szakaszát, amely Csillaghegytől Szentendréig új nyomvonalon halad, négysávos szélességben, kikerülve a közbeeső községeket. Az átadás június közepén lesz, addig elvégzik az utolsó simításokat. Munkában az úthenger és az aszfaltrakógép... 1.. épül a szentendrei bekötőhíd... ... és ahol már elkészült az út. (Foto: Urbán) Jubileumi találkozó Pénteken Budapesten, a Belügyminisztérium Központi Klubjában tartják meg a Pest megyei úttörővezetők jubileumi találkozójukat. A szövetség 25. évfordulója alkalmából rendezett összejövetel programja 10 órakor kezdődik. Az ünnepélyek megnyitót az úttörővezetők köszöntése követi, majd a „Negyedszázad” című úttörőkiadvány tiszteletpéldányainak átadása, s a jubileumi pályázatok értékelése. Az úttörőcsapatok és szólistáik kulturális bemutatója 11 órakor kezdődik.
