Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-16 / 89. szám

1971. Április ír., péntek PEST peer '&€írhsp Politikánk egész népünk gyarapodását szolgálja Gáspár Sándor beszéde a Csepel Autógyárban 1 Gáspár Sándor, az MSZMP KB tagja, a SZOT főtitkára a Csepel Autógyárban megtar­tott választási nagygyűlésen elöljáróban arról beszélt, hogy hazánkban a munkásosztály érdekei és céljai megegyeznek a társadalom más rétegeinek érdekeivel és céljaival, -ezért politikánk egységesen egész népünk anyagi, szellemi, er­kölcsi gyarapodását szolgálja. Minden sikerünk, eredmé­nyünk forrása a munkásosz­tály, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség céltudatos munkája. Ezért is szükséges nálunk a becsületes, tisztessé­ges, hozzáértő munkás rangját magasabbra emelni, fokozni anyagi és erkölcsi megbecsü­lését. — Külön öröm számomra — mondotta ezután Gáspár Sán­dor —, hogy a Csepel Autó­gyár dolgozói jelöltek engem országgyűlési képviselőjük­nek. Azért is, mert életindulá­som, tanult szakmám ehhez a mesterséghez köt; autószerelő segédként szabadultam és dol­goztam. A munkássorsot szép­ségével és küzdelmével, s a velejáró harccal együtt, a szakmával tanultam. Köszö­nöm a jelölést és igyekszem rászolgálni a választók bizal­mára. — Azt- a politikát képvise­lem, amelyet immár másfél évtizede folytatunk, s amelyet a múlt év őszén pártunk X. kongresszusa megerősített. Ez a politika — munkáspolitika. Elindulásában és gyakorlati végeredményében egyaránt a munkásosztály céljait, érde­keit szolgálja. Megvalósításá­ért — amelyből szocialistá ha­zánk erősödése, boldogulása fakad — legtöbbet a magyar munkásosztály áldozott és ál­. doz érte még a jövőben is. Tervgazdálkodás — magasabb szinten : — Három éve elmúlt ' *— mondta Gáspár Sándor —, • hogy korszerűsítettük gazda-' ságirányításunkat. Azóta ma­gasabb szintre emelkedett a szocialista tervgazdállcodás. A termelés és népgazdaságunk . eg'é6Z fejlődése kiegyensúlyo- j zottabbá lett. Gazdálkodásunk hatékonyabbá vált, a piacké­pes, jó minőségű áruk válasz­téka bővült. Exportunk, im­portunk is javult. A szakszer­vezetek teljes mértékben tá­mogatják a gazdaságirányítás korszerűbbé tételére irányuló törekvéseket,, a szocialista tervgazdálkodás hatékonysá­gának növelését szolgáló in­tézkedéseket. Ugyanakkor a szakszervezeteknek kötelessé­gük — minden szinten — je­lezni, véleményezni a felszín­re kerülő ellentmondásokat, gondokat-bajokat. — A munkásember szemé­vel nézzük fejlődő gazdasági életünket. A kedvező fejlődés mellett látszik az is, hogy a vállalatok közötti kooperáció sok helyen nem kielégítő. Eb­ből a népgazdaságnak kára és a munkásoknak is kereset- vesztesége származik, mivel így növekszik az állásidő és az alkalmankénti „hajrá”. A har­monikus termelés biztosítása a munkásoknak is érdeke, tehát szakszervezeti igény is. Ha­sonlóan szólhatunk arról is, hogy az üzemi érdekeket gyakran a népgazdasági érde­kek fölé helyezik, mert ennek megint csak a munkások, a szervezett dolgozók látják ká­rát. Az a vélemény, hogy a jövőben másként minősüljön a vállaló'i körben felhasználha­tó nyereség, ha az jobb és ha­tékonyabb munkából keletke­zett és megint másként, ha in­dokolatlan áremelésből. Az életkörülmények javulá­sáról szólva Gáspár Sándor utalt arra, hogy az elmúlt öt évben országos átlagban a munkások és allcalmazottak reáljövedelme 31 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér IS százalékkal emelkedett. A parasztság jövedelme — ösz- szességében — elérte a mun-' kásosztályét. Az 1967-ben be­vezetett gyermekgondozási se­gélyt az elmúlt év végéig , 210 ezer dolgozó nő vette igény­be, részükre eddig 2,6 milli­árd forintot fizettek ki és 1971- ben is több mint egymilliárd forintot kapnak az otthonma- 'radó kisgyermekes dolgozó anyaik. A nyugdíjak évente két százalékkal történő automati­kus emelése, az alacsony nyug- d£j*ak emelése, a tsz-tagok nyugdíjának rendezése és -a családi, pótlék felemelése is a mögöttünk levő időszak szo­ciális eredményeihez tartozik. Szólt arról is, hogy az utób­bi négy évben növekedett a szakszervezetek tekintélye a közéletben, nőtt felelőssége a szocialista társadalom építésé­ben. A szakszervezetek teljes mértékben támogatják a párt politikáját, a X. kongresszus határozatainak megvalósítá­sát. A negyedik ötéves terv életszínvonal-politikai célki­tűzései közül a bérek alakulá­sával kapcsolatban utalt Gás­pár Sándor arra, hogy alap­elv: a -vállalatok eredményes­ségétől, a végzett munka tár­sadalmi értékétől és hasznos­ságától függően alakuljon — mégpedig a ténylegesen vég­zett munka szerint differenci­álva — a dolgozók személyi jövedelme. A munkaerögazdálkodás hibái — Nemkívánatos jelenség — mondta, hogy egyes iparágak­ban —f vállalatoknál elhara­pódzott a túlóráztatás. A fe­szült munkaerőhelyzet miatti bérlicitálásos munkaszerződé­sek eltorzítják a bér- és jöve­delemarányokat, elvonják a pénzt attól, hogy egészséges bérarányokat lehessen kialakí­tani, A kormány már több íz­bén felhívja a figyelmet a mértéktelen túlóráztatások megszüntetésépe, és a most zá­ruló iparági szakszervezeti kongresszuson is kilátásba he­lyezték, hogy a jövőben nem fogják engedni a túlórák > to­vábbi növelését, csökkenteni kell az íg^ végzett munka mértékét. , Azzal foglalkozott ezután a 'SZOT főtitkára, hogy a mun­kaerőhiány következtében többezren sűrűn változtatják munkahelyüket. Különösen ve­szélyessé válik ez a jelenség, ha a vállalatok törzsgárdája is „megmozdul”. A begyakor­lott, széles látókörű, ß válla­latot jól ismerő szakmunkás kilépésével társadalmilag kár- bavész' a helyzetismeretből, begyakorlottságból származó előnyök nagy ‘része. A mozgás legtöbbször bérproblémákra vezethető vissza. — Az eddiginél jobb üzemi és munkaszervezéssel a válla­latok bérhelyzetükön is tud­nának javítani. A- gazdasági hatékonyságot nagyban rontja a gyakran tapasztalható szer­vezetlenség,, az ésszerű prog­ramozásnak és a gyártáselő­készítésnek hiánya, a szaksze­rűtlen vezetés, a laza munka- fegyelem és sokszor az anyag- és alkatrészhiány. Mindehhez esetenként hozzá­járul a fegyelmezetlenség a vállalatok közötti kooperáció­ban. E téren jogszabály szigo­rítással és egyéb intézkedések­kel is rendet kell teremteni. Arrendetés - összhangban az életszínvonallal Az árak alakulásával és vál­tozásával kapcsolatban egye­bek közt rámutatott: már a kormány és a SZOT ve­zetőinek legutóbbi , — feb­ruár 26-i — megbeszélésen is hangsúlyt kapott, hogy az életszínvonal további emelésé­vel kapcsolatos elképzeléseket akkor lehet megvalósítani, ha a fogyasztói árak is a terve­zettnek megfelelően alakul­nak. Ismereteink szerint a fo­gyasztói árak alakulása nem mindig és nem mindenben tör­ténik a célkitűzéseknek meg­felelően. — A szakszervezetek már többször kifejtették vélemé­nyüket-és most újra hangsú­lyozom: nem vitatjuk az árak változtatásának szükségessé­gét. Egyetértünk azzal a gya­korlattal is, hogy a kormány által elhatározott és engedő­lyezett árváltoztatások esetén vagy más árak csökkennek, vagy a jövedelmek növeked­nek. Az ilyen, közgazdaságilag indokolt árintézkedések, ame­lyek általában nem csökkentik a dolgozók életszínvonalát, és a termelés egészségesebb szer­kezetének kialakítása, a ter­melés és a fogyasztás jobb összhangjának biztosítása ér­dekében váltak szükségessé, a szakszervezetek előzetes meg­vitatás után egyetértenek. Más' a helyzet egy iparágak és üzemek által elhatározott, szabadáras kategóriába tarto­zó áruk árainak — az esetek egy részében indokolatlan — változtatásánál. Az ilyen ár­emelkedéseknek általában nincs ellentétele és ezért növe­lik a dolgozók megélhetési költségeit. Ilyen áremelkedé­sek voltak az elmúlt időszak­ban is több árucikknél. Az utóbbi időben elhatalma­sodott ilyen jellegű áremelke­dések megakadályozása érde­kében a kormány máris igen határozott intézkedéseket fo­ganatosított. — Az átlagos árszínvonal­emelkedés világjelenség. A modern társadalmakban — és a miénk is az — egyre nő a társadalmi tevékenység során a szolgáltatások, beruházások részaránya, amely rendkívül sokba kerül. Folyamatosan bő­vül például az egészségügyi hálózat, növekszik az oktatási kapacitás, nagy pénzösszege­ket emészt fel az állami la­kás. és útépítés, hasonlókép­pen nagy összegbe kerül a technikai-műszaki fejlesztés és az ezeket szolgáló tudományos kutatások bővítése is. Egyre több olyan természetű beru­házást kell állami költségve­tésből fizetni, amely lassan té­rül meg. Évről évre emelkedik az állami költségvetésben ’a nyugdíj, a családi pótlék, ok­tatás, egészségügyi ellátás költsége. A felelősen gondol­kodó munkásoknak ezeket a kérdéseket ismerniük kell ah­hoz. hogy pontos véleményt tudjanak formálni, amikor gazdaságpolitikánkról beszél­getünk. Nyugdíjasak, sokgyermekesek, étdekvédelem A vállalatok belső életéről szólva Gáspár Sándor utalt ar­ra, hogy az üzemekben most készülnek először középlejára­tú ötéves tervek. Ezek a ter­vek a helyi erőforrások éssze­rű felhasználását segítik elő, többek között a szociális gon­doskodásban. Változatlanul tö­rekedni kell például az ala­csony nyugdíjjal rendelkezők megélhetési gondjainak enyhí­tésére, természetesen ha ez összefüggésben van a népgaz­daság teherbíró képességével. — Gondolkodni lehet azon­ban arról — jelentette ki —, hogy esetleg változtassunk a jelenleg érvényben levő ren­delkezésen, amely a nyugdíja­sok munkavállalásának rend­szerét szabályozza. Ki lehelne terjeszteni a nyugdíjasok mun­kavállalási lehetőségeit. Ha­sonlóképpen fokozott gondot, törődést igényel a jövőben is a sokgyermekes családok hely­zetének javítása. A negyedik ötéves terv előirányzata sze­rint 39 ezer új óvodai és 34 700 diákotthoni helyet létesítünk. Betöltésüknél azonban sehol sem szabad megengedni a ki­vételezést; a legjobban rászo­rulók kerüljenek mindenütt a meglevő és a létesítendő he- lyekre. ' , — Üzemeinkben az utóbbi években nagyot fejlődött az egészségügyi ellátás és a mun­kavédelem. Ennek ellenére sem lehetünk elégedettek, mert sok az üzemi baleset, he­lyenként egészségre ártalma­sak a munkakörülmények, nincs linég mindenütt védőbe­rendezés, védőöltözék, a szak- szervezeteknek érdekvédelmi hivatásuk magaslatára kell állmok az üzemi munkavéde­lemben is, attól sem szabad visszariadniok, hogy — ered­ménytelen felszólítások után — állíttassák lé a veszélyezte­tett műhelyben, vagy üzem­részben a munkát mindaddig. amíg a balesetvédelmi szem­pontoknak megfelelő óvintéz­kedés történik.' A kormány és a szaktanács vezetőinek rendszeres megbe­széléseiről szólva elmondta: — Ismétlődően kölcsönös véleménycserékre, a nézetek egyeztetésére kerül sor és kö­zösen keressük az előadódó ellehtmondások feloldásának legjobb lehetőségeit.' Ez a munkamódszer lehetővé teszi a fontosabb kérdésekkel kapcso­latos álláspontok kialakítását, s csökkenti a nagyobb tévedé­sek lehetőségét. Ilyen típusú kapcsolatokra csak, a szocia­lista szakszervezetek és a munkásosztály állama között kerülhet sor, ott, ahol közösek elvek, a célok. Légkör és demokratizmus — Az ilyen módszernek a [ szocialista demokrácia jegyé­ben, fémről lefelé azonos mó­don kell érvényesülnie. Az üzemi, -szakszervezeti szerveit és a vállalatok vezetői, a kor­mány és a szaktanács gyakor­latához hasonlóan vitatják meg a megoldásra váró kérdé­seket, s ezekben a dialógusok­ban is egyenlő partnerek tár­gyalnak. Hiszen a munlcahelyi demokrácia fejlesztése is szer­ves részé a közéleti demokrá­ciának. A vállalatok felső ve­zetői nagyobb Önállóságot kap­tak. Indokolt, hogy a vállala­ton belül a középvezetők is kapják meg a vállalat ügyei­nek intézésében a részvétel jo­gát és a hatáskörüknek meg­felelő döntési jogkört. Csak akkor lehet beszélni elevenen ható munkahelyi demokráciá­ról, ha a szakkérdésekben a szakembereknek megvan a le­hetőségük a beleszólásra, s ha a szakemberek fogalmába be­leértjük természetesen a bri­gádvezetőket, a műhelyfőnö­köket, az üzemi törzsgárda tag-. járt. A munkahelyi demokrá­cia fejlesztése legfontosabb felqdata az üzemi szakszerve­zeti bizottságoknak. Segítsék őket ebben,a vállalati pártve­zetőségek, az igazgatók, akik elsősorban, az állam politikai tisztségviselői. — Mindehhez őszinte lég­körre, becsületes emberek ál­tal teremtett körülményekre van szükség, a munkásosztály önzetlen, áldozatkész magatar­tásának erőteljesebb érvénye­sülésére. Annak legyen becsür lete mindenütt, azt tiszteljék, aki munkájával, magatartásá­val rászolgál erre. A munkás- ember lenézi azt, aki csal, ha­zudik, nem egyenes, nem szó­kimondó, sunyi emberektől te­li környezetben nem érzik jól magukat a dolgozók. De ott sem érzik jól magukat, ahol nem tartják tiszteletben önér­zetüket, emberi méltóságukat, s ott sem, ahol az őket érintő kérdésekben még csak véle­ménynyilvánításra sem mél- ,tatják őket. A felszabadult légkör egyben a szabad, meg­torlás nélküli véleménynyil­vánítás jogát és lehetőségét is magában foglalja. Ott, ahol „megfontolás” és félénkség uralkodik — nem tud kibonta­kozni az ember egyénisége, személyisége, alkotóereje, pe­dig ezek kibontakozására nagy szükség van. Étért is fordított e kérdéskörre olyan nagy fi­gyelmet a párt X. kongresszu­sa. Meg is engedhetjük ma­gunknak a vitát, a társadalmi fejlődésünkben jelentkező el­lentmondások felszínre hozá­sát, mert csak így tudjuk még jobbá tenni életünket. Olyan­nak kell látnunk saját valósá­gunkat — amilyen. Megtehet­jük, mert a magyar valóság láttán senkinek sincs szégyen­keznivalója. Erre s életünk to­vábbi gyarapítására, jobbítá­sára szavazunk április 25-én — fejezte be beszédét Gáspár Sándor. — Jövök már! — kiáltja a csengőszóval szánté egyszerre egy női hang a házból. — Jesszusom! — csapja ösz- sze kezét Tarjányiné, amúgy pongyolásan a verandalépcsőn. Végül is nincs semmi baj, per­ceken belül a fehér csipkete- rítős asztalon gőzölög a kávé. Máris beszél, alig tudom a tollal követni,, mi is van azzal a holland család iház-elem- gyárral. Itt álljunk meg egy pilla­natra. Tarjányi Beláné volt országgyűlési képviselő, jelen­leg képviselőjelölt; nem mű­szaki szakember, nem mér­nök, hanem közszeretetnek örvendő pedagógus. Na, de aki képviselő is ... — Semmi viccelődés! Ha az ember odaáll a jelölőgyűlés elé és hallgatja a kívánságo­kat, a legtöbbször jogos köz­érdekű kérelmeket, akkor bi­zony tennie is kell utána va­lamit. Négy éve választottak meg először, most ismét jelöl­tek. Már pedagógusként, de azóta is, hogy közéleti ember lettem, mind többen pana­szolták: lakást... lakást. Ah­hoz viszont sok pénz kell. Itt van Dunaharaszti. Laposan szétterül, mint az újasszóny kenyere. Miként lehet egy ek­kora falut vízzel-csatornával ellátni?! Pedig még tovább építik a kis családi házakat, ezért nőnek-nyúlnák.az utca­sorok, mint a rétestészta. Akárhány villanyoszloppal a hátán szalad a tanácselnök, az utolsó házhoz már megint nem jut. Más megoldás nincs, mint - a tömörülés, az emele­tes építkezés, ahol kisebb te­rületre koncentrálódik az ala­pot nyújtó közművesítés. — Egyszer a tanítványaim külföldi színes szaklaookat hoztak az osztályba. Ahogy lapozgatom őket, egy holland cég ötletes képein akadt meg a szemem. Elgondolkoztam a mi sok kilométernyi átmérőjű községünkön, amit negyven- hárommillióért lehetne csak csatornázni. Talán majd a következő ötéves tervben. Ám mi lenne, ha akkorra már csak emeletes ’házakat építenénk olcsón, olyanokat, amilyene­ket ott láttam a képen? Négy­nyolc családnak nyújt ott­hont, s a szennyvízgondot egy jól épített szikkasztó is meg­oldja. Kaptam magam, el­mentem Pogány elvtárshoz, az OTP megyei igazgatójához. — Nincs kivitelező — válaszolta —, egyébként lehetne szó a lakásépítkezésről. Másnap a Hazafias Népfrontnál éppen a város- és községfejlesztési bi­zottság tartott ülést. — Igen, emlékszem rá. La­punkban is megjelent, amit bizottsági tagként elmondott. Dunaharaszti és Délegyháza minden szükséges adottsággal, kitűnő homokkal-sóderral rendelkezik ahhoz, hogy va­lami kisebb házgyár működ­jön itt. A bizottság lelkesen támogatta a javaslatot, még határozat is született. — így van. Néhány nap múlva felkeresett Dósa Györgjr a feleségével, a tak- Sonyi népfronttitkár. Olvasta a felszólalásomat és elmond­ta, családi ismeretsége van egy holland építkezési válla­latnál. A rokon már érdeklő­dött is náluk, nem tartaná­nak-e igényt ilyen kisebb ház­gyárra? A taksonyi tsz ötven hold földet átadna erre a cél­ra... A bizottsági ülésen részt vett az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium munkatársa, Kovács István, aki a hallottakról beszámolt Gádorosi Ferencnek, a minisz­térium csoportvezetőjének. Ettől kezdve gyorsan peregtek az események. • Megbeszélést hívtak össze a minisztériumban, ahol eleinte nagyon rideg volt a hangu­lat. Aztán a tervek, a tsz fel­ajánlása, a talajviszonyok megismerése utáp mindin­kább felengedett a légkör. Vé­gül egyezség született: utána­néznek. Az utánanézésből lel­kes támogatás formálódott. Gádorosi Ferenc hivatalos ta­nulmányúton van Hollandiá­ban és tárgyalásokat folytat. A cég már levelet is kül­dött, hogy megegyezés esetén 50—60 millió gulden befekte­téssel másfél év alatt üzem­képessé teszi a 4—8 lakásos, emeletes családi házakat elő­állító üzemet. Miután fontos elhatározásról van szó, döntés még nem született. Felmerült az az ötlet is, hogy jobban járnánk a szabadalom megvá­sárlásával. Mindenesetre — ha a terv megvalósul — Tarjányi Baláné pedagógus, volt or­szággyűlési képviselő, jelenleg ismét jelölt lesz a szellemi anyja egy űjabb, sokak gond­ián enyhítő magyar üzem­nek. Komáromi Magda I i f KÉPVISELŐJELÖLT Tariányiiié ki Imii házgyára

Next

/
Thumbnails
Contents