Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-22 / 94. szám

6 "‘7,<é/Űrtap 1971. ÁPRILIS 22., CSÜTÖRTÖK MEGÉREZNI ÉS MEGÉREZTETNI... Az éjszaka képei Véget ért a „Szóljatok szép szavak” versenysorozata. Há­rom egymás után következő vasárnapon, három terület sze­rinti csoportban — Kiskunlacházán, Monoron és Dunakeszin — találkoztak a legjobb megyei irodalmi színpadok és szín­játszó csoportok. A vetélkedő nagyszerű alkalmat adott arra, hogy felmérjék az öntevékeny színjátszó csoportok helyzetét, teljesítőképességét. Az első tanulság már a jelentkezések lezá­rása után nyilvánvaló lett: csökkent az üzemi színjátszó cso­portok száma a megyében. A 27 résztvevő között csupán a gö­döllői Ganz Műszer Művek Árammérő Gyárának irodalmi szín­pada szerepelt. Kevesebb a falusi csoportok száma is, viszont erőteljesen fellendült az irodalmi élet az iskolákban. Szentendrei faházak A tavaszias hétvégén több százan keresték fel a szentendrei Papszigeten a lakberendezési és kempingbemutatót. A Buda­pest környéki TÜZEP Vállalat idén három csehszlovák faház­zal bővíti kiállítását. Egy esztendő alatt két nemzedék Nem fért be a nézők fele Amióta megalakult Mag­lódon a nemzetiségi Röpülj, páva-kör, erről beszél az egész község. Az elmúlt he­tekben többször fölléptek az dnekesek, táncosok a különböző ünnepi rendez­vényeken. Mindig óriási sikert arattak. Legutóbb a felszabadulási ünnepségen mutattak be részleteket egy országos bemutatóra terve­zett műsorból. A kalocsai párnatáncot, a menyecske­táncot és legénytáncot a hagyományoknak megfele­lő népi viseletben adták elő a fiatalok-idősek, a helyi fúvószenekar kíséretével. Minden jó volt, minden szép volt, csak egy valami rontotta a hangulatot: az összegyűlt nézők fele sem fórt be az amúgy is korsze­rűtlen művelődési otthon­ba. A magyar nyelv hete Hétköznapok Túl vagyunk már az ered­ményhirdetésen, a díjkiosztá­son is. Sok értékes jutalom talált gazdára. A vetélkedőn nyújtott kimagasló egyéni tel­jesítményéért pénzjutalomban részesítette a zsűri a 18 esz­tendős Mittermaier Erzsébe­tet, az érdi Vörösmarty Gim­názium irodalmi színpadának tagját Fiúsra nyírt rövid frizura, világba csodálkozó szem. Sze­rényen tiltakozik: — A jutalmat ugyan én kaptam, de ez tulajdonkép­pen a tizennégy diákból álló A Ceglédi Járási és Városi Népi Ellenőrzési Bizottság a napokban tartott ülésén a ter­melőszövetkezetek építőipari tevékenységével foglalkozott. A vizsgálat során megállapí­irodalmi színpadunk elismeré­se. Juhász Ferenc „Az éjszaka képei” című költeményét ad­tuk elő, s aláfestő zeneként Bartók „Concertóját” válasz­tottuk. Külön köszönet dr. Várkonyi Pétemé magyar— orosz szakos tanárnőnknek, aki irodalmi színpadunkat eb­ben az esztendőben megalakí­totta és Juhász Ferenc szép, de rendkívül nehéz versét — fáradságot nem ismerve — betanította nekünk. Ez a mos­tani elismerés valamennyi­ünknek új erőt adhat. Mittermaier Erzsébet két tották, hogy a termelőszövet­kezetek építőipari brigádjai az elmúlt két-három év folyamán jelentős változásokon mentek keresztül. Ez a változás összefüggés­ben van azzal a kormány­határozattal, amely a ter­melőszövetkezetek fellen­dítését, a szűkös építőipari kapacitás növelését tűzte ki célul. A járás és a város termelő­szövetkezeteiben minőségileg és mennyiségileg számottevő eredmény mutatható ki, első­sorban a termelési volumen alakulásában és a kapacitás növelésében. A termelőszövet­kezetek elsősorban saját gaz­daságukban építenek. A mű­szaki felkészültség, a szakmai irányítás és a gépesítés terén nem mindenütt tartanak lépést a kapacitás növekedésével. Szakmunkásellátásuk megol­datlan, a szakembereket más építőipari szervektől vonták el és vonják el ma is. Szakmun­kástanuló-képzéssel eddig nem foglalkoztak és a jövőre vonat­kozóan 6em tettek intézkedé­seket. A termelőszövetkezetek építőipari tevékenységére még sokáig szükség lesz, de a meglevő gondokat meg kell oldani. Ezért is hozott a NEB — a többi között — olyan határoza­tot, hogy a szakember-után­pótlás érdekében a területi szövetséghez tartozó termelő- szövetkezetek közösen teremt­sék meg a szakmunkástanuló­képzésre a lehetőséget. p. r. Süllők — fészekben A néphit szerint a süllő ak­kor Ívik, amikor a barackfa virít. Az idén a természetes vizekben a hűvös tavasz miatt a barackíavirágzáshoz viszonyítva késik az ívás, de I a halászati termelőszövetke­zetek dinnyési ivadéknevelő tógazdaságában már megkez­dődött. A tógazdaság dolgo­zói gondoskodtak a halak nászágyáról, fűzfavesszőből fészkeket készítettek, s azokat elhelyezték a sekély vízben. A süllőanyákat hipofizáló in­jekciókkal serkentették az ívás mielőbbi befejezésére, az ikrák lerakására. Az apró ik­rákkal telt fészkeket aztán kiemelik, langyos vízpermet alatt érlelik, s a kikelt halbé­biket a megrendelő gazdasá­gokba szállítják. éve tanul az érdi Vörösmarty Gimnáziumban. Ezt megelő­zően Szekszárdon járt iskolá­ba. A költészettel való első találkozása is ehhez a város­hoz fűződik: 1969-ben, a Ba­bits Mihály országos szavaló­versenyen — 70 induló közül — a második helyet szerezte meg. — Azt hiszem, Babits Mi­hály költészetét szeretem leg­inkább. Mély tisztaságú lírá­ját megérteni, megérezni és megéreztetni — számomra a legszebb dolog. A maiak kö­zül Juhász Ferenc és Garai Gábor költeményéit olvasom a legszívesebben. Ezekben a napokban egy ki­csit szomorú. Érettségi előtt áll, s rövidesen meg kell vál­nia a gimnázium irodalmi színpadától. Az ELTE magyar —filozófia szakán szeretne to­vábbtanulni. — Most minden időmet el­veszi a felkészülés. Szeret­ném, ha sikeres lenne a felvé­telim. — S ha nem jut be az egye­temre, mihez kezd? — Akkor elmegyek Somogy megyébe képesítés nélkül ta­nítani. Tudom, hogy Szabolcs után ez a második „fehér folt” az országban. Rengete­get beszélünk erről, de sze­rintem nem fórumokat kell teremteni, hanem tenni kell valamit — És a versr'ondás? —- Azzal Somogybán sem tudnék szakítani. Mindenek­előtt alakítanék egy irodalmi színpadot... F. G. TÉLEN CHILÉBEN, A Magyar Tudományos Aka­démia martonvásári mezőgaz­dasági kutatóintézetének kez­deményezésére Chile is bekap­csolódik a hazai kukórica- nemesítési munkába. A kuko- ricanemesítési alapanyagok té­len felnevelhető nemzedékét Chilében, a Santiago melletti egyetemi kísérleti telepen ál­NYÁRON ITTHON lítják majd elő. így az adott alapanyagból egy esztendő alatt két nemzedéket kaphat­nak a kutatóik, az új hibridek nemesítéséhez szükséges időt a felére csökkentik. Ez év októberében szállítják ki Chilébe a martonvásári in­tézet kukoricanemesítési alap­anyagát. A jövő év márciusá­ban a Chilében beérő anyagot újra visszahozzák Martonvá- sárra és az intézet tenyész- kertjében vetik el. — Szocialista brigádveze­tők tanácskozása. Ma meg­beszélésre gyűlnek össze az érdi ’ Bentavölgye Termelő­szövetkezet szocialista bri­gádjainak vezetői, hogy meg­vitassák az idei termelési feladatokat (Zsoldos ra jza) JÖJJÖN A DUNAKESZI HÁZGYÁRBA DOLGOZNI! Felveszünk: kőműves, ács, gépkezelő, vasbetonszerelő, asztalos, burkoló, festő-mázoló, lakatos, villanyszerelő és vízszerelő szakmunkásokat, valamint betanított és segédmunkásokat Jelentkezés: a 43. sz. ÁÉV Dunakeszi 3. sz. Házgyárában Ipari tanulónak felveszünk 14-16 éves, általános iskolai végzettségű fiatalokat az alábbi szakmákra: KŐMŰVES, ACS-ALLVANYOZO, VAS- ES FÉMSZERKEZETI LAKATOS, ÉPÜLETASZTALOS, FAPADLOZO ÉS MOANYAGBURKOLO, VILLANYSZERELŐ, ÜVEGEZŐ, ÉPULETBURKOLO (hidegburkolatok), MOKÖKESZITO, VASBETONSZERELŐ, VÍZSZIGETELŐ, BÁDOGOS, TETŐFEDŐ. Tanulószállást, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot, ösztöndíjat a vállalat ad. Jelentkezés levélben vagy személyesen a kővetkező címen: Pest megyei Állami Építőipari Vállalat Budapest XXI. (Csepel) Kiss János altábornagy u 19-21. Gyere pajtás.,. Gyere pajtás a mellékutcába, igyuk meg azt a féldecit. Gyere pajtás a mellékutcába, S ne irigyeljük a főútvonal fényeit. Gyere pajtás a mellékutcába, a rumnak rubin tüze is vakít. Gyere pajtás a mellékutcába, hisz esténként mi gyújtjuk fel, a főútvonal fényeit! Borbély Tibor A pécsi gyorson ültünk, a párnázott fülkében. A vonat hegyhátról robo­gott le, az ablakon bevert 4 nap, s jól látszott a folyó, mely felett ha­lászsas keringett és hirtelen lecsa­pott a vízre. — Aztán hogy éltél? — Hát igen... Kiürült a zsebem. Más üzlet után kellett néznem — kattintottá meg az öngyújtóját Zoltán. — Gondolkozzunk csak egy kicsit, pajtás, biztattam magam, hiszen a tekervényeid sohasem hagytak cserben. Rövid töprengés után feldobtam a Magyar Nemzet­ben a következő hirdetést: „Harmincöt éves jogászdoktor, magyar ál­lampolgár, házasság céljából megismerkedne jólszituált hölggyel, akit ügyeinek vitelében segíthet. Budapesten élni jó — jeligére.” — Rádismerek. — Van miről — vont vállat —, én egyéni­ség vagyok. Szó, ami szó, szerelmesen forró szívvel vártam a jelentkezőket. Huszonnégy levél jött. Az elsőn jót kacagtam. Egy ötven­négy éves elvált asszony kívánt meg, és igye­kezett meggyőzni, hogy szerfölött szüksége lenne rám. A balatoni villája ugyan már a nevén van, de volt férjével még mindig szá­mos peres ügye folyik, és a nővérével szem­ben is fennáll egy bonyolult örökösödési kö­vetelése. Elcsicseregte, hogy jól konzervált, ki­sportolt, ruganyos testalkatú, szinte nyomta­lanul múlt el felette az idő. É3... „Eredmé­nyes munkánk után együtt élveznénk a meg­érdemelt boldogságot.” — A levelet bevágtam a papírkosárba. A másik ajánlkozó sem volt különb... Az ötö­dik napon azonban befutott, amire vártam. A kusza sorok, a nyelvtani pontosság mö­gött érződött a kín, a levél írója kereste a szavakat. Az utolsó csábító mondatot pedig egyenesen nekem szánták: „ön talán megért. Nem akarok hazamenni.” — Öt kerestem. Tüstént válaszoltam. Egy szerda délutánra az Astoria presszóba tűztem ki a randevút Jó tíz perce vártam már, az asztalomon ott volt ismer tető jelem, a fekete aktatáska és egy csokor hóvirág. És akkor beillant ő, mint egy parfüm, mint egy meg­foghatatlan varázslat. „Igen, ez csak ő lehet.” Barátom, alaposan össze kellett szednem ma­gam. Mire a karcsú szépség megtalált, már ura voltam a helyzetnek. Az arcába néztem. Zavarában végigsimított nyakszirtjére kunko- rodó korom haján. Tüzelt a szeme. — Szóval ön az? Bólintott és visszakérdezett — Remélem, nem zavarja, hogy arab va­gyok. — A dolog üzleti részét nem érinti. — Két hónap múlva én befejezem az egye­temet. Haza kellene mennem. Nem akarok. Honosítás — Azért vagyunk itt, hogy erre ne kerüljön sor. — Igen, a házasság.,. — A szülei mit szólnak hozzá? Két Marti­nit! — intettem a felszolgálónőnek. — Apámnak írtam, még egy évig maradok Európában. A többire még ráérek. — Ilyen csinos lány, és nem talált magyar férjet? Izgatottan feszengett, a szemöldökét ráncol­ta. Ujjhegyével rátalált a virágcsokorra. — Nekem a név kell és nem a férj — je­lentette ki határozottan. — Érthető. Nekem meg a pénz. Kocsit Ve­szek — mondtam. — Mennyiért... vállalja? — ötvenezer, forintban, és biztos válóokot garantálok, mihelyt megkapta az állampol­gárságot. — A biztosíték... — meredt az arcomba. — Mindent írásban rögzítünk, előre. — Jó gondolat... I... gén. Én is autóra fo­gok kérni pénzt. Ha megkaptam, felkeresem. Lehajtotta a Martinit és felállt. — Azért nem muszáj sietnie — marasztal­tam. — Semmi értelme nem lenne... — nézett át rajtam. — A virág... — mondtam. Nem köszönte meg. — Ez nemdohányzó szakasz — nyitott be a kalauznő. — Ha mégegyszer meglátom, hogy dohányzik, jön a büntetés. — Maga igazán nagyon kedves, most hálá­ból kezeltetem a jegyemet. Tudja, egy héten öt napot úton vagyok. Megveszem a jegyet, de mindig lógok. Ez a hobbym. Gyűjtöm a keze­letlen jegyeket — nevetett Zoltán és lehúzta az ablakot. Harapni lehetett a friss tavaszi le­vegőt A nap már lebukott, és feltűntek Pécs fényei. — Mit cifrázzam, öregem, mindjárt be­érünk, és tíz évig megint nem találkozunk. Az ötvenezer forintot kifizette. Tellett a papa olajkútjából. Elvettem. Igen ám, de az állam­polgárságot nem kapta meg egy hét alatt Én intéztem, gyakran kellett találkoznunk. Egy­másba gabalyodtunk. A mai napig Is a fele­ségem, és az ötvenezer forintot már kama­tostul visszafizettem. Igaz, most mindketten állásban vagyunk. Egy év múlva a papa ha­zarendelte, és mikor nem ment. kitagadta a családból. És ő mégis boldog, mert nő, és so­hasem tudna már egy háremben élni. Szabad­sághoz szokott nő. S talán én is boldog va­gyok... { Lukács Ferenc CEGLÉD A NEB megvizsgálta a tsz-építőbrigádok Gondoskodjanak a szakmunkás-utánpótlásról is!

Next

/
Thumbnails
Contents