Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-31 / 76. szám

«51 '-/('.isiim 1971. MÁRCIUS 31., SZERDA Budakalászfól — az Oxford street-ig Ki ne ismerné a böngésző turista típusát? Túl a városnézésen, jólla- kottan a hivatalos látnivalók­kal, apránként fedezi fel a számára új világot. A kiraka­tok ilyenkor delejes vonzá- súak. Óh, anyagok, színek, minták... Színhely: London, az Oxford street, a város szí­ve, annak is egyik speciális üzlete. Bútorvásznak és füg­gönyök valóságos orgiája. Ha nincs is pénzem, bemegyek. Hadd lássam közelebbről. — Kék alapon barokk min­tás bútorvászon érdekelne — mondom könnyedén. A fiatal segéd hegynyi anyagot hord össze percek alatt. A legszebb valamennyi közül a budakalá­szi lenfonó készítménye. Made in Hungary. Borzák István igazgatóval, a Lenfonó és Szövőipari Válla­lat budakalászi gyárának ve­zetőjével beszélgetünk: — Hosszú és küzdelmes volt az út, anjíg a piacra betörtünk. A pohártörlőkkel kezdtük. Az­tán megtanultunk itt, Buda- kalászon „angolul gondolkod­ni”, azaz ízlésüknek, igényeik­nek megfelelő mintákat, szí­neket és nem utolsó sorban minőséget tervezni, gyártani. A Hungarotex Külkereskedel­mi Vállalattal jó a kapcsola­tunk. Üzletkötőik külföldi út­jaikról mintákat hoztak, szak­lapokat tanulmányoztunk. Évek teltek el és végre odaju­tottunk, hogy bennünket, az ipar egy-egy képviselőjét is meghívták. 1968 óta a gyáriak már rendszeresen, évente egy- egy alkalommal kiutazhatnak. Jómagam néhány héttel ez­előtt, március 7—13 között jártam először Lojpdpoki^Pf Cél: ismerkedés a viszontel­adókkal, de lényegében az újabb, a változó igények fel­mérése. Az ipar képviselője legalább olyan fontos, mint a piacot jól ismerő üzletkötő. Borzák Ist­ván közel 20 éve előbb főmérnöke, majd igaz­gatója a gyárnak, textilmér­nök, mi erről a véleménye? — Külkereskedőink értik a mesterségüket, ez vitathatat­lan. Harcolnak minden cen­tért. Másképpen „néz körül” azonban a textilmérnök. Az ő agya nem az árakat, hanem az új mintákat, gyártási eljá­rásokat regisztrálja. Észreve­szi a lehetőségeket az új min­tákban, gyártási eljárásokban. — Legutóbbi, londoni uta­mon a viszonteladóknál egy öreg ír lengyárossal ismerked­tem meg. Egyik szó követte a másikat, és a barátságos lég­körben — szimpátiája tanúbi­zonyságául — megmutatta sa­ját gyártmánykatalógusát. Ezt egyébként bizonyos diszkré­cióval kezelik a szakmában, semmiképpen nem mutogat­ják a konkurrenciának. El­mondta, hogy ugyan gyára idestova 150 éves, de ha a jö­vőben életképes kíván .marad­ni — lassan át kell térnie a hagyományos lenvászonról a szintetikus anyagok feldolgo­zására. — Hazafelé az úton, a. né­hány mondat nem hagyott nyugodni. Az ír gyárosnak igaza van. Ka a nehezen meg­szerzett helyzetünket a tőkés­piacon hosszú távon megtar­tani kívánjuk, nekünk is lép­ni kell egyet. Bizonyos cik­keknél műanyagot kell fel­használnunk, hogy holnap is ott legyünk az Oxford stree- ten, Japánban, az USÁ-ban, Kanadában, Ausztráliában és a többi helyen termékeinkkel G. Molnár Edit Tavasz a parkokban Ipari tanulónak felveszünk 14-16 éves, általános iskolai végzettségű fiatalokat az alábbi szakmákra: KŐMŰVES. ACS-ALLVANYOZO VAS- ÉS FÉMSZERKEZETI LAKATOS ÉPÜLETASZTALOS FAPADLÓZÓ ES MOANYAGBURKOLO KOZPONTIFŰTÉS-SZERELO VIZ- ÉS GAZVEZETÉK-SZERELO VILLANYSZERELŐ, ÜVEGEZŐ ÉPUIETBURKOLO (hidegburkolatok) MOKÓKÉSZfTO, VASBETONSZERELŐ VÍZSZIGETELŐ, BÁDOGOS, TETŐFEDŐ Tanulászállást, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot, ösztöndíjat a vállalat ad. tisztulnak a fővárosi parkok, terek. Az elmúlt hetekben 5,1 millió négyzetméter gyepet „fésültek” át, 72 000 méternyi sövényt nyírtak, ritkítottak meg a Fővárosi Kertészeti Vál­lalat dolgozói. A tavaszi felkészülés során a legtöbb helyen már rendbe­hozták a padokat, 1200 vas­vázas, hordozható padot, na­pozópadot is kihelyeztek a te­rekre, s ezen a héten felszere­lik a mintegy 3000 lengő- és billenő hintát. A következő napokban 5000 tő primulát, 1000 virágzó tulipánt és 9000 cineráriát ültetnek a terekre és a kővázákba. Április 4-re üzembehelyezik a margitszige­ti szökőkutat is. A képen a Sziget egy részlete. Jelentkezés levélben vagy személyesen a kővetkező címen: Pest megyei Állami Építőipari Vállalat Budapest XXL, (Csepel), Kiss János altábornagy utca 19-21. Házi hidrofor Székesfehérváron a Finom­mechanikai Vállalat a vízmű nélküli lakótelepeken, köz­ségekben épült házak, hétvé­gi nyaralók, villák részére hidrofor rendszerű, automa­tikus vezérlésű házi vízellá­tó berendezéseket gyárt. A berendezés önműködően után- tölti a nyolcvanliteres hor­ganyzott vastartályt, amikor abban a vízszint, s a belső nyomás csökken. sörög az ébresztőóra. Két-három má­sodpercig. Akkor elhallgattatja. Fél­refordul, kinyújtja karját, s lenyom­ja a gombot. Mindig pontosan a gombhoz nyúl, egy évben egyszer, ha eltéveszti. A vekker csak, a bá ztans ág- k ed véért kell. Tizenhét év alatt a félhatos ébresztőt úgy megszokja az ember, mint óra lenne, amelyet egyszer és mindenkorra beállítottak. Soha nem késett el. Fél hat előtt néhány perccel már ébren van, hallgatja az óra ke­tyegését, Marika apró szusszanásait, a szom­széd szobából a két gyerek keltette neszeket, s az utca' megszűrt, az ötödik emeletre már megszelídítve föl jutó zajait. Furcsa, tudat és tudattalan között lebegő állapot ez. Világo­san tudja, hogy perceken belül megszólal az óra, s kelnie kell, de a következő pillanatban visszahúzza az álom; süt a nap, s vízért hajol egy patak medre fölé. Ismét a tudatos: Ma­rika szuszogása. Vagy valamelyik gyerek mo- corgása odaát, a másik szobában. Megint a tudattalan. Álomkocka. Egy arc, egy mozdu­lat, valami gép, motordübörgés. Ez már megint a valóság, busz megy el a ház előtt vagy teherkocsi. A Diesel-motor ad ilyen bö- högő hangot. Ennyi a reggel kezdete, s ilyen­kor csörren meg a vekker. Fél fordulat, kar­mozdítás, a gomb. Az óra elhallgat. Fölkattintja az ernyőjével félrefordított lámpát az éjjeliszekrényen. Marika minden takarításkor eredeti helyzetébe állítja. Ö el­fordítja, reggelente ne süssön az asszony sze­mébe a körte fénye. Játék ez közöttük, apró, kedves huzakodás. „Ügy szeretnék egyszer én fölébredni elsőnek, János.” Mindig ő kel fel, még vasárnap is, amikor nerri csörren a vek­ker. Fölébred fél hat előtt néhány perccel, mint minden nap, s csak lassan jön rá, hogy ma nem szólal meg az óra. Akkor pillanato­kon belül elalszik, s nyolc felé ébred fel újra. Ma azonban nincs vasárnap. Mi van ma? Szerda. Igen, szerda. Ugrás! Igazság szerint kelhetne negyedórával később, de utálja a kapkodást. Éppen elég jut belőle a gyárban, legalább ilyenkor tegye a dolgát kényelmesen. Félrehajtja a takarót, s míg lábával a papu­csot keresi, Marikát nézi. A párna és a feje mintha összenőtt volna, úgy simulnak egy­máshoz. Szája picit szétnyílik, fehér bőre még feszes, sehol ránc rajta, pedig két srác, s harminchat év rovátkolhatott volna redő- ket a homlokára, a szeme alá. A takarót az áliáig fölhúzva, mint mindig, télen-nyáron, hidegben, melegben. Szokás. Az ember életé­nek legnagyobb része szokásokból áll. Végre, lábfeje beletalált a papucsba. Ez is csScsiság. Ha csak egy pillanatra lenézne, rögtön meg­lelné a lábravalót, de nem. Kutatja, tapogatja. Föláll, jnyúj tózik egyet, a lámpát égve hágó­ja, s kimegy a szobából. Majdnem orra bukik Ilonka cipőjében. Vagy Károlyéban. Ezek a büdös kölykök mindig széthagyják a holmi­jukat, hiába kérleli, szidja őket az anyjuk. Persze, mert este addig húzzák az időt, amed­dig csak lehet, bár majd’ összecsuknának az álmosságtól. Attól akarnak felnőttek lenni, hogy este fönn kukorékolnak. Cigaretta, gyu­fa A zsebrádió .........a Reggeli krónika első ki adását__ a hőmérséklet... várható idő­já rás ... hallgassák meg először külföldi hí­reinket ...” Mire a bemondó idáig ér, ő már a fürdőszobában áll, s a szappanért, pamacsért nyúl. Jó lenne egy villanyborotva. Évek óta szeretne, de nem futotta rá eddig. Meg a vé­lemények is megoszlanak, vannak, akik es­küsznek rá, mások azt mondják, nem jó, nem szedi le tisztességesen a szőrt. Persze, nem emiatt nélkülözi. Mindig közbejött valami, öreg, jó pamacs. Hatodik éve nyúzza, de még egy szál sem hullott ki belőle. Igaz, a leg­drágábbat vették meg Marikával, sokáig vá­logattak az üzletben, mintha valami rend­kívüli értéket vásárolnának, az eladó elné­zett a fejük felett, s unottan legyintett, válo­gassanak. Mire fölkeni a habot, s a borot­váért nyúl, meg kell hogy nyíljon a háta möT gött az ajtó. Ha nem, akkor mehet be szap­panos képpel, s a pamaccsal Marika orrára pöttyöt ejtve, keltegetheti. Ma nem. Már ott áll a háta mögött az asszony, még sugárzik belőle az ágy melege, odasimúl egy pillanat­ra a hátához, s úgy mondja: „Jó reggelt, medve." Tizenöt éve nem unják. Esküvő előtt kezdték játszani, „te vagy a medve, én va­gyok a bocs”. S brummogtak, ugráltak. „Ki vagyok én?” „Te vagy a medve.” „Te buta, az te vagy, én vagyok a bocs.” Marika min­den reggel, ma is így köszönti: „Jó reggelt, medve”. Mire ő: „Mi van, buta bocs?” Mari­ka: „Buta a medve, okos a bocs.” összenevetnek. Marika a fejére koppint, mert puszit nem adhat, csupa hab az arca. A REGGEL rádió: ------ügyeletes riporterünk érdeklődött a központi ügyeieten, s azt a felvilágosítást kapta...” Húzás a késsel. Egy hosszú, egy rö­vid. Megállni, új fogás, óvatos mozdulat a fülnél. Megint egy határozott mozdulat. Mari­ka már a konyhában motoz. Reggeli négyük­nek, tízórai a két gyereknek. Cédula Ilonká­nak, iskola után mit vásároljon meg. Mintha átlátna a falon, úgy tudja Marika mozdula­tait. A két srácnak a pöttyös bögre a tejhez. Nekik, kettőjüknek a virágmintás csuprok a teához. Kenyeret szel, vaj után nyúl... ö engedi a vizet, széles mozdulatokkal mosdik, s élvezi bőrén a hideg keltette siihogatást. Minden reggel hideg vízben mosdik le de­rékig. Talán ettől nem ismeri a náthát. Le­het, hogy nem, de hisz benne. Károlyt kép­telen rászoktatni, a kölyök irtózik a hideg víztől, csak melegben hajlandó mosdani. Mo­rog: „hogyne, a hidegtől felébredek”. S foly­tatja: „A világ legundokabb dolga a reg­gel, a felkelés.” Kisöreg. Hetedikes. Mi lesz belőle? Ki tudja? És Ilonka? Egy lánynak persze könnyebb. Valami egyszerű munka és kész. Majd a férje. Az asszony úgyis gyere­ket szül, otthon marad... Törülköző, a fenébe is, a ruháját nem hoz­ta be. Kimegy, majd vissza. Le a pizsamát, föl a ruhát. A rádió: „...hat óra, híreket mondunk... tovább súlyosbodik... a hír- ügynökségek ellentmondó jelentései alap­ján ..Marika a konyhából: „Mozogj már, medve.” Ott áll az ajtóban az asszony, a há­lóingre fölvette a pongyolát, de a haja még kócos, reggel erre jut utoljára ideje. Károly motoz, korán kel, amit este mulasztott, azt a reggeli kapkodással igyekszik ellensúlyozni. „Hol a földrajzkönyvem...’’ Téblábol, útban van, beleharap az apja kenyerébe, iszik egy korty tejet, kezében könyv, mormolja a ver­set. Az anyja: „Nem mondtad, hogy magyar órátok is lesz. Nem tanultad meg a verset, nem kérdeztem ki tőled, mi lesz, ha feleltet­nek?” Károly belerúg a konyhaszékbe, _ úgy tesz, mintha véletlen lenne, de persze szándé­kosan csinálta. Mérges. Rohangál. Hadarja a verset. „Ilyenekkel gyötörnek.” Ez nekik szól. Néki, Marikának, az iskolának, a ma­gyar tanárnak, a versnek, a reggelnek, az is­kolába menésnek__Az embernek azt a leg­neh ezebb megszokni, amire azt mondják: kö­telességtudat. De lehet-e anélkül élni? Min­denkinek ezerféle kötelessége van, magával, másokkal szemben. Ilonka jön, kócosán, va­karózva, mintha bolhalészekből mászott vol­na ki. „Csókolom” — mondja, s nem lát az álmosságtól. Marika visszazavarja, öltözzön, menjen mosdani, mert azután megint vesze­kednek majd Karcsival a fürdőszoba miatt „Mozogj már, mi a fenét csinálsz annyi ideig... miért nem jössz te előbb..." Min­den reggel cirkuszoknak egymással, mint ku­tya meg macska. A tea meleg, jólesik, Marika, míg a két gyerek tízóraiját csomagolja, gyorsan sorolja: „Ilonka, kiírom, mit vegyél, mert ha mon­danám, úgyis elfelejtenéd... no, eredj már a fürdőszobába mosakodni... Karcsi, az étel ott lesz a hűtőszekrényben, megmelegítitek, ne veszekedj Icával, mert ha hazajövök, kapsz két nagy pofont, megértetted... Apus, csinálok lebbencslevest, s marhapörköltet makarónival... mondtad, hogy túlóráztok, azért hétre csak hazajössz, az isten áldja meg azokat is, mindig ez a túlóra, majd úgy nézel ki...” Nem szól egy szót sem, bólogat, úgy tesz, mint aki nagyon figyel, de a rádiót hall­gatja, nem mintha az érdekes lenne. „Rek- lámműsorunkát hallják... zene... legjobb barát a ...kávékeverék...”, kellemes, behí­zelgő női hang, forog a magnótekercs, a nő, aki rámondta a szöveget, még vígan alszik. Zene, Karcsi mormolása, „nyomj rá, apa egy kis gázt, ezek az Omegáék..Marika a han­gos zenére szemrehányóan néz oda, ő a vál­lát húzza, s a srác cinkosan rávigyorog.. „Két perc múlva fél hét, most hallgassa­nak meg egy örökzöld slágert..Cigaretta, táska, Ilonka bócorog ki a fürdőszobából, Karcsi indul a helyére. „Csókolom.” Puszi Marikának, s „vigyázzatok magatokra”. „Te is vigyázz.” Ajtó, lépcsőház, ahogy a kapu felé siet, hallja, hogy az udvar egyetlen, satnya fáján megszólal egy madár, s míg odaköszön» a járdát seprő házmesternek, azon töri a fe­jét, vajon milyen madár lehetett a víg füttyös a fán? Mészáros Ottó NAGY HÚSVÉTI FERFIINGVASAR Pest megye egész területén, a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat szaküzleteiben Rendkívül olcsó áron, 20-30%-os árengedménnyel, óriási választékból vásárolhat. Néhány napi munka van hátra, s megszépülnek, meg-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents