Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-06 / 81. szám

I rksi kitt KrKMap 1971. ÁPRILIS 6., KEDD KÖNYVESPOLC A női szépség Nagyközség - vagy nagy falu? Az agyag művésze az európai festészetben A képek és szobrok ezrei bi­zonyítják, mennyire érdekel és vonz minden művészt a női szépség évszázadok óta. E gaz­dag és kimeríthetetlen válasz­tékból a Corvina Kiadó — most megjelentetett kötetében — 156 képet mutat be az ol­vasóknak, közülük 55-öt színes reprodukcióban. A képeik szé­les körű áttekintést nyújtanak a női szépség ábrázolásáról, hát évszázad során, és érdekes példákkal szolgálnak arra, ho­gyan változott a szépségesz- mény a későközépkortól nap­jainkig. A bevezető tanulmány —- Götz Eckhardt munkája — a társadalmi feltételek és az esztétikai felfogás összefüggé­sét tárgyalja, s egyúttal rávi­lágít a szépségeszmény válto­zásának okaira is. Nagy nevek sorakoznak a könyvben: Ma­saccio. Botticelli, Raffaello, Tiziano, Rembrandt, Rubens, Goya, Manet, Renoir, Picasso, a magyar művészek közül pe­dig Gulácsy Márffy, Bernáth, Vaszary, Csók alkotásaiban gyönyörködhet a könyv né- zője-olvasója. — K — HULLOTT AGANCSOK A Magas Bakony vidéké­nek sűrű erdőségeiben csak­nem négy mázsa hullott szarvasagancsot gyűjtöttek. Az idei „termés” az erdészek szakszerű selejtezését igazolja. Az agancsok többségét fiatal bikák hordták, s közöttük csak egy-kettő az úgynevezett gyilkos, nyársszerű agancs. Szunnyadó lokálpatriotizmus Rázós, elhanyagolt bekötő- j úton érkeztünk Ocsára, A lát- I vány lehangoló. Az utcák | piszkosak, a félig betemetett árkok partját szeméthulladék csipkézi. ' A tanácsháza falán felirat adja tudtul, hogy „Új­jáépítve a 3 éves tervben”. Azt hiszem, kívülről azóta sem tatarozták. Öcsa hivatalosan nem tarto­zik a Budapestet övező agglo­merációs gyűrűbe.' Az élet azonban olykor fütyül a.hiva­talos t-erosolósokra, csak a té­nyeket tiszteli. A tények pe­dig ezek: a község lakossága tíz év alatt ezerrel emelkedett. Tekintve, hogy a születések és a halálozások száma évente körülbelül azonos, nyilvánva­ló, hogy a lélekszám jelentős növekedése nem a természe­tes szaporulat, hanem- a be­vándorlás eredménye. A köz­ség Budapesttől 27 kilométer­re fekszik; 8300 állandó lako­sa közül 3500 a fővárosba jár dolgozni. Az elmúlt másfél év­tizedben a község két új ne­gyeddel, a Rákóczi- és a Dó- zsa-teleppel gyarapodott. Soós János vb-elnök irodá­ja falán berámázott oklevél tanúsítja, hogy Ócsa 1970. szeptember elsején nagyközsé-' gi rangra emelkedett. A rang azonban — önmagá­ban — kevés. Az igények és lehetőségek ellentmondásait, a község gyorsabb ütemű fej­lesztését csak a nagyközségi tanács, a különböző gazdasági egységek és a lakosság cselek­vő összefogása képes megolda­ni. Csodavárás helyett — tenni kell! Ihászt József, a járási párt- bizottság első titkára nemcsak Változatos program, kellemes szünidő Mit csinálnak, hová mennek a diákok? Átmenetileg elbúcsúztak a diákok az iskoláktól; az ápri­lis 13-ig tartó tavaszi szünet­ben gazdag program várja mind az általános, mind a kö­zépiskolák tanulóit. A tízna­pos vakációra változatos prog­ramot állítottak össze a napkö­zis gyerekeknek, akiknek fel­ügyeletéről és ellátásáról ugyanúgy gondoskodnak a szünetben is, mint a tanítás idején. Szerepel a programban egyebek közt mozi-, színház-, múzeum- és tárlatlátogatás, szakköri foglalkozás, kirándu­lás, a helytörténeti érdekessé­geik megtekintése. Jól egészítik ki a szünidei hasznos időtöl­tési lehetőségeket a rádió és a televízió gyermekműsorai, amelyek bizonyára jó szóra­kozást biztosítanak a kisdiá­koknak csakúgy, mint a fel­sőbb osztályokba, vagy már középiskolába járóknak. Az említetteken kívül az úttörő és ■ művelődési házakban, a KISZ-klubokban szintén vál­tozatosan tölthetik majd el a szünidőt a diákok. *Cí<«eiyXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\NXXXS.XXXXXXXXX A DIXI tranzisztoros, kétállomásos telefonkészülék, asztali és falra akasztható, ízléses műanyag-dobozban. Kiválóan használható mint házitelefon, kaputelefon, főnök—titkár-telefon, műhelyek, irodahelyi- •égek és üzemek közötti kapcsolatra. Üzembe helyezése és kezelése igen egyszerű. Kis métetű, kis áram- felvétele gazdaságos, nagy érzékenységű, hangerejű. GYÁRTJA: a Gép- és Műszeripari Szövetkezei Forgalomba hozza: a RAVILL Kereskedelmi Vállalat KAPHATÓ: az áruházak műszaki osztályán és a szaküzletekben. '«W-'XXXXWvX.WXXXXXWXXXXW.XXXXXXXXXXXXXX'XXNXX^.XXXWXXXXWXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX Öcsára érti, amikor ezt mond­ja; — Annak idején mindany- nyian örültünk a lehetőség­nek, hogy nagyobb önállóság­gal, szélesebb hatáskörrel, nagyközségi ranggal ruházzák fel az arra érdemes települé­seket. Sajnos, a közhangulat nem úgy alakult ezzel kapcso­latban, mint kellett volna. A jogok, hatáskörök mellett ke­vés szó esett a kötelességek­ről. Az emberek azt a követ­keztetést vonták le; hogy a nagyobb hatáskör egyben több pénzt is jelent, és ezután min­den probléma könnyen megol­dódik, hiszen „felülről nem szólnak bele semmibe”. Pedig a pénz — a saját fejlesztési alap — nem növekedett, s a lakosság társadalmi összefogá­sa, anyagi áldozata nélkül nem jutunk előbbre. Soós János vb-elnök példá­val erősíti Ihászi József sza­vait: — Az előző választások után a községi tanács összesítette a jelölőgyűléseken elhangzott közérdekű kéréseket. Kiderült, hogy a legtöbben a járdát sür­getik, különösen a két új tele­pen. A végrehajtó bizottság kidolgozott egy járdaépítési programot; á fejlesztési alap­ból 3.30 ezer forintot biztosított e célra, és számított a lakos­ság társadalmi munkájára, va­lamint arra a — családonként — 514 forintos hozzájárulásra, amit a községi tanács 1/1960- as számú határozatában elő­írt. Ezután a tanácstagok vé­gigjárták az érdekelt lakoso­kat, és kérték, hogy mielőbb fizessék be a hozzájárulást. Erre mi történt? A dózsa-te- lepi Katona József mca tizen­hat családja közül egyetlenegy fizetett. Mit tehettünk? A sza­vunkat állnunk kellett, a jár­da tehát megépült. Egyetlen ház előtt, 16 méter hosszúság­ban. Anekdotába is beillene, ha nem nálunk történik ... Alkonyaitól — napkeltéig ? Ócsa idei fejlesztési alapja 1,2 millió forint Ennyi volt már évek óta, most sem emel­kedett. A község a IV. ötéves tervben célcsoportos beruhá­zást — magyarán: állami tá­mogatást — nem kap. Az igé­nyek viszont napról napra nö­vekednek. Erre is egy példát, a villanyszámlaesetet: — A bejáró munkások kér­ték, hogy munkába menet, ha­zafelé jövet világítsuk ki a vasúthoz vezető utcákat. Igen ám, de az első vonat — s ve­le a 6 órakor kezdő reggeli műszakba járók — 3 órakor indul, az utolsó — amely a délutáni műszakban dolgozó­kat hozza — éjfél után érke­zik. A közvilágításnak tehát alkonyaitól napkeltéig üzemel­nie kell. Tavaly 90 ezer forint volt emiatt a villanyszámla- túllépés. Azt még a járási ta­nács fedezte. Ennek ma már vége: a nagyközségnek önál­lóan kell gazdálkodnia... Adj’ uramisten, de — ingyen Érdemes azt is megvizsgálni, milyen társadalmi rétegekben jelentkeznek leginkább a kom­munális fejlesztési igények. Tanácstagi beszámolók, foga­dóórák, kisgyűlések, jelölőgyű­lések táhúsága szerint azok sürgetik leginkább a járdát, az óvodát, az új iskolát, a hús- boltot, az eszpresszót, akik semmiféle adót nem fizetnek. Községfejlesztési adót azért nem, mert bérből, fizetésből élő bejáró munkások vagy al­kalmazottak. Házadót azért nem, mert nemrégiben épít­keztek, és 15 évig adómentes­séget élveznek. Bejáró voltuk­ra hivatkozva, a társadalmi munkákból sem veszik ki a részüket A mezőgazdasági foglalkozásúak — tehát az adó­fizetők — többsége pedig idő­sebb korosztályú. Őket az óvodabővítés, az új iskola, az eszpresszó gondja közvetlenül már nem érinti. Mégis ők azok, akikre a társadalmi munkában inkább számítani lehet. A világért sem szeretném megbántani azokat, akik nem érdemlik, de akinek inge, csak hadd vegye magára, sósán vannak Oosán olyanok, akik ft jogaikat kitűnően ismerik, kö­telességeiket kevésbé. Rende­let írja elő például, hogy min­den lakos köteles a kerítése előtti árokszakaszt tisztán, rendben tartani. Sajnos, köny- nyűszerrel megszámolhatnánk, hányán tesznek eleget e köte­lességüknek. Más községekben évek óta százak fáradoznak azon, hogy minél szebb legyen a lakóhelyük: fásítanak, par­kokat telepítenek, virágokat ültetnek a házuk elé. Ocsán mutatóba is alig akad egy-két virágos porta. Jóval kisebb lé­lekszámú községekben sók százezer forintot tesz ki évente a társadalmi munkák értéke. A csaknem 8 és fél ezer la­kosú Ócsán ez az összeg in­kább százötven-, mint kétszáz­ezer forint! Az államosításkor több, mint 30 lakóépület került a tanács tulajdonába. Egy részük tanyai ház, de a többi is régi, komfort nélküli épület. A ta­nyai lakások havi bére 15—20 forint. A lakók egy része még ezt sem fizeti rendszeresen. Ám, ha betörik egy ablak, a táncstól követeli: csináltassa meg! Együttes erővel — A negyedik ötéves ter­vünkben részint saját fejlesz­tési alapunkból, részint koope­rációs beruházással néhány égető problémát szeretnénk orvosolni: folytatni a járdaépí­tést, a közvilágítás korszerűsí­tését, felújítani a művelődési házat, befejezni az óvoda bő­vítését. A jövő évtől kezdve pénzt kell tartalékolnunk egy korszerű, új iskola építésére is — mondja az elnök. — A be­vételi forrásaink nem bővül­tek, a lakosság segítsége, anya­gi-erkölcsi támogatása nélkül tehát nem valósíthatnánk meg terveinket. A lakóhely iránti szeretetet, egészséges lokál­patriotizmust: ezt szeretnénk ócsán mielőbb felébreszteni! Nyíri Éva A szentendrei kerámiaüzemben sok díszes piákéit és ipar- művészeti tárgy készül. Tervezőjük, Urbán Teréz, most egy új mintadarabon dolgozik. Foto: Urbán Tamás Húsvéti buszjáratok Az elmúlt évek tapasztalatai alapján 450—500 mentesítő já­ratot indítanak húsvétkor az ország autóbusz-pályaudva­rairól, sőt ennél nagyobb igé­nyek kielégítésére is felké­szült a személyszállítással foglalkozó 19 Volán vállalat. Az Engels téri pályaudvar­ról pénteken 60—70, szom­baton 100—110 kocsival több indul a szokásosnál. Húsvét hétfőn és kedden mintegy 100 kisegítő járat hozza visz- sza az utasokat. falak mellett sorakozó padokon ültünk. Szemben a színpaddal. Ezt a színpadot mi eszkábáltuk két nap alatt. Most Judit ült raj­ta a zongora mellett. Pestről küldték őt a hosszú férfival együtt. Judit alacsony volt és nagyon csúnya, de okos és szépen zongorá­zott. A férfi — Bársony elvtársnak hívták — vékony, két méter körüli. Judit ütánesen játszotta a Bunkócskát, a Sződd a selymet, s a többit. Ezek a munkás­dalok is hozzátartoztak a kéthetes agitátor­tanfolyam anyagához. Judit fejével kezdést biccentett, aztán bá­mulatos energiával belecsapott a zongorába. Már termelnek újra a gyárak, A gépben feszít az erő __ Én ekeltünk. I Megrökönyödve néztem Judit apró ujjai- nak fürgeségét, virtuóz siklását a fehér és fe­kete billentyűkön, ö vitte a hangot az ének­lésben is. Mi követtük, eleinte óvatosan, hogy el ne vétsük a szöveget, vagy a dallamot, az­tán később már magabiztosan, fennhangon. Judit mosolygott. Mosolyában szerénység, tűz és pajkosság kergetőzött: S ezek így együtt különössé tet­ték. Eloszlott arcának rútsága. Néztem, néztem, s szemlátomást lefoszlott homlokáról a szeplő. Nem tudtam levenni ró­la a szemem. Judit már nem volt fiatal, és sokat mesélt a lágeréletről. — Talán nem is idős még, csak a haláltá­bor kínjai árkolták meg a homlokát — la­tolgattam magamban. — Bizonyára, mert lám, amikor mosolyog, akkor az árok teljesen kisimul és egészen gyerek lesz, tiszta, a szep- lők is teljesén lehúzódnak orra széléről. Mosolygott ő is, s szemem között felej­tette tekintetét. Fejével diktálta a taktust, de szeme nem tágított. Tétováztam, nem mer­tem , elmozdítani tekintetem. Már nem is lát­tam, amint fejével diktálja az ütemet, csak mosolygását fogtam fel. A pad mozogni kezdett alattam. Úgy éreztem, térdemet valami kóbor áram rándítja meg, s e rándulás hamarosan egyen­letes nyárfalevél-rezgéssé csillapul. A szín­pad megindult előttem, mintha balra húzó­dott volna, az ablak irányába. ö sszerázkódtam. A zongora ontotta magából a hangokat. Már a negyedik dalt énekeltük. Lágy futamok és kemény, követelő ritmusok olvadoztak ösz- sze és váltak szét ismét, hogy azután újra egyesüljenek, szép harmóniákká. Elbódultam, mint májusi zivatar után az ózondús fenyőerdő rengetegében. Nézésem JUDIT megmerevült, a hangok kiapadtak torkomon. Judit nem engedett. Présbe fogott szemé­vel, és éreztem, szorít, szorít, az összeroppa­násig. S ha összeroppanok, talán felkacag: „Ni, a gyerek, a tizenhét éves ifjú hős, milyen könnyű áldozat.” Megmozdítottam a lábam. Olyannak érez­tem, mintha óriásdaru emelt volna fel vé­kony acéllemezt. Aztán dobpergés csapódott fülembe. A kötéltáncos félelmét éltem át, aki ég és föld között lebeg egyetlen kötélen. S jaj, ha elszakad ez az ideget, szívet egybe­fogó húr, fájdalmas reccsenéssel... — Macska—egér-játék ez —■ villant át raj­tam. A 'színpad megindult visszafelé, s tompa huppanással eredeti helyére állt. Ismét lát­tam, amint Judit énekel és keze finom moz­dulatokkal hullámzik a billentyűkön. Tekin­tetét levette rólam, s közömbösen pásztázta végig a pádon ülőket. Mosolygott. Rám is visszanézett. Mintha azt mondta volna mosolyával: „Te kis csacsi”, vagy azt: „Te szamár!” Melyiket mondhatta: szamár, vagy csacsi? A kettő közti különbséget most igen fon­tosnak* tartottam. Bizonyára csacsit mondott A zongora elhallgatott és vele együtt az ének is. — Pihenjünk — mondta Judit Kimentem a teremből. Az udvarra mene­kültem és beletemetkeztem a hatalmas or­gonabokorba. S hiába akartam visszatartani könnyeimet, tolakodóan záporoztak elő. Hirtelen átvillant rajtam a rémület, hogy meglát valaki. „Ej. elvtárs, hát hogy sírhat egy fiatal kommunista, most a nagy csaták előtt?!” — mondirák. Igazis, hogy lehetek ilyen gyenge? De csak egy pillanatra sikerült erőt venni érzéseimen. Utána úgy sírtam, hangosan, mintha elszabadult volna bennem egy látha­tatlan messziségbe hömpölygő folyam, amely egyre jobban hullámai hátára emel, söpör, sodor, taszít kegyetlenül. — Játszik velem — szakadt fel bennem a keserűség —, játszik, mert sokat szenvedett a haláltáborban és most játszania kelj. Most pótolja az elmulasztott játékokat és felejteni akarja a kezéből kivert alvós-sírós babát... Megfogódzkodtam a bokor egyik ágában. Fejem fölött egy gyerekded bárányfelhő körözött a tiszta égen, mintha ide a bokorra akart volna szédülni. Vincze György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents