Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-02 / 51. szám

«ST HEGYEI 1971. MÁRCIUS 2., KEDD TOJÁSDÖMPING Hosszú hetek telnek el még, mire a böjti szelek felrázzák álmukból a faágakon szuny- nyadó rügyeket, de a piacon már tojásdömping van. Kap­ható darabra, vagy akár ko­sárszám is. Ára elfogadható. A ceglédi piacon a termelő­szövetkezeti árusítóhelyeken és a háztáji árusoknál még aszerint is lehet válogatni, hogy a vevő a fehér, vagy a hagymaszín héjút szereti-e? Ami minden esetben nagy öröm: nem halízűek a tojá­sok, nem érezni rajtuk a táp „nem nekünk való” zamatát. A piaci felvásárló helyet sok eladó keresi fel. Itt több ezer lriss tojás gyűlik össze. Heti 44 óra Ez év elejétől bevezették a 44 órás munkahetet a csemői Rákóczi Termelőszövetkezet­ben. A tsz tagjai minden má­sodik szombaton szorgoskod­hatnak otthon, a ház körül. — Tanárünnep. Vasárnap délelőtt tartotta ez évi első ülését a nagykőrösi Arany János Társaság. A város két kiváló pedagógusára: Váczy Ferencre és Márton Barnára emlékeztek. 140 EZER KÖBMÉTER NAGY HÁZ Budapest legnagyobb lakó­házát keresem. Annyit tudok róla, hogy nagy és Öbudán van. Megkérdezhetném a ta­nácstól is, node ha megmon­dom, hogy újságíró vagyok, akkor egészen bizitos, az elnök­höz kapcsolnak: minek zavar­jak egy ilyen elfoglalt embert ilyen apró kérdéssel. Az Árpád-híd budai hídfőjé­től gyalog vágok a keresésnek. Megyek az orrom után a la­tyakban. Annyi itt az új és nagy ház, honnan tudjam, melyik az igazi? Megszólítok egy járókelőt, döntöm el, s egy kedves néni­től már kérdeznék is. Köszö­nök és — magam előtt látom a Nagy Házat. Kecses kolosz- szus, földre fektetett Empire State Building. Hát igen, ez az. Míg odaérek, az ablakait szá­molgatom. Tíz emelet magas, egy sorban csaknem kétszázig jutok el, kétezer ablak bizto­san van rajta. Megérkezem, s engedek a kísértésnek, hogy mielőtt bárkihez egy szót is szólnék, körbe sétáljam. Az utak még nincsenek készen, itt-ott építőket látni, de sok apró jel arról árulkodik, a há­Izat már birtokukba vették a lakók. A kapun gépelt szöveg: „Kérjük a tisztelt lakókat, hogy a papírszemetet ne dob­ják a gyűjtőbe, mert az eldu­gul... Aláírás: Gondnok” Igazán apró jel. Egy aprócs­ka kislány iskolatáskával a hátán nagy komolyan erőlkö­dik, hogy benyomja a kaput. Segítek neki, udvariasan kö­szöni, aztán iramodik a lifthez, kulcs után kotorász a zsebé­ben. Hét-nyólcéves lehet, bár látok egy olyan „gondnok” aláírással ellátott felhívást, hogy kisgyerekek ne kezeljék a liftet. Ezt a pöttömséget nem féltem, olyan magabiztosan végzi a műveleketek, hiszem, nem rontja el a fontos gépe­zetet. Félúton sem járok, amikor egyszercsak egy öblös hang rámkiált: — Te vagy az, Bandi? Nem nekem szóltak: a kapu­telefon mellett áll egy férfi: ő társalog nem tudom hányadik emeleten levő ismerősével. A házban, melynek tizenöt lépcsőfeljárója, felvonója van, s csaknem ezer a lakások szá­ma, kaputelefon l • Átadásra vár A Középülctépítő Vállalat dolgozói két és fél év alatt építették fel a Rózsadombon s minden igényt kielégítő új SZOT Szállót. 234 szobájában egy­szerre 304 személy üdülhet. Az építők március közepétől folya­matosan adják át a szobákat berendezésre, március végén pe­dig megkezdik a szálló műszaki átadását. A tudomány a balesetek ellen A Közúti Közlekedési Tudo­mányos Kutató Intézet hosszú­távú kutatási célprogramot készített a közúti biztonság ja­vítására. A statisztikai adatok szerint a közlekedési hibákból eredő közvetlen anyagi kár évente mintegy 100 millió forint, de ezt többszörösen fe­lülmúlja a népgazdaság több milliárd forintos közvetett vesztesége, amely az elveszett munkaidő miatti terméskiesés­ből vagy a megrongálódott eszközök ki javítására fordított munkából adódnak — nem szólva a legfontosabbról, a pó­tolhatatlan emberélet-veszte­ségekről. A kutatási program a bal­esetek legjelentősebb tényezői szerint három fő részre oszlik, s ennek megfelelően a közle­kedő emberre, a járműre és a pályára vonatkozó kérdésekkel foglalkozik. Nemrég készítették el az 1970-es baleseti térképet, az egész úthálózat baleseti mutatóival, amelyek az utak minőségének megfelelően vál­toznak. A térkép alapján meg­vizsgálják azokat a pontokat, ahol a legmagasabb a mutató, s ha szükséges, az intézet ja­vaslatot tesz az utak átépíté­sére, a kanyarok átvágására. mök és gondok foglalják el ezt a 140 ezer köbméteres te­ret, ott Óbudán, a Szőlő ut­cában. S miután házgyári ele­mekből épültek a lakások, terv szerint és sorban egyre több helyen az országban, szapo­rodnak az ilyen „vegyes köb­méterek”. Babakocsit toló fiatalasz- szony mögött még egy hir­detés vonja magára a figyel­memet, amely elolvasva tük­rözi ast is, hogy nem minden­ki elégedett az új óriás ház­zal. íme egy szöveg: FI GYELEM! ELCSERÉL­NÉM SZÓLÓ UTCA 76. III. EMELET 18. alatti két nagy­szobás, erkély nélküli laká­somat enkélyesre. Tel.: 291—539 Szlávik Kár azonban felhívni, a Nagy Házhoz ragaszkodik, de erkéllyel. Az ajtóban kezembe nyom nak egy cetlit: „Értesítjük a Kedves Lakó­kat ... Az előfizetés egy me­nüre 8 forint. Gyermekélelmezési Vállalat cím stb. Kedvesek. S. A. Kedvezőbbek a feltételek Több sertést hizlaltak Gümökórmentes tehenek Az Állat- és Húsforgalmi Vállalat ceglédi körzeti ki- rendeltségén Oroszvári Mik­lós vezető mondotta: — Nagykőrösön élénkült a sertéshizlalás, a múlt eszten­dőben a termelőszövetkeze­tekben nevelt állatokból 1482-t vettünk át, magáno­soktól pedig 142-t. — Most kötik a szerződése­ket. Az Arany János Termelő- szövetkezet, amely eddig nem hizlalt, most 300 sertésre szer­ződött. A közös gazdaságoktól és magánosoktól az idén 1700- nál több hizlalt sertés átvéte­lével számolunk. — Hízott és hűsmarhákból a körösi közös gazdaságokból 720-at, a háztáji gazdasá­gokból 46-ot vásároltunk a múlt esztendőben. Az idén ed­dig 300 jószágot kötöttek le. Különösen előnyös a bika­borjúk hizlalása. Magas árat fizetünk értük. A termelőszövetkezetek egy­más után mentesítik a gümő- kórtól állományukat. A ki­cserélésre kerülő jószágokat vállalatunk veszi át. Az egész­séges jószágokat pedig a me­gyei Állattenyésztési Fel­ügyelőség biztosítja. Az akció során a Hu­nyadi Termelőszövetkezet 278 szarvasmarháját, a Szabadság Termelőszövetkezet 150 tehe­nét adta el. — K — Az alkoholizmus: betegség — Nahát, így bánni egy be­teg emberrel...! (Zsoldos rajza) Békát nem Házőrző gólya Szentesen Szentesen, a Rá­kóczi utcában Ta­kács Bálintéknál házőrző gólyát tartanak. A jólfej­lett madár 1969 tavaszán esett ki a fészekből Taká­csék kertjében. A gyerekek felnevel­ték. magukhoz szoktatták, repülni is megtanult, ősz­szel útrakelt, de néhány nap múlva újból visszatért. Azóta sem vált meg a háztól, amelvnek tetejére 'a pártfogó család külön fészket épí­tett. Ebben tartóz­kodik nappal a gólya, vagy sétál a kertben, az ut­cán és néha mesz- szebbre is elrepül, de éjszakára min­dig visszatér szál­lására, egy színbe. Ha rossz idő kö­zeleg, előre meg­érzi Ilyenkor el­hagyja a fészket és visszavonul laká­sába, a színbe. Jó házőrző, mert az idegeneket nem kedveli. Amikor vendégek érkez­nek, hangosan ke­lepéi és még rájuk is támad. Taká­csoknak háziálla­tává vált a hűsé­ges madár. Hallal, hússal — a szen­tesi baromfifeldol­gozó vállalattól kapott hulladékkal — etetik. A szelíd gólya társaitól ab­ban is különbözik, hogy a békát nem szereti és a ker­tekben szaladgáló kiscsirkéket sem bántja. Takácsék kíváncsian várják, hogy a jólfejlett madár tavasszal párt választ-e ma­gának, elhagyja-e a megszokott há­zat is működik. A technika. Ve­gyük igénybe. Megállók egy tábla előtt, találomra megnyo­mok egy gombot, mely alatt név áll: „H. István”. — Jó napot kívánok. Van itthon valaki? — mondom. S a hangszóró megszólal. — Tessék. Női hang. — Újságíró vagyok, ne hara­gudjon, hogy érzik magukat? A hangszóró közvetítésével elhangzott „Köszönöm, na­gyon jóT’-ban nemcsak a meg­lepődés, de őszinte öröm ér­ződött. A séta hosszú és érdekes, öt óra körül járhat, egyre soka­sodnak a hazatérők. Még tar­tanak a költözések, de már több, mint kétezren lakják az épületet. Épületet? Falut! Vagy inkább egy községmére­tű modem falut, melynek, ha minden lakása gazdára talál, rövidesen háromezernél is több lakója lesz. A hazaigyekvők között egy ellesett beszélgetés: (Hallgatódzni tilos, de hát mit tegyen az újságíró?) Képzeld, a feleségem tegnap eltévedt, s a 86-osba ment be, még jó, hogy nem látta senki, amint a kulccsal ott erőlködött... Igen, ez is igaz. A mondat a modern lakótelep átkát tükrözi. Az előnyök azon­ban — összkomfort, kénye­lem, gyorsabb, olcsóbb épít­kezés ellensúlyozzák az ilyen kellemetlenségeket. A hatalmas monstrumba már lelket leheltek a benne élő emberek, a Nagy Háznak élete, karaktere van. Ez a véleménye a gondno­ki irodában ülő, tömérdek munkával megterhelt ház­gondnoknak is (három van be­lőlük), aki mellékesen lakás- tulajdonos is. Férje, aki segít neki az éledő ház első nap­jaiban természetszerűleg na­gyobb munkákban, szívesen, az új lakástulajdonos örömé­vel visz fel otthonába. Két­szobás lakásuk, mind a két helyiség külön bejáratú, s ez a tervezők dicsérete, hiszen ők is a fiúkkal és feleségével laknak együtt. Két család, ke­vesebb, mint ötven négyzet- méteren, de kényelmesen. Szekrény alig van: nem kell. A beépített bútorok pótolják. Töröcsik Sándor, a Lakóterv mérnöke, a ház tervezője, tár­gyilagosan sorolja kérésem­re a Nagy Ház adatait. Ö ut­cának nevezi, körébe épül majd Óbuda új városközpont­ja. Az épület 340 méter hosszú. 18 méter széles. 33 méter magas: tér­fogata csaknem 140 ezer köb­méter. Nem légköbméter. Beton, acél és ember és örö­[—iszokszínű hófoltok jelezték a hó elmú- üj lását. A szél hidegen süvített. El-enta­il patt egy kórót és rázta, majd ledobta |J az Ürgerét hófoltos gyepére. Amióta idehallatszott a front zaja — a szün­telen ágyúzás és bombázás —, meggyorsí­tották a leventék kiképzését. Már csak a ti­zenhét évesek vannak itthon. Az idősebbeket még a télen elvitték Németországba. Azt be­szélik, azokat vetik majd be tavasszal és ak­kor megfordítják a háború sorsát Meddig is tart még? Hány tél, nyár, tavasz és ősz múlt el, amióta tart a háború ... Kéki Sanyi úgy áll, ahogy a segédoktató felsorakoztatta őket kihallgatásra. Vékony, nyurga fiú. Álián apró pelyhek, amelyek már jelzik: végéhez közeleg a gyerekkor. No, meg amikor háború van, gyorsabban lesz legény a gyerekből. A tartalék mindig az ifjabb és ifjabb korosztály. Még mindig nem jön a főoktató, ő tartja a kihallgatást. Ügy osztja a büntetéseket, mint pap a penitenciát. Erősödik a szél. Fent a magasban ólom­színű, hasadt lepedő forma felhőt hajt kelet­ről nyugatra. Abba az irányba, amerre az autók és az ekhós szekerek karavánjai özön­lenek hetek óta. Az Ürgerétet kettészeli a műút Sváb pa­rasztok és más nációk igyekeznek rajta. Ügy mondják, „menekülnek”. Egy lovaskocsi — egy család. Némelyiken hatan is vannak. Gye­rekek, öregek vegyesen. Ha német katonai autóoszlop jön, leszorulnak az út szélére, az­tán ismét mennek, üldözik a kilométereket. Valamiféle hisztérikus hajsza ez az idővel. Mert hova is juthatnak? A sors matematikai pontossággal kiszámított... Sannyi arra gondol, hogy ilyesmit írt a tá­bori lelkész is: „Gyermekük isten akarata szerint a hazáért adta életét”. Milyen röviden is irt a tábori pap... Biz­tosan sok ilyen levelet küld el. És nyomában gyászba burkolódzik egy-egy család. Aztán elmúlik az is. Minden megy tovább. Az az irtózatos húsdaráló is, amely tépi az embere­ket és emészti, mint a bélpoklos. Feri, Kéki Feri most lenne huszonöt éves, ha élne. De a vöröskereszt is, meg a tábori pap is megküldte az értesítést; ne várják többé haza. Sanyi kabátujján fekete karszalag. Ráveti tekintetét, és képzeletben bátyját próbálja megidézni. Negyedik éve látta utoljára, ö csak tizenhárom éves volt akkor. Emlékeit kífakí- tották az azóta elszaladt évek, de azért sok minden élénken megmaradt még. A téli dél­utánok, amikor segített Ferinek szecskát vág­ni, meg az is, hogy együtt szokták szedni a cseresznyét. De most nem számít semmi, se gyász, se emlék. Megbünteti a főoktató, amiért nem volt templomban. Az ilyesmit különösen szi­gorúan veszi. A segédoktató vezényel: „Kihallgatás, vi­gyázz! Kihallgatás, jobbra tisztelegj!” — Az­tán jelentést tesz a főoktató úrnak, hogy a kihallgatás parancsára együtt áll Kérelem, panasz, rendelve. Ebben a sor­rendben állnak fel. Kéki Sanyit rendelték. Utána még ketten állnak. A főoktató Sanyi elé lép. — Főoktató úrnak alázatosan jelentem, pa­rancsára kihallgatáson megjelentem! — Miért rendeltelek? — kérdi a főoktató. — Alázatosan jelentem, nem voltam temp­lomban. — Aha! — köhint és a fiúhoz lép Fáber. Két ujjával megfogja Sanyi füle mellett a hajat és húzza felfelé. A fiú lebujjhegyre emelke­dik, s amikor feje félrefordul, iobb öklével arcába sújt. Kezével odakap. Megszédül. Füle elzsibbad. Ujjai nedvességet tapintanak, látja, hogy vé­resek. A másodperc tört részei alatt váltakoznak Sanyiban az érzések. Majdnem elsírja magát. Az Ürgeréten Aztán mégis felülkerekedik a dac és az ön­érzet. Fáber azt magyarázza a többieknek, hogy a csibész korán kezdi a templom kerülését, pe­dig milyen erőt ad e szent háborúban az isten háza. Sanyi véres ujjait nézi. Aztán egy pillanat alatt dönt, az öklével belevág a főoktató ké­pébe. Fáber megrázza magát, fejébe tódul a vér, s mint a vörös bika, Sanyi felé ugrik. Közben pisztolytáskájához kap és hisztérikusan üvölt: — Lelőlek, mint a kutyát...! Sanyinak esik. Üti agyba-főbe, rúgja és marcangolja, mint oroszlán gyenge prédáját. Sanyi csak egy ideig érzi az ütéseket, aztán csupán azt fogja fel, hogy nagyot billen vele az Urgerét A műúton felborulnak az ekhós szekerek. Hideg szél söpör az avas fűszálak között. Amikor ismét felnyitja szemét, színjátszó tollat ráz fejénél a szél. A toll mellett felis­meri a csendőr jel vényt. Ügy tűnik, sokat aludt. — Hé! Elég volt a pihenés! Gyerünk legény, talpra, talpra! — hallja a csendőr kiabálását. Mintha nem hozzá szólnának, mozdulatla­nul fekszik tovább. — Talán kérvényt nyújtsunk be? Talpra, talpra! — hallja újra és újra. Most már két csendőrt lát. Az egyik kakastollas Sanyi háta alá nyúl és emelni próbálja. Elengedi. A fiú vissza­zuhan a földre. — Biztatni kell — mondja a másik csendőr. — Na, gyerünk, gyerünk! Nem érünk rá! Minden erejét összeszedi Kéki Sanyi és fel­ül. Körülötte senki más nincs, csak a két csendőr. A leventék távolabb gyakorlatoznak. A lőtér felől fegyverropogás hallatszik, néha halk robajt repít a szél. Ez a közelgő front zaja. A folyó felől terjed, mint az árhullám. — Na,kipihented magad?! — mordul újra Sanyira a csendőr szakaszvezető. Az még csak szemével sem válaszol. — Hozzád beszélek, az istenedet! — üvölt tovább. — Na, majd beszélgetünk. Auff! Auff! Ugrás föl! Kéki Sanyi bizonytalanul lábára áll. Körü­lötte minden káprázík. Ahol az ég a földdel találkozik, összeolvad a sok felhő az Ürgerét apró hófoltjaival, a levegő úgy remeg szeme előtt, mint a júliusi kánikulában. Az országúton rohanó német autók követik egymást, oldalaikon hatalmas horogkereszt­tel. — Hogy parancsolja, elölről, vagy hátulról? — kérdezi fontoskodva a próbacsendőr. — Mit kell annyit gatyázni azzal a rohadt bilincsveréssel! — pattog a szakaszvezető. — Nem látja, hogy fittyet hány az udvariassá­gunkra?! Sanyi most már egyenesén áll. A próba­csendőr megfogja jobb kezét, felemeli, közben nyelvével csettint. — Na, látod! — és egyetlen mozdulattal fényes acélkarikát csap a fiú csuklójára. — Ne ügyetlenkedjen annyit! — szól a be­osztottjára ismét a szakaszvezető. A próbacsendőr megszaporázza mozdulatait Rávágja a bilincset Sanyi balcsuklójára is. — Indulj' — kiált a szakaszvezető. Sanyi körülnéz az Urgeréten. Elindul A két csendőr végigkíséri a községen, be a csendőr­laktanyába. Másnap tovább viszik aztán bün­tető századba csapiák és irány a front. Alig tizenhét éves volt. parányi falat a háború húsdarálójában. Vincze György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents