Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-14 / 112. szám

ft»* MU zJin'lati 1971. MÁJUS 14., PÉNTEK 26 VÁROSBÓL 337 VENDÉG öt napig tanácskoztak a Nagykőrösi Konzervgyárban a III. országos konzervipari hi­giéniai napok alkalmából a szakemberek. Az elsőrendűen megszervezett szakmai ta­nácskozásra 26 városból 337 vendég érkezett, 93 tudomá­nyos intézet, vállalat, iskola képviseletében. A tudományos üléseken kívül kiállításon mu­tatták be a különféle vegyi­művek legújabb termékeiket. Az élelmiszeriparral foglalko­zó gyárak mellett olyan gyá­rak, mint a KÖVAC vagy a Budapesti Csokoládégyár, de még a Herbária, valamint a Kőbányai Gyógyszerárugyár küldöttei is részt vettek a ta­nácskozáson. Még tizenöt sír Néhány héttel ezelőtt Tisza- vasvári határában homokbá­nya nyitása közben honfogla­láskori sírra bukkantak. Ebből harci eszközök, használati tár­gyak, arany gömbök, aranyo­zott iőfejdíszek kerültek elő. Azóta dr. Dienes Istvánnak, a Magyar Nemzeti Múzeum osz­tályvezetőjének irányításával leletmentő ásatásokat folytat­tak Tiszavasváriban, amelynek eredményeként 15 sírt tártak fel. A lovaikkal eltemetett har­cosok és hozzátartozóik csont­vázaival együtt további fegy­verek és ékszerek láttáit nap­világot. OLVA S-E? GYÁRI STATISZTIKA ÉS BESZÉLGETÉS Flamingók Hat vörös flamingó érkezett a Budapesti ÁHatkertbe Hol­landiából. Hazájuk Kuba, a Bahama és a Galapagos-szige- tek. A karanténidő letelte után az értékes madarak az Állat­kert főkapuja mellett levő fiamingótónál láthatók majd. — Kérek egy Élet és Iro­dalmat. — Jaj, de jó, hogy el tet­szik vinni. Csak ezt az egyet kapom, mégis hétről hétre megmarad. Hébe-hóba, ha va­laki kér. Ugye, nem a MÁ- VAG-ban tetszik dolgozni? Hát kérem, erre ébredt fel bennem a gyanú. Nézzük csak, nem furcsa, hogy valaki abból kiindulva, mert én Ést vásárolok, arra asszociál, hogy én nem va­gyok MÁVAG-dolgozó. És hogy még érdekesebb legyen a dolog, maga az a puszta tény, hogy a kettes számú kapun, amely előtt ez a kis újságos­bódé áll, a Ganz-MÁVAG közel hatezer dolgozója érke­zik naponta a munkahelyére. Ha a nagyüzem összlétszámát nézzük, akkor ez mintegy egyharmada. Hatezer ember között nem kel el egy árva Élet és Irodalom? A Ganz-MÁVAG dolgozói közül hatezren járnak be Nagykátáról, Albertirsáról, a ceglédi Budai útról stb. Na­ponta átlag 3,5 órát utazással, várakozással töltenek. Felme­rül a kérdés, hogy azt a mun­kást, akinek heti 16 óra sza­bad ideje van, ha túlórázik, még annyi sem, azt hogyan le­hetne bevonni a kulturális forradalomba ? Mocsári István a Budai út­ról jár be naponta. — Hajnali fél négykor ke­lek. Szerencsés helyzetben va­gyok, mert itt még van sza­bad hely. Tudom pótolni az al­vást. Olvasni? Túl álmos va­gyok reggel, de ha akarnék is, az utasok nem engednék föl­kapcsolni a villanyt. Mind fá­radt, törődött ember ez, ké­rem. Délután meg örülök, ha állóhely jut, mert mire a Nyu­gatiból Kőbánya-alsóra érke­zik a vonat, már tömve van. A Budai úthoz 6—7 kilomé­terre van Cegléd. Megkérdez­tem Mocsári Istvánt, miért nem itt keres munkaalkalmat. — Próbáltam kérem, de mindenütt csak 7—8 forint órabért akartak adni. Azt mondták, hogy számoljam hozzá, munkaidő után meny­nyit tudnék keresni. Inkább választottam az utazást. Itt tisztességgel megfizetnek, meg pótol a kis háztáji, amit az asszony kap a tsz-böl, egyszó­val, jól megélünk belőle. — A tévét csak módjával nézem, azt ami nagyon érde­kel: meccs, meg ilyesmi. Tud­ja, nézném én, de valahogy mindig elalszom. — Kaptam már könyveket, jutalomként. Van vagy tíz. A gyerek szokta nézegetni. Neki még van ideje és türelme. Mozik, színház? Ugyan kérem, ki ér arra rá! Mocsári István a Ganz- MÁVAG-ban végzett szociog­ráfiai felmérések szerint át­lagember. A tanulmányok rámutattak: a statikus műveltségfelfogás helyét efeyre inkább (és gyor­suló ütemben) valami dinami­kus műveltségigény foglalja eL Lehet, hogy túl pesszimista vagyok, de ha ezt a megálla­pítást és a Ganz-MÁVAG-ban a statisztikai adatokat mérle­gelem — miszerint 6125 vál­lalati dolgozónak nincs meg az általános iskolai végzettsé­ge —, akkor bizony hiányérze­tem támad. Egy másik fel­mérésen kiderült, hogy a 6125 dolgozó 52 százaléka vidéki és 2271 a harmincöt éven aluli korosztályhoz tartozik. Nem is­merem az országos adatokat, nincs mihez viszonyítanom. Azt sem vonom le végkövet­keztetésképpen, hogy pusztán a statisztikai adatok kedvé­ért, mindenkinek kötelezővé tegyük a nyolc osztályt. Mert, ha a fáradt munkás nem önszántából veszi kezé­be a könyvet, hogy tanuljon, altkor az semmit sem ér. Azonban, ha az a „dinamikus műveltségigény” feltámadna, akkor volna értelme a kézbe vett könyvnek. Illés István A kókai Kossuth Termelő- szövetkezetben a traktorosok is segítenek a műhely szerelői­nek. A javításokon kívül az aratásra is készülnek, javítják a kombájnokat. Foto: Gárdos IJélelőtt tíz óra körül min­17 dennap kiment a park­ba. Csalt vasárnap nem. Ak­kor ott a fél város, s így is éppen elegen bámulnak a képé­be hét közben. Megadó sóhaj­jal ült le a legcsöndesebb zug­ban kiválasztott padra, mint akire vezeklé&ként ezt rótta a sors, s mielőtt kinyitotta vol­na ott a könyvet, ahol előző nap becsukta, rágyújtott. Mire a cigarettát végigszivta, addig­ra gondolatai is elváltak mind­attól, ami a valóságot jelen­tette, s csak a könyvben írtak­ra figyelt. Évek óta nem olva­sott, s most azzal vigasztalta magát, hogy pótolja, amit mu­lasztott. Vigasz volt, átlátszó, mert valójában tudta, hogy a könyvek segítségével menekül. Maga elől, a gondolatok, az emberele, a világ elől. Újra meg újra felidéződött benne a kép, amint ül a miniszter­nél, s hallgatja az egész addi­gi életére pontot tevő szava­kat: „menjen el pihenni, adok egy hónap rendkívüli szabad­ságot, s utána majd beszélünk az elhelyezéséről.” Még né­hány, semmitmondó szó, kéz­fogás, s mehetett Három hete érmék, s bár napjában sokszor eszébe jut még mindig érzi a szíve ideges ugrálását. „Min­denkinek kitelik a sora egy­szer” — hányszor mondogatta másokra hol gúnnyal, hol részvéttel, s egyszer sem jutott eszébe, hogy rá is sor kerül­het. Hát tényleg igaz lenne, amit ő cinikus bölcsességnek szánt? Ki kell, hogy teljék mindenki sora? Mitől vált c egyszerre rossz emberré? 4 gyárba a lábát nem tette ** be azóta. Hazament a miniszternél történt beszélge­tés után, s telefonon hívta fel a titkárnőjét, meg Bakost, a műszaki igazgatót, s egyben helyettesét. Az íróasztalában semmi, ami gyári, dolog lenne, az iratok a páncélszekrényben, a kulcs Erzsébetnél.., Szinte látta, ahogy a vonal másik vé­gén Bakos cigaretta után nyúl, s idegességében sorra töri a gyufaszálakat. Bakos gyámol­talan, ragyogó mérnök, nagy­tehetségű kutató, de csapniva­ló szervező, irányító, márpedig ide az kell. Bakos mindig az c pártján volt, pontosabban min­dig annak pártján, ahol a ren­det, a szervezettséget sejtette mert neki az kellett, hogy mű­szaki elgondolásait megvaló­síthassa. Most mihez kezd? Aj ő dolga. Behívja Szabót és So­mogyit, a másik két helyettest s töprengve, a golyóstollat pö- cögtetve közli: gyerekek, szó­val. hogy’ is mondjam, Pétéi telefonált, azaz Havas elv­társat a miniszter fölmentette nem váratlanul, hiszen ti ií tudjátok az előzményeket.. Itt elakad, végképp belegaba­lyodva a maga fonta mondat­hálóba. segélytkérően pislog i többiekre,'1 leveszi a szemüve­gét, törölgeti, azok ketten ma­gukban vigyorognak, ez a sze­rencsétlen Bakos... r I gy történhetett? Mindéi * bizonnyal. Ismeri ő a; egész bagázst Mert az. Bakó: még hagyján, de Szabó mej Somogyi! A két intrikus. Sem mi nem jó, semmi nem helyes persze, csak azóta, hogy meg érezték, mint vadászeb a vér szagot, valami nincs rendbe? körülötte. Mert azelőtt! Az sem tudták, hogyan ugrálja nak körülötte, miként helye teljenek, bármit is mondjon Nincs rondább fajta azoknál akiknek az egyik ujja mindii a levegőben kapirgál, hog; pontosan tudják a széljárási Nem süt rá a nap Ei akarja adni családi házát, gyümölcsösét, telkét? Venni akar? Keresse tel a Pest megyei Ingatlanközvetítő Vállalat központját és vidéki kirendeltségeit! Az ingatlanközvetítést díjtalanul végezzük! DÍJTALANUL vesszük lel az eladási megbízásokat és adunk ki eladóingotlan-cimeket! A vállalat által közvetített ügyleteknél DÍJTALANUL segítségei nyújtunk az adás-vételi szerződések megkötéséhez; eljárunk a Telekkönyvi Hatóságnál és az Illetékkiszabási Hivatalnál; beszerezzük az adó- és értékbizonyítványt! IDŐT, PÉNZT, FARADSÁGOT TAKARÍT MEGS Vegye igénybe DÍJTALAN szolgáltatásainkat! Kirendeltségek: CEGLÉD, Körösi utca II. MONOR, Petőfi utca 10. VECSÉS, Bajcsy-Zsílinszky utca 10. NAGYKOROS, Encsi utca 1. VÁC, Széchenyi utca 9. DUNAKESZI, Tanácsköztársaság utca 31. NAGYKATA, Bajcsr-Zsilinszky utca 22. GYOMRÖ, Steinmetz kapitány utca 30. ÉRD, Diósdi utca 34. DUNAHARASZTI, Dézsa György utca 1. RÁCKEVE, Szent István tér 21. GÖDÖLLŐ, Dózsa György út 12. GYAL, Somogyi Béla utca 2. SZENTENDRE, Kossuth Lajos utca 30. A Pest megyei Ingatlanközvetítő Vállalói központja: Budapest V., Kálmán Imre utca 13. tudja, mi érdekelné, mi sze­retne lenni. Janiira semleges terület, a gyerekről beszélve hallgatni lehet arról, ami mindkettőjükben ott él, de ki­mondatlanul. Kata — bár igyekszik ezt nem kimutatni — sajnálja és aggódik érte, nem a rang elvesztése, a fize­tés esetleges csökkenése fáj neki, hanem az, hogy ő nem ült le vele, nem beszélgettek úgy, mint valamikor, hosszú éveken át, mindenről. Mit mondhatna Katának? Azt, hogy maga sem képes tisztába jönni önmagával és a történ­tekkel? Egész egyszerűen nem tudja szétválogatni a szemet és az ocs-út, csali matat, keres­gél, telnek a napolt, s nem jut semmire. Kijön a parkba, mert úgy érzi, hogy otthon, a lakás falai között megfulladna. Ki­halt a parit, ki ér rá egy ek­kora városkában hétköznap a parkban üldögélni? Azt remél­te, hogy itt, a park megnyug­tató zöldjétől körülfogva talán a gondolatai is megnyugodnak. Két hete ámítja magát ezzel, mert az első héten nem volt hajlandó kimozdulni a lakás­ból, hiába kérlelte Kata, leg­alább este menjenek el sétál­ni, hogy levegőn legyen. „Sen­ki ne vigyorogjon a képembe” — ezzel intette le Katát, s ült a fotelban, turkált az újsá­gok között, leemelt a könyves­polcról egy-egy kötetet, belela­pozott, visszatette. Akkor még olvasni sem volt türelme, most legalább már ehhez van. Érde­kes, legkevésbé arra gondolt, hogy még egy hét, s akkor kezdheti a kínos tárgyalásokat, milyen helyet szántak neki, hol... A városban nem ma­rad — ezt az egyet eldöntöt­te. Már rögtön, a minisztertől hazafelé, a kocsiban. Itt nem marad, mert nem csinálja vé­gig a vesszőfutást, hisz’ a vesz- szőt markolók legtöbbje né­hány hete, hónapja naponta biztosította barátságáról és odaadásáról... Katának is kí­nos lenne, Janikának is. Meg­szokták, hogy ő valaki a vá­rosban, s most egyszeriben senkik legyenek? Mi az, hogy senkik? Csak igazgatóként, igazgató feleségeként, az igaz­gató fiaként élhet az ember? Nevetséges. Hát tényleg eny- nyire beleitta magát minden porcikájába a tudat, hogy a napon áll, s a napon mindig meleg van? T íz év*- ráment az életéből. 1 Mire jutott? Elmehet va­lahová, ahol idegenkedő tekin­tetek fogadják, vizslató pillan­tások, mert ő a „volt ember”, ő az, aki nagy ember volt, s lám, most eljött, mert lebu­kott, leváltották, fölmentették, mindegy, hogy a kifejezés mi, a lényeg ugyanaz. Nem mond­hatja el senkinek a teljes élet­rajzát, mert az annyi időt kö­vetelne, mint maga az eddig eltelt élete, hiszen minden ap­róságnak jelentősége van, min. den kis ügy naggyá nő, de er­re csak utólag jön rá az em­ber. Hallgatni fog, s ezért sér­tődöttnek hiszik majd, utálni kezdik, nem fogadják be, ha : eredményt ér él, véletlennek ; vélik, ha hibázik, törvénysze­rűnek tartják... : Fölállt a pádról, hóna alá csapta a könyvet. Valahonnét, a park elejéről hangokat hal­lott. Gyorsan megfordult, a ; hátsó kapu felé indult, hogy ' ne találkozzon senkivel. Mészáros Ottó Széljárást? Már a szellőnyi rezdülésre fölfigyelnek. Mivé foszlik ilyenkor barátság, kol- legalitás, a közös munka te­remtette összetartozás!? Sem­mivé. A szentből ördög lesz. Amíg a hatalom napfényében áll valaki, addig nemhogy szemölcs, ránc, de még szeplő sincs az arcán, ám ha borulni kezd az ég fölötte, nemcsak szemölcsei, s ráncai lesznek, de kiderül, hogy patája és szarva is van. Amikor már mindenki tudta, hogy napok kérdése a fölmentése, egyszeribal azok kezdték a leghevesebben tá­madni, akik addig a legválto­zatosabb ötletekkel dörgölőz- tek hozzá. Nemcsak a gyárban, hanem a városban is. Más em­ber ő, mint volt tíz éve, ami­kor kinevezték? Mit írt róla akkoriban az újság? „Havas Péter az ország legfiatalabb gyárigazgatőja nemcsak a ki­nevezési okirat, hanem évei száma alapján is. Energikus fiatalember, aki tudja, hogy mit miért akar, azt hogyan le­het a legrövidebb úton elérni.” Belesápadt a méregbe, amikor elolvasta. Minek ilyen szamárr Ságokat összefirkálni? Egy éve sem volt igazgató, amikor gyors egymásutánban válasz­tottál! be különböző testüle­tekbe, s mire észbekapott, a város nagyjai között találta magát. Azután megyei tisztsé­gek, kormánykitüntetés, a gyárnak adományozott címek, zászlók, oklevelek; már-már elaludt benne a szorongás, mert belül érezte, hogy való­jában kevesebb történt, mint amennyi elismerést adnak ér­te. Kezdett elmúlni a szoron­gása, bár nyugtalanul hallgat­ta, amikor a többiek — ha tré­fából is — azt hajtogatták: Havas, te vagy most az ügye­letes zseni. Lehet tiltakozni a túl gyors emelkedés ellen? Nincs olyan ember, aki ne pó­zolásnak, álszerénykedésnek venné. Mégis, miért nem tette meg? Itt hibázott? Vagy ahogy ő, úgy mások is hibáztak, ép- : pen azzal, hogy nem a tényle- ' ges helyzet, hanem a szimpá­tia alapján osztották a jót? ]4| icsoda arcok, milyen te- kintetek! Akik tegnap még percekig rázogatták man­csukkal a kezét, most biccen- ; tenek. Menjen oda mindenki­hez, s kezdje magyarázni... Mit magyarázna? Apró, önma­gukban jelentéktelennek látszó dolgokkal tudna csak előhoza- ' kodni, nem mesélheti el min­denkinek a tíz évet, még ott ■ sem volt módja rá, ahol el- > dőlt a sorsa. Letagadja a hi­■ báit? Három hete ezzel kel és ■ feliszik, nem tud végigolvasni ’ úgy egy-egy oldalt a könyv- i bői, hogy ne jusson eszébe. ■ Vak lenne, s nem venné ész­• re, hogy rászolgált arra, ami • történt vele? Rászolgált? Vol­tak rossz dobásai. Nyolc éve t is, most is. Befulladt egy hosz- , szú kísérletsorozatuk, beleke- ' rült kétmillióba. Akkor azt \ mondták, hogy kísérletezni ’ egyet jelent a kockázat válla­lásával. Most? Tűrhetetlen £e- ’ lelőtlenség. Miért? Miként változik meg azonos dolgok megítélése? Mitől függ, mit ! hogyan bírálnak el? Állandóan kérdéseket tesz fel magának, s képtelen meg­találni a választ. Otthon Ka­• ta már szólni sem mer hozzá, ’ eléteszi az ételt, ha beszélnek, 1 akkor csak Janikáról, ml volt ’ az iskolában, s hogy harma- .. diliba jár, de még mindig nem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents