Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-07 / 82. szám
6 ““kJLírktp 1971. ÁPRILIS 7.. SZERDA Több hektoliter szerkezet Különös exportszállítmányokat indítottak útnak ezekben a napokabn a Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézettől a Szovjetunióba és Csehszlovákiába. Az alig néhány centiméteres átmérőjű miniszerkezeteket literrel mérik, s a megrendelők több hektoliternyit igényeltek belőlük. A különböző formájú fémidomok megsokszorozzák a laboratóriumi desztillációs készülékek kapacitását, azáltal, hogy megnövelik a párolgó felületet. Ezek az úgynevezett desztillációs töltetek lehetőséget adnak arra, hogy a laboratóriumi méretű berendezésekkel üzemi termelést produkáljanak. A speciális szerkezeteket a MÁF- KI kutatói készítették. Felkészülés az idegenforgalomra (Zsoldos rajza) A leleplező riport elmaradt... Nem csípős hagymaügy Bogiári Istvánná kétszer írt levelet. Hat-nyolc oldalon át közölte észrevételeit, feltételezéseit a tápiósági szárítótelepen tapasztalt szabálytalanságokról. Szerinte a telepen Kovács Imre telepvezetőnek minden dolgozó kényre-kedvre kiszolgáltatottja. A hozzá nem értés folytán teljes a számviteli anarchia. Elhangzott ennél súlyosabb megállapítás is: a telepvezető hamis munkalapokat állít ki nem létező nevekre és feltehetően ezzel is a saját jövedelmét gyarapítja. A levélírót több ízben burkoltan megfenyegették, egyszer pedig egyezséget ajánlottak fel, ha hangosan hirdetett megállapításait visszavonja. Miután ez nem következett be, Bogláriné helyzete tarthatatlanná vált. önként kérte áthelyezését a tápióbicslkei telepre, ahová napi tizenkét kilométert kell legtöbbször gyalog megtennie. Sajnos azonban, itt sem biztonságos a munkája — írta a következő levelében. — Az asszonyok ott is félnek, nem merik elmondani az igazságot. A hagymák elosztása — a kis és nagy fejek aránya, amitől pedig a kereset függ — nem igazságos. A telepvezetőnő rendes ember, de Kovács Imre keze ide is elér. Amiért Boglárinét idefogadta, Kollár SánSegít a lézer a koherens sugaraknak Nincs is kép a filmszalagon, mégis térszerűen látunk a moziban j Rövid húr jelent meg az égy ük nyugat-úöúrópaí ' lapban arról, hogy térhatású filmet Készítenek Galilei életéről. A film hőse olasz, a forgatókönyv a német Bertolt Brecht drá- imája nyomán készült, a filmet amerikaiak forgatják, de a módszert, az úgynevezett holográfiát, amely három dimenzióban teszi láthatóvá a sztorit, egy Londonban élő magyar fizikus, Gábor Dénes találta fel 1948-ban. Ez a módszer a lefényképezendő tárgyat ugyanazon (, fényforrás ugyanazon pontjából ugyanazon időpontban kiinduló úgynevezett koherens sugarakkal fényerejű” felületre vetíteni. Ezt a sugarat azonban előzőleg különleges lencse-, illetve tükörrendszerrel „kettészakítják”. Azon a lemezen vagy fűmen, ahol a sugár két feie újra összetalálkozik, ujjlenyomatok tömegéhez hasonló ábra, a hologramm tűnik fel, amely még csak nem is emlékeztet a lefényképezett tárgyra. De ha a néző ezt a ho- logrammot ugyanilyen koherens sugárral átvilágítva a túlsó oldalról figyeli, megjelenik előtte a tárgynak tulajdonképpen nem is létező, de számára mégis három dimenzióban mutatkozó képe. Ennek az immár csaknem negyedszázados felfedezésnek a gyakorlati megvalósítását, elsősorban a filmgyártásban való alkalmazását azonban sokáig megakadályozta az, hogy csak igen gyenge koherens sugarakat lehetett előállítani, De amikor az 1960-as évek elején felfedezték a lézert, a szűk nyalábba szorított, de ott igen nagy energiákat hordozó fénysugarat, elvileg ez az akadály is elhárult. Most már csak a mozikban való vetítés technikáját kellett kidolgozni, s ehhez „csupán” néhány feladatot megoldani. A színes ho- logrammot három, az alapszíneknek megfelelő színű lézersugárral az eddig használtnál legalább 80—100-szor érzéke hyebb filmre kell rögzíteni, a filmet átvilágító keskeny sugarat a hologramm háta mögött úgy kell a nézők számára is érzékelhető méretre széthúzni, hogy az energia'szét szóródása ellenére se sötétedjék láthatatlanná. A hologram- mot két különleges vetítővel a legkedvezőbb pontról kell a vászonra, egy speciális, a tv ernyőhöz hasonlítható „nagy fényerejű’ felületre vetíteni. Ennek az ernyőnek függőleges és vízszintes Irányban egyaránt homorúnak kell lennie a nézők felé, és rajta parányi különleges lencséket kell elhelyezni. Ezek után már csali a nézőteret kell úgy kialakítani, hogy minden pontján három dimenziós megjelenésben váljék láthatóvá a nem is létező kép. Ügy látszik, az utóbbi években ezt a „néhány apróságot is sikerült már megoldani. Talán pontosan azon a módon, amelyre vonatkozólag éppen Gábor Dénes jelentette be nem is olyan régen új találmányát. dorné beosztása is veszélyben forog. Napokon belül megkerestük a tápióbicskei hagymatisztító telepen a levélírót. A környezet egyáltalán nem szívderítő, alig fűtött szobákban ülnek az asszonyok bebónyálva és hé- jazzák a földes-sáros hagymafejeket. A levegő szinte elviselhetetlen. A telepvezetőnő szobájában beszélgettünk a levélíróval s az általa elmondottak még zavarosabbá tették a kialakult képet. Bogláriné egyik állítása sem fedte a másikat A szakmai, könyvszaki vizsgálatot kérésünkre a legilletékesebbek, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya végezte el. Bevonták a bizottságba a Pest megyei Zöldség- és Gyümölcsfeldolgozó Vállalat .főkönyvelőjét is, akikhez , az említett telepek tartoznak. Kollár Sándorné bicskei telepvezetőnő szerint Bogláriné elég szorgalmas munkaerő, de nehéz ember. Rendszeresen vitát provokált amiatt, hogy a tisztítandó hagyma mérete változó s azt nem igazságosan osztják ki. Ezért olyan eltérőek a napi teljesítmények. Állandóan méltatlankodott, állításáról a többieket is szerette volna meggyőzni. Mit mond erről a vizsgálat? „Egy-egy hagymaszállítmány általában egységes, annak méret szerinti különválasztását csak többletmunkával tudnák a telepen biztosítani.” Ez ügyben több ott dolgozó asszonnyal beszélgettek. Azok egyértelműen azt mondták, hogy mindez csupán Bogláriné rögeszméje volt. A havi teljesítmények sem mutatnak jelentős eltérést a keresetek között - - ; - - A telepvezetőnő tiltakozott az ellen is, hogy állása veszélyben forogna. Kijelentette, Kovács Imre részéről semmilyen sérelem sem érte. Ezek után a bizottság a lakásán kereste fel a levélírót, miután állásától január 31-én megvált. Bogláriné kitartott amellett, hogy a hagymák elosztása protekcióval történik, ezért került mindig hátrányos helyzetbe. Elmondta továbbá, hogy 1969 szeptemberétől a tápiósági tisztítótelepen eseten ként segített az adminisztrációs munkában. így vette ész re, hogy általában négy-öt em bér részére hosszabb Időre számoltak el teljesítményt, mint amennyit a valóságban dolgoztak. Mit állapított meg a vizsgálat? A vállalat főkönyvelője az összes magával hozott bérjegyzéket átadta Boglárinénak. Kérte, jelölje meg azokat, akik szerinte nem dolgoztak. Bogláriné már nem emlékezett..'. A valóság az, hogy a tápiósági telepen általában harminc-negyven ember dolgozik állandó és alkalmi munkásként. Mindkét csoport teljesítménybérben dolgozott, amelynek mértékét anyagfajtánként és minőségi osztályként a vállalati központ határozta meg. Lényeges körülmény, hogy a tisztítótelepeken nincs meghatározott munkaidő. így gyakorlatilag a munkások idejüktől függően reggel öttől este tizenegyig dolgozhatnak, illetve a csúcs időben dolgoztak is. Az egyéni munkalapokra naponta ve zették fel a teljesítményt és a bért. A vállalati dolgozók ha vonta kétszer, az alkalmi munkások öt-hat naponként kaptak bért. Bérszámfejtés előtt minden esetben a mun kalapokon szereplő mennyiségek végösszegét a nagykátai gyáregység nyilvántartásával egyeztették. így a vállalatot károsodás nem érhette, mert csak olyan mennyiségek után számoltak el és fizettek ki munkabért, amennyi tisztított anyagot a telepről elszállítottak. A tápiósági telepen a munkalapokat a bérjegyzékkel a bizottság szúrópróbaszerűen külön is egyeztette, szabálytalanságot nem talált. Bogláriné állításait nem lehet bizonyítani. A csípősnek hitt „hagymaügy” lezárult. A pártatlan felsőbb vezetőkből alakult bizottság alapos vizsgálata semmiféle szabálytalanságot nem észlelt A nagynak indult leleplező riport elmaradt. Ez az az eset, amikor nem fájt a szívünk utána. De ki viseli az ügy anyagierkölcsi terheit?! Komáromi Magda Ipari tanulónak felveszünk 14-16 éves, általános iskolai végzettségű fiatalokat az alábbi szakmákra: KŐMŰVES, ACS-ALLVANYOZO, VAS- ÉS FÉMSZERKEZETI LAKATOS, ÉPÜLETASZTALOS, FAPADLÓZÓ ÉS MÜANYAGBURKOLÓ, KOZPONTIFÜTÉS-SZERELŐ, víz- és gázvezeték-szerelő, VILLANYSZERELŐ, ÜVEGEZŐ, ÉPÜLETBURKOLÓ, (hidegburkolatok), MÜKŐKÉSZITŐ, VASBETONSZERELŐ, VÍZSZIGETELŐ, BÁDOGOS, TETŐFEDŐ. Tanulószállást, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot, ösztöndíjat a vállalat ad. Jelentkezés levélben vagy személyesen a következő címen: Pest megyei Állami Építőipari Vállalat Budapest XXI., (Csepel), Kiss János altábornagy u. 19-21. Üzemi poliklinika A Debreceni Ruhagyár 1700 dolgozójának mintegy 85 százaléka nő. Helyzetük könnyítésére — az MSZMP X. kongresszusán elfogadott határozatok szellemében — sok gondot fordít a vállalat. Korábban létesített üzemorvosi rendelőjüket tovább fejlesztve megszerveztek a bel-, a nő-, az ideg- és a bőrgyógyászati szakrendelést. Jól felszerelt fogászatot létesítettek és rendszeresítettéit a terhestanácsadást. A költségek egy részéhez a városi tanács is hozzájárul, a vállalat — az orvosi műszerek beszerzésén túl — évente mintegy 150 ezer forintot fordít az üzemi poliklinikára. Képünkön: terhestanácsadás a kismamáknak. Az enyhe légáramlattal együtt érkeznek már a fecskék a Szeged környéki vadvizekre. A fehértói rezervátum nádasaiban a villásfar kú madarak minden fajtája megtalálható. A füsti-, a parti- és a molnárfecskék első csapatai a vizek mellett telepednek le, ahol „terített asztalt”, bőséges táplálékát találnak. Itt töltenek néhány napot, megvárják, amíg a-lakott helyekén is éledezni kezd a ró- varvilág és csak akkor keresik fel a városokat, falvakat, a régi fészkeiket. A partifecskéknek most szerencséjük van, mert a Tiszán és a Maroson az idei állandóan alacsony vízszint nem veszélyeztette az agyagos partfalakban vájt otthonukat. Tavaly ilyenkor kiszorultak az árterületről^ és kény- ' telének " ' voltak téglagyári' kübik- gödrökben, homokbányákban menedéket keresni. A ü élete úgy telt el, hogy mindig társakat keresett, most meghalt, de hátrahagyta a maga számára írt halotti beszédét. Legjobb barátja, illetve társa olvasta fel: „Kedves gyászoló gyülekezet! Amikor felsírtam, a bölcsődében azonnal észrevettem, hogy felsírnak mások is, de kivált közülük egy hang, amely ugyanúgy szólt, mint az enyém, s amikor ezt a hangot hallani akartam, mindig sírtam egyet, és akkor hallhattam. Ezentúl nekem a sírás örömet jelentett, mert megértették a sírásomat, társam született, aki ugyanúgy sírt, mint én, mert hasonló érzései voltak, mert neki is ugyanúgy fájt a hasa, vagy ő is ugyanúgy bepisilt, vagy neki is a szemébe világított a fény. A sorsközösség összekötött bennünket, nagyon jó barátok voltunk; csak egymás hangját ismertük. Aztán az óvodában az egyik nap egyedül maradtam a villanyvasúttal, a többiek az építőkockákkal játszottak, csak egy fekete, sűrűszemöldökű fickó, Nándi jött oda, elnézte, ahogy vonatozom, aztán leguggolt, átállította a váltót, éppen jókor, mert a két szerelvény nem ütközött össze, aztán leeresztett egy sorompót, éppen idejében, hogy a jelzőlámpa is pirosat jelezzen, így megállhatott a harmadik szerelvény, szóval észre se vettük és együtt játszottunk, s azontúl mindig együtt játszottunk az építőkockákkal, a babákkal, a társasjátékokkal, együtt voltunk rablók és pandúrok, szóval nagyon jó barátok voltunk, csak egymás játékait ismertük. Később az általánosban a szünetek azzal teltek, meg a hazamenetelek — ezek mindig fél délután tartottak —, hogy szóval tartottuk egymást. Én például elmondtam, hogy olyan tervezőmérnök leszek, amilyen még a világon nem volt, mert olyan apró szerkezeteket fogok készíteni, amelyek majd helyettesítik az ember szerveit, a szívet, a májat, a vesét, és így tovább, mindig azokat a szerveket, amelyek megbetegednek. A többiek ellenkeztek, hogy ezt én nem leszek képes megvalósítani, csak Tomi állt mellém, aki kijelentette, hogy mindez ragyogó ötlet, ő úgyis orvos akar lenni, és ő ezeket a szerkentyűket majd beoperálja az emberekbe, így kitűnően megértettük egymást, nem törődtünk a többiekkel, hanem tervezgettünk. Már éppen az agyat helyettesítő kibernetikus gépnél tartottunk, amikor kijártuk az általánost, és elváltak útjaink, pedig nagyon jó barátok voltunk, csak egymás fantáziáját ismertük. A középiskolában aztán együtt Jártunk Krisztinával, együtt mentünk haza, a tízpercekben együtt uzsonnáztunk, a feleleteknél egymásnak súgtunk, a- dolgozatoknál egymásTárskeresés nak puskáztunk, megcsináltuk egymás feladatait. Később együtt tanultunk, együtt táncoltunk, meg strandoltunk, szánkóztunk, csóko- lóztunk, meg mindent együtt csináltunk. Csúfoltak is bennünket a többiek, mi pedig, mint egy kis sziget álltunk a gúnyolódó társaink egyre lanyhuló érdeklődésének középpontjában. Bennünket nem érdekelt senki, mi mindent együtt csináltunk, amíg össze nem vesztünk, pedig nagyon szerettük egymást, jó barátok is voltunk, csak úgy ismertük egymást mint egy fiú a lányt, s mint egy lány a fiút Egyetemi tanulmányaim alatt az egész évfolyam a barátom volt, már nem bíztam egy barátságban, mindenkivel jóban voltam, ösz- szejártunk, tanultunk, szórakoztunk, vitatkoztunk, egy brancsban az egész. Pedig ott volt Zoltán, akivel egyforma nézeteket vallottunk a világ dolgait illetően, láttam, hogy Zoltán külön is akar velem barátkozni, de lebeszéltem magam. Aztán ott volt Péter, akivel állandóan egyforma jegyeket kaptunk, hasonló volt az érdeklődésünk, szándékozott is velem együtt tudományos munkát végezni, de én nem álltam kötélnek; vagy Ádám, akivel jól megértettük egymást, ha lányokról volt szó, dehát én vele sem szimpatizáltam jobban, mint a többiekkel. Amikor végeztünk, ki erre, ki arra, pedig nagyon jó barátok voltunk, úgy ismertük egymást, mint egy nagy-nagy közösség részei. Akkor, már mint tanult, független ember elkezdtem társat keresni, a munkahelyemen nem barátkoztam senkivel, tanultam az előzőekből, majd valami semleges helyről szerzek barátot, akivel nem kell mindig együtt lenni, így tartósabb lehet a kapcsolat. Feladtam egy társkereső jeligés hirdetést. Jelentkezett is néhány — hölgy, találkoztam is velük, az egyik megtetszett, elhatároztam, hogy vele kötök barátságot, ment is szépen a dolog, együtt sírtunk és nevettünk, együtt játszottunk és bolondoztunk, együtt fantáziájúnk és ábrándoztunk, együtt tanultunk, vitatkoztunk, szórakoztunk. S akkor hozzám jött feleségül. Kezdhettem ismét a társkeresést. Kedves gyászoló gyülekezet! Aki önöknek felolvassa ezt a halotti beszédet az lett az igazi társam, mert megígérte, hogy a rosszban is megosztja a sorsomat, megvásárolta a mellettem levő sírhelyet és ha meghal, mellém feleszik örök társamként a rosszban.” Még a bölcsődében ismerkedtünk meg, mondta meghatottan a barátja a felolvasás után, mert az igazi barátság a bölcsőtől a sírig tart. Berkovits György Fecskék „vadvízorszáéban“
