Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-20 / 117. szám

6 PEST UtfifEI 1571. MÄ.TUS 20., CSÜTÖRTÖK Ikrek, ha találkoznak Gyorsmérleg a továbbtanulásról Középiskolákba 59 ezren, a szakmunkásképzőkbe 60 ezren jelentkeztek Kincskereső — gyerekeknek Kincskereső címmel új iro­dalmi folyóirat jelent meg Szegeden. A helyi tanárkép­ző főiskola kezdeményezésére szerkesztett füzet, a 10—14 éves úttörőknek készül. A ma­gyar és világirodalom régi, valamin, mai terméséből ad válogatást. Versmagyaráza­tokat, könyvismertetéseket is közöl. Az olvasónépért mozga­lomnak is segítője a gyerekek számára kiadott folyóirat. A Kincskereső — az ugyancsak Szegeden szerkesztett pedagó­giai, módszertani közlemé­nyek mellékleteként — 2000 példányban jut el az ország különböző vidékeire a peda­gógusképző felsőoktatási in­tézmények környékén levő ál­talános iskolákba. A lap fő- szerkesztője Hegedűs András, a szegedi tanárképző főiskola főigazgatója. A szerkesztőbi­zottság munkájában részt vesz a mai magyar irodalom szá­mos kiválósága is. Könyv — Tápéról A népdal szerin!; Szeged azért is híres, mert Tápéval határos. A kis Tisza-parti köz­ség gazdag folklorhagyomá- nyait, a több mint 800 éves falu történetét most mo­nográfiában összegezték. A szegedi nyomdában elké­szült 911 oldalas kötetben az ország különböző vidékein élő 29 néprajzkutató Tápéról szó­ló tanulmányát adták közre. Szép kiállítású könyv 30 fény­képet is tartalmaz. Jó, ha az embernek testvére van. Megértő barát, társ, part­ner. Hát még ha ikertestvére. S esetleg nem is égy, hanem kettő, három. — Erről vallot­tak az OTP Sportfogadási és Lottó Igazgatóság vendégei a minap. Az a 100 ikerpár, akit a Palace Szállóban vendégül láttak. S természetesen iker­lottószelvénnyel is megajándé­koztak. A Haraszti ikerpár éppen huszonnegyedik születésnapját ülte. Kedves ajándék volt ne­kik a meghívás. A pécsi ikrek — Haraszti Éva tanítónő, Ádám jogász — alig hasonlí­tanak egymásra. Annál inkább a két bájos László lány, Mária és Anna. Egyikük, az öt perc­cel idősebb Anna kék szalagot visel csuklóján — megkülön­böztetésül. Mert őket nemcsak munkahelyükön, az ingatlan- kezelő vállalatnál tévesztik össze, hanem gyakran otthon is. A Juhász testvérek kuriózu­ma, hogy 1945. április 4-én születtek. — A szüléink ugyancsak el- ámultak, mikor a várva várt egy fiú helyett mindjárt kettő született — mondja a 25 perc­cel ifjabb Olivér. — Oly any- nyira, hogy engem csak törül­közőbe csavarva „tároltak”, míg a nehéz időben sikerült beszerezni a kelengyét. — Külföldről hazajövet az újságban olvastam — mondja dr. Kálmán Péter, a Pannónia Szálloda igazgatója —, hogy ikertalálkozó lesz nálunk. — Ebben kétszeresen is érdekelt vagyok — gondoltam —, s meghívtam az ikertestvéremet, dr. Kálmán Györgyöt, a Vas­ipari Kutató Intézet tudomá­nyos munkatársát. A lottóigazgatóság az ikrek jegyében ötösiker-nyereroény- játékot szervez, öt héten át más-más ikerképet helyez el az ikerlottószeivény hátlapján. Aki ezeket a képeket össze­gyűjtve beküldi — Trabantot nyerhet. K. M. így mulat egy magyar... Hidak, alul- és [eljárók ÉPÜL AZ M-I-ES Felvonultak az építők az M—1-es autóút Tatabánya és Tata közti szakaszára, hogy megkezdjék a Tatabánya— Győr szakasz építését. Egyelő­re két nyomvonalú út épül. Az út szélessége hasonló lesz az M—7-hez. A keresztezések kü­lön szinten épülnek, fel- és le­hajtani csak a kiépített for­galmi pontoknál lehet. A Tatabánya—Győr közötti 56 kilométer hosszú útszaka­szon 35 hidat építenek. Az autópálya 21 aluljárón bújik át, 14 esetben pedig a vasutak, közutak és folyók felett átíve­lő felüljárón halad keresztül. Vízcsap a falun Negyedszázaddal ezelőtt még csupán 100 ezer falusi ember jutott egészséges ivó­vízhez — s akkor még főként artézi kutakból. Napjainkban a községben élők közül mint­egy 1,7 millióan fogyaszthat­nak ivóvizet vezetékből. Sok ehhez hasonló, érdekes ada­tot közöl Popper Imre most el­készült Vízcsap a falun című ismeretterjesztő filmje. A falu vízellátásának fejlődését be­mutató színes alkotást a MA­FILM 8-as stúdiója készítet­te az Országos Vízügyi Hiva­tal megbízásából. Debreceni kiadványok A város múltját, művészeti életét reprezentáló kiadvá­nyok megjelentetését hatá­rozta el a Debreceni Városi Tanács végrehajtó bizottsága. Egyet lép előre az ősi város címmel adják ki magyar köl­tőknek Debrecenről írott ver­seit. Még ebben az esztendő­ben Sápi Lajos mérnök meg­írja Debrecen településtörténe­tét. 1972-ben tervezik kiadni A mi utunk című monográ­fiát, amely az 1933—34-ben Debrecenben megjelent kom­munista szellemű társadalmi és irodalmi folyóirat elemző értékelése. Megírják a debre­ceni üzemek és a Csokonai Színház történetét is. Az idén végző általános is-1 kolások továbbtanulásra je­lentkezéséről elkészült az első, [ még nem végleges országos felmérés. Eszerint a 151270 nyolcadik osztályos közül 131 801 (87,1 százalék) kíván továbbtanulni. Gimnáziumba a 30 000 helyre csak 23 825-en, középiskolába 31 200 helyre 35 457-en, a szakmunkásképző iskolákba — ezekbe összesen 75 ezer fiatal felvételére van lehetőség — eddig 69 ezren jelentkeztek. 3214 fiatal (2,1 százalék) egyéb helyen kívánja ismereteit gyarapítani. Bár a középiskolai jelentke­zés az idén nem éri el a fel­vételi keretszámot (61 500), vannak olyan középiskolák, ahol lényegesen többen alkar­nak továbbtanulni, mint ahány fiatalt felvehetnek, ugyanak­kor más középiskolák betöltet­len helyekkel rendelkeznek. Ezért — a korábbi évek gya­korlatának megfelelően — bi­zonyára sor kerül majd át­csoportosításokra, a diákok át­irányítására azokba a taninté­zetekbe, ahol fogadni tudják őket. (Tudósítónktól) Hasznos és nagy érdeklődés­re számot tartó kiállítás nyílt Pomázon. A kiállítás — mint azt dr. Korsós László, a járási hivatal vezetője megnyitó be­szédében hangoztatta — azo­kat a feladatokat és módsze­reket mutatja be, amelyeket egyrészt a polgári védelmi szervezetekben, másrészt sa­ját háza táján minden állam­polgár alkalmazhat. i Az elmúlt években a fizikai I dolgozók gyermekei általában | csökkenő arányban jelentkez­tek középiskolai továbbtanu­lásra. Most arányuk a tavalyi 29,3 századókról 30,3 százalék­ra emelkedett. A gimnáziu­mokba pályázók 49,8 százaléka szakosított tantervű osztályba kéri felvételét, .« ezeknek 41 százaléka fizikai dolgozók gyermeke. Kiderül a felmérésből az is, hogy a fiúk 31,8 százaléka, a leányok 46,7 százaléka jelent­kezett középiskolába. A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a lányoknál a középiskolai (különösen a gimnáziumi) to­vábbtanulási arány emelkedik, a fiúknál viszont csökken. A szakmunkásképző iskolákat il­letően a jelentkezés aránya mind a fiúknál, mind a lá­nyoknál emelkedik. A középiskolába pályázóik 32,9 százaléka, azaz 19 523 ta­nuló kér kollégiumi elhelye­zést. Döntő többségük (84,5 százalék) falusi iskolában vég­zi a nyolcadik osztályt. A korszerű támadóeszközök rendszerezése és hatásainak is­mertetése mellett helyet ka­pott a járványok elleni egyéni és kollektív védekezés, az élelmiszer, a víz, s a takar­mányvédelem néhány alapvető módszerének bemutatása. A kiállítás jól szolgálja alapvető célját: a közeljövőben kezdődő általános polgári védelmi ok­tatás lényegének előzetes és szemléltető terjesztését. Gémes István Ä Pest megyei Állami Építőipari Vállalat FELVÉTELRE KERES 5-10 éves építőipari gyakorlattal rendelkező, közép- vagy felsőfokú közgazdasági végzettségű munkaerőt önálló beruházási előadó és tervelőadói munkakör betöltésére, valamint műszaki végzettségű, gyakorlott építőipari előkalkulátort, építőipari technikusokat, gödöllői és szigethalmi munkahelyre, gyors- és gépirónőket, lelexkezelőt és SZTK-ugyintézőL jelentkezni lehet Budapesten, a XXI., Kis János alt. u. 19-21. sz. alatt, a személyzeti osztályon. Polgári védelmi kiállítás Pomázon Ipari tanulónak felveszünk 14-16 éves, általónos iskolai végzettségű fiatalokat az alábbi szakmákra: KŐMŰVES, ACS-ALLVANYOZO. VAS- ÉS FEMSZERKEZETI LAKATOS, épületasztalos, fapaolozo es MOANYAGBURKOLO, VILLANYSZERELŐ, üvegező. EPUIETBURKOLO (hidegburkolatok), MOKOKÉSZITO, VASBETONSZERELŐ, VÍZSZIGETELŐ, BÁDOGOS. TETŐFEDŐ. Tanulészállóst, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot, ösztöndíjat a vállalat ad. Jelentkezés levélben vagy személyesen o kővetkező elmen: Pesi megyei Állami Építőipari Vállalat Budapest XXL (Csepel) Kiss János altábornagy a 19-21. Strand A biciklikölcsönző előtt bordó sze­mélyazonossági igazolványokkal vár­nak sarus, napszemüveges emberek. — Nincs több férfikerékpárunk! — mondja a fehér köpenyes, kócos hajú nő, miközben köpdösi a golyóstollát és írja a számokat, a neveket és a lakcí­meket egy papírtömbre, indigó fölé. A festő a Balaton mellett áll. A vá­szon alja kék, felette három színes úszólabda, amiket körbeölelnek a bá­rányfelhők. A vízben állnak a gólyák. A kabinosok — a kánikulában gyön­gyözik a homlokuk — kulcsokat szoron­gatnak a kezükben, izzad a tenyerük, sapkát húznak kefefrizurás fejükbe, rongyos nadrágjukból kilátszik pirosra égett térdkalácsuk és a szakadt pántú szandálból bütykös ujjaik. Nagyokat kurjongatnak, „máris, uram!”, tudják, holnap, holnapután is nyitogatni-csuko- gatni fognak, ennyi jut nekik a Balaton­ból, meg a betétkönyv. Tarka gumimatracok, összemocskolva a homoktól, amit a szél keresztbe fúj a strandon. Kék ég alatt sortnadrágban a festő. Télen a hegyet festi, havat, nyáron itt van a strandon és néha meg­mártózik a vízben. Az üdülők bohém emberek — haza akarják vinni a Bala­tont. Itt van, nesztek — mondja a fes­tő. A feleségek kirúzsozott száján ott pi­hen az unalom. A szakállas festő sem érdekli őket. Nem feszes a hasizma. A kamaszok amerikai rágógumit rágnak és nevetnek egy öregasszonyon, aki kö­hög a dühtől. A kabinosok lerogynak összecsukható székükre, kezükben a karikára fűzött kulcscsomó. A tehetségtelen író egy szomorúfűz alatt ül, mert állandóan leég és akkor nem tud éjjel aludni, kockás pléden ül, előtte egy Remington írógép. Kemény- öklű hőseiből él. A fagyialtos már a hatodik éve itt van. Vele nem történt még eddig sem­mi — egyszer az ellenőrök morogtak valamit, de szólt a testvérének és az mindent elintézett. Felesége és három gyermeke utálja a fagylaltot Hat éve olyan egyforma a forró homok a talpa alatt, mint a napozó pofák. Bent a vízben, a bólyákon túl, két kéz kapaszkodik a semmibe. Először az öregasszony veszi észre. Kiabálni kezd, ahogy nemrégen egy filmben látta, gondolkozik is a címén, fa istennek sem jut eszébe, „hiába, öregszem...”, motyogja, aztán riká­csolva tápászkodik fel a fűről. Eszébe jut Tibiké, az ő első és egyetlen szerel­me, óh, hogy miért nem adta oda ma­gát neki, így halt meg, pontosan így. És elhallgat. „Mikor hozzám jött, nárciszt hozott, meg a Weingrubertől vaníliát és rumos diót...” — ül vissza a fűbe és levelet tesz az orrára. Aztán ránéz a magasszárú cipőjére, a madzagot körbe tekeri a szárán, egyszer, kétszer, re­megve köti meg, „Az isten akarta, hogy lássam Tibiké halálát...” Az író kitépi a Remingtonból készü­lő regénye első lapját, „most megfog­tam az isten lábát”, már írja. „Halak és emberek”, arra gondol, kinek dedikálja a kötetet és az Annában végre egyszer neki is fizetnek konyakot. Időnként a vízből kilátszik egy bo­zontos fej is, aztán megint csak két kéz, meg a bólya, a színes úszólabdákat gyorsan fehérre festi a festő és a vá­szonra csak egy kezet rajzol. Aztán még egyet Eszébe jutnak a kritikák, a tár­latok és egy műterem. Ketten úsznak a kapkodó kezek felé. Kralloznak, a feleségek összenéznek: — Ez úgy úszik, mint a Weismüller! Isteni! — böknek a bal oldalon úszóra. — Megmentik! — kiabálja a fagylal- tos és tovább triciklizik. — Itt minden­kit megmentenek... Az egyik kabinos arra gondol, hogy ez nem is igaz, ő hét éve van itt és ak­kor belefulladt valaki a vízbe, veszé­lyes szakasz ez. Kihúzza magát Eltűnik a két kéz. Aztán tempót vesz. Nyugodt, kiegyensúlyozott, lassú tem­pót A fickó nevetve úszik kifelé. A ki­lencven centis táblánál megáll, röhög, csapkodja maga körül a vizet, a barátai körülveszik, röhögnek, belelökik a víz­be és lenyomják a fejét. A két „megmentő” liheg. Elfekszenek a vízen, az egyikük odaszól: „Hülye vicc volt...”, aztán elneveti magát Az öregasszony a parton sírni kezd, „így halt meg Tibiké, megszégyenítik a halálát..., pedig már, hogy sajnáltam ezt a pernahajdert...” A festő káromkodik, leszakítja a vásznat Az író dühös, keresi a kitépett első fejezetet a kabinos lecsapja a föld­re a fehér sapkát, „disznók, fölidegesí­tik a szívbajos embereket!”, a kirúzso­zott hölgyek megnézik maguknak a tré- facsinálót, a kölcsönzőben már női ke­rékpár sincs, a fagyialtos most ér vissza és az egészből semmit sem ért, csak morog, „itt mindig mindenkit megmentenek...” Tamás Ervin

Next

/
Thumbnails
Contents