Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-05 / 54. szám
6 ‘‘szKaHop 1971. MÁRCIUS 5., PÉNTEK ZALAEGERSZEG ŐR AN A G YHA TALOM Ultrahangú síp, és egyéb furcsaságok Faipari szakközépiskola Hat vitrin pontos idő Egymillió húr Az erőteljes fejlődésnek Indult zalai bútor- és faipar szakemberellátására szakközépiskolát építenek Zalaegerszegen. Az új iskola a megye két nagy bútorgyára és fafeldolgozó üzemei részére nevel szakembereket. A gyakorlóműhelyekkel kiegészített iskola 1972 őszére készül el. BÚTOROK DOBOZBAN A nagykanizsai Kanizsa Bútorgyár új, 4700 négyzetméter alapterületű asztalosipari csarnokát a jelenleg ismert legkorszerűbb automata gépsorokkal szerelik fel. A mindent tudó automata gépsorok lehetővé teszik olyan bútorcsalád kialakítását és gyártását, amelyen belül 10—20 variáció állítható fel. A gyár több újdonsággal jelentkezik. Tervei között szerepel az ösz- sze nem szerelt, dobozba csomagolt bútor forgalomba hozatala. A vevő katalógus alapján választhatja ki a bútort, amit kívánságára a lakásán összeszerelnek, vagy amennyiben erre nem tart igényt, maga is összeállíthatja. A cím lehetne a budapesti szovjet órakiállítás mottója. Az órák — sorban, egymás mellett a vitrinek üvegpodcain — a mai időt mutatják, Alek- szej Tyihonov, a moszkvai II. számú óragyár mérnöke és Ivan Maticin, a moszkvai óraipari tudományos kutatóintézet munkatársa pedig a tegnapról, a hőskorról beszél a láFORRADALMI IFJÚSÁGI NAPOK togatóknak: a harmincas évekről, amikor megteremtették a szovjet óraipart. Kétszázötvenezer órát gyártott akkor évente a szovjet iparnak ez az új ága, amely a német és a svájci órák importját volt hivatva pótolni. A híres svájci óragyárak annyira veszélytelennek, jelentéktelennek tartották az időben a szovjet óraipar megjelenését, hogy szinte számításba sem vették az eseményt. Annál többet beszélnek azonban róla ma: Moszkva, Penza, Minszk és Petrodvorec órái Cegléden lesz a megyei megnyitó Bcm-díj a legjobb szavatoknak Cegléden, a városi KISZ-bi- zottságon igen gondosan előkészítették a forradalmi ifjúsági napok ünnepélyes megnyitását. Hagyomány már, hogy március közepétől április elejéig történelmünk három emlékezetes tavaszára (1848- ra, 1919-re és 1945-re) ünnepi ifjúsági napokkal emlékeznek az úttörők és a KISZ-esek. Az idén Cegléden lesz a forradalmi ifjúsági napok megyei megnyitója. Március 13-án, szombaton tél 4-től térzene szórakoztatja a gyülekező fiatalokat. Pontosan négy órakor az Éljen a magyar szabadság, éljen a haza dallamára megszólalnak a harsonák, és egy-egy úttörő, KISZ-es és katonai díszszakasz a tribün elé vonul 48-as, 19- es és 45-ös zászlókkal. Fodor László, a KISZ Pest megyei bizottságának első titkára mond ünnepi beszédet mintegy ötezer fiatal előtt. A megnyitó ünnepség műsorában közreműködik a Kossuth gimnázium és az . általános iskolák egyesített énekkara, a honvédség zenekara is. Az ünnepély végén a Kossuth-szobornál húzzák fel a forradalmi ifjúsági napok zászlaját. Este 6 órakor a Kossuth Művelődési Központban Egy nemzedékért álltam őrt a vártán címmel Szüdi György mártírhalált halt költőre emlékeznek irodalmi műsorral a ceglédi fiatalok. A műsorban szerepel Egressy István előadóművész, az Újpesti Munkásotthon aranykoszorús jelvénnyel kitüntetett férfikara, amely tavaly a II. Vándor Sándor-kórusfeszti válón a legjobb férfikar címet nyerte eL A forradalmi ifjúsági napok megyei megnyitója után április 4-ig minden alapszervezetben megemlékeznek a három tavasz hőseiről. Vetélkedőket, Irodalmi délutánokat rendeznek, és eldöntik, hogy a KISZ közelgő kongresszusa tiszteletére kiírt sakk- és asztalitenisz-versenynek a legjobbjai. Az új KISZtagok, az alapsziervezetekben tesznek ünnepélyes fogadalmat. A Bem József Ipari Szakmunkásképző Intézet — névadója tiszteletére — Bem-díjat alapított a legjobb KISZ-korú szávalók számára. A városi döntőt március 13-án rendezik az új szakmunkásképző-iskolában, ekkor ítélik oda először a díjat. 14-én a megye közép- iskolás zenekarai és hangszerszólistái mutatkoznak be a zeneiskola és a művelődési központ színpadán. (sz—) Kél tucat vadmacska Két tucat vadmacska került puskavégre a borsodi erdőségekben. A veszedelmes dú- vad, bár rendszeresen irtják, az utóbbi években ismét elszaporodott. Az idén már szinte valamennyi borsodi erdőségben fellelhetők voltak, a vadászok véleménye szerint az egy-egy körzetre összpontosított irtás ugrasztottá szét őket. A legnagyobbat a Putnok környéki erdőségekben lőtték le. A rekorder megközelítőleg tíz kiló sújyú és több, mint nyolcvan centiméter hosszú volt. Kilövésüket tovább folytatják. Lacházi (Tudósítónktól) Elmúlt a farsang, a báli jelmezek pihenni tértek, s lassan már húsvétköszöntő műsorokra készülnek a művelődési házak. Az átmeneti időszakban, márciusban, milyen eseményekre kerül sor Kiskunlac- házán? — erről érdeklődtünk Fodor Pétertől, a művelődési ház igazgatójától. — E hét végén, szombat délelőtt, a peregi tsz tart a Jókai klubkönyvtárban vezetőségválasztó közgyűlést, vasárnap este Peregen a Póruljárt férj című színdarabot mutatják be fővárosi művészek. A nőnapra hétfő délelőtt emlékeznek a peregi tsz-ben, ekkor mutatnak bs műsort a tsz asszonyainak, leányainak- tiszteletére. — Az I. kerületi művelődési veszélyes konkurrensek lettek. Ma három nap alatt készül a Szovjetunióban annyi óra, mint a harmincas években egy egész esztendő alatt. Három évtized alatt a Szovjetunió a világ második legnagyobb országa lett: évente csaknem 30 millió órát küld piacra; a hazai igények kielégítésén kívül 70 országban ketyegnek szovjet órák. Változatlanul Svájc vezet a világ órapiacán évi 60 millió darab órával, de az új óranagyhatalmak között van már Japán és az Egyesült Államok is: 12—12 millió darab órát gyártanak évente. Alekszej Tyihonov hozzáteszi: nem is a mennyiségtől ijedtek meg a svájciak, hanem elsősorban a minőségtől és a kedvező előállítási ártól. A napi 90 ezer darab órát mindössze hat szovjet gyár készíti. A hatalmas óraüzemekben a legmodernebb eljárásokkal, a legtökéletesebb szalagrendszerrel készülnek az időmutatók. A minőséget pedig minden egyébnél jobban érzékelteti, hogy Franciaországban és mindkét Németországban — a svájci órák egykori nagy konkurenseinél — egyre több embernek szovjet óra mutatja az időt. Mi a legérdekesebb látnivaló a budapesti szovjet órakiállításori? Ivan Maticin két dolgot mutat. Az egyik vitrinben vakok részére készült március ház legjelentősebb márciusi eseményére 14-én, vasárnap délelőtt kerül sor, itt tartják ugyanis a Szálljatok, szép szavak pályázat körzeti selejtezőjét nyolc együttes részvételével. E vasárnapot a KISZ Központi Művészegyüttes Rajkó zenekarának esti előadása zárja. 23-án a Déryné Színház látogat az I. kerületbe Madách: Az ember tragédiájával. — Természetesen a hó folyamán folytatódik mindkét kerületben hetente a tsz-aka- démiai előadássorozat, s a nemrég alakult, Blaskó Ferenc vezette II. kerületi Jókai Ifjúsági Klub rendezvényeire csütörtö- Vönként és vasárnaponként ke- "ül sor a peregi Jókai klubkönyvtár kultúrtermében. Bálint Ferenc a Kozmoszból óra ketyeg: a számlapját fedő üvegtető felnyitható, s az óralapból kiemelkedő számok mellett még kis dúdorok is állnak. hogy tapintásukkal meg lehessen állapítani, melyik mellett áll a mutató. A másik érdekesség a lépésmérő óra, amely sportolóknak, betegeknek, idős embereknek mondja meg pontosan, menynyit léptek útjukon. S rajtuk kívül a vitrinekben díszelgő több száz óra mindegyikének van valamilyen érdekessége, különlegessége, hiszen valamennyiük a legújabb, 1970-es és 1971-es modell, a közismert Poljot, Vosztok, Rakéta, Szlava, Lucs és Csajka márkák új vonalú változatai. Évente 600 ezer darabot vásárol ezekből a magyar kereskedelem. Lev Zinov- jev, a kiállítás igazgatója nem kis büszkeséggel mutatja statisztikai adataiban, hogy a lakosság számához viszonyítva Magyarország üzleteiben talál a legtöbb szovjet óra gazdára. Sz. G. Sok érdekességgel készül a Vadászati Világkiállításra a budapesti Kozmosz Ktsz, melyet a pilisi községek lakói is jól ismernek, hiszen a ktsz óbudai telepére sokan járnak be dolgozni. Az őzhívókat, szarvascsalogatókat és a különféle kürtöket miniatűr méretben készítik, s emléktárgyként, selyembélésű díszdobozban árusítják majd. A hanglemez barázdáltságá- hoz hasonlóan, gramofongravi- rozással, alpakkából gyártják a gongot Kovácsoltvas keretre erősítik, s ha ráütnek, különféle hangszíneket hallhatunk. A kutyák idomítóit s a vadászokat segíti az ultrahangú síp. A becserkészett vadat nem kell kézjelckkel vagy hangos szóval megzavarni — a síp hangját csak a kutya hallja. Mivel a rezgésszám változtatható, sokféle utasítást adhatnak vele a vérebeknek. A ktsz a hazai hangszer- gyártás fellegvára. Az idén egymillió darab húrt készítenek. (Legutóbb a Kiváló Aruk Fórumán díjat nyertek gitár-, stradivári- és gordonkahúrjaik.) Most egy USA-céggel arról tárgyalnak, hogy bérmunkában gyártanának húrokat tengeren túli eladásra. Kevésbé látványos, de annál fontosabb a másik termékcsoport: óvodai és iskolai béren- dezések garmadáival látják el a hazai megrendelőket. Egy érdekesség: megkezdték a gördülő táblák készítését, az idén ezer darabot adnak belőle a< iskoláknak. A ktsz 300 tagja tavaly 33 millió forint értékű árat állított elő — s tegyük hozzá: „filléres” cikkekből — ennek köszönhető, hogy most kéthavi átlagkeresetnek megfelelő nyereségrészesedést osztanak. <—ai) élután mentek ki Lillafüredre. Az asz- szonyé volt az ötlet, szinte félve, szorongó mosollyal az arcán dobta a férfi elé a gondolatot, várva az ellenkezést, ami azonban elmaradt. — Tudtam, hogy Lillafüredre gondolsz először — mondta a férfi. Nem nézett az asz- szonyra, a vízesést figyelte, á szivárványszínű vízcseppek zsongva omlottak szét a simára csiszolt köveken. — És nem érzel semmit? — Nem, nem érzek semmit — ismételte a férfi —, talán annyit, hogy... — Miért nem folytatod? — Nincs mit folytatnom — felelte a férfi. Makacsul a habosán összeölelkező vízsodrást bámulta, száját összeszorította: nem, nem engedem, hogy ismét elborítson a szenvedély. Nem szabad a múltra gondolnom, tíz év telt el azóta, és milyen tíz év! — Akkor majd én folytatom — mondta az asszony. — Valamit el kell mondjak, de nézz rám kérlek. Érdekesebb lesz, amit mondok, mint az a kavargás ott lent... — A kavargás, az örvénylő víz? — Most arra gondolsz, hogy olyan mint az élet. Az örvénylés a sors, a vízcseppek mi vagyunk. Eltaláltam? — Mindig tudtad, mire gondolok. Néha terhes volt, hanem amit mondani akartál... — Tetszem még neked? Felelj, és kérlek, már mondtam, nézz a szemembe. Jó, ha nem akarsz, hát ne felelj, úgy is tudom, hogy tetszem. Látom a szemedből, meg a vágyat is. — A vágyat? — Igen, és az emlékek is agyad képernyőjére pattantak. Tudod, mire gondolok? Arra az első estére ... — Még nem felejtetted el? Most nézett az asszonyra. Karcsú és friss, mint tíz évvel ezelőtt, talán csípőben erősödött kissé, ez azonban előnyére vált. Különben nem sokat változott. Még a szülés is meghagyta lánynak, harminc éves, öt-hat évvel fiatalabbnak látszik. A szeme azonban... Most kékebb — állapította meg —, kéken örvénylik benne az asszonyiság, felvillanó vágy mélyíti, kutat, keres a szem, vajon mit? — Hogy nem felejtettem el? — ismételte az asszony. Táskájából apró cigarettatárcát vett elő, miniatűr öngyújtót, a füstöt belehelte a vízesés permetező párájába. Figyelmesen nézte a férfit; ugyan mit tudhat rólam. Annyit, hogy férjhezmentem, kislányom van, öröklakás és autó, de nincs nyugalmam. Ennek az embernek elrontottam az életét, s a férjem ölelése közben is rágondolok. Nem, nem kívánom, a vágyam megtompult iránta, legalábbis most úgy érzem. Hanem az emlékek? Vagy a lelkiismeret az nem hagy nyugton? — Valamit mondani akartál — figyelmeztette a férfi. — Tényleg mondani akartam valamit. Lásd, még mindig feledékeny vagyok. Gyere, üljünk a padra, tudod, arra, emlékszel? A férfi letörölte zsebkendőjével a fakóvá szelídült padot. Néhány rozsdavörösbe csavarodott falevél zörgött a kavicsos úton, azt nézte. Az asszony követte pillantását: istenem, mintha tegnap történt volna! Itt ültünk, sárga-lila, barna és zöld foltokban csorog az ősz, leomlik a hegyekre, bántón és mégis szelíden csókolja aszottá a leveleket, minden zörög. Te jó isten, tíz év s az első este, később pedig... — Nem fázol? — Akkor is ezt kérdezted először — mosolyodott el az asszony. — Azután arról beszéltünk, hogy... / — Tudom miről beszéltünk — folytatta a férfi. Konokul a rozsdavörösbe csavarodott faleveleket nézte, úgy beszélt tovább: — A feleségemről, a fiamról beszéltem. A szemedről, a vágyamról, arról, hogy megismertem a I szerelmet, hajlandó vagyok mindent feláldozni. J — Én is feláldoztam mindent! I — Mindent? Intermezzo A férfi nem akart gúnyt keverni a kérdésbe, lopva az asszonyra lesett; ha van benne igazság beismeri, csak én áldoztam fel mindent, csak én szenvedtem. — Tudod miért jöttem? — kérdezte az asz- szony. — Valamit akartál mondani. — Igen. Azt hiszed, csak te áldoztál fel mindent? Ne hidd, én is. Te a családodat, én a nyugalmam. Amikor elhagytalak, miután elváltál a feleségedtől és semmi akadálya nem lett volna a házasságunknak, akkor megijedtem. — Becsaptál, pedig szerettél. •— Szerettelek, de féltem is tőled. Kicsinek, parányinak éreztem magam melletted, én egyenlő akartam lenni a szerelemben is. — Mikor a válásom kikényszerítetted, nem gondoltál erre? — Későn jöttem rá. — Akkor már nem szerettél? — Nem, azaz már mondtam... — Szólnod kellett volna. — Féltem. — És most... Most miért jöttél, mit akarsz? — Nyugalmat, megbocsátást — mondta az asszony, ölében levő táskájára ejtette kezét, fejét kissé oldalt hajtva nézett a férfire. Várta, hogy megszólaljon, mondjon valamit, de hogy nem válaszolt, tovább beszélt: — Ne haragudj, én voltam a hibás. Szólnom kellett volna még a válás előtt, és nem gyávának lenni. Tudom, ha nem hagyod ott a feleséged, akkor nem történik törés az életedben. Tíz éve tudom, tíz éve fekszem le mindig azzal a gondolattal, hogy tönkretettem egy embert. Azt akarom, hogy megbocsáss, vagy büntess, de nyugodtan akarok élni! — Furcsa vagy — suttogta a férfi. A sárga és rozsdabarna foltokat nézte a hegyoldalon, a völgybe verődő hideg napfényt, ahogy megcsillant a szálló egyik ablakán. Furcsa vagy — gondolta —, tiz év után jössz bocsánatért, és milyen biztos vagy abban, hogy még mindig szeretlek. Igen, szeretlek, talán jobban, mint akkor, érettebb és őszintébb vággyal. S mert szeretlek, visszaadom a nyugalmad. — Miért nem szólsz? — kérdezte az asz- szony. Merően figyelte a férfi arcát; akármit mond, látom, hogy szeret S a nyugtalanságom, most érzem, nem lelkiismeretfurdalás. Nem az. S ha szerelem? Még mindig szeretném? Még egyszer azonban már nem fog hinni nekem. — Attól félek, ha én is őszinte leszek, nem sok örömed lesz benne — szólalt meg a férfi. Megpróbált mosolyogni: — Szóval, hogy megnyugtassalak, kár volt állandóan arra gondolnod, hogy tönkretettél egy embert. Nem, a válás úgyis bekövetkeze^ volna, hidd el, soha nem voltál számomra az a bizonyos nagy szerelem. Én is hazudtam. — Soha? — Soha — sóhajtott a férfi. — Szép voltál, csinos, különben már évek óta nem álmodom veled, néha nevetek: butaság, az igazi szerelem valami más, égőbb. erősebb, olya« mint... — Mint?... A férfi felállt. Belerúgott a rozsdavörösbe csavarodott falevelekbe. Nem nézett az asz- szonyra, a szemével nem akartam megcáfolni amit mondott. Hadd maradjon minden, ahogy volt, különben is egyre fogynak ax évek, hát akkor már nem mindegy? Anélkül, hogy hátrapillantott volna, elindult. Lassan ment, de miután nem halloU senkit maga után jönni, meggyorsította lépteit. Később már lihegett a gyors menéstől, de mégsem annyira, mint a szép, kákszemű fiatalasszony, aki zihálva törtetett a fák között, az ellenkező irányba. Holdi János
