Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-02 / 78. szám

I«l. ÁPRILIS 2., PÉNTEK MST »tC.YFI kMíriap Irodaház Dabason, a járási tanács mellett — 15 millió forintos beruházással — új irodaház épfii. A tervek szerint 1972. december 31-re kerül tető alá, amelybe több helyi intézmény kerül. Foto: Gábor A vendég látja kárát Hiányzik a szakember Adva van egy vendéglátó­ipari vállalat, nevezzük Duna­kanyarnak. A cég emblémáját 250 étterem, presszó stb, viseli a budai, a váci, a gödöllői, a ráckevei és a szentendrei já­rásban, négy járási jogú ká­rosban. A vállalat tavaly 323 millió forintos termelési érté­ket produkált, idén 360 milliót tervezett. Ezzel az eredmény­nyel a Dunakanyar a tanácsi felügyeleti! vállalatok rangso­rában a harmadik. Mégis ko­moly gonddal küzdenek. Node, kezdjük az elején... Négy év: huzavona — Négy évvel ezelőtt Bíró Béla, a váci Géza király téri középiskola igazgatója java­solta: nyissunk egy vendéglá­tóipari szakközépiskolai osz­tályt — mondja Tóth B. And­rás, a Dunakanyar V. V. igaz­gatója. A Fehér Galamb Étte­rem konyháját, s a cukrász­üzem egyik egységét bocsássuk rendelkezésükre — tanmű­Aki fölül lebontották a tetőt Megnyugtatóan rendezhető oz ügy A helyszín a második világ­háború mementója is lehetne. Mintha bombatalálat érte vol­na Budaörsön a Petőfi utca 17. szám alatti ház végét. Tégla- és cseréptörmelék, félig álló vályogfalak. . Gyarmati néni sírva fogad. — Segítsenek rajtam, sze­retném hátralevő éveimet nyugodtan, békében leélni. De félek, hogy rámszakad a ház. A háziasszony és a fia állan­dóan üldöznek, verik rám az ablakot, fenyegetnek. Ha tu­dom, hogy itthon vannak, olyan idegesség fog el... Özvegy Gyarmati Istvánná elbeszélése és szerkesztősé­günkhöz írt levele nyomán ki­terek edik a történet. Tavaly az idős asszony négy hónapig kórházban volt. Ez alatt a háztulajdonos bérlőjé­nek lakásáról leszedte a csere­pet. A vályogfalak tető nél­kül átáztak, a konyha és a kamra beomlott. A lakás élet- veszélyes lett. Gyarmati néni gyerekei a budaörsi tanács se­gítségét kérték. Dancsecs Ist­vánná tulajdonos lebontotta a ház kéményét is, hogy lakója ne tudjon főzni. Csali hóna­pok múlva állította ismét hely­re. A tulajdonost a tanács két­száz forintra büntette. A budaörsi tanácsnál egy köteg aktát találok az eset­ről. Karlik András vb-elnök azzal fogad: — Higgye el, én örülnék a legjobban, ha már vége len­ne az egész ügynek... A ház- tulajdonos engedélyt kért a lebontásra, mert felújítása nem gazdaságos. A helyszíni szemle megállapította a köz­vetlen életveszélyt s hozzájá­rultunk a konyha és a kamra lebontásához. Hibszky János, a község pártbizottságának titkára köz­beszól : — A konyha szabadkémé- nyes, tűzveszélyes volt, a kamra már akkor használha­tatlan, amikor Gyarmati néni 1964-ben odaköltözött. Az igazság az, hogy sem a tu­lajdonos, sem a lakó nem óv­ta a lakást — Egyébként — folytatja a vb-elnök — a háztulajdonost köteleztük arra, hogy a meg­maradt egy szobát tegye lak­hatóvá, hozza rendbe a tete­jén a cserepet, húzzon fel egy tűzfalat. Mi csak a konyha és a kamra lebontásához járul­tunk hozzá, s ő megrongálta a ház kéményét is. Itt a papír az 1971. március 5-én megtar­tott helyszíni szemléről. A közvetlen életveszélyt elhárí­tották, a szoba tetőszerkezete biztonságos. — Erről, azt hiszem, nehéz meggyőzni az idős asszonyt. Gyarmatiné említette, hogy itt a községben az egyik utcában rmgü iil egy lakás... Karlik András: — Igaz, de aat mégsem utal­hatjuk ki a panaszosnak. Bu­daörsön harmincnégy barlang- lakás van, az itt lakóknak építünk egészséges otthonokat. Aki jogosult másfél szobásra és vállalja a költségeit, az köl­tözik az új helyre és régi szo­ba-konyháját annak utaljuk, aki korábban barlanglakásban élt. Mi annyit tettünk a Gyar­mati-ügyben, hogy felajánlot­tunk egy olcsó telket részletre. Ügy gondoltuk, fogjon össze a család, s húzzanak fel egy kis szobát addig is, amíg építkez­hetnek. Gyarmati Istvánné együtt lakik unokájával. Amikor la­kásának tetejét elbontották, a fiú katona volt, most külföl­dön van kiküldetésben, öz­vegy Gyarmati Istvánné fia és leánya rendszeresen kijár­nak édesanyjukhoz, törődnek vele, de olyan körülmények között laknak, hogy nem ve­hetik magukhoz. Azt mondják, a tanács ajánlatát nem fo­gadhatták el, mert a telek környékén se villany, se víz. Nehéz kideríteni ennyi idő múlva, hogy mi volt a viszály igazi oka. A múlt boncolga­tása helyett célszerűbbnek lát­szik rendet teremteni. Mi hhzt a megoldás? Kétféle >'s: vagy elfogadják Gyarmatiék a tanács ajánla­tát, vagy valamennyien igye­keznek a jelenlegi körülmé­nyeket elfogadhatóvá tenni. Ha a háztulajdonos nem ren­dezi a lakás környékét, özv. Gyarmati Istvánné gyerekei hordják el a leomlott csere­pet, vályogot. Be kell látniuk, nem a tulajdonosnak tesznek ezzel szívességet, hanem édes­anyjuk számára teremtenek megnyugtató körülményeket. A háztulajdonosnak, amikor kiadta a lakást, számolnia kel­lett azzal, hogy egy házban él bérlőjével. Jogszabály írja elő, hogy csak akkor bonthatja le a lakrészt, ha helyette ugyan­olyan lakást biztosít. Jubilál a Népművelési Intézet Húsz évvel ezelőtt, 1951. ele­jén alakult meg a Népművé­szeti Intézet, a mai Népmű­velési Intézet elődje. Az év­fordulóról csütörtökön, az in­tézet kollektívája bensőséges ünnepi ülésen emlékezett meg. Ifjú egészségőr tettre késs Ceglédiek az országos dönlőben Idén ötven éves az ifjúsági vöröskereszt mozgalom. Ebből az alkalomból szerte az or­szágban vetélkedőn bizonyí­tották az általános iskolások, hogy az „ifjú egészségőr tettre kész”. A Pest megyei döntőt március 14-én rendezték meg Foton, ahol a ceglédi Várko- nyi István általános iskola csapata lett az első. Nagykörösön, az Arany Já­nos gimnázium leánykollégiu­mában tartották Pest, Szolnok, Nógrád, Bács-Kiskun és Heves megye legjobbjainak területi vetélkedőjét. Cegléd város if­jú vöröskeresztesei képviselték a hazai színeket. A benevezési feltételek tel­jesítésén túl hét feladatot kel­lett megoldaniuk a gyerekek­nek. Elméleti és gyakorlati, komolv és játékos próbák vál­tották egymást a területi ver­senyben. A ceglédiek helytáll­tak és öt megye döntőjében is a Várkonyi István általános iskola diákjai győztek. A területi vetélkedők lebo­nyolítása után április 18-án tartják az országos döntőt, ahová Pest megye ezzel az eredményével bejutott. A leg­jobb öt csapat — négy megyei és egy fővárosi — vetélkedő­jét a rádió közvetíti. helynek. E beszélgetést a Mű­velődésügyi Minisztérium egyik illetékese is végighall­gatta. — Az ötlet nekünk nagyon tetszett. Nem tudom mivel jár egy ilyen osztály patronálása, de elhatároztuk, hogy a tan­műhelyeken kívül anyagi se­gítséget is nyújtunk, pl.: peda­gógus fizetés, utazási költség, helyiség stb ___ A témát fel­ve tettem a megyei . tárnicsnál azzal az indoklással, hogy ez az osztály talán biztosítaná a vállalat szakember-utánpótlá­sát. A vb. úgy határozott, hogy a testület támogatja javasla­tunkat a Belkereskedelmi Mi­nisztérium szakoktatási főosz­tályán. — A minisztériumban ötle­tünkkel nem értettek egyet. Az illetékesek azt tanácsolták: keressünk kapcsolatot a buda­pesti szakközépiskolákkal, kössünk a tanulókkal ösztön­díjszerződést. Ez több éven át nem sikerült. Elment az isko­lákba vállalatunk személyzeti osztályvezetője, ösztöndíjpá­lyázatra levelet írtunk. Nem jelentkezett rá senki. — A Dunakanyar óriási te­rületén utánpótlásunk nincs, a minisztérium merevsége mi­att. Négyéves eredménytelen huzavona után ugyanott ál­lunk, ahonnan elindultunk... Az okok feltárása Komplex kérdés egy szak- középiskola, vagy egy osztály nyitása. A szaktárca igénye, a pénzügyi forrás előteremtése a pedagógiai és a tárgyi feltéte­lek, a terület, a település adottsága, a szakemberek munkába állításának lehetősé­gei stb. — ki győzné a dön­tésnél megfontolandó szem­pontokat mind felsorolni. De ne csak az elmélettel foglalkozzunk. A gyakorlatban Vácott a kereskedelmi képzés is kifutóban van. A Géza téri szakközépiskola egyre tisztább szakprofilt kap (egészségügyi szakközépiskola). A képzés­nek kötelező feltételei vannak, mint például: a tanulók két éven át csak tanműhelyben, s nem üzemben tanulhatnak, szállodai gyakorlatra van szükségük, stb. Keszthelyen megépítettek egy vendéglátóipari szakkö­zépiskolát, két osztályban szakközépiskolai. kettőben szakmunkásképzés folyik. Ta­lán a váci szakmunkásképző­re alapozva meg lehetne te­remteni itt is a keszthelyi mintát. Az első azonban: a döntési feltételek feltárása. Az okok­ról, indokokról szerettünk vol­na beszélgetni Vajda Lajossal, a megyei tanács vb kereske­delmi osztályának vezetőjével. Ö — számunkra érthetetlenül — elzárkózott a beszélgetéstől. Hargitai Károly, a művelődési osztály vezetője pedig — mivel a téma nem szakterülete, nem hatásköre — csak a pedagógiai oldal feltárására vállalkozha­tott. Gondolatait írtuk le a fe­jezet középső részében. Ezért írásunkat nem címez­hetjük azonnal a Belkereske­Feleslegessé vált, használt GÉPEIT magas áron MEGVÁSÁROLJA a Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat Budapest V„ Báthory utco 3. Telefon: 121-978 Telex: 0-3576. delmi Minisztériumnak, meg kell előbb kérnünk a megyei illetékeseket a válaszadásra... Indoklás Dunakanyar Vendéglátóipa­ri Vállalat: 59 étterem, 61 eszpresszó, 35 melegkonyhás bisztró. 2200 dolgozó. A 458 egységvezető, illetve helyettes közül mindössze 230 szakkép­zett A 413 szakmunkásbizo­nyítványra kötelezett (szakács, felszolgáló, cukrász, előadó stb.) dolgozó közül 252 rendel­kezik a megkívánt képesítés­sel. Hiányzik a szakember: a vendég látja kárát! F. P. Hazaérkezett Bukarestből a magyar kormányküldöttség Apró Analnak, a Miniszterta­nács elnökhelyettesének veze­tésével csütörtökön hazaérke­zett a magyar kormánykül­döttség Bukarestből, a magyar —román gazdasági együttmű­ködési vegyes bizottság IX. ülésszakáróL Fogadására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent dr. Szabó Zoltán egészségügyi minisz­ter, Gyenes András külügymi­niszter-helyettes, valamin* Dumitru Tureus, Románia bu­dapesti nagykövete. G azdasági kérdésekben jár­tasabb ember számára sokat mond a feladat: 1971- ben az ipar termelése hat szá­zalékkal növekedjék, a nem­zeti jövedelemhez való hozzá­járulás viszont hét százalékkal emelkedjék. A két szám kö­zötti egyszázalékos eltérés teendők, feladatok sokaságát foglalja össze. Hétköznapi nyelvre lefordítva ugyanis a feladat nem kevesebb, mint növelni a korszerűbb, értéke­sebb termékek arányát, többet adni, de nemcsak mennyiség­ben. A megye ipara, hosszú évek átlagát tekintve is azzal büszkélkedhet, hogy az orszá­gosnál gyorsabb mértékben bővítette termelését, s a ter­melésnövekedésen belül ör­vendetesen nőtt a korszerűbb áruk aránya. Így például a váci finomfonóban túlsúlyba került a műszál bekeverésű fonalak termelése, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál a ter­melési értéken belül növekvő hányadot képviselnek a kor­szerű kenőanyagok, a Pest­vidéki Gépgyár tökéletesítette és bővítette az olajégők csa­ládját, az ikladi Ipari Műszer­gyár a törpemotorok fejleszté­sében ért el jó eredményeket. A példatár — szerencsére — gazdag, de hiba lenne azt gon­dolni: további teendők már alig akadnak. Nem könnyű napjainkban egyetlen iparvállalat helyzete sem. önállóságuk erőteljes ki­bontakozása nem minden te­kintetben járt együtt a cselek­vés fedezetét adó anyagi ala­pok bővülésével, s így nem egy helyen még az ún. szinten- tartás is gondokat okoz. Ne­héz a vállalatok helyzete azért is, mert meglevő fejlesztési pénzüket sokfelől igénylik, s minden igény mellett nyomós okok szólnak. Teher a terme­lőberendezések egy részének — nem jelentéktelen hánya­dának — elavultsága, a mun­kaerőhiány s így tovább. Eny- nyi gond közepette még meg­különböztetett figyelmet for­dítani a gyártás- és gyárt­mányfejlesztésre? Reális kö­vetelmény ez? A követelmény reális, mert — szükségszerű. Csakis így maradhatnak ver­senyben a termelőüzemek, csakis így tarthatják meg pia­caikat, elsősorban külföldön, de egyre inkább a belföldi fel- használás, fogyasztás esetében is. • T ávlatokban nincs hiány, az üzemek túlnyomó többsége előtt az erőfeszítések céljaként nagy feladatok vég­rehajtása áll. A Híradástech­nikai Anyagok Gyára — Vi­deoton mellett — a számítás- technikai program alapvető üzemévé lépett elő, döntő sze­repe lesz abban, hogy a prog­ram maradéktalanul megvaló­suljon. A Mechanikai Labora­tórium dunakeszi gyáregysége a műszeripari fejlesztésben foglal el előkelő helyet a kö­vetkező esztendőkben is, a Ganz Műszer Művek Áram- mérőgyárában. Gödöllőn nagy hangsúllyal a termelékenység­növelés — a gyártás gépesí- tettségi színvonalának emelé­sével egyidőben az értékesebb. nagyobb teljesítményű mérők előállítása — kerül előtérbe, s akkor még csak három pél­dát említettünk a lehetséges esetek közül. A távlat azon­ban önmagában nem több, mint elvi lehetőség, s a lehe­tőséggel lehet jól s lehet rosz- szul élni. A lehetőségek kihasználása természetesen nemcsak a gyá­rak akaratán, cselekvésén mú­lik, hanem sokféle, tőlük rész­ben vagy egészben független körülményen, adottságon is, a hitelkérelmek teljesítésétől vagy megtagadásától, a gép- beszerzési lehetőségeken át a kooperációs partnerek maga­tartásáig. Alapvető és döntő tényező azonban mégis agyár maga. Az, hogy akaratát és le­hetőségeit miként egyezteti, hogyan méri fel a döntések következményeit, milyen ala­possággal mérlegeli a fejlesz­tések hatását. Azaz: jelen é« holnap mi módon kovácsoló- dik elválaszthatatlan folya­mattá, ahol rész és egész össz­hangban áll. A most készülő negyedik ötéves tervek már az új szabályozó rendszerre ala­pozódnak, s e rendszer a gyá­rak számára sok tekintetben tágabb fejlesztési lehetősége­ket teremt a korábbiaknál. Kétségtelen azonban: nem nyújt minden fejlesztésre, minden terv valóra váltására anyagi, műszaki, technikai fel­tételeket. Ezért rendkívül fon­tos, hogy a meglevő elképze­lések közül mi kerüljön első, második, s ötödik meg tizedik helyre, mi legyen a rangsor; ahol ugyanis szétforgácsolják az erőket, ott az eredményeket is csak patikamérleggel sú­lyozhatják. H agyománynak — rossz ha­gyománynak — tekinthe­tő, hogy az ipari üzemek ál­talában az év első meg máso­dik hónapjában dolgoznak, mint a további tízben. Hiba lenne — s a gyárak szemszö­géből nehezen ellensúlyozható hiba —, ha e hagyomány ér­vényesülne az ötéves terv végrehajtásakor is, s az első esztendő elmaradna a várako­zástól. Igaz, az új szabályozó rendszer miatt át kell dolgoz­ni a vállalati negyedik ötéves terveket. Igaz az is, hogy a vállalatok egy részénél — pél­dául a Csepel Autógyárnál — a korábban megkezdett fej­lesztések hosszú időre lekötik a pénzügyi alapokat, s tény az is, hogy az építő- és szerelő- ipari kapacitások szűkössége miatt a fejlesztések egy része a kívánatosabbnál lassabban, késve valósul meg. Bármeny­nyire furcsán hangzik is: a gondoktól való szabadulás út­ját újabb gondok vállalása nyitja meg. A korszerűbb, ér­tékesebb termékek fejében vállalt gondokra gondolunk. Azokra az erőfeszítésekre, amelyek eredménye teremti bővebb fejlesztési lehetősége­ket, szabadulást a ma még bű­vösnek tűnő körből, s kapcsol össze jelent és holnapot az egész kollektíva — s tágabb értelemben az egész népgaz­daság — érdekeit szolgálva. ______ Mészáros Ottó Tö bbet, nemcsak mennyiségben

Next

/
Thumbnails
Contents