Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-04 / 80. szám

4 te 9i ura r» '^/űs4ap 1971. ÁPRILIS 4., VASÁRNAP „Békét akar a Vll/a!” Párttag, húszévesen Újrakezdő, állandóan Egy ^ szokványriport vala­hogy így kezdődik: Előttem egy fénykép. A budakeszi ál­talános iskola végzős lányosz­tályáról készült 1953-ban. El­ső elemisták 1945-ben voltak. Veér Ilonka osztályfőnök rövid életrajza: 1940-ben, zse­bében a tanítói oklevéllel, már kilencedik esztendeje várt ki­nevezésére, közben magánta­nítványokkal foglalkozott, sportoktató volt, később fize­tés nélküli helyettes segédta­nító Pátyon. Kilenc év után a fővárostól 400 kilométerre, Nagydobronyban kapott állást. Sokáig nem taníthatott, mert jött a háború és Nagydobrony égett. — 1944 decemberében sza­badult fel Budakeszi. Éh ak­kor már itt voltam. 1945. ja­nuár 10-én a szülőkkel és a gyerekekkel kitakarítottuk az iskolát és megkezdtük a ta­nítást. Erősebb belövéseknél a gyerekek a pad alá feküdtek. 1945. március 15-én én tartot­tam az ünnepi beszédet Buda­keszin: 40 fokos lázzal. Ami­kor hazamentem, már nem tudtam magamról — tífusz. Augusztusra felépültem. És 1945 szeptemberében útnak indítottam az első „igazi” osz­tályomat. Máig is ők a legked­vesebbek nekem. 31-én indul­tak, ötödikben különváltak a lányok és a fiúk, viszont épp úgy tanítottam a fiúkat, mint a lányokat, s ők is a régi osz­tályhoz tartozónak érezték ma­gukat. „Iskolai életemben nagy si­kereim vannak. Feleleteimre csak úgy ontják az ötösöket, fogalmazásaimnak csodájára járnak. Ennek ellenére ször­nyű a tanítás. A tanulók igen keveset tudnak, ezért a taná­rok olyan könnyüket taníta­nak, hogy juj; Kérlek titeket, örüljetek, ha valami nehezet kérdeznek tőletek és gondolja­tok szegény osztálytársnőtök­re, aki kénytelen kétszerkettőt tanulni. Gizi ne haragudjon, hogy a könyvet nem küldöm haza, de ez az egyetlen forrás, ahol nehéz feladatokat találok. Most érzem csak, a messzi tá- vólban, mit köszönhetek taná­rainknak ...” Szabó Julika hatodik osztá­lyos tanuló levele Budakeszi­re, mikor családi okokból né­hány hónapig más iskolában tenult — Mire emlékszik általános iskolás éveiből? — Konkrétan nem sokra. Egy dolog azonban még min­iig él bennem. A fiúk Buda­örsre mentek focizni, s mi lá­nyok mint lelkes drukkerek elkísértük őket. Kikaptak és tni nagyon szomorúak vol­tunk. Azóta nem nézek fut­ballmérkőzést. Szabó Júlia 1962-ben végez­te el az egyetemen a művé­szettörténet-angol szakot. A Nemzeti Galéria grafikai osz­tályára került mint művészet- történész, most a Magyar Tu­dományos Akadémia művé­szettörténeti kutatócsoportjá­ban dolgozik. Kislánya most elsős. Veér Ilonka azonban min­denre pontosan emlékezik: a kalászgyűjtésre, melyben or­szágos elsők voltak, az irodal­mi önképzőkörre, a színjátszók munkájára, idézi az előadott darab címét: „Békét akar a Vll/a!’’. Eljátszották még Jó­kai „Kőszívű ember fiai’’ cí­mű regényének maguk által dramatizált változatát, és ott éltek az iskolában... Olyan közösség, mint ez az osztály, még soha, soha nem volt Veér Ilonka psdagóguséletében. — Rengetegen lették közü­lük diplomásak... Az egyik tanítványom a János-kórház- ban dolgozik. — Őszinte csodálat az, amit érzek Veér Ilonka iránt... Olyan ambícióval, hozzáértés­sel tanított minket! Neki kö­szönhetem, hogy hibátlanul írok... Dr. Ungor Károly a János- kórház legutolsó épületében, a gégészeten dolgozik. — Emlékszem, amikor a kállai kettőst tanultuk... Tény­leg hihetetlen, hogy mennyi erő, lelkesedés volt bennünk... Azt hiszem,' ezt a jó társaság­nak is köszönhettük. Hogy ta­nultam meg helyesen írni? Ilonka néni mindig a lányosz­tályba adta a fiúk dolgozatát, a fiúosztályba a lányokét. Sza­bó Julika aláhúzogatta szarvashibáimat ás jól „leosz­tályozott”. Azért tanultam meg helyesen írni, mert az ő dolgozatában általában nem volt mit aláhúznom. És az em­ber, ugye, hiú ... Dr. Ungor Károly általános iskolás korában elektromérnök vagy orvos szeretett volna len­ni. Apróságok játszottak közre abban, hogy most orvos. A számtantanámő feladott egy példát, hogy „1 méter szövet­hez ennyi és ennyi fonal kell, akkor húsz méterhez mennyi kell?...” Ungor Károly meg­adta erre a választ, s ekkor a tanárnő annyit mondott: „Jó kereskedő leszel...” Ekkor határozta el dr. Ungor Károly, hogy orvos lesz, mert utált ke­reskedni. — Mindig bántott az, ha va­lakit szenvedni látok. A hábo­rú alatt kiskölyök voltam, de azért az emberben maradnak nyomok, ellesett képek, ki­hallgatott beszélgetések, ször­nyűségek ... Mindig csodáltam az olyan embert, aki birtokol­ja a baj enyhítésének tudo­mányát, a szenvedőket meg tudja gyógyítani... Egész éle­temben módszeresen készül­tem az orvosi pályára, s min­den alkalmat megragadtam, hogy többet tudjak ezekből a „titkokból”. Elsősegélynyújtó­tanfolyam indult, én voltam az első jelentkező, biológia- szakkör-elnökség... Tudom, mai fejjel ez nem nagy dolog, de ennek köszönhetem, hogy nem voltak zökkenők az éle­temben, az egyetemre is si­mán felvettek. — S mire tanította a hábo­rú? — Gyerek voltam. Talán azt megtanultam, hogy becsüljem a kétkezi munkát. Mikor az ember annyi romot lát, meg­tudja, mi az, hogy fizikai munka... Édesapám nem en­gedett soha nyáron dolgozni, ötödik elemista voltam, mi­kor ellógtam otthonról vagont rakodni... A fiam minden nyáron dolgozni fog ... Veér Ilonka: „Volt egy tanítványom, Mayer Zsuzsának hívták, édes­apja részt vett az ellenállási tnozgalomban, elhurcolták, egyedül ólt édesanyjával. Ma­mája mint tolmács, Vorosilov marsall mellett dolgozott, ké­sőbb műfordító lett: ifjúsági regényeket fordított. Aztán súlyos beteg lett. Zsuzsa akkor VII-es volt és anyja félbeha­gyott könyvének fordítását be­fejezte. Ki is adták. Egyre töb­ben. Ez volt a címe. Mayer Zsuzsi nem tudom hol él. Semmit sem tudok róla. Van-e olyan tanítványom, aki ugyan­abban az iskolában tanít? Kerper Andris: kémia—mate­matika szakos...” Kerper András, a budakeszi kettes számú általános iskola kémia—matematika szakos ta­nára: „Sok kisgyerek rettentő rossz körülmények között. Ennyi maradt meg bennem a háborúból. Szerencsére csak ennyi. Az általános iskolás évekből 48 nyarán a mohácsi táborozás. Első úttörőtáboro­zásunk. Megjelentünk vörös nyakkendőben, fehér ingben és J községbeliek idegenkedve fogadtak, fürödni is alig mer­tünk. És mikor hazaértünk, ott várt minket egy gyönyörű csapatzászló. A mohácsiak küldték. Iskola? Eszközünk alig volt, füzetért sorba áll­tunk és nagyon jó osztályunk volt. Rettentően szigorú tanító nénink, Ilonka néni. Az ő éle­te az volt, hogy tanítson min­ket. Én vegyészmérnök szeret­tem volna lenni. Nem sikerült. De most már nem is bánom. 1960-ban kerültem Budakeszi­re tanítani: Rettentő kellemet­len volt: azokkal tanítottam, akik tanítottak. Persze, aztán csak beleszoktam, de tényleg kellemetlen volt. Miért szere­tem ezt a pályát? Azért, amiért egyesek azt mondják, ronda pálya: minden évben újra kell kezdeni, mindig van előttünk cél, amit ugyan soha sem érünk el, de mindig köze­lebb és közelebb jutunk hoz­zá ... A gyerekek visszajön­nek. S ez védőoltás a begyepe- sedés ellen, mert magukkal hozzák problémáikat, a meg­oldatlan matematikai felada­tokat, s minket kémek meg, segítsünk... A cél minden év­ben merészebb, mindig jobbat akarunk, valami mást, valami különbet. A pedagóguspálya nem szakma, hanem hivatás. Csak szívből lehet csinálni...” Veér Ilonka sorolja az osz­tálynévsort, akik az 1945—46- os tanévben voltak elsősök: — Mindler Veronka, most dr. Kovács Gáborné, gyógy­szervegyész, Herb Jóska mér­nök, Stadler Anti technikus, Pálmai Rudolf és Szablyár Ica összeházasodtak, nem is diák­szerelem volt az, hiszen már általános iskolában „féltéke­nyek” voltak egymásra. Szap­pan Klári, 5 volt a mókames­ter, most ruhatervező... Egy szokványriport vala­hogy így fejeződik be. Tamás Ervin — Miért lépett be a pártba? — teszem fel Dudás Lászlónak az egyszerűnek hangzó kér­dést, amelyre azonban csak az tud megfelelően válaszolni, aki tudatosan kommunista. — Ügy érzem, hogy ilyen mozgalmi típusú embernek, amilyen én is vagyok, amióta az eszemet tudom, ott a helye. — Milyen a mozgalmi típusú ember? — Olyan, akit érjen bármi­lyen csalódás, akkor sem riad meg, hanem továbbra is és mindig a közösség érdekében tesz mindent. Állandóan ben­nem él ez a Váczi Mihály- verssor: „Űjra kezdeni min­dent a világon.” Hányszor mondták már nekem, hogy úgy sincs értelme a közösség prob­lémáival foglalkozni. Szerin­tem van értelme, ha nem is mindig azonnal, de biztos va­gyok benne, hogy meglesz az eredménye — válaszol Dudás László olyan természetesség­gel, mintha csak a nevét és a foglalkozását kérdeztem vol­na. Bölcsészhallgatókra emlé­keztet — ha mindenáron tipi­zálni akarjuk —, az MHSZ ráckevei járási szervezetének gazdasági vezetője és kiképzé­si előadó. Komoly, megbízha­tóságot, bizalmat gerjeszt, gya­nítom, hogy az értelmiségi fia­talemberek külső jellemvoná­sait könnyedén lehetne róla mintázni: szemüveges, vékony, magas, puha haja kissé a hom­lokába lóg. Édesanyja tsz-tag, édesapja raktáros. Soha nem lakott máshol, mint Makádon. Most, 20 éves korában úgy emlékszik vissza a kisdobos- és úttörőéletre, mint valami iz­galmas, élményt jelentő, em­lékezetes korszakra, nem mint egyszerűen gyerekkorára, ha­nem mint első mozgalmi-kö­zösségi időszakára. Elvezettel meséli első balatoni úttörőtá­bori emlékeit, amikor egy olyan éjszakai riadón vett részt amelyet a jól szervezett és az érdekesen izgalmas, együttes megmozdulás gyakor­lati iskolapéldájának tekint ma is. A ráckevei gimnázium­ba már mint KISZ-tag érke­zett, a makádi községi szerve­zet tagjaként, nem lépett át a középiskolai KISZ-be, mert elképzelése szerint a makádi szervezetben nagyobb szükség volt rá, több munka várta, hi­szen egy községi szervezet sok­kal magárahagyatottabb, mint egy jól szervezett iskolai, ahol minden feltétel adott, amíg Makádon mindenért harcolni kellett. A szervezet fentmara- dásáért is. Hamarosan KISZ- titkár lett a községben, aztán a honismereti szakkör vezető­je, majd könyvtáros is. ' Azon kevesek közül való, akik mélyen és igazán átélik az ifjúsági mozgalom eszményi célkitűzéseiből következő pá­toszt. Nála ez a pátosz valódi: nem csupán érzelmi, hanem tudati is. Ahogy a királyréti KISZ-vezetőképző tábor Braun Évára emlékező kis ünnepsé­géről beszél, megmutatkozik, | hogy az ilyenfajta ünnepségek­ben — sok társától eltérően — nem a kötelező protokollt lát­ja, hanem az igazi mozgalmi tartalmat keresi és leli meg. Mondták is már neki, kissé megbocsátóan mosolyogva: ho­gyan van az, hogy te olyan sű­rűn beszélsz az ilyenfajta ün­nepségekről? ó beszél, mert mély élményt jelentenek szá­mára. Makádon teremtett egy kis KISZ-szervezetet — 38 taggal —, helyiségük egy háromszor hármas szoba, ott van a könyv­tár is. Harcol azért, hogy a tsz segítségével felépült művelő­dési házba beengedjék őket. Reménykedik, hogy sikerül. Havonta egyszer lapot adnak ki — sokszorosított lapot — a maikádi KISZ-híradót. A közelmúltban a jelölő­gyűlések állandó részvevője volt, mint jegyzőkönyvvezető. Élvezettel hallgatta az embe­rek hozzászólásait, mert tanult, tájékozódott belőlük. © Egyenletes hanghordozással és egyenletesen közepes rit­musban beszél, szabatosan, vi­lágosan. Gondolati hitele van annak, amit mond. Már általá­nos iskolás korában néprajzos szeretett volna lenni. Három­szor nyert első díjat az orszá­gos néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázaton. A ráckevei múzeum néprajzi anyagának tekintélyes részét ő gyűjtötte. Ezzel foglalkozott a gimnázium négy éve alatt, kevesebbet ta­nult, mint kellett volna, né­gyessel érettségizett, néprajz­Dunakeszi tudósítónk, Sóly­most László, a helyi pártbi­zottság munkatársával, Kato­na Istvánnal a tervekről be­szélgetett. — Megoldjuk a belvíz el­vezetését: ez körülbelül há­rommillió forintba kerül, s a munkált az idén befejeződ­nek. Bővítik a János utcai óvodát. A Rév úton új zöld­ségbolt nyílik. A 2-es számú főúton rövidesen ostornyeles lámpák biztosítják a jobb vi­lágítást. Az idén 96 lakás át­adására kerül sor, s az ifjú­sági házak építésénél a Me­chanikai Labor fiataljai 120 lakást hoznak tető alá. És egy jó hír a fiataloknak: ifjúsági parkot létesítünk. — A vállalatok szocialista szerződésben vállalták, hogy segítik a terv megvalósítását és így a költségből a társa­dalmi munka mintegy másfél­millió forintot tesz majd ki. Modernebb lesz az egykori Ki­nizsi sporttelep: öltöző, mos­dó és klubterem várja majd a fiatalokat. Gyártelepen az új ABC áruház mellett leértékelt szak nem indult, s magyar­oroszra nem vették fel. Elhelyezkedett a ráckevei könyvesboltban, szervező volt két és fél évig. Szerette a mun­káját a könyvek között, otthon is könyvek között élt, 1500 kö­tete van, főleg néprajzi szak­könyvek. Közben felvették a szombathelyi felsőfokú tanító­képző népművelés-könyvtár szakára, másodéves. De: to­vábbra is néprajzzal szeretne foglalkozni. © — Volt már komoly összeüt­közése? — Sok — felel azonnal, és mosolyog Dudás László —■, szinte csak az volt. Például a makádi KISZ-helyiség problé­mája, hogy beengedjenek a művelődési házba. Makacsok voltunk és vagyunk, többen meg is haragudtak ránk. Vagy: azért változtattam állást, mert szembehálltam a főnökömmel, más volt a szemléletünk, más volt a felfogásunk mindenről, nem tudtunk szót érteni. — S most újra kezd min­dent. — Igen, itt az MHSZ-nél, egy tömegszervezetben állandó kapcsolatban az emberekkel, ez az én területem. — Mikor érzi magát jól? — Ha minden nap csináltam valamit, ami ezt a közösséget, ezt a társadalmat építi — vá­laszolja azt, amit nagyon so­kan elmondtak már, de Dudás László szájából valahogy más­ként hangzik. Úgy, mintha tői« hallottam volna ezt először. (berkovits) • áruk boltja nyílik. Még az el­ső félévben Patyolat felvevő­helyet is létesítünk. A tápiószentmártoni tanács titkára, Dudok IlléS: — Az idei községfejlesztési alapunkat — háromszáznyolc­vanezer forintot — tervek ké­szítésére fordítjuk. A legfon­tosabb: szeretnénk, ha a víz­mű építését a IV. ötéves terv utolsó évében megkezdhet­nénk. Állami támogatásként 1974-ben egymillió-kétszázezer forintot kapunk, — Egy 75 személyes óvo­dája is lesz a községnek, a munkát még az idén meg­kezdjük. A kétszáznegyven- ezer forintos beruházással ké­szülő pedagóguslakás szeptem­berre tető alá kerül. Idei ter­veink között szerepel körül­belül százezer forint értékű betonjárda megépítése — ter­mészetesen a lakosság segít­ségével. Az az elképzelésünk, hogy a sódert, a cementet, va­lamint a zsaluzó anyagot mj biztosítjuk, s ki-ki a saját há­za előtti járdaszakaszt beto­nozza. VÁC: HÁZAK... Szépülő nagyközségek Dunakeszi: ostornyeles lámpák a főúton Tápiószentmárton: 75 személyes óvoda

Next

/
Thumbnails
Contents