Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-03 / 79. szám

rtai «ai C/ííeiap 1971. ÁPRILIS 3., SZOMBAT Első helyezettek Márka a ceglédi kenyér Negyvenezer péksütemény naponta A ceglédi kenyérgyár re­konstrukciós építkezésének újabb szakasza a jövő héten befejeződik. Hamarosan a sü­tőipari kombinátnak bátran nevezhető üzem minden egészségügyi kö­vetelménynek megfelelő körülmények között foly­tathatja működését. * A napokban Jámbor Sándor műszakvezető kalauzolása mellett megtekintettük az üze­met. A feldolgozóteremből és a kemencékből szinte szalagon kerül a kenyér és a sütémény a csempézett falú, tágas táro­lóhelyiségbe, ahonnan Ceglé­den kívül a környéket is ellátják ke­nyérrel és süteménnyel. Az' üzem büszkesége a Paj­tás nejyű korszerű kemence, mely napi negyvenezer süte­mény előállítására képes. Üzembe helyezésével a jövő­ben Cegléden csak itt sütnek péksüteményt. A nagy tárolóterem emele­tén a szociális helyiségek kap­tak helyet. A megyei sütőipari vállalat ceglédi 20-as számú üzeme a szocialista munkaverseny ke­retében a vállalati üzemek sorá­ban az első helyet érte el. A brigádban sok a régi törzs- gárdatag. Jó munkájuk ered­ménye, hogy az egész .környé­ken „márka” a ceglédi kenyér. (kopa) Acetum — ecet — acetilén — karbid KÉMIAI ABSZURDUM EGY CSÁRDÁBAN Kétségtelen, ' hogy szilaj jó­kedvünkben nem kémiai tör­vényekről szoktunk danászni, így hát ezután sem fog senkit zavarni vigalmában, ha meg­tudja, tulajdonképpen mi is volt „a palánk! csárdában”: ott bizony teljes sötétség volt, mert attól nem lesz még csak félhomály sem, ha „ecet ég a lámpában”. Az ecet ugyanis nem ég — ennyivel tartozunk a természettudományos igaz­ságnak. Tegnap délután megnyílt Budán, a Vármúzeumban a „Népművészetünk története” című kiállítás. A tárlat anyaga a Néprajzi Múzeum gyűjtemé­nyéből ezernél több népművé­szeti faragást, cserépedényt és hímzést mutat be. Foto: Gárdos Ot aranyérem Brüsszelben a találmányi kiállításon Nagy sikerrel szerepeltek a magyar feltalálók az idei XX. brüsszeli találmányi világkiál­lításon. A Licencia hét magyar újdonságot mutatott be a nemzetközi szakközvélemény­nek, s ezek közül a zsűri ötöt aranyéremmel, egyet pedig bronzéremmel jutalmazott. Nagy aranyérmet kapott a Bálint—Baumann féle foko­zott biztofiságú elektronikus vezérléssel működő felvonó, a Csókán—Szontágh féle eljárás alumínium színes oxid bevo­natára, s ugyancsak e kitünte­tésben részesítették a Gál és társai féle találmányt, az anti- statikus és vezetőiképes poli­észter műgyantát. Kis arany­éremmel jutalmazták a Via­dor féle eljárást, melyet a fel­találó újszerű építőipari ele­mek eljárására dolgozott ki. Hasonló elismerésben részesült a Konkoly féle rajzgép, míg poubszky István gyermekjáté­kokhoz alkalmazható szelle­mes találmányát bronzérem­mel díjazták. A licencek értékesítéséről több partnerrel tárgyalás in­dult. Mendemonda tehát az is, hogy hajdanvolt ínséges időkben faluhelyen a pet­róleumot ecettel helyette­sítették. Vajon a nótaszerzőt nem az acetilénlámpa inspirálta-e, hi­szen az aoetilén , és az ecet hamgalakja nagyon közel áll egymáshoz. Az acetilén egyik legfonto­sabb ipari gázunk. Rendszerint kalciumkarbidból és vízből ál­lítják elő. Szabad levegőn 1900 Celsius fokon erősen világító és kormozó lánggal ég. Koráb­ban gyakran használták ke­rékpárlámpákban és mozgat­ható kis világítóeszközökben. Ma főleg a fémek autogén hegesztéséhez és vágásá­hoz használják, ahol is az acetiléngáz oxigénnel ke­veredve 3000 Celsius fok­nál magasabb hőmérsék­letet ad. Ezt viszont az ecetről a leg­jobb szándékkal sem mond­hatjuk. Bárki meggyőződhetni róla, ha ecettel tölti meg a lámpáját: sötétben marad — mint a palánki csárda neve­zetes helyisége. Valószínű, hogy a szövegíró költői fogás­ként folyamodott ennek a ké­miai abszurdumnak a megfo­galmazásához, bizonyára így akarta érzékeltetni a csárda sejtelmes hangulatát. Ami pedig az acetilén és az ecet hangzási rokonságát ille­ti: nem az acetilén „értelmese­déit” ecetté a magyar ember ajkán, inkább arról van szó, hogy mindkét kifejezés a la­tin ecetből, az aeetumból ered. A magyar ecet szó szláv közvetítéssel vette fel mai' alakját. Az acetil, acetilén pedig nemzetközi műszó. Azt jelenti, hogy a kémikusok az acetumsavmaradékot az eoetsavból vezetik le; acetil- ből pedig a kémiai ipar ace- tomt és ecetsavat szintetizál. Ezt az etimológiai gondolat­menetét még egy érv erősíti: a köznyelvben az acetilénlám­pát inkább karbidlámpának mondták — a „karbid”-ból pe­dig nehezen lesz „ecet”, még a legügyetlenebb ajakon is. Magyaros vendégszeretettel Hogyan alakult az ország idegenforgalma? „1970-ben 6,3 millió külföldi látogatott Magyarországra, há­romszor annyi, mánt 1965-ben. A magyarországi úticéllal ér­kezők száma 3 600 000 volt. 2,7-szerese az 1965-ik évnek ... A külföldiek nagy része, szo­cialista országokból érkezett, arányuk öt év alatt 80 száza­lékról csaknem 90 százalékra emelkedett... Az elmúlt öt évben 46 000 szállodai férő­hely és egyéb szálláslehetőség (kemping, fizetővendéglátó­hely stb.) létesült, a jelenlegi férőhelyek több mint egyhar- mada.” E megállapítást a III. öt­éves tervünk teljesítéséről szóló, nemrégiben napvilágot látott statisztikai hivatali je­lentésben olvashatjuk a kül­kereskedelem, idegenforgalom címszó alatt. Egyszerű tény­megállapítás, kifejező számokkal. Szóval, a 93 000 négyzetkilo­méter területű Magyarországon él valamivel több mint tíz­millió ember, és évenként 6 és fél millió külföldi kíváncsi ránk, jár a portánkon, látoga­tóban vagy átutazóban. Ez a rendkívüli tekintélyes szám azt bizonyítja, hogy az ide­genforgalom hazánkban is fontos népgazdasági tényezővé vált; ezzel a számmal egy ki­csit mérhetjük szocialista épí­tőmunkánk nemzetközi tekin­télyét is. A hat és fél millió szempár mindmegannyi jól foncsorozott tükör, amelyben benne ragyog gyorsan fejlődő országunk sok szépsége, érde­kessége, romantikája. A külföldiek nagy része — mondja a jelentés — szocialis­ta országokból érkezett. Az 1964-ben bevezetett kétoldalú beutazást könnyítő intézkedé­sek következtében a szocialis­ta országokból érkező turis­ták száma hirtelen megnőve- íkedett és már 1964-ben 2,6- szer több volt a beutazók szá­ma, mint 1963-ban. Az 1964-es ugrásszerű fejlődés után évről évre több ember kereste fel országunkat, és 1970-ben a szo­cialista országokból hozzánk utazók száma már meghalad­ta a hárommilliót, a határsta­tisztikában közölt összes tran­zitutazással együtt pedig az 5.5 milliót. A szocialista or­szágokból érkezők adják tehát beutazóforgalmunk 84,4 szá­zalékát, és átutazóforgalmunk 93.5 százalékát. Idegenforgalmunkban kiemelt helyet foglalnak el a csehszlovákiai és a jugoszláviai turisták. A két ország adja az összes szo­cialista beutazóforgalom 79,2 százalékát. (Általános törvény- szerűség, hogy a szomszédos országok a nemzetközi idegen- forgalomban szinte meghatá­rozó jelentőségűek.) A Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ságból hozzánk látogatók szá­ma hatalmas;, ebből a szoro­sabb értelemben vett turisták száma évi 600 ezer és csupán 300 ezer ember látogat hoz­zánk hosszabb időre, üdülni, pihenni. De minden évben leg­alább ennyien érkeznek rokon­látogatásra, még többen égy­Mozgcilmas élet vadvízországban Igazi tavaszi képet öltött a Szegeddel határos fehértói re­zervátum. A' természetvédelmi területre szünet nélkül, éjjel­nappal érkeznek a hazatérő és átvonuló madárseregek. A szárnyas vándorok tavaszi fel­vonulása, hangoskodása, lát­ványossá, mozgalmassá teszi az egyébként kietlen, sivár tá-' jat. Megkezdődött a tavaszi párválasztás és már letelepedtek a zsom- békokon az első fészkelők, a galambnagyságú bóbitás madarak, a bibicek. Szorgos- kodnak, a dankasirályok is. Gyűjtik, messziről hordják a száraz növényi anyagokat a Koromszigetre, ahol lépésnyi távolságra raknak fészket. Mintegy 3000 sirálypár költ rövidesen a víztől körülvett kis szárazföldön. „Telt ház” van már a ta­vaikon is: százas csapatokban úszkálnak táplálék után kutatva a ven­dégeskedő csörgő- és barátré­cék, amelyek rövid pihenő és élelemszerzés után északi tá­jakra indulnak. A teljes szám­ban hazaérkezett tőkés récék viszont nem mennek tovább, fiókáikat „vadvízországban” költik ki és nevelik fel. két napos kirándulásra. A csehszlovák nyaralóturisták zöme természetesen a nyári főidényben — júliusban és augusztusban — a Balatont ke­resi fel. Tavaly Jugoszláviából is csaknem egymillió ember járt Magyarországon, de közülük 650 000 csupán egy-két napos kirándulást tett nálunk. A töb­bi szocialista ország — NDK, Lengyelország, Románia, Bul­gária, Szovjetunió — beutazói­ra jellemző a hosszabb itt- tartózkodás. Egy kis statisztika az átlagos tartózkodási idő­ről: Csehszlovákia 4,8 nap Jugoszlávia 4,3 »» Lengyelország 9 n NDK 15 » Románia „ 15 *» Szovjetunió 16 Az utóbb említett» szocialista országok beutazói közül 200 ezren látogatóba jöttek; üdül­ni, pihenni 360 ezren. Barátaink látogatásainak néhány jellemző ténye, száma után nézzük meg a má;ik oldalt is; hogyan alakult, fejlődött ide­genforgalmunk a tőkés orszá­gokkal? Itt is csak a fonto­sabb, jellemző tényeket ve­gyük figyelembe. A tőkés or­szágokból hozzánk érkezők döntő többsége Nyugat-Euró- pából jön, ezekből az orszá­gokból egyébként évente több mint 80 millió turista utazik külföldre. 1969-es adatok szé- rint a világ turista-érkezései­nek 73,2 százaléka európai or­szágokra esik, ezen belül első­sorban Nyugat-Európára. A nyugat-európai, gazdaságilag fejlett tőkés országok szerepe jejenleg döntő jelentőségű a világ nemz^fközi idegenforgal­mában. Ha azt vizsgáluk, hogy a tő­kés országokból hazánkba uta­zók száma milyen ütemben fejlődött az utóbbi években, kedvező képet kapunk. 1960- ban a beutazók száma még csak 57 ezer volt, 1965-ben már 300 ezer; 1970-ben el­érte az 560 ezret. (Az évi át­lagos fejlődési ütem 26 szá­zalék.) A tőkés országokból be­utazók százalékos növekedése 1970-ben 112 500 embert je­lentett. Említést érdemel a „vendég-éjszakák” 57,4 száza­lékos növekedése is. 1970-ben a beutazók átlagos tartózko­dási ideje 8,5 nap volt. Ér­demes megjegyezni, hogy a turista kategória 28 százalé­kos fejlődésével tavaly már fölülmúlta a rokonlátogatók 24 százalékos fejlődési üte­mét. y Sajnos, a rekordigényt fé­rőhely hiányában nem tud­tuk maradék nélkül kiaknáz­ni, sok turista kívánságát kellett elutasítanunk. Buda­pesten áprilistól novemberig a szállodafoglaltság 80, il­letve néhány hónapban 90 százalék fölött volt. A legtöb­ben az NSZK-ból, az USA- ból, Olaszországból, Svájcból és Ausztriából jöttek; ezek az országok adják a nyugati turisták 79,8 százalékát, a ro­konlátogatók 68,6 százalékát. A vendégek éjszakáikat el­sősorban Budapesten és a Balaton mellett töltik. A sta­tisztikai mutatók szerint a Ba­laton fejlődési üteme ma már lényegesen meghaladja a fő­városét. Az elmúlt évben a tőkés idegenforgalomból szár­mazó bevételük 28,9 millió dollár volt, ez az 1969-es év bevételéhez viszonyítva 45 százalékos emelkedést jelent. Lassan kezdünk nemzetkö­zileg elismert idegenforgalmi országgá válni. Immár egy vi­lág ad találkozót hazánkban — a közlekedési technika fej­lődésé a világutazást szomszé­dossá szelídítette, Persze, ez­után sem versenyezhetünk Itáliával, Európa idegenfor­galmi nagyhatalmával,,, vagy Spanyolországgal, ezeket éven­te 30—40 millió külföldi ke­resi fel. De Ausztria, Jugoszlá­via, Bulgária és Románia is előttünk jár. Igaz, tüncs Ad­riánk, Fekete-tengerünk és nincsen Alpokunk. De van Bu­dapestünk, Balatonunk, világ­hírű ízes konyhánk, és nem kevésbé híres vendégszerete­tünk ... Az idegenforgalom egyik alapfeltétele, ha ném a leg­fontosabb, a szálloda. Sokat építettünk, mégis kevés. A következő évek is csupán szerény fejlesztést ígérnek. Vannak azonban a fejlődésnek járhatóbb útjai. Nyugaton minden szállásra kifizetett egy dollárra 1,5 dollár járu­lékos bevétel (vásárlásokra, szolgáltatásokra fordított ösz- szeg) jut, nálunk 1 forintra — 50 fillér. El lehet tehát kép­zelni pezsgőbb idegenforgalmi életet is szállodáink körül. Nívósabb szórakozást, sport- lehetőségeket, tájjellegű aján­déktárgyakat nagyobb bőség­ben nyújthatnánk. ínycsik­landó ételeinket is ■ mérhet­nénk olykor drágábban, érté­kük szerint, az igényesebb vendégek számára,, is jobban megfelelő éttermekben. És a fogadók részéről mosolyt minden mennyiségben — csekk nélkül, vagy éppen va­lódi csekkért. Mindez együtt százezreket tehet Magyaror­szág barátaivá, millió és mil­lió külföldi között nöVelheti tovább hazánk jó hírét. S. A. Megkezdődött a ,,koronázás “ Az erdőt, mezőt járó vadá­szok tapasztalatai szerint egiészségas az Alföld apróvad­állománya, s a nagyvadak is jól teleltek. A hímek az új nászra ké­szülnek. A'z őzbakok „hegye­zik” agancsukat, a gímszarva­soknál megkezdődött a „koro­názás”: a télen elhullatott fej­dísz helyett újat, szebbet nö­vesztenek az erdők „királyai”: A Duna menti erdőkben télen elhullatott, s összegyűjtött mintegy húsz tonnányi szarvasagamcsból arra követ­keztetnek a vadászok, hogy ősszel ritka szép példányok is puslkavégre kerülnek. A híres rezervátumok az idei világki­állítás alkalmából számos va­dászvendéget várnak. ismét divatban a sallangos lószerszám Csankő Zoltán szekszárdi szíjgyártó és bőröndösmester 50 éve készíti a sallangos sár­közi lószerszámokat, ostoro­kat, amelyek ismét divatba jöttek idehaza és, külföldön is.- A népies, kézimunkával dí­szített magyar lószerszámok keresettek az NSZK-ban, 'Svájcban és Svédországban a fogatos sport kedvelői köré­ben. Az idén is több rendelés érkezett Csankő Zoltánhoz külföldről, de a hazai lovas sportegyesületektől i$. Többek között a kiskunfélegyházi Le­nin Tsz ötösfogatának és a re- gőiyi Népakarat Tsz négyesfo­gatának készít sallangos szer­számot a szekszárdi mester. Hogyan került bogár az ásványvízbe? Portánkban érdekes levelet találtunk. Hitter Jenő, a gö­döllői Ganz-Áraimméróből azt panaszolta levelében, hogy rendszeres ásványvíz-fogyasztó lévén, az útóŐbi időben több kellemetlen meglepetés érte. Egymás után olyan üvegeket kapott, amelyben a víz szeny- nyezett, oszló bogarak stb. úszkálnak benne, egyszer pél­dául gyufaszál és légy. Leve­let írt a Fővárosi Ásványvíz- és Jégipari Vállalatnak, ahon­nan a lómérnök és égy osztály­vezető- személyesen keresték fel. Hoztak cserepalackot, a kérdéses üveget azonban nem adta át, megtartotta „bűnjel­nek. Felcser Gedeon, az Ásvány­vízüzem főmérnöke kérve- kérte, telefonhívásunk után, hogy meríjünk ki az üzembe, tekintsük meg, milyen alapos szemrevételezés után, herme­tikusan, egyenesen a termál- kútból jövő vízzel töltenek. Az üvegek átvétele, tisztítá­sa- szalagszerűen folyik. Az üvegcsamokban munkások rakják a ládákból kiszedett cserepalackokat. Hosszú sor áll a lassan mozgó szalag mellett, egyenként emelik le róla, tart­ják a világosság felé, és meg­szagolnak mindéin üvegen — Erre azért van szükség — magyarázza Schnottner Ede termelési osztályvezető —, mert, sajnos, az emberek a j másfél literes ásványvizes I üvegben bortól a petróleumig mindent tartanak. Ezé^t a. edények először „érzékszerv vizsgálaton esnek át. A „sza­gos” üveget összetörik. Ezután újabb próba következik. A lassan mozgó szalag élesfényú lámpák előtt halad át, ott asszonyok nézik, lótható-e benne bármiféle szennyező­dés. Ha igen, az üveget leeme­lik. Befejező szakasz a mosás, amely már zárt gépi rendszer­ben történik. A csöveken át 3 százalékos, 65 fokos forró lúg áramlik az üvegekbe, amiket végül öblítenek. Ezután ismét a szalag viszi tovább a töltő­géphez. Az óriási önműködő töltőgép (a- képen) egyenesen az 1936- ban fúrt kútból kapja a vizet, amelyet hűtőrendszeren ára­moltatnak át. — Láthatják — mondja £ séta végén a főmérnök. — Szinte kizárt, hogy az üvegbe itt kerüljön bármiféle szeny- nyeződés. Évek telnek, míg egy reklamáció akad. Az vi­szont megtörténhet, hogy tré­fakedvelők a celluxai záródó védőcimkét melegen felnyit­ják, piszkítják a vizet, majd a kihűlt szalagot visszasimítják. Reméljük, kis ripartuíik.nyo- mán Ritter Jenő levélírónk is megnyugszik. Nem a margit­szigeti töltőállomáson, hanem közelebbi környezetében keresi az ásványvíz-szennyezőket. — komáromi —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents