Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-11 / 86. szám
19U. ÁPRILIS 11., VASÁRNAP "“ZJCtrlap 5 Kifutókban az Állatkert apróságai Hűsvétra, ha meleg marad az idő, a Budapesti Állatkert nyári kifutói megtelnek a tavaszi szaporulattal. Így például láthatja majd a közönség a tigris- és az oroszlánház kifutóiban hancúrozó kölykök*t, s a medvebooso- ksi is. Az elefántház és az Afrika-ház külső udvarában játékosan ugrándozó teve- és zebracsikók, jakborjak és társaik mutatkoznak majd be. ELEG VOLT A KASTÉLYBÓL Szeptemberre: költözés A mintegy százesztendős Schossberger-kastély 25 éve a túrái községi általános iskola „ideiglenes” szállása. Romantikus tornyaival, kanyargós folyosóival, templom magasságú mennyezetével — nem a legideálisabb e célra. Igaz: az Ybl Miklós tervezte kasTíz vagon krémtojás MA MÁR A GYERMEKEKÉ Húsvéti édesség — minden mennyiségben Már az utca elején tömény kakaó, csokoládé illata csap meg. A gyárban fehér köpenyt öltök, hogy megnézhessem: hogyan-készül a -cukorka, a csokoládé? Valahogy ügy képzeltem, hogy a selyemcukrot, meg a savanyút könnyű készíteni. Míg ropogtatom a még meleg- l áss töltött savanyút, s nézem a tízkilós tömböket emelgető munkásokat, hamar rájövök, mekkorát tévedtem. Hiába selymesítik, adagolják a gépek a masszát; lányok gyúrják, hajtogatják, cipelik gépről gépre. Mindnek izmos a karja, kemény szorítású az ökle. Préselve, csavarva, forgatva árad a cukor. Egyik helyen automata csomagolja, másutt óriási edényekbe szórják, s kézzel adagolják, mérik, majd műanyag tasakba zárják. Csaknem másfél vagon a két műszakban dolgozó cukorüzem termelése. — A mintázott selyemcukornak nagyon szépnek kell lennie. A vevő felettébb igényes — mondják a lányok, s mutatják, nincs közte hibás, törött, egy sem. Az egyik gép automata adagolóval működik, a másiknál idős asszony ül, húzza, nyújtja, figyelmesen adagolja a gépbe a cukorfolyamot. Régen dolgo- z' k itt, vagy húsz éve. De azért nem veszi le szemét egy pillanatra sem a munkájáról. Aztán a csokoládé. Ariik a kakaóbabot, kisajtolják a kakaóvajat, marad a i.akaópogácsa. Hatalmas üstökben főzik, 48 óráig keverik, majd gépbe kerül. Melegítik, formába öntik, fényesítik, csomagolják. Az olasz Ca- vemil-gépsornak 40 perc a fordulatideje: óránként 300— 400 kiló csokoládé... A Budapest Csokoládégyár a Magyar Édesipar 1. számú — legnagyobb — üzeme. Alig kétezer emberrel 1700 vagon árut — cukorkát, táblás csokoládét, nugátot, kakaóport, desszertet készít. Legnépszerűbb áruja évek óta a „Tibi”, az arany és ezüst desszert, a kókuszkocka, a cukrok közül a furék, a szép csomagolású desszertek, díszdobozok: a „100 éves” és társai, összesen több mint 20-féle cukor, csokoládé készül itt, hazai és külföldi fogyasztásra. Exportálnak a Szovjetunióba, Franciaországba, Angliába, Hollandiába, Svédországba, Dániába, a környező szocialista országokba, de a tengerentúlra, az Egyesült Államokba, Kanadába is. Szezonban mindig kevés a csokoládégyárban a dolgozó. Munkaerőgondjukon a Siófokon alkalmazott nyolcvan bedolgozóval segítenek, akik nyáron a SZOT-üdülőkben vállalnak munkát. A gyár tizennyolcszoros élüzem. Díjat nyertek Zágrábban, a szocialista országok édesipari versenyén, a mező- gazdasági vásáron, a csomagolóipari kiállításokon. De a legnagyobb elismerés az, amikor a gyerekek, felnőttek veszik, s élvezettel, jó étvággyal fogyasztják, mint az ünnepre készült 10 vagon krém tojást (K. M.) tély megmozgatta a gyermeki fantáziát, de nem mindig előnyösen. — Takaríthatatlan, kifűthe- t etlen, karbantart hatat lan — panaszolja az igazgatóhelyettes, a község pedagogus- párttitsára. A gyógypedagógiával együttvéve: ezernyi gyerek, és mindössze tizenkét használhatónak nevezhető tanterem! Kezdetben tizenöt tantermünk volt, de ebből kettő időközben gyakorlati műhellyé, egy pedig napközivé lépett elő. Itt születtem, főiskola után Itt kezdtem tanítani, azóta itt vagyok. Ennek most tizenöt éve. Épp elég ebben az elvarázsolt kastélyban! Csupa labirintus, beláthatatlan zegzug, lei-bejár a huzat a helyenként szimpla ablakokon, olykor egy-két tégla Is lepottyan. Hosszú kéményeinkből jó darabig minden ősszel ki kellett füstölni a. beléjük fészkelt csókákat, hogy fűteni tudjunk. Fűtés!? Minden tanterem más-más méretű — olajkályha csak négy helyre jutott, a többiben vaskályhákkal bajmolódunk. Látja, most is kalapálnak. Így van ez itt örökké, de a foltozgatás csak itt-ott, és átmenetileg segít. Szerencsére most adták át a gyönyörű, új, központi fűtéses, nyolc tantermes iskolánkat. Szeptern-' bértől ott kap helyet a felsőtagozatosaink tele. — Fele? És a többiek? — Elfogadott terv szerint egy meglevő épületet toldanak ki a számukra, szintén modem építészeti megoldással. De hát az még messze van ... Nagyon szép, korszerű, tágas épület az új iskola. Levegős, hatalmas telken épült — lesz hely játékra, sportra, szaladgálásra. Orvosi rendelő is van az épületben. Tantermei világosak, a hófehérre meszelt faiak visszaverik a mindenünnen beáradó napfényt, a folyosók szélesek, nagy ablakosak, a remek tornaterem egyik fala szinte végig üveg, a földszinti ebédlő levegős, szíp, a konyha és a különböző előkészítők, tárolók, mosogatók minden igényt kielégítőn kényelmesek, célszerűek, szemre is kellemesek. Igazán nem ünneprontásból — ellenkezőleg; eppen az egészében nagyon szép és célszerű épület összhatásával összevetve első ránézésre is feltűnik néhány érthetetlen hiba. Közös helyiségben van a napközi és az ebédlő, ez torlódást, kényelmetlenséget, tanulás közben is ételszagot, helycserék kényszerét hozza magával. Nagyon aprónak tűnik az úttörőszoba. Egyetlenegy közös és kis méretű helyiséget kapott a szertár. Igaz, van külön kémiai előkészítő — de ez is és a kis szertár is kizárólag a tanári szobán át közelíthető meg. Mindez igazán könnyen módosítható lett volna! Az építkezést lebonyolító Pest megyei Beruházási Vállalat főmérnöke, Scheuring János előszöris a generál kivitelezőt: a Pest megyei 4. számú Szövetkezeti Közös Építőipari Vállalatot dicséri. (Ugye hihetetlen, hogy ilyen is van?) Munkájuk megbízható, minőségben, határidő- betartásban egyaránt. Az aggályok? Kezdjük a típusterven. Ez nagyon sok szűrőn megy át, amíg központilag elfogadják. Hogy egy-egy beruházó melyik típustervet választja, az ma már saját döntésén múlik. A lakosságot aggasztja: miért belvizes terepen épült az iskola és azt sem értik, miért a falu szélére került. A főmérnök szerint az adottságokhoz mérten optimális megoldásra került sor. A közvetlen környezet belvizes voltától nincs mit tartani. Megyeszerte mindenütt, mindenképpen szigetelni kell a talajvíz ellen, s bár itt az ebből adódó' költségtöbblet önmagában véve tetemes, de valószínűleg nem képvisel nagyobb összeget, mintha bel- telkek sorát sajátítják ki, tulajdonosaikat kártalanítják és ott húzzák fel az iskolaépületet. A ma minimálisiként előírt telekméret ugyanis — nyolc tantermes iskolánál — 6200 négyzetméter (régi méretegységgel: kb. 1700 négyszögöl). Az pedig, hogy ez a hely ma faluszéle? A község fejlődése a mai faluszélét előbb- utóbb jóval kitolja! Pereli Gabriella BECS Magyar építészeti kiállítás A magyar—osztrák építésügyi kapcsolatok erősödésének, a szorosabb együttműködési törekvéseknek első jelentős megnyilvánulásaként magyar építészeti és városépítési kiállítást mutat be Bécsben az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium. Az Építésügyi Tájékoztatási Központ rendezésében és a Magyar Építőművészek Szövetségének közreműködésével április 16-án nyílik meg a kiállítás, amelynek a bécsi Baucentrum adott helyet székhazában, a Lichten- stein-palotában. A magyar építészek legutóbbi egy évtizedes munkájának legjobb alkotásait mutatja be a kiállítás. Oj városközpontokról, lakótelepekről, jelentősebb középületekről, ipartelepekről és műemlék restaurálásában elért eredményekről ad tájékoztatást, áttekintést a bemutató fényképes anyaga. V égtelenben Az a fiatal repülőtiszt bennünket is fölrepitett a végtelenbe. Vele éltük át a gyorsulás félájulatát, a súlytalanság riasztó mámorát, vele kóstoltunk bele a mérhetetlenbe. Vele éltük át az elszakadás gyönyörét, az embemem részegítöen fenséges lehetőségeit — vele; feldúltan, felbolydul- tan azonosulva, sírva, nevetve, átélve, az élmény, a személyes élmény szintjén. Később mi, földön maradottak, tudásunkra, értelmünkre hallgatva, kissé el- szégyelltük magunkat a felbolydulásért, felajzottságért, s megpróbáltuk megmagyarázni magunknak a tudásunk ellenére is megmagya- rázhatatlant — de a fiatal repülőtiszt akkor már része volt életünknek. És még később, amikor már megszoktuk a még megszokhatatlant, amikor már természetesnek tartottunk szondákat, Marshoz, Venushoz száguldó mesterséges holdakat, Lunohodot, Hold-utazásokat, annyira természetesnek, hogy lassan elfelejtjük a többi űrhajós nevét megjegyezni — akkorra, a kezdetet felidézve, az első élményre emlékezve, a fiatal repülőtiszt, Jurij Gagarin nevét ugyanúgy bevéstük már az agyunkba, értelmünkbe, műveltségünkbe, mint Kolom- busét és Blériot-ét. Az élmény frisseségén mérve: túl közel van 1961. április tizenkettedike, a fiatal repülőtiszt, Gagarin szovjet őrnagy űrrepülésének napja, az ember első űrrepülésének torokszorító napja. De ha az eredmények többszöröződését nézzük, az űrben való hegesztést, a Holdon való golfozást, akkor hihetetlennek tartjuk, hogy csak tíz év telt el azóta. S a tíz évben ott komorlik egy dátum, amikor Gagarin — nemM-légtéren túli, hanem a légkörön belüli repülése során — életét vesztette. De hányán tudják pontosan, hogy mikor halt meg Gagarin? Hiszen — hála az első élménynek — Gagarin halálát valahogy nem tudjuk elhinni, továbbra is élőként látjuk a tömzsi, mindig mosolygó fiatalembert, azt az embert, aki először... Gagarin ilyen marad. Gagarin akkor is az a mosolygó fiatalember marad, amikor már az unokáink ízlelgetik a végtelent. Hiszen a tudatos ember kifejezője, aki olyat tett, amit az emberiség öntudatlan korszakában csak istenek, gigászok, titánok, szörnyek tehettek. Aki megtehette azt, és utána sokan megtehették, amivel az ember szülte Ikarosz csak próbálkozhatott. Hány „g” gyorsulás kellett ahhoz, hogy egy gúzsba kötött ország — alig fél évszázad alatt! — talpra szökkenjen, üssön és építsen, cselekedjen, perspektívákat beérjen, és újabb perspektívákat teremtsen, s aztán egyik tehetséges fiát új lehetőségek felé lökje? Milyen hajtóanyag kellett, hogy pokoli körülmények ellenére és pokoli körülmények közepette ez a soknemzetiségű ország a talpra szökkenésében is és fiának a végtelenbe repitésével is az egész emberiségnék szóló perspektívákat teremtsen? Hogy új korszakokat nyisson az egész ,fkék bolygóra” és további bolygókra érvényesen? Tíz éve az a fiatal repülőtiszt bennünket is kiszakított a végtelenbe. Vele éltük át akkor a gyorsulás félájulatát, a súlytalanság riasztó mámorát, vele kóstoltunk bele a mérhetetlenbe. Vele éltük át az elszakadás évezredek óta várt gyönyörét, az embernem részegítöen fenséges lehetőségeit — vele; feldúltan azonosulva, sírva, nevetve, átélve, az élmény, a személyes élmény szintjén. Murányi József Exportra: húsvéti bárány A hazai étlapokon koránt- sincs olyan előkelő helyen a báránysült vagy a bárányhús más formában elkészített változata, mint külföldön. KüÜLTETIK FÖLDJEIN Foto: Gárdos Ionoséin húsvétkor ünnepi eledel a bárány Európa számos országában. A TERIMPEX Külkereskedelmi Vállalat évek óta nagy mennyiségben exportál húsvéti, úgynevezett tejesbárányokat, ebben az évben azonban a kivitel rekordot ért el: 155 000 tejesbárányt, és 30 000 hízott bárányt szállított a vállalat külföldi vevőihez. A vállalat az ez évi rekordot is jóval megtetézhette volna: további 200 vagon, vagyis 50 000 darab húsvéti bárányt értékesíthetett volna, ha kellő mennyiség, illetve minőség áll rendelkezésére. A külföldi importőrök, elsősorban az olasz vevők ugyanis többet akartak rendelni, mint amennyinek a szállítását a TERIMPEX vállalhatta.
