Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-16 / 114. szám
1971. MÁJUS 16., VASÁRNAP i»est IIECVKI 'zMírltsp NINCS SZIMPATIKUS ABB és egyben sajnálatra méltóbb hölgy cégünknél Masenykától. Másenyka, Boldunov osztályvezető kartárs titkárnője, s szája, ahogy mondani szokták, állandóan sírásra áll. Ha csak eszembe jut, hogyan gyötrik nap-nap után Másenykát a főnököt váró kitartó ügyfelek, meg a fülsiketítő telefoncsengetések, már borsódzik a hátam. Valamennyien pontosan tudni akarják, hol van főnökünk, mikor jön vissza, mikor fogad a szobájában. — Honnan tudhatnám? — hajtogatja majdnem sírva Másenyka. Nekem nem köteles jelenteni, hogy hová távozik, és meddig tartózkodik szobán kívül. — Ej, ej — fakadtam ki, látva Másenyka kellemetlen helyzetét. — Hát meddig mehet ez így? — Mi? — mondta szinte sértődötten Másenyka. — Hát ez az egész komédia. A kapitalistáknál nincs ilyen. Erről már a mi sajtónk is írt! Ott a titkárnő mindig tud mindenről: „Smith úr tanácskozáson van. Tizenegy óra, nulla nulla perctől fogad. Ha nem alkalmas az időpont, akkor ezzel a problémával forduljon Johnson úrhoz, har- minckettedik emelet, első ajtó balra.” így megy ez ott, Marja Pavlovna! Ez módfelett megtetszett Másenykának, és a következő G. PODKUPNYAK: FiirmtÁS POXTBAil. A nyugdíjazás napja reggel megállította a szobájából távozó Boldunovot. — Pjotr Szergejevics! — mondta. — Kérem egy percre a türelmét. — Miben állhatok rendelkezésére? — kérdezte látható elégedetlenséggel Bolduiiov. — Nem tudná velem közölni, hogy mikor jön vissza? Annyian keresik, és nem tudok nekik mit mondani. Ez nekem nagyon kellemetlen. Ez 6ehogy sem esik egybe a nemzetközileg ismert játékszabályokkal. Boldunov gondolkodóba esett, ö sem akart elmaradni a nemzetközi színvonaltól. — Nagyszerű ötlet — mondta. — Tíz óra harminckor itt leszek. MÁSENYKÁT HEVES öröm fogta el. — A főnök tíz harminckor fogadja önt — mondta a telefonba. — El ne késsen! — önt pedig — mutatott az előtte állóra — tíz óra öt- venkor! Az időpontokat a naplójában is rögzítette. Ez a pontosság az eszelősségig lázba hozta az embereket, és percenként nézték órájukat. A félfogadás idejére a várószoba úgy megtelt emberekkel, hogy a csillár együtt táncolt lélegzetükkel. Másenyka a naptárt nézte, és a cím halványan, és számara olvashatatlanul megjelent. Ekkor a levelet csalódottan visszadobta a szekrénybe. A levél úgy koppant, mint egy tégla. A másik szomszéd, öreg tanár, azonnal kinézett, abrosz volt a vállán, és műanyag hamutartót viselt a fején, sapka helyett. A folyosó már hűvösödött. — Jó estét... — mondta Mayer. A tanár végigmérte. — Nem ismer? — kérdezte Mayer reménykedve, hiszen előfordult, hogy a tanárral véletlenül találkoztak a lépcsőházban és váltottak néhány szót latinul. A tanár idős volt, de még ma is, és mindennap kívülről megtanult három mondatot Tacitusból. Ettől gyanakvó lett Mayert, a biológust úgy nézte végig, mint aki meg akarja hamisítani a történelmet. Nyomban elhatározta, hogy megbuktatja. — Uljört le, fiam... — mondta neki —, maga szamár. Mayer, a biológus ezáltal tökéletes információt kapott arról, hogy spirituális enzimjei megsemmisültek, és gondolatai rendetlenül gurultak szanaszét a nukleinsav tengerében. — Elnézést tanár úr — mondta zavartan —, legközelebb majd jobban felkészülök. A tanár ezzel visszaszerezte Tacitus tekintélyét és becsapta az ajtót. Mayer a lépcső korlátjába kapaszkodva sokáig nevetett. Ettől függetlenül letett arról, hogy behatoljon a lakásba. Korrekt biológusnak tartotta magát De most először megtörtént vele, hogy belerúgott Mayerbe, a másikba. — Te dög... — mondta és csendesen lebotorkált a lépcsőn. Este lett a lámpák égtek, sétált az Utcán és kerülte a tükröket. Minden fényes felületet Szivarozott az egyik kocsmában állva megivott egy pohár bort, azután elfütyülte azt a slágert amire életében először táncolt Akkor határozta el, hogy biológus lesz. így maradt agglegény, ebben a közönséges éjszakában... Ügy döntött, hogy egyedül sétálja át az éjszakát. A hajnal vörös volt a ligeti pádon, de később már kellemesen sütött a nap. Mayer elindult az intézet felé, ahol állása volt Lesz, ami lesz, meg akarta tudni, mi történt vele. Időben érkezett a laborba. Benézett az ajtón, valaki már ült a helyén. Néhány percig körbejárt a teremben, sűrűn lengette kalapját, mint egy ünneplő civil, hátha valaki megszólítja. A kollégák fehér köpenyben jöttek-mentek, volt aki hozzá is látott a munkához, de senki nem köszönt Végül már valamennyien ott álltak a kísérleti asztalok mögött, amikor Mayer, a biológus látta, hogy jön az igazgató. — Valakit keres, kérem? — kérdezte nagyon udvariasan. — Igen — mondta ő — Mayert, a biológust Az igazgató csodálkozott. — Mayert? — Igen, Mayert... tegnapig itt dolgozott, annál az asztalnál, éppen harmincöt évig. nem ismeri ? Az igazgató arcán udvarias kis zavar mutatkozott. A fejét rázta. — Pedig én vagyok az, kérem, aki gyakran elmondta, hogy van egy elmélete. A spirituális enzimek... Az igazgató ránézett és tudományosan koncentrált — Azt hiszem, itt valami alapvető tévedés van, kérem... — Nagyon köszönöm, igazgató úr... — mondta Mayer és tisztelettudóan megemelte a kalapját Kerekes Imre hatalmas cseppekben hulltak a könnyei. Boldunov nem volt sehol! Na várj csak, kutyaházi — gondoltam magamban, és elindultam keresésére. Nagy hévvel tártam ki a főnök párnázott ajtaját ám szobája üres volt. Az előszobában tolongott a nép, Boldunovnak meg se híre, se hamva. Nekivágtam hát hétemeletes felhőkarcolónk lépcsőfokainak. Egyenest intézetünk fő-fő főnökének fogadószobájához igyekeztem. Az ajtón kívüli tükörnél megigazítottam a nyakkendőmet, hatalmasat csaptam a kilincsre és beléptem — Boldunov elvtárs! — kiáltottam el magam. — MI SZÉL HOZOTT IDE? — ballom valahonnan a tömegből főnököm basszus hangját. — Várják önt az emberek — kiabáltam át a tömeg morajlását. — ön rendelte őket oda meghatározott időre. — Tökéletesen tisztában vagyok vele — mondta Boldunov. De engem is időre rendeltek ide. Mégpedig kilenc óra negyven percre. Várok és kész. Ebbe még nem lehet belehalni .,. (Fordította: Sigér Imre) — Asszonyom ... bocsánat ... — Mit akar? — Ne haragudjon... Ön látja magát a kirakatban? Az asszony felháborodva belenézett a kirakatba. — Látom... Na és? Mayer, a biológus egyedül maradt a kirakat előtt. Imbolygóit jobbra-balra, kereste az üvegben tükörképét. Az üveg mögött, igaz, volt sajt, szalámi, konzerv, mustár, szardínia, tokaji, meg mindenféle italok... de ő nem volt sehol. Végül is két felakasztott sajtkorong között megpillantott egy homályos alakot. Már azon a ponton volt, hogy felismeri önmagát, de aztán csalódott... Egy figura mozgott, ütemesen, pontosan úgy mozgott mint ő, de az arc homályos volt, idegen. — Jó napot — mondta Mayer. — Jó napot — mondta az idegen a kirakat mögül. A hangot hallotta, lehet hogy nem is hallotta, a szája mindenesetre úgy mozgott, pontosan úgy, mint az övé, kissé elhúzva, keserűen és puhán. — Beállók a kapu alá, és számolok magammal — mondta a biológus. Kalapját még egyszer megemelte a két sajt között imbolygó alaknak. — Szolgája... — mondta. — Szolgája... — mondta a másik, és ezúttal ki is lépett a kirakatból, és utána ment. A szürke kiskabát kopott oldálzsebében szivaros doboz volt. Mayer a szájába vett egy szivart. — Ez nem szokásod... — mondta Mayer. — Valóban nem... — Rá i kellett hagynia. — Az utcán általában nem gyújtanak szivarra ... A szivar már füstölt, belé- ; pett a kapu alá. i — Egy pillanat... — mond- : ta. : — Egy pillanat... — ismé| telte. : — Igen, igen... — bólin: tott. — Bizonyosnak kell len- i nem. ! Világosan emlékezett: 32. i Jól látta, a házszám: har- ! minckettő. Még a villanyok i sem égtek, s az autók is lám- | pa nélkül suhantak át egymás I árnyékán. I Belépett a házba, ahol la- i kott, de nem állt meg a kapu : alatt. Elfeledkezett arról, hogy • számolni akar magával. A két ; sajt között nagyon kellemetlen ! volt az az alak ... Nem is tudott volna magával mit kezdeni. — Visszamegyek — mondta. — Visszamegyek és beállók a két sajt közé a kirakatba! — Azért nem érdemes — mondta Mayer, a másik. — Gondolod? Mit lehet felelni erre? Most kivételesen gyalog ment a lépcsőn. Mayer biológus volt, és ez nagyon lehangolta. Honnan jöhetnek ezek az információk? Elmélete volt arra, hogy mikor a sejtekben a nuklein- savak és a fehérjék aránya felbomlik, ez mivel jár... Volt erre egy elmélete, amit egyszer ki akart dolgozni. Spirituális enzimnek nevezte azt az ismeretlen pontot, amitől az ember lelkileg kiegyensúlyozott, ha a pont jól működik. — Kész vagyok — mondta. — Valahogyan befagytak a spirituális enzimjeim ... A lépcsőfordulónál kinyújtotta a karját, kézfeje és ujjai lebegtek előtte, kissé függetlenül a karjától és a vállától. Szilárdan meg volt győződve, hogy nem biztos abban, amit lát. Lehet, hogy övé az a kéz, lehet, hogy nem. — Én tudjam? Talán még mást is mondott volna, de Mayer, a biológus, megérkezett az ajtó elé. Bár tudta, hogy ő az, aki ott áll, saját lakása előtt, és nincs otthon senki, mégis becsengetett. — Így a helyes — mondta. Saját ajtaja előtt állt, és várta, hogy a csengetésre valaki kinyitja az ajtót. Nem valaki, hanem ő maga. Mayer egyébként agglegény volt, abszolút agglegény, két zár volt az ajtón, és egykor barátnőjétől semmit nem tagadott meg, csak a lakáskulcsot. — Fölösleges — mondta a másik. — Nem kell bemenni. — De ha itt lakom. — Az nem számít — mondta Mayer, a másik. Mayer a lépcsőház korlátjához támaszkodott, öt emelet volt a mélység, a földszinten, a kapu alatt valaki éppen indult a liften. — Ezt még megvárom... — mondta Mayer. A szomszédban lakó asszony jött haza. Tíz éve asszony volt, egyszer rá is nézett Mayerre, mikor rázta a rongyot. — Bocsánat, asszonyom... — mondta Mayer és megemelte a kalapját — nem tudja véletlenül, lakik itt egy biológus? — Be kell csengetni — mondta az asszony, és táskájából előkotorta saját kulcsát. — Már csengettem... — jmondta Mayer. í — Akkor, úgy látszik, nincs j itthon. ! A férfi zavarában a kalapéhoz nyúlt. Elvégre a kalap is i be tud mutatkozni. Az ujjak is ! bemutatkoznak, és külön a : váll, az orr, meg a gerinc. Ma- jyer egészen a feje búbjáig be- ; mutatkozott. ; — Véletlenül nem ismer en- ígem? — kérdezte. ; — Nem ismerem, bár sokjszor láttam — mondta az asz- I szony, anélkül, hogy jobban ! megnézte volna, mert biztos : volt a dolgában. Bement a la- í kásba és ráfordította a kulcsot. : Mayer állt a saját ajtaja i előtt. : — Lehet, hogy jött a posta, :és a címből kiderül, hogy ott- ;hon vagyok-e? ; — Nyúlj be a levélszekrény- ;be — mondta a másik. Benyúlt a levélszekrénybe, és tényleg ott volt egy levél. Kék boríték, bélyeg a bélyegzővel, szabályosan leragasztva. Mire olvasni kezdte, a borítékról eltűnt a cím. Pedig világosan emlékezett, hogy volt ott cím, mielőtt a szemüvegét feltette. Tehát Ismét letette, mire PORTRÉ (Foto: Urbán Tamás) szekrényhez lépett és kiemelt onnan egy nagy üveg rumot. Zöldes üveget tartott elém, és időnként megingott: — Igyál egykomám, rumot. Ez a rum jót tesz... — Szeretném tudni, mi lett a gumicsizmámmal? — Előbb egy kis rumot ja- vallanék... Ittam egy kortyot az üvegből, aztán újra megszólaltam: — Hol van a csizmám? — Egykomám, jatt a jattba és végeztünk. Tied lehet ez az egész üveg rum... Én már csak egy kortyot iszom ... — Hol a csizmám? — Na, egykomám, ne borzol ódj! Jatt a jattba és végeztünk ... — A csizmámat szeretném látni. — A csizmádról semmit sem tudok. Igyál még rumot... — Az baj... Egyedül maradtál itt a szálláson... — Egykomám, jatt a jattban és végeztünk ... Ne hidd, hogy én ... Én az egész rumot ne-, ked vettem. — Nem tudom, mit csinálok csizma nélkül. Holnap, azt hiszem, feljelentést teszek a rendőrségen. — Ellenem, egykomám...? — Nem ellened. Ismeretlen tettes ellen. — Egykomám, nem javai- lom ezt. — Miért nem javallod? — Jatt a jattban. Itt a rum. Neked vettem. — A rum az itt van, csak a csizmám nincs itt. — Egykomám, gondold meg ezt a dolgot, én most lemegyek vacsorázni. , ........1... . Séf fér vigyorogva érkezett haza. Már ágyban voltam. Megállt mellettem, nézegette az arcomat. — Na, egykomám, meggondoltad ? — Vissza akarom kapni a csizmámat. — Ne akard, komám ... Jatt a jattban, és akkor nem bántalak ... Várt, leült az ágya szélére. Hallgattam és figyeltem, mit csinál. Amikor a zsebébe nyúlt, hirtelen kinyújtottam a kezemet, s a kabátom zsebéből óvatosan a paplan alá húztam a bicskámat. A kabátom a szék hátán lógott, közvetlenül az ágyam nfiellett. Mindegyikünk székre vetkőzött a szálláson. A paplan alatt kinyitottam a bicskát és vártam. — Mocorogsz? — kérdezte. Hallgattam. Seffer az arcomat nézte, aztán lassan előhúzott egy kést. Megpróbálta az élét a körmén, vigyorgott. — Na, egykomám, jatt a jattban és végeztünk... — szólalt meg halkan. — A csizmámat vissza akarom kapni — mondtam. Felállt, lassan közeledett. Feltérdeltem az ágyban, s a bicskát magam elé tartottam. Meghökkent, aztán hosszú csend után elnevette magát. — Tedd el a kést, egykomám. Én csak vicceltem... Minden viccnek bedőlsz? ... Egykomám, itt a rum, igyunk egyet inkább. Iszunk, aztán jatt a jattban. — Nem iszom — mondtam. Seffer sem ivott. Sokáig üldögélt az ágya szélén és nézte az arcomat. Kellemetlen, kegyetlen nézése volt. Tudtam, tott még idáig csokoládét? — Nehezem viselem el, ha i férfiak pralinét zabáinak... i — Ne mondja ...? És miért? : — Mert lezabálják az ing- j jüket. A fehér ingjüket, Séf- j fér.. Megráng az arca. A szőke nő \ először a férjét, aztán engem j vesz szemügyre. — Séf fért mondott? — kér- ! di a férfi. — Seffert. — Hol találkoztunk ... ? — A vasműben ... — Nem emlékszem. — Az enyém volt az a csíz- j ma... — Nem emlékszem... Mi; nagyon régóta kint élünk. Los ; Angelesben. Feltaláló vagyok, j — Mit talált fel? — Legutóbb egy tejesüveg- j tartót. Műanyagból készül és! nem csúszik ki az asszonyok! kézéből a tejesüveg. — Gratulálok, remélem, jól j jövedelmezett. — Jól, nem panaszkodha-; tunk ... Odakint mi valakik ; vagyunk... — Én ismertem egyszer egy; Seffert, aki... — Régi dolgok ... Odakint, \ tudja... ' — Tudom. ; Elfordulok. Az ablaknak í nyomom a homlokomat. Kibá- í múlok a sötét, áthatolhatatlan ! éjszakába. A vonat még min- J dig áll. Eszembe jut a szállás, \ a vaságyak, a bádogszekrény, 5 s a bicskám ... Mi is lett ve- $ le? Elkopott? Elveszett? Mi; lett azzal a késsel? Nem em-j lékszem. Az üveg hűsíti a £ homlokomat. Az éjszaka, mint ^ egy nagy fekete tömb, min- ^ dent eltakar. Jj mire gondol. Eszem ágában sem volt elaludni, csak színleltem, hogy hunyorgok már, s nehezen bírok a szempilláimmal. — Éjfélig várt, aztán Seffer is lefeküdt. A villanyt égve hagyta, és az ágyból figyelt. Egyikünk sem aludt. Éberek voltunk és idegesek. Ha Seffer alatt megnyikordult a sodrony, azonnal felültem, s a bicskát marokra fogtam a pokróc alatt. Ha én mozdultam, Seffer pattant fel az ágyában. Éjjel kettőkor megszólalt: — Egykomám, ígv mi soha többet nem alhatjuk ki magunkat ... Bízzunk e^másban, egykomám ... Jatt a jattban és kész... Nem válaszoltam. Néztem a száját, s az arcát, hogyan mozognak a ráncai, izmai. Reggelig virrasztotluk egymást. Akkor aztán elmentem a rendőrségre és bejelentettem, hogy ellopták a csizmámat. Megkérdezték, hogy kire gyanako- dok? Azt mondtam, hogy senkire. Délután a szoba lakói mind visszaérkeztek a falujukból. Nem szóltam nekik semmit, csak arra vigyáztam, hogy Sefferrel soha ne maradjanak egyedül, öt nap múlva Seffert letartóztatták. Kiderült, hogy a szomszédos szobákat is fosztogatta, s a munkások közül volt, aki kabát, volt, aki ünneplő nélkül maradt. Meredten néztem. Rág és nyel. Markát újra és újra kinyújtja a csokoládégömbök után. Amikor az utolsó falatot is lenyeli, bánatosan csettint- get a nyelvével, aztán megszólal: — Mondja, jóember, nem láLAKATOS ISTVÁN: Prométheusz | Miért gyűlölsz? Tépd májam, ez a dolgod, de tisztedet, sas, túl ne teljesítsd Ha jóllaktál, beszélgess, ülj fülemhez, hadd higgyem, galamb vagy, szelid. ^ Gyötörsz? Az a tűz akkor is enyém volt; adtam, adom, tovább az embereknek. A titán még szabad lesz. Te pedig, kezes madár, követsz. Vigyázz, szeretlek. I i k
