Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-11 / 86. szám

irrt ÁPRILIS 114 VASÁRNAP ~s&Cirtap 3 .Mire jó a műanyag? Szerdán nyitják meg az Idei első nemzetközi jellegű mű­anyag kiállítást a budapesti vásárváros 27. pavilonjában. Nyolc külföldi ország 22 nagy­vállalata mutatja be — a ha­zai ipar terméked mellett — a legújabb műanyagokat és felhasználási módjukat Biszku Béla fogadta a szovjet űrhajós- és tudósküldöttséget Biszku Béla, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, szombaton a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottságának székházában fo­gadta a V. L. Jazdovszhij professzor vezetésével hazánk­Önbizalmat kap a tanács, ha nincs egyedül ban tartózkodó szovjet űrha­jós- és tudósküldöttséget. Je­len volt a találkozón Övári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Nagy Mária, a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság főtitkára. Ott volt A. M. Szorokin követ­tanácsos, a Szovjetunió buda­pesti nagykövetségének ideig­lenes ügyvivője. Biszku Béla és vendégei bensőséges baráti, elvtársi be­szélgetést folytattak. A tanács neve kifejező: va­lóban „tanácsokkal” látja el a községben élő embereket, akik odafordulnak, vagy vállalato­kat, cégeket — tanács nélkül valóban „tanácstalanok” len- nének az emberek. Mindezt [ nem is kell bizonygatni. A nagyközségekben a tanács jo­gai, de kötelességei is megnö­vekedtek, feladataikat nem egyedül, hanem a nagyközsé­gi pártbizottságokkal — ame­lyek az új nagyközségekben nemrégiben alakultak — együtt oldják meg. Hogyan — például Dobáson. Elvek A Dabasi Nagyközségi Párt- bizottság már évek óta kiala­kította munkamódszerét és stílusát. A községben úgy ér­vényesül vezető szerepe, hogy a pártbizottság minden olyan kérdést megtárgyal, amely a falu életében jelentős és az­után állástfoglal. Melyek voltak ezek a kér­dések az utóbbi időben? elnökkel minden fontosabb problémát, legyen az akár el­vi, akár a leggyakorlatibb, a legmindennapibb, megbeszél­nek. Gyakorlat Dabas 15 éves távlati fej- I Nagy önbizalmat ad a ta­nácsnak Dabason, hogy a köz­ségi pártbizottság közös elkép­zeléseiket segíti, hogy a taná­csi testület mögött áll. Ezt vallja Czeróczki András vb-el- nök, és azt, hogy nagyon hasz­nosak együttes üléseik, ahol a tervek, elhatározások meg­valósításának lendületét elő­nyösen befolyásolja: a két, tes­tület egyet akar. Jobban el­mélyülnek, kikristályosodnak nemcsak az elvi álláspontok, hanem a napi gyakorlat szül­te problémák megoldásának hogyanja is. Sokoldalú segítséget kap a nagyközségi tanács a pártbi- j zottságtól beruházási tervei­nek, községfejlesztési munká- ] jának hatékony megvalósítá­sában. Nem egyedül kell küz­lesztési terve; a községi mű­velődéspolitika helyzete; a ne­gyedik ötéves terv irányelvei és dabasi megvalósításának konkrét terve és útja; a vá­lasztások előkészítése, segíté­se, a helyes politikai irányvo­nal k^lfeWaÄÄS.i ‘~"'i A pijrtbi/.rttíSg éliu-poüti- kai állásfoglalása téhát való­ban elvi és politikai. Szemlé­letének hatása úgy mutatkozik meg a dabasi hétköznapok­ban, hogy állásfoglalását is­merteti ,a nagyközségi tanács testületével. Ez annál is in­kább könnyű, mivel a tanács vezetői közül többen tagjai a pártbizottságnak. Kővári György párttitkár hangsúlyozza, hogy nem avat­koznak a tanács munkájába, csupán politikailag irányítják — és az előbb említett pél­dákhoz hasonló témákban fog­lalnak állást. Észrevételek A párttitkár azonban kieme­li. hogy a dabasi mindenna­pok életébe is beavatkoznak, ha arra szükség van, ha észre­vételeik akadnak. Milyenek ezek az észrevéte­lek? A panaszok gyorsabb elin­tézését szorgalmazzák, ha er­re szükség van; a kommuná­lis problémákba akkor szól­nak bele, ha elmaradást, sú­lyos mulasztást, nemtörődöm­séget, a lehetőségek ki nem használását észlelik; ha a pártalapszervezetek taggyűlé­sein konkrét és hasznos ész­revételek, javaslatok hangza­nak el a tanács munkájával kapcsolatban, akkor kellő megvitatás után azokat to­vábbítják a tanácshoz. Általában a tanácsi appará­tusban tevékenykedő kommu­nistákra támaszkodnak, akik­re számíthatnak, akik a párt- bizottság — pontosabban: a párt — politikáját mindenkor képviselik a tanácsban. Kővári György elégedett a tanács és a pártbizottság együttműködésével, persze azért akad javítani való. Melyek a javítandó dolgok? . Elsősorban a nagyközségi szakigazgatási munkát maga­sabb színvonalra emelni — csaknem városi színvonalra — és tovább kell javítani a ta- hács és a pártbizottság testü­letéinek közös rendezvényein yaló aktív részvételt. • Kővári György személy sze­rint is szoros kapcsolatot tart a tanácsi testülettel; a tanács­egyedül kell a „fejét” törnie, hogyan emelkedhetne ez a nagyközség magasabb kom­munális színvonalra. A vb-el- nök szerint kidolgozott 15 éves távlati fejlesztési tervük f Tf.é'iValósításáért a pártbizott­ság nélkül nehezen lehetne el­képzelni. B. Gy. denie Dabas fejlődéséért, nem A párt határozott, a kormány cselekedett (6) A láthatatlan fogyasztás A IX. kongresszuson hozott határozat megállapítja: „Ha­zánkban a művelődés valósá­gos népmozgalom lett. Ma minden ötödik állampolgár is­kolarendszerű oktatásban vesz részt. A felnövő korosztályok­nak háromnegyede szakmun­kásképző iskolákban, illetve középiskolákban tanul to­vább.” Majd később: „A kul­turális forradalom eredménye­HA MEGVÁLASZTANAK... A lakosság szolgálatában Budakeszin, a 26-os tanács­tagi választókörzet jelöltje Sinkai Imre iskolaigazgató, községi párttitkár. Sinkai Imre, a párttitkár, fiatalember, 1968 óta viseli ezt a nehéz funkciót. Sinkai Imre, a pedagógus már idősebb, jól benne van a „korban”, 1958 óta tanítja Budakeszin a ne­bulókat, 1968 óta pedig az igaz­gatói beosztással járó gondok is a nyakába szakadtak. Mind­ennek ellenére Sinkai Imre derűs fiatalember, 37 éves. A körzet, amelyet megvá­lasztása esetén képviselnie kell, sok gonddal küszködik. Vállalja. A körzet polgárai már hallatták szavukat a je­lölőgyűlésen. Sinkai Imre ak­kor pontosan mindent feljegy­zett. Íme néhány bejegyzés füzetéből: „Van vízvezeték, de nya­ranta nincs a csövekben nyo­más! A járdák állapota nem kielégítő! A vízdíjat — noha mindenkinek van vízórája — átlagtarifa szerint fizeti a lakosság. Miért? Közvilágí­tás! ...” A körzet lakossága — mond­ja Sinkai Imre — megértő, s ezt mi sem bizonyítja job­ban, mint az, hogy a járda­építéshez felajánlottak lakón­ként 3—400 forintot. Ugyan- aikkor az a baj, hogy Buda­keszi „alvó” község. Nehéz az embereket társadalmi munká­ra kérni. De majd ezt is meg­oldjuk valahogy. Egy biztos, csak a lakossággal együtt ér­hetünk el sikereket Ha meg­választanák, rájuk támaszko­dom. Remélem, senki sem fog csalódni: sem a választók, sem a megválasztott... k. I. Díszdoktor Szombaton a Kertészeti Egyetemen tiszteletbeli dok­torrá avatták Italo Cosmo pro­fesszort, az olasz Szőlészeti és Borászati Akadémia alelnökét, a torinói és a bolognai mező- gazdasági akadémia tagját. Az avatási ünnepség után az olasz professzor a szőlészet helyze­téről és várható fejlődéséről tartott előadást. Virágzó barackosok Tavaszi pompájába öltözött a Duna—Tisza közi határ. Az idén a szokottnál korábban bo­rultak virágba a híres kiskun­sági barackosok. ....Különösei} szép látványt nyújtanak Kecs­kemét határában, a négy méter magas sövénybarackosok vi­rágzó lugasai. KÉPVISELŐ JELÖLT Aktív közvetlenség Kedves, közyetlen, rokon­szenves fiatalasszony, rögtön megnyeri modorával a vele beszélgetőt. Aztán gondolatai ki is egészítik az első imp­ressziót: nemcsak kedvesség­ről van szó, hanem közvetlen­ségbe öltöztetett ambícióról, lelkesedésről, társadalmi akti­vitásról. Bánáti Gézáné, a biatorbá- gyi 2-es számú általános is­kola tanárnője így mutatja be önmagát: — Pedagógus vagyok, ének­történelem tanár, harminc éves. Édesapám szabó, édes­anyám varrónő, négyen va­gyunk testvérek. Férjem gyógypedagógus, négy éves kisfiam óvodába jár... Így hangzana a nacioná- lé, de az élet sokkal gaz­dagabb, mint a személyzeti lapok tényhalnaza. — Hatéves koromban már érdeklődtem a zene iránt. Apám megkérdezte: akarsz he­gedülni? A budapesti 6-os körzeti zeneiskola tanulója lettem. A Budai Nagy Antal Gimnáziumban énekkari szó­lamokat tanítottam be. Tizen­nyolc évesen a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár zene­karának másod-, majd első hegedűse lettem. A karnagy szóló eljátszásával is megbí­zott. Tizenkilenc éves voltam, amikor 180 hegedűs közül az első lettem, ekkor a tévében is felléptem. A konzervatóri­umba sajnos — bár többször próbáltam — nem vettek fel. Ének-óraadó, ének szaktanító, majd a szegedi tanárképző fő­iskola, tanítás Biatorbágyon. Hát így alakult... Az élettörténet új feje­zettel bővül, Bánáti Gézá- nét országgyűlési képvise­lőnek jelölték. Hogyan lát­ja a képviselő feladatát? — Meg kell ismerni a köz­ségek problémáit. Mint em­bernek, közel kell kerülnöm a választópolgárokhoz. Jól tu­dom: ígérgetni nem szabad, szembe kell nézni a lehetősé­gekkel. Ehhez pedig tájéko­zottság szükségeltetik, a jelen­leginél sokkal több politikai, ideológiai, gazdasági ismeret. Az országgyűlésen nagy jelentőségű törvényeket szavaz meg a képviselő. Tervtörvényt, költségve­tést — gyakran bonyolult szakkérdésekről döntenek. A Parlamentben hogyan tudna helytállni? — Ismereteim természete­sen korlátozottak, nem tudok annyit, mint például egy köz­gazdász. De abból, ami el­hangzik az országgyűlésen, a vitából, a kérdésekből kiala­kíthatom a saját véleményem. A községek lakói nem­csak törvényhozásra jogo­sítják képviselőjüket, ha­nem a helyi érdekek szol­gálatára is kötelezik. Me­lyek a helyi feladatok? — A pátyi, biatorbágyi ve­zetőket már régóta ismerem. Az ember nem saégyenli, hogy kérdezzen. Amire reális lehe­tőség van, azt megteszem. Bizonyára a jelölőgyűlé­seken konkrét feladatokkal, kérésekkel is ellátták. Me­lyek ezek? — Pátyon három helyen fo­lyik az oktatás, a tanítóknak tíz perc alatt 600 métert kell megtenniük, két iskola között. Megoldást kell találni... Bu­daörsön a barlanglakások fel­számolása az egyik döntő fel­adat. És itthon, Biatorbágyon is sokat várnak tőlem az em­berek ..". A választópolgárok úgy gondolkoznak, hogy kép­viselőjük ne csak lássa problémájukat, hanem tud­jon tenni is a megoldásért, így fogalmaznak: a kép­viselőnek legyen összeköt­tetése. — Egy körzet sem boríthat­ja fel a megyei, az országos tervet. Tehát csak az adottsá­gokon belül lehet cselekedni. A társadalmi ambíciót szeret­ném felkelteni: millió forin­tos társadalmi munkára nem tagadnak meg milliókat! Ter­mészetesen feladatomnak te­kintem a kapcsolatok megte­remtését is, hogy tudjam, ki­hez lehet és kell fordulni... Így beszélt Bánáti Gézáné- ról Biatorbágy község', taná­csának vb-elnöke. Bányai Jó­zsef: „A mély vízbe került, sokat várunk tőle. Jó dolog, hogy megválasztása esetén egy fiatalt küldhetünk az ország- gyűlésbe. Támogatásunkra szá­míthat.” F. P. ként tovább nőtt a tömegek érdeklődése az irodalom és a művészetek iránt.” Az okta­tást, a kultúrát szokás a társa­dalom láthatatlan fogyasztá­saként jelölni. Valóban, kife­jezhető-e adatokkal, pénzösz- szegekkel mindaz, amit a két szó tartalmaz? Aligha. Hisz’ a művek keltette közönség­visszhang, a kultúra tudatfor­máló szerepe, az ifjú agyában elraktározódott ismeretek el­vont értékek. Az adatok, té­nyek mégsem fölöslegesek. Ki­fejeznek sok mindent. Például azt, hogy az állam milyen je­lentőséget tulajdonít az okta­tásnak és a kultúrának. A legutóbbi öt esztendőben a kommunális beruházások — amelyek az oktatás és a kul­túra beruházásait is magukba foglalják — értéke 41 száza­lékkal volt nagyobb, mint a második ötéves terv időszaká­ban, 1961—1965 között. A mű­velődés népmozgalom jellegét jól igazolja, hogy az 1970— 71-es oktatási évben 1,8 millió fő tanul az országban! A számvetés itt sem nehéz, mert bármerre tekintünk, az ered­mények sokasága tűnik sze­münkbe. Hat százalékkal nőtt a felsőoktatásban résztvevők száma, a felsőoktatási intéz­ményekben 22 ezerrel többen végezték be tanulmányaikat az 1966—1970 közötti években, mint az ezt megelőző öt esz­tendőben. A fölépített középis­kolai tantermek száma megha­ladja a hétszázat, 12 ezer diákotthoni hely létesült, az általános iskolákban további húszezer gyermek kerülhetett napközibe, s így számuk 200 ezer fölé emelkedett... S ezek fejében — az egyik olda­lon — nagyobb anyagi támo­gatás az állam részéről, illetve — a másik oldalon — a társa­dalom „okoskodása”, az érté­kesebb emberfők tíz- és száz­ezreinek kiformálása. A sokoldalú állami áldozat- vállalás természetesen nem valami elvont humanitás ér­vényesítése. Az élet minden területe kamatoztatja azt, hogy — például — a legutóbbi öt évben, 1966—1970 között 66 ezerrel többen szereztek érett­ségi bizonyítványt, mint 1961—1965 között, s hop’ ez­zel a legalább érettségizettek száma a népességen belül már 1,2 millió főre rúgott. Ahogy a több mint 300 ezer felső­fokú végzettséggel rendelkező állampolgár sem olyan szelle­mi tőke, ami ne sokszorosan kamatozna. Persze, a felada­tok légiója sem hiányzik. A gyermekek mintegy nyolc szá­zaléka nem végzi el az általá­nos iskola nyolc osztályát ... A felsőoktatásban a fizikai dolgozók gyermekeinek ará- nya kisebb a kívánatosnál... Továbbra is keresni keli a társadalmi igényeknek jobban megfelelő iskolatípusokat... sokféle módon elősegíteni, hogy az iskolai tanulmányok után se szakadjon meg embe­rek és új az ismeretek kap­csolata. Űj ismeretek? Terjesztésük nélkülözhetetlen' eszközei nemcsak az oktatás, hanem a népművelés, a kultúra _ fegy­vertárában is fellelhetők. Az. eszköztár bővítése, korszerűsí­tése persze megintcsak anya­giakat igényel. Mert aligha akad valaki, aki úgy véli: a több mint 470 könyvtár fönn­tartása a megyében — ame­lyekben négy év alatt 17 ezer­rel nőtt a beiratkozott olvasók száma, s 279 ezer kötettel a könyvállomány — kitelik ab­ból, amit jelképes díjként a könyvek forgatói fizetnek. S az is az alaptalan feltételezé­sek közé tartozna, hogy a me­gyében működő 18 múzeum költségfedezetét a múzeumi belépti díjakból teremtették elő... Hűen a kongresszusi hatá­rozathoz, a kultúra „fogyasz­tásának” lehetőségei a leg­több területen bővültek. Ugyan a színház- és moziláto­gatók száma tovább mérsék­lődött, de a világra nyíló ab­lak, a televízió négy év alatt a megyében 51 ezerrel gyara­pította hívei-szidalmazói tá­borát. (Ezer lakos közül 93 volt, tv-előfizető 1966-ban, s 148 1969-ben.) Ezekben az években valósult meg a hato­dik adásnap — 11 órával nőtt a heti adásidő —, s megkez­dődött a színes műsor kísérleti sugárzása... 4100-zal több mű, 21 millióval nagyobb példány­számban jelent meg 1966—1973 között, mint a második ötéves tervben ... Négy esztendő alatt 374 színházi premierre került sor, 1,5 millióval több hanglemez fogyott, a lakosság évente már húszmillió forint értékben vásárol képzőművé­szeti alkotásokat... Négy esztendővel ezelőtt mindaz, amiről sorozatunkban vázlatosan szóltunk, program, elvégzésre váró teendő volt csupán. Jó érzés, hogy ma a program egészére, s részletei­re egyaránt elmondhatjuk — az adatok, a tények alapján —, teljesült, teljesült. Ami persze nem azt jelenti, hogy a következő évekre program, teendő nélkül maradtunk vol­na. Könnyebb azonban úgy nekirugaszkodni a holnapnak, hogy lábunk alatt szilárd a ta­laj. Mészáros Ottó (Vége.) A Bakony legjobb juhásza A Városlődi Állami Gazda­ság minden évben értékeli ju­hászai munkáját. A bárány­szaporulat, a gyapjúhozam, a tej- és a hústermelés alapján eldönti, hogy ki viselheti a kö­vetkező év tavaszáig a Bakony legjobb juhásza címet. Ezt az évi eredményei alapján — Schermann József szerezte meg: fatkájának minden egyes tagja 1076 forint hasznot ho­zott a gazdaságnak egy év alatt. Az erkölcsi elismerés mellett Schermann József pré­miumot és több nyereségré­elismerést az idén — elmúlt ! szesedést kapott. V

Next

/
Thumbnails
Contents