Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-12 / 110. szám

4 1971. MÄJUS 12., SZERDA Toldijának lenni nem könnyű... TANÉVZÁRÓ ELŐTT AZ ÚJ ISKOLÁBAN Nagykőrösön az új iskola «Mákszemeiből sápadtfehér neonfény csillog az utcára. Utoljára az építkezés kezde­tén jártam itt. amikor a fris­sen felhúzott falak között még nem diákok, hanem építőmun­kások nyüzsögtek. A nyüzsgés — azóta — mintha alábbha­gyott volna. Pedig, az átadási határidő, úgy emlékszem, le­telt... Vissza pillán lás Ínkei István helyettes igaz­gató ismerteti az iskola „na- donáléját”: — A Toldi Miklós élelmi- szeripari szakközépiskola és szakmunkásképző intézet 1953- ban ,született”, az Élelmezés- ügyi Minisztérium és a Nagy­kőrösi Konzervgyár bábásko­dásával. Azzal a céllal, hogy szakmunkásokat képezzen az akkor fejlődésnek induló kon­zervipar számára. Feladatkö­rünk 1955-től sütőipari szak­munkásképzéssel bővült, egy évvel később pedig — bekap­csolódva a középfokú oktatás­ba, — megkezdtük a tartósító és húsipari technikusok kép­zését Az oktatási reform ké­sőbb előírta, hogy a techniku­mokat fokozatosan szakközép- iskolákká kell átszervezni. 1963 őszétől nálunk is meg­kezdődött a szakközépiskolai oktatás; az itt végző növendé­kek az érettségi bizonyítvány mellé konzerv- és hűtőipari szakmunkás, valamint labo­ránsképzést is kapnak. Az el­ső ilyen csoport 1967-ben hagyta el az iskolát; akkor még a régit. Az ideiek már az új iskolától vettek búcsút a ballagáson. Ez tehát az első tanév az új, tizenhat tantermes iskolá­ban, ahol áttekinteni sem egy­szerű, jelenleg hányféle okta­tás folyik. Inkei István segít­ségével azért megpróbálom: Van egyszer — hároméves —- szakmunkásképzés, kon­zervipari és sütőipari szakmá­ban; szakközépiskolai képzés — négyesztendős — konzerv- és hűtőipari szakon; techni­kusképzés — ma már csak es­ti és levelező tagozaton — tartósító és húsipari szakon. Összesen 29 osztályban folyik az oktatás, ám ebből — hely­hiány miatt — csak 16 talál­ható Nagykőrösön, a többi ki­helyezett osztályként működik Kecskeméten, Kalocsán és Jászapátiban. Ha ehhez hoz­závesszük, hogy a kollégisták három, különböző épületben laknak, s hogy a növendékek részint a helybeli konzervgyár­ba. részint a hűtőiparba jár­nak gyakorlati munkára, nem irigyelhetjük az iskola igazga­tóságát: ilyen szétszórtan még az irányítás sem könnyű, nemhogy az oktató-nevelő munka egységének biztosítása. — Meddig tart még ez az „oszd meg és uralkodj” álla­pot? Inkei erősen szeretné hinni, hogy már csak szeptemberig; addigra elkészül az iskolaépü­lethez tartozó 820 személyes kollégium, az étterem, a két tornaterem, az alapozó gépmű­hely, a szerelő-, a tmk- mű­hely, a konzervipari, a hűtő­ipari tanműhely és a zsibongó. Szeretné hinni, hogy így lesz, hiszen az eredeti határidő 1970. december 31-re szólt. Sajnos, a szabolcsi árvíz hely­reállítási munkálatai miatt a kivitelező vállalat kénytelen volt határidő-módosítást kér­ni. Az új terminus ez év június 30, s még azután kezdődhet a tanműhelyek gépeinek beszere­lése. — Azért az iskolában nézzen körül, érdemes — invitál az igazgató helyettese. Séta a mában Szót fogadok, s mindjárt az irodájával kezdem. Szó se ró­la. világos, szép szoba, óriás ablakokkal! modem bútorok­kal. Csak mintha sok lenne három ajtó elekor a szobácskán. Kilépünk a földszinti folyosó­ra. Fejünk felett, a mennyeze­ten széles, csúnya csőköteg húzódik. Végig, a beépített szekrényes folyosó teljes hosz- szában. Felvonulási barakk- épületben még stílusosnak is találnám, itt azonban bizarr látvány. Következő állomásunk a tanácsterem. Faburkolatos falak, egyszerűség, jó ízlés jel- | lemzi. Kár, hogy az álmennye- zet miatt a hatalmas ablakokat j nem lehet kinyitni... A tantermek az emeleten j vannak. Minden folyosó való­ságos télikert: piros levelű be­góniák, haragoszöld filodend- ronok, sárgafoltos diffenbachi- ák nyújtóznak a fény felé. Az első emelet a szakmun­kástanulóké. Tantermeik tisz­ták, világosak, jól felszereltek. A tanári asztal mögötti falon a legkorszerűbb lapozható táb­la. Közelebbről nézve kiderül, hogy némelyikről már felvált a vaslemez. A második és harmadik emelet a szakközépiskolások birodalma. Inkei István sze­rint előadótermeik, laborató­riumaik — a hozzájuk tartozó mérlegszobákkal — a legkor­szerűbbek közé tartoznak az országban. Szükség is van rá­juk, hiszen á tananyag rendkí­vül gazdag szakmai tárgyak­ban és gyakorlati foglalkozá­sokban. A leendő konzervipari szakembereknek, laboránsok­nak a közismereti tárgyakon kívül olyan tudományokkal kell megbirkózniuk, mint a munkavédelem, higiénia, anyag-, gép- és műszerismeret, élelmiszeripari műveletek és folyamatok, szakágazati tech' nológia, mikrobiológia, üzem- gazdaságtan. Előfordul, hogy nyolc órájuk is van egy na­pon. — Más iskolákban a nyelv­órákat — mint nehezebbeket — reggelre teszik, amikor még pihentebbek a gyerekek, fris­sebben fog az agyuk. Nálunk az orosz óra délben kerül sor­ra: „pihentetőnek” a nehéz tárgyak után — mondja Pin­tér Lajos tanár úr egy kis iróniával. — Mégis, vannak gyerekeink, akik második — fakultatív — idegen nyelv ta­nulására is vállalkoznak — te­szi hozzá elégedetten. — Ti­zenöt gyereket tanítok kezdő és haladó fokon angolra. En remélek... Inkei István — úgyis, mint az iskolai fotoszakkör vezető­je — eldicsekszik két, jól fel­szerelt fotólaborjukkal. Az egyikben éppen aprócska ,.fa- mulusa”, a kistermetű Varga Irén szorgoskodik. Ez a kislány harmadikos szakközépiskolás, és arról nevezetes, hogy ö lát­ja el képekkel a Pest megyei Hírlap nagykőrösi kiadását. — Mi leszel, ha megnősz, Irénke? Érti a tréfát, rámmosolyog a nagyító mellől: — Ha megnövök, ha nem, mindenképpen a konzervgyár­ba megye dolgozni. De a fotó­zással akkor sem szakitok — ígéri határozottan. Meglátogatunk néhány osz­tályt. Az egyikben orosz óra fo­lyik. (Délfelé jár az idő.) A té­ma a visszaható igék ragozása. Az osztály vegyeskarra fújja: „Ja nagyejusz, ti nagyejesszja, on, aná, ano nagyejetsza.. Én remélek, te remélsz, ő re­mél ... Én is remélek. Remélem, először is, hogy az új tanévet már kényelmesebb körülmé­nyek között, egy fedél alatt kezdhetik a Toldisták. Remé­lem továbbá, hogy az iskolá­ban tanultakat jól hasznosít­hatják majd hivatásuk gyakor­lásában. Nyíri Éva Teleki László emléktáblája Kedden emléktáblát leplez­tek le Nógrád megye szülötté­nek, gróf Teleki Lászlónak, a XIX. század kimagasló ellen­zéki politikusának sziráki sír­boltján. A sírboltot a Nógrád me­gyei múzeumi szervezet a kö­zelmúltban restauráltatta. FŐVÁROSI SZÍNHÁZI ESTEK Döglött aknák Csurka István vígjátéka a Katona József Színházban MÁJUS 29-TOL KÖNYVHÉT Kevesebb kiadvány, igényesebb válogatás Sajtótájékoztató volt kedden az írószövetségben, ahol beje­lentették, hogy az évről évre ismétlődő tavaszi kulturális eseményt, az ünnepi könyvhetet ez­úttal május 29. és június 1. között rendezik meg. Az újdonságok jegyzékén ke­vesebb kiadvány szerepel, mint a korábbi években, azonban igényesebb váloga­tásiban: 38 könyv kapott he­lyet a könyvhét listáján, együttes példányszámuk több, mint 760 000 lesz. Bővíti a bol­tok készletét az év első hó­napjaiban megjelent magyar és külföldi, mai és klasszikus írásművek sokasága is. A hagyományos helyen lesz a megnyitó ünnepség: Ady Endre szobránál a Liszt Ferenc téren. A Könyvklubban kiállításon mutatják be egyfelől a könyv­hét újdonságait, másfelől a ta­valyi könyvtermés „szépség- versenyén” kitüntetett kiad­ványokat. A Váci utcát ezúttal is birtokukba veszik a könyv­kiadók: sátrakat, pavilonokat állítanak fel. Ízelítőül a könyvheti kínálatból: a fiatal magyar irodalom két reprezen­tatív kötetének ígérkezik a legifjabb toliforgatók antoló­giája, „A magunk kenyerén” címmel, »amelyben 14 költő mutatkozik be, valamint az if­jú prózaírók gyűjteményes kötete, amely „Ahol a sziget kezdődik” címmel 13 novellát fog csokorba. Féláron kínálják majd a könyvhéten a „Szép versek 1970” válogatást. AZ ALÁAKNÁZOTT KERT­BEN csiak döglött aknák van­nak. A darab két főszereplője beszól erről egymásra találá­suk után, poharazás közepette. S a néző, aki betegre nevette magát a háromórás előadáson, most némileg megfagyott mo­sollyal konstatálja a fejlemé­nyeket. Csurka vígjátékában az a jó, hogy ízig-vérig vígjáték. Ne­vettet és tanít. Lényeges, min­denkit érdeklő dolgokról szól. Ügy használja a hagyományos dramaturgiát, hogy abszurd elemeket is alkalmaz, s nem idegenkedik attól sem, amit szigorú mércével a kabaré, a bohózat vagy a farce, a vérbő francia vásári komédiák szín­padától várunk. TÖRTÉNETE lényegében egyszerű. Egy saját, korábbi kisregényét, annak is legin­kább két főszereplőjét fel­használva a megszállottság, a mániákusság képét rajzolja meg két, más-más társadalmi póluson álló, árnyalt részletes­séggel és szatirikus túlzások­kal a megformált figurában. Moór Jenő, a hajdani polgár, s most meggyőződóses reak­ciós és Baál Károly, a hajdani, személyi kultusz idejebeli kis­király, s most szektás sértett­dühöngő, egymást kijátszva, becsapva, a másik legyőzési vágyától hajtva marakodja, vitatkozva és őrjöngi végig az előadást Az utolsó kép kivételével a cselekmény egy kiemelten ke­zelt kórház idegosztályának kétágyas szobájában játszódik. Moór, a reakciós asért kerül­hetett ide, mert fia, a sikeres építész minden protekcióját latba vetette, hogy erre a jó helyre hozza a papát. Paál azért került ide, mert neki, a hajdani kiskirálynak, s a mos­tani félreállított kishivatalnok- nak egykori érdemei alapján jár ez a kórház. S az altatókú­ra szüneteiben, amikor hol egyikük alszik és a másik van ébren, hol megfordul a hely­zet, mindkét szereplőnek al­kalma nyílik nézetei kifejtésé­re, s arra, hogy a másik ellen veszélyes terveket szőjön. Fintor és fintor, fricska és fricska, lélegzetállító jelenet és vérfagyasztó fordulat követi egymást — a néző a végén an­nak örül, hogy ezt a bonyolult, a két főszereplő személyén túlmutató problematikát így, vígjátékként írta meg valaki. IGLÓDI ISTVÁN, A REN­DEZŐ (munkatársával, Bodnár Sándorral egyetemben) arra törekedett, hogy ezt az ízig- vérig társadalmi töltetű víg­játékot valóban vígjátékként és valóban társadalmi érvényű vígjátékként lássa a néző. Szí­nészvezetése, jelenetépítése, feszültségfokozó törekvése szinte hiánytalanul érvényesül az előadásban, s ha a második rész néhol esik, ez nemcsak az ő hibája, hanem a darabé is. Persze, ezek az esések nem túlzottan érdekesek, mindösz- sze arról van szó, hogy egy rendkívül jól induló és jól folytatódó darab a játékidő második felében kifullad, le­leül néhány percre. De rövide­sen ismét meglódul minden, s a gondolkodva nevető néző is­mét fölpenderül a legjobb ér­telembe! vett vígjátéki ma­gaslatokra. Természetesen rendező és író korántsem tudna akkora hatást elérni, ha nem lenne két olyan segítőtársa, mint a két főszereplő. Major Tamás és Kállai Ferenc alkotótárs­ként játszik, szerepívük, vál­tásaik, lényeg, és részletlátá­suk nagyszerű alakítást ered­ményez. S miközben nevetjük őket, némely pillanatokban szánjuk is, súlyos pillanatok­ban azonban átérezzük, hogy ezek a hajdan volt erős embe­rek virágkorukban milyen ve­szélyesek voltak, és most is veszélyt jelenthetnek. Nagy­szerűen ábrázolják azt a már nem emberszabású megszál­lottságot, amely most, hogy cselekvési körük beszűkült, hatalmuk megfogyatkozott, most válik igazi megszállott­sággá, s most érteti meg azt a veszélyt is, amelyet még a döglött aknák is rejthetnek. KÉT ILYEN SZEREP és két ilyen megformáló mellett ter­mészetesen halványabb a töb­bi szerep és a többi szereplő alakja. Pártos Erzsi ragyogóan játssza azt a munkásasszonyt, aki most is épp olyan aláza­tos, mint amilyen alázatos volt harminc éve, mert férje, a kis­király, a túlzó forradalmár mellett nem lehetett módja ar­ra, hogy a társadalom felnö­vekvésével egyidőben ő is em­berré növekedhessék. Moór fiát Szokolay Ottó és tzsóf Vilmos játssza, felváltva. Én Izsóf Vilmost láttam: jól il­leszkedett a két főszereplőhöz, jól alkalmazkodott helyzetei­hez. Zolnay Zsuzsa, Paál egy­kori színésznő-szeretője, s most Moór fiának menyasszo­nya, majd felesége, jó figurát teremt, vázlatosságában is kel­lően körülhatárolt szerepéből. Persze, a színpad nem az övék. A kéit gyűlölködő ellen­félé, akik azért örülnék egy­másnak, mert van kivel gyű­lölködniük, s akik eltorzult mániákusságukban, felnagyí. tott sérelmeikben, a társadal­mi fejlődést figyelmen kívül hagyó beszűkültségükben ba­ráti csókban forrnak össze az előadás végén. Murányi József Tárlat a tsz-ben A hernádi Március IS Ter­melőszövetkezet a megyében elsőként vállalkozott arra, hogy magára vállalja a helyi művelődési ház költségveté­sét. Most újabb, követésre méltó kezdeményezésről ér­kezett híradás ebből a ter­melőszövetkezetből. Képző- művészeti kiállítást rendez­nek Éber Sándor festőművész alkotásaiból május 21-én, a termelőszövetkezet klubjá­ban. A kiállítás dologi kiadá­sait ezúttal is a termelőszö­vetkezet vállalta magára. An­nak is története van, hogy elsőként miért éppen Éber Sándor tárlatának megren­dezésére kerül sor. Az idős festőművész-tanár a termelő- szövetkezet elnökének, Cser­háti Pálnak a tanára volt. Dalszinházi tervek Három magyar ősbemutató Világsztárok bérletben A moszkvai Nagy Színház vendégjátéka Először: Carlo Bergonzi és Boris Christoff Huszonhárom olyan bér­letsorozatot kínálnak a jövő évadban dalszínházaink — az Operához és az Erkel Szín­ház —, melyben egy-egy vi­lágsztár is fellép — hallottuk a tegnapi sajtótájékoztatón. A vendégművészek között több régi ismerős is lesz, mint pél­dául Anna Moffo, Mario del Monaco, Kónya Sándor, Tito Gobbi, Nicolai Gedda, de két — az egész világon ünnepelt — énekes, Boris Christoff és Carlo Bergonzi először mu­tatkozik be fővárosunkban. Nemcsak előadókban, mű­vekben is sok érdekességet ígér az új évad. A budapesti zenei hetek alkalmából há­rom magyar naű ősbemutató­jára kerül sor. Egy műsorban játsszák Maros Vonós szim­fónia és Szokolai Az áldozat című balettjét, valamint Pet­rovics Lysistrate című éne­kes balettjét. Bemutatják még Britten világsikerű operáját, A szentivánéji álmot, s fel­újítják Muszorgszkij Ho- vanscsina, Verdi Otelló, Wag­ner Az istenek alkonya, Do­nizetti A csengő és Delibes Sylvia című műveit. A bemu­tatókon és felújításokon kí­vül több repertoár előadást új szereplőkkel mutatnak be. A szezon egyik nagy élmé­nyének ígérkezik a moszkvai Nagy Színház vendégjátéka is. Operatársulatunk egyéb­ként ugyancsak szerepel Moszkvában, ahol a három Bartókot, Szokolai Vérná­szát és Monteverdi Poppea megkoronázását adja elő, s ezenkívül bemutatkozik Ró­mában, Prágában és Várná­ban is. B. J. A MŰM VÁCI IPARITANULÓ- KÉPZÖ INTÉZE­TÉBEN AZ IDÉN 32 HARMADÉVES ÖNTÖ FEJEZI BE TANULMÁ­NYAIT. A FIA­TALOK AZ IS­KOLA ÖNTÖDÉ­JÉBEN VIZSGA- MUNKA JUKRA KÉSZÜLNEK, ÖNALLÖAN FORMÁZNÁK, MAGUK VEZE­TIK AZ ÖNTÉST A BONYOLULT GÉPIPARI AL­KATRÉSZEK KÉ­SZÍTÉSÉNÉL. muanvac redoíiv ÚJDONSÁG családihoz- es tarsashaz-epítőknek! Beszerezhető a FAÉRT, TüZÉP- és AFÉSZ-telepeken.

Next

/
Thumbnails
Contents