Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-21 / 118. szám

res 7 HECftl 1971. MÁJUS 31, PÉNTEK 125 EVE, JULIUS HAVÁBAN Emlékezés Budára és Pestre A váci vasútállomás új kül­sőt kap ezekben a napokban. — Kettős ünnepre készülünk — mondja Szállási József? az állomásfőnökség vezetője. — Július tizedikén nagyszabású vasutasnap színhelye lesz Vác. Az igazgatóság területéről több száz dolgozónak itt nyújtják át ünnepélyesen a kitüntetéseket. Hegyeshalomtól Szajolig, Szob- tól Kunszentmiklósig és So- moskőfalutól Székesfehérvá­rig érkeznek majd a küldött­ségek. — Hol zajlik le a program? — Az ünnepségek színhelye a gépipari technikum díszter­me lesz. Az érkezők megkoszo­rúzzák a Konstantin téri szov­jet hősi emlékművet, megte­kintik a város nevezetességeit, majd a MÁV-igazgatóság fo­gadást ad a tiszteletükre. — Mi lesz a másik ünnep­ség? — Idén július 15-én lesz a 125. évfordulója annak, hogy az első, a Buda és a Pest nevű mozdony vontatta — nyolc ko­csiból álló — szerelvény be­futott a váci állomásra. Erre emlékeztet az új vasúti me­netrend első oldala, ahol lát­ható a 125 évvel ezelőtti hir­detmény. Ez adott hírt a pró- baszerelvén.y útjáról, a díjsza­básról és arról, hogy másnap már a nagyközönség is igény­be veheti az; új közlekedési eszközt — Mit tartalmaz az évfor­duló programja? — Budapestről különvonat érkezik Vácra magas rangú vendégekkel. Az állomásépület város felőli falán leplezünk le egy márvány emléktáblát. Ad­dig felújítják a pályafenntar­tás épületét is. Ez volt 125 év­vel ezelőtt az egykori fűtőház. Udvarán még ma is megtalál­ható a nagyméretű kút. (P. R.) KOBALDDAL ES CÉZIUMMAL Tartósabb lesz a szamóca A szamóca az egyik legízle- tesebb, koránérő hazai gyü­mölcsünk nagy exportbevé­telt is biztosít, viszont rendkí­vül romlékony. A szüretelés és az érés kö­zött általában a szamóca 15 százaléka megromlik. Az Élelmiszeripari Kutató In­tézetben 6 szamócafajtával vé­geztek tartósítási kísérleteket, s megállapították, hogy radio­aktív besugárzással a tárolha­tóság másfélszeresére növek­szik, a veszteségek pedig mi­nimálisra csökkenthetők. A kísérletek folytatásához új segítséget, két szovjet gyárt­mányú laboratóriumi sugárfor­rást kaptak. A kobalddal és céziummal töltött sugárforrá­sok segítségével felgyorsítha­tók a kísérletek, amelyek szin­te felbecsülhetetlen népgazda­sági haszonnal járhatnak. Nemcsak a romlási veszte­ségek csökkenthetők, ha­nem meghosszabbodik a feldolgozási szezon is. Az élelmiszerek besugárzása, bár még sokan idegenkednek tőle, világszerte elismert és al­kalmazott tartósítási módszer. Fiatalember, karikatúrával A fiatalember megrajzolta Prémium című karikatúráját: egy fügét mutató kézfej elta­kar egy papírpénzt. A fiatalember Vándormadár című karikatúrája: különböző gyárak neveivel ellátott bő­röndjével éppen elhagyja leg­utóbbi munkahelyét a „ván­dormadár”. A fiatalember rajzban fogal­mazta, hogyan vélekedik a főnök a munkatempóról: a gép előtt cs.ga dolgozik. A fiatalember, Kővágó Ist­ván köszörűs, az ikladi Ipari Műszergyárban, 21 éves. Miért és hogyan lát „karikatúrául”? — Három éve járok az üzembe, nagyon jól érzem ma­gam ott, szeretem a munká­mat, és ezért kénytelen va­gyok rajzolni olyan dolgokat, amik szemet szúrnak. Azért ötlik szembe, mert nem va­gyok közömbös, nyitott szem­mel járok, szeretek beszélget­ni a munkatársaimmal. Fi­gyelek az emberekre, vélemé­nyükre, benne vagyok a kö­zösségben, úgy gondolom, hogy mint a közösség részének, ne­kem is lehet véleményem — Szeretek vidám lenni, te­hát a komolyabb dolgokat is a fonákjáról észrevenni. Ügy tartom, hogy az észrevétel egy­ben tájékozódás, sőt tanulás is. Én nevetve szeretek tanul­ni. és szeretném, ha az embe­rek is inkább vidám arccal tájékozódnának, mint állan­dóan kétségbeesetten, komo­ran. Persze, ritkán vagyok én igazán vidám, de ha az va­gyok, akkor jól érzem magam, szeretném, ha a közösség dol­gairól tájékozódó emberek sű­rűbben lennének jókedvnek. — A gyári dolgokat isme­rem a legjobban. Vélemé­nyem szerint a leginkább ka- rikírozásra alkalmas az anyag- szállítás, az anyagtakarékos­ság, a munkatempó, a kávé­főzés. Persze, nem igaz az úgy, SZÖVETKEZETI GYÁRTMÁNY, KITŰNŐ KÉSZÜLÉK üzemeltethető 2x380 V 50 H2 feszültségről, 6-23 A-ig. Biztosí­tó betétben maximum 20 A szük­séges. A hegesztőkészülék 30- 180 A-ig tetszés szerint állítható. Előnye: a gyújtófeszültség az áramerősség változtatása esetén sem változik, ezért 24-42 V-os kézi forgógépek üzemeltethetők rljla. A váltakozó áramú ívhegesztő készülék üzemeltethető 6-13 A-ig 220 V 50 Hz feszültségről. Biztosító be­tétben maximum 10 A szükséges. A készülék zavarszűrő kondenzá­torral van ellátva, kisülése auto­matikusan történik. A hegesztő­készülék 30-110 A-ig állítható. Előnye: a gyújtófeszültség az áramerősség változtatása esetén sem változik, ezért 24-42 V-os kézi forgógépek üzemeltethetők róla. A kézi hegesztőkészülék BNV 6/B pavilonjában ASZÓDI VEGYES KTSZ ASZÓD, Kossuth L u. 40. ahogy én azt megrajzolom, mert az felnagyított, dehát a karikatúra célja ez. Csak egyetlen egyszer szóltak elma- rasztalólag, a Presszó című karikatúrám miatt, hogy ha a főnököknek jár a kávé mun­kaidőben, akkor a munkások­nak is. Kővágó István karikatúrái sikert aratnak a gyári faliúj­ságon és a Motor című gyári lapban. Hogyan kezdett el raj­zolni? — Már srác koromban, ahogy megláttam egy papírt, azonnal ceruzáért nyúltam és rajzoltam. Az iskolában nem­csak azt csináltam, amit a ta­nár feladott, hanem ami eszembe jutott, a saját fejem után. Ezért aztán gyakran kaptam hármast. Eleinte főleg tájképeket, önarcképeket raj- zolgattam. — Ügy mondják, hogy apám gyerekkorában festő szeretett volna lenni. De nem lehetett. Aztán hegedűs, de csak saját magától tanulhatott játszani, de így is szépen muzsikált, mint ahogy a rokonok vissza­emlékeznek, vagy ahogyan mi, gyerekek. Emlékszem, kis ko­romban esténként apámmal azzal szórakoztunk, hogy test­véreimnek meg nekem kérdé­seket adott fel, s nekünk vers­ben, rajzban, dalban kellett válaszolni. Én általában rajz­zal válaszoltam. — Elvégeztem a nyolcadi­kat. nem tanulhattam tovább, még három kisebb testvérem volt, elmentem ipari tanuló­nak. Amióta a gyárban dolgo­zom, azóta rajzolok ismét so­kat. Karikatúrára kaptam rá. Nem »tanultam soha senkitől, csak nézegettem a lapokban a karikatúrákat, szeretek velük szórakozni. Plakátokat is raj­zolok, emblémákat is. Nemré­giben itt Túrán, ahol lakom, egy focista megkért, hogy ter­vezzek a nevében egy emblé­mát a focicsapat számára. A pályázaton a focista nyert az én emblémámmal. Kapott ér­te egy százast, engem meghí­vott egy liter borra. — Mostanában képzőművé­szeti könyveket olvasok: Ván­dorlásom a művészet körül, Lyka Károlytól; Munkácsy élete; Miért fest az ember? Ezek után mindig nagyobb kedvet kapok, hogy rajzoljak, támpontot adnak nekem ezek a könyvek, mert megmutatják, hogy a művészek milyen bel­ső indítékoktól hajtva ' alkot­nák, mit gondolnak, miközben festenek. — Eleinte másoltam híres alkotásokról, nagyon szeretem a képzőművészetet, a szobám falára Kondor Béla grafikáit tettem ki. Kővágó István nem akar művész vagy karikaturista lenni, mert csak szeret rajzol­ni, s ez az érdeklődése, vagy ha úgy tetszik, hobbyja sok min­den iránt kiterjesztette érdek­lődését. H gyan él ez a fiatal­ember? Túrán laknak, szüleivel, öcs- csével, két húgával. Apja a tsz-ben, a növénytermesztés egyik vezetője, felnőtt fejjel végezte el a mezőgazdasági technikumot. Évekig egy szo­ba konyhában laktak hatan — akkoriban apja már nem rajzolt, de nem is nagyon he­gedült, a gyerekek eltörték a hegedűt, öccse érettségizett, utána tanult szakmát, eszter­gályos lett, szintén Ikladon dolgozik, a két lány még álta­lános iskolás. Édesanyja ott­hon a ház körül tevékenyke­dik. Amikor még egy szobát ragasztottak a ház­hoz, a két fiú nagyon meg­örült. Berendezték maguknak: két heverő, egy könyvszekrény, egy dohányzóasztal,, két fotel, a falakon képek, lemezborí­tók. Tipikus tinédzserszoba. Kővágó István 2000 .forint körül keres, 1300-at hazaad. A többi lemezre megy vagy ki­sebb kirándulásokra — 'át­ruccannak Hatvanba —, mozi­ra. Szeretne továbbtanulni, mert szerinte az érettségi ma már elengedhetetlen. Továbbra is rajzol, karika­túrát, mért bízik a humor ere­jében, szeretne apjának egy hegedűt venni... Berkovits György Sorompók között Két gyerek bandukol a so­rompók között. Senki sem fi­gyel rájuk. S ha jön egy vo­nat ... Mindenesetre Százha­lombattán jó lenne figyel­meztetni a gyerekeket: veszé­lyes helyen járkálnak. Foto: Urbán UJ HIDAK Az idén több új híddal gya­rapodik Vas megye. Szombat­helyen az Oladi domb tövében épül az új híd, amelyet a ter­vek szerint augusztusban ad­nak át rendeltetésének. Szent- goithárdon hozzáláttak az új 52 méter hosszú és 11 méter széles, három nyílású Rába-híd építéséhez. Űj híd épül Ikervár és Sótony községek között, va­lamint Szakonyfaluban is. A nyagmozgatási kiállí­/1 tás nyílt — olvasom. / I Idén első ízben dip­lomáznak a Műszaki Egyetemen anyagmozgatási szakmérnökök — szűrődik a fülembe a rádióból. Páholyból nézem a szöveget illusztráló folytatásos, színes, plasztikus, szélesvásznú, szte­reó-filmet: az ablakomból. Ez a film lassított felvétellel ké­szült. Ismertetem a film rövid tar­talmát — már amennyire ki­bogozható. Mert áttekintése, megértése, a mondandója, ahogy mondani szokás — alig kifürkészhető. A lakótelep száz-százhúsz- méternyi hosszúságú mam- mut-tömbjébe tavaly nyár vé­gén költöztek be az új lakók. Régi újlakótelepi szokás sze­rint a járulékosnak becézett beruházások késnek, vagyis egyelőre csak aludni lehet; járni, közlekedni, vásárolni, ebédelni alig. A nép útialan utakon, buckákon, pocsolyá­kon, gödrökön át szökdécsel, bukdácsol, közben emlegeti a... (mindig mást). Pedig amikor mozgatni kezdik az anyagot, akkor úgy, de úgy mozgatják, hogy kő kövön nem marad. Csak az a furcsa, hogy hun be, hun ki, hun meg visz- sza — vagy ha balladaműfaj­ban fejezem ki a cselekményt: amit ma kiásnak, holnap be­temetik, mit ma bétemetnek, holnap megen ásják. Es me- gen elölről. Hat szeletből összeillesztett maxi-tömbünk minden szelet­kéje előtt és mögött két-két földdarabka jelképezi a zöld­övezetei, egyelőre barnában. Mert ezt a huszonnégy mini­parcellát hun beültetik fűvel, hun agyaggal, porral, kőtör­melékkel szórják be. Ily mó­don érhető el az i ■, hogy a hepék és hupák, a gidrek és gödrök mindig csak helyet cse­rélnek, el sosem tűnnek. Tél előtt a gödrök zömét be­temették, volt, ami nyitva ma­Mozog az anyag radt, hogy legyen mibe bele­esni — mindenki szereti ab­lakon át élvezni a más pechjét, ne unatkozzunk. Aztán a földi anyagmozgatást felváltotta a kozmikus: egykettőre hóval töltődött fel a gödör. Ettől kezdve autók feneklettek meg, emberek estek bele nya­kig. Az autómentő napi ven­dég volt, a megzöttyent ko­csik mind nekimentek a sarki lámpaoszlopnak, végül meg­görbült szegény és helyéből félig kibillentve szomorkodott, várva, kire érdemes rádűlni. Ebben a fázisban a mozgó­kép Állóképpé dermedt. Sem­mi sem moccant, csak a gö­dörbe-huppanok tompa puffa­nása, a sarki oszlopnak bi- csaklott kocsik keserves csi­korgása érzékeltette, hogy a cselekmény nem szakadt meg, csupán más formában mozog az anyag. Kitavaszodott. A hóolvadás szemléltette: minden átvészel­te a telet, a nyitott gödör, a megdőlt, kajlává-döccentett lámpaoszlop — és az Illetéke­sek rezdíthetetlen nyugalma. Később megjelentek az út- burkolók, és a háromnegyed év óta kerülgetett buckák egy részét kiásó, más részét bete­mető brigádok. Ki-ki folytat­ta a maga mesterségét. Az utca egyik oldalának egy ré­szét „végleg” megcsinálták: egyengették, simították, hen- gerezték, lapátolták, bebeto­nozták, beaszfaltozták. Végre! Legalább egy néhány méteres útszakasz egyik oldalán lehet közlekedni, gödörveszély nél­kül. A roskatag lámpaoszlop — maradt. Es vajon mikor jöttek kicse­rélni? A háromnegyedévi bukdá­csolás után végre megcsinált aszfaltozást követő napon! Megint megmozdult az anyag! A vadonatúj, szűzi aszfalt testét megint feltép­ték, a halálos beteg lámpa­oszlopot kiemelték pozíciójá­ból, lefektették hajcsiba, még most is itt hever. Ügyesen, körültekintően úgy rakták le a sarkon, hogy rozsdás, kajla felső vége ég felé meredjen. Máskülönben nem lenne mi­ben hasraesni, és ezt már úgy megszoktuk. \Az aszfalt is úgy maradt. Majd jönnek egyszer az asz­faltozok és azért az egy négy­zetméterért megint csatasorba áll minden és mindenki: a hengerező, az aszfaltkeverő- gép, az anyagmozgatók, az asz­faltozok. Most álmatag legények jöt­tek. Piciny seprőikkel sepre­gélni kezdték az úttestet, ame­lyet néhány hete betonoztak le. Akkora port vertek fel, hogy na. Szél ellen, víz nélkül nem is könnyű. De könnyű munka nem való kemény legények­nek, ezért úgy csinálják, hogy nehéz legyen. Egy lapátra annyi port, amennyi egy tá­nyér linzerre való porcukor. Azzal átsétálni a túloldalra, oda, ahol a fűmagot vetették el, immár harmadszor. Miután meggondolt léptekkel oda­érünk, nagy lendülettel oda­csapni, hogy a fele visszake­rüljön ugyanoda. A következő brigád úgyis csak hetek múl­va jön, addigra úgyis vissza­porosodik. /I /a 'rt az anya9 az mo’ j zog. Hol magától, JL rJL hol mert hol ide mozgatják, hol oda, ahogy eszükbe jut. Talán mert nem nézték meg az anyag­mozgatási kiállítást, és emiatt azt hiszik: a holtmunka azt jelenti, hogy rosszul megszer­vezett, lassú munka? Péreli Gabriella

Next

/
Thumbnails
Contents