Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-20 / 92. szám
1971. ÁPRILIS 30., REDO Keringő — tragédiára hangszerelve MESÉL A BÉCSI ERDŐ ERDEKES és nem mindennapi feladatra vállalkozott a Vígszínház: egy magyar származású bécsi drámaíró magyarországi felfedezésére és bemutatására. Az első pillanatban talán groteszkül hangzik: hogyan lehetséges az, hogy egy magyar drámaíró műve az első színrehozatal után (1931) csak negyven esztendővel később jut el Budapestre? Egy német színházi lexikon magyar drámaíróként tartja nyilván Ödön von Horváihot. Származását illetően valóban igaza van. Ám Ödön von Horváth, minden művét német nyelven írta. Talán ez is oka kései magyarországi felfedezésének. ÖDÖN VON HORVÁTH kettősségének nagy pozitívuma: bár benne élt a császár-' város csillogó világának sok színű kavargásában, mindvégig egy kicsit az idegen szemével nézte és látta azt. Talán éppen ebből a kettősségből adódik a most bemutatott Mesél a bécsi erdő című művének legfőbb erénye: nem azt a keringés, kedélyes Bécset állítja színpadra, amelyet a harmincas évek magyar közönsége ismert és kedvelt s amelyet a magyar turista ma is az első pillantásra megszeret. Ödön von Horváth a Mesél a bécsi erdőben a felületes szemlélő előtt ismeretlen város köznapi életének egy darabját, a kispolgárság képmutató- és kegyetlen törvényű életét tárta fel és mutatta be. Érthető, ha a harmincas évek magyar színházában az ilyen szándékú mű nem tartozott sem a kívánatos, sem a közönséget vonzó alkotások közé. A mesel a becsi erdő mondanivalóját illetően látszólag nem több, mint egy bukott szerelem története. Oszkár, a hentesmester szereti Marianne-t, a Babaklinika tulajdonosának, Tündérkirály- oak a lányát. Marianne azonban a szépfiú Alfrédet, az öregedő trafikosnő, Valéria kitartottját szereti és eljegyzése napján megszökik vele. Ez akkora felháborodást kelt az álszent társaságban, hogy a Tündérkirály kitagadja lányát. A fiatalok sorsa a nyomor s tetézi a bajt a születendő gyermek. Marianne mégis elégedett lenne életével, ha Alfréd továbbra is szeretné, de a könnyelmű szépfiúnak sohasem volt kenyere a nyomor, magára hagyja feleségét, aki ,hogy eltarthassa gyermekét, meztelen táncosnőként lép fel a Maxim mulatóban. Végül látszólag mégis megoldódik minden — a kispolgárok álszent világa nem tudja elviselni látszatboldogságuk leleplezését a világ előtt! —, a Tündérkirály megbocsát lányának. Oszkár is hajlandó feleségül venni Marianne-t. A szerencsétlen lány azonban már nem talál megnyugvást és megbékélést a dolgok rendeződésében, mivel gyermeke meghalt, s az egyetleh ember, akit őszintén szeretett, Alfréd is végérvényesen elhagyta őt. A SZERZŐ drámaírói leleményességéhez tartozik, hogy e keserű-őszinte játék keretéül mindvégig Strauss világhírű muzsikájának édes dallamát választotta. Minduntalan íel-felcsendül a híres bécsi keringő, kiemelve és ellenpontozva a keserű szöveget. Ez a mesterien alkalmazott disszonancia mindvégig fokozza a dráma súlyosságát, mondanivalójának lényegét NEMCSAK Ödön von Horváth műve jó, hanem kitűnő színpadraállítása is. Kapás Dezső rendezésének egyetlen vitatható pontja az Alfrédet játszó Ernyei Béla élettelen figurája. Viszont félelmetes telitalálat Sulyok Mária nagyanyába. A néző akaratlanul is Dürrenmatt öreg hölgyének előfutárát véli felfedezni ebben a döbbenetesen kegyetlen és embertelen vénasszonyban. Venczel Vera Marianneja hűen adja vissza az író elképzelte lány tragédiáját. Kifejező Benkő Gyula Tündérkirálya és Tábori Nóra Valériája, valamint Kern András porosz diákja. Fehér Miklós modem díszletei jelentősen hozzájárulnak az előadás megérdemelt sikeréhez. Prukner Pál A Szentendrei Teátrum idei programja Botcsinálta bölcsek Szüzesség acél-tüköre Tegnap délelőtt a budapesti Kossuth Klubban sajtótájékoztatót rendezett a Szentendrei Városi Tanács a Teátrum idei programjáról. A sajtótájékoztatón megjelent ár. Csicsay Iván, a megyei tanács vb-elnökhelyettese, Mwróti László, a Szentendrei Városi Pártbizottság titkára, Szabó István, a Művelődés- ügyi Minisztérium színházi főosztályának helyettes vezetője, Aranyosi László, a megyei pártbizottság munkatársa. Részt vett a tájékoztatón a Teátrumban tömörülő művészek közül Psota Irén, Szabó Gyula, Vujicsics Tihamér és Oberfrank Géza. Kirilía Ferencnek, a Szentendrei Városi Tanács vb-elnökének megnyitó szavai után Békés András, a Teátrum művészeti igazgatója tartott tájékoztatót, majd Török Zoltánná, a Szentendrei Városi Tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője ismertette a Szentendrei nyár idei programját, amely jói egészíti ki a Teátrum előadásait. Az idei évad két új bemutatót ígér. Az egy estét betöltő két mű közül az egyik újból a magyar színháztörténet kezdő lépéseit idézi. Negyedévvel a Pikkó herceg és Jutka Perzsi ősbemutatója után ugyanis 1793. szeptember 27- én került színre Pesten az első magyar nyelven játszott olasz vígopera, Paisiello: A’ Magokkal El-Hitetett Filozófusok. Ezt mutatják be a nyáron Botcsinálta bölcsek címmel Békés István magyar szövegével, Ober frank Géza és Ruszt József rendezésében. A főbb szerepeket az Operaház művészei: Dunszt Mária, Miller Lajos, Kalmár Magda és Várhelyi Endre kelti életre. Az új szentendrei műsor másik darabjának szerzője Békés István, aki olyan mat% • r | A Budapesti Műszaki Egyetem általaL riZmUK nos-geodéziai tanszékének új geodéziai laboratóriumát a legkorszerűbb műszerekkel, elektrooptikai és mikrohullámú távmérőkkel szerelték fel. Képünkön: Érdekesen tükröződik a fényképezőgép objek- tívje a jénai Zeiss gyár EQS típusú elektrooptikai távmérő jének prizmarendszerében. A galambok csak nagyon ritkán köröztek a tetők felett, leginkább átrebbentek egyik házról a másikra, ereszcsatornák alatti párkányokról, ablakok feletti díszítésekre. Ezek közönséges galambok yoltak — begők, ahogy a ga- iambászok mondják —, de a város különböző pontjain fehér slogok meredez- tek a tetőkön, ahol fajgalambokat tenyésztettek: bécsi keringőt, röpgólyást, postát, szegedi keringőt, sattinetta és biondinetta sirályokat. Naponta friss vizet kaptak, búzát, kukoricát, őket nem fenyegette veszély. Ugyanis valakinek eszébe jutott, hogy túl sok a galamb a városban. Túlságosan is elszaporodtak a begők, a senki tulajdonát nem képező csavargó párok. Igaz ugyan, hogy Firenzében még több volt, de ez mellékes szempontnak bizonyult. Döntöttek: béke van, jut idő bőven a galambok pusztításával foglalkozni. Először úgy határoztak, hogy az általános iskolák felső tagozatos tanulóit kérik fel, maguk készítette nyíllal lőjjék őket. Ez ostoba ragaszkodás a hagyományokhoz — mondta egy illetékes —. nevetséges, több évszázad előtti módszer, lehetetlen. Egy másik illetékes a hadtörténeti múzeum felszerelését kívánta kölcsön venni az arra méltó munkásőrök közötti szétosztás céljából. Ezt a javaslatot is elvetették. Volt aki a néphadsereg dicséretben részesült egységeit akarta felkérni a galambirtásra, de leintették, hogy a hadsereg dolga, pontosan, keményen felkészülni a béke megvédésére. Végül modern, mai, huszadik századi megoldást találtak: fogamzásgátlót szórnak a csavargó, parkok fáin, ereszcsatornák alatti párkányon meghúzódó galambpárok eledelébe. A többiek a fehér slogok mögötti padlásterekben nyugodtan ülhettek üvegedényes, modern vonalú fészkeikben. A döntés után a csavargó, terek felett röpködő párok magtalan tojásaiból nem bújtak elő csupasz nyakú, tollatlan fiókák, hiába ültek rajta a szokásos tizennyolc-huszonegy napnál. is tovább. Mert a kurrogó, fészekre hivó. egymást gondosan felváltó toGalambok jók és hímek tovább melengették tojásaikat a szokásos időnél. Aztán, hogy egy hét késéssel sem pattant a tojáshéj alattuk, megunták. Ideges, kapkodó fejüket néhányszor körbe forgatva, kurta csőrükkel a fészek szélére kotorták záptojásaikat. Es néhány hónap múlva a város legtöbb utcájának majd minden eresze alatt a fészek szálén hevertek a záptojások. Sőt, szinte látható volt, hogy nem szaporodtak tovább ezek a csavargó galambok, ugyanis pontosan olyan tömegben — eggyel sem több! — röpködtek, libbentek a terek felett, egyik, ereszcsatorna alól a másik alá, mint korábban. Viszont záptojásokkal volt tele a város minden padlása, ereszalja. A fajgalambok ezzel szemben nyugodt körülmények között, üvegcserepek alatti védettségükben szépen szaporodtak. Kilenc esztendő múlva, pontosan abban az évben, hogy Amerika, az ázsiai országok és Európa között létrejött az atomfegyverekről szóló egyezmény, a fegyverek megsemmisítése, diótörővé, mosógéppé és önműködő falfestővé való átalakítása, összehívtak egy konferenciát, mert Budapesten kipusztulóban vannak a galambok. Pedig a város derűs légköréhez ez hozzátartozott, különösképpen figyelembe véve a nemzetközi viszonyokat. A parkokban port rugdaló, kavicsot dobáló, ablakot betörő játékos gyerekek és krákogó nyugdíjasok feje fölött szinte élő szimbólumként röpködnének ezek a galambok. Megszületett a határozat, valakik döntöttek az élő szimbólumok sorsa felől: amíg az illetékes minisztérium, illetékes osztályán illetéktelenek gondoskodnak a növekvő galambszaporulatról, addig a fajgalambok tulajdonosai kötelesek egész nap nyitva tartani a galambok előtt bezárt slogok ajtaját, melyen át a tetőre juthatnak s így nyugodtan röpködhetnek a kúpcserepek felett. Bár a Magyar Galambász Szövetség a határozatot követő napon, közel ötórás ülésen kidolgozta tiltakozását. Eszerint a fajgalambok nem röpködhetnek csak úgy egész nap, hisz’ ha például postagalambokról van szó, azokat versenyekre viszik, előtte pedig nyugalomra van szükségük, nem is beszélve a röpgalambokról, akiknél a reggeli órákban szükséges röptetés rovására ment az egész napi ide-oda röpködés. Néhány héten át tartott a vita valakik és a szövetség között, végül valakik győztek: gondosan tenyésztett fajszimbólumok röpködtek a tetők felett. Április kilencedikén, két hónappal a nagy atomegyezmény után, egy csütörtöki napon, komoly és félelmetes vihar söpört végig a város utcáin. Több órán át tartott. Elsodort cégtáblákat, erkélyekről virágcserepeket, néhány soványabb kamaszt, leszaggatott lazult ereszcsatornákat, sok helyütt tetőszer- kezeteket tépett fel és a levegőbén röpködő, kavargó szemét között megszámlálhatatlan törött tojáshéj vágódott a házak falának, kirakatok üvegének. A hosszú évek alatt felgyülemlett záptojásokat kisodorta az eső nélküli viharos szél a padlások mélyéről, ereszcsatornák alól, és istentelen bűzt árasztva imitt-amott, egy utcai pádon, egy jóvágású, értelmes homlokon, kirakatüvegen vagy szimpatikusabb orrnyergen összetörte. A nyomasztó, kellemetlen, torkot fojtogató több százezer záptojás szagát, furcsa gomolyokban sodorta egyik háztömbből a másikba, majd miután a Váci utca és Petőfi Sándor utca tájékán kis időre elcsendesedett — talán tíz-tizenkét percig félelmetes bűz terjengett ezen a környéken —, átlökte az egész bűzgo- molyagot a Dunán. Hadd élvezzék Budán is. Azonban a vihar elvonulásával, az elcsöndesedő förgeteg után még jó ideig hányingert keltő bűzt lehetett érezni, nemcsak Budán, de a város legkülönbözőbb utcáiban, modern és omladozó kapualjaiban, lépcsőházaiban. A házak felett pedig ott röpködtek az élő, kitenyésztett szaporított faj-szimbólumok, de a terekre és piszkos utcakövekre nem szálltak le. Győrffy László gyár drámai hagyatékból merített, amely soha nem került színre, részben könyvtárak mélyén, kéziratban lappangott, részben ponyva: változatban süllyedt az évszázados ismeretlenségbe. A bibliai József történetéről szóló, ótestamentumi textusok és magyar forrásokból készült zenés-táncos játék címe: Szüzesség acél-tüköre. Zeneszerzője: Vujicsics Tihamér, rendezője: Sík Ferenc. Főbb szerepeit Psota Irén, Sztankay István, Bazilides Zoltán, Módi- Szabó Gábor, Szabó Gyula, Konrád Antal és Maros Gábor játssza. A bemutató időpontja: június 26. A továbbiakban még tíz alkalommal kerül majd színre a Teátrum új programja. A nagy közönségsikerre való tekintettél — bár ez nem szerepelt az eredeti tervben — három alkalommal ismét eljátsszák a Teátrum elmúlt két évadjának programját, a Comico-Trasgoedia-t, valamint a Pikkó herceg és Jutka Perzsi című daljátékot. Előadásuk időpontja: július 23, 24 ás 25. Az idén is, mint tavaly, az előadásokat komédiásjáték vezeti majd be, amelyben nemcsak főiskolai hallgatók, hanem neves művészek is részt vesznek majd. p. p. MAXI (Zsoldos rajza) Tulipánmező Kiskunfélegyháza határában, a helyi Vörös Október Tsz területén, tíz holdon fes- lik a tulipán bimbója. A dísznövényből 56 fajtát termesztenek mintegy 25 féle színben. A fejlettebb gumókról mintegy százezer szál tulipánt értékesítenek, de általában virággal érik be a tulipánhagyma, amelyet augusztusban szednék majd fel. A tulipánhagyma termesztés jól jövedelmez a közös gazdaságnak. Az idén is mintegy 1,2 millió forint bevétellel számolnak. TV-FIGYELO Változatosság - ötletekben; mű fajokban Shakespeare utolsó tragédiája, az Athéni Timon väteszi jövőlátással vetíti elénk a pénz bűvöletében egymást és a humanitás normáit letiprók versengését. S minthogy Shakespeare ez esetben hangsúlyozottan a cselekmény fölé rendeli a morális tartalmat — a néző mindvégig objektív szemlélő marad, ahelyett, hogy egy élmény részesévé forrósulna. Iglódi István kitűnő színész, de az ő alkati adottságain is múlt, hogy sápadt- nak és elnyujtottnak érződött az előadás. Érdekes, égetően időszerű témát vetett fel a Valóban kevés a munkaerő? című vitamüsor —, azaz inkább vitaprovokáló műsor. Bosz- szantó azonban, amikor a legérdekesebb témákat vágja könyörtelenül ketté a mereven kiszabott műsoridő. Kár exponálni mindenkit érdeklő kérdést, ha csak az idő múlása, nem pedig az értelem teljesíti ki a megkezdett gondolatokat. A tévé műsorszerkesztői úgylátszik, ragaszkodnak ahhoz, hogy összekössék azt is, ami úgyis megáll a lábán, s azt is, ^mi úgysem áll össze. Játékok röviden összefoglaló címmel három kis darabot láthattunk szerda este. Rövidségükön kívül leginkább szerény színvonaluk hozta közös nevezőre a produkciókat. A Minden kilométerkőnél című bolgár filmsorozat üdítően emelkedik ki a nyomasztóan megszaporodott vég nélküli sorozatokból. A jó tempójú, a feszültséget kellőképpen fokozó, és szellemesen feloldó eheti epizód A gitár címet viselte. Szórakoztatónak ígérkezik A különleges ügyosztály; az angol sorozat „Ember az X-ről” című első epizódja cselekmény bonyolítás tekintetében ügyesebb, szereplő- gárdája szimpatikusabb az e nemben megszokottnál. Jól szórakoztat — mást nem is vár az ember ettől a műfajtól. „Örömmel vállalkoztam ennek az író nevezetes nőfiguráit megelevenítő műsornak a rendezésére” — mondja — a műsorfüzet tolmácsolásában — Hintsch György, a 7* éves Németh Lászlót köszöntő műsor rendezője. Tévhit, hogy írói eszközökkel jól megformált alakot (nem íorgatókönyvíróra gondolok, hanem íróra a szó eredeti és teljes értelmében) — a film vagy tévé megeleveníthet. Gyakorlati példák hosszú sora igazolja, hogy már az is pozitívum, ha híven reprodukálni képes. Éppen a maradéktalan irodalmi műre természeténél fogva és természetesen jellemző, hogy csak eredeti és egyedi megformálásában él teljes- értéküen. Németh László nőalakjai kivételesen erős írói szuggesz- tiö által keltek életre — elevenek a regény lapjain. Nem véletlen, hogy ellenszegültek a „tévésítés- nek”. így hát az est legmeggyőzőbb részé az író személyes megnyilatkozása volt. Ambrus, a cowboy! Az ördöngös gyorsaság és meghökkentő ötlet- záporozás nemcsak a némafilmvetítő és a mai közötti forgássebes- ség-különbségnek köszönhető* Rendezői lelemény és ráfordítás dolgában szinte felfoghatatlan, hogyan volt képes a némafilm eny- nyi ambíciót sűríteni egy-egy rövid burleszkbe. Külön emlékeztünk meg a Jó estét, -Magyarország című körkapcso- lásos műsorról. Hadd fűzzünk e helyen hozzá annyit, hogy íme: ez a tévé! Ez missziója, páratlan lehetősége és kötelessége: közös nevezőre hozni, az egyidejűség varázslatos tudatában „együvé ültetni”, időben és térben egymástól elszakadt embereket, hírt adni egymásétól eltérő életükről, s mindezt egy ország feszülten érdeklődő szeme előtt. A kisebb-nagyobb technikai és (ez esetben) mellékes egyéb hibák eltörpülnek az olyan, mindenkit megmozgató spontán „éteri találkozás” láttán, mint amikor a régesrégi Eötvös-kollégista „aki hallja, adja át”-alapon szó szerint megidézi egykori diáktársát, nevezetesen Keresztúri Dezsőt, meg a többi „öregdiákot”. Ez a műsor követendő példa! Péreli Gabriella ELŐKERÜLI A „HATVANI KAPU“ 99 CSELEBI ÍGY LÁTTA Egerben a Szabadság téren a közművek felújítása közben félezer éves múltat idéző emlékek kerültek a felszínre. A föld mélyében falmaradványokat, régi tégla- halmokat, mesterségesen vájt üregeket találtak, amelyekről megállapították, hogy az egykori híres Hatvani kapu maradványai. Erről a városkapuról sok érdekes feljegyzést őriz a krónika. A város védelmére először az 1530-as években építettek itt egyszerű palánkot. A török veszedelem növekedésével a sárra tapasztott védőfal helyére erősebb kőfalat emeltek. Erről az építményről a híres török utazó, Evlia Cselebi azt írta 1666-ban: „Olyan erős fal, hogy azt nyelv el nem mondhatja, toll le nem Írhatja." A mostani földmunkák értékes bizonyítékokat szolgáltatnak a történelmi jelentőségű városkapu helyéről, jellegéről.
