Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-30 / 75. szám

1971. MÁRCIUS 30., KEDD MST secret &ŰrktP AZ ÖRKÉNYI BÉKE SZAKSZÖVETKEZET 82 holdon el­terülő barackosát három évvel ezelőtt telepítették. A napok­ban megkezdték a gyümölcsfák metszését: mindent elkövetnek, hogy az idén már jó termésük legyen. Foto: Gábor Kötelesek cserélni* 4M s&úllítúst téríteni Miníszíérínmi állásloglwlás a tartós fogyasztási cikkek garanciájáról A KGM és a Belkereskedel­mi Minisztérium, rendelkezé­seik egységes értelmezésére, együttes állásfoglalást bocsá­tott ki egyes tartós fogyasztási cikkek garanciájáról. A rendelkezések már koráb­ban tisztázták, hogy a kereske­delem mikor köteles kicserélni egyes készülékeket, de eddig nem volt egyértelmű a csere lebonyolításának módja, ami sok huzavonával, a vásár­lók bosszankodásával járt. Az állásfoglalás kimondja: a vásárlónak a garanciajegyen feltüntetett szerviznél kell be­jelentenie, hogy készülékét ki akarja cserélni. A szerviz a ké­szüléket átveszi, arról elismer­vényt és csereutalványt ad, amit a kereskedelemben be le­het váltani. Az eljárás módjá­ról a jótállási jegyen tájékoz­tatni kell a vásárlót. Ezenkí­vül fel kell tüntetni a garan­Tiienéves párttagok ciális feltételeket, a többi kö­zött azt is, ha a vállalat a tör­vényes garanciális időn túl is bizonyos ideig díjmentesen ja­vítja a készüléket. A két minisztérium felhívja a garanciális javítással foglal­kozó vállalatokat arra a köte­lezettségükre, hogy a készülék szervizbe és vlsz- sza szállításának költsé­geit a vevő számára meg kell téríteni. A két minisztérium kitér ar­ra a gyakori panaszra is, hogy a garanciális idő alatt Ötszöri eredménytelen javítás esetén a gyár a készülék újbóli felül­vizsgálatához köti a cserét. Ez a módszer a vásárló érdekeit sérti, és jogszabályellenes; hatodszori hiba esetén a ké­szüléket újabb felülvizsgálat nélkül köteles a vállalat ki­cserélni. Miniszter a megyeházán Együttműködés: hatékonyabb gazdálkodás A KGM és a megye vezetőinek közös értekezlete Hétfőn délelőtt a megyei tanácsháza végrehajtó bizott­sági üléstermében baráti ta­lálkozóra jöttek össze a Kohó- és Gépipari Minisztérium, va­lamint Pest megye vezetői. Reszt vett a megbeszélésen dr. Horgos Gyula, az MSZMP .Központi Bizottságának tagja, 'kohó- és gépipari miniszter, helyettesei, ás a minisztérium más felelős1 munkatársai. A megyét Jámbor Miklós, a Pest megyei Pártbizottság tit­kára, dr. Mondok Pál, a me­gyei tanács elnöke, valamint a megyei pártbizottság és ta­nács több vezető munkatársa képviselte. Bevezetőként tájékoztatás hangzott él a megyei tanácsi ipar helyzetéről, s azon belül a KGM-tárcához — mint.ága­zathoz — tartozó helyiipari vállalatokról. A harmadik ötéves terv­ben e tanácsi vállalatok dinamikusan növelték ter­melésüket, s lényegében e folyamat folytatódik tö­retlenül a IV. ötéves terv időszakában is. Az évi 5—6 százalékos terme­lésnövekedés reálisnak ítél­hető meg, s ennek különös fontosságot ad az, hogy a szó­ban forgó vállalatok sokolda­lú kooperációban vesznek részt a KGM üzemeivel. így a többi között alkatrészeket szállítanak a járműfejlesztési program megvalósításához, s mint a tájékoztatóban is rá­mutattak, a jövőben is követ­hető ez az út. A továbbiakban a tárca és a tanács kapcsolatáról esett szó. Megállapították, hogy az az elmúlt időszakban javult, sok­oldalúbbá vált. Ugyanakkor szükség van arra is, hogy a jövőben a kétoldalú informá­ció rendszeressé váljon, s a terveket is az eddigieknél pontosabban egyeztethessék. A tájékoztató során szó esett ma még megoldatlan, illetve vitatott kérdésekről is. így arról, hogy az agglomerációs övezetben a szolgálta tó-javító hálózat fejlesztésének milyen ÉRZELEM ÉS VITA Vannak magától értetődő, természetes dolgok. Ilyen ma­gától értetődő dolog volt az, hogy Kovács Ágnes belépett a pártba, 19 évesen. Miért állí­tom azt, hogy ez természetes? Azért, mert Kovács Ágnes olyan környezetben, olyan csa­ládban nevelkedett, ahol az ember korán kommunistává válhat. Édesanyja 45-ös párt­tag, a vasadi szakszövetkezet elnöke, negyedszázadot har­colt mindig ott, ahová a párt állította; édesapja a Monori Járási Pártbizottság titkára volt a legutóbbi időkig, most a Központi Bizottság munkatár­sa. Kovács Ágnes, amikor együtt volt a család, akkor a családi élet, a mindennapok apróbb vagy nagyobb gondjai, örömei mellett, vagy helyett, a hét­köznapok .társadalmi-politikai- gazdasági küzdelmeinek kel­lős közepében érezhette ma­gát. Így nőtt fel, s ez a csa­ládi környezet olyan érzelmi azonosulást adott számára a párttal, ami egyet jelentett anyja és apja szeretetével; szüleiben a szülőt és a kom­munistát elválaszthatatlanul együtt szerette. Életéhez az iskolábajárás, a tanulás, a szórakozás mellett magától értetődő elfoglaltság­ként úgy hozzátartozott a tár­sadalmi-mozgalmi munka, mint az evés-ivás. Mindig azon csodálkozott, hogy nem mind­egyik társánál van ez így, s szinte megütközött rajta. Ami­kor leérettségizett és nem vet­ték fel a jogra, elment dol­gozni a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat Pestvidéki Központjába adminisztrátor­nak. Ügy érezte, légüres tér­ben mozog, mert nem kellett annyit szerveznie, tevékeny­kednie — csendesebb volt itta KISZ-élet, mint a gimnázium­ban —, s olyan hiányérzete tá­madt, mint amikor valaki ke­vesebb levegőt szívhat, mint amennyi a létezéshez szüksé­ges. Ahogy az új szervezeti sza­bályzat lehetővé tette, azon­nal jelentkezett a pártba. Kovács Ágnes mindig szer­vezett valamit: úttörőként őrsvezető volt, két évig segí­tettek egy öreg, magányos né­nit, kitakarítottak nála, bevá­sároltak, a nyári szünetekben dolgozni mentek, hogy a néni­nek ruhát, cipőt vegyenek. Amint Kovács Ágnes mondta: jó érzés volt látni, hogy a né­ni azt a cipőt viseli, amelyet ők vettek. A gimnáziumban KISZ vezetőségi tag volt, kö­zös programokat — kirándulá­sokat, kulturális rendezvénye­ket, látogatásokat, ünnepsége­ket — szervezett, s csak azon a közös megmozduláson érez­te jól magát, ahol ő is tevé­kenykedhetett. Ha véletlenül éppen nem bízták meg semmi­vel, idegeskedett. ecseteli, hogy egyetért a párt politikájával, hanem érzi is az idegrendszerében mindezt. Ezt az érzést olyan. valakinek ma még nehezen tudná pontosan elmagyarázni, akinél ez ma­gyarázatra szorulna, sőt, sze­rinte ezt felesleges is magya­rázni. Tehát akkpr meggyőzni sem kell? De igen, vallja, hi­szen az ő „fő műfaja” a vita, az osztályban állandóan vitat­kozott társaival, főleg a „Vi­lágnézetünk alapjai” című tan­tárgy óráin. A vitákat rendkí­vül fontosnak tartja, hiszen ezekben megvilágosodhat, hogy nem igaz az a nézet, amely szerint ma már nem kell küz­deni, mert szüléink megtették a magukét és megteremtették gyerekeiknek a jólétet. Vallja: kemény munkára van szük­ség, a fejlődést csak ez bizto­sítja. I Szerinte az az igazi párttag, aki nemcsak szép Szavakkal Kovács Ágnes az érzelmi azonosulás mellett a tanulást, a tudás fontosságát is hangsú­lyozza, mint amik elengedhe­tetlenek ahhoz, hogy valakiből eredményesen tevékenykedő párttag legyen. Nem mondott le maga sem a tanulásról, és a jogi egyetemről. Sokat gon­dolkozik, mert amit olyan egy­szerűnek tart a maga eseté­ben, az érzelmi azonosulás miatt, az másoknál nem is olyan egyszerű. —berkovits— útja, módja kínálkozik, mi­ként lehet megteremteni a GELKA és a megyei tanács, illetve a helyi tanácsok ösz- szehangoltabb együttműködé­sét Ugyancsak e kérdések kö­zé tartozik a terület- és a te­lepülésfejlesztési tervek, vala­mint az ipartelepítés koncep­ciódnak egyeztetése. Nem sza­bad ugyanis elfeledkezni ar­ról, hogy egy-egy termelőegy­ség munkájának megkezdése a település egészére nagymér­vű hatást gyakorol, amelynek egyik vetülete a kommunális fejlesztés fokozódó igénye. A gondot okozó témák kö­zött szerepelt a. női mun­kaerő még szabad részé­nek foglalkoztatása is. A tapasztalatok szerint a tárca vállalatai a lehetsé­gesnél eddig kisebb figyel­met fordítottak erre, s fejlesztéseik elsősorban férfiak számára kínáltak munkát, holott ott már nincs szabad munkaérő. Szorosan ide tartozik a vonzáskörzetek szerepének erősítése, figye­lembe véve a különböző ipari üzemek létrehozásakor, bőví­tésekor. A megye nevében adott tá­jékoztató után a miniszter és munkatársai vették át a szót. Hangsúlyozták: a tárcának is, a megyei tanácsnak is legfőbb célja, hogy az együttműködés a hatékonyabb gazdálkodás forrásává váljék. Koncentrál­tabb, az adott lehetőségeket ésszerűbben kihasználó mun­kára van szükség és ennek el­ső lépése már az elképzelé­sek, a tervek eddiginél alapo­sabb megismerése és egyezte­tése. így például rögtön meg­egyeztek abban, hogy két hó­napon belül a tálca és á me­gyei tanács közösen áttekinti a tárca felügyelete alatt álló, il­letve ágazatilag hozzá tártozó vállalatok munkaerőigényeit, fejlesztési, létszámbővítési ter­veit. Rendkívül fontos ugyanis, hogy csak olyan fejleszté­sek valósuljanak meg, i amelyek hatékony működ­tetése nem kétséges. Nagyon drága fejlesztés az, ahol ugyan a gépek és beren­dezések a helyükre kerülnek, de munkaerő híján tétlenség­re kárhoztatják azokat A megbeszélésen megkülön­böztetett figyelmet kapott a vállalati önállóság és a terü­letfejlesztés kapcsolata. Min­den résztvevő egyetértett ab­ban, hogy a vállalati önálló­ság nem azonos az ötletsze­rűen végrehajtott. fejlesztési tervekkel, olyan telephelyek létrehozásával, amelyek gaz­daságos működtetését nem vizsgálták. Megállapították: a Kohó- és Gépipari Minisztérium, valamint a megyei taná­csok együttműködése két alapvető kérdésre támasz­kodhat. Az egyik az árpo­litika, a másik a fejlesz­tés. E két alapvető témakörből ki­indulva az . együttműködés sokféle módjára nyílik lehe­tőség, s e lehetőségeket a jö­vőben sokkal inkább hasz­nosítani kell, mint eddig. Ép­pen ezért megegyezés jött lét­re, hogy a minisztérium az összevont igazgatói értekezle­tekre ezentúl meghívja a me­gyei tanácsok ipari osztályá­nak vezetőjét is, valamint hogy rendszeresítik a minisz­térium különböző osztályai és a megyei tanácsok közötti konzultációt. A kölcsönösen adott tájé­koztatás után kötetlen és nyílt eszmecsere alakult ki néhány problémakör kapcsán. így ar­ról, hogy a kisebb és köze­pes üzemeknek rendkívül fon­tos szerep jut olyan termékek előállításában, amelyek a nagy ipari vállalatoknál gazdaságo­san nem termelhetők. Éppen ezért hiba lenne az ipartele­pítést úgy felfogni, hogy 'csak akkor vannak eredményei, ha nagyüzemeket hoznak létre. A középüzemeknek is létjogosult­sága van és lesz, sőt bizonyos értelemben kedvező feltéte­lek kínálkoznak fejlesztésük­höz. Ugyancsak mód nyílik a megyében működő vállalatok és a főváros ipari üzemei kö­zötti kooperáció gyorsabb bő­vítésére, ésszerű megszervezé­sére. Az együttműködés másik oldala: a megyei tanács meghatá­rozott feltételek figyelem­mel tartása mellett tíz­millió forint összeget nyújt a GELKA fejlesztéséhez, szolgáltató-javító tevé­kenysége bővítéséhez. A közös értekezlet résztve­vői végül megállapodtak ab­ban, hogy évente legalább egy alkalommal megismétlik a hasonló találkozókat, mert így mód nyílik a részfolyamatok eredményeinek összesítésére és olyan elhatározások meghoza­talára, amelyek lényegesen elősegíthetik mind a tárca, minid a megyei tanács elkép­zeléseinek, terveinek valóra- váltását M. O. A vetés finisében Serény munka a földeken A tavaszi napsütésben meg­gyorsult a mezőgazdasági munka a földeken. Nánási György, az Észak- Pest megyei Termelőszövetke­zetek Területi Szövetségének titkára elmondta, hogy a gaz­daságok a tavaszi vetések fi­nisébe érkeztek, befejezéséhez közeledik a tavaszi búza és a takarmánygabona vetése. Ezzel párhuzamosan jö ütemben folyik a kapások talajelőkészítése. A kertészetekben is serényen dolgoznak, a palántanevelés most a legfontosabb feladat. A gyümölcsösökben és a szőlők­ben a metszési munkákat vég­zik. Nánási György személyes tapasztalatairól is beszámolt, elmondotta, hogy különösen a valkód Üj Élet Termelőszövet­kezetiben halad gyorsan a ka­pás növények fcalajelőkészíté- se. A vérségi Törekvés Terme­lőszövetkezetben pedig külö­nös gonddal végzik ezt a mun­kát, ugyanis idén a területi szövetség itt tartja majd kukorica­fa jta-bemutatóját. A gazdaság jól szeretne vizs­gázni. Módosították a munkások és alkalmazottak alapbérrendszerét A Gazdasági Bizottság dön­tése alapján a munkaügyi mi­niszter módosította az iparban, az építőiparban, az állami me­zőgazdaságban, a közlekedés, a kereskedelem, a szolgáltatá­sok területén foglalkoztatott munkások és " alkalmazottak alapbérrendszerét Az intézke­dés lényegében valamennyi vállalatot érinti, beleértve a kisipari szövetkezeteket is. Később kerül sor néhány speciális alapbérrendszer, valamint a költségvetési szervek . és intézmények alapbérrendszerének mó­dosítására. Az intézkedés célja, hogy továbbfejlesszék az alapbér­ás besorolási rendszereket, a munka szerinti elosztás, a he­lyes kereseti arányok kialakí­tása, az egyéni teljesítmény, a szakképzettség, a szakmai ta­pasztalat és a felelősség sze­rinti anyagi differenciálás ér­dekében. Célja továbbá, hogy kellően orientálja a vállalato­kat a központilag helyesnek ítélt alapbérarányokról, elő­segítse a népgazdaság külön­böző területein azonos típusú munkakörökben foglalkozta­tott dolgozók alapbérének ösz- szehasonlítását A jelenlegi alapbérrendsze­rek az említett követelmé­nyeknek csak részben felel­nek meg. Ez szükségessé tette a mun­kások és az alkalmazottak alapbér- és besorolási rend­szerének módosítását. Az In­tézkedésnek azonban nem cél­ja az általános bérrendezés, nem jelent azonnali béreme­lést. A béremelésekhez szüksé­ges fedezetet ugyanis a vállalatoknak saját erőből kell előteremteniök, első­sorban azok számára, akik­nek a bére nem éri el az új alsó bérhatárt. A munkaügyi miniszter ren­deleté 1971. július 1-én lép ha­tályba, azonban az új alapbé­rek fokozatos alkalmazásáról a vállalati kollektív szerződé­sekben kell intézkedni úgy, hogy azok legkésőbb 1973. ja­nuár elsején életbe lépjenek. A besorolási rendszernek biztosítania kell, hogy a mun­kások, a munkakörök és a munkák minősítése, értékelése és besorolása a vállalati szfé­ra minden területén egységes alapokon történjék. Az azonos szakképzettséget igénylő, vagy azonos fizikai igénybevétellel, munkakörülményekkel járó munkák alapbéreinek minden területen azonos bérhatárok között kell elhelyezkedniök. Az eddigiekhez képest a legtöbb . ágazatban bővül a szakképzettségi fokozatok szá­ma, hogy jobban megkülön­böztethessék a magasabb kép­zettséget Lehetőség nyílik a hosszú gyakorlattal, esetleg több szakmával rendelkező legkiválóbb szakmunkások­nak, az úgynevezett „ezermes­tereknek” kiemelt besorolásá­ra. Az új alapbérrendszer be­vezetése során az eddigi legalacsonyabb órabér 4 forintról 5 forintra, a leg­magasabb 16-ról 22 forint­ra emelkedik. A munkásokéhoz hasonlóan az új alkalmazotti bérrend­szer is a vállalati szféra min­den területén egységes. Csu­pán formai eltérések van­nak egyes speciális ágazatok­ban, például a MÁV-nál és a postánál, ahol ezt az eddigi* úgynevezett rangbérrendszer teszi szükségessé. • A vezető állásúak besorolá­sa továbbra is a vállalat nagyságától függ, a kategóriák száma azonban eggyel csök­ken. Az új bérrendszerben na­gyobb lehetőség nyílik a ma­gasabb vezető állású dolgozók alapbérének differenciálására a betöltött munkabér fontos­sága, illetve a felelősség sze­rint. A gazdasági munkakörökben az eddigi hátrányos megkü­lönböztetés megszűnik. A mű­szaki, forgalmi, áruforgalmi, gazdasági ügyintézők besoro­lása és alapbére is egységes. A központi jogszabály mind a munkások, mind az alkal­mazottak bérrendszeréből csak a besorolás alapvető kritériu­mait szabályozza. Szükséges, hogy az ágaza­ti miniszterek az ágazati sajátosságokat magukba foglaló besorolási utasí­tásokat, példatárakat adja­nak ki. A Munkaügyi Minisztérium nagyon fontosnak tartja, hogy a vállalatok a munkások és alkalmazottak besorolását különös gonddal készítsék elő. Felhívja a figyelmet, hogy mind a munkások keretbe­sorolási rendszere, mind pe­dig az új alkalmazotti alap­bérrendszer helyes alkalmazá­sának alapvető feltétele a je­lenlegi besorolások alapos fe­lülvizsgálata, s ennek alapján a valóságot tükröző vállalati besorolási rendszer és egyéni besorolások kialakítása. A rendelet rövidesen a Ma­gyar Közlönyben jelenik meg. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents