Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-09 / 57. szám
4 1971. MÁRCIUS 9.. KEDD TV-FIGYELÓ Ami nyolckor kezdődik Ami nyolckor kezdődik, az — a hagyományok, a „csúcsidő” (ilyenkor nézik legtöbben a tv-t) alapján — a fő- műsor. A tv napi produkcióira Úgy nyomja rá a bélyegét, hogy várjuk — nyolc óra előtt — mikor jön már a Bors, vagy Hitchcock, illetve elgondolkozunk — nyolc óra után —hogy érdemes volt-e úgy várni... A sajt című holland tv- játékíilm — kedden — a holland est keretében bemutatta, hogy a holland játékfilm nincs a világ élvonalában, de még harmadvonalában sem —• e film alapján. Willen Elsschot novellája, bár jól ismert, tucattéma — a kisemberről, aki olyan tehetetlenné vált élete során, hogy a lehetőséget sem tudja kihasználni sorsa megváltoztatására —, mégsem érdektelen. Am a szerző ezt az igazi életre képtelen embertípust vádolja azért, hogy idejutott, ahelyett, hogy azokat ítélné el — a ma uralkodó holland és általában nyugati elitréteget — akik miatt ilyen embertípus kialakulhatott. A tv-£ilm jobbára a novella felolvasására korlátozódott, a cselekmény nem jeleníttetett meg, s ez bizony nem nevezhető filmnek. A Bors folytatódik. A hatodik rész, A zsokékirály abban különbözött az első öttől, hogy fogalmunk sincs, mi az az ügy — konkrétan: mi az az éppen aktuális politikai-mozgalmi esemény —, ami miatt a kalandok megesnek, így azok sokkal öncélúbbak, mint az eddigi Borsfilmekben. Az író-rendező Markos Miklós nagyon ,.ángy alosította” Bors Mátét, vagyis Sztankay Istvánt, akinek ma már semtmi más dolga nincs, mint felidézni eddigi jól bevált fogásait. A Bombaüzlet — csütörtökön — az amerikai fogyasztói társadalmat bemutató dokumentumfilmnek Ígérkezett. Az ötlet kitűnőnek bizonyult, a megvalósítás azonban akadályokba ütközött, mivel kevés volt a képanyag. Ezt helyettasítendő, túl sok volt a „kerekasztal-beszélgetés” — bármilyen kiváló szemtanú is volt lpper Pál — és elhibá- zottnak tűntek a közbevágott „oratóriuimszerű” színpadi jelenetek, ahol a színészek „Protestsong” jelszavakat kiabáltak. E háromfajta stílustörekvés darabokra szaggatta a filmet. Konkrét gazdasági manipulációt — dokumentumfilmen — lehetetlen absztrakt jelképekkel hatékonyan bírálni. Az India felfedezése utolsó része — Ma és az évezredek —, hasonlóan a többi részhez, rendkívül magas színvonalú, mélységében szinte páratlan dokumentumát nyújtotta a mai és a régi Indiának. Az összefüggések ilyen ' logikus, elemző, sőt láttató erejű bemutatása kevés dokumentumfilmnek sikerült eddig jobban, mint ennek az olasz filmsorozatnak, amelyből nemcsak a nézők, de kutatók, sőt más dokumentumfilmesek is tanulhattak. Az Én, te, ő című Arbuzov- színmű — szombaton — tehetséges színpadi szerző jól induló darabját mutatta, amely minden hamis heroizmustól és patétizmustól mentesen állított elénk három fiatalt a háború alatt. Később szonban kevés gondolati öszefüggés volt felfedezhető az első rész és a további két felvonás között. Az összefüggés ugyanis csupán érzelmi, amikor a három fiatal további életét és kapcsolatukat körvonalazza a szerző. Az előadás — Léner Péter rendezése — még csak elmélyítette ezt a szakadékot. A színészek — Monori Lili, Vallat Péter, Harsányi Gábor — tehetséges alakítást nyújtottak. S végül — vasárnap — jött, látott és győzött Alfred Hitchcock, a lovaggá ütött amerikai, aki a krimit és más hasonló műfajokat annyira szalonképesíteni akarja, hogy igazi „művészet” legyen belőle. Hát... — szórakoztunk és ez sem utolsó dolog. (berkovits) G ALS AI PONGRÁC: BAJOK GIZI JÁTÉKAI XXX. Bajor Gizi művészete a húszas évek végén jut a teljes biztonság állapotába. E rendkívüli színészegyéniség pályáján egyenletes fejlődésről aligha beszélhetünk: Bajor nem „tehetséges kezdőnek” indult, aki szerepről szerepre magát építve, finomítva, tisztes küzdelmek és kudarcok árán került egyre magasabbra; ő már A dadá-ban a saját példaképeivel egyenrangú művész volt, akinek nem másokat, hanem önmagát kellett volt felülmúlnia. Időközben csak a színészi technikája tökéletesedett A mesteri tudástól a fölényes virtuozitásig. De ezentúl majd minden szerepében megtalálja azt a „nagy pillanatot”, amely a jellemet egyszerre élővé, jelenvalóvá és utánozhatatlanná teszi. Bajor Gizi későbbi alakításainak titka és módszere: a legfontosabb, a hősnő sorsát egyszerre fénybe borító tulajdonság, gesztus vagy hangszín megragadása; rátalálás a nagy, koncentrált pillanatra. Egy emberi sors — egyetlen másodpercben. Ez a találat értékű mozzanat a hősnő legbelső lényéhez tartozik. Annyira, hogy a jellem többi részletét is ki lehet bontani belőle. S a figura, mint színészi mű, nem veszhet el többé.A színésznő Romáin Coolus Húsvéti vakáció című darabjában egy tizennégy éves kamaszfiút játszik. A kis Claude, aki most viaskodik a kamaszkor folyondá- ros ösztöneivel, hazajön az intézetből; tűzbe borul vadházasságban élő anyjától; fölfedezi e tikkasztóan szép és érzéki asszony szerelmi játékait; féltékeny lesz rá, de meg is undorodik tőle — s a számára ismeretlen érzésekbe belebe- tegsziik. Madmoiselle Lanfant, a párizsi Théatre Michel tagja tizenhét éves, amikor ezt a szerepet eljátssza. Bajor még egyszer annyi: éppen harmincnégy. Alakítása mégis különb élményt nyújt. Hiszen Claude, a tejesképű, macskabordájú éretlen kamasz lelki, megöre- gedését is eljátssza Ügy bűvöli magát gyermekké, hogy arcáról eltűnnek a felnőttvonások, és úgy öregszik vissza felnőtté, hogy megőrzi gyermeklényének fiatalságát. Van a darabban egy „nagy pillanat”. Claude benyit az édesanyja szobájába Haja nedves kefével lekenve, babos nyakkendőt visel, térden alul érő nadrágot, hosszú szárú harisnyát. A fiú a szobába lép, halkan behúzza maga mögött az ajtót, majd lábujjhegyen előrejön. Tizennégy éves? Talán annyi sem. Arcán nyers kamaszöröm és ravaszdi mosolygás. Aztán hirtelen megtorpan. Anyját fiatal festő szerelmével épp a legforróbb pillanatban találja... Más színésznő rácsodálkozna erre a látványra. Vagy ejkomorodnék. Míg Bajor megijed. Ügy ijed meg, mintha egy betörőt látna mesterkedni a lakásban. Aztán rémületében elbújik a függöny mögé, s csak akkor kezdi megérteni, hogy mi történt. Fejét óvatosan kidugja rejtekéböl, majd visszakapja. Hiszen kíváncsi is a jelenetre, meg iszonyodik is tőle; szeretne is a festő helyében lenni, meg nem is; vonzza is az anyja, meg taszítja is. S amikor a szerelmespár kimegy a szobából, Claude előszédeleg a függöny mögül, a közönség meghökken: Omladozik a Nádasdy vár A nagy hideg, s az erős szél tetemes károkat okozott a rendkívül rossz állapotban levő 500 éves sárvári Nádasdy várban. Az idő kikezdte a vastag • falakat is, többek között a nagy értéket képviselő Dorfmeister falfestményekkel ékesített díszterem oldalát. Az ötszögű, olasz bástyarendszerű reneszánsz várat, 1946-ban tatarozták utoljára. 1963-ban kijavították a dísztermet, a bejárati hidat, a tornyot, és a bástyák egy részét. A vár további helyreállítása azóta szünetek A vár állapota állandóan romlik, s ahogy múlik az idő, a helyreállítási költség hatványozódik. Különböző tervek születtek az épület hasznosítására, a megvalósulás azonban évről évre késik. FLORÄLIA Ludi rontani Gorsiumban A Fejér megyei Tácon, az egykori római kori város romjai között „Gorsiumban”, az idén első ízben felelevenítik azokat a római ünnepeket, amelyek az antik város életéhez tartoztak. Az első lesz ezek közül Florália ünnepe. Április 28 és május 3 között Flora istennő ünnepén a gor- siumi látogatókat virágokkal köszöntik. A ludi romani (a római játékok) idején, szeptember 4—19 között ifjúsági szavalóvereenyt rendeznek antik költők verseiből. Az idei évad a ludi plebejivel (népi játékokkal) november 4—17 között zárul. Ez utóbbi a hagyományos római játékoktól annyiban tér majd el, hogy a lakoma elmarad. A megemlékezéseket az egykori római város fórumául, szentélyei előtt vagy éppen ligeteiben tartják meg. Később más rómaikori ünnepeket is felelevenítenek Gorsiumban. mi lett ebből a fiúból néhány perc alatt? De Bajor művészi átváltozásának akadnak külöi^ bravúrjai is. J. M. Barrie:, Vén lányok című színművében Phoebét alakítja, a . boldogtalanságtól öreggé szikkadt, majd szerelmében újra kivirágzó tanítónőt. Phoebe az első felvonásban húszéves, a másodikban harminc, de kiadja magát saját húszéves unokahúgának is: aztán az egyik szerep képében játssza el a másikat, és viszont; a korosodó vénlány ellesi és lemásolja ifjú rokonának szokásait, majd az unokahúg kezdi utánozni hóbortos' nénjét — úgyhogy az átélés pillanatnyi áramzavarából vagy a váltás legkisebb pontatlanságából is dermesztő-félreértés származhatnék. A hősnő az első felvonás végén riadtan tépelődik: mi lesz vele tíz év múlva?, miféle arc néz majd rá a tükörből?, s ki fogja akkor észrevenni? Aztán a második felvonás elejére tíz évet meg is öregszik. Az író módot ad a színésznőnek, hogy e két jelenet között, az öltözőben fölrakja arcára az öregedés művi pety- hüdtségét. De Bajor Gizi nem él az alkalommal. Sem maszkot, sem festéket nem használ. Ö egyetlen pillanatban, a nyílt színen akar és tud tönkremenni. Míg máskor, ha a költői igazság úgy kívánja, a hősnő lényének állandóságát, a sors kártékony fordulatain át is bravúrosan érzékelteti. Ekkoriban arat szívós sikert Klabund német expresszionista költő legendája: A krétakör. Ez a másik nagy téma. A Kelet. Kelet misztikus létfilozófiai, ősi legendavilága és egzotikuma szinte a freudizmussal egyszerre jön divatba. Klabund a kínai népmesék körva- rázsmotívumát időtálló, bár költőien elvont igazságokkal tölti meg. A krétakör; az em„Egy nemzedékért...” ,fSzüdi György 1909-ben született. Költő volt. József Attila díjas. Munkás volt, s korán bekapcsolódott a munkásmozgalomba; emiatt többször szenvedett börtönbüntetést. Verseiben elsősorban a munkás- osztály életéről ír. (Sötét évek után, 1947. Tiszta hittel, 1953. Szülőföldem, Budapest, 1955. Szerelmünk az él'et 1958.” György emlékestet rendez. Eg- ressy István előadóművész, Jánosi Péter, a Magyar Állami Operaház tagja, dr. Holéczy Géza zongoraművész lép fel és Anker Lajos karnagy vezényli az újpesti hatvan tagú kórust. Sipos Lajos tanár az ünnep méltatója. A nagy gonddal szervezett estére Üjpest veteránjai is készülnék. Számúkra is meghívót kézbesített a posta. Részesei lesznek annak, ahogyan Pest megye emlékezik egy újpesti m unkásgyerékre, aki volt zsákhordó, jutagyári munkás és a munkásosztály hűséges költője. Olyan költő, akit kar- társai szeretettel őriznek emlékezetükben. Sági Ágnes A lexikon ebben a néhány1 sorban állít emléket a költőnek. Sok ismerőst megkérdeztem, olvasott-e már valamit Szüdi Györgytől? Ismeretlen volt előttük a név. A könyvesboltokban sem találtam verseskötetet tőle. S az Árpád fejedelem úti, Dunára néző kis lakásban, ahol Andrásfi Gyula és felesége, Anna néni él — Szüdi György barátai — nem sokkal többet tudtam meg a költőről. Csakhogy a meghitt otthonban melegebbé váltak a szavak, emberibbé az érzések és az ismeretlen költő ismerőssé vált. — Újpesti gyerek volt. — Volt szállítómunkás, zsáfchordó, dolgozott a Jutagyárban. — A kezem alatt is dolgozott — emlékszik Anna néni. Ügyetlen fiú volt — kétbalkezes —, de nem is muníkás- nak, inkább költőnek termett — Franciaországba emigrált — Tiszta életű, igazhitű em- , bemek ismertük, az illegális mozgalomban mindig számíthattunk rá. A felszabadulás után is sokat segített Nemrégen Új pesten, kul túrestén emlékeztek a költőről. A régiek közül sokan elmentek már, de akik élnek, ápolják Üjpest mozgalmi hagyományait. Ügy is, hogy támogatják, aki arra rászorul, s úgy is, hogy egyszerűen nem feledkeznek meg egymásról. Az „öregek” szervezték azt az estét is, amelyen az Üjpesti Munkásotthon aranykoszorús, hatvan tagú énekkara éneikéit, neves művészek Szüdi György verselt szavalták.,. 1971. március 13-án Cegléd ünnepel. A helyőrség parancsnoksága, a KISZ Cegléd Városi Bizottsága a forradalmi ifjúsági napok Pest megyei megnyitója keretében Szüdi béri sors, amelynek bűvös határát senki át nem lépheti. Haitang, a gésák teaházában élő árvalány egy dúsgazdag uzsorás második f elesége lesz. Nemsokára — miután „álmában” titkos szerelmével ölelkezett — gyermeket szül férjének. Az első rangú hitves azonban bosszút esküszik: megmérgezi a férjét, a csecsemőt elszakítja anyjától, ve- télytársnőjét pedig börtönbe vetteti. Haitangot, gyilkosság vádjával, már halálra is ítélik, amikor a költői igazságszolgáltatás leveri börtönének lakatját. Bajor Gizi e megrontott asz- szonysorsban a lélek romlat- lanságát ábrázolja, amely az annyiszor megkóstolt testből is sugárzik, a jóságot, amely nem érti a bosszút, a Szenvedést, amelyet az erkölcsnek hordoznia kell. A kritikák mozdulatainak s hangjának koreografikus szépségét dicsérik. A szakma hivatalos elismerése nem sokáig késik. Bajor Gizi 1929-ben megkapja a „Nenjzeti Színház örökös tagja” címet. Amióta ezt a dekórumot megalkották, ő a legfiatalabb örökös tag a színház történetében. Ekkor Niccodemi Hajnalban, délben, este című kétszemélyes kamaradarabjában játszik. f Majd egy év múlva, 1930 őszén — Márkus Emília, Hevesi Sándor és Gál Gyula társaságában — a Corvin-koszo- rú tulajdonosa lesz. A Bajor-premierek most már társadalmi eseménynek számítanak. Ezeken az estéken nem üres a kormányzó páholya sem. Kardok, paszományok, briliánsok ragyognak az elsötétülő nézőtér meleg zsongásában. A siker és az etikett tökéletes. (Folytatjuk) SZÜDI GYÖRGY: Felszabadulás Ballagtam a kanyargós út szélén Gödöllőről Budapest felé, dörömbölő ágyú!; ütemére lengette meg ruhámat a szél. Felvitt az út hóval vetett dombra, a magasból-melybe vezetett — ugrándozó cipőtalpam halkan visszamondta folyton léptemet. Lobogó voltam, százszínű zászló, éhség gyötört, kínzott a hideg s magányos, mint a bombázott házról szétszóródott törött cserepek. Futni akartam, de megvakultam... árok ölelt, tüske szaggatott — göröngyöktől hóbuckákig bukva tűnek véltem minden kavicsot. Zuhantam, estem, gödrökben másztam, ütött a föld, áztatott a hó s úgy csapott reám a fáradtság, mint elítéltre egykor a bakó. Fekve maradtam, ők felemeltek, karjukban vittek a réten át s mintha a fülembe súgták volna néha — „Gólya viszi a fiát”. Fáradtan, némán aléltan csüngtem s mint sebesen forgó hinta járt, mozgott, száguldott, iramlott körben az ágakra ülő láthatár.. Lélegzetükre bakancsuk dobbant... Sapkájukon sarló-kalapács, úgy fénylett, mint tiszta terítéken a frissen kiüt ünnepi kalács. Kitartóan, percet nem pihenve dörömbölt a messzi ütközet s a gépmadarak tömör ezüstje fcl-felcsillant határunk felett. — Bombát vetünk, gránátot a múltra, — mondották a szovjet emberek s a Pilisnél szovjet gyalogságát nyilas tank nem állíthatta meg. Gödöllőnél került már a zsákból leves-konzerv, gömbölyű cipó, Kerepesen jutott a kondérból aszonyunknak ebédre való Az autóban gyúrták fagyos lábam, cipőt adtak, ruhát, meleget, útitársam féllábon ugrálva sző nélkül a szélben vetkezett. Karja lendült, sörényét feldobta magasra a sebes mozdulat — tartalék ingét átadta nékem szaporán, egy pillanat alatt, aztán leült, fegyverét ölében átfogta, mint otthon gyermekét, ha munka után hordozta vállán, vagy csókolta hunyorgó szemét. Nagyiccénél, amikor elváltunk, leültem az állomás előtt s valami megmagyarázhatatlan furcsa érzés vett rajtam erőt; boldogság volt öröm, vagy rajongás? nem tudom már ml is lehetett — csak azt tudom, fagyos arcom szélén éreztem a meleg könnyeket. KI szólt hozzám, amikor bolyongtam munkátlanul hónapokon át 8 örültem, ha vehettem ebédre lószalámit öt vagy tíz dekát? Ha ujjamon zizzentek a selymek, nyelhettem a szövődé porát'— hentesemnél vásároltam délre szalonnához olykor paprikát. Oly mindegy volt, hol tölti az ember céltalannak érzett életét — szalmazsákon vagy a gépteremben tömi babbal csordultig belét. Gyermek voltam — kallódtam az ntcán... növekedtem — tőkés ráncigált, míg nem hívott egyszer ütközetbe anyámnál is jobb barát — a Párt. Megtanultam a tőkés mocsárban osztályomban bízni szüntelen s osztályomnak szovjet katonái felemeltek engem s nemzetem. Nagyiccénél könnyes volt az arcom, Sashalomnál fent a dombtetőn menet közben összezártam öklöm s éreztem, hogy növekszik erőm. Dörömböltek, szóltak még az ágyúk, füstöt formált egy-egy lövedék — Buda felett villanó bíborral kavargóit a koromszínű ég. Körülöttem hason, háton fekve temetetlen náci katonák hirdették, hogy összetört őrökre Hazánkban a fasiszta világ.
