Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-21 / 118. szám
2 “‘k^CmHíip 1971. MÁJUS 21., FENTEK PÁRIZS Teljes hírzárlat áll5 aggálya. Ök még mindig — híven a de Gaulle-i örökséghez — éppen attól félnek, hogy Anglia nem független. Couve de Murville, de Gaulle volt külügyminisztere, legutóbbi televíziós nyilatkozatában hangsúlyozta: döntő, vajon Nagy-Britannia az USA trójai falovaként akar-e belépni az európai gazdasági közösségbe, vagy sem? Párizs teljes hírzárlatot rendelt el. Lehetséges, hogy a Heath—Pompidou tárgyalások viharosak, az is lehet, hogy simán haladnak előre és a részletakadályokat is elhárítják London közös piaci tagságának útjából. De akár ilyenek, akár olyanok, annyi bizonyos. hogy a kérdés körül az Elysée-palotán innen és túl óriási vihar kavarog. Állam- és kormányfőjüktől függetlenítve magukat, mind a fran- j cia, mind a brit sajtó jó része — s az általuk képviselt közvélemény —, ha különböző okokra hivatkozva is, de aggodalommal, vagy egyenesen elutasító magatartással fogadja Anglia közös piaci csatlakozásának hírét. Mars-rajt (Folytatás az I. oldalról.) gón, és az égitestet körül vevő térben. Ezenkívül tanulmányozni kívánják a Nap- plazma, a kozmikus sugarak és a sugárzása viszonyok jellemzőit, a Fűidtől a Mars felé vezető úton. Az állomás súlya: 4650 kilo- gramm. A Mars—2-t először Föld kö- rüli pályára vezérelték, majd a hordozórakéta utolsó lépcsője a második kozmikus sebességnél nagyobb sebességet kölcsönzött az állomásnak, amelynek pályáját a továbbiakban még módosítani fogják. A Mars—2 útja több mint hat hónapig tart, és 470 millió kilométer megtétele után az idén,' novemberben éri el a bolygó körzetét. Az automatikus űrállomással megbízható rádiókapcsolatot tartanak fenn. Berendezései kifogástalanul működnek. A fedélzetről érkező adatok feldolgozását már megkezdték. Mint ismeretes, az első, Mars felé tartó szovjet űrállomást 1962. november 1-én bocsátották fel. Annak súlya 803 kilogramm volt, a mostaninak nem egészen egyötöde. A Szovjetunió időközben nagy gyakorlatra tett szert a bolygóközi tér kutatásával Ezt többek között tanúsítják a Venus-bolygó megközelítő állomások. amelyek közül a legutóbbi, a Venus—7, tdvaly decemberben sima leszállást hajtott végre a Venuson, és fontos adatokat továbbított a „titokzatos bolygó" felszínéről A Mars bolygó kozmikus készülékkel végzett kutatása lényegében újonnan felfedezi számunkra ezt az égitestet. Idén, augusztusban a bolygó rekordközelségbe kerül a Földhöz, a Föld és a Mars közötti távolság mindössze 56,2 millió kilométer lesz. A bolygó kutatása ebben az ! időszakban kivételesen hatásos lehet. A Mars kozmikus szerkezetekkel ' való kutatását a Mars —1 nevű szovjet bolygóközi űrállomás kezdte meg. Azóta három Mariner-típusú amerikai űrállomás haladt el a bolygó mellett és továbbította a Földre a tudományos adatokat, amelyek elemzése alaposan megváltoztatta a korábban kialakult elképzeléseket. A Mariner—4 rádiójelzéseinek eltűnésével kapcsolatban végzett megfigyelések nyomán 1965-ben kiderült, hogy a bolygó egyenlítői átmérője 40 kilométerrel hosszabb, mint korábban gondolták. Az űrkutatás fejlődésének köszönhetők a Föld—Mars távolság és a Mars tömegének pontosabb adatai. A legnehezebb problémák közé tartozik a bolygó légkörösszetételének megállapítása. Az eddigi űrállomásokkal végzett mérések szerint a Mars-atmoszféra legfontosabb összetevője a széndioxid-gáz. A titokzatos „Mars-csatornák” helyett, amelyeket mintegy száz évvel ezelőtt fedeztek fel földi teleszkópok segítségével, az űrállomások csupán foltokat, s más felszínalkotó elemeket találtak. Ismét elhalasztották a Mariner—9 amerikai Mars-űrhajó vasárnapra tervezett felbocsátását. A Mariner—8 tizenegy nappal ezelőtt közvetlenül fel - bocsátás után felrobbant. Chaban-üelmas invitálja mikrofon elé az angol kormányfőt. A „teljes hírzálat” jegyében kezdte meg kétnapos tárgyalássorozatát csütörtökön reggel a párizsi Elysése-palotában Pompidou köztársasági elnök és Edward Heath brit miniszterelnök. Ám ha nem is adnak ki kommünikét, még a tanácskozások témájáról sem, mindenki tudja, hogy bármennyit foglalkozzanak is a különböző nemzetközi kérdésekkel s a két felet közvetlenül érintő problémákkal, a megbeszélések fö tárgya mégiscsak Anglia csatlakozása a Közös Piachoz, amelyre, a jelek szerint, oly hosszú kilincselés után, a közeljövőben, 1973. január elsején vcgrc sor ke- . riilhel. Csak azt ne higgyük, hogy ez általános örömet és megkönnyebbülést keltett. A brit sajtó egy része ugyan lelkendezve ír a belépés közeli lehetőségéről, mert híve annak. Másik — s úgy tűnik: nagyobbik — része azonban inkább mérgelődve fogadja az esélyt, elutasító álláspontra helyezkedik, vagy legalábbis aggodalmát fejezi ki. Leginkább jellemző a helyzetre egy paradoxon: a Daily Telegraph — a toryk közül is a legtorybb, a reakciósok közül is a legreakciósabb napilap —, éppen a Daily Telegraph. hangsúlyozza a Galupp Közvélemény kutató Intézet legutóbbi jelentésének eredményét, mely szerint a munkáspárt jelenleg a választók 50 százalékának bizalmát bírja, szemben a kormányon levő toryknak jutott 30 százalékkal. Pedig a Daily Telegraph igazán a legkevésbé sem akarja a munkáspárt visszatérését a kormánypozíciókba. Csupán ezzel a széles kontraszttal akarja kifejezni egyet nem értését a saját pártjabeli kormány jelenlegi politikájával. A szélsőséges konzervatívok^ azért ellenzik annyira a Közös Piachoz való csatlakozást, mert Anglia függetlenségét, az ország nagyhatalmi pozíciójának további hanyatlását látják az európai integrációban. (Figyelembe sem véve, hogy ez a nagyhatalmi pozíció amúgy is rég tovatűnt már.) Érdekes, mennyire más előjelű a csatornán túliak ugyancsak változatlanul fennMansfield és a papírok Mike Mansfield montanai szenátor papírokkal leli kézzel megy az amerikai szenátus folyosóján. A szenátus szerdán szavazott Mans- fieldnek arról a javaslatáról, hogy csökkentsék felére az Európában állomásozó amerikai haderő létszámát. A javaslatot 63:26 arányban elutasították. ETNA Megismétlődik-e az 1928-as „csoda Ismét reménykednek a természeti katasztrófával fenyegetett szicíliai Sant’ Alfio lakói. Az Etna kráteréből kiömlő lávafolyam előrehaladása szerdára virradó éjjel mérséklődött és a városka lakói bíznak benne, hogy ezúttal is megismétlődik az 1928-as „csoda”. Az izzó lávafolyam - több napon át, óránként 50 méteres sebességgel haladt előre, gyümölcsösöket és mezőgazdasági épületeket perzselve fel. Az éjszakai órákban az előrehaladás óránként nyolc méterre lassult. A tűztenger a városka határától három kilométerre volt, de a szakértők úgy vélik, hogy a láva kővé dermed, mielőtt Sant’ Alfiót elérné. 1928-ban a városkát hasonló katasztrófa fenyegette és akkor a lávafolyam mindössze néhány méterre állt meg a település szélétől. Az Etna kráteréből kiömlő lávafolyam csütörtökön folytatja útját a hegy lejtőin található települések felé. A láva már két és fél kilométerre közelítette meg a Sant’ Alfió városkát és a lakosság egy része elmenekült otthonából. qGiuseppe Lupts tárdanélKuti ölákz'' ínintézter megtekintette a veszélyeztetett helységeket. Utána kijelentette, hogy a „helyzetet ellenőrzés alatt tartják és a lakosság megőrizte nyugalmát”. Hozzáfűzte, hogy a kormány az okozott károkat megtéríti. ATLANTISZ SALT Szovjet—amerikai megegyezés A Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya megvizsgálta a stratégiai fegyverzet korlátozásáról folytatott szovjet—amerikai tárgyalások menetét, és megegyezett abban, hogy az idén az erőfeszítéseket a rakétaelhárító rendszerek kifejlesztésének korlátozására vonatkozó megállapodás előkészítésére összpontosítja — közölték Moszkvában. Megegyezés jött létre arra vonatkozólag is, hogy a fent említett egyezmény megkötésekor a stratégiai támadó fegyverzet korlátozása terén is megállapodásra jutnak majd bizonyos intézkedésekről. A felek abból a felismerésből indulnak ki, hogy mindez kedvezőbb feltételeket teremt majd egészében a stratégiai fegyverzet korlátozására vonatkozó ezutáni tárgyalásokat illetően, amely tárgyalások aktívan folytatódni fognak — mondja a közlemény. CSAK RÖVIDEN NYIKOLAJ PODGORNU, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke csütörtökön a Kremlben fogadta Pierre Elliot Trudeau kanadai miniszterelnököt. CSÜTÖRTÖKÖN az indiai főváros valamennyi lapja azt írta, „India esetleg arra kényszerül, hogy katonailag beavatkozzék Kelet-Pakisztán- ban”. AZ AMERIKAI SZENÁTUS szerdán este 58 szavazattal 37 ellenében elutasította az SST néven ismert szuperszonikus utasszállító repülőgép prototípusainak fejlesztésére kért összegek meg ivazását. A szenátus hat hónapon belül harmadszor döntött így. ERDÉLYI UTAZÁSSAL csütörtökön befejeződött Heinemann nyugatnémet elnök négynapos romániai látogatása. VARSÓ Gomutka lemondott államtanácsi tagságáról A lengyel nemzetgyűlés csütörtöki ülésén Dyzma Galaj elnök bejelentette, hogy Wla- dyslav Gomulka képviselő, a LEMP KB volt első titkára, a szejm elnökségéhez intézett levelében lemondott államtanácsi tagságáról. A képviselők egyhangúlag tudomásul vették a lemondást. Platón dialógusa Több mint kétezer évvel ezelőtt egy szerzetes az ősi Egyiptom valamelyik templomában néhány feljegyzést olvasott fel a görög bölcsnek, Szolonnak, egy, talán ezeréves pergamentről. Erről az esetről tudott Platon ókori görög filozófus, és később dialógusaiban irt róla. „A jeljegyzések szerint — írja Platon — egy egyiptomi szerzetes azt mondta Szolonnak, hogy a hellének hazájában korábban más népek' is éltek, és szörnyű erővel küzdött meg valamikor a ti városotok, mely erő az Atlanti-óceán felöl támadt rá egész Európára és Ázsiára. Akkor a tenger hajózható volt, és azelőtt a tengerszoros előtt, amit most Herkules-f oknak hívtok, egy Líbiánál és Ázsiánál együttesen is nagyobb sziget feküdt, mögötte pedig más szigetek, tőlük távolabb egy egész kontinens, ahol ez a tenger végződött. És akkor váratlanul szörnyű földrengések és áradások kezdődtek, s egy nap és egy éjszaka leforgása alatt az Atlantisz elsüllyedt a tengerben...” Platon szerint Szolon időszámításunk előtt 560-ban járt az egyiptomi szerzetesnél, aki azt állította, hogy az Atlantisz 9 ezer évvel ezelőtt süly- lyedt el, vagyis jelenlegi időszámításunk szerint kb. 11 500 évvel ezelőtt. És ez minden. Semmi más feljegyzés, bizonyíték, tárgyi maradvány. Természetesen sokan kételkedtek Platon feljegyzéseinek realitásában. Mások szerint (Norov orosz egyiptológus, Frost angol professzor és ké-őbb Kamozsicki régész) az Atlantisz mégis létezett, bár csupán egy kisebb szigetként Rhodosz és Kréta között. E feltételezések alapján írta meg Bakey „Krétai kiskirályok” című könyvét, amellyel megpróbálta bizonyítani, hogy a Kréta szigeti mükénéi kultúra, Knosszosz város palotájával, tulajdonképpen az ősi Atlantisz. Nyomok A XX. század elején egy tenger alatti kábeleket fektető hajó üvegszerű kövecskéket hozott fel az Atlanti-óceán fenekéről, amelyekről Her- mie francia geológus megállapította (a párizsi Óceánkutató Intézetben 1912. november 30- án elhangzott előadásában), hogy sajátosan megkeményedett láváról van szó, amely azonban csak a levegőn ke- ményedhetett így meg, nem pedig a tengervízben. A köveket „tahilitáknak” nevezte. Szerinte a tahiliták legfeljebb 15 ezer évig maradnak változatlanok a vízben, ami azt jelenti, hogy szárazföldön, vulkáni kitörés során keletkeztek, mely szárazföld 15 ezer éven belül süllyedt a tengerbe. Ez a szárazföld szerinte az Atlantisz volt. Később az Albatrosz hajóval egy svéd expedíció,- az Atlanti-óceán tanulmányozása során olyan rétegeket tárt fel, amelyeket csak nagy folyók hordaléka képes kialakítani, s amelyeknek valamilyen szárazföldről kellett a tengerbe torkollniuk, 1955-ben Hangen- majszter szovjet tudós az Észt Tudományos Akadémián kifejtette azt a feltételezését, miszerint az európai jégkorszak végét egyedül az Atlantisz elsüllyedésével lehet magyarázni A fiatal tudós hipotézisének javára szolgált, hogy a legismertebb szovjet geológus, Obrucsev akadémikus a „Geológia alapjai” című munkájában kijelentette, hogy „az Atlanti-óceán egész keleti része vulkáni eredetű és bizonyos geológiai és zoológiái adatok azt az elméletet támasztják alá, hogy korábban egy nagyméretű szárazföld helyezkedett el Európa és Amerika között.” A Szadko jégtörővel végrehajtott szovjet expedíció annak idején a legkorszerűbb radiológiai vizsgálatokkal kiderítette, hogy a Golf-áram meleg víztömege 10—12 ezer évvel ezelőtt tört be az Északi-tengerbe, ami teljes egészében egybevág az európai és észak-amerikai jégkorszak végére vonatkozó geológiai adatokkal. Wire juthat a tudomány? Ezen elméletek közül azonban természetesen még egyik sem bizonyított, de manapság újra élednek azok az elképzelések, hogy az Atlanti-óceán mélyén ott nyugszanak az ősi, legendás Atlantisz maradványai. Emellett szól az Atlanti partvidék kihalt népeinek számos legendája is. A spanyol Pireneusokban jelenleg is élő baszkok, Európa egyik legrégibb népe, már az indo-európai népek bejövetele előtt itt laktak. Azonos vonások vannak a baszk nyelv és az ősi Mexikó kihalt mayáinak nyelve között. Volt-e valamiféle kapcsolat e két nép között, amelyeket ősidőktől fogva elválasztott az óceán, valamiféle feltételezett szárazföldön keresztül, amely az Atlanti-óceán közepén helyezkedett el! Ezt támasztaná-e alá az ősi baszk legenda „a tűz és a viz összeütközéséről”, amelynek láttán, félelmükben a régi baszkok elfelejtették beszédüket és később új nyelvet kellett kigon- doLniok? A mayák írásai is említést tesznek „a váratlan földrengések és áradások idejéről, amikor Keleten a tengerbe süllyedt Mu hatalmas országa”. A régi aztékok (Mexikó) nyelvében „atl” vizet, a „Üan” szó pedig a víz közepét jelenti. Kolumbusz az Uraba- öbölben egy Atlan nevű azték városra bukkant, az első indo-európai népek pedig, amelyek Európába jöttek, azt hallották az előttük ott lakóktól, hogy a Nyugaton elterülő tengert Atlantinak, az óceánon túli afrikai hegyeket pedig Atlasznak hívják. Térjünk vissza ismét a jégkorszakhoz. Európa éghajlatát éppen a Golf-áram betörése enyhítette. Mi magyarázza azonban, hogy korábban ez az áramlás nem ebben az irányban haladt Eszak- Európa felé? Nem az volt-e az ok, hogy az Atlantisz állta útját, amelynek a Platon említette és más legendák szerinti pusztulása éppen egybeesik azzal az idővel, amit korunkban a jégkorszak befejező dátumaként, valamint a Golf-áram első Északi je- gestengerre történő betörése időpontjaként megállapítottak? Mindezen kérdésekre talán hamarosan választ kapunk. Az új és fiatal tudomány, az egyre tökéletesebb technikával és lehetőségekkel rendel-, kező „víz alatti” régészet talán már a közeljövőben feltárja az Atlantisz valódi létezésének bizonyítékait, vagy pedig végérvényesen megsemmisít minden legendát
