Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-26 / 122. szám
1971. MÁJUS 26., SZERDA res? fJtd'KI ?Mtríap GvÓím)íll)ll US A Ráckevei Járási Javító és J rai Szolgáltató Ktsz gyártja a közkedvelt gyógy-fapapucsot. A mikrocellás gumival borított fapapucs gyógyhatása abban rejlik, hogy aktív munkára kényszeríti a fáb izmait, ezáltal megakadályozza a lúdtalp és harántsüllyedés kifejlődését. A gyógypapucsnak nagy keletje van, különösen az álló munkát végző nők körében. Munkába kezd az új tajtács Megoldódik a vízgond Budakalászon Már IV. Béla király idejében létezett a község. Több nemzetiség is élt itt később egymás mellett, a magyarokon kívül sváb és szerb népcsoport. De már a felszabadulás előtt is csak húsz, huszonöt család foglalkozott csupán a földdel: az emberek hamar áttértek a kétlaki életre, a kertekben a gyári munka után tevékenykedtek. A budakalászi gyümölcskultúra hagyományait ma az Egyetértés Szakszövetkezet folytatja, de szinte minden községbeli család kertészkedik. Kertközség ez, és egy kicsit „alvó” község. - A lakosság tíz év alatt kétezer-hétszáz fővel, hétezernégyszázra növekedett. A családok többsége nem ismeri egymást: az egyik szomszéd Szabolcsból jött, a másik a Hajdúságról, a harmadik a Balaton mellől, a negyedik a fővárosból. A fiatalok a lenfonó rendelvényein, a táncra is alkalmat adó eszpresszóban, a vendéglőben sramlizene mellett, vagy a szövetkezeti borozóban találkoznak. Moziba járnak, esetleg bemennek Pestre. Két sportszakosztály képviseli még a társaséletet. A helyi KISZ-szervezet, inkább papíron. A pártszervezet tagjainak többsége nyugdíjas. Sem kultúrház, sem nemzetiségi kör, sem kertbarát klub, sem egy strand, ahol a többiek összejöhetnének. Csobánczi István vb-titkárt — aki 1953 óta tölti be tisztét a tanácsházán — az új tanács tennivalóiról* terveiről kérdezem. Legnagyobb gondjuk a víz, az összes eddigi választógyű- léssk fő témája. A községben a KÖJÄL megállapítása szerint egyetlen kút vize sem iható: szennyezett az altalaj, s ezenkívül kemény, meszes a víz. Több terv készült már a megoldásra, a legutóbbit hatvankilencezer forintért csináltatta a helyi tanács, de huszonhárommillióba került volna a kivitelezés. Az újabb elgondolás szerint a szentendrei hálózatba kapcsolnák be Budakalászi is, a fővezetéket az Országos Vízügyi Hivatal építteti, a mellékutcák csatlakozását a községi víztársula.t. Ügy vélik, hogy a negyedik ötéves terv időszakában megoldódik vízgondjuk. Hetvenkétkilométeres a községi úthálózat, amelyből belterületre huszonnyolc kilométer jut: ebből mindössze nyolc kilométer a kiépített. Az idén egymillió forintot, a következő években újabb másfél milliót fordítanak útépítésre. A járdák kialakításával sem állnak jobban: de miért nem szerveznek erre a célr'a több társadalmi munkát? Áz újabban beépült részekre folyamatosan vezetik a vil - lányt: a Duna-parti hétvégi házaknál ts kellene villamosítani, de erre már nem futja a költségvetésből. A községben sok család él albérletben, és barakkokban is. Az utóbbiak megszüntetésére 1973-ig húsz „CS” lakást építenek. A község leggyorsabban fejlődő része a lenfonó mögötti lakótelep. Az 1967-es választáskor még csak egy szavazó- körzet volt ott, ma már öt. A telep, amelynek emeletes és földszintes házait szövetkezeti formában építik, a jövőben tovább terjeszkedik. Amennyire a közművesítés erre lehetőséget ad ... Az idén a megyei élelmiszerkiskereskedelmi vállalat itt az ABC-áruház építését kezdi meg. A közelmúlt legnagyobb községi beruházása, az orvosi rendelő felépítése volt. A közeljövőé egy nyolctantermes iskola. Az új tanácsnak lesz éppen elég dolga. P. A. „NÁLUNK MÉG NAGY UR A MARADISAG" Munkában igen, bérezésben nem? Néhány szó az egyenjogúságról Fóliasátrak fehér alagútjai között, deszkaiádákon kuporogva beszélgetünk a dányi Magvető Tsz kertészeti brigádjának dolgoséival: munkáról, keresetről, jogokról. Engem főképpen az érdekel: megkapják-e az asszonyok munkájukért azt a pénzt, amit a férfiak? Előbb a csapatvezető Az ismerkedés könnyen megy, de a válaszra elébb Csepeli Istvánnét, csapatvezetőjüket biztatják: — Kezdjed te, Marika. — Marika eligazítja magán a bő szoknyát, aztán elkezdi: — Ha arra kíváncsi, hogy van-e nálunk megkülönböztetés a nők kárára, akkor megnyugtathatom: nincs. Férfiaknak, nőknek, egyaránt 1700 forint a havi átlaguk a kertészetben. Ehhez jön a háztáji. Most már hárman is folytatják, egymás szájából kapva ki a szót: — Miért is kapnánk kevesebbet? Elvégezzük ugyanazt a munkát, mint a férfiak! — Csak valamivel gyorsabban — toldja meg egy hang, s erre már csak azért is érdemes odafigyelni, mert férfi mondta: Tarjáni Imre brigádvezető. Készséggel meg is magyarázza: — A kertészetben jobban beváltak az asszonyok, mint a férfiak. Több okból is: jobban betartják az utasításokat, inkább hallgatnak a szóra. A kezük is fürgébb, derekuk, is jobban hajlik a palántákhoz. Egy. asszony négy-ötezer palántát pikíroz égy munkanap alatt, a férfiak legfeljebb ezerötszázat. Azt sem szívesen: babrás munka, sok türelem, meg lelkiismeretesség kell hozzá. A beszélgetésre két férfi is előjött az üvegházak közül, most kíváncsian várom, mit szólnak. Diplomatikusak: tréfával ütik el a dolgot. — Kisebbségben vagyunk, merünk mi szólni valamit? Kisebbségben bizony, nemcsak itt, a brigádban is: 72 nő és 9 férfi dolgozik Tarjáni Imre keze alatt. Akinek diplomája nincs ugyan, „de ér annyit, mint egy kertészmérnök” — állítja meggyőződéssel! Litkey Miklós, a szövetkezet főmezőgazdásza. — Hát a háztájit, megkapják-e ugyanúgy, mint a férfiak? — Ha ledolgozzuk az előírt munkanapokat, miért ne? — Tóth Tstvánné kérdésre kérdéssel válaszol. Az alapszabály értelmében 1 hold háztájiért a férfiaknak 250, a nőknek 200 tízórás munkanapot kell teljesíteniük évente. Egyetlen nap miatt És vajon a fizetett szabadságért? Inkább maguknak keresnek helyet Kevés a pályázó Országszerte megkezdődött a most végző egyetemistáit, főiskolások elhelyezésének előkészítése. A most végző szakemberek változatlanul, két módon juthatnak álláshoz: • pályázattal vagy egyéni elhelyezkedéssel. A pedagógusjelöltek továbbra is csak pályázat útján helyezkedhetnek el. A meghirdetett állásokat a legtöbb egyetemen, főiskolán máris kifüggesztették, s a hallgatók szabadon választhatnak közülük. Pályázatukat a jelöltek alma materükhöz nyújtják be, ahol felkészültségük, több éves munltájuk alapján a bizottság „rangsorolja” őket. A bizottságban az egyetem állami és társadalmi vezetőin kívül részt vesznek az egyes szaktanszékek és az ifjúság képviselői is. Egy-két kisebb létszámú Szaktól eltekintve, általában, az idén is jóval több állás áll a végzősök rendelkezésére, mint ahá- nyan diplomához jutnak. Az „állásdömping” következtében néhány egyetemen már alig-alig veszik igénybe a pályázat: lehetőségeket, és inkább egyéni úton választanak maguknak munkahelyet az újdonsült diplomások. — Mindenkinek 250 munkanapot kell dolgoznia, akkor kaphat tizenkét nap szabadságot. Szóval: a háztájiért a nőknek 200 munkanap is elég, a szabadságért tőlük is 250-et követel áz alapszabály. Csak az a kérdés: tudnak-e ennyit teljesíteni? — Nekem tavaly egyetlen nap hiányzott a 250-hez, ezért nem kaptam szabadságot; pedig még újév napján is dolgoztam, hogy kilegyen — panaszolja Kurunczi Józscfné. — Az úgy volt — veszi át a szót a^brigádvezető —, hogy nálunk még nagy úr a mara- diság. Az emberek csak abban hisznek, amit látnák. Amikor kijött a rendelet a fizetett szabadságról, hiába ismertették a tagsággal, nem hitte. Nem is igen törték magukat év elejáp az asszonyok, munka után. Aztán év végén, amikor látták, hogy ez is, az is megkapta, akkor jöttek, hogy adjak nekik munkát; csakhogy télen kevesebb is a dolog a kertészetben, meg amit tavasszal elmulasztottak, azt nem lehet pár nap alatt pótolni. Az idén már másképp kezdték az évet. — Nem is volt még senki maguk közül szabadságon, asszonyok? . — Dehogyisnem. Például én. Ezt Tarjániné mondja, a brigádvezető felesége, aki kezdettől fogva hitt a rendeletben. Ezért mehetett tavaly életében először fizetett szabadságra — ötvenévesen. — Én is voltam. — jelentkezik Tóth Jánosné. Mindketten az idősebb korosztályból valók. A fiatalabbak, akiknek iskoláskorú vagy még kisebb gyermekeik vannak, nehezebben tudnak 250 napot dolgozni a közösben. Mindennap főzniük kell, a mosnivaló is több az olyan családban, ahol aprók a gyerekek. Litkey Miklós is tudja, hogy így van, azt is. hogy helyenként a nők már kedvezményeket élveznek, de itt egyelőre nem tudják csökkenteni a szabadsághoz előírt munkanapok számát: — Ahhoz még nem elég gazdag a tsz. Majd néhány év múlva, ha jól dolgozunk. — A nyugdíjkorhatárt is leszállíthatná a kormány! — töri meg a csendet valaki. — Mi talán nem végzünk olyan nehéz munkát, mint az ipari munkásnők? Hatvan év után már élvezni sem tudjuk a nyugdíjat. — Arra gondoljanak, asszonyok, hogy mióta jár egyáltalán nyugdíj a mezőgazda- sági dolgozónak?! Ha majd anyagilag elbírja a népgazdaság. ' biztosan leszállítják a korhatárt. Aztán nemcsak rengeteg pénz kell a nyugdíjhoz. hanem munkaerő is: ha maguk ötvenöt évesen nyugdíjba mennek, hányán maradnának a szövetkezetben? Az asszonyok elcsendesednek, gondolkoznak. Még nem értenek szót — Bár a szőlészetben lehetne így szót érteni velük — mondja sóhajtva a főmezőgazdász. — Ott még a női egyenjogúsággal is báj van. Méghozzá, mindkét oldalról. A férfiak felháborodnak, hogy miért keresnek a nők ugyanannyit — azonos munkával —. mint ők, a nők meg hallgatnak. Nekünk kell őket megvédeni. Közben vannak műveletek, amelyeket jobban csinálnak, mint a férfiak! Például a szőlőmetszést. Az asszonyok mindent úgy végeztek, ahogy a szakember kérte. A férfiak okoskodtak „Engem akar tanítani? A világon se’ volt még, amikor én már szőlőben dolgoztam!”. Ment mindegyik a maga feje után, aztán — elszúrta. A szövetkezet 13 tagú vezetőségében öt nő van és nyolc férfi. — Már ez az arány sem reális — bosszankodik a főmezőgazdász —, hiszen a tagság hetven százaléka nő. Még az az öt nő sem áll ki azonban erélyesen az asszonyok jogaiért. Tudja ki áll ki értük legtöbbször? Az elnökön és rajtam kívül a főkönyvelőnő, meg a saját, kardos kis feleségem a nőbizottságban. Nem mondom, hogy Dányon megállt a világ, sokat lazultak a megszokás, az előítéletek szálai, de el még nem szakadtak. Beszélik, hogy Dányon az a szokás, ha egy férfi késve érkezik a közgyűlésre, az asz- szonyok átadják az ülőhelyüket. Viccnek is rossz, hát még valóságnak! Pedig igaz... Nyíri Éva KITÜNTETÉSEK A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Gellert György* nek, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének eredményes munkássága elismeréséül, 60. születésnapja • alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Loson- czi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt C$e-' terki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és dr. Szilbereky Jenő igazságügyminiszter-helyettes. ★ ‘ Az Elnöki Tanács tegnap 12 személyiségnek — munkájuk elismeréseként, illetve nyugdíjba vonulások alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetettek között van Kuli Imre, a kakucsi Lenin Tsz elnöke. A kitüntetéseket Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. ★ A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Nagy Józsefné volt könnyűipari miniszternek, eredményes munkássága elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke adta át. Újabb évi hétezer lakás szovjet házgyárakkal Kedden élutazott Budapestről a Szovjetunió külföldi gazdasági kapcsolatai állami bi-' zottságának delegációja, amelyet V. J. Arhipov, a bizottság első elnökhelyettese vezetett. V. J. Arhipov budapesti tartózkodása során megállapodást írt alá a Külkereskedelmi Minisztériummal, egyebek között újabb három szovjet házgyár szállításáról is. Magyarországon már öt szovjet házgyár működik, s az újabbak közül az elsőnek a berendezései 1972-ben, a másodiké pedig 1973-ban érkeznek Magyarországra. A harmadik házgyári kombinát szállításának időpontját még. nem határozták meg pontosan. Az újabb három házgyár segítségével évente mintegy hétezer lakás épülhet. Oklevélátadó ünnepség a Barátság Házában Kedden a Barátság Házában ünnepélyesen átadták az MSZBT tagságát tanúsító okleveleket 11 vidéki és 17 fővárosi MSZBT-tagcsoport képeseimnek. Az ünnepségen, amelyet Nagy Mária, az MSZBT főtitkára nyitott meg, ott volt V. J. Pavlov budapesti szovjet nagykövet is. Dr. Mihályfi Ernő ünnepi beszéde után az ipari üzemek képviselői nevében Szarka Gyula, a Medicor Művek párttitkára, a mezőgazda- sági üzemekben alakult tagcsoportok nevében Skultéty József, a ceglédi Magyar— Szovjet Barátság Termelőszövetkezet elnöke mondott köszönetét és tett ígéretet, hogy odaadóan munkálkodnak a barátság erősítésén. Sajfótájékoztafó a DlVSZ-rél Az európai körút tapasztalatai Személyes tapasztalataink, benyomásaink igazolják, hogy Európa ifjúsága, a fiatalok haladó szervezetei támogatják igazságos harcunkat, szolidárisak Vietnam sokat szenvedett népével — tájékoztatta az újságírókat kedden délelőtt a Demokratikus: Ifjúsági Világ- szövetség székházában Huynh Tuan, a Dél-Vietnam felszabadulásáért küzdő Ifjúsági és Diákszövetség Központi Bizottságának tagja, annak a délvietnami küldöttségnek a vezetője, amely a DÍVSZ segítségével többhónapos európai körutat tett A sajtótájékoztatót Naufal Dingabisi, a DÍVSZ Sierra Leo- ne-i főtitkárhelyettese nyitotta meg, majd beszámolt, azokról g szolidaritási akciókról, demonstrációkról tiltakozó gyűlésekről, felvonulásokról, amelyekkel a DÍVSZ tag-szervezetei támogatják Vietnam népét, s követelik a barbár népirtó háború azonnali befejezését. „A világ ifjúsága vádolja az imperializmust” akció-sorozat jelentős részét a vietnami béke megteremtésének jegyében szervezik. A világ minden tájáról a vietnami csekkszámlára érkező összegeket a DÍVSZ egy vietnami kórház felépítésére szánja, s a közelmúltban már arról is döntöttek, hogy hamarosan DlVSZ-küldöttség keresi fel a sokat szenvedett, erőszakosan kettészakított országot. Huynh Tuan európai kőrútjukról elmondotta, hogy kilenc országban járva bőségesen volt alkalmuk meggyőződni arról, kik a barátaik, s kik tartoznak a saigoni bábkormány támogatói közé. A Német Szövetségi Köztársaság vezetői például megtagadták a delegációtól a beutazási engedélyt, s nem kaptak vízumot Olaszországba sem. Nem sok jóindulattal találkoztak az angol, illetve a francia tisztviselők részéről sem. A rossz-szándékú huzavonáért bőségesen kárpótolta őket azonban az a lelkes, testvéri fogadtatás, amelyben részük volt a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Magyarországon, illetve az NDK-ban.
