Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-14 / 87. szám

M3T MEGYEI KfCirlari 1971. ÁPRILIS 14., SZERDA SJiiíi csúziatták Somló Istvánt Hollóházi porcelán A családtagok, barátok, pá­lyatársak és tisztelők mély részvéttel búcsúztatták kedden a Farkasréti temetőben az éle­te 69. évében elhunyt Somló István Kossuth-díjas színmű­vészt, a Magyar Népköztársa­ság kiváló művészét. Ungvári László Kossuth-dí­jas, érdemes művész a Művé­szeti Dolgozók Szakszervezete és a Magyar Színházművészeti Szövetség nevében méltatta Somló István művészetét. Vé­gül Pethes Sándor érdemes művész tolmácsolta a pálya­társaik utolsó üzenetét. TV-FIGYELO Amit o legtöbben néznek. Este 8 árakor „telt ház” van a tv előtt, s amit a legtöbben néznek, azt bírálják legtöb­ben. A múlt héten este 8 órá­tól láthattunk szerelmi törté­netet, aztán ugyanezt humor­ral, kalandfilmet, újból sze­relmet,. zenés komédiát, film­vígjátékot, majd kalandos, szórakoztató dokumentumfil­met. Most mi is ezeket néztük meg. Sorban: Nyárkezdet — vég nélkül című NDK-film való­ban végnélkülinek tetszett, unalmasnak, ötlettelennek tűnt. Szép volt a szőke lány — Christina Reinhardt —, kedves a barna fiú — Hans Radloff —, sajnáltam öltét, mert biztosan ők is unták sze­repüket. Találkoztak és meg­szerették egymást, ennyi volt a történet röviden. Csakhogy a filmet kétórásra készítették; két percre való ötlet két órá­ra kevés. A következő szerelem, úgy tűnt, mintha nem lenne hét­köznapi. A Papirkivágások cí­mű tv-játékban 25 év után ta­lálkozik az egykor fiatal lány akkori partizánparancsnoká­val. Elbeszélgetnek és emlé­keznek, nosztalgikusan me­rengnek — szinte azt gondol­ná az ember, hogy ismét har­colni vágynál. Mai életükről keveset beszélnek, úgy tűnik, mintha elégedetlenkedné­nek ... Mind a megírás mód­jában. mind a rendezésben (Mihályffy Imre) az a nagyon is vitatható szemlélet mutat­kozik meg, hogy a háborúban, partizánharcban, forradalom­ban az emberek megtalálhat­ták önmagukat, ám a „békés építőmunkában” viszont már nem azok, akik régen voltak, hanem „szürkék”, életük egy­hangú. Ez hamis szembeállítás. Kíváncsian vártuk a múlt héten kezdődő 12 részből álló bolgár ellenállási kalandfilm­sorozat első részét. A Minden kilométerkőnél... című film­sorozat első része izgalmas, fordulatos; a két tábor — kommunista ellenállók és a hatalmon levő feudálkapita- lista urak — szembenállása éles. A főhős még gyerek, aki bátran szembeszáll a kommu­nisták gyilkosaival. Egy ilyen hosszú filmsorozatról az első rész után még nem mondha­tunk érdembeni bírálatot, csak az. jegyezzük meg, hogy kárára válhat egy kaland­filmnek a túlzott patetizmus és a hősök gyerekes idealizálá­sa. A Mérleg című dokumen­tumfilm hősének, Krammer Józsefnek kalandjait' ha aka­rom elhiszem, ha akarom, nem. Sajnos, az alkotók — Pintér József szerkesztő és Wiedermann Károly rendező — ránk bízták, hogy jóindu­latunk szerint higgyünk Krammer Józsi bácsi, bajai mérlegkészítő mesternek. Nos, Józsi bácsi odaült a kamera elé, és elmesélte, milyen iz­galmas dolgok történtek vele, fiatalabb korában, Franciaor­szágtól, Afrikán át, Ázsiáig. Évtizedekig bolyongott a vi­lágban, nem riadt meg, hogy a jeges Szajnát átússza, attól sem, hogy dublőzként filmen lelőjék, s attól sem, hogy réz- gálicot áruljon Oránban gyógyszer gyanánt. Mi vi­szont megriadunk a hihetet­lennek tűnő kalandsorozaton, mert sem fotókA sem szemta­núk nincsenek. Az alkotók szándéka úgy látszik csupán egy kalandos életű ember be­mutatása volt. Az elhihető­séghez azonban valódi doku­mentumok kellenek, s mivel nem voltak, ez a film nem is lehetett igazi dokumentum­film. A Cseres Tibor novellájából készült Hölgyválasz című ze­nés komédiában a legértéke­sebb a zene, a dalok — Ránki György alkotásai. Bodrogi Gyula, Agárdi Gábor, Fónay Márta játéka színvonalas, szó­rakoztató. Kalmár András igé­nyes rendezése olyan „musica- lesített” darabot hozott színre, ami hiánycikk. Ugyanígy hiányzik a jó víg­játék mostanában. A Folytas­sa, Cleo ismerős, régi, szóra­koztató angol filmvígjáték, •amelyen most is jót nevethet­tünk, de az igazi mai vígjáté­kot nem pótolhatja. B. Gy. Nagykőrösi pékgyőzelem Debrecenben A sütőipari tanulók Debre­cenben megrendezett országos versenyéin több mint ötven fia­tal vett részt. A háromnapos elméleti és szakmai vetélke­dőre hat városból érkeztek a versenyzők. Az idei verseny győztese Kmellár Béla szege­di, a második Szabó József nagykőrösi, a harmadik Mol­nár Katalin ugyancsak nagy­kőrösi tanuló lett. A venseny legjobbjai fél évvel hamarabb kaptáit meg a szakmunkás- bizonyítványt. — Steinbeck és az ameri­kai naturalizmus címmel dr. Losoncy Miklós tart filmve­títéssel egybekötött előadást ma délután 16 órai kezdettel a Csepel Autógyár színház- termében. Bemutatásra kerül az Egerek és emberek című nagysikerű amerikai film. A FIM Hollóházi Parcelángyárában 1907-ben kezdték meg az elöregedett gyár felújítását 130 millió forintos beruházással. Az építkezés közben sem álltak le a termeléssel, sőt megkettőz­ték. Tavaly 80 új termékkel jelentkeztek a piacon, az idén is ugyanennyi bevezetését tervezik. Az első két hónap termelési előirányzatát 10 százalékkal túlteljesítették. A magyar nyelv hete * Érdekes adások a rádióban Az idén is megrendezik a rádióban a magyar nyelv he­tét. Április 19—25 között a Kossuth és Petőfi rádió hul­lámhosszán előadás hangzik el a mai nyelvhasználat kérdései­ről. A magyar nyelv hetén sűrí­tetten naponta sugározza majd a rádió Lőrincze Lajos nép­szerű adását, az édes anya­nyelvűnket. Érdekesnek ígér­kezik Derne László 15 perces előadása, amely a szóbeli és írásbeli fogalmazás sajátsá­gait elemzi. Szervesen egészíti ki a nyel­vészeti témát Szathmári István vizsgálódása: az ismert nyel­vész Jókai Rab Rábyja külön­böző kiadásainak íród nyelve­zetét hasonlítja össze. Érdeklő­désre tarthat számot Szépe György ismertetése „Űj nyel­vészeti irányzatok és nyelvmű­velésünk” címmeL — Pécsett már megkez­dődtek az előkészületek Ja­nus Pannonius pécsi püspök halála 500. évfordulójának megünneplésére. A pécsi ün­nepségeken kívül a kiváló művész és nagy humanista emlékére országos jellegű megemlékezéseket is rendez­nek. Zorán és a fiúk? Első Ómega-szereplés: Csepel Autó A beatkáoszban lassan ren- ’ deződnek a sorok. Emberek mentek, emberek jöttek az együttesekhez, és a legtöbb ze­nekar már a nyári turnékra készülődik, természetesen új felállásban. Csak a Hungária együttesről nincs hír, Fenyő Miklós egyedül maradt: most próbál új tagok után nézni. Zorán bizony tévedés áldoza­ta volt: Fogarassy János új együttest akart szervezni „Zo­rán és a fiúk” névvel — ebből a zenekarból hagyta ki Fren- reisz Károlyt. Az indok: két sztárra nincs szükség. Azt azonban Sztevánovity nem tudta, hogy Brunnert, a régi Metró dobosát is kihagyta szá­mításából Fogarassy. Mikor Brunner Győző ezt Zorán sze­mére vetette, akkor történt a robbanás: Fogarassy, Frenreisz kivált a zenekarból, s Dusán csak szö­vegírásból akar ezentúl meg­élni. A Metró együttes bassz- gitárosa, a hírek szerint, a Re­kord együttes zenésze, Póka Húsvéti ajándék: új beat- együttes alakult. Zsoldos rajza lesz, míg az új orgonista egy főiskolás fiatalember, Németh. Mint tudjuk, megalakult a Lokomotív G. T. Tagjai: Laux József, Presser Gábor, Fren­reisz Károly és a Hungária együttes szólógitárosa, aki pénzügyek miatt vált ki a régi zenekarból: Barta Tamás. Nyárig nem lépnek pódiumra Barátságvonat — ’71* EGYMONDATOK A Szovjetunió területe két­szer akkora, mint Európáé. Ezért az orosz köznyelvben a „messze” fogalma más értel­mű, mint a magyarban. A Szovjetunió lakosainak száma: 241 millió 748 ezer. Az ország 11 időzónára oszlik. Amikor Moszkvában vacsorához terí­tenek, a távol-keletiekre új munkanap virrad. Számok maradnak az em­berben iskolai tanulmányai után. A tankönyvek ridegen tényközlők. Mégis — mikor a barátságvonat, több mint há­romszáz fiatal utasával szovjet földre lépett, mindenki a szá­mokra gondolt: „mekkora or­szág ...” És a történelemköny­vek évszámaira: „mit élt át ez az ország .. Fázva fogadott bennünket Moszkva: metszőén hideg szél­lel, hóval. A pályaudvar transzparansei már az SZKP XXIV. kongresszusára érkező­ket köszöntötték. Megszólalt a pattogó katonazene. Azt hit­tük, velünk egyidőben érkezett valamilyen delegáció a szovjet fővárosba. Csak mikor a fia­talok kezéből magasra szök­kenő feliratot olvastuk — „Él­jen a szovjet—magyar barát­ság!” — értettük meg: a zene nekünk szól. A Komszomol moszkvai városi bizottságának munkatársa köszöntött min­ket, Oroszi László, a küldött­ség vezetője adta át a magyar fiatalok üdvözletét. Már a pá­lyaudvaron megkezdődött az ismerkedés, a jelvénycsere, a lányok virágot kaptak, és már senki sem fázott annyira. Még aznap este — március 26-án — tovább indultunk Le- ningrádba. Ezzel spórolhat­tunk egy napot, hiszen éjsza­ka utaztunk, s reggel fél nyolckor a leningrádi moszk­vai pályaudvar érkezési olda­lán kászálódtunk fel csomag­jainkkal a különautóbuszokba. Megismerkedtünk idegenveze­tőnkkel, Mihail Ivanovics Fo­kásszal, aki az uzsgorodi egye­tem harmadévese, s fizikusnak készül, ö volt két héten át a 34 tagú ,Pest megyei csoport ügyintézője, tolmácsa, s még arra is telt erejéből, hogy a kíváncsiskodók kérdésostro­mára feleljen. A Leningrádi Városi Szovjet épületének homlokzatán négy kitüntetés, a Harci Vörös- zászlórend, a 19-as polgárhá­borúban való helytállásért és kétszer a Lenin-rend: egy a hős városnak, s egy az újjá­építés hőseinek. A történelemkönyvek szűk­szavúak: a Néva-parti város 900 napos blokádja elvész a harcok, háborúk vérzivatará­ban. A leningrádi emberek szemében azonban megtalál­hatod a szenvedést — azt a szenvedést, melyet a Történel­mi Múzeuban hatalmas fehér számjegyek illusztrálnak: 232 ezer 253 ember halt éhen itt. Üvegvitrinben kitépett notesz- lapok gyermekírással. A 9 éves Tanyja sem élte túl a bloká­dot, csak szigorúan vezetett noteszlapjai, melyek egymon- datai örök mementók: Szása ma nem jött haza, Mama meg­halt, Nagymami meghalt... A múzeum idegenvezetője sírva mutatta a termeket. — Mi nagyon szeretjük a magyarokat... Sokan harcol­tak közülük együtt velünk, egyszerű emberek, akik haza­térve elmondhatták, miért harcolunk mi... A Néva-parti város Leninről elnevezett kültúrkombinátjá- ban ezekkel a szavakkal fo­gadtak. És ahova csak men­tünk, barátsággal találkoztunk. Idegen emberek szálltak ve­lünk autóbuszra, hogy elvigye­nek oda, ahová mi szerettünk volna eljutni, tört magyar­sággal helységneveket emle­gettek: ott harcoltak nálunk. A legélőbb múlt a Szovjet­unióban a második világhábo­rú. A legszebb múlt: Leniné. A három sor, Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog, igazsága minden pillanatban előttünk állt. Meghatóan emberi em­lékművekkel, múzeumok tár­gyaival, a razlivi fűkunyhóval és szavakkal. Lenin ma is él. És élni fog. Mire Moszkvába értünk, ki­sütött a tavaszi nap. Az ünne­pi díszbe öltözött város közel került hozzánk, mikor a Druzsba könyvesbolt kirakatá­ban megláttuk a magyar cí­mert és a magyar feliratot: Magyar könyvhét április 1-től 10-ig. És az üzlet olyan volt, mintha Budapesten lettünk volna — a polcokon ott sora­koztak azok a könyvek, me­lyek az'elutazásunk előtti na­pokon kerültek itthon is kira­katokba. / Olyan pillanatokban lehet­tünk a Szovjetunió vendégei, mely pillanatokban az egész haladó világ a Szovjetuniót ünnepelte. Olyan pillanatok­ban lehettünk Moszkva vendé­gei, mely pillanatokban az egész vüág a Szovjetunió fő­városára figyelt Az emberek mindenütt az újságot olvasták, a legfőbb beszédtéma a kong­resszusi jelentés volt, az em­bereik hitet tettek az eredmé­nyek mellett: a 41 százalékkal megnőtt nemzeti jövedelem mellett, a 33 százalékkal meg­nőtt egy állampolgárra jutó reáljövedelem mellett, s a grandiózus lakásépítkezés mel­lett, mely 55 millió embernek adott új otthont. A GUM áruház első emele­tén az egyik elárusítónő fel­ismerte a magyar szót és ő is magyarul beszélt. Törve és ne­hezen annyit mondott: — Ti holnap lesztek huszon­hat évesek ... Nehezen értettük. S utána meghatódva tűztük köpenyére a KISZ jelvényét. Igen, mi április 4-én leszünk 26 évesek. Bár a barátságvo­nat utasai közül kevesen ilyen idősek: mi, valamennyien Moszkvában lettünk 26 évesek. A moszkvaiak ezt nem felej­tették el: ünnepi ebédet adtak tiszteletünkre, táncoltunk, mu­lattunk, ahogyan ünnepen il­lik. Mégis, ha valamikor is a fel- szabadulásra gondolok, a ne­hezen tört magyar mondat jut eszembe: — Ti holnap lesztek huszon­hat évesek... Tamás Ervin — csak később kapják meg szerelésüket Vidéki utakat ritkán vállalnak. Mint hírül adtuk, szombaton szerkesztőségünkbe látogatott az Omega együttes. Első kér­désünk mi is lehetett volna más, mint hogy — miért ilyen hirtelen ez a felbomlás. — Sokat erről mi sem tu­dunk mondani. Nagy titokban tartotta előttünk Presser és Laux is szándékait. Mikor már az egész város beszélte, akkor kérdeztük meg — igaz-e ? Bennünket is hirtelen ért el­határozásuk. — Megmarad-e az Omega? — Tudjuk — sokan beszélik, nem játszunk tovább. Ez azonban pletyka. Üj dobosunk­kal, a Neoton zenekarból jött Debreczeni Ferenccel éjjel- nappal gyakorolunk. Benkő Laci megkapta az új Ham- mond-orgonát, szinte azon al­szik. Mindenki kitesz ma­gáért. — Két ember ment, s csak egy jött... — Benkő most már nem fog trombitálni — néha a zongora, illetve az orgona mellől fuvo- lázik... S így máris behoztuk a „hiányzó” embert. Jelenleg ugyanazokat a számokat játsz- szuk, mint eddig... — Üj szerzeményele? — Májusban megjelenik kéts/ámos kislemezünk, s karácsonyra az új Ómega- nagylemez, melyen zeneszerző és szövegíró nem lesz feltün­tetve, csak annyi: Omega. Egyébként naponta kétszáz le­velet hoz a posta: mindenki érdeklődik, és mi ennek na­gyon örülünk. Zenével igyek­szünk megtartani eddigi kö­zönségünket. — Nyári program? — Első nyilvános fellépé­sünk éppen ma lesz a Csepel Autógyár művelődési házában. Holnap indulunk Prágába az ottani popfesztiválra, 18-án nyit az Omega-klub, majd 19- én visszautazunk Csehszlová­kiába. Kassán kezdjük a tíz­napos turnét. Utána újra itt­hon zenélünk, majd május vé­gén részt veszünk az NDK el­ső beatfesztiválján. A Német Demokratikus Köztársaságban egyébként sikerünk van, az ott megjelent nagylemez több mint 50 ezer példányban fo­gyott el. Augusztusban követ­kezik a balatoni ORI-műsor és szeptemberben a már hagyo­mányos kisstadioni koncert. E HETI NYERTESEINK: Varsóczi Emilia (Szeghalom, Ady utca 1/a.), Szörényi Márta (Duna­keszi, Kossuth Lajos u. 10.) és Fi­del Lajosné (Perőcsény, Hunyadi u. 21.). SLÁGERLISTÁNK: Komolyzene: 1. (1) Bartók: Can­tata Profana. 2. (—) Bach: Orgo­naművek. 3. (5) Kodály: Psalmus Hungaricus. 4. (—) Csajkovszkij: Diótörő. 5. (2) Beethoven: V. szim­fónia. Könnyűzene: 1. (1) Sötét a város (Omega). 2. (—) Inkvizíció (Illés). 3. (—) Mondd, te kit választanál (Illés). 4. (2) Kócos ördögök (Met­ró). S. (5) Ment az utcán hazafelé (Neoton). 6. (9) Ülök a hóban (Omega). 7. (—) Ne sírjatok lá­nyok (Illés). S. (—) Család (Kex). 9. (—) Lányok, ne sírjatok (Met­ró). 10. (10) Drága lányok (Tolcs- vay). Sunyó — Falus — Tamás Vágja ki, töltse ki, tegye borí­tékba, vagy ragassza levelezőlap­ra és úgy küldje be szelvényün­ket szerkesztőségünk címére: Pest megyei Hírlap, Budapest V1H., So­mogyi Béla u. 6. A borítékra ne feledje felírni: Kedvenc lemezem. Szavazónink között minden héten három ajándéklemezt sorsolunk ki: a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat jutalmát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents