Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-18 / 115. szám

resr «ICC 1971. MÄJtJS 18., KEDD Hajóit, uszályok Szobrói kő, Győrből bauxit Nagy mennyiségű áruval megrakva közlekednek a Du­nán a MAHART hajói és uszá­lyai. A felső szakaszon 8 hajó tartózkodik 18 uszállyal, közü­lük 6 motoros felfelé, 2 pedig lefelé halad. Az uszályok több­sége együttesen 3000 tonnányi bauxitot visz Győrből Regens- burgba. A többi műtrágyát, vasárut, benzint és olajat szál­lít a német városba. A magyar szakaszon a legjelentősebb a kei-, a fa- és a vasércszállítás. Szobrói és Dunabogdányból a jugoszláviai Bezclánba és Baja térségében folyamszabályozás­hoz szállítanak követ, a bajai és a győri erdőgazdaságokból pedig fát visznek a mohácsi farostlemezgyárba. Jelenleg 14 —15 uszály vár kirakásra Du­naújvárosban, ahol csaknem 20 ezer tonnányi vasérc gyűlt ösz- sze. A Duna alsó szakaszán több magyar hajó fhrtózkodik. Káka, Kossuth Tsz Reális tervek — nyolcszáz emberért A kókai Kossuth Tsz egyik tar'át úgy tartják nyilván fa- luszérte, hogy ő a mindenlé- benkanál ember, az örök el­lenzék, aki a kákán is csomót keres. Néhány hónapja új ve­zetőséget választott a tagság. Az elnök fizetését állapítot­ták meg éppen. Az elnök en­nél a napirendi pontnál " ki­ment a teremből, ne zavarja a hozzászólókat. Az udvaron sé­tálgatott, amikor szembeta­lálta. jnagát a mindenlébenka- nál gazdával. Kérdezte tőle, miért nincs a közgyűlésen. Az öreg parasztember vidáman mosolygott. ,.Maga annyit érde­mel, ha átveszi ezt a gazdasá­got, amennyit , csak kapni Te­het. Én egy millióért sem küszködnék”. A XIX. században is óvakodtak a „vándormadaraktól A legnagyobb magyar temp­lomnak, az esztergomi bazili­kának az építését 1822-ben kezdték meg. Az ország leg­nagyobb építkezése volt, így nagyon sok vándor- és kül­földi munkás dolgozott ott. Ezért a város 1825-ben köz­rendi és közbiztonsági sza­bályrendeletet adott ki, „Az egymással szomszédos kirá­lyi és érseki Esztergom, úgy Szenttamás és Szentgyörme- ző városokban tapasztalt egyenetlen rendetlenségek­nek, szinte pedig a várbeli munkára összecsődülő min­denféle szedett-vedett nép­ségnek zabolabéli elhatáro­lása tárgyában.” Mivel „a várbeli munkára vágyódásnak örve alatt sok rosszándékú gonosztevő csu­pán a kikémlelőzésekkel vég­rehajtó rablás okáért lepnék meg ezen községeket, közbá­torságnak fenntartására” szi­gorúan előírták,, hogyan le­het a magánlakásokba ide­geneknek szállást adni. „Ne merészeljen sem a há­zigazdák, sem a zsellérek kö­zül is idegen jövevényeknek az illető elöljáróságnak teendő bejelentés nélkül szállást ad­ni, és pedig a nemesekre néz­ve 12 forintok, a nemtelenek­re pedig 24 pálca ütésének büntetése alatt.” A bejelentési kötelezettsé­get már akor előírták a ven­dégfogadókban is, ilyen mó­don: „A megszálló idegenek­nek lakhelyükről és járásaik­nak okáról kikérdeztetének, erre való nézve határozatta- tik, hogy a királyi városba szokás szerint a vendégfoga­dósok nyomtatott leveleket tartsanak, amelyekbe hogy az utasok sorozat szerint a kér­désekre feleietjeiket beírják..." Szigorúan őriztél! az éjsza­ka nyugalmát is. Erről így ír a szabályrendelet: „Az éjjeli dombérozások, az utcákon való kószálások tilalmaztat- nak, minek sikerére a korcs­másoknak parancsoltatik, hogy nyáron 10 órakor, télen pedig 9 órakor kocsmájok aj­taját bécsukják ... Ami pedig az üdön kívül való domléro- ZQkat és uccákon kószátokat illeti, hd azok kebelbéliek, fogságba keríttetvén, bűn­tettesének oly módosítással mégis, hogy a főben járó ese­teket kivévén, a kisebb ren­detlenségeket vagy karcolá­sokkal biliegeit veszekedése­ket és egyéb, a bor hevítésé­től következett civódásokat, az illető uradalmak fiskáli­sai, a királyi város részéről annak kapitánya, mérsékelve, a testi mivolthoz büntettes- sék.” Ez a rövid beszélgetés hűen jellemzi azt a helyzetet, amely a kókai Kossuthban néhány év alatt kialakult. Rendezetlen számlák tömkeleget a fiókok­ban, hitelezők sora a bank­számlájuk előtt. A gépek elhanyagoltak, rosszak. Napi ötvagonos iakarmánykeverő tele­püknek csak negyven százalékát használták ki eddig. Fizetni jól fizettek ugyan, de a közös vagyon rovására. Most új szelek fújnak Kóka határában. Az emberek lassan kezdik megszokni, hogy nem akkor mennek ki a határba dolgozni, amikor éppen nincs más dolguk, hanem amikor szükség van rájuk. Erőgépei­ket és munkagépeiket ügyes kezű mesterek javítják, hogy legalább ezt az évet kihúzzák a matuzsálemekkel. Fejlesz­tési alapjukból teljes géppark­jukat ki szeretnék cserélni. A takarmánykeverő telep kapa­citásának kihasználáséhoz partnert keresnek. Felveszik a kapcsolatot a szomszédos szövetkezetekkel, állami vál­lalatokkal: bérmunkát válal- nak. Üzemgazdászt alkalmaz­tak. akinek nem statisztikák gyártása a feladata, hanem a piac állandó figyelemmel kí­sérése és a gazdaságos terme­lés feltételeinek elemzése. Leállított tőzegbányájukat ismét megnyitják, de, előbb megfelelő piacot keresnek a jól hasznosítható, értékes ta­lajjavító Anyagnak. A vetés- szerkezetet idén még nem tud­ják megváltoztatni, hiszen először meg kellett ismerniük a lehetőségeket. Jövőre azon­ban már több takarmányt ter­melnek, hogy biztosítsák a ke­verőüzem ' alapanyagát és ál­latállományuk élelemszükség­leté' A harminckilenc darabos tehénállományt év végére százra növelik. Lovaikat eladják, de újakat, fiatalabbakat vásárolnak he­lyettük, mivel sok olyan terü­letük van, ahol a fogatok leg­gazdaságosabbak. Idei.tervüket vizsgálva meg­állapíthatjuk: józanok és reá­lisak A tsz megerősödését, a tagság jólétének megteremté­sét tűzték ki feladatul. A kó­kai termelőszövetkezet veze­tőire most ez a feladat hárul. Ezt várja tőlük — és ebben segíti őket — a gazdaság 800 tagja, akik közül több mint 300-an már csak időszakon­ként vesznek részt a közös munkában. M. Kovács Attila Az iparosodó Somogy egyik reprezentánsa a VBKM Ka­posvári Villamossági Gyára. • • Ontözőtelep, belvízrendezés A nagy ütemben épülő Ti-1 sza 2. vízlépcső elkészülte után átformálja a vidék termelő-1 Ipari tanulónak felveszünk 14-16 éves, általános iskolai végzettségű fiatalokat az alábbi szakmákro: KŐMŰVES. ACSALLVANYOZO. VAS- ES FÉMSZERKEZETI LAKATOS, ÉPÜLETASZTALOS. FAPADLOZO ES MOANVAG8URKOIO, VILLANYSZERELŐ, ÜVEGEZŐ, ÉPÜLETBURKOLÓ (hidegburkolatok), MOKÖKESZITO. VASBETONSZERELŐ, VÍZSZIGETELŐ, BÁDOGOS. TETŐFEDŐ. ranulószállóst, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot, ösztöndijat o vállalat ad. Jelentkezés levélben vagy személyesen o következő elment Pest megyei Állami Építőipari Vállalat Budapest XXI. (Csepel) Kiss Ionos altábornagy o . 19-21. szövetkezeteinek gazdálkodá­sát: sokszorosára növeli az öntözhető területeket, az ön­tözés révén lehetőséget ad többek között a takarmányter­melés növelésére, s ennek függvényében az állattenyész­tés nagyarányú fejlesztésére. A vidék közös gazdaságai jó előre felkészülnek a nagysze­rű lehetőség kihasználására. A hajdúszováti Lenin Terme­lőszövetkezetben már két év­vel ezelőtt megkezdődött együttesen 150 millió forintos beruházási költséggel a belvíz- rendezés, a korszerű öntözőte­lep és úthálózat kialakítása, továbbá az iparszerű tartásra berendezett szakosított állat- tenyésztő telepek . építése. A szövetkezet e figyelemre méltó fejlesztési programjának meg­valósítása kedden újabb fon­tos állomáshoz érkezett. Ün­nepélyes külsőségek között át­adták rendeltetésének az első 432 férőhelyes szarvasmarha­telepet, a fiozzá tartozó szociá­lis létesítményekkel együtt. A telep mellett már épül az évente 7000 hízott sertést ki­bocsátó hizlalda. Kialakításá­ra 32 millió forintot költenek. A gazdaság fejlődése és a Ti­sza 2. vízlépcső hasznosítása szempontjából ugyancsak rendkívül fontos, csaknem 1500 holdas öntözőtelepet a közel­múltban már átadták rendel­tetésének. Az első ügyelet K ibújt az ingéből. Ahogy átemelte a fején, haja szabályos arcába hullott. Kissé előrehajolt, kamaszlá­nyos mellei a földre mutat­tak. Gerincvonala élesen ki­rajzolódott. Ügy hallotta, hogy nyílik az ajtó. Ösztönös moz­dulattal eltakarta a mellét. De senkit sem látott bejönni. Le­het, hogy már íiallucinálok? Várok valakit? Igen, azt hi­szem, várok valakit. Fölvette, begombolta a fe­hér orvosi köpenyt. Megrecs- csent a szék. Odanézett. Mint­ha ülne rajta valaki. Egy lát­hatatlan ember. Aki őt figye­li. Miesoda butaság. Mennyit álmodott erről a napról! A bonctani gyakorlaton, a mik­roszkópok előtt görnyedve, a tanulástól elgyötört fejjel az államvizsgák alatt. És most egyszerre minden itt van, sú­lyosan és reálisan. Az előbb elbúcsúzott a főorvos is, kezet nyújtott. Kedvesen simogatta az arcát. — Ez az első, Kapossy dok­tornő? — Igen, főorvos úr. — Nagyon izgul? — Jaj, nagyon... — Van súlyos? — Kettő is. És tetszik tud­ni, ma felvételesek vagyunk. Bármikor jöhet a mentő... — Jaj, de cserélnék magá­val! Még elgondolni is ijesz­tő, hogy majd negyven évvel ezelőtt ügyeltem először. Hány éves is maga, Andrea? — Huszonhat, főorvos úr. — Különben egész éjszaka otthon vagyok. A telefon ren­delkezésére áll... M indenki elment. Egysze­rűen, hétköznapian. Mint, mondjuk, tegnap. És Andrea hirtelen azon kap­ta magát, hogy teljesen egye­dül maradt a 315 beteggel. Ha bármilyen panaszuk van, neki kell dönteni, gyógyszert adni, műtétet elrendelni. Hát egyál­talán, hogy képzelik ezt? Mi vagyok én? Mindentudó? ,És, ha pont olyan esettel találko­zom, amiről még csak nem is tanultam? Amilyen pechem van, majd mindenki egyszerre lesz rosszul. Végigjárta a kórtermeket. Érdekes, állapította meg, a be­tegek egyáltalán nem csodál­koznak, hogy egyedül ő vizi­tel. Nem is sejtik, mennyire szeretné, ha ma kivételesen nyugodtan aludnának. Doktor­nő-édes, kaphatnék altatót? Persze, Zoltai bácsi. Doktornő édes, én meghalok, meg tetszik látni, én annyira szenvedek. Miket beszél itt, Kati néni? Majd kikap tőlem. Ellenőrizte az infúziókat és a transzíúzió- kat. Beadta a vénás injekció­kat. Talán csend lesz?! Az ügyeletes szobában lehe- veredett az ágyra. Hát ez iga­zán érdekes. Kapossy doktor­nő kérem, köszönöm doktor­nő. Doktor néni, de jó, hogy itt tetszik lenni! Lehet, hogy már igazi orvosnő vagyok? El­mosolyodott. Kicsit félszegen, kicsit büszkén. Ha a mama most látná! Aztán a csendbén eszébe ju­tott András. Ki ez a férfi? Mit akar tőlem? Miért kell annyit gondolni rá? Csak tudnám, miért játszom magam előtt is szerepet? Olyan jó az én há­zasságom, hogy mindenről le kell mondanom? Istvánnal, az utóbbi időben alig találkozunk. Tulajdonképpen, észre sem vettem, hogy eltávolodtunk egymástól. Néha még .felme­legszik közöttünk a levegő, de egyre ritkábban, s szaporod­nak a protokoll pillanatok. Nem értem ... Olyan jól in­dult minden! Azt hiszem, Ist­vánnak mindennél fontosabb a karrier, talán ez a baj! And­rás meg olyan, mint egy nagy gyerek. A fájdalom belémha- sít, ha hirtelen, hívatlanul be­tolakodik András arca. Orvos vagyok. Ismernem illene a fáj­dalom anatómiáját. De még azt sem tudom, hogy hol fáj. A gyomrom körül kezdődik, & mint az itatóson a tinta, lassan eloszlik. Egyszerre vágyom és tiltakozom. Meddő kérdéseket teszek fel magamnak: miért keverem össze a hivatásomat a szerelemmel? Miért? Mert nem lehet szétválasztani. Megreccsent a szák, mint mikor leül rá valaki. Andrea Andrást látta az álom valószí­nűtlen lebegésében már. A férfi szólalt meg: — Vártál? — Talán, — Látod, még azt sem me­red elmondani, hogy vártál. Pedig én érzem, tudom. Mitől félsz, tőlem? — Magamtól. — Látod, ez a valódi ve­szély. S a legrémesebb, hogy folyton döntésekbe hajszolod magad. A férjed vagy én? A hivatásod vagy a gyerek? Túl sokat adsz a külsőségekre. Mi­ért nem engeded lazára az ide­geidet? Hadd repüljenek az ér­zelmeid. — Elszédülök. — Szédülni isteni. Én imá­dóik szédülni. — És ha elszédülök? Mi le­gyen Lstvánnal? Dobjam lei a férjem? Mert kegyed őfÖmél­tósága váratlanul és kéretlenül belerobbant az életembe?! — Tőlem hiába kérdezed. Mit gondolsz, István engedélyt kérne rá tőled, ha más nőt vá­lasztana? — De én nő vagyok. |— Végre egy őszinte szó. Lá­tod, ez a legszebb benned. — És ma először ügyelek. Képzeld el, én felelek az egész kórházért. Ma mit szólsz a doktor kisasszonyhoz? — Tudtam. Ezért jöttem. — Te már itt is voltál. Mi­kor vetkőztem, ugye te néztél be hozzám az ajtón? Te leske- lődtél! — Én voltam. — És tetszettem? — Tudd meg, nem is a tes­tedet néztem. A szemed tet­szett a legjobban. Azt hitted, egyedül vagy, s tekinteted me­legen csillogott, mert nem fe­gyelmezted kés-hideggé. — Bántasz. — Ha akarod, elmegyek. Né­ha olyan vagy hozzám, mint egy idegen. — Ne, ne, ne menj még. A telefon belerecsegett az álomba. Andrea felug­rott. Felkapta a hallga­tót. Álomittas, reflexszerű hangon szólt bele: — Halló, ki az? — S majd­nem azt mondta: „András, te vagy?” — Zsófia nővér beszél. A 12- esben nagyon rosszul van a négyeske. — Azonnal jövök. Hogy hív­ják a beteget? — Zipper József. Fölrohant az emeletre. Csak most sikerüljön! Gyorsan vé­giggondolta a délutáni keze­lést Kapott oxigénsátrat, föl­sorolta a gyógyszereket, sú­lyos égés. Agyában konok mondat kalapált. Nem lehet baj, nem lehet baj! Éjjel fél kettőkor beadta az első adre­nalint. — Doktornő kérem, ne hív­juk fel a főorvos urat? — kér­dezte jóindulattal a tapasztalt Zsófia nővér. Ez hirtelen ki­mozdította Andreát magára kényszerített nyugalmából. — Mit gondol nővérke, én miért vagyok itt? Hol a be­teg délutáni gyógyszerlistája? Inkább ezzel törődne, mint­hogy tanácsokat ad. — Érezte, hogy igazságtalan. De a hely­zet nem volt alkalmas az ilyen konfliktusok tisztázására. A beteg szíve egyre gyengült. Lassú, szabálytalan pulzus, már alig tapintható. Kiadta az utasításokat. És figyelte a beavatkozás hatását. — Doktornő, doktornő, tes­sék jönni gyorsan! A Vaszilev, akire a .kénsav ömlött, tetszik tudni, hogy a nyolcasban, hö­rög, már többször kollabált H át most szedd össze ma­gad, Kapossy doktornő. Istenem, András meg Istvánt Ketten is vagytok. Most meg egy sincs! Átfutott az agyán, hogy telefonál a fő­orvosnak. De nem! Azért sem! Érezte, hogy ez a tűzkereszt­ség, ezen át kell esni, s vagy győztesen, vagy... ezt nem is akarta végiggondolni. A két k! -terem között ingázott. Vé­nás injekciókat adott, vérát­ömlesztést csinált, oxigénpa- lackot szereltetett fel és le. Reggel hétkor félájultan a ki­merültségtől, egyszerűen sír­va fakadt Ezt utálom, gon­dolta. Ezt a nyamvadt női bőgőrohamot. Zsófia nővér átölelte a vállát — Doktornő, édes, ne tessék kétségbeesni! Mind a ketten kinyitották a szemüket. Sőt Vaszilev meg. is szólalt Job­ban érzi magát Andrea halványan elmoso­lyodott, csak a szája sarka rez- dült.' — Ugye, Zsófia, nem ha­ragszik rám? — Ugyan, doktornő, megér­tettem és magát. Az első ügye­leté ... Lebotorkált a szobájába. Megmosakodott és megírta a jelentést. „Az éjszaka Vaszilev György és Zipper József több esetben kritikus állapotba ke­rült (ájulás, légzés- és szívza­var). ... A hosszan tartó kol­lapszus alatt az alkalmazott gyógyszerek... reggelre mindketten jobban lettek... a további kezelésre vonatko­zóan” ... — Tessék, főorvos úr, az éj­szakai jelentés. — Zsófia nővértől hallot­tam már, hogy nagy éjszaka volt. Szépen dolgozott, dok­tornő ! — Köszönöm. — Nem akar lepihenni? — Nem, főorvos úr. Úgysem tudnék aludni. A telefon megcsörrent. — Én vagyok. Tessék? Ér­tem. A tizenkettesben — le­tette a hallgatót és Andreához fordult. — Zipper József a ti­zenkettesben exitált. Ne essen kétségbe, doktornő. Kórházban előfordul a halál is. A ndrea elsápadt. Hirte­len olyan ólomsúlyú fá­radtság zuhant rá, hogy észre sem vette, amikor lero­gyott a főorvos foteljába. Ap­ró, fehér keze görcsösen ököl­be szorult így megcsalni, így elárulni! — gondolta magá­ban. Gyűlölöm, gyűlölöm Zip­per Józsefet. Gyűlölöm, gyűlő-' löm — és a fehér arcán ka­nyargó patakokat írtak a könnyek. Regös István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents