Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-18 / 91. szám
tarn, április is., vasarvap rtoi MEcrei k/CmHop BARANYI FERENC: A megözvegyült Apám a hallgatásba beleáirvult. mogorván bóklászott az őszi kertben, zörögve járt órákon át a sárgult leveleken és hallgatott leverten. A szél szavára olykor felfigyelt és szemében rozs elángok gyulladoztak, aztán csúnyán káromkodott s a termés héján kivert a gálic — haragos hab. Apámnak — láttam — akkortájt elég volt a múlt, jelen s talán még a jövő is, szemében gyulladásba jött a vérfolt, de állott volt a vére, mint esővíz. Kalapját mélyen a szemébe húzta s a kertet százszor körbejárta újra. TAVASZ (Foto: Urbán) ÁLMODOZÓ (Ifj. Kertész László rajza) Én vagyok a Duna-parti barackmag egy szeme, a pesti utca útporába vetve. De szeretném ha valaki felismerne benne! Poros hátam ellenére ki nyúlna le értem? Ki törné fel az izéért pusztán termett csontsisakos fejem? ★ ra kezdett a férjével, méghozzá elég különös módon. — Miféle csillár ez? — kér- Idezte Hajdú a szobában. — Kicserélted a lakást? — Egyél, aztán feküdj le — mondta az asszony. — Vakító csillár — mondta Hajdú. — Este itt volt a Sanyi — mondta az asszony. — Ó hozta. Fel is szerelte mindjárt. Feküdj le. — Szóval palikat fogadsz a lakásunkban. Beszennyezed az otthonunk hétszentségét. — Mondom, hogy a Sanyi szerelte fel. A húgod férje. — Biztosan te álltái a létrára, ő meg a szoknyád alá nyúlkált. Az asszony a férjére nézett és egyszerre idegennek látta. Egy idegent látott, akin észrevette a koszos cipőt, a rosz- szul választott konfekciós öltönyt, a félrecsúszott nyakkendőt, az undorítóan nedves száját, az izzadó homlokát, egy hülyén vigyorgó, duzzadt arcú fickót látott, akit irtózatosan gyűlölt, amiért betolakodott a lakásába, az életébe. — Persze, hogy a szoknyám alá nyúlkált. Még mást is csinált. A hasamig csúsztatta az érzéki kezét! — mondta Haj- duné a saját hazugságától elzsibbadó szájjal. Ilyet, hogy „érzéki kéz”, soha nem mondott még életében, de most az is eszébe jutott, hogy a sógorának valóban érzéki keze van. Verj vadkovács, verj ne sajnálj, verj világfutó tüzes-fogatíá tökéletessé és tudóvá! a gyűrűző, csodás agytekervény terméke itt e műremekbe! Ó élet emeld, roppant tenyeredre! Ebből az időből arra emlékszik a legszívesebben, amikor a tsz-ből tanulni küldték, bár a közgazdaság nem a szíve szerinti tudomány. A sorsa itt megint sablonos. Tanulás félig alva, mosás-paprikáskrumpli-gyereksírás között. Aztán valahogy eljut az érettségiig. A mama eladta kis házát Mezőberényben, nem volt lakásuk. Az új gazdának az egész ház kellett. Békéscsaba következett, a nagyfalu és isimét valami új: a GYÁR. Állok a gépek mellett, gondolataim, mozdulataim szabják másodpercek. Gépdiktálta ütemre termelek. Érdekes, de ne nevess. Futószalagon csüngő-kampón száll a holt csibe de olyan sebesen, hogy ütemére ritmust fogott a fejem, kapkodom a kékre, zöldre csapdosott kezem. Ember-tragédiába estem, küzdelem! Kampók előttem csörögve, zötyögve, a futó-szalaggal együtt repülve, körbe körbe, de üresen. Mig cseng a csengő felettem, egy derékba csípett holt csibe elhúz mellettem, s síkos csüngő-bele néz le rám, mintha mondaná; ügyetlen! Megnőtt a fiú, már szakmát tanul, géplakatos Pesten. Mennyire vágyódik utána! A mama is öregszák. Felajánlja, félretett pénzecskéjéből költözzenek együtt közelebb a fiúhoz. Érden találták meg a házat, amit kerestek. Amikor elment bejelentkezni, megkérdezték tőle a tanácsházán, nem jönne-e hozzájuk dolgozni? így lett három évvel ezelőtt adóügyi előadó. Otthonra talált, gyökeret eresztett. Férje Berény helyett Érden járja a vaspályát. A mama otthon jószágot nevel, kínos tisztára takarítja a két szobát. Somogyiné Hoffmann Magda esténként hosszú levelet ír Nógrádba a katonafiúnak, utána tanul, mert ősszel megkezdi a marxista —leninisita esti egyetemet. Tavaly behívta a szobájáha Máthé Dezső, a tanácselnök. Szokott csendes módján megkérdezte tőle: nem gondolt-e még arra, hogy párttagnak jelentkezzen? Ő lett az egyik ajánlója. Életében először ünnepelte önmagát. Saját költségén moszkva—leningrádi útra jelentkezett. Ha szépre akar gondolni, behunyja a szemét s már ismét ott jár a Nyevszkij-Prosepekiten.». Sokszor elhatározta, elküldi valaki hozzáértőnek a verseit. Aztán visszariadt. Újév után mégis erőt vett magán. Két versét borítékba csúsztatta, megcímezte a Pest megyei Hírlapnak, aztán várt. Március 21-én otthon feküdt, betegen. Nemcsak a teste, a lelke is fájt. Csengettek. Táviratot hozott a postás, hogy másnap reggel felkeresi: Komáromi Magda 9 i jó nagy betűkkel: »Hitel« ^ nincs.” | \ S zabály volt ez is elsősor-^ ban, és nem a kocsmáros^ fukarságának vagy üzleti su- ^ taságának kifejezése, az italo- ^ j zó ember védelmére állított^ korlát, hogy ne ihassa el akis^ vagyonát egy nekivadult va-£ sárnap délután. Megbüntették 9/ a kocsmárost, ha hitelezett. Ha 9/ mással nem, azzal, hogy nem£ hajtották be az adóson a tar-« tozást. Ezért volt hát a „Hitéig nincs”. így kiírva, ilyen tömö-« ren, magyarul, visszavonha- £ tatlanul. Nincs még feltalálva a mos- ^ tani életnek megfelelő kocs-g maforma. Az új helyiségek í egyelőre még csak az életnek? rendkívüli módon felgyorsult g tempóját tükrözik. Az ember ff bemegy egy ilyen új vendég-^ látóipari objektumba, s úgy 9/ érzi, mintha a felekre ki len- ^ ne írva az új szöveg, a hitéig nincs helyett „igyekezzünk,^ igyekezzünk”. Lehet, hogy ma- ^ radi vagyok én mégis jobb ^ szeretném, ha a mai kocsmá-« ink, ha nem is a „Hitel nincs” « világ áporodott komótosságát g árasztanák, de legalább kor-1 szerűen annyit, akár ki is ír- va: nyugi — nyugi. Csurka István í A képeknek micsoda sokaságát lapozza fel ez a két szó! Korlátlan italmérés — és már látja is az ember a poros, akácos, széles alföldi kézség bár- belyik utcájának sarokházát az előtte álldogálló szekerekkel, lovakkal, hallja az ajtónyitásra megszólaló csengety- tyű magas hangját, bent a homályt és a „pincehideg” borok savanykás szagát, az olajozott padlót, a cigarettájukat sodró, szakszerűen nyálazó férfiak csoportjait és látja az egész elsüllyedt, tempós magyar világot, amelynek mintegy a szimbóluma volt Egy mai gyerek értelmezésében a korlátlan italmérés nyilván azt jelentené, hogy ott mindenki annyit iszik, ameny- nyit akar, s még a részegembereket is kiszolgálják, szemben a korlátolt italméréssel — olyan is volt—, ahol csak bizonyos számú fröccsök elfogyasztása engedélyezett. Az igazság azonban az, hogy a költőiség kedvéért díszelgett az italmérés előtt, hisz’ mindössze annyit jelentett, hogy a tulajnak joga volt utcán át is eladni egy-két litert, ha mondjuk, alkalma mindjárt kevesebb is, mivel hogy vevői rendszerint az ital azonnali elfogyasztására szorítkoztak, sőt takarékossági megfontolások alapján kétdecinként, háromdecinként itták meg azt az egy-két litert is, amit mindenképpen megittak. No és volt ennek a korlátlan italmérésnek azért egy korlátja is, ami aztán végkép kiveszett a mai üzletekből, bisztrókból. Ez is egy felirat volt. Rendszerint a kármentőre akasztotta ki a tulajdonos, Verj, vadkovacs! Hogyan lehet a költőt a leghatásosabban bemutatni? A verseivel. Egyszerűen, lényéhez tökéletesen illően mondja el; Somogyi Mihályné negyven évvel ezelőtt látta meg a napvilágot a Viharsarokban, Me- zőberényben. Anyját megszerette egy nagygazda fia. A kegyetlen falusi erkölcs nem engedte, hogy nevet adjon a gyeteknek. Sokan — ma már mosolygunk rajta: ez lenne szégyellnivaló? Most következik a hányatott gyereksors, a libapásztorkodás, a jobbra való törekvés — {gondolom kicsit fanyarul. Ne rójjanak meg j érte. Sok akamok próbálta már silány zenge- j menyeit ily módon elfogadhatóvá tenni. ; Somogyiné is libapásztorkodott, számát sem \ tudja, hányatott gyerekkorában hány helyen \ járt iskolába. Erről ezt vallja; Nekem, akinek a tanyavilág, 9 a forró nyár, dülőút pora jelentett irkát. Akire a karácsonyi akció í akasztott cipőt, ruhát. Magamban hordom a kort a zsákrongyon át- búvó évek nyomorát. Szűrforgatók, nekem 9 ne magyarázzák, hogy proletárnak mit jelent ez 9/ új világ! 1 * $ 1949-ben férjhez ment egy pályamunkáidhoz, aki azóta is a síneket krampácsolja. Fei- {emelkedést, pénzt nem hozott ez a házasság, 'j annál inkább tiszta emberi boldogságot. A ^rövidesen megszülető fiú pedig sürgető kényszert: nagyobb darab kenyereit így állt be a 9/ termelőszövetkezetbe, amiért sokan ismét há- ítat fordítottak néki a szegénysoron is. Törő- ídött is velük! Dolgozott napestig, mindig na- ?pon vagy esőben. Valahogy nem fáradt Míg húzta a paréj szúrós szárát, magában rímeket ^forgatott, azon gondolkozott, honnan jött és Sóvá tart ő, a vékony, semmi kis parasztasz- ^ szony. Rímről, ritmusról akkor még mit sem 9.tudott, de ezt írta: 2 «í nevezte a feleségét, vádolta f, önmagát, nagylelkűen megbo- ^ csátott, dührohamokat kapott, ^, kiabált, hogy a vonat alá fék- ^ ■ szik, és reggelre nem emléke- y zett semmire. Szégyenlősen í mosolyogva utasítgatta a bá-« dogosokat, húzódozva bement ? velük a kocsmába és tehetőt- ^ lenül elfogadta az egymást ^ követő rundókat. 9. * I Hajduné gyakran gondolt £ arra, hogy elválik a férjétől, « mégsem tudta rá elhatározni 4 magát, mert akkor el kellett j volna válnia mindentől, saját ^ magától is, attól, aki volt, at- ^ tói, akinek akarta magát. Egy napon megtette, amivel í fenyegetőzött. Nem leite örö- ? ■ mát a Silány kalandban, de < bűntudatot sem érzett 9. V ] A tévéjüket javította egy«, mackóvá nőtt kamasz. Tunyán«! pislogott, mikor az asszony ^. kacérkodni kezdett vele, csak 9/ megfogta a derekát, olyan 9f\ mozdulattal, mintha ez is a ^ javításhoz tartozna. A húsz forint borravalót^ ugyanúgy elfogadta, amikor Hajdune odaadta neki az elő- 9/ szobában, mint máskor, i — Kicsit elhajoltam — ^ mondta Hajdú, amikor késő ^ ; este hazajött. Az asszony ez ágyban £e- ^ 1 küdt. — A konyhában van a va- J , csora — mondta, aztán elaludt, £ és nem mesélt semmit, soha 9/ : többé nem mesélt. I — Lefeküdtél vele? — kérdezte Hajdú és már nem nevetett. — Igenis, lefeküdtem! kiáltotta az asszony. — Meguntam, hogy állandóan rád várjak! Megutáltalak! Már semmit sem jelentesz nekem! És még folytatta volna, de Hajdú elbőgte magát olyan elesetten, mint egy gyerek. — Hát én szerettelek. Szerettelek téged. — Utállak. Gyűlöllek — mondta az asszony. Hajdú az asztalhoz ment, le. roskadt a székre, mind a két karját az asztalra tette. — Hová jutottam?... — motyogta, aztán felhüppögött, lehajtotta a fejét és horkolni kezdett — Feküdj le — mondta az asszony fáradtan. Hajdú felnézétt — Ja? — kérdezte és az ágyhoz cammogott. — Hogy jöttem haza? — kérdezte reggel. — Ahogy szoktál — mondta a felesége. — Jó részeg lehettem — mondta Hajdú. — Ne haragudj. — Miért haragudnék? Megszoktam már — mondta az asszony, és így éltek tovább. Amikor Hajdú részegen jött haza, a felesége reszkető indulattal mesélte, hogy miképpen csalta meg napközben. Ojabb és újabb részleteket talált ki. Undorító aprólékossággal elmagyarázott mindent, és Hajdú sírt, mocskos ringyónak { * múltakon merengve, egy \ A borús reggelen rádöbben- {tem, hogy a „Korlátlan ital- 9t mérés” mint olyan, nincs töb- i■ bé. Nem akarom a vészharan- J got megkongatni, az ügy tár- 9f sadalmi, politikai, gazdasági í jelentősége csekély. Az alkoholfogyasztás mitsem csökkent \ a korlátlan italmérés halála 9. óta. { { Véleményem szerint ugyan- J'is a korlátlan italmérés volt {Közép-Európa legkifejezőbb 9, cégére. Elvetélt költő, finánc- 9f ruhába bújt, félreismert, lappangó zseni lehetett az illető, 9, aki először, valamely cs. és ki- 9f rályi rendelet nyomán kiadta f az első korlátlan italmérésre £ jogosító iparengedélyt. Talán 9, nem is tudta, mit csinál. És \l bizonyára az a falusi kocsmá- 9/ ros sem tudta, amikor a cégér- 9f re felfestette, hogy egy egész 9/ világot foglalt jellemzőleg ösz- 9. sze eme két szóval. Eszperantótalálkozók Májusban magyar és osztrák eszperantista természetbarátok ütnek tábort Balatonbogláron, ahol háromnapos eseménysorozat várja őket. Mohácson júniusban kerül sor a magyar és jugoszláv eszperantisták ugyancsak háromnapos „szomszédsági találkozójára”. Jövőre jugoszláv területen jönnek össze a dél-dunántúli és a vajdasági eszperantisták. Júliusban két nagy nemzetközi eszperantótábor nyitja meg kapuit, immár a negyedik alkalommal: Balatoni enyvesen a szocialista országok eszperantista úttörői nyaralnak két hétig, a Mecsek hegyei között levő híres üdülőhelyen, Abali- geten, pedig az eszperantisita természetbarátok találkoznak majd. Korlátlan ital mérés
